Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

8 napló 1965. JAMJAR IT Baranya és Pécs legjobb sportolói 1964-ben Erdősiné Tolnai Márta és iMátis Géza Harcos szellemű, fejlődőképes együttest szeretnénk kialakítani Nyilatkozik Kertész Tibor9 a Pécsi Bányász labdarúgó-csapatának edzője Mátis Géza A Megyei és a Városi Testne­velési és Sportszövetség és a Du­nántúli Napló szerkesztősége eb­ben az évben is megrendelte közvélemény-kutatását. Ki volt Baranya és Pécs legjobb sporto­lója 1964-ben? Az egyes sport- szakszövetségek elnökségei dön­tötték el, kiket tartanak Bara­nya legjobb sportolóinak. Tizenhat sportszakszövetség küldte be felhívásunkra ranglis­táját. A nőknél mindössze há­rom sportolót vettek számításba a megye és a város legjobb női sportolói rangsorának össze­állításánál. Kivétel nélkül min­den szakszövetség Erdősiné Tol­nai Mártát tette a rangsor élére. A szövetségek vezetőinek döntése alapján Baranya és Pécs legjobb női sportolóinak rangsorán Kár­mán Katalin, a Dózsa úszónője foglalja el a második helyet, míg a megye és a város harmadik legjbbb női sportolója a szövet­ségek véleménye szerint az el­múlt évben Schmidt Jenőné, a Pécsi Bányász kézilabdázónője volt. A férfiaknál már Jobban meg­oszlottak a vélemények, 11 férfi sportoló kapott szavazatot. Az első helyért Mátis Géza, a PVSK válogatott atlétája és Dévai II. András, a Spartacus válogatott kerékpárosa vívott harcot, és Mátis Géza, került az első! helyre, a megye és a város har- j ^fnádik legjobb férfi sportolója! Ilonti Róbert, a Tanárképző Fő-1 Erei ősin é Tolnai Márta iskola atlétája lett, Az első há­rom helyezett sportolók részére a Dunántúli Napló szerkesztősége a megyei és a városi Testnevelési és Sportszövetség elnöksége aján­lott fel értékes tiszteletdíjakat, Baranya legjobb sportolóinak ün­nepélyes külsőségek között ja­nuár 23-án, szombaton délelőtt adjuk át szerkesztőségünkben a jutalmakat. Baranya és Pécs legjobb női sportolóinak ranglistája 1964-ben: 1. Erdősiné Tolnai Márta, a PVSK tornásznője 39 ponttal, 2. Kármán Katalin, a Pécsi Dózsa úszónője 26, 3. Schmidt Jenőné, a Pécsi Bányász kézilabdázója 13 ponttal. Baranya és Pécs legjobb férfi sportolóinak ranglistája 1964-ben: 1. Mátis Géza, a PVSK atlétája 185 ponttal, 2. Dévai II. András, a Spartacus kerékpárosa 112 ponttal, 3. Monti Róbert, a Ta­nárképző Főiskola atlétája 74 ponttal, 4. Dunai János, a Pécsi Dózsa labdarúgója 28 ponttal, 5. Gyurasics István, a PVSK ko­sárlabdázója 20 ponttal, 6. Miha- lovics Gábor, a Pécsi Dózsa kézi­labdázója 19 ponttal, 7. Gulácsi Gyula, a PVSK ökölvívója 18 ponttal, 8. Dévai I. János, a Spartacus kerékpárosa 10, 9. Du­nai II. Antal, a Pécsi Dózsa lab­darúgója, Lovász Lázár, a Pécsi Dózsa atlétája, Marosvári József, a Sportiskola vívója, egyaránt 9 ponttal. A bányász labdarúgóktól foko­zott feladatok megvalósítását várja a pécsi labdarúgó társa­dalom. A Pécsi Bányász lehető­ségeivel, remek létesítményeivel, a mögötte álló dolgozók nagy tömegével a baranyai NB I-es csapatok mögött valóban a je­lenleginél is jóval nagyobb sze­repet játszhat, hiszen 1964-ben csak közvetlenül a „kapu” .előtt, a véghajrában előzte meg őket a frissebb ellenlábas. Most már új bajnoki küzdelmekre készülnek Pécsújhegyen is. Az új esztendő új feladatokat ír elő és talán új reményeket is tartogat. Közben a szakvezetés élére is új ember ke­rült Kertész Tibor személyében. Bár az Ő részére nem ismeretlen ez a terület, hiszen eddig is a bányász fiúk körül dolgozott. Most őt kérdeztük meg elképze­léseivel kapcsolatban. Mennyiben tudja majd haszno­sítani a tavalyi tapasztalatokat? — Azt hiszem, hogy ezek nagy segítséget jelentenek számomra. Ez az év ugyanis értékmérő volt egy olyan csapatnál, ahol a já­tékosok kétharmada most ját­szott először együtt. Látták ugye, hogy nálunk az idősebb, tapasz­talt játékosok voltak többségben a rutintalanabb fiatalokkal szem­ben? Nos, az idősebbek a várt­nál korábban elfáradtak és bi­zony a fiatalokat sem fűtötte eléggé a becsvágy. Ez volt a ta­pasztalat. Ezért kell majd nálunk az arányt a harcias felfogású fiatalok javára megváltoztatni. A bányavidék korábban az ifi­nevelés fellegvára volt. Miért nem tudott a Bányász több fiatalt csapatába beépíteni? — Mondjuk csak meg őszintén, hogy a fiatalok feltörése nálunk sem volt gyorsabb ütemű, mint a többi klubnál. Bennünket ezen­felül még a nagy felelősségérzés is nyomott, hiszen az utóbbi években vagy a kiesés ellen kel­lett küzdenünk, vagy a bajnoki remény csillogott előttünk. Kö­zépút nem volt, amelyen nyugod­tan bevethettük volna a fiatalo­kat. Az sem használt, hogy a felnőttek Pécsbányán, az ifik meg Újhegyen „fociztak”. Nagy volt ez a 2—3 kilométeres távolság. Most közelebb vannak a fiatalok és van is köztük néhány — Heimet, Szűcsöt, Bencsiket emlí­tem hamarjában — akik az első csapatban is helyet kaphatnak, ha .. . ők is úgy akarják! Megfelelő „villám” hiányában mó(i nyílik-e egy ütőképesebb csapat kialakítására? — Nehéz kérdés. Egyelőre a múlt évben megismertekkel ké­szülünk. Van még 3—4 fiatal te­hetséges játékos, akik féléves ki­várással kerülnek majd hozzánk. Ha ők is beváltják reményein­ket, ütőképes együttes lehet a Pécsi Bányász. Mi minden szükséges ahhoz, hogy a Bányász akár idén már a várakozásnak megfelelően sze­repeljen? — Sok a „HA”. HA maximális teljesítményt nyújtanak a játéko­sok és a vezetők. HA a fiatalok fejlődése a várakozásnak megfe­lel. HA a vezetők bíznak majd bennünk és HA a szurkolók az esetleges rosszban is kitartanak mellettünk. A közösségi szellemet megfele­lőnek tartja-e a komoly felada­tok megvalósításához? Mi van a hagyományos bányász-szívvel? — Azoknál a fiúknál, akik ta­valy végig becsülettel „hajtot­tak”, a cél el nem érése miatt érthetően kis letörést láttunk. Ezért mondom, hogy a közös­ségi szellemnek, még .fejlődnie kell. Bíztató jeléket látók, hogy ez sikerül majd és abban is bí­zunk, hogy a BÁNYÁSZ SZÍV is működésbe lép az idén! Látja-e már a tavaszi csapat körvonalait? — Egyelőre még csak a 18-as keretet. Két kapusunk van, Bo- gyai és Lukács. A hátvédsorban Bárány, Farkas, Tamás mellett Ulrich és Lombost teljes értékű harcos. A tapasztalt Kohlmann— Kása fedezetpár mögött a Napló kupában sikerrel helytállt Heim és Szűcs, a két fiatal. Elöl pedig Györkő, Selymes, Opova, Balázs, Koch, Molnár és Bunyevác kö­zül a leggólképesebbek játszanak majd. Mi az álláspontja a távozási szándéka „mellett kitartó Tamási és Bencsics elengedésével kapcso­latban? — A válaszra nem én vagyok illetékes. Ha már emlegettük a múltat, véleménye szerint múlott-e a kél pécsi társegyesűleten, hogy kicsú­szott kezükből a bajnokság? — Nem. A megszerezhető nyolc pontból hetet szereztünk meg tőlük. Egyedül a PVSK vitt el egy pontot tavasszal, amikor még ők is versenyben voltak az elsí helyért. Milyen volt a munkakapcsolata a távozó Molnár edzővel és mosi kik segítenek majd a szakosz­tályi munkában? — Molnár László távozását va­lamennyien sajnáljuk, hiszen a pályán és a magánéletben is egyetértés volt köztünk. Most az első csapattal egyedül foglalko­zom, bár Kovács József másod­edző a tartalékok mellett az egyéni foglalkozásoknál majd „be­segít”. Az ifikkel Kresz Sándor, az úttörőkkel Réfi János dolgo­zik és természetesen mellettünk maradnak az eddig is segítő ve­zetők, Glock, Szabó, Sárközi és a többiek. Ügy vélem, elég segít­ség ez. Milyen célt tűzött ki magában a csapat ez évi szereplésével kap­csolatban? — Szeretném ezt szószerint így megfogalmazni: kialakítani egy jó közösségi és harcos szellemű, perspektívájában is számottevő együttest. Többet nem mondha­tok. Még egy kérdést. Lát-e kedvező jeleket, hogy két NB i-es csapat közelségében gyorsabb ütemben javuljon Baranyában a labda gás színvonala? — A Dózsa és a Komló fel® tétlenül elősegíti a fejlődést. Ma minden labadrúgónak álma, az NB 1-ben szerepelhessen. És ez itt van megfogható közel- g- ben, nem kell a megyén kí­vül menniök. Gyakran láthatják a legjobbakat mérkőzéseken, ed­zéseken, tehát akiben él az a bizonyos szikra, tanulhat. Es még valami Az NB I-ből kiöregedett játékosok egy tészének a kisebb csapatok is nagy hasznát látják, mert mellettük is tapaszia.at^kafc szerezhetnek a fiatalok. Azt hi» szem mindkét irányban vannak erre jó példák a városban! To Zo Válsághangulat az európai futballban Divat manapság az európai láb i öarúgás válságáról írni és beszél- j ni. Edzők, játékosok, szövetségi vezetők és újságírók keresik a kivezető utat és közben feltárják ( országuk labdarúgásának legtöbb j problémáját. A LEGNAGYOBB PROBLÉMA A kiindulópont természetesen Londonban és Párizsban, Madrid­ban és Rómában mindig ugyan­az: kisebb vagy nagyobb ará­nyokban, de határozottan csökken a labdarúgó mérkőzések nézőinek szama. S ez — különösen a pro- Ciklubok esetében — úgy is mond hatnánk: egzisztenciális probléma, hiszen a bevételek csökkenése az egész üzleti vállalkozás létét fe­nyegeti. Érthető hat, hogy mindenütt ke­resik a magyarázatot és a megol­dást. Okot természetesen bőven talál­nak. A szakértők egy része azt mondja: „helytelen irányokba fej­lődik a futball, előtérbe került a védekező játék, kevés a gól, a Labdarúgás elvesztette igazi szép­ségét és vonzóerejét. Nem labda- művészek, hanem a fizikai erő, a gyorsaság és a keménység mes­teremberei uralkodnak a zöld gyepen ... Ezért csökken az ér­deklődés, ezért kevesebb a néző.” E megállapításokban természe­tesen sok igazság van. Hiszen, mint a sportok általában, a lab­darúgás is állandó fejlődésen megy keresztül. Amint a sport­ágak többségében felfedezték az erő és a gyorsaság forradalmat hozó jelentőségét, úgy ismerték ezt fel a labdarúgás szakemberei is. Gyorsabbá, lendületesebbé vált a játék, s ami ezzel együtt járt: fokozatosan átalakult az alkal­mazható technika és taktika, gya­koribbá váltak az ütközések, a csapatjáték mellett szerepet ka­pott az egyéni kvalitásokat érvé­nyesítő, a jobb fizikai felkészült- sédnek kedvező test-testelleni já­ték ís. JÓ EREDMÉNY MINDENEK ELŐTT A játék és a játékosok felbor­ulása kezdetben természetesen a időknek kedvezett, hiszen az írednrényes támadásokhoz újsze- ■ű. kifinomultabb technika, gyor- abb helyzetfelismerés és nagy íatározottság volt szükséges. En- íek megfelelően formálódott a akt ka is, az edzők rájöttek, hogy i kapu előtér megszállása gyors, ‘uganyos, jól fejelő játékosokkal, rár&tlan sikereket is lehetővé esz. Jobb csapat ellen is el Nshet imi a d^ve+lent, sőt szerencsés ísetben a győzelmet is. A baj- *8ía küzdelmekben peüi£ • szépséget, hanem az eredményt honorálják. Hozzájárul a védekező szellemű játék kifejlődéséhez a nemzetkö­zi kupaküzdelmek kivirágzása. Az oda-vissza alapon játszott kupa- mérkőzéseken a hazai csapat min­dig számíthatott rá, hogy ellen­fele megerősített, biztonsági vé­dekezéssel vonul fel. Az utóbbi két esztendőben azon­ban már lehetett látni a jeleit an­nak, hogy a támadó játékosok és velük együtt az egész támadójá­ték is kezd alkalmazkodni az új helyzethez. Rájöttek az edzők, hogy a kemény, gyors védőkkel nem elsősorban még keményebb és még gyorsabb támadókat kell szembeállítani, hanem ötletes futballistákat, akik gyorsak, küz­deni is tudnak, de elsősorban ját­szanak. A válsághangulat mégis megvan, mert kevés az ilyen csatár és en­nek megfelelően kevés ország ke­vés csapata képes színvonalas, érdekes játékra. Játékosokat nevelni, mindig ne­héz és lassú folyamat volt, ezért a válságból másfelé is keresik a kivezető utat. Ezek közé tartozik például a szabályok megváltozta­tásának a sürgetése. Szüntessük meg a lesszabályt, mindjárt érdekesebb lesz a játék, több lesz a gól! Partdobás he­lyett vezessük be a partrúgást! Osszuk három harmadra a pá­lyát, s ennek megfelelően alakít­suk ki a szabályokat, határozzuk meg. hogy a védekező harmadban hány védő és hány támadó lehet egyszeiTe! SE SZERI — SE SZAMA A JAVASLATOKNAK. Legutóbb Spanyolországban íd is próbáltak néhány új szabályt, minden siker nélkül. A játék sem érdekesebb, sem szebb nem lett tőle. Nem Is lehetett, hiszen a do­log nyilvánvalóan nein a szabá­lyokon múlik . .. Sokan teljesen leegyszerűsítik a nagy kérdést, s az érdeklődés csökkenését a televízió megjele­nésével magyarázzák. A TV vi­tathatatlanul nagy versenytárs, hi­szen elviszi a lakásba a sportese­ményt, bár a személyes élményt sohasem pótolja. Sokhelyütt ki­tört a háború a tutballklubok, szövetségek és a televíziós társa­ságok között. A vége mindenütt kompromisszum lett, mert a fe­lek rájöttek, hogy nem lehetnek meg egymás nélkül. Amennyit a televízió elvisz nézőben, legalább annyit használ prooagandában. Egyébként is egyre, többen van­nak, akik azt állítják, hogy a né­zőszámok csökkenése nem jelenti egyben az érdeklődés csökkenését is. Csupán arra utal. hogy azern- t“»nek világszerte civilizáltabb kö­Jobba» meggondolják, hogy arrit kezdjenek szabadidejükkel. Az európai országok többségének lab­darúgása pedig az új igényekhez nehezen alkalmazkodik. A fran­ciáknál szorít legjobban a cipő, ott csökkennek legrohamosabban a nézőszámok, érthető, hogy ná­luk vetették fel a legerőteljeseb­ben, hogy szakítani kell a téli futballal. Az okoskodás rendkívül ésszerű: a futball az Időjárás vi­szontagságainak kitett játék, s esőben, hóban, fagyban érthetően mindenki meggondolja, hogy ki- menjen-e a stadionokba, ügy kell tehát a legfontosabb mérkőzések időpontjait megválasztani, hogy kevesebb szerepe legyen az Időjá­rás szeszélyének. Éppen a magyar példát hozták fel sokan és sürget­ték a téli futball felszámolását. A hagyományok azonban egyelő­re erősebbek az ésszerűségnél. S ráadásul a nemzetközi sportkap­csolatok jelenlegi rendszere is en­nek az ésszerűtlen rendszernek kedvez. A jelenlegi nemzetközi kupáért folyó küzdelmekben ugyanis télen is kell játszani. Ez egyébként a magyarázata annak, hogy a magyar, az osztrák, a svéd csapatok általában gyengén szerepelnek ezeken a kupa-talál­kozókon Olyankor ken ugyanis játszaniuk, amikor nincsenek Já­tékban. Nyilvánvaló, hogy ezt a prob­lémát rövidesen fel kell vetni a nemzetközi fórumokon, s nem­csak azért, mert az európai or­szágok egy részének kedvezőtlen a jelenlegi rendszer, hanem első­sorban azért, mert minden euró­pai klubnak anyagilag is hátrá­nyos. Adatok bizonyítják, hogy a decemberben, januárban vagy februárban játszott kupa-találko­zóknak még olasz, vagy spanyol körülmények között is sokkal ke­vesebb a nézője, mint azoknak a mérkőzéseknek, amelyeket ápri­listól októberig bonyolítanak le. A MAGTAR PÉLDA egyébként is figyelmet érdemel. Nálunk ugyanis a válságjelek alig tapasztalhatók. TámadószeUeműbb lett a játék, több a gól, s a né­zőszámok Is újra emelkedő ten­denciát mutatnak. Az út tehát, amelyre léptünk, úgy tűnik he­lyes. Mi mindenesetre nemcsak vitatkozunk, hanem próbálunk is valamit. Mai sportműsor Vízilabda. Fedett Kupa-mérkő­zés : Agráregyetem—Pécsi Ércbá­nyász SC, Budapest 15.30. ökölvívás. Baranya megye fel­nőtt egyéni bajnokságainak má­sodik napja, Bányász sportház, Fécsújhegy 10.00. Asztalitenisz. A megyei felnőtt ifjúsági, serdülő egyéni bajnok­ságok versenyének második nap­ja, Egyetemi Tornacsarnok 8.00. Vívás. Megyei junior csapatver­seny, új-meesekaljai gimnázium tornaterme 9.00. Kosárlabda. Baranya Kupa-mér­kőzések, pvSK-tornacsamok: PVSK II.—Postás n„ férfi 8.30, Szigetvári Vörös Meteor IV.—Leö- wey Klára Gimnázium, női ifjú­sági 9.40, Komlói Bányász—Pos­tás III., férfi ifjúsági 10.50. Sakk. Maróczi Kupa-mérkőzé­sek: Ganz MA VÁG—Pécsi Bá­nyász, Budapest 9.00, Elektro­nikus—Pécsi Ércbányász SC, Bu­dapest 9.00. Kézilabda. Dunántúli Kupa-mér­kőzések, PVSK-tornacsarnok: Leöwey—Kinizsi n. o, női 12.00, Mecseknádasd—Szabolcs II. o. fér­fi 12.25, Vasas n. Bányász -Szent- lőrinci KSK H. o. férfi 13.00, Meteor IV.—Vasas H. Bányász Hl. o. női 13.25, Építők III.—Gép­ipari III o. női 14.00, Nagy La­jos Gimn.—Széchenyi Glmn. kö- zépf. 14.25, Porcelángyár—Énitők n.. II. o. női 15.00, Ércbányász II. -Bányász HL. HL <u íé*ö liátf, Szigetvár—Meteor n„ n. e. aől 16.00, Bányász n.—Dózsa, I. o. férfi 16.25, Bóly—Építők I. o. női 17.10, Dózsa n.—PEAC I. o. férfi 17.45, Bányász n.—Tanárképző I. o. női 18.30, Bóly—Kesztyűgyár n. o. férfi 19.05, Bányaipari—Gépipari középf. 19.40, Bányász IV.—Dózsa ni., m. o. férfi 20.15. 7 MtCft - OHÍtütn A PEAC labdarúgói hétfőn, ja­nuár 18-án délután az Egyetemi Tornacsarnokban tornatermi ed­zésekkel kezdik meg felkészülé­süket Bolla Ferenc és Kresz Lász­ló edzők vezetésével az új baj­noki évre. Az egyetemisták játé­kosállományában nem történt vál­tozás. Jóváhagyta az MLSZ Elnöksége a Magyar Népköztársasági Kupa új kiírását. A mérkőzések megyei szinten indulnak meg. Július 3©-a után a legjobb megyei csapatok­hoz csatlakoznak az NB-s csapa­tok ÍCk> cÄp ja (tíjúnidókaiM Az ORVOS: Ez a kezdőévem. Sokat olvasok, rengeteget tapaszta­lok, és olyan szerencsés környezetben dolgozom, ahoi szakmai tudásom ugrásszerűen gyarapodhat. Sze­retnék nagyon Jó orvos lenni. Az ATLÉTA: Jó volna, ha most Jönne a fordulat éve. Visszajöttem kedvelt városomba, régi, kitűnő edzőmhöz, a vágyon környezetbe. Mindez, s a fokozott munka segítségemre lehetne egy ifjúkori álmom elérésében. Az orvos és az atléta közösen küzd az idővel, mert a két ember — egy személy, Dr. Bódosi Mihály, a Pécsi' Orvostudo­mányi Egyetem Idegklinikájának fiatal orvosa, és a PEAC magas- ugrója. Délelőtt fehér köpeny, délután fekete mez. Ugyanez a név már sok lapot foglal el a magyar atlétika történelemkönyvében. Azokon az oldalakon, ahová a sikerek em­lékeit nyomatták. Mert hisz dr. Bódosi Mihálynak hívták a harmin­cas évek európahirű magyar magasugróját is. — Édesapám sikereit nem hiszem, hogy valaha meg tudnám ismételni — mondja. Hiszen olyan tekintélyesek. Négy éven ke­resztül valamennyi országok közötti találkozón magára ölthette a címeres mezt. Döntőbe jutott a berlini olimpián Torinóban főiskolás világbajnokságot nyert, és kétszer angol bajnokságot. O ugrott Európában elsőnek két méter felett — az akkori pécsi Mór kollégium pályaavató ünnepségén — csak sajnos a csúcsot nem hitelesítették, mert a versenyen az Atlétikai Szövetség kép­viselője nem vett részt. Sok, nagy, győztes verseny mellett, én azt hiszem mégis arra volt a legbüszkébb, hogy országos rekordja az egyik leghosszabb életű magyar csúcs volt. Huszonegy év után, Bodó Árpád döntötte csak meg, pár éve. Nekem is maradt azért egy csúcs. Mióta először repültem át a léc felett, ennek a megdöntésére készülök. Elcsépelt szóval: ez az Ifjúkori álmom! Szégyenlősen elmosolyodik, mintha arra gondolna, hogy neki csak ennyi jutott — a Baranya megyei magasugró csúcs meghó­dítása. Vigasztalásul szeretném elmondani, hogy fiú csak nagyon ritkán képes megismételni az apa sikereit. Erről csak egy-két példát tart nyilván az egész világ sporttörténelme. Szégyenkezésre még sincs ok, mert ha felsoroljuk a fiata­labb Bódosi Mihály eddigi eredményeit — elmondhatjuk — hogy három évtized múltán, ő is rangos tárgyakkal gyarapítja a család sport-ereklyéit. Mint tornász kezdte. Rövid idő után az úttörő országos baj­nokság döntőjének résztvevője, aztán három év alatt minden elkép­zelhető sportággal próbálkozott, hogy erősítse, formálja, előkészítse magát a kiválasztottra — a magasugrásra. Megyei tőrvivó-bajnok röplabdázik, úszik, kosárlabdázik, részt vesz az országos mezei baj­nokságon. Tizenhat éves korában elérkezik a cél kapujához, ugró­atléta lesz. Edzéseit Kaposváron édesapja irányítja, és hamar jön­nek az első, feltűnő eredmények. Megnyeri az országos MEDOSZ- nemzetközi versenyen. Ekkor már nemzetköziveresnyen. Ekkor már 176 centiméternél tart. — Ezután kerültem Pécsre, az egyetemre, és a PEAC kol­lektívájába. Itt ismerkedtem meg egy olyan edzővel, amilyennek mindig képzeltem azokat a szakembereket, akik nemcsak atlétát hanem embert is nevelnek a rábízott fiatalokból. Solymosi Egon lett az edzőm. Megnyertem az országos főiskolás bajnokságot, és megszereztem az elsőosztályú sportoló címet. . Következő állomás a főváros, ott folytatja tanulmányait, s ennek befejezése után most ismét Pécsett üdvözölhetjük. Ahová reményekkel tér vissza, hiszen ő maga is őszintén bevallja, Buda­pesten nem fejlődött a kívánt iramban. — Ügy érzem, ez a légkör ösztönöz engem. Bízom az edzőm­ben, — aki Ismét Solymosi Egon, — nyugtat ez a város. Mintha több energiám maradna a munkámhoz. Itt szeretném megdönteni édesapám 196 centiméteres megyei csúcsát. Majdnem makacsul ragaszkodom ehhez. Persze nem látok előre, hogy a jövőben mi­lyen akadályok bukkannak elő.-----.«If,] # 5 ' : ... !v v <: || ;/ l, p mvmmtsim Dr. ifj. Bódosi Mihály a léc felett ...................................................

Next

/
Thumbnails
Contents