Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-27 / 49. szám
1965. FEBRUAR CT. napló 3 Jól dolgoznak a közös fanácsok A községi tanácsok és a HEB munkája, a% 1965-ös költségvetés a megyei tanács ülésének napirendjén Okulni kell a hibákból! Miért zárt mérleghiánnyal a siklósi tsz? (Folytatás az I. oldalról) rólag tanácsegyesftés és csa< kivételesen községegyesi tés Ebből következik, hogy a községek, települések, mint lakott területek önálló léte változatlan marad. Az összevonásnál fő feladat 2500—4000 lakosból álló igazgatási egységek kialakítása. mely figyelembe ve szi' a kulturális, út-, orvosi és gazdasági viszonyokat. Az ösz- szevonást tehát összhangba kell hozni a tsz-ék egyesülési szándékával, s a községek általános fejlesztési tervével. A megyei tanács járásonként felmérő munkát végez, az illetékes tanácsok, tanácstagok és lakosok bevonásával A felmérő munka a siklósi járásban kezdődik, s az év végére az egész megyében befejeződik. Az összevonások kimondását minden esetben a lakosság közös akaratától teszik függővé. Palkó Sándor elvtárs referátuma befejező részében hangsúlyozta, hogy a szebb, kulturáltabb falusi élet kialakításában hatalmas szerepük van a tanácsszerveknek, s ezt ■a feladatot csak a legszélesebb összefogás és társadalmasítás segítségével oldhatják meg. A beszámolót kővető vitában Fülöp János megyed tanácstag elmondotta, hogy az összevonás törvényszerű, azonban pozitív jelenségei mellett káros megnyilvánulásai is vannak. Ilyen a féltékenység. A községek lakói között egészségtelen versengés és irigység tapasztalható. A megoldás természetesen csak a gyakorlati munka során — igazságos és gyors határozatokkal, a panaszok megkülönböztetés nélküli intézésével és a KOFA helye* felosztásával — lehetséges. Rejtő János elvtárs hozzászólásában a tanácsszervek kulturális feladatairól beszélt. A falu nemcsak gazdaságilag változik. Az emberek tudatának alakulása legalább ilyen fontos, s ebben a pedagógusok és művelődési szakemberek mellett a falusi vezetők is «okát tehetnek. Varga Sándor, az egyházas- haraszti összevont tanács eredményes munkájáról szólt. Az idegenkedés itt is jelentkezett, a községfejlesztési alap igazságos felhasználása azonban feloldotta hamarosan. Egy házasharasztiban egy helyen van az iskola, a tsz, az orvos és állatorvos, tehát biztosította* a feltételeit. Az összevont tanács munkatársai rendszeresen látogatják a hozzájuk tartozó községeket, s ezzel biztosítják a lakossággal való közvetlen véleménycserét. Szigli István a községi vezetők iskolai végzettségéről beszélt. Ga- ramvölgyi Miklós, a tanácsok tömegszervezeti jellegének érvényesülését értékelte, majd felhívta a figyelmet a körzetek hírközlési problémáinak megoldására. A hozzászólói, valamennyien egyetértettek a referátummal * a határozati javaslat elfogadását javasolták. I HEB márkája A tanácsülés második napirendi pontjaként dr. Bedé Pálné referátuma alapján a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1964. évi munkájával foglalkozott. A népi ellenőr- rés feladata a népgazdaság egészére nézve tájékoztatást adni a párt és a kormány határozatainak végrehajtásáról, a meglévő feszültségek okairól és felfedni az esetleges visszaéléseket. A megyei bizottság a múlt évben 36 témában szervezett országos, illetve megyei szintű ellenőrzést. Járási szinten S3 vizsgálatot tartottak, ezenkívül foglalkoztak 251 közérdekű és 106 magánbejelentéssel. A vizsgálatok lebonyolításában 1668 népi ellenőr vett részt, összesen 4000 nap ráfordítással A vizsgálatok szinte a gazdasági élet minden területére kiterjedtek a létszámkérdéstől a nők bérezéséig. A Mecseki Szénbányászati Tröszt üzemeiben megvizsgálták a bán yafa-f elhasználást. Vizsgálatokat folytattak az újításokkal kapcsolatban. Az elbírálásnál a vállalatok többsége még ma sem tartja be a határidőket. Kedvezőtlen az eszmei díjban részesült újítók arányszáma. Nem tartják be azt a kormányrendeletet, miszerint az újítót a megvalósítástód számított 2 éven belül a kedvezőbb gazdasági eredmények alapján kell díjazni. Megállapították, hogy a MÉK Vállalat nem tölti be a piacokon az árszabályozó szerepét. Ellenkezőleg: a MÉK monopolisztikus helyzete nagymértékben csökkenti a termelési kedvet. Többször előfordult, hogy a termelőszövetkezeitek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelően megtermeltek bizonyos mennyiségű árut, de az átvételnél a minősítési eljárás so rán a MÉK önkényesen járt eL A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kapcsolata a társszervekkel jó. Egyes járási tanácsok egy-egy vizsgálati anyagot a végrehajtó bizottsági üléseken is megtárgyaltak. A munkatervet a koordinációs bizottság határozatai alapján állatják össze, s ebben a tanács, párt-, és szak- szervezeti szervek is képviseltetik magukat Dr. Bedő Pálné elvtársnő beszámolóját a tanácsülés elfogadta, s az 1965-ös év első féléves munkatervét — mely ugyancsak három szinten: országos, megyei és járási viszonylatban Ír elő vizsgálatokat, jóváhagyta. A megyei tanács ülése ezután megtárgyalta az idei költségvetést, meghallgatta Garamvölgyi Miklós tájékoztatóját a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok intézéséről, majd a folyóügyek után az interpellációkra került sor. 139 tüzese! — több mint mástél milüó tor nt kár Megyénkben az elmúlt évben a mezőgazdaság területén 16 tűzeset 1 millió 307 000 forint, az ipar terüle'én 43 tűzeset 168 000 forint és az egyéb kategóriákban a 78 tűzeset 205 500 forint kárt okozott. V tűz főleg a szakszerűtlenség és a gondatlanság miatt keletkezett: az elektromos áram 19, a sugárzó hő 16, az építési hiba 21, a gyermekjáték 17 esetben okozott tüzet. Utolsók között a megyében csütörtökön délután a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezetben is megtartották a zárszámadási közgyűlést. A közgyűlésen Kapa! Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is részt vett. Nem várt kiadások Siklós az utóbbi években a jobb termelőszövetkezetek közé tartozott. S ha a korábbi évekből csak a gazdálkodási eredményeit ragadjuk ki, mindig jóval 2500 forint felett volt, most 1000 forintra zuhant vissza az egy szántóegységre eső gazdálkodási mutató, tehát, a tsz leesett a gyengék közé. Ezzel szemben a munkaegység értéke most is 40 forint feletti — természetesen átszámítva, hisz Siklóson már havi fizetés van — és énpen ez a kettősség a szembetűnő. 4.2 m*1Hó forintos mérleghiánnyal zárta az évet. s a szövetkezet erején felül osztott tagjainak. Hol kell keresni a baj okát? Mint Roskó Zsigmond elnöki beszámolójában a közgyűlésen nagyon helyesen utalt rá, a baj okát nem csunán az elmúlt évben kel! keresni. Ezt a mérleghiányt nem egy. hanem az elmúlt két évben „hozták” össze, de a hibák gyökerei, ha lehet még mélyebbre nyúlnak vissza. Visz- szanyúlnak az 1962-es rekord évre. Aki akkor előrelátó volt, az most is könnyen beszél. Akkor kellett volna a feleslegeket, a nem várt pluszt tartalékolni. A belvárdsvillái tsz abban az évben csaknem 2 millió forintot tartalékolt, lemondva a 60 forintos munkaegység értékről, s csak 40-et osztott ki. Siklós mindent kiosztott. Ráadásul a sík lósi járásban abban az esztendőben oszlatták fel a gépállomásokat. Az átvett gépek abban az évben már térítés nélkül dolgoztak a siklósi szövetkezetben is, a vételárukat viszont csak a következő évben kellett kifizetni. Igen ám, de a rekord év után mostoha évek következtek rossz időjárással, természeti csapásokkal, és jelentkeztek a törlesztések is. Siklós pedig figyelmen kívül hagyta ezeket a körülményeket s nem gondolva a várható következményeKre, larroua az i»oz-es magas munkaegység szintet. 1963-ban a jég súlyosan elverte a szövetkezet halárát, a nyári vihar összedöntötte a tsz 130 férőhelyes szarvas- marha istállóját, s a szükség- j istállóba helyezett tehenek fe- ! jési átlaga évi 2400 literről j 1900 literre esett vissza. A tsz már ebben „az évben is na- j gyón nehezen tudta elkerülni l a mérleghiányt, s ez az 1964. évi tervben úgy mutatkozott meg, hogy Siklós már a terv- J be is 1 millió forint deficitet hozott. A termelési terv tehát figyelmeztetett, hogy baj van. E pozitívuma ellenére sem volt jó a terv, mert túl magasra tervezték a termésátlagokat. Egyetlen növénynél sem tudták a betervezett termést elérni. A nyári felhő- szakadások lezúduló vize négy ízben takarta ki az újonnan telepített szőlőt, amit négyszer kellett helyrehozni, s csak a plusz munkadíj 200 000 forintot jelentett. A mária- gyűdi részen a felhőszakadás teljesen elmosott egy cukorrépa- és egy kukoricatáblát A mezei pockok ellen 500 holdon kellett védekezni. A költség nem volt betervezve. Csak a növénytermesztésben 2 millió forintos volt a kiesés, s csaknem egymilliós kárt okozott, hogy nem sikerült a szőlőoltvány- és anyaiskoia. mely az előző években komoly jövedelmet biztosított a szövetkezetnek. Az állattenyésztésben a váratlan kiesés 800 ezer forint volt. Megfe'elá profilt kell kia'akítani Ezek voltak azok a nem várt károk, melyeket nem szokás betervezni. De a magas termésátlagok betervezésében már hibás volt a szövetkezet vezetősége. S még egy nagyon szembetűnő hibát is kiküszöbölhettek volna. Ennek a tsz-nek 180 hold szőlője van, ebben az évben is 70 hold új kultúrát telepítettek s a megyében a legnagyobb területen foglalkoztak primőr zöldborsó termesztéssel. Ezek — mindenekelőtt a szőlő — olyan belterjes kultúrák,- any- nyira munkaigényesek, hogy előzetes profilkialakítást kívánnak meg. A borsószedés szezonjában 1000—1500 kézi szedőt kell megmozgatnia a szövetkezetnek, ez a taglétszámnak csaknem háromszorosa. A kiosztható jövedelem 16.7 százalékát ez évben is napszámosoknak fizette ki a tsz. A belterjes kultúrák képzett szakmunkásokat igényelnek, s ezt a létszámot a szövetkezet tagjaiból nem nem lehet azonnal máról-holnapra biztosítani. A tsz-tagok traktorossá történő kiképzésének határt szab az, hogy a felső korhatárt 54 évben állapították meg. így a siklósi tsz-nél szembetűnően magas az alkalmazottak aránya, a 81 alkalmazottnak a kiosztható összeg 21,4 százalékát f z't'ék ki. A tsz tagjai pedig 61.4 százalékban részesedtek belőle. A profilkialakítás kérdését sürgeti az a tényező is Siklóson, hogy a szövetkezet 27 féle növény termesztésével foglalkozott az elmúlt évben. A növények számának csökkentése általános törekvés a nagy tsz-ekben. s különösen indokolt volna Siklóson, ahol a nagyarányú szőlőtermelés meghatározza a gazdálkodás jellegét. A nagy létszámé és igen intenzív — különös n ami a tsz baromfihizla'ását illeti — állatállomány produktivitást is csökkenti, hogy a takarmánytermő területek jó részét ipari növények sokaságára pazarolják, s a szövetkezet kénytelen vásárolni a takarmányokat. Ha a siklósi tsz jó úton akar előrehaladni, elsősorban ezeket az arányokat kell módosítani, meg kell változtatni a gazdálkodás szerkezetét. Határozott intézkedések Biztató, hogy a szövetkezet vezetősége felismerte ezeket a hibákat, hisz a zárszámadás is ezért húzódott el ilyen soká, mert az elmúlt hetekben mindenre kiterjedő alapos elemző munkával mérték fel a gazdálkodást, kikutatva a legkisebb hibák okait is. Így már könnyebb lesz azokon segíteni. A vezetőség intézkedést tett az alkalmazottak számának csökkentésére, a 81-ről már 60 főre csökkent ezek száma. Az elmúlt hetekben elkészítették a családi terveket is s ez is arra vallj hogy a tsz a mezőgazdasági munkák zömét ebben az évben már saját tagjaival igyekszik elvégeztetni. A mór az elmúlt évben is jól működő komplex szőlőművelő gépi brigád mintájára létr^r hoztak egy hasonló brigádüld a takarmánytermesztésben is. Helyi újítások révén sikert értek el a szőlőművelés gépesítésében is. Kidolgozták az eredményességi javadalmazást. amellyel még érdekeltebbé teszik a tagokat a munkában. Biztató évkezdetnek számít az is, hogy évi állat- értékesítési tervüket már az első félévben teljesíteni tudják, mert az alapanyag rendelkezésre áll. összegezve: ígéretes jövő áll a siklósi tsz előtt, bár nem lesz könnyű az elkövetkező év, hisz a mérleghiányt ki kell gazdálkodni. A hibákon okulni kell, hogy a tsz előtt álló valóban szép lehetőségeket kamatoztatni tudják önmaguk és az egész népgazdaság hasznára. — Rné — A tizenhét éves régész zaspárt, a bácsi huszár volt az első világháborúban: — Nagyon tetszett neki, hogy ilyesmivel foglalkozom, sok régi könyvet, képeslapokat, leveleket, háborús érmeket adott, még a saját vitézség! érmét is. Annyira megszeretett, hogy azóta is levelezek velük. A gyűjtemény szépen nő, igaz, van közte, amit csak „kölcsönben” kapott — de a legtöbb sajátja. Úgy fel- növekedett már, hogy rendezni kellett a tárgyakat, és a hálószoba egyik sarka lett a régészeti osztály: — Két asztalt vittem be, azokon tartom a könyveket és az újságokat sorrendbe szedve. Az egyik asztal alatt a polcon azok a tárgyak vannak, amiket szívességből hoztam el, tudtam ugyan, hogy nem sokat érnek, de olyan szívesen adták, hogy nem lehetett otthagyni. — És ez a polc? — Ezen vannak a levelek, egy kézzel rajzolt 1720- ból való térkép, Kossuth tudósítása a pozsonyi ország- gyűlésről, csak nem tudom valódi-e, az aláírást összehasonlítottam, az olyan, mint a Kosuth-bankón. Ez egy múlt századbeli tankönyv, ez Táncsics saját tulajdonú könyve, ezek régi örmény hamutartók, itt met- lette egy török korabeli kés, elefántcsont a nyele és any- nyi vonal van rajta, ahány gazdája volt. — Otthon találtál-e valamit? — Egy régi iratot, amiben a nagypapám és Zsol- nay Vilmos megegyeztek, hogy hol szabad agyagot bányásznia Zsolnay Vilmosnak nagyapám telkén, a Tettyénél. A nagyanyám még mindig tudja, hogy hot volt a bánya lejárata. Valkai Irénke a gyűjtögetés mellett már ..publikált” is, megjelent egy cikke az újságban Táncsics Mihály fő korteséről és barátjáról, A kis írásnak „nagy visszhangja” támadt, tíz-ti zenöt levél érkezett az iskolához. — Mi történik a gyűjtött tárgyakkal? — A felszabadulási évfordulóra lesz egy kiállítás az iskolában, ott bemutatjuk, aztán odaadom az iskolának. — Abbahagyod a kutatást? — Nem. Legalább ötven levelet írtam már mindenfelé, most várom a válaszokat. A nyáron aztán el is utazom majd oda, ahol akad valami érdekes, mert szabadj egyem van. — A legközelebbi terveid’ — Van egy „bevehetetlen váram”, egy öreg néni. aki nem hajlandó felengedni a padlására, pedig állítólag ott J ládaszám áll a sok régi holmi. Most igyekszem valahogy „megpuhítani”, aztán ha ez sikerül, megint új dolgokat keresni, mert ennél izgalmasabb dolog talán nincs is a világon. (Csata!) Kinyer noron'n Naponta közel kétezer pár cipőt gyártanak a Szige'vár Cipőgyárban. Több mint a feléi külföldre szállítják. A nyír gondoskodik a S7akrr»>i’kás-”í'?-"' '♦’•W'.i je, vicnleg 58 tanuló ismerkedik a ai..jiwaival. á nem lehet elég korán elkezdeni. Régészeti tevékenysége abban nyilvánul meg. hogy gyűjti a történelmi emlékeket bármely korból származzanak is. Az igazi gyűjtéshez körülbelül más- rél éve kezdett hozzá, addig csak nézegette a régiségeket. Valahogy nem jutott eszembe, hogy én is gyűjtsék — mondja. Most már szép gyűjteménye van. — Hogyan kezdtél neki? — Először elég bizonytalanul, nem tudtam, hol is keressek. Aztán otthon, Harkányban hallottam, hogy itt is, ott is van valami régiség. Elmentem, megkértem a háziakat: tessék megengedni, hogy megnézhessem a padlást... — És akadt valami? — Általában a padlásokon rengeteg olyan dolog van, ami értékes, csak éppen senki nem tud róla. Hát én mos4 felkutattam. Kémesen egy öregasszonynál, Sár Panni néninél régi faragóit tálakat és tintaitatót találtam, amiből a tintás írásra szórtak homokot, hogy megszáradjon. Aztán még sok régi újságot, kéziratot, fényképeket szedtem össze. Ezeket majdnem mindig nekem adták, mondván, úgy sem kell ez senkinek ... Irénke hazavitte a kincseket, nézegette, rendezgette, rakosgatta őket ide-oda. A régiek mellett természetesen újabbak után nézett. Meglátogatott egy öreg haKomoly szemmel néz rám, miközben mesél: — Nemrégen találtam egy kézzel írott szakácskönyvet, fele német, fele magyar. Nekiálltam elolvasni, hátha jó recepteket látok és rögtön hasznom is lesz az egészből. De aztán sürgősen felhagytam a „receptkutatással”, mert ilyeneket olvastam: „Végy egy csupor lekvárt, hozzá üssél nyers tojást...” Ezek nem nekem valók — gondoltam. Valkai Irénke harmadik gimnazista, a Leöweybe jár, de már „régészeti múlt” áll mögötte. Elhatározott ■szándéka, hogy régész lesz, mert a történelmet nagyon szereti. A régészet nagyon szép hivatás — tartja —, s
