Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
FEBRUAR 13. napló 3 Az országgyűlés pénteki ülése (FölMintát az 1. oldalról.) Ollári lalván Bonod megyei képviselő BBÓlt a termeléssel egyidőben végrehajtott beruházásokról, s hangoztatta, hogy — a beruházások gyors kivitelezésének egyik rákfenéje a rengeteg előírásadta kibúvási lehetőség. A magától értetődő — már ezerszer végrehajtott műveletre — az új tervben szabályos technológiai előírás szükséges. Amennyiben ez nincs, a kivitelező a tervet visszaadja és kötbérigényt jelent be. A beruházási kódex olykor nem hogy elősegítené, hanem inkább gúzsba köti, lassítja egy-egy beruházás kivitelezését, — mondotta. Kifogásolta a manapság már termelőüzemekben is elbur- jánzó bürokráciát, terebélyesedő adminisztrációi Példaként megemlítette, hogy egy hatvan dolgozót foglalkoztató üzemben a „prémiumfeladat” teljesítését — vagy nem teljesítését — naponta körülbelül 150 feljegyzéssel kell igazolni. Ezután az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt el. Szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. Az első felszólaló dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter Folt. A beterjesztett 1985, évi költségvetés belső arányai azt mutatják, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tar tozó vállalatok adják az állami bevételek egyötödét, a nyereségbefizetés 36 százalékát Ez az adat aláhúzza azt a nagy nagy felelősséget, amely a Kohó- és Gépipari Minisztériumra és vállalataira hárul az 1965. évi költségvetés végrehajtásában. — A második ötéves terv élmúlt négy éve alatt a gépipar és a kohászat jelentősen fejlődött. Kohászatunk 23 százalékkal, gépiparunk 50 százalékkal növelte termelését. Nőtt kiemelt iparágaink — ezen belül elsősorban a híradástechnika — súlya gépiparunk termelésében. A kohászat és gépipar emelte export- termékeink kibocsátását Is, gépipari vállalataink exportja az elmúlt négy év alatt 43 százalékkal növekedett. Jelentősen emelkedett a tartós fogyasztási cikkek termelése is. 1964-ben ötször több televízió- készüléket, hatszor több háztartási hűtőgépet adott gépiparunk a belkereskedelemnek, mint 1960-ban. Az 1965. évi terv teljesítésénél szükséges, hogy a műszaki fejlesztésre, gazdálkodásunk minőségi mutatóira, ezen belül az önköltségcsökkentés, a helyes forgóalap-gazdálkodásra a munka szervezettségére, az export-feladatok teljesítésére, az export-gazdaságosság növelésére irányítsuk erőinket. Először a műszaki fejlesztés kérdéseivel szeretnék foglalkozni. Kohászatunk és gépiparunk gyártmányfejlesz'ési munkájától függ, milyen műszaki színvonalon álló és miiven termelékenységű berendezéseket, gépeket, milyen mi nőségű anyagokat, alkatrészeket tudunk adni népgazdaságunknak. Ezektől a tényezőktől függ az is, hogy export-piacainkon versenyképesek lehetünk-e. A kohászati és gépipari gyártmányfejlesztés színvonalának tehát óriási jelentősége van. Ha az elmúlt évek gyártmányfejlesztési munkáját vizsgáljuk, akkor elsősorban az új gyártmányok bevezetésének hosszú Időtartama tűnik szemünkbe. Ebnek a következménye, hogy egynémely esetben a sorozat gyártásba kerülő termékek műszaki színvonala már nem képviseli a leghaladot- tabb szintet. A másik hiányosság, hogy sok esetben nem kiforrott konstrukciójú gyártmányok széria- gyártását kezdték meg, s az nemcsak a válla1 álon belü'i termelő munkában idézett elő zavarokat, fanom a felhasz- nálóknak is sok kellemetlenséget okozott, sőt néhány esetben exportunk bővítését is akadályozta. A felhasználókkal való szorosabb e gyű tri n toodés is csak a7 utóbbi időkben alakult ki, így a szükségetek helyes fei- rrérését és a hiányosságok megszüntetését te'zo koordinációs munkát k»'zjHv tilag sokáig nem irányítottuk. Az 1964—65. évi gyártmányfejlesztés feladatok kidolgozásánál fenti hiányosságokért már figyelembe vettük. Mind kohászati, mind gépipari vállalatainknál — ha csak a rendelkezésünkre álló gépeket és berendezéseket vesz szűk is figyelembe, — akkor is a legnagyobb belső tartalékot a helyes gyártási technológiák alkalmazása, és annak fegyelmezett betartása adja. Megfelelő anyagelőírások kidolgozása, helyes elógyártási módszerek alkalmazása, ké- szülékezés, jól kivitelezett szer számok, célgépesítés, az anyag mozgatás útjainak rövidítése, kisgépesítés, — mind olyan módszerek, amelyek a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését hatékonyan segítik elő. Ezeknek a módszereknek a komplex alkalmazása egy-egy gyártmány, részegység vagy alkatrész gyár tásánál komoly gazdasági eredményeket ad a meglévő berendezéseken is. A költségvetési beszámoló foglalkozott aszal, hogy 1964- ben az ipar 11 000 fővel nagyobb létszámot foglalkoztatott, mint amennyit a terv előirányzott A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai 1964-ben nem lépték ugyan túl a tervezett létszámot, de a megállapítás többi része ennek ellenére tárcánk területére is vonatkozik. Növekedett a túlórázás mind a kohászatban, mind a gépiparban, amit nem lehet csak szakmunkás- hiánnyal magyarázni. Ha vállalataink egyenletesebb ütemben bocsátották volna ki termékeiket, akkor túlóra-növekedésről nem kellene beszélni. A kohászatban és a gépiparban az 1965. évi önköltség csökkentési feladatok végrehajtásának egyik feltétele az anyaggazdálkodás helyesebb megszervezése. Az önköltség kedvezőtlen alakulásában — mind a kohászatban, mind a gépiparban — a gyártási technológia. az üzemszervezés, a munkaszervezés hiányosságain kívül a forgóeszközök emelkedése is közrejátszott. Az anyaggazdálkodás hiányosságainak feltárására tárcánk a Magyar Nemzeti Bankkal karöltve 1964. év második felében széleskörű vizsgálatot folytatott. A vizsgálat megállapításai szerint termelő vállalataink készleteinek 8—9 százaléka nem volt szükséges a termeléshez. A vállalati anyagnorma kialakításában és az anvaeeazdálkodás rendjét szabályozó utasítás végrehajtásában még ma is hiányosságok vannak. A hibák egyik alapvető oka. hogy vállalataink nagyobb súlyt helyeznek az anyag- beszerzésre, mint az anyag- gazdálkodásra. Ennek következménye, hogy a rendelések feladásakor nem veszik figyelembe a meglevő készleteket és olyan anyagokat Is megrendelnek, amelyek már raktáron vannak. Fenti hibák megszüntetésére mind a gépipari, mind a kohászati vállalatoknál alapvető feladatnak kell tekinteni az anyaggazdálkodás helyes megszervezését, a helyes nyilvántartás kialakítását és a készleteknek megfelelő szintre hozását, Ugyanakkor kérnünk kell a Pénzügyminisztériumot, hogy a Magyar Nemzeti Bank a finanszírozási politikandta lehetőségek felhasználásával is nagyobb segítséget nyújtson Számunkra a helyes anyaggazdálkodás megszervezéséhez. Nemcsak az export-feladatok ütemes és maradék nélküli teljesítése, hanem export gazdaságossági mutatók javítása is szükséges. Ennek érdekében a gépipari és kohászati vállalatok új érdekeltségi rendszerét kell kialakítanunk, amely figyelembe veszi a gyártmányok korszerűségét, minőségét és gazdaságosságát. t965-ben forintban kifejezett export-tervek mellett, devizában kifejezett feladatokat is szükséges meghatározni úgy, hogy vállalataink nagy része figyelemmel tudja kísérni exportja gazdaságosságának alakulását. Erősíteni a munhafegyelmet A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az idei feladatok megkövetelik a munkafegyelem minden szinten való erősítését. Következetesebben és egyértelműbben kell fellépni a munkafegyelem megbontóival, a selejt- gyártókkal, a technológiai fegyelem megsértőivel és a munkájukat nem megfelelő minőségben végzőkkel szemben. Itt kívánok szólni az Ipari átszervezésről is. Ez a téma napjainkban is foglalkoztatja az ország közvéleményét. Kétségtelen, hogy ma még a tisztánlátást sok szubjektivitás zavarja, de tény, hogy azok az új nagyvállalatok, ahol a vezetőket megfelelően választották ki, bebizonyították életképességüket. Az átszervezés másfél-két éve azonban még a jól dolgozó nagyvállalatoknál is csak részleges összekovácsolódást, kezdeti eredményeket hozott. A szervezés mélyebb tartalmának, a termelő erők koncentrálásának megvalósítása és népgazdasági hasznosítása még előttünk álló feladat. Az átszervezés és a belső pro- filírozás által adott lehetőségek kedvező feltételeket teremtenek a termelő erők koncentrálásához. E munkának szerteágazó közgazdasági és műszaki előkészítése a legtöbb helyen már megkezdődött, és elsősorban az átszervezett vállalatok felső vezetésének rátermettségén múlik, milyen mértékben tudnak élni az adott lehetőségekkel. Dr. Horgos Gyula végül bejelentette, hogy a költségvetési törvényjavaslatot elfogadja. Varsa Zoltánná Győr-Sopron megyei képviselő arról beszélt, hogy a politechnikai oktatás sokat segít abban, hogy a mai kor gyermeke a jövő dolgos felnőttjévé váljék. A továbbiakban kitért a pedagógus szolgálati lakások építésével kapcsolatos feladatokra, majd a mezőgazdasági szakmunkásképzés időszerű kérdéseivel foglalkozott. Egyebek között elmondta: sok helyütt a szülők Idegenkedése akadályozza, hogy az általános iskolából kilépő gyermekek a mezőgazdasági szakmunkás-pályát válaszszák. Hangsúlyozta, idei feladataink és távolabbi terveink mind a pedagógusoktól, mind a termelőszövetkezetek vezetőitől megkövetelik, hogy változtassanak a tarthatatlan helyzeten. Meggyőző szóval, szívós nevelőmunkával lépjenek fel a maradi nézetek ellen, mert csak így érhetik el, hogy a mezőgazdasági (Folytatás a 4. oldalonJ Hatékonyabban és célszerűbben kell felhasználni a népművelési összegeket Rameisl Ferencné Baranya megyei Itépviselő felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Az idei költségvetés adataiból és indokolásából kitűnik az a helyes törekvés, amely társadalmi szükséglet és amit a párt Központi Bizottsága meghatározott: a népgazdaság anyagi erőforrásaival való fokozott, ésszerű takarékosság társadalmi életünk minden területén. Ennek a takarékosságnak a helyes értelmezéséről és gyakorlatáról szeretnék szólni. Helyesnek és szükségesnek tartom, hogy a rendelkezésünkre álló pénzösszegeket mindenekelőtt a termelés terén használjuk fel. E fontos terület mellett ezzel együtl helyesen tükrözi az állami költségvetési előirányzat társadalmi rendünk alapvető célkitűzését: mindent az emberért. Ezt tükrözi a szociális és egészségügyi kiadások emelkedő összege és a kulturális élet támogatására biztosított több, mint 9 és fél milliárd forint. Ha szerényen is. de egészében ez emelkedési jelent a múlt évihez viszonyítva. összehangolni az összegek (elhasználását Felszólalásomban a kulturális — népművelési terület egy gyakorlati problémájával szeretnék foglalkozni. Évről- évre szemmel láthatóan növekszik népünk kulturális igénye. Ezt a növekvő igényt a lehetőségek határán belül az állami költségvetés emelkedő összege is figyelembe veszi. Ez egyben elismerése a kulturális népművelési munka eddigi eredményeinek is. Az anyagi erőforrásainkat figyelembe véve a kulturális kiadásokon belül csökken a népművelési intézmények állami költségvetésben biztosított összege. Ugyanakkor a népművelési feladatok növekednek. Ez ellentmondásosnak látszik. De ha figyelembe vesszük azt, hogy a kulturális, népművelési kiadások fedezetének csak egy része az, ami az állami költségvetésben szerepel, akkor kitűnik, hogy igen jelentős összegek állnak rendelkezésre más területeken a népművelési munkához. Ezek a pénzösszegek különböző csatornákból, különböző címeken kerülnek felhasználásra. Mindenekelőtt az igazgatói alapokból, a társadalmi szervek költségvetéséből és egyéb vállalati, szövetkezeti kollektív alapokból. Baranya megyében és Pécsett az ilyen kollektív összegek például megközelítik a 20 millió forintot. Felhasználásuk egy része a tanácsi kulturális intézményeken keresztül, más része a szakszervezeti, vállalati és termelőszövetkezeti népművelési munka során történik. Úgy vélem, az ország más megyéiben is hasonló a helyzet. Tehát vannak gazdag pénzforrások az állami költségvetésen kívül is. Megfontolandó lenne hogyan lehetne a hatékonyság és a takarékosság elvednek érvényesítése végett a felhasználásokat összehangolni — helyenként koncentrálni. A megnövekedett népművelési feladatok megvalósíthatóbbak lennének, ha a különböző szerveknél meglevő, gyakran célszerűtlenül elköltött anyagi erőforrásokat közvetlenebbül és koncentráltan lehetne felhasználni. A fenná‘16 rendelkezések nem teszik lehetővé az együttműködést Évek óta hangzanak el biztatások és tudjuk, elviekben egyetért a Művelődési Minisztérium Is abban, hogy mielőbb meg kell valósítani a különböző szervek összefogásából az Intézmények közös fenntartásban való működését. Ilyen elvi egyetértés alapján alakul évről évre a kulturális munka egységes irányzata, csak éppen ahol végrehajtják, a gyakorlatban ott nincs megfelelő gazdasági alapja, s bizony szomorú, hogy jelentős összegek nem kerülhetnek oda, ahol azokat sokkal hasznosabban fel lehetne használni. Az anyagi eszközök összehangolásának szükségességét a Művelődésügyi Minisztérium korábban felismerte s a művelődési otthonok fenntartásáról szóló rendelet 178(1960. M. M.) lehetővé is teszi a különböző szervek anyagi alapjainak együttes felhasználását — ugyanakkor az érvényben lévő és véleményem szerint az élet által túlhaladott pénzügyi szabályok ezt fékezik —, annyira megnehezítik, hogy emiatt a támogatás szinte lehetetlen. Sajnos anyagi eszközök szét- forgácsolása nem ritkán akadályozza nagyobb népműveié si akciók — a szélesebb tömegekhez szóló korszerűbb művelődési tevékenység kibontakozását. így ezek a nem kis összegek gyakran alacsony színvonalú, nemegyszer gics- cses népművelési munkára vannak pazarolva. Sok esetben leszűkített, lokális érdekek szerint kerülnek felhasználásra s ezzel a népművelésből kizárnak egyes rétegeket. Tehát a népművelési össze gek_ felhasználása nem elég hatékony, nem elég célszerű A népművelési intézmények anyagi támogatása a pénzeszközök megfelelő koncentrálása terén fennálló gátló rendelkezések problémát okoznak még tanácsok között is. Például a Mohács városi tanács kezelésében működő városi művelődési házat — a járási tanács sem támogathatja, holott a járás felé is tevékenykedik. Vagy ha Komló példáját említem — e szocialista bányavárosunk egészének népművelését a szakszervezeti intézmények szolgálják. Sem a Komló városi, sem a megyei tanács évek óta egyetlen forinttal sem támogathatja a városban folyó, ma már 30 ezer lakost szolgáló népművelést, — mert a rendelet tiltja. CSALÄDI házak, ÓRÓKLA KASOK, LEVÁLASZTHATÓ LAKRÉSZEK, HÁZRÉSZEK, HÁZHELYEK és egyéb Ingatlanok adás-vételét, LAKÁSCSERÉKET közvetítünk, f ő b é r leti lakásokat vásárolunk közérdekű célokra. INKOZ, Pécs, Rákóczi út 39/b — és kirendeltségünk: Mohács. Nem teljesen érthető szánomra, hogy a termelosz-’ ec- kezetek és más szervek ieg a községi könyvtárat sen jd- ják támogatni, mert a jószándékú törekvések esetén is nehéz azt bizonylatolni — külön leltározni —, adminisztrálnia Vajon nem lenne-e helyesebb egy község kulturális igényeinek ellátását egy központból irányítani. Legjobb és legeredményesebb megoldásnak az bizonyulna, ha a kulturális célokra rendelkezésre álló Összeget minden szerv — ,e- gyen az költségvetési és azonkívül a községi tanácsnak — vagy a közösen támogatott n- tézménynek mint támogatást átutalhatnák és annak célszerű, eredményes felhaszna’asát a közös program alapján ellenőriznék. Tehát nem több pénzért szólalok fel a népművelési munkához, hanem az állami költségvetésben megállapított összegen túlmenően a többcsatornás kulturális népművelési célra fordítható helyi keretek célszerűbb, hatékonyabb felhasználásáért Nem ke’l félni a közös fenntartású intézményedtől Határozott Intézkedésekre van szükség a Pénzügyminisztérium részéről, eat indokolja a most tárgyalt költségvetés Is. Nem szabadgazdálkodást* nem holmi kiskapuk megnyitását, a pénzeszközök nehezen ellenőrizhető felhasználását javaslom, de azt lehetővé kell tenni, hogy a működő népművelési in*ézmények fenntartásához valamennyi helyben érdekelt szerv az eddigi gátló rendelkezések nélkül anyagilag hozzájárulhasson. Azt hiszem nem kel félni a közös fenntartású intézményektől, a dolgozók szempontjából mindegy, hogy melrik szerv tartja fenn a kulturális intézményt — ki a felügveleti szerve a tanács, a szakszervezet vagy más szerv, — fontos az. hogy egyre jobban kielégítse a lakosság igényét az intézményekben folyó népművelési munka. Tudom, hogy ehhez nemcsak rendelkezések kellenek, hanem a helyi vezetésben az egységes népművelési szemléletnek is valóra kell válni. Bár a szemléletben van némi javulás. Ezt bizonyítják azok a törekiének, melvek a fennálló rendelkezések ellenére is próbálnak kiutat keresni. Nem hiszem, hogy okos dolog lenne megengedni, hogy az élet *ital megkívánt intézkedéseket továbbra is a fennálló sz-toá- Ivok gátolják. Szükségesek a kötöttségek — de ezeknek a kötöttségeknek az élethez keli. ígazodniok. Meggyőződésem, hogy ha a népművelés területén rendelkezésre álló pénzeszkö-öket megfelelő szabályokkal is segítjük helyesen feUha«-" ’’ni az egvséaes népművelés érdekében, akkor a rendelkezésre álló összegeknek nem etfvsze- rű számtani összegé* kantok, hanem azok a felhss—íiás során jelentősen növekvő ered ményeket hozhatnak a dolgozók nevelésében. Az 1965. évi állami költségvetéssel egvet- értek, azt a magam részéről elfogadom. VASSZERKEZETI LAKATOS SZAKMÁBA 1965 szeptemberi beiske lázasra IPARITANULÓ- ELÖ JEGYZÉST f e I v e s ■ az ÉM Énítőgépiavítc ■ Gépgyártó Vállalat 7. ■ Gyára, Pécs, Vasút 2. szám. i
