Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Folytatták az állami költségvetés törvényjavaslatának tárgyalását Az országgyűlés pénteki ülése Az országgyűlés pénteki ülésén folytatódott az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki lanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a Politi­kai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, vala­mint a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést Pólyák János, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A pénteki ülés első felszólalója Berkes István Fejér me­gyei képviselő volt. Rámutatott, hogy az 1965. évi költségvetési törvényjavaslat alapvető feladatként tűzi ki a gazdálkodás hatékonyságának javítását. Ennek elősegítésére tett néhány javaslatot, elsősorban a tárolási és szállítási problémák enyhí­tésére. Brutyó János beszéde Ezután Brutyó János Nógrád megyei képviselő, — a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára emelke­dett szólásra. Bevezetőben közölte, hogy a költségvetést elfogadja és az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek magukénak vallják, segítik, támogatják az 1965. évi terv feladatainak valóraváltsát és tevékenyen részt is vesznek a végrehajtás sokoldalú felelősségteljes mun­kájában. Idei feladataink sikeres meg­oldása mind a gazdasági, mind a mozgalmi szervektől és ve­zetőktől egyaránt szervezet­tebb, átgondoltabb és felelős­ségteljesebb munkát igényel. Azonban kizárólag gazdasági intézkedésekkel, tervutasítá­sokkal és az anyagi ösztön­zéssel — bár ezeknek első­rendű jelentősége van —, nem oldhatjuk meg feladatainkat Ehhez az eddiginél jobban kell a dolgozók öntudatára, alkotó kezdeményezéseikben rejlő tartalékokra, a szocia­lista munkaversenyre, ezen belül is elsősorban a szo­cialista brigádmozgalomra támaszkodni. A párt és a kormány céljai­nak helyeslését bizonyítja a hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára kibontakozó szo­cialista munkaverseny-mozga- lom is. A nemes versenyben élenjárnak a szocialista bri­gádok, amelyeknek száma már sok-sok ezer — mondotta, majd néhány brigád vállalását megemlítve hangsúlyozta: tisz­telet és elismerés illeti a kez­deményezőket, a szocialista munkaverseny valamennyi résztvevőjét; A szakszervezeti mozgalom szívügyének tekinti a dolgo­zók kezdeményezéseinek fel­karolását és terjesztését. Szük­ségesnek tartja, hogy a veze­tők minden vállalatnál, üzem­ben, munkahelyen bátran for­duljanak a dolgozókhoz, meg­osztva velük gondjaikat, igé­nyelve véleményüket, javasla­taikat. Beszéljék meg a dol­gozókkal a helyi tennivalókat, azt, hogy mit várnak tőlük, és a vezetők feladatait. Brutyó János ezután a ta­karékossággal foglalkozva hangsúlyozta: az 1965. évi terv megvalósítása rendet, fegyel­met követel mindenkitől. Nemcsak a fizikai dolgozók­tól, hanem a vezetőktől is. Különösen sok múlik a veze­tőkön. annál is inkább, mert a fizikai dolgozók fegyelme zett, tervszerű munkájának, a zavartalan munkafeltételek megteremtése, a folyamatos munka biztosítása az alapja. Csak aa a vezető követel­heti meg a munkástól, hogy a törvényes munkaidő min­den percét kihasználja, aki maga is fegyelmezett és gon­doskodik arról, hogy as üzemben, a munkahelyen meglegyen minden, ami az egyenletes, folyamatos és biztonságos termeléshez szükséges. Nehéz annak a vezetőnek fe­gyelmet tartani, aki az egyik héten mértéktelen „fekete” túlórát rendel el, a másik hé­ten viszont nem tud munkát biztosítani a dolgozóknak. Az öntudatos, becsületes munkások sürgetik, hogy min­denütt rend és fegyelem le­gyen a termelésben. Eleinte voltak, akik, mat nem ismerték teljes egészé­ben a rendelkezéseket, aggo­dalmukat fejezték ki. Felhív­ták a figyelmünket, hogy a gazdasági vezetők nagyobb hatásköre esetleges önkényes- kedésre is lehetőséget ad. A szakszervezetek minden üzem­ben, minden munkahelyen ott vannak és fokozott kötelessé­güknek tartják, hogy az ön­kényeskedőkkel szemben is fellépjenek, de ugyanolyan határozottsággal támogatnak minden olyan gazdasági veze­tőt, aki helyesen alkalmazza a munkafegyelem megszilár­dítását szolgáló kormányhatá­rozatot. Azért hangsúlyozom r rendelkezések helyes alkalma­zásának fontosságát, mert az elkövetett kisebb hibák is kedvezőtlen hatást válthatnak ki, gátolják a helyes elvek megfelelő érvényesülését Uj intézkedéseink lehetősé­get biztosítanak gazdasági ve­zetőinknek, hogy megszilárdít­sák a munkafegyelmet, s csök­kentsék a munkaerővándor­lást Ezt szolgálja a munka- vizonyban töltött évek ked­vezményes beszámításának le­hetősége is. Mégis előfordult, hogy a vállalatok nem szíve­sen élnek ezzel. Valamiféle terhes munkának tekintik. Ezért felkérem az illetékes minisztereket hogy határozottabban kísérjék fi­gyelemmel a kiadott utasí­tások végrehajtását. Ismeretes, hogy röviddel a szakszervezeti bizottságok meg választása után létrehozzák a munkaügyi vitákban illetékes döntőbizottságokat. Feltétlenül szükséges, hogy a gazdasági vezetők e szervek törvényes működéséhez a megfelelő se­gítséget megadják, s a felté­teleket biztosítsák. Felemelik a kétgyermekesek családi pótlékát Örömmel üdvözöljük a pénz­ügyminiszter bejelentését, hogy még az idén felemelik a kétgyermekesek család: pótlékát és rendezik az 1959 előtt megállapított 1000 fo­rinton aluli saját jogú nyug­díjakat. Ez az intézkedés egész né­pünk egyetértésével találko­zik, hiszen elsősorban azoken segítünk — lehetőségeinkhez mérten —, akiknek leginkább szükségük van rá — mondot­ta, majd kijelentette: növek­szik a kórházi ágyak, a ból csődék, az óvodák férőhelyei­nek száma, s több lesz az is­kolai tanterem. Az elmúlt években tovább javultak az üzemi dolgozók munkakörülményei is. A tech­nika fejlődése, az új munkás- védelmi törvény életbelépteté­se hozzájárult ahhoz, hogy az iparban és a mezőgazdaság­ban is valamit csökkent a balesetek száma. De mégsem lehetünk elégedettek a hely­zettel. Irányító szerveink és üze­meink nem használják ki azokat a lehetőségeket, ame­lyeket társadalmi rendsze­rünk nyújt a munkakörül­mények Javítására. Brutyó János ezután arról szólt, hogy az utóbbi időben a foglalkozási betegségek meg­előzésében is jelentősen előre­haladtunk. Sikernek könyvel­hetjük el, hogy a bányászatban az utóbbi három évben egyötödére, az egész iparban pedig felére csökkent a szilikózisban megbetegedettek száma. Államunk nagy összegeket for­dít a dolgozók szociális ellá­tására. A költségvetés jó és meg­alapozott. Minden részlete & nép, a dolgozók érdekeit szo>- gálja, teljesítése tehát köteles­ség — mondotta. Szakszervezeteink mindent megtesznek azért, hogy becsü­lettel megfeleljenek ezeknek, s hogy minden szervezett dol­gozó tevékeny részvevője le­gyen a szocialista építésnek, a népünk jólétét, felemelkedé­sét szolgáló célok megvalósi tásának. Egri Gyula felszólalása A következő felszólaló E g- r i Gyula, Heves megyei képviselő arról beszélt, hogy 1965-ben is jelentékeny ősz­szeggel támogatja a testneve­lési és sportmozgalmat. El­mondta, hogy jelenleg hazánk lakosságának körülbelül 16 százaléka — mintegy másfélmillió em­ber — sportol többé-ke- vésbé rendszeresen, s több tízezerre tehető azok­nak a társadalmi munkások­nak, aktivistáknak, vezetők­nek a száma, akik a sport- mozgalom szervezeteiben te­vékenykednek. A továbbiakban rámutatott, hogy a magyar sportmozga­lom vezetői — a tömegsport alapjainak szélesítésén kívül — nagy jelentőséget tulajdo­nítanak az élsport fejlesztésé­nek, a nemzetközi találkozó­kon való helytállásnak, leg­jobbjaink eredményes szerep­lésének is. Mint mondotta, anélkül, hogy versenyzőink szereplését túlbecsülnénk, megállapíthatjuk, hogy spor­tolóink több sportágban ott vannak a világ legjobbjai között. A nagy nemzetközi versenye­ken csapataink sok barátot szereznek a magyar sportnak és hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánk sportkultúráját a vi­lág legtávolabbi részein is megismerjék — mondotta, majd kérte, ha lehet, az ed diginél is jobban készüljünk fel a nagy versenyekre, az olimpiákra. Egri Gyula ezután az élvo­nalbeli sportolókkal szemben támasztott követelményekről beszélt. A szerénység, a szor­galom, a mindennapi munká­ban való helytállás elengedhe­tetlen feltétel ahhoz, hogy a legjobb sportolók megbecsüli tagjai legyenek szocialista tár­sadalmunknak, követésre mél­tó példaképei fiataljainknak. Nem tarthat számot az iga­zi sportember elnevezésre az, aki kerüli a munkát, a semmittevésből akar hasz­not húzni. A képviselő beszámolt arról, hogy az MTS Országos Taná­csa megtárgyalta a tömegsport fejlesztésének további lehető­ségeit és megjelölte azokat a feladatokat, amelyeknek meg­oldásával növelhetik a rend­szeresen sportolók számát. Ho­gyan lehetne e célt megvaló­sítani, ha elfogadnánk azt a vélekedést, hogy aki sportol* az természetszerűleg keveseb­bet dolgozik? Ilyesfajta fel-« fogás pedig nem ritka nálunk. Szép számmal akadnak olya­nok, akik ha nígni kezdik a labdát, már kedvezményt kér nek érte. Sokan vannak, akik akkor hajlandók sportolni, ha az egyesület ingyen ad fel­szerelést, pályát, oktatót stbH s néha úgy fest a dolog, mint­ha csak az államnak, a közös­ségnek lenne érdeke, hogy sportoljanak a fiatalok, nem pedig azoknak, akik élvezik a testnevelés előnyeit. Ez a szemlélet akadályozza a sport- mozgalom fejlődését, s kárt okoz a fiatalok gondolkodásá­ban is. Egri Gyula felszólalása be­fejező részében az idei év sportbeid feladatai,ról szólt, majd bejelentette, hogy az 1965. évi költségvetési javas­latot elfogadja. (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János elvtárs dr. Csanádi György közlekedés- és po'tafigyi miniszterrel és Barcs Sándorral, az MTI vezérigazgatójával beszélget az ülés szünetében * ( l

Next

/
Thumbnails
Contents