Dunántúli Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-18 / 41. szám
19S5. FEBRUAR 18. napló 5 Étetem legszebb pillanata UHURU —’ Beszéljen Walterral! — tanácsolják a 48-as téri kollégium medikusai, s hívásukra csakhamar megjelenik egy olajbarna bőrű, magas, karcsúi ' fiú. Hangos „Szia!” köszöntéssel üdvözli magyar társait, aztán a kezét nyújtja: — Walter Odipo Kenyából. Mit' parancsol tőlem? ... Az életemre kíváncsi? Nem hosz- szú, mert csak huszonkét éves vagyok. De azért volt égy-két szép napom. Először az érettségi, és a még ennél szebb, uhura. . — Uhura? — Igen, így hívjuk ml, kenyaiak a szabadságot. — Ott volt a függetlenség kikiáltásának ünnepén? — kérdem tőle. — Ö nem! — rázza a fejét. — Akkor már Magyarországon éltem. De azért megünnepeltük'á nagy napot. Pesten, egy igen nagy Duna- parti épületben gyűltünk ösz- sze rrti1 kenyaiak, afrikaiak és természetesen magyarok: soksok ember... Én is szerepeltem, régi, kenyai szabad- ságdálokát énekeltünk. — Angolellenes dalok? — Lényegében igen- A kolonialisták elnyomásáról, a nép összefogásáról szólnak. Nagyön fossz volt a kolo- nialisták alatt Elvették legjobb földjeinket, börtönbe zárták a hazafiakat A kolo- nializmus idején sosem tudta az ember, mikor csukják be. — Ön is volt börtönben? Én nem. Nekem szerencsém volt. De a barátaim annál többet — Mi édesapja foglalkozása? — Gimnáziumi tanár Kisu- tnu városában. '— A nagyapja miből élt? — A nagyapám? — néz rám csodálkozva, mert nem érti, mit jelenthet a nagyapa szó. Alig két éve jött Magyar- országra. Végül, amikor felfedezi, hogy a nagyapa öregszülőt jelent, felcsillan a szeme. — Most már ezt is tudom — mondja örömmel és lassan, tagoltan folytatja. — ő földműves volt. És az anyámnak az apja is. Kenyában majdnem mindenki földműves volt abban az időben. — Milyen az élet most Kenyában? — Az uhura óta még nem jártam odahaza. De azért tudom. Megírták. Apám azt írja, hogy sokkal nyugodtabb az élet. Mindenki annyi fizetést kap, amennyit a munkája után megérdemel. Földet osztottak, a barátaim minisztériumokba és más hivatalokba kerültek. Most már minden lehet a kenyai emberből, még orvos is. — Hány orvos van Kenyában? — Csak háromszázötven. A lakosság meg nyolcmillió. Nagyon kevés az orvos. Ezért akarok én is az lenni. — Hogyan került Magyar- országra? — Amikor érettségiztem, közel voltunk már a szabadsághoz. Kihirdették, hogy külföldre lehet menni, tanulni. Amerika, a Szovjetunió, Cseh Szlovákia, Magyarország és más kelet-európai országok között választhattunk. — Amerika nagyobb és gazdagabb ország, mint a miénk. Mi a magyarázata annak, hogy bennünket választott? — Amerikában is tanulnak kenyai diákok. De engem nem Amerika érdekelt. Amerikáról és a nyugati országokról sokat tudunk, Keletről viszont keveset. A kolonializ- mus alatt nem volt szabad Keletre utazni. Minden kapcsolatot megtiltottak önökkel. És tudja milyen az: ha valamit tiltanak, annál kíváncsibb lesz az ember. Ezért sokan választottuk Kelet-Európát: a* Szovjetuniót és más országokat. Magyarországon most negyven kenyai diák tanul. — Semmit sem hallottak korábban rólunk? — De igen. Csak nehezen lehetett elhinni. Azt írták a kolonialista újságok, hogy Kelet-Európábán minden közös. Ott senkinek sem lehet autója, mert az is közös. Közös a feleség, a gyermekeket pedig az állam veszi el — mond ja nevetve. — Szerencsémre összetalálkoztam egy olyan orvossal, aki itt végzett Magyarországon. ö sokat mesélt hazájukról, s elhatároztam, hogy ide jövök tanulni. — Kik a legkedveltebb írói? — Dickens, Shakespeare és mások. Kenyai és afrikai írók. A magyarok közül Petőfi szabadságdalait szeretem. — Mit szól a magyar éghajlathoz? — Ha az éghajlat is olyan barátságos lenne, mint az emberek, akkor nem volna semmi bajom. Nem tudom a magyar klímát megszokni. Én azelőtt csak a magas kenyai hegyek tetején láttam havat, és azt is csak alulról. Ezért amikor a prágai repülőtérre értem és kiszálltam a gépből, azt hittem, csupa fehér kaviccsal van teleszórva a kifutópálya. — És a nyarunk? Az is hűvös — nem? — Nem! — tiltakozik. — Nagyon meleg. Még nekem is forró. Nálunk nincsenek ilyen nagy hőmérsékleti különbségek. Megnéztem a térképet: Kl- sumu városa pontosan az egyenlítő „vonalán” fekszik, a Viktória tó partján, a magas hegyek hatására kellemes az éghajlata. Walter nyaranként a Balatonon szokott üdülni. Azt mondja, olyankor kicsit odahaza érzi magát, a nagy Viktória tó partján. Magyar László Áramszünet — Áramszünet less február IS— 20-lg T—1« óráig hálózatátépités miatt a Tettye u„ Hegyalja, u., Böck J. u., ötemető u.. Nap u., Virág u.. Zöldfa u., Ignác u., Menyhért u„ Boldizsár u., Bará- tur u„ Karmelita köz, Gáspár u., valamint Málom községben. <x) Lottózók BEVEZETŐNEK néhány ada tot: 1964-ben 11 millió lottó- és egymillió 243 ezer totószelvényt adtak el Pécsett és a megyében. Csupán Pest megyében vásároltak többet. Ezer pécsi 1050 szelvényt vesz hetente, többet, mint az ország bármelyik vidéki városában. Pénteken tíz- és tízezrek várják a rádió totó- és lottóhíreit, ezrek és ezrek ostromolják a posta nyereménytájékoztató szolgálatát BAR SZÜRKE hétköznap délelőtt van, a Színház téri lottó—totó-iroda most is zajos. Sima József, az OTP előadója egy pepitakabátos férfinak mutat be. Azt mondja, ő a város egyik legnagyobb lottózója. — Gémes Sándor nyugdíjas bányalakatos — nyújtja a kezét — Hány szelvénnyel játszik? Válaszul halványzöld kötegiet dob az asztalra. A szelvénytömböt befőttesüveg gumija tartja össze. — Kétszázhét darab. Nem több és nem kevesebb. — Ebből mennyi az öné? — Mind. Néhány törzsvendég gyűrűbe fog bennünket. — Ha jól számolok, majdnem hétszáz forintba került — mutatok a kötegre. — Máskor is ilyen nagy tételekben játszik? — Körülbelül két- két és fél ezer forintot adok ki havonta a lottóra. — Mennyi a jövedelme? — Kétezerötszáz forint nyugdíjat kapunk a feleségemmel. Országjárás, külföldi út tsz-tagoknak Ezekben a napokban szervezi az IBUSZ pécsi irodája a termelőszövetkezeti tagok országjáró és külföldi túráját. Tavaly és a korábbi években a termelőszövetkezetek önköltséges alapon maguk próbálták megoldani az országjáró túrákat, természetesen sok nehézséggel és utánajárással. Most mindezt kulturáltan és gyorsan elintézi az IBUSZ. A termelőszövetkezetek ma már igénylik a szakszerű idegenvezetést, hogy országjárásuk során valóban megismerjék hazánk legszebb vidékeit. Eddig már több mint 20 termelőszövetkezet jelentette be igényét az IBUSZ-nál, többek között a garéi és a siklósi tsz a Dunakanyarba, a szavai és az ócsárdi tsz balatoni csillagtúrára jelentkezett. Ugyanebben az időszakban készítik elő az állami gazdaságok dolgozóinak csoportos utazásait, így például a villányi állami gazdaság 42 dolgozója külföldi túrára indul, Filmek a népművelésben A közvélemény egyre többször találkozik a Pécs-Bara- nyai Film- és Szemléltető Eszköz Tár nevével. Jóvoltából ma már Baranya legeldugottabb falvaiba is eljutnak az értelem pallérozói: a népszerű tudományos filmek és szemléltető eszközök. Szerepük a népművelés korszerűsödésével s az emberek megnövekedett Igényeivel egyre jelentősebbé válik. Ez a tény önmagában is kiemeli azt a komoly kulturális szerepet, amit ez az egyre népszerűbbé váló inSZÍNHÁZ I Mm A MAGTAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. febr. 18-1, csütörtöki mOsont a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Dalról dalra. 18.00: Német nyelvű műsor: Aktuális témák. Kívánsághangverseny. Olvastuk — elmondjuk. Kórusok. lt."0: Magyar nyelvű műsor: 7xemi vezetők az üzemi munkáról. — Interjú. 18.35: Zenéről zenére. Közben: 1. Erről Is szó volt oa országgyűlésen. 2. Gyermekélelmezés a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának tükrében. 19.15: Dél-dunántúli híradó. 19 20: Zenélő levelezőlap. 19.’0: Idegenforgalmi számvet«« én tervek. 19.58: Műsorlsmerteté«. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZI Nemzeti Színház: Balett-eM MM feste 7 órakor).) Odry bérlet. Tájszlnház: Három nővér (este 7 órakor).Mohács. ZENE: Liszt-terem: Középiskolai bérlet B/2—3. sorozat ül. hangversenye (délelőtt t és 11 órakor). MOZI Rövidítések: szv. — szélesvásznú, szí. — színes. Park: Az éjszaka világa (szv., szí., fél 4, «, fél 9). Petőfi: Az éjszaka világa fatv., szí., 4, fél 7, 9). Kossuth: Ketten a sztyeppén <4, «. »). Híradó Mozi: Magyar híradó, 65/3. sz. világhíredé, Alomvilla, Öttusa, Számadás. (Előadások U órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Trubadúr (4, 6). Pérászából cs- Nyugtalan nyár (5, 7). Mccsekalja: Körhinta: (7). Vasas IL: Blood kapitány fia (szv., szí., 7). Mohács: 101 kiskutya (szí., 9, 7). Szigetvár: Veszélyes vállalkozás (szv, 9). Siklós: Mandrin kapitány (sxv„ uL, Hí tézmény betölt. A születéstől eltelt 4 év útkeresése és nem kevés munkája után a szegénységből kinőve ma már 823 film választékát kínálja mindazoknak, akik az ismeretek mechanikus tálalásán túl azok mélyebb megértetésére és élménynyújtásra is törekszenek. A Filmtár múlt év őszén kiadott katalógusa — mely többek között minden művelődési otthonban Is megtalálható — szakszerű csoportosításban még a filmek rövid tartalmát is közli. A kölcsönzési díj is minimális, általában 10—20 forint között mozog s ez a csekély összeg többszörösen visszatérül a filmek nyújtotta tanulságokon és élményeken keresztül. A raktárban katonás rendben sorakozik a filmeket őrző sok bádogdoboz. A filmtár 4 dolgozója fáradozik azon. hogy a kért kópia idejében kijuthasson a megrendelőhöz s a panasz elkerülése végett minden filmet kiküldés előtt a technikus külön is levetít, majd visszaérkezés után átvizsgál. Van munka bőven, a forgalom igen nagy. Az 1963. évi 2287 kölcsönzéssel szemben az elmúlt évben már 3121 kópiát forgalmazott. A pécsi üzemek és Intézmények egymaguk több mint 1300-at kölcsönöztek. Dunaszekcső 137, Sásd 123, Szigetvár 88, Harkány 72, Berkesd 52 alkalommal vetített a filmtárból igényelt filmet Sajnálatos viszont, hogy a szép eredmények mellett elvétve még mindig vannak olyan községek la, melyek nem élnek a lehetőségekkel Pedig a vetítőgép esetleges hiánya sem lehet magyatázat erre, a Filmtár ugyanis kívánságra azt is kölcsönöz a rászorulóknak. A vetítőgép hiányán epébként több község már önerőből is segített Így Berkesd, Bodolyabér, Bikái, Gödrekeresztúr tanácsa, saját maga vásárolt keskeny- filmvetítögépet s azt a körzetéhez tartozó községekben vándoroltatja. Igen hasznos az a segítség is, melyet a Filmtár a szemléltetőeszközök terén is nyújthat. Az előadók mind gyakrabban fordulnak epidiaszkóp, magnetofon, csillagász felszerelés, mikroszkóp, növényi és állati preparátumok, talajvizs gáló felszerelés és egyéb hasznos bemutató eszközök kölcsönzése céljából a Filmtár- hoz. A bő választék azonban még koránt sincs kimerítve, az elmúlt évi 286 kölcsönzést mind a közönség igénye, mind a tár lehetőségei túlhaladják. A forgalom emelkedése miatt alaposan kinőtte már ez az intézmény a jelenlegi kereteit. Szűk a helyiség, főként a raktározás okoz gondot, hiszen az anyag idén tovább gyarapodik, harmincezer forint áru új film és 10 ezer forint értékű szemléltető eszköz beszerzése szerepel az 1965. évi tervekben. Remélhetőleg a Városi Tanács által felajánlott Sallai utcai új elhelyezés megoldja majd a megnövekedett anyag- é* forgalomokozta problémákat, s a Film- és Szemléltető Eszköz Tár még jobban teljesítheti majd emberformáló programját. Llppenszky István Hárman élünk ebből, ezenkívül segítem a katonafiamat is. Egyszer csomag, máskor egy százas — tudja, hogy van az! — Akkor honnan veszi a lottóra a pénzt? — A lottóból. Én mindig megkapom azt, amit befektetek. Sőt egy kicsi még marad is. — Mennyi marad? — Változó. Egyszer fülbevalót meg télikabátot tudok venni a feleségemnek, mas-w meg elúszik a pénz. De a hó-' nap végén mindig egyenesbe kerülök. Olyan még nem volt. hogy hosszabb időtávban vesztettem volna, pedig régi lottózó vagyok. A kezdet 'tezde- tén kezdtem, az enyém volt az első három találata« a városban. — Volt már öttalálatosa? — Az még senkinek em sikerült Baranyában. De négyesem már volt Igaz, akkor még kollektív lottózó voltam, de úgy is jutott húszezer. A hármas és kettes már gyakori, legutóbb például két .lármás és kilenc kettes találatot értem el. Körülbelül 850 forintot fizettek érte. — És ha nem ér él találatot? Ha pénzszűkébe kerül ? — Akkor kérek a feleségemtől — Sohasem félt a felesége a kockázattól? — Ha én sem félek! Kérem, a lottó nemcsak szerencse dolga. Kell ahhoz egy kis érzék is. Ha az ember jól variál akkor egyszer befutnak a '♦zárnál. Lepedőnyi papírlapokat tesz elém. A lapok sűrű számoszlopokkal vannak teleírva. — Mennyit dolgozott ezeken? — Sohasem számoltam. Néha még éjjel is felkelek, ha egy jó szisztéma az eszembe jut — ön már sokat nyert — folytatom, új vágányra terelve a beszélgetést. — Mit tenne, ha egyszer öt találatot érne el? Mire költené a sok pénzt? — öt találatot? Az egymillió—egymillió-nyolcszázezer to rint lenne — mondja precízen. — Hát kérem, ez a gondolat már nekem is eszembe jutott. Azt Is elterveztem, hogy mit csinálnék. Vennék a fiamnak egy szép családi házat és berendezném, mivel hogy nősülés előtt áll a gyerek. Magamnak is építenék egy formás családi házat, és adnék a családnak is. Nagy a család, három lányom és hét unokám van még — helye lenne még egymilliónak is. Ezenkívül.,. — Ezenkívül? ■— Van néhány beteg barátom. Azokat is kisegíteném. — Mondja el azt is! — szól közbe egy öreg lottózó, az asztal mellől — Hja igen. Néhány barátomnak adtam már pénzt, igaz azoknak nem örökbe, hanem kölcsönbe. — Kamat? — Nem volt kamat Nem vagyok kalmár. A kamatos kölcsön nem lett volna segítIDÖS EMBER ül a totó-lottó plakátok alatt. Nagy szakálla és kitűnő fényképarca van. Görcsös botjára támaszkodva nézi a sürgés-forgást. — Hány szelvénnyel játszik? — Kettővel—hárommal — Mióta? — Amióta lottó van. — Nyeremény? — Tizenhárom kéttalálatos. Más még nem volt. — És ha egyszer sokat nyerne? — Ö — mondja az öreg, — Hosszabb gyakorlattal rendelkező, gépészeti szerkesztésben jártas MŰSZAKI RAJZOLÓT, valamint asztalos szakmában Is jártas LAKATOS SZAKMUNKÁST azonnal felveszünk. Jelentkezéseket önéletrajzzal és pontos címmel „Azonnali belépés’^ jeligére a Sallai utcai hirdetőbe kérjük arra még aludnék egyet! Mindenesetre a takarékba tenném. — A nyugdíj és a gyerekek? — A nyugdíj elég kevés, a gyerekekre meg nem támaszkodhatok. Egy kivételével nem törődnek velem, őszintén megmondom, ha nyernék, azoknak nem adnék semmit. Csak ezt az egyet segíteném. A nyugdíjas oostatisztviselő botjára támaszkodik és elmerengve nézi a sűrűn nvi- tódó ajtót. Minden nap itt ül, megszokták az emberek. FIATAL VASUTAS lép az irodába. — Én csak két szelvénnyel játszom — mondja. — Mindig ugyanazokat a számokat teszem meg, de csak nyolc két- találatosom volt a hét év alatt. Nincs szerencsém. — Miért szeretne nyerni? — A lakásért. Egy szobában élek hatodmagammaL — És ha sokat nyerne? — Nem akarok én olyan sokat nyerni. Csak egy ház ... — Ha mégis sokat nyerne, mit csinálna? — Nem tudom. Nem gondol tam millióra. — Mégis tételezzük fel, hogy egymillió van a kezében. Abból családi házra költ 250—» 300 ezret, marad még hétszáz. ezer. Mit tenne az összeggel? — Takarékba tenném és dől gaznék mint mindig. — Mennyi a fizetése? — Ezerötszáz forint körül. — Ezerötszázért dolgozna* amikor hétszázezer..: — Talán nem is azért! — szól közbe. — Valamit mindig csinálni kell. Ugyan mit tehetnék munka nélkül? ... Kilenc éves korom óta dolgozom* tizenkét éves korom óta magam keresem a kenyerem. Sima József OTP-előadő szavaiból ítélve, vannak a lottónak vadhajtásai Is. Egy vállalat tíz egynéhány tagú kollektívája — nem akarom őket megnevezni — esy alkalommal nyolcezer szelvényt vett. Alig nyertek valamit. Néhány hét múlva úira megismételték a kockázatos vállalkozást, ezúttal hatezer szelvénnyel. Most sem szegődött nyomukba a szerencse. Azóta hallgatnak. Hogy honnan szedtek össze annyi pénzt* , hogy hány feleség és gyerek sírt a hiányzó forintok után, nem tudom. Egy mágoesi embernek egy alkalommal két négytalál fitosa lett. Minden pénzét új szelvényekre költötte. Felfogadott vagy tiz embert, betelepedtek a kocsmába, s napokat dől sóz tak a szelvények kitöltésen, óriási összegben, munkátlan, könnyű életben reménykedtek, de ráfizettek. Zsákkal lőtték a szelvényeket a postára, de amit kihoztak onnan, köny nyűszerrel elfért egyetlen ember zsebében Is. Úgy hallani, van a városban olyan ember is, aki kidolgozott variációkat ad le — részesedés fejében. Az illető a pécsi presszók jellegzetes figurája. Vannak tehát a lottónak vadhajtásai, de a többség a tíz- és százezrek nem építik jövőjüket a bizonytalan nyereségre. Az emberek többsége alkotó munkával akar érvényesülni. A fizetéséből él. ra- házkodik, abból törleszti a bútorvásárlás részleteit is. Más kérdés az öröklakás, családi ház, autó vagy harkányi nyaraló. Erre nem jut mindenkinek. Ezért jó a lottó, Fortuna bőségszaruja és a váratlan szerencse. (m) DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi út M Tel.: 15-32. 15-33, 21-60. 28-22 60-11 Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja: • Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Kiadóhivatal: Pécs. Hunvtdi út il. Tel.: 18-32, 15-33 . 31-60. 26-22. W-rL PÉCSI SZIKRA NYOMDe Pécs, Munkácsy Mihálv u i Felelős vezető Melles Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahtvatnuik nál és kézbesítőknél. Előfizetést díj i hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25 03«. \ Ú
