Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
FEBRUAR U. napló 5 A SZERKESZTOSEG IA fairt mflinö Ilk/’ü/ ifi Vi/fiAJJ i/i, Andrej — Koppány Miklós Szerkesztői Szenet fc&gy vilUlfttl szerelő” Jeliére (Szerijük, hogy választ csak abban sz esetben adhatunk, ha felkeres bennünket a szerkesztőségben vagy pontos címét közli. Hajdú B.-né, Uj-Mecsek aljas A vállalatnak az ön esetében is van felmondási joga, főleg jóindulatra lehet számítani. Amennyiben valamilyen sérelem éri, forduljon a vállalati döntőbizottsághoz. & Kozármisleny, Hunyadi utcai lakóknak üzenjük, hogy átmenetileg a kért közkutat a tanács helyreállítja és igyekszik egy végleges ! megoldást keresni a község vízellátásának biztosítására. * B. V.-nek üzenjük. hogy ha egyedül vezet! az édesapja, vagy fia háztartását és ezt a tanács igazolja* megjár az orvosi kezelés. * Schván József: A «W S40. számü fuvarlevélen történt számfejtés helyes. A fuvardíjat oda-vissza kel! számítani abban az esetben is. ha azt a fuvaroztató csupán egy irányban vette igénybe. Mire fordítják a pénzünket? Névtelenül egy község lakóinak talán furcsa problémája megoldásához kérek segítséget. A 20-as években alakult Villányban egy „Temetkezési Egylet’’ nevű, elés nagy taglétszámmal rendelkező társulás. Ez arra volt hivatott, hogy az elhunvtat tisztességesen eltemesse. E hivatásának eleset is tett. A temetést eszközlő személv7etnek egyenruhát és halo’tasfkocsit vett, amivel a halottat a temetőbe vitték. A felszabadulás után az egylet felszerelései a tanács tula Időn ába kerültek és e szerv volt hiva+oifct az előző feladatát intézni. Ennek kezdetben eleget is tett Az idő folva- mán azonban a ruhák tönkrementek, a kocsi megkopott, Én is közéjük tartozom A Dunántúli Napló január 27-t szavában megjelenő „Ezerkétszáz új traktoros kell” cimü cikkhez szeretnék pár szót hozzászólni, navel a cikk engem is érint. A dkk részletesen ismerteti, hogy megyénk gépparkja 19 4S-tól isiiig mennyit gyarapodott. Kitér arrg is, hogy a traktorosok mindjobban hát at f ordítanak a mezőgazdaságnak és üzemekhez, vállalatikhoz mennek dolgozni. A ~'á-vín és Szabadszálláson végzett traktorosok is eltűnnek a mezőgazdáságból. Mivel én is ezek közé tartozom, megírom, hogy kerültem közéjük.. '960 nyarán végeztem a pápai tráktőrosképzö tanfolyamon. A Szigetvári Gépállomáson dolgoztam, majd behívtak katonának és ott megszereztem a gépkocsivezetői joaositványt és habár az éves. gyakorlatom megvolt a gépkocsivezetésből,- mégse gondoltam. Mrra, hogy. civilben folytassam a gépkocsivezetést, hanem előbbi munkahelyemen álltam munkába. Hatvannégy tavaszán az aim a melléki tsz elnöke hívott, hogy jöjjek át a nápállomásról a ts--be traktorosnak, Tudtam, hogy a termelőszövetkezét , nagyon gyenge. Így sokai gondolkodtam, mit. tegirek, míg vénül is ráálltam a szavára. Áprilisban átmentem . és elkezdtem dolgozni. A fizetésset vedig. úgy éoT/eztünk, hogri gépállomást normában dolgozok és ezért adnak munkaeavséget. Munkaegységenként pedig minden hónapban befizetnek 10 forint előleget és 5 forint prémiumot, plusz ■a karbantartás 210 forint írásbeli szerződést nem is kötöttünk, mivel azt mondta: „Az nem szükséges, Msren ez biztos", Én mini jóhiszemű ember, hittem neki és erre fizettem rá, mert a karbantartáson kívül minden elmaradt. Mikor a fizetést említettem neki, erre 6 félvállról azt felelte, hogy „nem vagyok milliomos, hogy fizetni tudjak". Ez inti ment szeptemberig, és akkor felmnnd- tam a tsz-nek, mivel az anyagi helyzetem már tovább nem engedte hogy pénz nélkül dolgozzak. Ekkor kezdődött egy kálvária, ami elég hosszú volt. mert abban reménykedtem, hogy rövidesen újra gépen lehetek, talán olyan helyen, ahol nemcsak ígérnek, hanem fizetnek is. Sajnos nem így -történt meg. az egyik helyen nem volt üresedés, másutt azt kifogásolták, hogy messze lakom, más h élt leken meg betelni kellene. Így aztán nem volt más választásom. mint a MAv-hoz mentem el pályamunkásnak, ahol a jogosítványom és a képzettségem mellett csákányozok és lavátolok 1áoo forintért egy hónapban De ez csak eoy eset a sok közül, riven körülmények között nem Inén lehet csodálkozni, ha elfogynak a traktorosok Nekem m*n- dlo az volt az örömöm, ha kint a határban dolgozhattam és láttam a munkámat. Ma is, ha egy traktorost látok az utcán vaav a határban, megdobban a szivem. .Ezért nem érdemes minden falusi tini cihák jogosítványt adni, -c -hiszen az is rengeteg pénzbe kerül az államnak —. hogy Hasonló esetek még többször előforduljanak. Pánai József Almamellék, Fő u. 45. sz. mert vásárlásuk óta kb. 40 év telt el. Most már csak egy embernek van ruhája, a többi kopott, piszkos munkaruhában jelenik meg. Ez nemcsak az ő hibájuk, hanem azoké is, akik a ruha- és a kocsikoptatás címén befizetett összeget nem a ruhák pótlására és a kocsi festésére használták fel. Minden temetés alkalmával az előző célra 130 forintot fizet be az elhalt hozzátartozója a községi tanácsnak. A hullaház elhanyagolt, oda csak az ravatalozza fel a halottiát, akit lakásviszonyai rákényszerítenek. Villany nincs bevezetve, sötét, félelmetes. önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: mit csinálnak az illetékesek az esetenként befizetett pénzösszeggel? Tudomásom szerint a Temetkezési Vállalat kirendeltséget létesítene, a községi tanács ehhez hozzájárulni nem hajlandó, bár koszorú- és ko- porsó-lerakata van. Az ember kiemelkedett az állatvilágból és e ténynek meg kell mutatkoznia egy temetés külsején, megrendezésén is. Ha ezt meg lehetett oldani a múlt rendszerben, akkor méginkább meg lehet oldani a szocialista társadalmi viszonyok között, ahol legfőbb érték az ember. A családonként befizetett 200 forint községfejlesztési adóból talán lehetne egypár forintot e célra is felhasználni. Szíveskedjenek a községi tanács és a Temetkezési Vállalat illetékeseit ez ügyben felkeresni és a község lakóinak segítségére lenni Egy olvasó. Minden drámának van egy kulcsalakja, vagy vannak, kulcsalakjai, viszont, hogy me lyik a kulcsalak; ez nem mindig a drámától függ, vagy a rendező felfogásától, időnként a színésztől is. A színfalak mögül Massamet érzelgősen szép muzsikáját lehet hallani, csak néhány pillanat az egész, azután belép Andrej (Koppány Miklós) a hízásra hajlamos, egyetemi katedráról álmodozó Andrej, húgai dédelgetett kedvence, az első pillanatokban minden kisváro&iasan kiegyensúlyozott, de ez csak az első pillanatok látszata, a finom, kulturált zománcok mögött ott vannak a kegyes, álomszerű hazugságok, a dráma fontos alakjai nem egymással, hanem önmaguk valóságával állnak szemben, árnyalat szerű mozgások és nosztalgiák szövik át az alakokat, fojtott, levegőtlen világ, de nem romlott, lírai, de nem érzelgős, meg valami különös melankólia, az egész helyzet tulajdonképpen már előjátéka a későbbi belső gyöt A mohácsi cowboy ÁLLAMI GAZDASAGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! EGYÉNI TERMELŐK! Melegágy! keretekhez kertészüveg kiutalás nélkül szabad forgalomban 2 mm vastagságban 28x32 dm-es 3 mm vastagságban 46x74 cm-es méretben ládánként és kívánságra laponként is kapható az iparcikk és földművesszövetkezeti szakboltokban, vegyes boltokban és vetőmag boltokban. E hónap 11-én a lí óra 30 perces vonattal indultam Bajára, Bátaszéken körülbelül fél óra várakozási idő volt.. Bementem a váróterembe. Rengeteg utas volt és egy padot fogtak körül, egymás hegyén-há- tán az emberek. Kérdem, mit árulnak ott. Azt mondják semmit, egy kanaljai cowboy mesél, törve beszél magyarul, Mohácsra megy, Három éves volt, hogy kivitték. Most a határon pisztolyát elvették és pénzét is. Mindenki sajnálta és fizetni akart neki; " ' Gondoltam, én Is Mohácsi születésű vagyok, megnézem. A tömeg kísérte az ivópulthoz, és én meglepve láttam, hogy egy moi á sí ismerős. fiatalember cowboy ruhában, nagyszélű cowboy kalappal. Határozottan tudom, külföldön soha sem járt, de Mohácson is a feltűnőséget kedveli, táskarádió nélkül még a munkahelyére sem megy. Elnevettem magam, intettem neki, 6 megismert, és pillanatok alatt eltűnt, még a borát sem fogyasztotta el, utánamentem, de j nyoma veszett. j Elmeséltem, hogy I ismerem, hogy olyan külföldi, mint én, mindenki csodálkozott és meg- | botránkozott. Jön a farsang, a jelmezt jóelőre beszerezte, j és a hatást ki is j próbálta. Elég szó- í morú, hogy nálunk elég, ha valaki külföldinek adja ki magát, mindenütt körülrajongják. Takács Józsefné Pécsvárad És érdekes mód egyszerre megered a nyelve, s szinte egyszuszra mondja: — Még kicsi voltam, amikor apu otthagyott bennünket. és tudja, hogy van ez, apa nélkül. Egy évig intézetben voltam, mondták is, hogy az alma nem esik messze a fájától, biztosan apura és rám céloztak. Nekem még sohasem volt hármasnál jobb jegyem, nem volt, aki rászorítson. Anyunak nincs ideje rá, apu ugyan eljár hozzánk és újabban korrepetál is, de már késő. Én most már csak az év végét várom, hogy dolgozhassak, pénzem legyen, mert el akarok menni hazulról, hogy végre úgy éljek, ahogy én akarok ... — Hogyan akarsz élni? — vetek véget a szóáradatnak, — hiszen előbb szakmát kell tanulnod, csak azután önállósulhatsz. Addig mi lesz? Nincs válasz rá. Elfogyott a tudomány. Milyen egyszerű, milyen kézenfekvő volna azt mondanom, hogy még semmi sem késő, még beleszólhatnak, belesegíthetnek a szülők. ha külön élhek is, de itt valami más történt. Ez a fiú érveket gyűjtött a maga védelmére. Valamiféle olyan „leckét” magolt be, amit csak szajkózni kell, hogy a maga és a mások mulasztásait is bizonytalan válaszút elé állítsa: késő a meditálás, valahogy majd lesz... Lezser „priusza” már világosabb, áttekinthetőbb: „Jobb a felfogása annál, amit produkál, ö még nem ismételt, de gyakran kísértette az a bukás, ami most a félévben bekövetkezett. Javíthat, hiszen van hozzá képessége, inkább az akarattal, a szorgalommal van baj. — A többi „sablonos” —. Otthon szorgalmas, szófogadó, szeret barkácsolni stb. Annál színesebb a személyes beszélgetés, de ezen már jelen van az osztályfőnök is. Hamar túljutunk a közhelyeken. Megígértet- jük Lezserrel, hogy év végére „kigörbíti” a két egyesét és jöhet a pályaválasztás. Amikor idáig jutunk, kiigazít bennünket. — Nem várok én arra év végéig, már most megmondhatom, hogy villanyszerelő leszek. Na, itt az ideje, hogy bedobjam a horgot. — Szép, szép, de az elektromos szakmához éppen az kell a legjobban,, amit a félévben elvesztegettél. Nem jön zavarba. — Tudom, a számtan! Nem félek tőle, elég messze van még az év vége. Időm is van, rá is érek! — De egy szót sem szól arról, hogy oroszból is elhasalt. Aha. Hát ezért nevezték volna el Lezsernek? Hátra volt még Vezér, a legkeményebb dió, mégis megkönnyítette helyzetünket, hogy beteglátogatás címén az otthonában kerestük fel. Sebtében összeszedtem hát az ő jellemzőit is, mielőtt bekopogtunk hozzá: „Tizenhat éves, mokány felépítésű, izgága, hamar odasózó gyerek. U tál közi k az osztály közösségi munkájától, s nem kevésbé a tanulástól, amire példa a két bukott jegye is.” Csak akkor apad valamelyest az érdeklődésem, amikor megtudom, hogy az ő szülei is különváltan élnek. Eszerint hát ő is megmagyarázza majd a bizonyítványt, amiből újra levonhatom az általános konzekvenciát. Nem így történt. Most már azt is tudom, hogy akkor sem történt volna így, ha otthon érjük a mamáját. Vezér akkor is úgy beszélt volna, ahogy beszélt. — Tudom! Ki kell javítanom a két jegyet, különben baj lesz. Ha ismételnem kell, felborítom a terveimet. S mindezt olyan bizarr céltudatossággal mondja, ami sehogy sem illik a gyerekarcához. • — Tizenhat éves vagyok. Két, legfeljebb három év múlva bevonulok, s ha addig nem igyekszem, akkor csöngettek. Szemlátomást kedvére van, hogy az osztályfőnök előtt beszélhet így. — Az a tervem, hogy két év alatt megszerzem a gépkocsizó jogsit, s ha bevonultam, hozzácsapom még az autószerelő bizonyítványt is. Csak így érdemes, ebben van a pénz... Amikor kifelé jövet job- bulást kívánunk neki, elnézést kér, hogy pizsamában nem kísérhet ki a kapuig. S én utólag jövök rá, hogy elmulasztottam valamit. Adós maradtam két kérdéssel, s így szegényebb lettem két válasszal is. Az elsőt Vezérhez kellett volna intéznem: tartja-e a barátságot Jampeccel? Aztán az osztályfőnököt is meg kellett volna kérdeznem: hagyják-e, támogatják-e a két fiú barátságát? Mert én aggódom Jamper ért, Pálinkás György relmeknek. Koppány Miklós színpadi megjelenése a drámában körülbelül ezeket tisztázza, ezekre figyelmeztet Csehov Három nővér című 1 rámájában, azután megkezdődik a varázslat, mert a színészi játék, ha tehetséges és őszinte, akkor tulajdonképpen mindig varázslat. Egy szerep fontossága valamely drámában nem utolsósorban függ attól, hogy a színész milyen igazul, milyen őszintén játssza el, Andrej kulcshelyzete kettős ebben az előadásban. Kulcshelyzet Andrej szempontjából, sokat tehetne önmagáért és a húgaiért, tulajdonképpen mindent, de semmit sem tesz, tragikusan zárkózott és másokra utalt, s kulcshelyzet Koppány Miklós a színész szempontjából, akire sok más szép és figyelemre méltó színészi alakítása mellett is a Három nővérben különösen fel kellett figyelni. A döntő folyamat a színjátszásban „oda—vissza” alapon játszódik le. Egyszer a szereptől a színészig, másodszor a színésztől a szerepig, a folyamat két része persze összefügg egymással, de az egyik a másikból nem következik törvényszerűen. Vagyis: a színész megérti a szerepet, de nem biztos, hogy ugyanúgy el is tudja játszani, ahogy megértette, s ez nem is mindig a tehetségén múlik. Miért olyan jó az az Andrej, amit Koppány Miklós a Három nővérben játszik? Azért, mert játékában ez a folyamat szabályos és teljes. Ha az ember a játék és a belső folyamat egységének a szempontjából halad az előadás és a szerep lényege felé, kiderül, hogy az előadás, ban Koppány Miklós Andreje áll ehhez az egységhez a legközelebb. A színész élete a függönytől a függönyig tart, ha az előadás végén lehull a függöny, mondta a világhírű Eleonora Duse, a színész nem szólhat és nem tehet többé semmit, játékához nem adhat hozzá és nem vehet el belőle. Kíméletlenül kevés idő ez. Ez idő alatt a színésznek a szereppel, az alakkal együtt valahonnan el kell jutni valahová, titkait, fájdalmait, nehéz belső konfliktusait a zsö- lyék és páholyok vacsora utáni nyilvánossága előtt kell lebonyolítania. A cseh ovi színpad messze távol van a felületes látványosságoktól, a Három nővér is a finom belső megoldások, a statikus félhomályok drámája, ebben a színpadi közegben csehovi kulcsalakot teremteni könnyű is, meg nehéz is. Könnyű, mert a lassú dramaturgiai sodrásokban mechanikusan kialakul egy atmoszféra, amiben a színésznek viszonylag könnyű feloldódnia, ugyanakkor nehéz, mert ez az atmoszféra tulajdonképpen csak segédeszköz a színész számára, hogy belső erőit könnyebben fel tudja használni. A figura bonyolult lényegét adni — művészet. Milyen az az Andrej, amit Koppány Miklós a színpadon ábrázol? Bonyolult, Cseh óvnál a melankolikus hangulatok elég könnyen megtéveszthetik az embert. Andrej zárkózott, elmélyült alkat, érzékeny. Kiegyensúlyozott családi életre vágyódik, nem a megpróbáltatások embere félre vonuló, imádia a hegedűiét és a lomb- fűrészeket. romantikus hajlamú. Az ilyen hajlamú emberek bukása kínosan gyötrel- mes. Az első felvonás vécén még ott van a nagv lehe^ég: Moszkva mee az egyetem’' ka. tedra. A nővérek tovább1 sorsa végeredményben Andrewn múlik, ő a család kulcsa el kellene Indulnia Moszkva felé. de csak erőtlen nosz+a'ziái vannak, s egy megfelelő élettárs helyett megjelenik az életében Natasa, és Andrej élete ettől kezdve süllv-d. Tehetetlenül vergődik, mém's van benne valami mélységesen tiszta vonás, valami mélyen emberi, s végső bukása époen ezért oly mergremdítő. Lelkileg tellesen elfárad. az álmodozások nevetségesen távol !ak már, s maradnak a hazug ködkének, az ’11 űzi ók látszatát még megpróbálja megvédeni, egy ideig mée van ereje hazudozmi, de a bueai szemébe már nem mer belenézni. tulajdonképpen bűnös, a tehetetlensége miatt bűnös, mert el kellett volna mennie Moszkvába, azután lángokban áll a kisváros. Andrei közömbösen elvonul a szobájába és hegedűi. Megrendítő pillanatok ... Ez tehát Koppány Miklós Andreje. Nyugtalan, tájékozott művész, elemző egyéniség, s azt hiszem: az első pillánkból kezdve testvérien szerethette Andrejt. — Évek óta szerettem volna eljátszani. Egy jól kiválasztott szerep megkettőzheti a színész erejét. — S mi van akkor, ha a szí. nész nem szereti a figurát, amit neki alakítania kell? — GSresösség, A színésznek és a szerepnek feltétlenül találkoznia kell. Külsőségek. Szépen tud hegedülni, Miassanet melódiáit 5 játssza a színfalak mögött, ..sajátkezüleg”, eszembe se jutott, hogy esetleg más is látszhatná, Andrej kedvéért «zakállt növesztett... Azután Barrault-ról beszél: nagyszerű dolog egy térképet lapozgatni, s képzeletben utazgatni. de mennyire más megváltani a jegyet, és konkrétan felülni a vonatra. Nézőnek, kritikusnak előadás előtt háromszor el kell ezt mormolná önmagában. Kötelező. — Ars poetica? Csönd, azután kis finom mosoly. — Az ember attól a ponttól válik alkotó művésszé, amikor a szerepet a kezébe adták ... Biztos, hogy zavarban van. Válaszolni nagyon könnyű, s nagyon nehéz. Ars poetica? Tulajdonképpen csak a húszévesektől szabad ezt megkérdezni. Thtery Árpád SZÍNHÁZ iJlfZi A MAGYAR RADIO PÉCSI stúdiójának 1965. február 24-1, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Egy zárszámadás tanulságai. — Riport. Vonós zenekarok műsorából. A tudomány és technika világából. A Ládó együttes műsorából. 18.00: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — Zenés összeállítás. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Sporthiradó. 18.45: Ritmus és dallam. 19.00: Dél-dunántúli híradó. 19.25: A Mecseki Szénbányászati Tröszt fúvószenekara játszik. Vezényel: Gorrierri Ferenc. 19.35: Pécs zenei életének 20 évéből. 19.58: Műsorismertetéa. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: A Trubadúr (este 7 órakor). 15 százalékos szelvények és szelvénybérletek. ZEN*:' I.iszt-terem: „C” Kamarabérlet V hangversenye (fél 8 órakor). MOZI Rövidítések: szv. == szélesvásznú, szí. = színes. Park: Az éjszaka világa :szv., szí., fél 4, 6, fél 9) Petőfi: Az éjszaka világ; (szv., szi., 4, fél 7, 9). Kossuth: Római történetek íscV., szí., 4, 6, 8). Híradó Mozi: Magyar híradó, 65/3. sz. világhíradó. Alomvilla, öttusa, Számadás. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Gól büntetésből (4, 6). Meszes: Egy tiszta szerelem története (szv., szi., 6). Csak 18 éven felülieknek! Harkány: 3+2 (szi.. 7). Beremend: Ne fogadj el édességet idegentől (szv.. 7). Csak Í8 éven felülieknek! Bóly: Másíé! millió (szv., 7). Mágnes: Mandrin kapitány (szv.. szi., 7). Pécsvárad: Morál 1983 (szv., fél 8). Csak 18 éven felülieknek! * — A modem tudomány és a termelés címmel tart előadást dr. Pá Lénárd akadémikus, egyel'm! tanár ma este 7 órakor a MT’ * * és Pécs város Doktor Sátido- Művelődési Háza rendezésében művelődési ház nagytermében ->e- ryné u. ÍR ). Az érdeklőd* '■ vesen látjuk, .) i t A
