Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
IANVAI 11 napló 5 Birűnk a nagyvilágban Dicsérő levelek, újabb megrendelések Azt mondják, hogy Gruber úr, a német kereskedő, igen válogatós ember, aki megnézi, milyen árut vesz át. Mégis évről évre visszatér Baranyába, mert itt jó minőségű fcárut” vásárolhat fel. Szereti a kövér szarvasmarhát, amit azután a Német Szövetségi Köztársaságban a vágóhida- kon dolgoznak fel és a hússzékekben mérnek ki. Ugyanilyen visszatérő vásárlója megyénknek Angelo úr, aki már nemcsak vágóra, hanem to- vábbtartásra is viszi a marhát, elsősorban Prosecóba, 5500 hízott marha Csaknem valamennyi külföldi kereskedő, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül Baranyával személyesen látogat el hozzánk és választja ki a legmegfelelőbb árut. Már úgy jönnek egyenesen a gazdaságokba, mert nemcsak Baranyának, hanem a különböző exportra szállító szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak is jó hírük van az ország határain túl. Mutatja ezt az évről évre növekvő export. Legnagyobb volumenű megyénk exportja az állatokból. Termelőszövetkezeteink szarvasmarhából mór ötszörösét adják a négy év, előtti mennyiségnek: 1962-ben 1088, 1963-ban 4170, 1965-ben 5500 darabot. Az állami gazdaságok tavaly hatvan vagon hízott sertést, 130 vagon szarvasmarhát exportáltak elsősorban olasz, német és cseh megrendelőknek. bé jelentkeztek már az exportpiacon az osztrákok és a svájciak is. Különleges baranyai exportcikk a pecsenyebárány. A bükkösdi és a zengőaljai állami gazdaságokból évente átlagosán ltk—15 vagon pecsenyebárányt szállítanak a Balkánra. Kelkáposzta, cukorborsó Két jellegzetesen baranyai termék az ádventi kelkáposzta és a cukorborsó, mindkettő keresett exportcikk. A megye déli részein, a lankás hegyoldalakon tíz nappal előbb érik be a borsó, mint bárhol az országban. Mire másutt termést hozna, tőlük már 60—70 vagont szállítanak el hazai és külföldi fogyasztókhoz. Éves tervünk az idén 25 vagon export cukorborsó, .amit főképpen osztrák, német és cseh megrendelésre szállítunk. De az első napokban, amikor még primőr áru a borsó, pár mázsás tételekért jelentkeznek a finnek és a svédek is. Még az is megéri számukra, hogy repülővel vigyék északra a borsót. A villányi termelőszövetkezet például egymaga 11 vagonnal termelt exportra tavaly. Csaknem ugyanilyen keresett az adventi kelkáposzta, amelynek megtermeléséhez kiváló adottságokkal rendelkeznek a mohácsi határban. Az Uj Barázda Termelőszövetkezet tavaly 46. az idén már hatvan holdon termeli a kelkáposztát. Huszonöt vagon áruból hétszázezer forint bevételük volt. Ismerik a mohácsi kelkáposztát az NSZK- ban. Ausztriában. Csehszlovákiában, az NDK-ban, ahová hűtővagonokban jut el a friss áru. Virányi vörös Svájctól Kanadáig Megyénk ezenkívül újburgonyát. fejes salátát is szállít külföldre nagyobb tételekben. Már nem ilyen jelentős, de azért jut exportra paprika, paradicsom és uborka is. Az árukat a MÉK hűtőkocsikban szállítja a szomszédos országokba. UJ exportcikként jelentkezik az idén a csemege- szőlő, elsősorban a belvárd- gyulai tsz-ből, de kedvező piacra számíthat Szederkény és Mohács környéke is, ahol nagy, összefüggő szőlőművelést valósítottak meg. Ebben az évben 15—20 vagon csemegeszőlőt kívánnak exportálni Baranyából —* azonnali fogyasztásra. Négy évvel ezelőtt Baranya még behozatalra szorult, hogy a megye és három városa lakosságát elláthassa zöldséggel és gyümölccsel. Négy évvel ezelőtt kezdődött meg egy egészséges termelési folyamat, aminek eredményeképpen, ma már a legfontosabb cikkekből önellátóak vagyunk, sőt, exportra is jut belőle. Míg 1960 előtt alig érte el a száz vagont a megye zöldséggyümölcs exportja, amit a MÉK-en keresztül küldtek külföldre, addig tavaly 176, az idén pedig már 260 vagonnal exportálunk. Keresett cikkünk külföldön a bor. 1963-ban 1598 hektóval, tavaly már háromezer hektóval exportáltunk megyénkből. Az idén — éppen a múlt héten volt az exportborok első kijelölése — már eddig négyezer hektolitert küldtünk külföldi megrendelőknek, ezek között is nagyobb mennyiségben az NDK- ba, Svájcba, de vörös borokkal eljut a hírünk Angliába, Kanadába és az USA-ba is. Csak a villányi gazdaságnak az idén hatezer hektoliter az éves terve és a villányi burgundi iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Vagonokban és tartálykocsikban szállítják a bort a budafoki palackozó üzembe. Itt villányi címkével ellátott üvegekbe töltik és így kerül a lipcsei, drezdai, prágai, hamburgi üzletekbe. Vannak termékeink, amelyeket nem a mezőgazdaság állít elő közvetlenül, de szállítja hozzá az alapanyagot. Ilyen a sajt. Évente 15 millió liter tejjel járul hozzá megyénk a sajtexporthoz. A baranyai sajtot NDK, NSZK, Csehszlovákia, Ausztria, Ausztrália, Belgium, Libanon, Kuwait és Szíria kedveli. A görögök, a libanoniak egyre fokozottabban érdeklődnek a juhsajt iránt. A Tejipari Vállalat 1963-ban 101 vagon, tavaly pedig 110 vagon sajtot exportált Márkás ára A legtöbb termék export- vállalatainkon keresztül, de baranyai cimkévél; felirattal ellátva kerül ki az országból. A dicsérő levelek is az export vállalatokhoz érkeznek, innen azután a kívánságokat továbbítják a megyébe. Általános, hogy a külföldi megrendelőknek csak egy kívánságuk van: nem lehetne még több adventi kelkáposztát, pecsenyebárányt, zakuszkát és villányi burgundit kapni? Gáldonyi Béla Hier! Zsller amerikai karmester vezényelte az 1965-ös esztendő első bérleti hangversenyein, vasárnap délelőtt és hétfőn este a Pécsi Filharmonikus Zenekart. A műsorban három Beethoven-művet hallhatott a Liszt termet és á Nemzeti Színházat egyaránt megtöltő, nagyon lelkes közönség: az Egmont-nyitányt, a Hármas- versenyt — Kocsis Albert, Szabó Zsuzsa és Szász Árpád közreműködésével, valamint az V. Szimfóniát. Eddig nem sokat hallottunk a fiatal amerikai karmesterről, akinek képességeit a kiváló francia dirigens, Pierre Monteux ismerte fel. Később Szergej Kusseviczkijnél tökéletesítette tudását. Csakhamar megkezdte a világjáró művészek útját: dirigált az Egyesült Államok számos nagy hangversenytermében, színházában, így a Metropolitan Operában is. Vezényelte Európa, Kanada, Lalim-Ameri ka legkiválóbb zenekarait. Mint balettkarmester a London Festival Balett, az American Balett Theatre, a Markova- Dolän-Company, valamint a Royal Danish Balett előadásait dirigálta és a nagy siker eredményeképp ez utóbbi együttest Koppenhágában is 6 vezényelte. Érdekes és követésre méltó módon nyilvános, valamint rádió- és televízió-hangversenyeinek műsorát gyakran személyesen ismertette konferálás vagy Írott műsorismertetés formájában. Robert Zeller pécsi bemutatkozása Igen nagy sikert eredményezett. Rendkívül tehetséges, biztonságos zenei memoriájú (kotta nélkül dirigált), képzett, a partitúra minden kottafejével együttmuzsi- káló-mozgó művészt ismertünk meg, aki az első taktustól kezdve magával ragadta a zenekart éppúgy, mint a közönséget. Helyzete szerencsés volt, hiszen nem új, a közönség előtt ismeretlen művekkel kellett „csatát nyernie”, hanem olyan remekmű vekkel, amelyek mindenkor biztosítékai a sikernek. A Pécsi Filharmonikus Zenekar pedig önmagát felülmúló, alkalmazkodó teljesítménnyel segítette a karmestert. Különösen az Eg- mont-nyitány tömör, kiegyensúlyozott drámai hangzása jelentett nagy élményt. Az V. Szimfónia megszólaltatása ^— különösen a vasárnap délelőtti hangversenyen — valamive! egyenlőtlenebb színvonalú volt, és itt érződött leginkább. hogy — Zeller minden pedáns pontossága, a részletekre kiterjedő aprólékos és világos kéztechnikája ellenére is — kissé a felületen mozgó tolmácsolást kaptunk. A beetho- veni művek értelmezése még némi buktatót rejtett: a nagyon hatásosan, bár kissé túl romantikusan megszólaló, az óriási tetszésnyilvánítást kétségkívül megérdemlő produkciónak egyelőre még csak a tetszető«, külső formát sikerült megvalósítania, az elmélyültebb beethoreni belső tartalom nemegyszer elhomályosult valahol a partitúra nélküli dirigálás külsősége* mozdulatokra csábítása közben. A hangverseny a két sokszor hallott és jólismert Beethoven-mű között az érdekes, kevesebbet játszott Hármasversennyel a repertoár további gazdagításához árult hozzá. Beethoven 1805-ben komponálta C-dúr versenyművét hegedűre, gordonkára és zongorára. A virtuóz, hálás feladatot jelentő Hármasverseny hegedűszólamát Kocsis Albert, zongoraszála mát Szabó Zsuzsa, gordonkaszólamát pedig Szász Árpád játszotta. A vasárnap délelőtti hangversenyen még érződött a teljés összeérettség hiánya, hétfőn este azonban már szinte hiánytalan élvezetet nyújtott a szép mű ihletett tolmácsolása. Robert Zeller rokonszenves tehetsége, a szólisták és a Pécsi Filharmonikus Zenekar kiváló teljesítménye végeredményben jó hangversenyt eredményezett és kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy a közönség tapsát — még ilyen nagymértékben is — ki- i váltsa. Paul Baáara-Sksáa osztrák zenaoramivész volt a két másik, hírneves kül földi vendégművésze. Egy nappal Robert Zeller után, kedden este neki tapsolt a pécsi közönség a Liszt-teremben rendezett forró sikerű zongoraesten, Badura-Skoda a fiatal művészgeneráció legtehetségesebb képviselői közé tartozik. Zenei tehetsége mellett rajz- és matematikai adott Ságokkal Is rendelkezik, így szülei eleinte mérnöknek szánták. 16 éves korában döntött végleg a zenei pálya mellett. Magánúton végzett tanulmányai után 1945-ben a Bécsi Konzervatóriumban kitüntetéses oklevelet szerzett, nemcsak mint zongorista, hanem mint karmester is. 1948 óta rendszeresen hangversenyeik Európában, Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában is Emellett évente művészképző tanfolyamokat tart. Felesége szintén kiváló zongoraművész és tanár, tele együtt írt könyve Mozart műveinek előadásáról angol és japán nyelven is megjelent. Pécsi Műsorán Chopin: F- moll fantáziáját. Schubert: Wanderer-fantáznáját, a második részben pedig Liszt Petrarca Szonettjét a Villa d’Este szökőkútjait és a h-moll szonátát játszotta. Ez a hatalmas felkészültséget, hallatlan koncentrálást és nem utolsó sorban fizikai erőkifejtést igénylő műsor valósággal elragadtatta a közönséget. Badura- Skoda számára mintha nem léteznének korlátái és akadályai még a művészi teljesítő- képesség határán mozgó művek tolmácsolásának sem. A szűnni nem akaró tapsvihart viszonzó ráadásszáma. Liszt: II. magyar rapszódiája a virtuozitás kápráztató magasiskoláját nyújtotta, ugyanakkor nem hiányzott tolmácsolásából az elmélyült, mélyen átélt érzelemgazdagság sem. Mint jelentős Mozart-kutatótól szívesen hallottunk volna előadásában Mozart-művet is (az eredetileg hirdetett program tartalmazott Ilyet), és a romantikus alkotások mellett, legalább ráadásként egy Bartókot, hiszen elmondása sze-' rint Mexikótól Kelet-Ázsiáig mindenütt viharos sikert aratott Bartók-interpretálása. És ha már ilyen telhetetlenek va gyünk, említsük meg épp Badura-Skoda és művésztársa, •Jörg Demus néhány évvel ezelőtti budapesti négykezes koncertjére emlékezve, hogy ezt a lassan feledésbe merülő szép kamaraműfajt is érdemes lenne feléleszteni I (nt) Étptpm Ipftsvphh pillanata — Életem legszebb pillanata? A házasságkötés — mondja Kocsis Jenő és bort tölt poharamba. — Igyunk a negyedik évfordulón az egészségünkre! Épp ma van a napja. — Koccintunk az évforduló örömére és szívből kívánok a kis bányászcsaládnak minden jót és boldogságot. — Boldogság? Végre megtaláltam — mondja a férfi, mikor letettük poharainkat. — Tudja, én árva gyerek voltam. Egyéves koromig a kaposvári menhelyben éltem >— rosszul, mert a nevelőanyám görbe lábbal és pókhassal vett ki buuall, Azt mondta, sok kakaót megittam, mire megerősödtem. Valószínű nagyon meggöm,- bölyödhettem, mert a környékbeli gyerekek Döninek. neveztek el. Erre már én is emlékszem. Áldott, jó asz- szony volt a nevelőanyám, úgy gondozott, mintha edes- fia lettem volna. Most is magam előtt látom szegényt, félvak, hályogos szemet, mert nem volt arra pénze, hogy operáltassa. Mindent a nevelt gyerekeibe ölt, a végén már úgy kellett elvezetni a boltba. Aztán a főzőkanalat is elvettük tőle, mert a rántás helyett a kályhát keverte. Én lettem a család szakácsa, Hiába volt jó a nevelőanyám — mégis fájt, hogy nem tudom, mi történt az igazi szüleimmel. Legénysorba kerültem pénzt kerestem már, amikor véletlenül a fülembe jutott, hogy a Somogy megyei Lengyeltótiban éltem pólyás koromban. Nagyon felvillanyozott a hír, hiszen Lengyeltóti olyan nyom volt, amelytől sokat reméltem. Levelemre csakhamar megkaptam a tanácselnök válaszát. Azt írta, hogy valóban lengyeltóti származású vagyok, anyám pedig az iskolatársa volt. Akkor halt meg, amikor én születtem, de az apám ma is él valahol Pesten. A rákövetkező napon még egy levél érkezett hozzám. Ebben anyám testvére írt. Nagyon örült, hogy felfedeztük egymást, arra kért, hogy mielőbb látogassam meg. Elképzelheti az örömömet. Úgy repültem Lengyeltótiba, mint a madár. Könnyezve ölelgettem a rokonokat, mert — mint kiderült .—, nemcsak anyám testvére élt, hanem mások is. Aztán elindultunk a temetőbe. Egy ugyancsak távoli rokonomat kísérték utolsó útjára, eljött a temetésére apám is. Útközben megtudtam, hogy apám nagyon szerette anyámat, Azt mesélték, anyám cseresznyeérés ' idején volt terhes velem, s apám még a legmagasabb fát is meg- mászta, ha anyám a gyümöl csőt megkívánta. Állítólag nagyon összetörte őt anyám halála, a rokonok szerint még három év' múltán is elsírta magát, ha anyám régi kendőjét meglátta. Különös volt hallanom, hogy apám mégsem vette feleségül anyámat, s hogy én tulajdonképpen törvénytelenül jöttem a világra. S mindez azért, mert anyám szegény lány volt, s apám szülei nem akartak beleegyezni a házasságba. így értünk a temetőhöz, ahol már javában folyt a szertartás. Megmutatták az apámat is. Majdnem kiugrott a szívem, amikor odanéztem. Ősz hajú, megtört arcú férfit láttam a sír mellett, de olyan egyenes testtartással, mintha még most is 20 éves lenne. — Akarsz beszélni vele? — súgta az egyik rokon.-— Persze, hogy akarok! — válaszoltam, de akkor hirtelen eszembe jutott minden. A görbe lábam, a pókhasam, nevelőanyám hályogos szeme, édes főztje és botorkáló vaksága. Néhány pillanat alatt egész életem elvonult előttem, s valami végtelen keserűség és ellenszenv öntött el: — Nem, nem akarok! — mondtam a rokonnak. — Nem beszélek vele! Mindenki odanézett, én pe dig elindultam a faluba. Visszatértem Pécsre anélkül, hogy egyetlen szót is váltottunk volna. Amikor visszaérkeztem Len gyeltótíból, elhatároztam, hogy megházasodom. Ismertem akkor egy tizenliátévés gyárvárosi lányt. Úgy láttam szeret és a szülei is kedvelnek. Félig már a vej üknek tekintettek, amikor házat kezdtek építeni és én mindennap kijártam hozzájuk, mert nem akartam, hogy csalódjanak bennem. Két év múlva felépült a ház, nekem adták az egyik szobát. Odaköltöztem hozzájuk, eljegyeztem a lányukat. Megállapodtunk, hogy bevonulok és ha leszerelek, megtartjuk az esküvőt. Am egy napon, amikor szabadságot kaptam és hazautaztam, megtudtam, hogy a menyasszonyom férjhez ment. Ott álltam a ház előtt, melynek minden malterját én kevertem, mely két esztendőn át minden vasárnapomat elvette. Ott álltam az ablak előtt, ahol én éltem valamikor, s ahol... Elképzeli mit éreztem? Megátkoztam őket és azután hosszú ideig csalónak, gazembernek néztem minden embert, akit a föld a hátán hord. A politikai tisztem észrevette nagy keserűségemet. Neki köszönhetem, hogy kikeveredtem abból az állapotból, s képessé váltam arra, hogy leszerelés után megállják a saját lábamon. Neki. meg a feleségemnek, mert hamarosan megismertem őt is. Úgy találtunk egymásra, mint két ázott veréb a nagyvárosban. Én lagamra hagyott voltam, ő meg egy szegény család legidősebb gyermeke, aki azért jött Pécsre, hogy hat fiatal testvérét segítse. Amikor ránéztem, mindig a hat kisgyereket láttam ••nögöíte. s úgy éreztem hogv aki olyan szeretettel beszél kistestvéreiről, mint ő, csai: jó ember lehet. Csakhamar megházasod tunk, s azóta úgy élünk egymással, mintha mind' arra vártunk volna, hogy összetalálkozzunk. örülünk a ké. gyereknek, az új lakásnak, és örülök annak, hogy az üzemben is kedvelnek. István-ak- na új részének csatlósa lettem. Egy egész bánya szállítását bízták rám. Egy évvel ezelőtt felvettek a pártba. Száz ember tartotta fel a kezét, amikor megkérdezték, hogy ki szavaz mellettem. Ez a száz ember ismer. Úgy, vagy hasonlóképp gondolkozik, mini — ez a száz ember nem fog becsapni engem. Három meg száz: ennyien állnak már mögöttem^ , ■Magjai- László v t t AZ ES KO V Ő M
