Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
FEBRUÁR 11 napló 3 Zárszámadás Pogányban Á közgyűlésen Királyi Ernő földművelésügyi miniszterhelyettes in ré«%t Még a nyáron történt, közvetlenül az aratás befejezése ntán, hogy a pogány! tsz legszorgalmasabb dolgozóit felküldte Budapestre. A kis csoport napokon át a várost járta, megnézték nevezetességeit és ellátogattak a Földművelésügyi Minisztériumba fel A minisztérium folyosóin járva valaki megszólította a kis csoportot — Baranyaiak? — Igen, azok vagyunk) — Én is az vagyok. M! űj- ság a megyében, mi újság Po- gányban és Kökényben? Hogy megy a munka, hogy boldogulnak? Az ufolsó helyről indultak Királyi. Ernő földművelésügyi miniszterhelyettes pontosan ismerte a két kis Pécs melletti délszláv község minden baját, problémáját. Ott a folyosón, majd később a miniszterhelyettesi szobában még sokáig elbeszélgettek a szövetkezetről és azzal a határozott ígérettel váltak ei egymástól, hogy zárszámadáskor a miniszterhelyettes meglátogatja a szövetkezetét. Pénteken délután három órára tűzték ki a közgyűlés határidejét Pogányban s pontban háromkor Királyi elvtárs géDkocsija megállt a zsúfolásig megtelt közgyűlési terem beíárata előtt Akit valamennyire fel érdekel a szövetkezetek sorsa, munkája, az emlékezik még az 1963-as.év végére. A sajtó, rádió 'foglalkozott a kökényi problémával, mely országos vihart kavart A búzakévék alászántására, a földben ha- gvott burgonyára és arra a példátlan nemtörődömségre, mellyel a kökényi tsz-tagság a közös vagyonát kezelte. Példátlan eset volt az országban, hogy egy tsz gazdálkodási eredménye mínusz legyen, hogy egész éven át nullát, azaz semmit se produkáljon, illetve bármilyen furcsán is hangzik, még ennél is kevesebbet, mert a semmit is hitelből érték el, hisz ki kellett fizetni a gépállomás munkáját és egyebeket Országos vizsgálat indult, a minisztérium jóváhagyta a tsz egyesülését a szomszédos Pogánnyal és az állam több mint 2 millió forint segítséget adott a szövetkezetnek ahhoa, hogy talpra álljon. Hogyan sáfárkodtak ezzel a segítséggel a kökényiek és po- gányiak? Pogány sem volt erős tsz, még közepes sem. Tavaly ott is csak 29 forintot ért a munkaegység, Kökényben pedig 10 forinttal kevesebbet. Hogyan dolgoztak hát, mit értek el? Erre voltak elsősorban kíváncsiak a jelenlévő országos és megyei vezetők) 1021 formlos gazdálkodási eredmény S meggyőződhettek róla, hogy az egyesült pogányi szövetkezet nagy utat tett meg az elmúlt év alatt, olyan nagy lépést, amit a SS,11 forintos munkaegységérték nem is fejez ki híven. A semminél is lejjebb kezdték, hisz az egyesülés után, amikor a két tsz eredményeit összevetették, még akkor is mínusz 1 forint volt az egy szántóegységre eső gazdálkodási eredmény, s most Kislaki László tsz-elnök arról számolt be, hogy az 1964-es évben a mínusz 1 forintról plusz 1,021 forintra emelték a gazdálkodási eredményt és 2,6 millió forinttal növelték a tsz tiszta vagyonát. A tagoknak kereken egymillió forinttal osztottak ki többet, mint az előző évben, s mindezt szór galmukkal, jó munkájukkal érték el, ami a termésátlagok ugrásszerű emelkedésében mutatkozott meg legelőször. Az előző évben csak 6,7 mázsát termett holdanként a búza ebben a tsz-ben, most 11,8 mázsás termést takarítottak be, ami meghaladja az országos átlagot. Cukorrépából 92 mázsáról 151 mázsád emelték a termést. Egyedül a kukoricaterméssel nem dicsekedhetnek. Igaz, hogy a pogányi határban 32 mázsát hozott a kukorica, de Kökényben csak 5 mázsát. A zárszámadási közgyűlésen felszólalt Cso- bány Mátyásné és a kökényiek nevében elmondta, szégyellik magukat, mert a kukoricából az 6 községük csak 7 forintos munkaegységet ért el, míg a pogányiak 70 forintot. Az idén ez nem fordulhat már elő, de ehhez az Is szükséges, hogy a vezetőség korábban mérje ki a kapálni valót Még eredményesebben A közgyűlésen Királyi Ernő is felszólalt Gratulált az eredményekhez, de hangsúlyozta ez a szövetkezet még csak a kezdeti lépést tette meg. Nagyot változott a világ, s az új igényeket már csak fejlett nagyüzemi gazdálkodással lehet kielégíteni. A pogányiak és kökényiek kövesút-kérelme is az új igényt mutatja, de ha megvan az igény, meg kell lennie a nagyobb odaadásnak is a közös iránt, mert ma már csak nagyüzemi módon teremthetjük elő a javaknak azt a bőségét, mely az emberek megnövekedett igényeit kielégítheti. A zárszámadási közgyűlés után még hosszú ideig meleg baráti beszélgetést folytattak egymással a miniszterhelyettes és a két délszláv község termelőszövetkezeti tagjai, melynek a lényege az volt, hogyan lehetne az 1965-ös évet még jobbá, még eredményesebbé tenni a pogányi tsá-ben, Húszezer túlóra Hetvenoldalas jegyzőkönyv a Sopiana múlt évi munkájáról Tizenkilenc tagú, szakemberekből álló bizottság a városi pártbizottság ipari osztályának felkérésére vizsgálatot tartott a Sopiana Gépgyárban. A gyár már évek óta súlyos problémákkal küzd, ami kedvezőtlenül hatott elsősorban az' üzem szellemére és a termelésre. Rendszertelen anyagellátás A Sopiana Gépgyár az 1964. január i-i összevonás következtében az ÉBGV egyik gyáregysége lett. Az összevonás után az üzem minden igyekezetével azon volt, hogy az ilyen átszervezéseknél néha elkerülhetetlen zökkenők ellenére, a tervet feltétlenül teljesíteni tudják. A terv „minden áron való” teljesítése azonban egy sor visszássáElektrolakatosok \ got okozott, bár ezek már ta- ‘ pasztalhatók voltak az ösz- szevonás előtt is. Az üzem az elmúlt esztendőben, húszezer túlórát fizetett ki a dalgozóknak. Ez a gyakorlatban úgy zajlott le, hogy a hónapok elején száz százalékos bért fizettek meny- nyiségben és minőségben is közepes termelés után, a hóvégi hajrá során pedig célprémiumot és egyéb jutalmakat tűztek ki csak azért, hogy a lebontott tervet teljesíthessék. E visszás helyzetre persze okot adott az a letagadhatatlan tény is, hogy az üzem állandóan anyagellátási zavarokkal küszködött. Való igaz, hogy a vasiparban országosan gondot okoz az anyagellátás, de mindezen enyhíteni lehetett volna a Sopiana Gépgyárban is megfelelőbb munkaszervezéssel. De nem volt kielégítő a központi programozás' sem. Ugyanis már rég el kellett volna dönteni a KGM-ben, hogy a Sopiana végül is egyedi vagy sorozatgyártásra rendezkedjék-e be. Bárhogy profilírozzák az üzem termelését, feltétlenül az adott profilhoz mérten kell kialakítani a normákat, a kapacitást, anyaggazdálkodást stb. Köztudomású, hogy az élelmiszeripari gépek gyártásánál előnyösebb az úgynevezett egyedi gyártás, mert hiszen nincs is szükség egy-egy géptípus többszáz darabos előállítására, miután ilyen mennyiségre nincs kereslet A sorozatgyártásra megrendelt anyag átfutási idejét általában kilencven nap időtartamra határozta meg az ipartörvény, míg as egyedi gyártáshoz szükséges anyagok beérkezési ideje már csak hatvan nap. E tekintetben is bizonytalanság uralkodik. Ehhez hozzájárult még az is, hogy az üzem több esetben különböző típusú gépek gyártását már a null-szériánál, illetve a prototípusnál kezdte meg, s csak később derült ki, — gyakran az exportálás után —, hogy a legyártott gépek nem tökéletesek. Nem csoda aztán, ha a megrendelő lecsökkentette a korábban megrendelt gépek mennyiségét. Ezért hever többek között hét- nyolcmillió forint értékű elfekvő anyagkészlet az üzemben már most ia. Az 508-as Iparitanuló Intézet bánya-elektrolakatosokat is képez. Ebben az évben huszonnyolc elektrolakatos hagyja el az iskolát és elfoglalja munkahelyét a bányáknál. Képen: tu első évesek műhelygyakorlaton dolgoznak. menteit a bányába ét dolgoztak. Buna Gyula párttitkár, később az ország első mun- kásigazgatója lett Nagymányo- kon, és Sziklai József, az üzemi bizottság akkori titkára, hetenként többször is felültek az üzemi hintára, mert autó nem volt, éjszaka indultak Szászvárról, hogy a reggeli értekezletre beérjenek Pécsre. A front még nagyon közel volt. A kocsis nem vállalkozott, hogy behozza őket Akkor csak ketten leszünk, mondták egymásnak Sziklaiék, felkötötték a szénát, meg az abrakot a hintára és elindultak. Szívósak voltak, sohase fáradtak el. A Rét utcában eltört a kocsi rúdja, az egyik ló elesett, ráment a hintó. Sziklai lemászott, átkozottul rossz hangulatban t»Zi. — Most fizethetünk — mondta idegesen Buna Gyulának —. Ha lesz miből Ha ez a ló megdöglik, egy évig se tudjuk megfizetni A ló nem döglött meg, talp- raállt, az utca elején volt egy kovácsműhely, a rudat ott összepántoltatták. Az első választás. A Magyar Kommunista Párt sokkal több szavazatot kapott, mint amennyi tagja volt A kommunisták rendszeresen kijártak a közeli falvakba, meg a távolabbi falvakba is, a hintó sokszor majdnem ősszerogyott alattuk, annyian voltak, Egy- házaskozár. Szálainak, _ Má- gocs, esőben, hintán, sárban, gyalog, kerékpáron, alattomos szélben, hidegben. A bányászok egyik nap megálltak az iroda előtt — Nem dolgozunk, — MiértT — Pécsett se dolgoznak. — Az nem ok. — Nem kaptuk meg a fizetést — ISe hagyjátok abba a munkát, hozunk mi pénzt Pestről Holnap fizetünk. — Jó. Sziklalék még éjszaka felültek egy rozoga VNRRA-autó- ra, micsoda autók voltak akkor, a gumik életveszélyesen rosszak voltak, Sziklaiék Pesten megszerezték a pénzt, boldogan indultak haza. A pénzt két ritka szövésű papírzsákba tették, a vezetőfülkébe, a lábakhoz. Adony előtt a sofőr cigarettára gyújtott * parázs leesett nem vették észre, csak az apró kis lángokat meggyulladtak a zsákok, kiugráltak a kocsiból, kirángatták a pénzeszsákokat üggyel-bajjal eloltották. A pénz kötegekben volt, szerencsére nem égett el csak füstös lett Még aznap este fizettek, de a pénz már csak fele annyit ért, mint előző nap. Infláció volt Tavaly rosszal lett, az orvos azt mondta: idegösszeroppanás. Harmincöt éve dolgozik. Állandóan, megfeszített tempóban. — Minden lépcsőt megjártam — mondja. Tizenkétéves korában Inas volt. Tizenhatéves korában útépítésnél dolgozott napi tizenkét órát. Azután kubikos volt ugyancsak napi tizeinkét órában. Azután véglegesítették a szászvári bányában, egy ideig a külszíni porszénnél lapátolt, napi tizenkét órában, összerepedezett a tenyere. — Az egy fantasztikus munka volt — mondja. Azután csillés lett, heti három műszakban dolgozott, tizenhat fillért adtak egy csille szénért, azután segédvájár lett, azután megnősült, a keresetének több mint egynegyedét lakbérre fizette egy földes szobáért, amit egy fallal szoba-konyhára választottak szét. Azután 1949-bein termelési osztályvezető lett, azután ipari titkár a megyei pártbizottságon. Most igazgató. — Mennyit dolgozik naponta? — Héttíztől itt vagyok bent, ötig, hatig, hétig, nyolcig. Este otthon olvasás, jegyzetelés, hazai és külföldi szaklapok. Elég sokat járok ki az üzemrészekbe is. — IskolákT — Ez is lépcsőzetes. Negyvenöt után vájáriskola, 16- mesteri, majd segédaknászl tanfolyam, azután üzemgazdász tanfolyam, pártiskolák, gazdasági-műszaki akadémia, mérnök-közgazdász továbbképző . i. Az első szabad gyűlés volt, az emberek a bányairoda előtt ácsorogtak, Sziklait hallgatták. Sziklai háttal állt az irodának, nem látta, hogy a tisztviselők az ablaknál fölényesen mosolyognak. —. Nézz csak hátra, Jóska! — mondták a bányászok. Sziklai nagyon dühös lett belül kellemetlenül fájt is va- lamt Abbahagyta a gyűlést és bement az irodába. Ideges volt, s nem is túl finom, ami ebben a helyzetben teljesen érthető. — Lehet, hogy maguk szebben, meg jobban beszélnek — mondta —. Beszélhetnek is, mert volt módjuk megtanulni Nekem nem volt módom. De vegyék tudomásul, hogy ezt is meg fogjuk tanulni. És nem fogunk szégyenkezni... — Mi lett azokkal, akik fölényesen mosolyogtak az irodaablakban? — kérdezem. Nevet. — Semmi. Túlnyomó többségük jól dolgozott, meg ma is dolgozik. Időnként találkozom velük. Jó viszonyban vagyunk. Fiatal munkatársai vannak, s ez döntő. S döntő, hogy tud-e az ember eléggé lelkesedni. — Az a lényeg — mondja —, hogy az emberek megértsék; mit kell csinálni, s nekik ebből nem hátrányuk, hanem előnyük lesz. Az embernek érezni kell, hogy ezt 6 csinálta... Kilépek az Irodájából Az előszobában műszakiak várnak. Tehát egy másik megbeszélés következik. Eszembe jutnak a gépészek; Thlery Árpád Kiábrándultság A központi programozásban, az anyaggazdálkodásban, a bérezésben, a tervek helytelen koordinációjában mutatkozó hiányosságok mellett más komoly problémák is kiderültek. Az üzem dolgozói többségükben nem is ismerték a tervüket, nem ismerték azokat a gátló körülményeket, amelyekkel a vállalat vezetősége igyekezett megküzdeni, de önmagukra utalva természetesen több esetben sikertelenül. Igaz, hogy a termelési tanácskozásokon már évek óta ismételten felmerültek a közös bajok, gondok, de csak felületesen. szórványosan és ez a dolgozók közömbösségéhez vezetett. A kiábrándultságnak tulajdonítható, hogy az utóbbi években egyre több fiatal és idősebb szakmunkás kívánta elhagyni az üzemet. Távozásukat nem lehet bérkülönbségekkel magyarázni, hiszen a szakmákra megállapított bérkategóriák másutt éppen úgy érvényesek, mint a Sopiana Gépgyárban, hanem inkább hiányzott a gyár, a munkakör szeretete. És persze, a magasabb keresetre itt is lehetőség nyílt volna, amennyiben a termelésben szigorú rendszert honosít meg az üzem vezetősége Le kell vonni a tanulságokat! A bizottság, alapos felmérés után, melyet közel hetven oldalas jegyzőkönyvben foglaltak össze, nagyon sok értékes tanáccsal és javaslattal élt; Ezeket a javaslatokat természetesen nemcsak a Sopiana Gépgyár vezetőinek kell megszívlelniük, hanem az ÉBGV vezetőségének is. A központi tervezés, a* anyagellátás, a programozás tekintetében feltétlenül az ÉBGV-nek kell hathatós intézkedéseket hoznia. A Sopiana Gépgyár igazgatójának, főmérnökének és műszaki gárdájának viszont le kell vonnia a tanulságot a bizottság és a városi pártbizottság ipari osztálya észrevételeiből. Színvonalasabbá kell tenniök a vezetést, változtatni bizonyos módszereken. Követeljék meg a fegyelmet a dolgozóktól, ha pedig szükség van rá, alkalmazzák a Munka Törvénykönyve különböző paragrafusait azokra, akik akármilyen szinten, de rendszeresen megsértik a fegyelmet. A gazdasági vezetők világosan határozzák meg mindenkinek a feladatát akár műszaki; akár fizikai dolgozókról van szó. A termelési tanácskozásokon, sót, „ menet közben” is hallgassák meg a dolgozók észrevételeit, de ügy, hogy ha azok helyesek, valósítsák is meg őket. A pártvezetőség a jövőben ne a hóvégi hajrára inspirálja az üzemet, hanem ellenkezőleg: politikai funkciójával élve támogassa az üzem egész kollektíváját a termelés folyamatosságának megteremtésében. II párt-végrehaltó bizottságok megvitatták Jól haladnak a felszabadulás megünneplésének előkészületei Felszabadulásunk huszadik évfordulója megünneplésének előkészületeit vitatta meg legutóbbi ülésén a sásdi járási és Komló városi párt-végrehajtó bizottság. A sásdi járási párt-végrehajtó bizottság örömmel állapította meg, hogy a községek többségében széleskörű honismereti mozgalom bontakozott ki. Felkutatják a felszabadulás körülményeinek emlékeit, az elmúlt húsz esztendő történetét bemutató dokumentumokat. Értékes segítséget adnak éhhez a munkához a művelődési házakban működő különböző szakkörök is. Előreláthatóan a járás ötven községében nyílik helyi vagy vándorkiállítás az egybegyűlt anyagok bemutatására. Március 29-én nyitják meg a járási felszabadulási kiállítást Sásdon. A legtöbb községben elkészült az április 4-i program. Az öntevékeny művészeti együttesek az alkalomnak megfelelő műsorokat állítottak össze. Bikaion az irodalmi színpad Uj idők dalai című műsorát mutatja be. Tormáson a Ludas Matyi bemutatására készülnek. Magyarszéken a tánccsoport ad önálló műsort Gerényesen az úttörők köszöntik majd a húszéves fiatalokat, az ünnepi műsorban a színjátszók részleteket mutatnak be a Budapesti ta- vasz-ból. Bakócán bemutatkozik a gyermekotthon fúvószenekara is. Komlón már a tavaszi ünnepségeket is a felszabadulás évfordulója jegyében rendezik meg. Megemlékeztek Budápest felszabadulásáról, március 20-án a Tanácsköztársaság kikiáltása 46. évfordulója alkalmából rendeznek városi ünnepséget. Több érdekes kiállítás nyílik Komlón. Február 17-től a szovjet—magyar barátság, március 1-től A nők szerepe a szocializmusban. március 20-tól A magyar munkásmozgalom története kiállítást tekinthetik meg a város lakói. *
