Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

\ Világ proletárjai, egyesöljetek! Dunántúli napló _________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja X XII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1965. FEBRUÁR 28., VASÄRNAF Teljes értékű munkaidőt! Tudósítás a határról Mindenki tudja, hogy ná­lunk általában nyolc órát kell egy nap dólgozni. Kivételes munkakörök, szakmák termé­szetesen vannak. A kötetlen munkaidőben dolgozók — leg­alábbis elméletben — több órát is eltöltenek munkahe­lyükön, mások viszont mum- kaidőkedvezményt kapnak, de a'ért az emberek nagy több­sége a nyolcórás beosztást szokta meg. Azt is tudjuk, hogy ez a nyolc óra történelmi kategó­ria. Korábban harcolná kellett érte, fejlődésünk későbbi sza­kaszaiban pedig fokozatosan csökkenni fog. Talán nincs is olyan messze — legfeljebb emberöltőnyi távolságban van, — az az idő, amikor a mai nyolcórás munkanap negye­dével, sőt felével megrövidül. No, de maradjunk csak a mai dolgoknál. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy var lóban nyolc órát dolgozunk-e naponta? Mennyi a ténylege­sen megdolgozott és mennyi az átbliccelt munkaidő? Mert, hogy van ilyen, arról azt hi­szem, nem kell egymást kü­lönösebben meggyőznünk. Még ott is van, ahol a mun­ka természete valóban íolyar matosságot követel a szalag­ban, brigádban dolgozóktól. Most már, — hogy a mecseki bányaüzemekben áttértek a négy négyedes műszakváltásra, — látjuk, hogy a korábbi munkaszervezés folytán hány értékes óra esett ki a tényle­ges termelésből. Az építőipar­ban még ma is sok ezer mun­ka nélkül töltött óra drágítja a termelést, csak azért, mert egyes munkahelyeken hiányzik a folyamatos anyagellátás, a munkások nem tudják előre, hogy mit kell dolgozniuk. Á Sopianában és más olyan munkahelyeken, ahol anyag- utalványozással dolgoznak, bi­zony elég gyakran hallani, hogy túlzottan lassú az anyag­kiadás, sokat kell várni, sok­féle papírt kell kitölteni és mindez a drága munkaidőből megy él A vonatok, autóbuszaik ké­sései ugyancsak summás mun­ka'dő-ki esést okoztak — és ez sajnos, nemcsak téli jelenség. Bőséges tényanyag áll tehát rendelkezésünkre ahhoz, hogy jogos kétségeink támadjanak a nyolcórás munkaidő tényle­ges tartalma iránt. Pedig a tulajdonképpeni kiesések nem is az üzemekben, a munkapa­dok mellett, a föld alatt — tehát nem a fizikai dolgozók­nál jelentkeznek, hanem a hí­va' alok, intézmények munká­jában. Száz és száz olyan tiszt viselőt, funkcionáriust isme­rek. aki ha lehetne, huszan- négy órázna, mert annyi a rá­bízott munka, mert olyan lel­kiismeretes. De éppen erre a becsületes, szorgalmas többség támaszkodva, hadd emel­jünk szót a hivatalokban ta­pasztalható nem is annyira káros, mint inkább bosszantó jelenség, kisebb-nagyobb fe­gyelmezetlenség ellen Kezdjük mindjárt az elején, a reggeli munkakezdéssel A jelenléti ívek szerint persze nincs sem­mi probléma, de azért, aki bentről figyeli egy hivatal reggeli életét, az tudja, hogy a nyolc vagy fél kilences munkakezdési idő az esetek többségében illuzórikus. Mert ügye meg kell beszélni a tv tegnap esti műsorát* a Dózsa várható esélyeit, a tegnap esti kiruccanás részleteit. Azzal a jelszóval, hogy nem jó korán reggel enni — igazán jut idő a reggeli elfogyasztására, a vállalati büfé meglátogatására is. Amióta a kávé országa lel­tünk, valóságos kávézó szer­tartás alakult ki egyes helye­ken-; pontosan be van osztva, hogy a nap melyik szakában melyik osztály, melyik admi­nisztrátor vagy vállalkozó szel lemű előadó főzi a feketét. A feketéző« öt percének ürügyén sok helyen egy sereg órát csíp­nek el a munkaidőből. A fél­órás ebédidők is szinte min­denütt tovább tartanak Szom­baton délelőttönként hovato­vább nem is érdemes hivatali,' vállalati ügyekben eljárni. Az illetékes tisztviselők ugyanis ezt a napot szinte szervezett alapon különféle hétvégi ko- missáók beszerzésére fordítják. Időnként persze el kell men­ni a borbélyhoz is, no és csak nem lesz bolond valaki csu­pán azért szabadságot kivenni, mert próbálnia kell menni szabójához, vagy mert az épü­lő harkányi nyaraló anyagbe­szerzési ügyeit le akarja a TÜZÉP-nél bonyolítani. — „Bayateül dolgok”, — mondhatják most sokan, — a ..verkli” ezektől még mehet Mikor intézze el utánjárást igénylő ügyeit az ember, ha nem a munkítdőhen? Máskor hiába megy. A lectöbb hiva­talban délután már nincs fo­gadási idő. A hivatali munka nem favágás, nem lehet ha­sábbal mérni. Az a lén vég, hogy ki-ki elvégezze a rábí­zott munkát. Elvégre, amikor kiszállásra megy, úgysem nyolc órát dolgozik”. Ez az utolsó érv elfogadha­tónak tűnik, és az esetek nagy részében ténylegesen fgy van. Azokat az értékes félórákat, amelveket az ügyintézés, fél­fogadás, a munkával kapcso­latos elvi kérdések tanulmá­nyozására kellene fordítani, a külszolgálatban elföltött mun­katöbblet nem pótolja. Ha már a külszolgálatnál tartunk, sajnos azt kell mon­danunk, hogy az útiszámlákon feltüntetett tizenkét órák sem mindig tényleges munkát ta­karnak. A fegyelmi jegyző­könyvek tanúsága szerint saj­nos elég sok vidéki ellenőrző út végződik kocám ázással, pin- ceszereaéssel és botránnyal. És, hogy ez nemcsak a pesti külszolgáJ atosok sajátossága, arról a budapesti Jereván, a Mátyás pince, meg a többiek legalább annyit tudnának me­sélni, mint a szezonjellegű el­lenőrzések színhelyei: nyáron a Balaton, a fürdőhelyek, ősz­szel a borvidékek, — mert ugyebár sohasem árt a kelle­mest összekötni a hasznossal... A Munka Törvénykönyve alapján a nyolcórás munka­időt mindenkitől joggal meg keil követelni, mindenkinek kedves kötelessége azt be is tartani. Az üzemekben, bá­nyákban már csak a munka jellege, szervezettsége miatt kevesebb az effajta gond, — annál több kiesést okoznak viszont az irodaiak, a közin­tézményekben dolgozók apró- cseprő „kihagyásai”. Pedig a Munka Törvényköny­ve egyformán érvényes min­denkire, akár fizikai, akár szellemi munkakörben dolgo­zik. Vasvári Ferenc A rokonok, barátok százai várták a villányi állomáson a délelőtti különvonattal érkező hozzátartozókat, ismerősöket. (Riport a 3. oldalon) 1 szovjet kormányküldöttség megérkezett Lipcsébe Táviralváltás Bernal professzor és Koszigin kozott — A szovjet kormány véle­ménye szerint minden béke­szerető állam, elsősorban a genfi egyezmények aláírói kö­telesek hatékony intézkedése­ket tenni abból a célból, hogy rákényszerítsék az Egyesült Államokat a szóbanforgó egyezmények betartására és a vietnami nép ügyeibe való be­avatkozásának beszüntetésére — mondja Koszigin távirata. Több mint kétmilliárdos összvagyon Hz eddigi legnagyobb arányú közös vagyongyarapodást értek el 1964-ben a baranyai tsz-ek EgyöílüíBködés' szerződés! írt alá a Jugoszláv és Magyar írószövetség Belgádban együttműködési szerződést írtak alá a Magyar és a Jugoszláv írószövetség képviselői. A Magyar írószö­vetség nevében Darvas József elnök, a Jugoszláv írószövet­ség nevében Szlavko Mihalics főtitkár írta alá az egyez­ményt Az igen gazdag és sokolda­lú program a többi között elő­irányozza, hogy a Budapesten rendezendő nemzetközi költé­szeti szemlére két jugoszláv költőt is meghívnak. Ezenkí­vül két jugoszláv író magyar országi körútra indul, hogy tanulmányozza a két szocialis­ta ország íróinak együttmű­ködési lehetőségét. Az Ohridban sorra kerülő augusztusi költészeti fesztivá­lon két magyar költő is részt vesz. Az egyezmény értelmé­ben két magyar író huzamo­sabb időt tölt Jugoszláviában, hogy megismerkedjenek a leg­újabb kulturális vívmányok­kal és a kiadóvállalatok tevé­kenységével. E két magyar író részt vesz az európai irodalmi folyóiratok szerkesztőinek nemzetközi értekezletén, ame­lyet szintén Jugoszláviában rendeznek. A mecseki szénbányáik dol­gozóinak újításai csaknem 12 millió forint gazdasági hasznot eredményeztek az elmúlt esz­tendőben. Közülük kettő volt olyan, amelynek értéke a mil­liót is meghaladta. A szén­termelés növekedése, a kor­szerű gépek, berendezések al­kalmazása fejlettebb techno­lógiát kívám s a tapasztalat szerint az újítási feladatok is mind komolyabbakká válnak. A napokban könyvecskébén jelentette meg a tröszt az egyes üzemek életében jelent­kező és megoldásra váró prob­lémákat. összesen 140 témá­ban kérik az újítók segítsé­gét Közte szerepel például a portelkötés hatásosságának ío­Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió ' Minisztertanácsának elnöke, szombaton este meg­érkezett Lipcsébe, hogy részt vegyen a jubileumi lipcsei vá­sáron. Koszigin repülőgépe az eredeti tervektől eltérően a rossz időjárás miatt, Erfurt­ban szállt le és a miniszter- elnök onnan gépkocsin tette meg az utat Lipcsébe. Bemal professzor, a Béke Világtanács elnöke táviratot küldött Koszi ginnek, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnö­kének. A táviratban a Béke! Világtanócs nevében tiltako­zását fejezte ki amiatt, hogy az amerikai kormány kérésére dél-koreai csapatok érkeztek Dél-Vietnamba. Ez a genfi egyezmények kirívó megsérté­sét jelenti. A távirat sürgeti a genfi egyezmények szigorú betartását. Választáviratában Koszigin kifejtette, hogy a szovjet kor­mány támogatja a Béke Világ­tanács tiltakozását és az 1954- ben Indoltínára nézve létrejött genfi egyezmények igen súlyos megszegésének tekinti_ hogy az Egyesült Államok bevonja dél-koreai bábjait is a dél­vietnami nép ellen viselt ag­resszív háborújába. kozása, a kötélpálya vonókö­tél élettartamának meghosz- szabbítása, az akna befagyá­sának megakadályozása, föld alatti gumiszála gok és páncel- kaparók működésének távjel­zése, a TH-vógat kirablásának meggyorsítása, a nagy csillék fékezésének megoldása, előre­gyártóit léghajtó tervezése, a szénvizsgálati idő csökkentése, a szénbunkerek telítettségé­nek jelzése, biztos távhőméré- si rendszer megvalósítása stb. Egyúttal megnevezik minden témánál, hogy az újitó kihez fordulhat műszaki segítségért, s siker esetén milyen pálya- díjban részesül. Az újítási fel­adatterv négyezer példányban került a dolgozók kezéhez. Nehéz, küzdelmes esztendő zárszámadásait fejezték be e hét végén megyénk termelő- szövetkezetei. A természeti csapások, a növényi és állati betegségek, illetve kártételek olyan sorozata sújtotta a gaz­daságokat tavaly, amire alig­ha volt példa a vidék törté­netében. Az év végi mérlegek — a gazdálkodás hű tükrei — mégis azt mutatják, hogy ter­melőszövetkezeteink általában sikerrel állták meg ezt a nagy erőpróbát is. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán most elkészült előzetes összesítés szerint a szövetkezeti gazda­ságok közös vagyona a múlt évben 395 millió forinttal nőtt. Ez volt a termelőszövetkeze­tek fennállása óta az eddigi legnagyobb arányú vagyon­gyarapodás. (Az 1962-es össz- vagyon-növekedés 332 millió, az 1963-as pedig 325 millió forint volt.) A termelőszövet­kezeti tagság közös vagyona ma már jóval meghaladja a kétmilliárd forintot és ennek közel a fele tehermentes tisz­ta vagyon. A múlt évben tovább csök­kent a dolgozó tagok száma: az előző évhez képest kereken másfél ezerrel, 1961-hez képest pedig több mint ötezerrel. Ez egyrészt természetes folya­mat, amennyiben — mint szerte a világon — csökken a mezőgazdaságban foglalkozta­tottak száma, másrészt azon­ban gondot okoz, hiszen a csökkenés jórészt a tagság rohamos elöregedése révén megy végbe. Gépekkel és vegyszerekkel, valamint kor­szerű technológiai módsze­rekkel általában sikerült pó­tolni a hiányzó munkaerőt, s így a felhasznált munkaegy­ségek száma is körülbelül ha­sonló volt az előző évekéhez. Ez a magyarázata annak, hogy bár a munkaegységek átlagos értéke, ami megyei szinten 33 forint 73 fillér — vagyis mindössze 63 fillérrel maradt el a múlt évitől, viszont 93 fillérrel magasabb az 1962. évinél — a tagok átlagjöve­delme mégis emelkedett. Ta­valy 9571 forintot keresett egy-egy baranyai szövetkezeti gazda — ebbe az átlagba be­leszámítják azokat a tagokat is, akik csak egy munkaegysé­get teljesítettek — s ez öt­ven forinttal több, mint az előző évi és 754 forinttal ha­ladja meg az 1962-es átlagré­szesedést. A tagok jövedelmét gyarapítja, egyebek között, még a földjáradékra kifizetett összeg is, ami megyei viszony­latban majdnem eléri a 25 millió forintot. A tapasztalaté* azt mutat­ják, hogy azok a szövetkezeti gazdaságok tudták leginkább pótolni a természeti csapásom okozta és más körülmények következtében előállt kiesései­ket, amelyek termelésüket az állattartásra alapozták és bel­terjesen gazdálkodtak. Ezek közül huszonhármán a mosta­ni zárszámadáskor is negyven forint feletti részesedést fizet­tek munkaegységenként, négy helyen — Boksán, Csertőn, Kővágószöllősön és Szörény- ben pedig ötven forintot, iU letve annál többet oszüttak; 140 újítási téma megoldására kaptak megbízást a mecseki szénbányászok

Next

/
Thumbnails
Contents