Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
8 napló 1965. JAMJAR IT Baranya és Pécs legjobb sportolói 1964-ben Erdősiné Tolnai Márta és iMátis Géza Harcos szellemű, fejlődőképes együttest szeretnénk kialakítani Nyilatkozik Kertész Tibor9 a Pécsi Bányász labdarúgó-csapatának edzője Mátis Géza A Megyei és a Városi Testnevelési és Sportszövetség és a Dunántúli Napló szerkesztősége ebben az évben is megrendelte közvélemény-kutatását. Ki volt Baranya és Pécs legjobb sportolója 1964-ben? Az egyes sport- szakszövetségek elnökségei döntötték el, kiket tartanak Baranya legjobb sportolóinak. Tizenhat sportszakszövetség küldte be felhívásunkra ranglistáját. A nőknél mindössze három sportolót vettek számításba a megye és a város legjobb női sportolói rangsorának összeállításánál. Kivétel nélkül minden szakszövetség Erdősiné Tolnai Mártát tette a rangsor élére. A szövetségek vezetőinek döntése alapján Baranya és Pécs legjobb női sportolóinak rangsorán Kármán Katalin, a Dózsa úszónője foglalja el a második helyet, míg a megye és a város harmadik legjbbb női sportolója a szövetségek véleménye szerint az elmúlt évben Schmidt Jenőné, a Pécsi Bányász kézilabdázónője volt. A férfiaknál már Jobban megoszlottak a vélemények, 11 férfi sportoló kapott szavazatot. Az első helyért Mátis Géza, a PVSK válogatott atlétája és Dévai II. András, a Spartacus válogatott kerékpárosa vívott harcot, és Mátis Géza, került az első! helyre, a megye és a város har- j ^fnádik legjobb férfi sportolója! Ilonti Róbert, a Tanárképző Fő-1 Erei ősin é Tolnai Márta iskola atlétája lett, Az első három helyezett sportolók részére a Dunántúli Napló szerkesztősége a megyei és a városi Testnevelési és Sportszövetség elnöksége ajánlott fel értékes tiszteletdíjakat, Baranya legjobb sportolóinak ünnepélyes külsőségek között január 23-án, szombaton délelőtt adjuk át szerkesztőségünkben a jutalmakat. Baranya és Pécs legjobb női sportolóinak ranglistája 1964-ben: 1. Erdősiné Tolnai Márta, a PVSK tornásznője 39 ponttal, 2. Kármán Katalin, a Pécsi Dózsa úszónője 26, 3. Schmidt Jenőné, a Pécsi Bányász kézilabdázója 13 ponttal. Baranya és Pécs legjobb férfi sportolóinak ranglistája 1964-ben: 1. Mátis Géza, a PVSK atlétája 185 ponttal, 2. Dévai II. András, a Spartacus kerékpárosa 112 ponttal, 3. Monti Róbert, a Tanárképző Főiskola atlétája 74 ponttal, 4. Dunai János, a Pécsi Dózsa labdarúgója 28 ponttal, 5. Gyurasics István, a PVSK kosárlabdázója 20 ponttal, 6. Miha- lovics Gábor, a Pécsi Dózsa kézilabdázója 19 ponttal, 7. Gulácsi Gyula, a PVSK ökölvívója 18 ponttal, 8. Dévai I. János, a Spartacus kerékpárosa 10, 9. Dunai II. Antal, a Pécsi Dózsa labdarúgója, Lovász Lázár, a Pécsi Dózsa atlétája, Marosvári József, a Sportiskola vívója, egyaránt 9 ponttal. A bányász labdarúgóktól fokozott feladatok megvalósítását várja a pécsi labdarúgó társadalom. A Pécsi Bányász lehetőségeivel, remek létesítményeivel, a mögötte álló dolgozók nagy tömegével a baranyai NB I-es csapatok mögött valóban a jelenleginél is jóval nagyobb szerepet játszhat, hiszen 1964-ben csak közvetlenül a „kapu” .előtt, a véghajrában előzte meg őket a frissebb ellenlábas. Most már új bajnoki küzdelmekre készülnek Pécsújhegyen is. Az új esztendő új feladatokat ír elő és talán új reményeket is tartogat. Közben a szakvezetés élére is új ember került Kertész Tibor személyében. Bár az Ő részére nem ismeretlen ez a terület, hiszen eddig is a bányász fiúk körül dolgozott. Most őt kérdeztük meg elképzeléseivel kapcsolatban. Mennyiben tudja majd hasznosítani a tavalyi tapasztalatokat? — Azt hiszem, hogy ezek nagy segítséget jelentenek számomra. Ez az év ugyanis értékmérő volt egy olyan csapatnál, ahol a játékosok kétharmada most játszott először együtt. Látták ugye, hogy nálunk az idősebb, tapasztalt játékosok voltak többségben a rutintalanabb fiatalokkal szemben? Nos, az idősebbek a vártnál korábban elfáradtak és bizony a fiatalokat sem fűtötte eléggé a becsvágy. Ez volt a tapasztalat. Ezért kell majd nálunk az arányt a harcias felfogású fiatalok javára megváltoztatni. A bányavidék korábban az ifinevelés fellegvára volt. Miért nem tudott a Bányász több fiatalt csapatába beépíteni? — Mondjuk csak meg őszintén, hogy a fiatalok feltörése nálunk sem volt gyorsabb ütemű, mint a többi klubnál. Bennünket ezenfelül még a nagy felelősségérzés is nyomott, hiszen az utóbbi években vagy a kiesés ellen kellett küzdenünk, vagy a bajnoki remény csillogott előttünk. Középút nem volt, amelyen nyugodtan bevethettük volna a fiatalokat. Az sem használt, hogy a felnőttek Pécsbányán, az ifik meg Újhegyen „fociztak”. Nagy volt ez a 2—3 kilométeres távolság. Most közelebb vannak a fiatalok és van is köztük néhány — Heimet, Szűcsöt, Bencsiket említem hamarjában — akik az első csapatban is helyet kaphatnak, ha .. . ők is úgy akarják! Megfelelő „villám” hiányában mó(i nyílik-e egy ütőképesebb csapat kialakítására? — Nehéz kérdés. Egyelőre a múlt évben megismertekkel készülünk. Van még 3—4 fiatal tehetséges játékos, akik féléves kivárással kerülnek majd hozzánk. Ha ők is beváltják reményeinket, ütőképes együttes lehet a Pécsi Bányász. Mi minden szükséges ahhoz, hogy a Bányász akár idén már a várakozásnak megfelelően szerepeljen? — Sok a „HA”. HA maximális teljesítményt nyújtanak a játékosok és a vezetők. HA a fiatalok fejlődése a várakozásnak megfelel. HA a vezetők bíznak majd bennünk és HA a szurkolók az esetleges rosszban is kitartanak mellettünk. A közösségi szellemet megfelelőnek tartja-e a komoly feladatok megvalósításához? Mi van a hagyományos bányász-szívvel? — Azoknál a fiúknál, akik tavaly végig becsülettel „hajtottak”, a cél el nem érése miatt érthetően kis letörést láttunk. Ezért mondom, hogy a közösségi szellemnek, még .fejlődnie kell. Bíztató jeléket látók, hogy ez sikerül majd és abban is bízunk, hogy a BÁNYÁSZ SZÍV is működésbe lép az idén! Látja-e már a tavaszi csapat körvonalait? — Egyelőre még csak a 18-as keretet. Két kapusunk van, Bo- gyai és Lukács. A hátvédsorban Bárány, Farkas, Tamás mellett Ulrich és Lombost teljes értékű harcos. A tapasztalt Kohlmann— Kása fedezetpár mögött a Napló kupában sikerrel helytállt Heim és Szűcs, a két fiatal. Elöl pedig Györkő, Selymes, Opova, Balázs, Koch, Molnár és Bunyevác közül a leggólképesebbek játszanak majd. Mi az álláspontja a távozási szándéka „mellett kitartó Tamási és Bencsics elengedésével kapcsolatban? — A válaszra nem én vagyok illetékes. Ha már emlegettük a múltat, véleménye szerint múlott-e a kél pécsi társegyesűleten, hogy kicsúszott kezükből a bajnokság? — Nem. A megszerezhető nyolc pontból hetet szereztünk meg tőlük. Egyedül a PVSK vitt el egy pontot tavasszal, amikor még ők is versenyben voltak az elsí helyért. Milyen volt a munkakapcsolata a távozó Molnár edzővel és mosi kik segítenek majd a szakosztályi munkában? — Molnár László távozását valamennyien sajnáljuk, hiszen a pályán és a magánéletben is egyetértés volt köztünk. Most az első csapattal egyedül foglalkozom, bár Kovács József másodedző a tartalékok mellett az egyéni foglalkozásoknál majd „besegít”. Az ifikkel Kresz Sándor, az úttörőkkel Réfi János dolgozik és természetesen mellettünk maradnak az eddig is segítő vezetők, Glock, Szabó, Sárközi és a többiek. Ügy vélem, elég segítség ez. Milyen célt tűzött ki magában a csapat ez évi szereplésével kapcsolatban? — Szeretném ezt szószerint így megfogalmazni: kialakítani egy jó közösségi és harcos szellemű, perspektívájában is számottevő együttest. Többet nem mondhatok. Még egy kérdést. Lát-e kedvező jeleket, hogy két NB i-es csapat közelségében gyorsabb ütemben javuljon Baranyában a labda gás színvonala? — A Dózsa és a Komló fel® tétlenül elősegíti a fejlődést. Ma minden labadrúgónak álma, az NB 1-ben szerepelhessen. És ez itt van megfogható közel- g- ben, nem kell a megyén kívül menniök. Gyakran láthatják a legjobbakat mérkőzéseken, edzéseken, tehát akiben él az a bizonyos szikra, tanulhat. Es még valami Az NB I-ből kiöregedett játékosok egy tészének a kisebb csapatok is nagy hasznát látják, mert mellettük is tapaszia.at^kafc szerezhetnek a fiatalok. Azt hi» szem mindkét irányban vannak erre jó példák a városban! To Zo Válsághangulat az európai futballban Divat manapság az európai láb i öarúgás válságáról írni és beszél- j ni. Edzők, játékosok, szövetségi vezetők és újságírók keresik a kivezető utat és közben feltárják ( országuk labdarúgásának legtöbb j problémáját. A LEGNAGYOBB PROBLÉMA A kiindulópont természetesen Londonban és Párizsban, Madridban és Rómában mindig ugyanaz: kisebb vagy nagyobb arányokban, de határozottan csökken a labdarúgó mérkőzések nézőinek szama. S ez — különösen a pro- Ciklubok esetében — úgy is mond hatnánk: egzisztenciális probléma, hiszen a bevételek csökkenése az egész üzleti vállalkozás létét fenyegeti. Érthető hat, hogy mindenütt keresik a magyarázatot és a megoldást. Okot természetesen bőven találnak. A szakértők egy része azt mondja: „helytelen irányokba fejlődik a futball, előtérbe került a védekező játék, kevés a gól, a Labdarúgás elvesztette igazi szépségét és vonzóerejét. Nem labda- művészek, hanem a fizikai erő, a gyorsaság és a keménység mesteremberei uralkodnak a zöld gyepen ... Ezért csökken az érdeklődés, ezért kevesebb a néző.” E megállapításokban természetesen sok igazság van. Hiszen, mint a sportok általában, a labdarúgás is állandó fejlődésen megy keresztül. Amint a sportágak többségében felfedezték az erő és a gyorsaság forradalmat hozó jelentőségét, úgy ismerték ezt fel a labdarúgás szakemberei is. Gyorsabbá, lendületesebbé vált a játék, s ami ezzel együtt járt: fokozatosan átalakult az alkalmazható technika és taktika, gyakoribbá váltak az ütközések, a csapatjáték mellett szerepet kapott az egyéni kvalitásokat érvényesítő, a jobb fizikai felkészült- sédnek kedvező test-testelleni játék ís. JÓ EREDMÉNY MINDENEK ELŐTT A játék és a játékosok felborulása kezdetben természetesen a időknek kedvezett, hiszen az írednrényes támadásokhoz újsze- ■ű. kifinomultabb technika, gyor- abb helyzetfelismerés és nagy íatározottság volt szükséges. En- íek megfelelően formálódott a akt ka is, az edzők rájöttek, hogy i kapu előtér megszállása gyors, ‘uganyos, jól fejelő játékosokkal, rár&tlan sikereket is lehetővé esz. Jobb csapat ellen is el Nshet imi a d^ve+lent, sőt szerencsés ísetben a győzelmet is. A baj- *8ía küzdelmekben peüi£ • szépséget, hanem az eredményt honorálják. Hozzájárul a védekező szellemű játék kifejlődéséhez a nemzetközi kupaküzdelmek kivirágzása. Az oda-vissza alapon játszott kupa- mérkőzéseken a hazai csapat mindig számíthatott rá, hogy ellenfele megerősített, biztonsági védekezéssel vonul fel. Az utóbbi két esztendőben azonban már lehetett látni a jeleit annak, hogy a támadó játékosok és velük együtt az egész támadójáték is kezd alkalmazkodni az új helyzethez. Rájöttek az edzők, hogy a kemény, gyors védőkkel nem elsősorban még keményebb és még gyorsabb támadókat kell szembeállítani, hanem ötletes futballistákat, akik gyorsak, küzdeni is tudnak, de elsősorban játszanak. A válsághangulat mégis megvan, mert kevés az ilyen csatár és ennek megfelelően kevés ország kevés csapata képes színvonalas, érdekes játékra. Játékosokat nevelni, mindig nehéz és lassú folyamat volt, ezért a válságból másfelé is keresik a kivezető utat. Ezek közé tartozik például a szabályok megváltoztatásának a sürgetése. Szüntessük meg a lesszabályt, mindjárt érdekesebb lesz a játék, több lesz a gól! Partdobás helyett vezessük be a partrúgást! Osszuk három harmadra a pályát, s ennek megfelelően alakítsuk ki a szabályokat, határozzuk meg. hogy a védekező harmadban hány védő és hány támadó lehet egyszeiTe! SE SZERI — SE SZAMA A JAVASLATOKNAK. Legutóbb Spanyolországban íd is próbáltak néhány új szabályt, minden siker nélkül. A játék sem érdekesebb, sem szebb nem lett tőle. Nem Is lehetett, hiszen a dolog nyilvánvalóan nein a szabályokon múlik . .. Sokan teljesen leegyszerűsítik a nagy kérdést, s az érdeklődés csökkenését a televízió megjelenésével magyarázzák. A TV vitathatatlanul nagy versenytárs, hiszen elviszi a lakásba a sporteseményt, bár a személyes élményt sohasem pótolja. Sokhelyütt kitört a háború a tutballklubok, szövetségek és a televíziós társaságok között. A vége mindenütt kompromisszum lett, mert a felek rájöttek, hogy nem lehetnek meg egymás nélkül. Amennyit a televízió elvisz nézőben, legalább annyit használ prooagandában. Egyébként is egyre, többen vannak, akik azt állítják, hogy a nézőszámok csökkenése nem jelenti egyben az érdeklődés csökkenését is. Csupán arra utal. hogy azern- t“»nek világszerte civilizáltabb köJobba» meggondolják, hogy arrit kezdjenek szabadidejükkel. Az európai országok többségének labdarúgása pedig az új igényekhez nehezen alkalmazkodik. A franciáknál szorít legjobban a cipő, ott csökkennek legrohamosabban a nézőszámok, érthető, hogy náluk vetették fel a legerőteljesebben, hogy szakítani kell a téli futballal. Az okoskodás rendkívül ésszerű: a futball az Időjárás viszontagságainak kitett játék, s esőben, hóban, fagyban érthetően mindenki meggondolja, hogy ki- menjen-e a stadionokba, ügy kell tehát a legfontosabb mérkőzések időpontjait megválasztani, hogy kevesebb szerepe legyen az Időjárás szeszélyének. Éppen a magyar példát hozták fel sokan és sürgették a téli futball felszámolását. A hagyományok azonban egyelőre erősebbek az ésszerűségnél. S ráadásul a nemzetközi sportkapcsolatok jelenlegi rendszere is ennek az ésszerűtlen rendszernek kedvez. A jelenlegi nemzetközi kupáért folyó küzdelmekben ugyanis télen is kell játszani. Ez egyébként a magyarázata annak, hogy a magyar, az osztrák, a svéd csapatok általában gyengén szerepelnek ezeken a kupa-találkozókon Olyankor ken ugyanis játszaniuk, amikor nincsenek Játékban. Nyilvánvaló, hogy ezt a problémát rövidesen fel kell vetni a nemzetközi fórumokon, s nemcsak azért, mert az európai országok egy részének kedvezőtlen a jelenlegi rendszer, hanem elsősorban azért, mert minden európai klubnak anyagilag is hátrányos. Adatok bizonyítják, hogy a decemberben, januárban vagy februárban játszott kupa-találkozóknak még olasz, vagy spanyol körülmények között is sokkal kevesebb a nézője, mint azoknak a mérkőzéseknek, amelyeket áprilistól októberig bonyolítanak le. A MAGTAR PÉLDA egyébként is figyelmet érdemel. Nálunk ugyanis a válságjelek alig tapasztalhatók. TámadószeUeműbb lett a játék, több a gól, s a nézőszámok Is újra emelkedő tendenciát mutatnak. Az út tehát, amelyre léptünk, úgy tűnik helyes. Mi mindenesetre nemcsak vitatkozunk, hanem próbálunk is valamit. Mai sportműsor Vízilabda. Fedett Kupa-mérkőzés : Agráregyetem—Pécsi Ércbányász SC, Budapest 15.30. ökölvívás. Baranya megye felnőtt egyéni bajnokságainak második napja, Bányász sportház, Fécsújhegy 10.00. Asztalitenisz. A megyei felnőtt ifjúsági, serdülő egyéni bajnokságok versenyének második napja, Egyetemi Tornacsarnok 8.00. Vívás. Megyei junior csapatverseny, új-meesekaljai gimnázium tornaterme 9.00. Kosárlabda. Baranya Kupa-mérkőzések, pvSK-tornacsamok: PVSK II.—Postás n„ férfi 8.30, Szigetvári Vörös Meteor IV.—Leö- wey Klára Gimnázium, női ifjúsági 9.40, Komlói Bányász—Postás III., férfi ifjúsági 10.50. Sakk. Maróczi Kupa-mérkőzések: Ganz MA VÁG—Pécsi Bányász, Budapest 9.00, Elektronikus—Pécsi Ércbányász SC, Budapest 9.00. Kézilabda. Dunántúli Kupa-mérkőzések, PVSK-tornacsarnok: Leöwey—Kinizsi n. o, női 12.00, Mecseknádasd—Szabolcs II. o. férfi 12.25, Vasas n. Bányász -Szent- lőrinci KSK H. o. férfi 13.00, Meteor IV.—Vasas H. Bányász Hl. o. női 13.25, Építők III.—Gépipari III o. női 14.00, Nagy Lajos Gimn.—Széchenyi Glmn. kö- zépf. 14.25, Porcelángyár—Énitők n.. II. o. női 15.00, Ércbányász II. -Bányász HL. HL <u íé*ö liátf, Szigetvár—Meteor n„ n. e. aől 16.00, Bányász n.—Dózsa, I. o. férfi 16.25, Bóly—Építők I. o. női 17.10, Dózsa n.—PEAC I. o. férfi 17.45, Bányász n.—Tanárképző I. o. női 18.30, Bóly—Kesztyűgyár n. o. férfi 19.05, Bányaipari—Gépipari középf. 19.40, Bányász IV.—Dózsa ni., m. o. férfi 20.15. 7 MtCft - OHÍtütn A PEAC labdarúgói hétfőn, január 18-án délután az Egyetemi Tornacsarnokban tornatermi edzésekkel kezdik meg felkészülésüket Bolla Ferenc és Kresz László edzők vezetésével az új bajnoki évre. Az egyetemisták játékosállományában nem történt változás. Jóváhagyta az MLSZ Elnöksége a Magyar Népköztársasági Kupa új kiírását. A mérkőzések megyei szinten indulnak meg. Július 3©-a után a legjobb megyei csapatokhoz csatlakoznak az NB-s csapatok ÍCk> cÄp ja (tíjúnidókaiM Az ORVOS: Ez a kezdőévem. Sokat olvasok, rengeteget tapasztalok, és olyan szerencsés környezetben dolgozom, ahoi szakmai tudásom ugrásszerűen gyarapodhat. Szeretnék nagyon Jó orvos lenni. Az ATLÉTA: Jó volna, ha most Jönne a fordulat éve. Visszajöttem kedvelt városomba, régi, kitűnő edzőmhöz, a vágyon környezetbe. Mindez, s a fokozott munka segítségemre lehetne egy ifjúkori álmom elérésében. Az orvos és az atléta közösen küzd az idővel, mert a két ember — egy személy, Dr. Bódosi Mihály, a Pécsi' Orvostudományi Egyetem Idegklinikájának fiatal orvosa, és a PEAC magas- ugrója. Délelőtt fehér köpeny, délután fekete mez. Ugyanez a név már sok lapot foglal el a magyar atlétika történelemkönyvében. Azokon az oldalakon, ahová a sikerek emlékeit nyomatták. Mert hisz dr. Bódosi Mihálynak hívták a harmincas évek európahirű magyar magasugróját is. — Édesapám sikereit nem hiszem, hogy valaha meg tudnám ismételni — mondja. Hiszen olyan tekintélyesek. Négy éven keresztül valamennyi országok közötti találkozón magára ölthette a címeres mezt. Döntőbe jutott a berlini olimpián Torinóban főiskolás világbajnokságot nyert, és kétszer angol bajnokságot. O ugrott Európában elsőnek két méter felett — az akkori pécsi Mór kollégium pályaavató ünnepségén — csak sajnos a csúcsot nem hitelesítették, mert a versenyen az Atlétikai Szövetség képviselője nem vett részt. Sok, nagy, győztes verseny mellett, én azt hiszem mégis arra volt a legbüszkébb, hogy országos rekordja az egyik leghosszabb életű magyar csúcs volt. Huszonegy év után, Bodó Árpád döntötte csak meg, pár éve. Nekem is maradt azért egy csúcs. Mióta először repültem át a léc felett, ennek a megdöntésére készülök. Elcsépelt szóval: ez az Ifjúkori álmom! Szégyenlősen elmosolyodik, mintha arra gondolna, hogy neki csak ennyi jutott — a Baranya megyei magasugró csúcs meghódítása. Vigasztalásul szeretném elmondani, hogy fiú csak nagyon ritkán képes megismételni az apa sikereit. Erről csak egy-két példát tart nyilván az egész világ sporttörténelme. Szégyenkezésre még sincs ok, mert ha felsoroljuk a fiatalabb Bódosi Mihály eddigi eredményeit — elmondhatjuk — hogy három évtized múltán, ő is rangos tárgyakkal gyarapítja a család sport-ereklyéit. Mint tornász kezdte. Rövid idő után az úttörő országos bajnokság döntőjének résztvevője, aztán három év alatt minden elképzelhető sportággal próbálkozott, hogy erősítse, formálja, előkészítse magát a kiválasztottra — a magasugrásra. Megyei tőrvivó-bajnok röplabdázik, úszik, kosárlabdázik, részt vesz az országos mezei bajnokságon. Tizenhat éves korában elérkezik a cél kapujához, ugróatléta lesz. Edzéseit Kaposváron édesapja irányítja, és hamar jönnek az első, feltűnő eredmények. Megnyeri az országos MEDOSZ- nemzetközi versenyen. Ekkor már nemzetköziveresnyen. Ekkor már 176 centiméternél tart. — Ezután kerültem Pécsre, az egyetemre, és a PEAC kollektívájába. Itt ismerkedtem meg egy olyan edzővel, amilyennek mindig képzeltem azokat a szakembereket, akik nemcsak atlétát hanem embert is nevelnek a rábízott fiatalokból. Solymosi Egon lett az edzőm. Megnyertem az országos főiskolás bajnokságot, és megszereztem az elsőosztályú sportoló címet. . Következő állomás a főváros, ott folytatja tanulmányait, s ennek befejezése után most ismét Pécsett üdvözölhetjük. Ahová reményekkel tér vissza, hiszen ő maga is őszintén bevallja, Budapesten nem fejlődött a kívánt iramban. — Ügy érzem, ez a légkör ösztönöz engem. Bízom az edzőmben, — aki Ismét Solymosi Egon, — nyugtat ez a város. Mintha több energiám maradna a munkámhoz. Itt szeretném megdönteni édesapám 196 centiméteres megyei csúcsát. Majdnem makacsul ragaszkodom ehhez. Persze nem látok előre, hogy a jövőben milyen akadályok bukkannak elő.-----.«If,] # 5 ' : ... !v v <: || ;/ l, p mvmmtsim Dr. ifj. Bódosi Mihály a léc felett ...................................................