Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

IMS. FEBRUAR 25. napló 3 Hírűnk a nagyvilágban Az öt toronynak neve van ~A húszas évek elején a pé­csi a olikus nőegylet belépő­díja: szedett a Zsolnay-gyár kapu iában, amelynek fejében meg lehetett tekinteni egy ex­portra készült templomi oltárt és keresztelő kutat. Az oltárt az amerikai Johnston városka templomában állították fel. A gyár egyik dolgozóját is el- ktP'iték az áruval együtt, hogy segédkezzen a mázas darabok összeállításánál. A pap finom szivarokat küldött a pécsi gyár tu1 a Honosának de hazafelé a -^■»nirvr, hosszú hajéiiton a ki- VOMött dolgozó elszívta az szivart, amiből majd­nem külkereskedelmi bomyo- d-n’orn származott. ''•■«n anekdoták manapság ír "em születnek, pedig a pr . Porcelángyár sokkal több -’rut szállít külföldre, mint hajdanában. Úira rendelnek és nem rek'amálnak TV vajon becsülik-e jelen­leg áruikat? Milyen hírnevet j szőröztek maguknak a Pécsi PoreeJángvár termékei kül­földön? Ebről a kérdésről be- s^A’cottem Loósz fajossal, a gyár termelési osztályának ve­zetőiével Lakanikus volt a válasz. — Útra rendelnek és nem reklamálnak. Való igaz, hogy e tény ön­magért beszél. Persze azt sem ár* megjegyezni, hogy a leg­utóbbi igazgatói értekezleten a külkereskedelmi vállalat ve­zetője felolvasta a külföldi cé­gek dicsérő leveleit, amelyben elismerésüket fejezik ki a pé­csi oorcelánáruk minőségéért. S a múlt esztendőben egyetlen reklamáció sem érkezett * gvár termékeire, pedig kere­ken 14 millió forint értékű árut szállítottak külföldre. — Melv országokba szállíta­nak legtöbbet? — Állandó vevőnek számít Ee' jn'om. Törökország. Görög­ország Lengyelország, Indo­nézia. Ausztria. Jugoszlávia, Pakisztán és most kaptunk nazvobb megrendeléseket Ro. m •‘"'ától. A műszaki porcelánáru egy- hpvmada kerül külföldre. A namfesTültségű szigetelők köz­vetlenül jutnak el a megren­delő országokba. — Tavaly mutattunk be egy j'r tfpusn a világpiacon, s Erviptom azonnal vevőnk lett a ''"sszú-nídszigetelőre. Pedig ezidőben a japánok és a nyu­gatnémetek is tettek ajánlatot az egyiptomiaknak. — Nem adták áron alul? — Nem. Világniaci áron szállítunk. Úgy tudom, hogy — Nincs rá nagyobb igény? — Mi növeltük a választé­kot és alkalmazkodtunk a mo­dem formákhoz, igényekhez, mégsem keresett annyira. Ta. Ián mert drága? Vagy mert a kerámia térhódítása erősebb? Lehet. A „ma emberének” nem kell a költséges eozin. — De mégis csak egyedi do­log. — A kapacitásunk is meg­határozott, kicsi. Ha nagyobb propagandája lenne és befut­na egy komoly rendelés, nem is tudnánk kielégíteni. Amit gyártunk, azt el tudjuk he­lyezni a hazai és a külföldi piacon. Fantázia inkább a mű­szaki porcelánban van, azzal érdemes foglalkozni. Termé­szetesen egy kevéske eozint azért gyártunk márcsak ha­gyománytiszteletből is. 200 kilogrammos szigete'ők Ebben az esztendőben 19 millió forint értékű műszaki porcelánárut gyártanak ex­portra a pécsi gyárban. A ter­mékek skálája igen változatos, különösen a súly területén: az úgynevezett remix-áruk alig tized dekagrammosak, míg a nagyfeszültségű hosszú­rúdszigetelők között 200 kilo. grammosakat is találunk. — Ezeket a nagy szigetelő­ket újfajta technológiával ké­szítjük. régebben kézzel fa- rag*ák és több darabból ra­gasztották össze, jelenleg gépi megmunkálás történik és egy darabból készülnek a 2 má­zsás szigetelők is. Ezzel ja­vult a minőség és emelkedett a termelékenységünk. Ez viszont azt jelenti, hogy a pécsi gyár termékei tovább­ra is állják majd a versenyt a világpiacon Ax első tavasxi gépsxemle A traktorokon még meg sem száradt az őszi sár — hisz januárban még szántottak — máris itt az új szezon, küszö bőn a tavasz. Egy-két hé múlva el kell vetni a borsót a mákot, a földbe kerül a árpa meg a zab. Egyszóval rövid volt ez a tél s ez alatt a rövid idő alatt nagyon sol mezőgazdasági gépet kellet kijavítani Baranya megyében Mert hisz február 24-én hiva­talosan is megkezdődtek a megyében a tavaszi gépszem- lék. Sorakozna'7 a lianítoli tra’toro Ezúttal a szabadszentkirá­lyi Uj Élet Tsz szerelői vol­tak a legfrissebbek. Fűimet József gépcsoportvezető irá­nyításával gyors és jő műn-1 kát végzett a műszak egész télen át, s a tavaszi gépszem­le időpontját már február 24-ére kitűzhették. Szerdán korán reggel felsorakoztak a traktorok az országút mellett, s mire a szemlebizottság Pécsről megérkezett, minden a helyén volt, kezdődhetett a szigorú vizsga. Míg a traktorok vizsgáztak, Fulmer Józseftől megtudtuk, hogy bármennyire is elége­dett a bizottság, van ennek a szemlének egy szépséghibája is, éspedig az, hogy öt trak­tor nem vehet részt a szem­lén. Egész egyszerűen azért, mert nem készültek el. Az új Szuper Zetort garanciális meghibásodással vitték be a szigetvári gépjavítóba, ahol anyaghiány miatt vesztegel. A nagy Dutra épp a szemle előtt mondta fel a szolgálatot, leégett a kuplungja, egyelőre nincs is kilátás, hogy alkat­részt kapjanak hozzá. A két Maulwurf három hónapja áll, meg a homoirúdi gépjavító alkatrészhiányra hivatkozva Gazdagh István ■ nem vállalja el a javításukat. „Kihaló“ születési anyaliönyvek Az Ormánságban „kihalnak” a születési anyakönyvek. A siklósi járásban tizenöt falu­ban 1964-ben teljesen üres maradt a születési anyaikönyv, egyetlen újszülöttet sem je­gyeztek be. Még olyan viszony lag nagy községben, mint Hegyszentmártan vagy Ma- gyarmecslke, sem Látta meg egyetlen újszülött sem a nap­világot. Ugyanakkor Sellyén 287, Siklóson pedig 533 újszü­löttet jegyezték l>e tavaly a születési anyakönyvbe. Az Ormánságot is magába foglaló siklósi járás azonban a „kihaló” születési anyaköny­vek ellenére is népszaporula­tot mu 'at. Hiszen 1964-ben 598 ember halt meg a járásban, de ugyanakkor 883 született. A születési anyakönyvek kihalá­sa tehát csak látszólag ijesz­tő. A rejtély megoldása a szü- lőot* honákban van. Ma már miniden ormánsági szülőa iva ezekben az otthonokban, a siklósiban és a Sellyéiben hoz­za világra gyermekét. Ugyany- nyira. hogy már csak alig egy-két újszülött kerül be a szülők falujának anyakönyvé­be. mert csak egészen ritka esetekben nem jutnak be az anyák a szülőotthonba. Ezekhez a traktorokhoz se­bességváltó előtéttengely kel­lene. És végül a kis Zetor Villányban van motorcserén, talán szombatra elkészül. Közben az utolsó traktor Is levizsgázott s a jegyzőkönyv fő rovatába ez a beírás kerül: a szemlét a bizottság megfe­lelőnek tartotta. A felkészülés elbírálására ugyanis négy „osztá1vzat” adható: ió. men*" lelő. elfogadható és nem p'fo- eadható. A zsűri tehát szí so­rú volt. de Igazságos, mert csak azt nézte, hogy ezek a sérvek hogyan állták meg he­lyüket maid a tavaszi mun- káhan. Ttt a szemlén nem ve­hették figyelembe, hogy a tsz vezetőinek mennvi gondot, i'tániárást jelentett az alkat- résapfc beszerzése. FVlmer Jó­zsef a télen 15 helyről szedte össze az aTVa*róv?7t a javítód­hoz, Előfordult. hogy csak kö'csön adtak oda egv-e<*v fontos alkatrészt, amit majd ezután kell visszaadniok. Rsyé'l a »‘„plás Ez a probléma, mint Ko­vács Bélától, a szemlebizott­ság elnökétől megtudtuk, saj­nos nem szentkirályi specia­litás. Ezen a télen nagyon sok tekintetben javulás ta­pasztalható a gépjavításban, jól bevált például a tipizálás, mert ezzel lehetővé vált, hogy a gépjavító állomásokat kor­szerűsítsék, modern gépekkel berendezésekkel lássák el és megoldják a szakember prob­lémát. Meggyorsult a trakto­rok átfutási ideje is. Helyes volt az a kezdeményezés, hogy a garanciális javításokat az illetékes körzeti gépállomások végezzék el. Nem történt lé­nyeges változás azonban a ta­Pákolitz István. József Attila-díjas költő állát a te­nyerébe támasztja és hosz- szan eltűnődik azon a sa­játságos. nehéz úton, ami a hétgyerekes paksi család szegénységétől az irodalmi díiig vezetett. Aztán a ceru­zámra és a kiteregetett fe­hér noteszlapokra pillant és megszólal: — Anyám neve Homoki Magdolna. 1919-ben szület­tem Pakson. Heten voltunk testvérek. Apám kőműves volt, aztán rászakadt egy pincebolt. Dolgozni nem tu­dott, harangozó lett. Tisztes szegénységben éltünk. A szegénység még nem biztos, hogy forradalmlság, és Paks amúgy sem volt egy forra­dalmi hely... — Mi volt a gyerekkor nagy élménye? — Anyám magával vitt Homokerdőre. Amíg tette a dolgát, engem egy szilvafa alatt hagyott. Aludtam a ruháskosárban. Aztán fel­ébredtem, kimásztam a ko­sárból és a szomszédos bú- zafö’deken apámat kezdtem keresni. Nem találtam, egé­szen eltévedtem. Ez a motí­vum úgy látszik elkísér, mert a múilitkoriban a Déli- nályaudvaron kiszálltam a vonatból, és ott felejtettem Klaniczay könyvét. Később visszamentem érte. A könyv megvolt, csak amikor újra kiszálltam a vonatból, egy alagútban találtam magam, Mai arcképek Űt a József Attila-díjig amit egyáltalán nem értet­tem. Nehezen jutottam visz- sza az állomásra. — Az iskolai évek jelen­tettek valamilyen fordulatot az életében? — Bögrés diák voltam. Papi gimnáziumba jártam Kalocsán, de aztán otthagy­tam a gimnáziumot és át­mentem a tanítóképzőbe. 1943-ban Maglódon kezdtem tanítani. Lakásom nem volt, az asztal tetején aludtam télikabátban. Ekkor jelent meg az első versem az Uj Idők-ben. Aztán behívtak katonának. Amikor leszerel­tem, újra tanítottam és meg­nősültem. De ezek csak pil­lanatok voltak, mert újra behívtak katonának. Fo­lyamőr voltam. A testvé­reim egyébként csaknem valamennyien dunai hajó­sok, uszálykormányosok vol­tak. A hajón más volt a ka­tonaélet, mint a szárazon. Amikor például a németek lerohanták Magyarországot, minket riadóztattak, s mi eredetileg fel akartuk venni a harcot a német csapatok­kal. Ebből persze semmi sem lett. — És végül? — Hajóval együtt fogság­ba estem a linzi kikötőben. Nagyon egyszerű volt. Ami­kor átmentünk a linzi híd alatt, egy amerikai katona a hajóra köpött, aztán in­tett. A fogság első napjainak az emlékét Pákolitz „Notesz­lapok” című költeménye őrzi: „Fogoly vagyok a linzi kikötőben, hajófedélzet most az udvarom; az ágyúcsövön lovaglóülésben ma Villon balladáit olvasom’*. — A fogolytáborból aztán megszöktem — folytatja visszaemlékezéseit a költő. 1945. augusztus 7-én nyol- cadmagammal vágtam neki a messzeségnek. Útközben egy üveg pálinkáért vettünk két lovat és egy kocsit. Ha­zaértem. 1945 szeptemberé­től Paks mellett egy pusz­tán tanítottam. Nehéz élet volt. A gyerekeknek az új­ság szélén tanítottam az „i” betűt, s naponta több mint negyven kilométert kerék­pároztam, mert Madocsáról Jártam át tanítani. Aztán 1950-ben Paksra kerültem. Közben tanári oklevelet sze­reztem a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Verseim jelentek meg a Tiszafáiban, Csillag­ban. Dunántúlban. Lengyel Balázs biztatására aktívab­ban kezdtem írni... Idő- közbeh teljesen újraszerve­ződött a pécsi irodalmi élet is. 1955-ben Pécsre kerültem a megyei tanács művelődés­ügyi osztályára. Előtte 1954- ben „Három költő” címmel egy közös kötetben mutat­koztam be a szélesebb kö­zönségnek. Azóta öt önálló kötetem jelent meg. A ..Szü­ret” 1958-ban. a „Stuart Má­ria” műfordítás 1959-ben, az „Altató” 1961-ben, a „Fény és árnyék” 1962-ben és az „Esti dal” 1963-ban. Az „Esti daP’-ért kaptam József At- tila-díjat. Amikor a költő elhallgat, az ember zavartan nézelő­dik a modem berendezésű dolgozószobában, s akarat­lanul is a dunai monitorok, a nehéz paksi évek, és a maglód! tanítóság emlékeit keresi. A dunai hajók em­lékét versek és a fé»yké- pek őrzik, a „Homokerdő” hangulatát pedig egy gobe­lin varázsolia a szobába. Az előtérben Pákolitz-nagyma- ma görnyed, hátrább fák, növények... Pákolitz István újabb, ha­todik önálló kötete a na­pokban ielenik meg a Mag­vető Könyvkiadó gondozá­sában. A „Messzenézó” cí­mű verseskötet két ciklus­ból áll. A „Jel” című cik­lus a költő 1963-ban írt ver­seit evűiti össze, az ..Év­gyűrűk” című hosszabb lí­rai raiz a gvermekkorhq ka­lauzolja el az olvasót. Pá­kolitz István új versköte­te kanosán f<rv nyilatkozik. „Sok küszködéssel és szoron­gással. visszahúzódással és nekilendüléssel, nemesvszet skruDulózus önkontrollal ve­rekszem magam véeig a hosszú úton; melvnek — úgy érzem — valahol a közenén tartok, de már túl a nehezehbién”. Pákolitz Istvánról el kell még mondanunk, hogy köl­tői munkáia és a megyei tanácson végzett népműve­lési munkája mellett az iro­dalmi közélet szervezésében is aktívan részt vesz. Pá­kolitz István tagja a Jelen­kor szerkesztő bizottságá­nak. s egyúttal a Magyar írók Szövetsége Pécsi Cso­portjának a titkára is. Te­vékenysége hasznos és sok­oldalú, Bertha Bulcsu valyihoz képest az alkatrész­ellátásban. A munkaigényes javításokat február 25-ig lényegében min­denütt befejezték, ezzel szem­ben az anyagigényes javítá­soknál óriási a lemaradás. A megyei AGROKER-nél eeész télen nem lehetett UE- 28 ás, D 4—K és Zetor 30-as alkat­részeket kapni. E hét kedd'én jött meg az első szállítmány, mely a jövő héten kerül el­osztásra. A nagyfokú téli anyag- és alkatrészigénvnek csak 50—55 százalékát tudta kielégíteni az AGROKER. A heérkezett anyag és alkatrész 30 százalékát azonnal kiadiák a tipizált eéniavító állomá­soknak. a többit meskariák az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek. Egészen bagatell dolgok hiányoznak, mint például a közönséges csavar, amit nem kapnak a tsz-ek. Ezen néhány élelmps tsz-vezető úgy segített, hoav megkérte a tagjait, ha Pé­csett járnak, vásároljanak a lakossági kerethői a tsz ré­szére. Egy személy 20 csavart kapott, s így apránként össze­szedték például a belvárdgvu- lai tsz-ben is a javításhoz szükséges csavarmennyi Nagv a hiány a differenciái- '1' műhöz és sebesséeváltéhefc szükséges csapágyakban és fogaskerekekben is. De még a traktorlámpákhoz szükséges égőkből sincs elegendő. Qty|i'7'lr 37 ÄHsmi njUrfcT^Onk kiránt rtás re«ils7f!rut Ilyen körülmények között nem könnyű a gépjavításokat időre elvégezni s a tavaszi munkák megkezdéséig a céne- ket üzemképes állapotba róz­ni. A szentkirályi szemle volt az első a megyében. Ezt a pécsi járásban a következő 10 nap leforgása alatt még 14 követi. A szemléket műszaki és balesetvédelmi oktatással kötik egybe, ami annál is fon­tosabb, mert március l-íől kezdve a termelőszövetv "Je­tekben is bevezetik az á'iami gazdaságokban már jói be­vált üzemanyagfogyasztáson alapuló karbantartási rend­szert. Eddig a tsz-traktorosok lelkiismeretességén múlott, hogy mennyire óvták gépei­ket, elvégezték-e a kötelező karbantartásokat. Most anya­gilag teszik érdekeltté a trak­torost abban, mennyire ta­karékoskodik az üzemanyag­gal, igyekszik-e csökkenten5 a gépére fordított alkatrész- és javítási, költséget, hogy a traktorát — gépka pcsni ácsai stb. — minél jobban kihasz­nálja-e. Az 1965. évi gépkeretei a pécsi járásban úgy osztják el, hogy a tíz erőgépnél nagyobb gépparkkal rendelkező tsz-ek kapjanak mielőbb gépjavító- műhelyt és ehhez szükséc s felszerelést, valamint mind ' gépesített tsz-ben állítsanak be gépcsoportvezetőt. U.i mű­helyt a kozármislenyi és a komlói tsz kap ebben az év­ben. a már meglevő rpv' két pedig korszerűsíti! a gépjavítási munkákat minél zökkenőmentessebben végez­hessék el. egy darab hosszú-rúdszigetelő ára 20 dollár. — Tehát minőségben is, árban is versenyképesek? — Igen. Alijuk a versenyt, áruink megfelelnek az uralko­dó szabványnak, amelyben a németeké az Irányadó: az úgynevezett UTN-szabvány ér­vényes Euréoában. — Külföldön tudiák-e. hogy oécsi gyár termékeiről van szó. vagy csak annyit tudnak, hogy magvar? — Minden egyes darabon rajta van a gyár védjegye, a közismert öt torony. Közvetett export Eddig rendben is van. a szigetelőknél ott van a gyár védiegye, de nemcsak így jut­nak el az itt készített termé­kek külföldre, hanem más cégek készülékeiben ísl — Az exporttermékek k5- zöt* jelentős mennviség az apró ellenáll ás-testeeeke »me­lyet más cégek építenek be készülékeikbe. — Például? — A Ganz Virtamorwág! Mű­vek a Ganz Kapcsolók k ?*• s-7-uiólrn.k Gvára, a TRANS- ELEKTRö ás a VÄV íViHa- mos A'iomásokat Szerelő Vál­lalat). ök beépítik a ml gvá­runk termékeit a transzfor­mátorokba, kapcsolókba és egyéb készülékekbe és úgy szállítják. E téren sem érte szemrehányás még a pécsi gyárat. Nemrégiben írtunk róla hogy a gyár volt műszalci o^rtályvezetőie hosszú ideje Törökországban tartózkodik. — Ez a mi „szellemi ex­portunk”. Hantos Károly porreMngvá. ri szakismeretét gvü möl csör­teti a törököknél, ahol egy új edónvgvára* állítottak Özeimbe, Több maevsr szakember Irá­nyította az új gyár első lépé­seit. de ma már csak Hantos Károlv tartózkodik otít. az ő szerződését a törökök kérel­mére másodszor is meghosz- szabbították. Edényeit, dísifórayalt és az eoz;n 1963-ban alig volt említésre méltó a dísztárgyak, illetve az edények exportja, tavaly vi­szont jelentősen emelkedett. — Ausztriának szállítottunk kis mennyiségben ed érveket díszműárukat. Készleteket, szóló tányérokat és főleg eozln figurákat. — Más országokban gyárta­nak-e eozint? — Nem. Ez még ma is a pécsi gyár egyedi specialitása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents