Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

ncaplö m~ ! kkruAr tt Megkezdődön Ónodi Laios és társai bonperének tárgyalása Malinovszkij marsall beszéde a szovjet fegyveres erők megalakulásának 47. évfordulója alkalmából A fővárosi bíróságon hétfőn megkezdődött a sorozatos gaz­dasági bűncselekményekkel vádolt Onódi Lajos és társai bűnperének tárgyalása. Onódi Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat volt Igazgatója mellett vádlottként szerepe! az ügvben László Ilona, a válla­lat áruforgalmi osztályának volt vezetője, Lázár Géza, a Belk“*-«><kedelmi Minisztérium vendéglátóipar! főigazgatósá­gának volt vezetője. Tárgyik Sándor, a vállalat központi hídegkonyháiának. Tódor Gé­za. a Kfgvó utcai Mézes Mac­kónak Kalló András, a vál­lalat köznonti italraktárának volt vezetője. Oláh Lajos pin­cemester Asbóth Miklós rak­tári segédmunkás, Solti János konvhamészáros, Csulák Jó­zsef áruforgalmi előadó. Forth László, a ferihegyi étterem és tranzitszálló volt vezetője, aki u sván csak részt vett egyes viss7aélésekben, időközben el­hunyt. A vádirat beszámol arról, hogy a vádlottak bűncselek­ményeikkel mintegy 613 050 forint kárt okoztak. Onódi Lajos és fölöttese. Lázár Géza között a munka- knocsolati ismeretség baráti v»w»«nvá alakult, olyannyira, hoov később együttesen kö­veik el visszaéléseket. Ezek során Onódi különböző fel- szer-r.túsj tárgyakkal látta el Lá^ár tihanyi vfkendházát. szőlőiét. Lázár új lakását Onódi rendezte be. A bútorzat na°vobb részét a saját pénzé­ből vette meg, más berende­zési tárgyakat viszont a ve­zetése alatt álló üzemegysé­gekből szállíttatott oda, illet­ve a vállalat terhére vásárol­tatta meg. A csaknem 30 000 forintos költségnek Lázár mintegy kétharmadát egyenlí tette ki. Onódi ezenkívül több alkalommal ruhákat is vásá­roltatott, illetve készíttetett a főigazgató részére a vállalat terhére, önmagát is többször ellátta ily módon ruhanemű­vel. s munkatársainak, isme­rőseinek is juttatott így öltö­nyöket. szolgálati, vagy mun­karuha címén, jóllehet erre nem voltak jogosultak. A be­szerzésben, az elszámolásban és más visszaélésekben is se­gítette László Ilona. Onódi, pesti lakásának be­rendezésére különféle bútor­darabokat, kerti garnitúrákat szőnyegeket, márkás porcelán- és üvegkészleteket, televíziót szállíttatott otthonába. Laká­sára és alsógödi villájába vi­tette a vállalat két gázolaj­kályháját és egy ismerősénél; is adott használatra kályhát. Alsógödi nyaralójának tataro­zására és berendezésére több mint 180 ezer forintot fordí­tott, s az összeg nagy részét devizabűncselekmények útján szerezte meg. A nyaralói mintegy 50 ezer forint érték­ben a vállalattól jogtalanul el­tulajdonított ingóságokkal ren dezte be. Az igazgató ellátta az Éttermi és Büfé Vállalat védnöksége alá tartozó vadász társaság gazdasági felelősi teendőit is. A társaság mátrai vadászházát a vállalattól el­sikkasztott bútorokkal és esz­közökkel rendeztette be. mint­egy 40 ezer forint értékben. A jutalmazási keretet is ren­deltetésellenesen használtaiéi. Szabályosan el nem számolha­tó kiadásokat is fedezett az alapból. Onódi Lajos, társaságának tagiaival rendszeresen térítés nélkül fogyasztott a vállalat egyes üzemegységeiben. Az évek során térítés nélkül fo­gyasztott ételek és italok érté­ke mintegy 194 ezer forint volt. Tárgyik Sándor, Tódor Géza. Oláh Lajos, Solti János, Kalló András főnökük bűnös tevékenységét látva, maguk is rendszeresen megdézsmálták a gondjaikra bízott készleteket. Kalló és Oláh összejátszott két borpince vezetőjével is, ahon­nan a vállalat részére italt vásároltak, s együttesen kö­vettek el visszaéléseket. Onó­di a múlt ősszel Amerikában járt, s amikor hazajött, több mint 16 ezer forint értékű áru­cikket hozott be úgy, hogy a vámkezelés elől elvonta. Az igazgató ezenkívül nagyössze­gű külföldi valutát adott el Csuláknak. A fővárosi főügyészség vád­iratában javasolta, hogy a vádlottakat bűncselekményük arányában kötelezzék a tár­sadalmi tulajdonban okozott kár megtérítésére. A Szovjet Hadsereg Köz­ponti Színházában ismert ka­tonai vezetők és a moszkvai társadalom képviselőinek rész­vételével ünnepi gyűlést tar­tottak a szovjet fegyveres erők megalakulásának 47. évfordu­lója alkalmából. A gyűlésen Rogvion Malinovszkij mar­sall, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere mondott beszé­det. A honvédelmi miniszter kö­zölte, hogy a múlt évben újabb jelentős lépést tettek a Szovjetunió egész védelmi rendszerének további tökéle­tesítésére. Különösen a straté­giai rendelietésű rakéta-csapa­tok fejlődtek. — Rakétáink legjellemzőbb tulajdonsága — folytatta Ma­linovszkij — a rendkívül pon­tos becsapódás. Ilyen pontos­ságot mérj senki sem ért el. Bebizonyosodott ez a gtiaknr- lati kísérletek során, egyebek között január 30-án. Az elért pontosság azt jelenti, hogy el­ső lövésre eltalálják a célt., a cél központiától való lényeges eltérés nélkül. A szovjet légelhárító csapa­tokat felszerelték tökéletes légelhárító rakéta-komplexu­mokkal, hangsebességnél gyor­sabb vadászgépekkel, lehall­gatókkal, megbízható rá allo­kációs és egyéb berendezések­kel. Malinovszkij közölte, hogv a megújhodott hadiflotta alap­ját képezik az atommeghajtá­sú tengeralattjárók, amelyek ballisztikus és önirányitó ra­kétákkal vannak felfegyverez­ve. E tengeralattjárók csapá­sokat mérhetnek földi célok­ra, megsemmisíthetik az ellen­ség felszíni hajóit, tengeralatt­járóit a világ óceánjainak bármely térségében. Kiutasították JemsnhSi A MEN hírügynökség közlé­se szerint Jemen jegyzéket in­tézett Nyugat-Németország- hoz, amelyben közli, hogy ki­utasították Jemenből a nyu­gatnémet műszaki segélynyúj­tási hivatal igazgatóját, aki megszegte a nyugatnémet—je­meni műszaki segélynyújtási megállapodást. A szovjet légierőknél a szuperszonikus gyorsaság tár­sul a maximális magassággal és repülési távolsággal. A Szovjetunióban a fegyve­res erők létének 47 esztende­je alatt nagyszerű katonai káderek nőttek fel, — jegyezte meg a honvédelmi miniszter —. Ma minden negyedik tiszt­nek magasfokú katonai, vagy különleges szakképzettsége van. Az egész tisztikarnak kö­Sai gon: Nguyen Khanh tábornok, Dél-Vietinam volt „erős embe­re”, akit vasárnap hivatalos elnöki rendelettel megfosztot­tak a fegyveres erők főpa- ramcsnoki tisztségétől, hétfőn bejelentette, hogy beletörődik a döntésbe. Khanh vasárnap még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy rímét magához ragadja a hatalmat; a fővárostól mint­egy 480 kilométerre északke­letre fekvő Dalaiba repült. Itt híveket toborzott magának és egy páncélos egységet táma­dásra küldött a saigomi repülő tér ellen. Reménveiben azon­ban csalódnia kellett, mert a hadművelet lebonyolításával megbízott tábornok elpártolt parancsnokától, s átállt Khanh politikai ellenfeleinek táborá­ba. Miután ez a terve is füstbe ment, s ráadásul a dalati re­pülőtéren közölték vele, hogy gépének elfogyott a benzine, megüzente saigoni ellenlába­sainak, hogy hajlandó lemon­dani, de előbb „meg akarja beszélni a dolgokat”. A dél-vietnami hazafias erők hírügynöksége közölte, hogy január hónapban a néphadse­reg és a partizánok hétezer ellenséges katonát és tisztel tettek harcképtelenné, közöt­tük kétszáz amerikait. A felszabadító erők elfoglal­tak 52 ellenséges őrállást, le­lőttek 22 amerikai repülőgé­pet, elsüllyesztettek öt hajót rülbelül a fele mérnök és technikus. Rogvion Malinovszkij, az SZKP Központi Bizottságának tagja hangsúlyozta: „A párt vezetése — hadseregünk ere­jének és győzhetetlenségének forrása, a biztosítéka annak hogy ez a hadsereg a jövőben is megbízható védelmezője lesz a szocialista társadalom­nak, szilárd pillére lesz a bé­kének, a demokráciának és c. szocializmusnak”. és megsemmisítettek 16 kato­nai gépjárművet Nagymennyi­ségű hadianyag került a ha­zafiak kezébe. A Vietnami Tájékoztató Iro­da legfrissebb jelentése sze­rint a február 7. és 14. közötti héten a hazafias erők 52 csa­tában kétezer ellenséges kato­nát tettek harcképtelenné. Ezemégyszázat megsemmisí­tették vagy megsebesítettek, 1054-et pedig elfogtak. Vasárnap este New York­ban meggyilkolták Malcolm X. amerikai néger vezetőt Az afro-amerikai egységszervezet megalapítóját. Malcolm X. Harlemben, szervezetének tö­meggyűlésén 500 főnyi hallga­tóság előtt készült beszédet mondani, amikor váratlanul több irányból lövések dördül­tek el és a golyóktól eltalálva a szónok a földre rogyott. Nyomban heves tűzharc tá­madt és a jelenlévők közül hárman megsebesültek. A tend őrség beavatkozott, több em­bert letartóztatott Malcolm X-t kórházba szál­lították. de «2 orvosok nem tudtak már segíteni rajta. Az áldozatot hét golyó érte, több Magyar államférfiak a szovjet Katonai ünnepségen A szovjet hadsereg születé­sének 47. évfordulója alkal­mából hétfőn este ünnepséget tartottak a szovjet hadsereg ideiglenesen Magyarországon '’lomásozó csapatainak pa­rancsnokságán. Az ünnepsé­gen megjelent Biszku Béla, az MS7MP Politikai Bizott­ságának tagia. a Köznonti Bi­zottság titkára Czineffe T -’os vezérezredes honvédőin—- mi­niszter. az MSZMP Politikai Bizottságának póttagia dr. Korom Mihály az MC”7,''P Köznonti Bizottságának ti‘ka­ra, Papp János a kon—- kv olnökheivettese. Benkei And­rás belücvminlszter. Rarz can­dor. az. MSZMP Központi bi­zottságának osztálwezn* - e, valamint a magyar nénhodse- reg tábornoki és tiszti kará­nak számos képviselője. Jelen volt G. A. Gyenviszov, a Szovjetunió budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. Az ünnepséget az ideíg'o- nesen Magyarországon ál'o- máso7.ó csapatok parancsnok­sága részéről K. I. Provaiov vezérezredes nyitotta meg, majd G. V. Szregyin vezérőr­nagy mondott beszédet. lövedék az arcába, mellébe és a gyomrába fúródott. Feltevések szerint a gyilkos­ságot a „fekete muzulmánok” követték el, egy szélsőséges szervezet tagjai. Az elmúlt másfél esztendő­ben hívei állandó összetűzés­ben voltak a rivális fekete muzulmánokkal és azóta Mal­colm X. ellen a rivális szer­vezet tagjai több merényletet kíséreltek meg. Egy héttel ez­előtt gyújtóbombát dobtak New York-i lakásába. A hírek szerint a gyilkossá­got követően egy csoport né­ger New Yorkból Chicagóba, a fekete muzulmánok köz­pontjába utazott, feltehetően azért, hogy megbosszulja ve­zére halálát. A dél-vietnami tábornokok Khanh száműzetését követelik Meggyilkolták Malcolm amerikai néger vezetőt Riporter egyenruhában Alacsony, feltűnően piros arcú cserzett bőrű katona volt izredesi rangban akkor már amikor megismerked­tünk itt, Pécsett és sokáig hi­vatali beosztásunk is egymás­hoz kötött. Bőrét a négyéves frontszolgálat cserezte érdes­re, a halál állandó kísértése pedig mély barázdákban je­lentkezett az arcán. Akkor született, amikor a Vörös Had­sereg megalakult és névroko­na volt annak a Kornyilov- nak. akit a polgárháború ide­jén. mint ellenforradalmán szétvertek a vöröskatonák. Kitűnő lövő volt, pisztolyban a Szovjetunió többszörös baj­noka. Nagy ballisztikai szak- tekiv’Wy, aki a röppálya ada­tait memoriterként sorolja, aki bekötött szemmel pillana­tok .lati szétszedi a Gorjuno- vot 7ki a gyalogsági pisztoly- lyal röptében lelövi a fácánt. Igazi katona. Különben kifogyhatatlan a különféle front-történetekből. Volt közöttük szomorú és kedvesen vidám, emberséges cselekedet és a háborúban megszokott kegyetlenség. Már akkor — az ötvenes évek ele­jén — őszintén beszélt, hogy sokszor még hallgatni is félt az ember a szavait, hátha va­lami katonai vagy éppen po­litikai vétket követ el már ezzel is. Legkedvesebb törté­nete valamennyi között egy újságíróval, vagy ahogyan a fronton nevezték — haditudó­sítóval — kapcsolatos. 1. Akkoriban az ezrednél a mesterlövészeket irányította Komyilov őrnagy. Mint cél- lövő-bajnok és mint kiváló szakértője a különféle lőfegy­vereknek. nagy hasznát vették ebben a beosztásban. A mes­terlövész egymaga csatákat nyert egyetlen jól irányzott lövéssel, amikor előretolt fede­zékéből távcsöves puskájával megleste a Wermacht pa­rancsnokot, a tüzérségi meg­figyelőt, a parancsnoki gép­kocsit és az alkalmas pilla­natban leteritette. Mivel a szovjet felderítés nagyonis jól működött a németek a kisebb támadásokat, helyi feladatokat nem rögzítették térképre. Csu­pán szóbeli utasítással irányí­tották a front-közvetlen egy­ségeket. így azután egy-egy zászlóalj-, vagy ezredparancs­nok „kilövése” legtöbbször a tervezett támadás meghiúsulá­sát is jelentette, de legalábbis néhány napra elhalasztották. Ezeket a mesterlövészeket irányította Komyilov őrnagy a front-vonalban. Kijelölte számukra a legalkalmasabb helyet. Sokszor napokig ültek itt dermedt mozdulatlanság­ban a biztoskezű katonák, mi­közben meglesték, milyen idő­közökben indul ellenőrzésre a szemben álló egység pa­rancsnoka, hol van a tüzérségi megfigyelő. Csak akkor tették a kezüket a távcsöves puska ravaszára. amikor biztosak voltak már a dolgukban. 2. Moszkvában egy fiatal ri­porter jelentkezett frontszol­gálatra. Haditudósító lett egyik napról a másikra. Egyenruhá­ba bújtatták, nagy csizmákat kapott, két pár kapcával, hogy könnyebben lépegessen bennük. Hanem a félcipőhöz szokott lábakat hamarosan kikezdték a rosszul tekert kapcák. S Anatolij Petrovics- nak majdnem ez okozta a vesztét. A fronton katonás rövid­séggel fogadták. Az ezred törzsparancsnok fogadta és röviden tájékoztatta a hely­zetről. — Nos, miről akar írni? — Természetesen a mester- lövészekről, ugy-e ön is jó­nak tartja a témát, törzspa­rancsnok elvtárs? Az alezredes intézkedett, nem sok időt vesztegetve a haditudósítóra. Másodrangú munka volt ez, amikor még javában támadtak a németek és éppen csak hogy megszi­lárdult a front, hogy ebből a pozícióból indítsák meg az ellentámadást. A haditudósító Komyilov őrnagyhoz került. Leültek egy fedezékben ét sűrűn jegyzetelt a fiatal ri­porter. Füzetében számok éz katonai kifejezések halmaza és minduntalan visszakérde­zett, hogy... „ezt tessék még- egyszer elmondani, ezt nem ériem I” Es Komyilov türel­mes volt egészen addig, am'g a riporter elő nem állt a ké­résével: — Szeretnék beszélni egy mesterlövésszel, de kint a front-vonalban! így is jó — gondolta Kor- nyilov bosszúsan — és alig leplezett kárörömet érzett, hogy ez a Moszkvából a frontra szakadt honpolgár most legalább megtudja, mi is az a „front”. 3. Akkor már második napja figyeltek egy Wermacht tá­bornokot, aki szemlét tart, vagy éppen valami különleges megbízatással jár-kel a front­vonalban. A két front között a senki­földje tágas terület volt. Leg­alább kétszáz méter és itt-ott ritkás bozót, egy kisebb fa­csoport, egy mély medrú, gyorsfolyású patak, egyszóval sok rejtekhely, amit a szov­jetek is, a németek is jól ki­használhatnak. Az egyik bozó­tosban ült már tegnap óta a mesterlövész. Időnként «zenié­hez emelte a távcsövet és amit látott, gondosan, aprólékosan feljegyezte gyűrött füzetébe. Hozzá tartott Komyilov a haditudósítóval. Ameddig lehetett a futó- árokban, meghajolva közelí­tették meg • (őrészt, de egy­szer aztán vége lett a biztos fedezéknek. — És most? — kérdezte a haditudósító. — Most? Kibújunk a futó­árokból is hasoncsúszva me­gyünk vagy százötven métert — mondta Komyilov és már kint is volt a futóárok előtt. Mögötte a haditudósító hasalt. Maga alá húzta a jobb lábát, azzal ellökte magát. aztán ugyanezt tette a bal lábával, így haladtak előre. Hornyilov mindenütt elől, inkább csak a fülével figyelt hátra, mö­götte szuszogott a tudósító. Egyszercsak elveszett a hang mögüle. és amit.' látott, az lé­legzetelállító volt. A tudósító nyugodtan ült a senkiföldjén és húzta a csiz­máját. Letette maga mellé, kibontotta az összegyürötl kap cáját és újra hajtogatta há­romszögben a lába feje köré. Ebben a pillanatban túlról megszólalt egy golyószóró. Komyilovban meghűlt a vér. Első gondolata, hogy felugrik és földre rántja a félalakot mutató tudósítót, de nem mész sze tőle hangosan pattant egy puslca és nyomában elnémult a golyószóró. Minden rendben, gondolta Komyilov, a mesterlövész észrevette őket és elhallgattat- ta a golyószórót. — Hogy csinálhat ilyet7 — szidta válogatás nélkül a tu­dósítót, amikor elérték a mesterlövészt. A tudósító bőbeszédűen ma­gyarázta, hogy nagyon törte a lábát a kapca, már véres volt a lábfeje, amikor kicsavarta belőle. „De hát éppen a két front között?" — vágott köz­be Komyilov, de a tudósító még most sem fogta fel a ve­szélyt: — Hát nem előttünk van a mi vonalunk? — kérdezte natran, mert még mindig ab­ban volt, hogy tulajdonképpen csak most értek ki a vonalba. Visszafelé óvatosabban ha­ladtak. A mesterlövész vedig elátkozott minden haditudósí­tót valahány csak volt abban az időben, mert most miatta új helyet kellett keresnie. Ahonnan egy lövést leadott, ott már nem maradhatott to­vább. Bemérik, belövik ve­szélyben az élete. Pedig innen olyan jót megfigyelhette a pa­rancsnoki bunker vendégeit. 4. Attól kezdve a front parancs nokság utasítására csakis ka­tonaviselt haditudósítók láto­gathatták az első vonalat, s még azokat is kioktatták a hadihelyzetre, nehogy vala­melyik is a senkiföldjé- kezd­je el a kapcaigazítást, útban a mesterlövész felé. — Már el is felejtettem tz egészet, amikor hivatnak a törzsparancsnokságra. Kérdik, hol van az én riporterem? Mondom, már régen elment, talán már Moszkvában jár. Azt mondják, az nem lehet, mert éppen Moszkvából kere­sik. Akkor megindult a hcísza utána, hol lehet a legény? A hadosztály hadtáp törzsnél ta­láltuk meg. Napok óta láz gyötörte és egyre csak azt hajtogatta, hogy a „fene egye meg a kapcát’, mert amikor visszajöttünk a front-vonalból és még egyszer elmondtuk neki, milyen veszélyben volt, véglegesen összeroppant. Azért a riport megjelent egy hónán múlva és volt benne egy „fon­tos” tanulság is, amit vala­hogy így fogalmazott meg a tudósító: A katona, mielőtt a frontra menne, mindig igazít­sa meg a kapcáját.., Gáldonyi Béla Bányászati Építő Vállalat felvételre keres pécsi munkahelyre; gépkezelőket, vasbetonszerelőket, Kőművesket, kubikosokat, segédmunkásokat, valamint ói segédmunkásokat. Szervezett, komplett-brigádok üőnyben. — Kereseti lehetőség: teljesitmény szerinti bérezés. — Napi háromszori étkezés: 6,60 Ft. — Vidéki dolgozók részére szállást biztosítunk. — Jelentkezni és érdeklődni; Pécsújhegy, Buzsáki út végén, főporta mellett

Next

/
Thumbnails
Contents