Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Botrány a Champs- Elysées színházban Sztravinszkij „Tavaszi áldo­zat"-anak bemutatója óta nem volt olyan botrány a Champs- Élysées színházban, mint feb­ruár 2-án, a francia Nemzeti Hangversenyzenekar estjén. A botrány akkor tört ki, ami­kor bejelentették, hogy Bar­tók „Zene húros és ütőhangsze­rekre" című műve helyett Gilbert Amy „Antiphonies’’ című kompozícióját fogják be­mutatni. Egyesek ütemesen kiáltozták: „Bar-tók! Bar­tók!" Mások azt reklamálták, hogy játsszák el Amy művét hátulról előre. Egy rosszmá­jú hallgató közbekiáltott: „Azt vem lehet, mert akkor kide­rülne, hogy visszafelé egy B~‘" hms mű" stb. Iziinet után tovább erősö­dött a vihar, Iannis Xenakis ,.Stratégia” című, fölöttébb e ‘ideti művének bemutatása­kor. amelyben az ökölvívó- ír rkőzés. a tengeri csata és i sakkjátszma elemei fonód- r össze. csata a két karmester k'-'itt folyt, akik mindegyjké- nei: egy-egy teljes zenekar és c? IBM—1(190 típusú elektro- ri'kus agy által kiszámított hét hangzásképlei állt rendel- . "zésére. Az A, B. C, D, E, É cs F jelzésű képleteket (A: a ; uvók. B: a „közönséges” ütő­hangszerek, C: a vonóshang­szereken eszközölt ütések stb. jelzésére) kettesével, vagy hármasával lehet kombinálni (pl. AF, ABE stb.). Kezdődik a mérkőzés: a két ellenfél egymásnak háttal áll fel a különböző partitúrák­kal telerakott állványok előtt. Egyikük megnyom egy gom­bot: klgyúl egy lámpa, s az érdekelt hangszercsoport lejátssza az előírt zenei kép-, letet. Erre a másik karmes­ter hasonló módon válaszol: a két IBM képlet összeütközé­séből pontozás révén kiderül, hogy melyik karmester lett a győztes. Például: ha X az AF képletet játszatja el muzsiku­saival, s erre Y a BE-vei vá­laszol, akkor Y 122 pontot kap; de ha a BD-képlettel válaszol, akkor 21 pontot ve­szít. Elképzelhető, hogy a zene­kedvelők milyen megdöbbe­néssel figyelték a történteket. De amikor elképedésük felol­dódott, üvöltéssel, madárhang- utánzássel, közbekiáltásokkal és papirrtyilakkal járultak hoiüá á snabadstílusú mérkő­zés hangulatához. m»-- Jui v c „ ry- Jh j elentkeztem egy hivatalba», a személyzeti osztályon. Tud­tam, hogy azonnal elolvassák az életrajzomat, ■ a dátum helyére odaírtam: „Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne tudnék végrehajtani...1* Fiaton elhallgatott, az öreg kettősfedelű gépre gondolt és nagyon szerette volna, ha valamj váratlan esemény megzavarja a gondolatait, de semmi sem történt, tulajdon­képpen szerette volna magá­val vinni a detektívszemű nőt, de tudta, hogy ez csak egy érzelgős lehetőség, ée az elveit sohasem tagadhatta meg. — Az őserdőbe alkarok Hí­ja tni — mondta később. A nő Fiatomra nézett, az­után maga elé, mintha vala­mit latolgatott volna, s a szá­ja szélén megjelent egy fá­radt kis vonás. . — Miért akar odamenni? — Csak. — Csalódni fog. — Maga már járt az öa- c >ben? A nő vállat vont, azután e' ita maga elől a tányért, r i ikáskrumplit evett virsli­— Nem tudom — mondta r ■ dtan —, az ember tulaj­képpen sohasem tudja z pontosan, hogy mikor dúl meg éppen egy őeer- c ín. GÚNYOLÓDIK, gondolta Fiaton dühöse«, att hiszi, hogy az ember életében min­dennap előfordulnak a aepciá- lis helyzeteik, szerette volna tudni, hegy egy helyzet hány­szor fordulhat elő az ember életében, azután szerette vol­na megmagyarázni, hogy a* őserdő nem rögeszme, az ős­erdő halálosan komoly dole«, egy ideig idegesen nézte a detektívszemű nőt, tudta, hogy ostobán viselkedik, mert va­t^peirő ui es Sulii Egy fiatal zeneszerzőnk ezekben a hetekben, elindult a világsiker felé: Petrovics Emil mindössze 33 esztendős. Első — Hubay Miklós drámája alapján írt — operáját, az itt­hon nagy sikert elért C’est la guerre-t január 22-én mutatta be a nizzai operaház. Hazaér­kezése után a darab külföldi visszhangja iránt érdeklőd­tünk. — Pierre Medecin, a nizzai opera igazgatója pezsgő zenei étet kialakítására törekszik — kezdte beszámolóját. — Ez természetesen modern operák bemutatásával jár. így adták elő tavaly a Katyerina Izinai- lovát és a ritkán játszott Lu- lut. Medecin a párizsi Magyar Intézetben hallotta a C’est la guerre-t és azonnal lekötötte a nizzai opera számára. Ope­rámat-a Parasztbecsülettel egy műsorban mutatták be igen nivós, érdekes előadásban. Jean Perisson karmester rend­kívül pontos, színvonalas mun­kát végzett. A szereplőkön ér­zett, hogy szívesen játszottak- ónekeltek. A rendezést maga az igazgató, Medecin végezte, szerintem kissé túlzó és száj- barágó módon. Erőteljesebben hangsúlyozta a háborús han­gulatot, mint az itthoni elő­adás. Például percekig tartó bombázás, géppuskaro-'^ás és sikolv-egyveleggel indít-“" az operát. A díszletet vetített ké­pekkel élénkítették és nagy gondot fordítottak a korabeli ruháiéra és az akkori atmosz­féra felidézésére. A bemuta­tón a francia Riviéra dúsgaz­dag, blazdrt közönsége jelent meg, akik köztudomásúan nem szoktak tapsolná. A L’Espoir mégis így számolt be az elő­adásról: ,Ma este Petrovics Emil magyar zeneszerző C’est la guerre című operád meg­érdemelt sikert aratott." A szerző életének főbb ál­lomásai: 1950-ber vették fél a Zeneművészeti Főiskolára. Ezután hót év tanulás követ­temät okvetlenül meg keTlene magyarázni neki a nagy ti­tokból, amiket matematikai sémákkal nem tehet kiszámí­taná, mert érezte, hogy vala­kinek mindent el kellene mon­dáé, mielőtt megérkezik az őserdőbe, de félt a nevetsé­ges helyzetektől. Sokáig nézték egymást, mintha egy nagyon hosszú isr meretségre akartak volna fel­készülni, vagy egyszerűen csak kíváncsiak voltak egy­másra, a nő időnként úgy érezte, mintha valaki félre­vezette volna, az életére gon­dolt, az életében a mosoly- szerű hazugságokra, s a fá­radt visszavonulásokra, amik­be időnként belebonyolódott, szerette volna Fiatomnak megmondani a nevét, s cse­rébe Fiatom is bemutatkozott volna, szerette volna meg­mondaná, hogy tulajdonkép­pen nem is igazi rabnő, az egész csak egy ostoba szokás, de tudta, hogy ez tolakodás lenne, s egyébként is csak pillanatnyi élilágyulásokiél volt szó, azután a vendéglő előtt egy autókaraván fékezett le, héttonnás terepjárók voltak, a sofőrök egy ideig alapgóz- zal járatták a motorokat, az­után bejött egy délutáni rik­kancs és egy francianyelvű lapot pyomott közéjük. — Mikor jön vissza? — kérdezte a nő és szétnyitotta a francianyelvű lapot. Fiaton felállt. _ Szeretnék végleg ottma­radni — mondta. Nem ígértek egymásnak semmit. A detektívszemű nő Fiaton után nézett, nem volt es a tekintet annyira kö­zömbös, mint amilyen közöm­bösen szeretett volna Fiaton utón nézni, halványan mosoly­gott, és a térképekre gon­dolt, amiken egy idő óta fehér színnel szokták jelölni az őserdőket. Fiaton a legrövidebb utat választotta, a meredek víz­mosások vonalában, útköz­ben gyakran gondolt az éle­tére, arra ami történt, s ar­ra, ami történhetett volna, az egyszerű, természetes tisztasá­gok után vágyódott, mint a forrásvíz, meg a levegőben zümmögő kis bogarak, a fák s a hajnali légmozgások, időn­ként arra gondolt, ami az őserdőben fogadja majd, ilyen­kor kissé izgatott lett, azután másnap délben megérkezett az őserdő széléhez, illetve, ahol az őserdőnek a régi tér­képek szerint, kezdődnie kel­lett volna, de ott csak egy háromszor három méteres fi­gyelmeztető tábla fogadta: „Nyugodtan forduljon vissza, az őserdő megszűnt. A fáikat kivágatta a tröszt, az oroszlá­nokat megölték, az indiáno­kat megtalálhatja a rezervá­tumban, pontos cím: Kék Öböl Kávéház, megközelítheti a 20-as jelzésű- autóbusszal, a járat tizenötpercenként köz­lekedik, megálló itt.” Fiaton egy ideig megdöb­benve ácsorgóit a háromszor hármas tábla előtt, egyelőre nem jött autóbusz, lehet, hogy kimaradt az egyik já­rat, gondolta, mert az embe­rek teljesen megfeledkeztek az őserdőkről. Zavarban volt, nem értette az összefüggése­ket, s a csalódást nem akar­ta elviselni, és nem csodál­kozott volna, ha esetleg még­is bemegy a Kék Öböl rezer­vátumba, az egyik asztalnál ott ül a detektívszemű nő és elégedetten mosolyog. FLATON nem várta meg az autóbuszt, ha egyáltalá­ban voltak autóbuszok, egyéb­ként is gyűlölte az autóbu­szokat, a vízmosásokon át indult vissza a kikötőbe. Kí­nos volt az egész. Szerencse, hogy senki sem tartózkodott a közelben, s a detektívsze- mű nőnek nem árulta el a nevét. Petrovics Emil munka közben kezett Farkas Ferencnél, a zeneszerzői tanszakon. 1957- ben kapta meg diplomáját Ebben az évben komponálta első „komoly” művét, a Fu- völaversenyt. A következel né­hány évben öntevékeny ének­karokat tanított, több apró da­rabot írt. 1959-ben mutatták be Vonósnégyesét. 1960—öl­ben alkotta a C-est la guerre-t, 1962-ben a Lysistratet 17 nagy filmhez írt zenét, közülük a Kölyök, a Gyalog a mennyor­szágba, Kard és kocka és a Mit csinált felséged?... a leg­emlékezetesebb. 1964 decem­berében mutatták be Szimfó­nia vonószenekarra című mű­vét — Milyen zeneszerzői stílus­hoz érzi magát a legközelebb? — Mindenki úgy találja meg a művészi kifejező eszközeit, ahogy tudja — feléli. — Én a magam részére semmiféle stiláris megfontolást sem tar­tok kötelezőnek. Nem tudok elfogadni üdvözítő elméleteket. „A zene mindenkié” című mondást úgy módosítanám, hogy a zene mindazoké, akik szeretik, és zenét szerezni nem annyit jelent mint elméletet szerezni, hanem valamiféle él­ményt adná az embereknek. Mindaz az erő, amit az ember egy műbe az ösztönös alkotó- tevékenységen túl belead 1— a kemény munka, rendszerező képesség, megszerzett tudás és megtanult gyakorlat — mind azt a cél szolgálja, hogy él- mén-d szerezzen az emberek­nek. Ha ez nem sikerül, ak­kor lehet az a legüdvözítőbb­nek hitt elmélet alapján meg­komponált zene, még sem tud semmiféle hatást elérni. — Melyik műfajt szereti a legjobban’ — Szeretem az énekelt ze­nét. A Cest Ita guerre és a Lysistnate műfajának megvá­lasztása is annak az ambíci­ómnak a megnyilvánulása, hogy sokaknak szóljanak, so­kakhoz kerüljenek közel. Ope­ráknál a zene megértését bi­zonyos mértékben segíti a tör­ténés, a cselekmény, a kimon­dott szó. Nem szégyellem ezt a fogódzót a zene és a közön­ség között. Hiszék a zene de­mokratizmusában. Azok tar­toznak ebbe a közösségbe, akik szeretik a zenét És én nem akarok csak kollégáiknak vagy sznoboknak írni. — Tervei? — A közeljövőben mutatják be Garda Lorca Yerma című darabját, ehhez írtam kísérő­zenét. Gertler Endre felkéré­sére hegedűversenyt komponá­lok. Operatervem megvalósu­lását librettónehézségek aka­dályozzák. Az írók kicsit rang- talanmak érzik az operaszöveg írást. Most Hubay Miklóssal tó .....alok, lehet, hogy ebből lesz valami ... A C’est la guerre-ből a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban tv-filmet készítettek. A darabot tavasszal Szaraje­vóban mutatják be. Reméljük, Petrovics Emil még sok sike­res zeneművel te1 '-szik itt­hon és a nagyvilágban. Csávás Csilla VIHAR BÉLA B Ű 2 A\ $ 2 E H Mit tudja azt a búzaszem. amikor lefele, a föld i ielyébe veti le a gazdr . ét keze, hogy most vezet éppen az út a kéklő egekig, s amint mélyebbre akként emelkedik. Csak azt tudja, zuhan, zuhan, és elnyeli a mély, egyre távolibb a nap, egyre közelebb az éj, a rögbe záró éjszaka, amely körülveszi, és a gödör vak börtöne, a sírja lesz neki; holott innen vezeti majd magasba fel a fény, ahogy a regék kedvesét a hősi vőlegény. Vegyétek példámat tehát, íme, okuljatok. Fölemelem a tenyerem, és benne a magot. A világ felé emelem, s így hirdetem én: a mélységből jő a kalász. Növelje a remény! Nagy téli rejtvénypályázat IX. forduló A VÖRÖS Febrair 2S-án emlékezünk meg a szovjet hadsereg születéséről; 1918-ban ezen a, napon vívta első csatiját az akkor még önkénte­sekből álló Vörös Hadsereg. NylkolaJ Tyihonov fenti című verséből Idézünk; ,,A szabadság a népek szomjú álma. — Míg Európát majd az ldö —” (folyt, lásd a vlzsz. 2. és függ. 1. bekül­dendő sorokban). VÍZSZINTES: I«. Szüreteli a gyümölcsöt. IS. Jól elkészített étel jelzője. 18. Alfa és omega. 18. Földalatti vasút Moszkvában, Pá­rizsban. 28. Latin köszöntés bü- csúzáskor. 21. Z. S. B. 23. Két kü­lönálló darabból áll. 24. Itt szen­vedtek vereséget a törököktől az európai lovagok 1396-ban. 26. Gyü­mölcs. 28. Kritizál. 29 P. N. 3«. Középarányos. 32. Spanyol város. 33. Angol szeszesital, rum, cukor és forróviz keverékéből áll. 34. Vízi közlekedés. 36 Azonos be­tűk. 37. OÁG. 39. Vissza község a komáromi járásban. 48. Friss keletű, 41. Davis Kupa. 42 Kato­nai műszaki létesítmény. 44. Fül" lel érzékelhető rezgés. 45. Enged a feszességből. 46. Zsebben hord­juk. 47 Római váltópénz volt. 49. Vllágtájak szerint határozza meg a helyét. 50. Cukorgyártás mellékterméke. 51. Köztársaság ‘a Földközi-tenger partján. 53. Éle­sít. 54. Német névelő 55. Szerete- tét nyilvánítja. 56. Segédmotoros kerékpár. 58. Skálahang. 59. Athé­ni államférfi és költő az ókorban, 81. Szórni. 68. Vezényszó, HADSEREG FÜGGŐLEGES: I. Római negy- venkllene. 4. Tagadás. 5. Olvadás­kor mondhatjuk. 8. Filmcsillag. 7. Német megszólítás 8. Állami be­véted. 9. Római 5*l-es. 18. Kiejtett betű, 11. Vetélytárs. 12. Ma. 13. Község a szerencsi járásban. 17 Szomszéd nép. 19. Város Iránban, perzsaszőnyegek egy fajtájának neve 1«. 22. Beszökik, diáknyel­ven. 24. Ciprus fővárosa. 25. w *. • Kata” — székely népbalia- da. 27. Északi férfinév. 31 Fér-tl énekhang. 35. Háziállat. 36 Tubás szemű. 38 A Tatár SZSZK fővá­rosa. 48. Nem megy el. 42. Kor­mányzás gyakorlásának lehetősé­ge. 43. Francia város a bura 'n- dlai borvidéken. 44. Alszik J6 Állóvíz. 48. Téli takarmányt tá ni. 58. Bajban segítő 52. A köze" be. 53. Az angol pénzegység. 56. v ?- met nevelő. 37. Egy, oroszul, .6- nemben. 88. Asszonynév kén--tó. 81. Azonos betűk. 62. Sporteszköz, Rcjtvénymegf ejtés A VH. forduló rejtvényének he­lyes megfejtése: A földi nehéz...- cl erő helyi változásainak mérő-- -e. — Eötvös törvénye. — Torzión — Reflexiós módszer. Könyvjut - a: nyertek: Gyürke Lajosné Gerde 1„ Szabó Gábor, Pécs, Mártíré':- u 18., örl János, Pécs, Alkot­mány u. 12. Felhívjuk pályázóink figyelmét, hogy megfejtéseket levelező­lapon küldjék be. Beküldési határidő: február 26* déli 12 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents