Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Wíl JANUÄR 14. napló 3 Befejezés előli az újhegyi szénmosó 120 millió forintos beruházás — Hetvenmillió forint az évi megtakarítás Itt az ideje a tavaszi vetőmagvak Február 20-ig leszállítják a korai vetőmagvakat— A kipusztult lucernások pótlására egynyári takarmányokat vetnek a issek Ami azonnal szembetűtik: nincs látványos nyoma a be­fektetett 120 millió forintnak. Legalábbis nem láthatunk új, hatalmas épületeket, transz- íarmátorházakat vagy másfaj­taobjektumokat. Közgazdasági szemmel nézve ez nagyonis örvendetes jelenség: bárcsak egyre több ipari beruházá­sunk így nézne ki, mint az újhegyi szénmosó. Építkezésre mindössze 6,5 millió forintot költöttek, a többit gépekre, berendezésekre, szerelésre. Miért volt tzSkség az új mosóműre? Azért, mert a régi, — negyven esztendős mosómű — elavult, nem felelt meg a mai követelményeknek sem technikailag, sem gazdaságos- sági szempontból. Köztudott, hogy a pécsi medence fekete­szenét a dunaújvárosi nehéz­ipar használja fel, mivel csakis az itt bányászott sze­nek alkalmasak kokszolásra. De mi volt eddig a helyzet? A pécsi mosóműben 18—19 százalékos hamutartalmú sze­net állítottak elő, amelyet Dunaújvárosban újból mos­tak, hogy a kokszkemencékre alkalmas 12—13 százalékosra csökkentsék a hamutartalmat. Ha itt Újhegyen „első kéz­ből” 12 százalékos hamutar­talmú szenet állítanak elő, akkor minden rendben lesz, megszűnik a kétszeri munka, az utaztatás: a melléktermé­ket pedig egy szalag továb­bítja a szomszédságban fel­épített új hőerőműbe. Ezért vált szükségessé az új mosó­mű felépítése. Mágneses vaspor és víz A nehézszuszpenziós szén­mosómű nem éppen a leg­újabb konstrukció, de ma is az első színvonalban áll, sok­kal jobbat nem tudtak volna beszerezni: európai színvona­lat jelent. Holland találmány és szabadalom, amelyet a csehszlovákok megvásároltak és gyártanak. Nekünk is a csehek szállították és szerel­ték a mosómű berendezéseit. A nehézszuszpenziós mosás lényege a következő: a mág­neses vasércet igen finomra megőrlik és azt vízzel keverik össze, olyan arányban, hogy a folyadék fajsúlya 1,5 legyen. Valójában ez a nehézszusz­penziós folyadék. A folyadék­ba juttatott szén aztán fajsú­lya szerint folytatja útját. A könnyebb fajsúlyú szemek a folyadék felszínén úsznak, míg a nehezebb, a palás ré­szecskék lesüllyednek és más útra térnék. Évi 70 millió forintos megtakarítás Nagy látványosság nincsen az üzemben. Csövek, csövek, tartályok, motorok, mérlegek és kapcsolótáblák. Egy igaz: nem hittem volna, hogy egy szénosztályozóban — legyen az mosómű is — ilyen tiszta­ság és rend uralkodjék, mint az újhegyi üzemben. Kárpáti Ferenc elvtárs, a mosómű vezetője kalauzolt végig, s válaszolt kérdéseimre. Először azt kérdeztem, hogy több lesz-e a kokszolásra alkalmas szenünk, ha üzembe lép az új beruházás? — Nem lesz több, — mond­ta Kárpáti Ferenc —, de mi­nőségileg itt jobbat adunk ezután, hiszen 18 százalék he­lyett 12-re mossuk a szenet, s nem kell majd újra mosni a dunaújvárosiaknak. — Elégedett-e a beruházás­sal? — A határidők sajnos több­ször eltolódtak, már véglese­i sen üzembe kellett volna áll­nia, de csak a jövő hónap közepe táján indul majd a szenes próba. — Mit jelent ez a beruhá­zás a népgazdaság számára forintban kifejezve: például évente mennyit takarítunk meg? — Évente 70 millió forint megtakarítást jelent a nép­gazdaság számára. Csehek és magyarok A mosó labirintusában se­rényen halad a szerelés. A vizet most eresztik a vezeté­kekbe, itt-ott folynak a csö­vek. A szerelők azt javítják. Magyar és cseh szavakat hal­lani a berendezések között. Az egyik csehszlovák szerelő, — aki félig-meddig magyar ember — János Zvanó tech­nikus egy irányító tábla mel­lett dolgozik. Egy prágai gyár­ból jött ide irányítani a sze­reléseket. — Mi a véleménye erről a mosóműről? — kérdem tőle. A technika néha csúnyán elbánik a fogalmakkal. Itt van ez a romantikus szó: garabonciás diák. Ükanyá­ink, ha hallottak felőle, még bő felleghajtóba öltözött, ti­tokzatos képű „deákot” kép­zeltek el. S ma? Az egyik garabonciás „de­ák”, furcsa frizurában, ami­lyet körülbelül a beremendi beattlcsek viselhetnek, ma­gyarázza a másik kettő­nek: Azt hiszed, a Dózsa mindig menő csapat lesz? A követ­kező ötéves terv végén nyu­godtan kifelejtik a költség- vetésből. A többiek felnéznek a Beattles-fejűre, mivel kell egy kis kikapcsolódás a tri­gonometriából. — Így megy ez mindig? — kérdem Kiefer Herrnan- nét, az újkori garabonciások „őrangyalát”. Így — feleli az „őrangyal”. — általában szorgalmasan tanulnak, aztán időnként heccelik egymást. Azért jól viselkednek. A színhely a pécsi vasút­állomás kultúrváróterme, s az asztalok körül ott ülnek a huszadik század ifjai, akiket a technika, vagyis a gőzmoz- dony és a motorvonat tett garabonciássá. Mert hogy is tartja a régi magyar népme­— Csehszlovákiában bevált, s az a véleményem, hogy itt is jól beválik majd. — A magyar szerelők ho­gyan dolgoznak? — Prímául, minden elis­merésem az övék. — Van-e valami probléma a szerelésben? — Semmi, minden a legna­gyobb rendben folyik. A beszélgetés végére mel­lénk lép Glück Dezső gépke­zelő, aki 12 éve dolgozik itt, az újhegyi mosóban. Tűkének számít, hiszen az üzem szomszédságában lakik, nagy­apja is itt dolgozott, most pe­dig ő és felesége dolgozik az üzemben. A múlt évek során Glück Dezső egy hónapot töl­tött Csehszlovákiában, az osztravai szénmosóban. — Tanulmányoztuk ezt a tehcnológiát — mondja — Ott már négy éve üzemel a nehézszuszpenziós mosó. — Itt mi lesz majd a be­osztása? — Ennél az automatikánál fogok majd dolgozni. — S mit fog itt csinálni? — A szuscspenzió fajsúlyút ellenőrzőm és a műszerek út­ján irányítom. — Lát-e valami különbsé­get az ostravai és az itteni mosómű között? — Ez szebb. Tisztaság és rend van, főleg a magnetit előkészítő nagyon rendes ná­lunk. se? „A garabonciás deák hét­éves korában elmegy tanulni, hét iskolát kijár, messzire barangol... fekete köpeny­ben, könyvet hord magával, s ahová betér, tejet kér és ha nem adnak neki, vihart ke­ver!” Ez eddig többé-kevés- bé egybevág. Igaz, a köpeny­ből öves ragián lelt és nem is fekete, azért a kultúrváró- terem diákjai bizony köny­veket bújnak és messziről is jönnek, méghozzá naponta. Ki Mohácsról, ki Bercmend, Siklós vonaláról, ki pedig a bátaszéki vasútvonal falvai­bái jár be naponta Pécsre. Aztán amíg nem indul vissza a vonat, itt „garabonciáskod­nak" a kultúrváróteremben. Eme tevékenységük a követ­kezőkből áll: tanulás, újság, néha egy-egy verseskötet, vagy regény, sakk, és ha az ”őrangyal” nem néz oda, akkor jól esik az ördög bib­liája és a huszonegy! Ciga­rettázni, hangoskodni, iszo­gatni valamint kutyát be­hozni tilos! — A könyvet és a sakkot KISZ igazolvány, vagy más okiratért cserébe adjuk ki, aztán ha már nem kell, visz- szacseréljük — mondja Kie- femé. — Hol esznek a diákok? — Az iskolában, vagy még otthon. De ha megéhezik va­lamelyik. akkor kimegy az Utasellátó Vállalat büféjébe, Február vége felé megkez­dik a korai tavaszi nóv ínyek vetését a termeiöozö vetkeze­tek. A vetőmagvak előkészíté­séről, napraforgó, borsó tisz­tításáról, szokvány kukorica becseréléséről hibrid kukori­cára és a közös gazdaságok­ban a rendelkezésre nem álló vetőmagok beszerzéséről most kell gondoskodni. Különös figyelmei kell for­dítani az idén az egynyári ta­karmánynövények magjainak beszerzésére, mivel a szokásos elöregedés, de főleg a nagyfo­kú egérkár miatt 12 000 hold j lucernát és vörösherét kellett ! kiszántani az idén Baranya ' megyében s ezt egynyári ta- i karmánynövényekkcl lehel i pótolni leginkább. j Mivél a központi vetőmag- | készlet korlátozott, a szövet­kezetek igyekezzenek a saját vetőmagkészletüket megtarta­ni és vetésre előkészíteni. Az áham csak annak a tsz-nek ad segítséget, amelynek saját termelésű vetőmagja nincs. A központi keretből juttatott ve­tőmagot ebben az évben a dombóvári Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat szállítja a | gazdaságoknak. A kora tava- • szí magvakat — borsó, árpa. zab, lucerna, vöröahere stb. — február 20-ig, a középkorai magvakat — napraforgó, ta- karmánj'répa, kender stb. — március 5-ig, míg az összes többi kései magvat március 20-ig számítja le a vállalat a megrendelőnek. A pillangó« kiesés pótlásá­ra mintegy 6 vagon lucerna- magot és kb. ugyanennyi vö- rőshere-magot ad az áilam központi keretből a tsz-eknek. A Pécsi Közlekedési Válla­lat I960-ban megszüntette a villamosjáratokat a városban, s ettől kezdve au tóbuszokon bonyolítja le a személyszállí­tást. A sínfelszedési munkák bérének elszámolásával kap­csolatban és egyéb módokon sorozatos visszaéléseket köve­tett el Szabó Béla, a Pécsi Közlekedési Vállalat igazgató­ja, és a vállalat több más dől­vagy a hazait kicsomagolja és kint megeszi! Ez a „kint” persze kissé kellemetlen, de hát a kultúr­váróteremben is vigyázni kell a tisztaságra, azonkívül ez a terem nemcsak a bejá­ró diákoknak készült, hanem a csend és a nyugalom után vágyakozó utasok részére is. De hát a bejáró diákok any- nyira elszaporodtak, hogy úgyszólván ők töltik meg a „kul túrvárót.” Könyvvel a hónuk alatt, messzi kilométerekkel a há­tuk megett, — ezek tehát a modem garabonciások. Igaz, tejet nem kémek és vihart nem kevernek. Azazhogy... Szóval egyszer már volt rá példa. Valamelyik nyurga legény algebra közben meg­kívánta a tejet — ilyen is van! — és átment kérni az utasellátóba. De ott annyira megmosolyogták, és nem is árulnak tejet, hogy férfiassá­gát bizonyítandó sürgősen felhajtott három cent rumot. Persze az elmaradt tej miatt mégsem kevert vihart, akár­mennyire is ezt Írja elő a klasszikus garabonciás ha­gyomány. Arra mindenesetre megkért, hogy a nevét ne ír­jam ki, mert a papa is olvas újságot és nincs humorérzé­ke. Földessy Dcnes Ez a mennyiség 3200 hold új lucernás és 3700 hold .őrös- here újratelepítésére elegen­dő. A lucernamag odaítélésé­nek feltétele az, hogy ahány hold új telepítésre kap a tsz vetőmagot., annyi hold magfo- gást köteles — az öreg lucer­násából — leszerződni a vál­lalattal. Az aprómagvak el­osztásánál figyelembe veszik az egérkáros és a nagy állat­állománnyal rendelkező tsz-ek igényeit A pillangós takarmány-ki­esés pótlása végett nagyobb fi­gyelmet kell szentelni az egy nyári takarmányok termesztő sere. is. Ezeknek a növények­nek a magvaival — árpa, zab, borsó, napraforgó, köles, mo- har stb. — Általában rendel­keznek a tsz-ék. Mód van ezenkívül az egvmás közötti vctőmagcserére és vásárlásra is A fontos az, hogy ezeket a magvakat kitisztítsák és ve­tésre előkészítsék. Az egynyá­ri takarmányok vetését az állam is segíti, központi kész­letből nagyobb mennyiségű szóját, édes szudáni círokfü- vet és egyéb magvakat — bor­só, napraforgó, takarmányré­pa, tarlórépa, köles stb. — juttat a tsz-eknek. Ezek közül kevéssé ismert és ezert nem is keresett cikk a szója és az édes szudáni cirokfű Bara­nyában. Mint azit az elmúl* évi példák is igazolták, mind­két takarmámTKvény igen nagy zöldtömeeet ad. Édes szudáni cirokfűből tavaly a kémesi, felsőszentmártoni, sze­derkényi és szentilőrinci ter­melőszövetkezetek elérték a holdankénti 60—70 mázsás zöldtermést. Magas cukortar­gozója: Wedmann István mű­szaki osztályvezető, Barinkai Ervin TMK-előadó, Farkas József anyag-csoportvezető és Zay László művezető. Amikor a síneket felszedték, az ezzel kapcsolatos munkák­nál Szabó Béla több társa se­gítségével hamis bérjegyzéket készített: részben fiktív ne­vekre számfejtettek munka­díjat, részben a ténylegesnél nagyobb teljesítményeket szá­moltak el. A hulladék vas­anyagot szerződés alapján a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnak kellett átadni. Sza­bó Béla viszont, társai közre­működésével nagyobb meny- nyiségű vasanyagot — lénye­gesen olcsóbban — a MÉH- nél értékesített, s az így szer­zett pénzt meg nem engedett célokra használták fel. Az igazgató ezenkívül ellenszol­gáltatás nélkül vette igénybe a vállalat gépkocsiját, amikor lakást építtetett, s oda külön­böző anyagokat szállított. Az építkezéshez vállalati anyag­ból készíttetett ajtókat, abla­kokat, s más visszaéléseket is elkövetett. Zay László enge­dély nélkül jelentős mennyi­ségű vasanyagot vitt el a vál­lalat telepéről, s lakása épí­tésénél használta fel. A soro­zatos visszaélésekkel mintegy 170 000 forint kárt okoztak. Az ügy másodfokon a Leg­felsőbb Bíróság elé került. Szabó Bélát négy évi, Wel­marni Istvánt egy évi és két hónapi. Zay Lászlót négy hó­napi szabadságvesztésre ítélte. Farkas József egy évi, Barin­kai Ervin tíz hónapi szabad­ságvesztés büntetésit kapott, amelynek végrehajtását próba­időre felfüggesztette a bíróság. Több vádlottal szemben pénz- büntetést is kiszabott a bíró­ság. Szabó Bélát és Zay Lász­lót kötelezte az egyedül elkö­vetett bűncselekményükkel előidézett kár megtérítésére. Annak megállapítására, hogy a közösen okozott kár milyen arányban terheli az elkövető­ket, a vállalatot polgári perre utasította a bíróság. talmú növény, s mivel íze i deskés, az állatok igen Ked­velik. A szóját kukoricával keverve ér'~ termeszteni vagy együtt vetve vagy sávo­san. A ..mohácsi Barázda ”"sz-ben az elmúlt évben 30 holdon termeltek szójás kuko­ricát. Az öntözött tend’ rie'rep. holdanként 240 mázsa, az ön- ízetlen részeken holdanként 1R0 mázsa termést vágtak le. Az iregszemcsei kísérleti in­tézet bicsérdi televén száraz viszonyok között holdanként 170 mázsát adott a szólás ku­korica. A borsó mellett aszó­ja pótolja a legjobban a lu- cmát. mivel fehérieta.riama 32 gramm, szemben a virág­zásban lévő lucerna 31 gramm Iával. Ezekkel az egynyári zö^dla- k ármányokkal a termelőszö­vetkezetek megoldhatnák a zöldtakarmányozást s a lucer­nát, vörösherét és a rétek »ér­mését telies egészében meg­hagyhatnák szénának. má«kü- 1 önben az állatok jövő téli szénaszükségletét nem lehet biztosítani. A ma már igen széles kör­ben — még a háztájiban is — használt hibrid kukoricák­nak köszönhető jórészt, hogv Baranya megyében a kukori­catermés átlaga 1964-ben elér­te a 19 mázsát májusi mor- zsoltban. A bólyi hibrid"'7»nn ezen a télen is több mint 100 vagon Martonvásári 1-es hib­ridkukoricát szállít ki a tsz- eknek. Ez a fajta vált be leginkább Baranyában. Aki azonban késlekedik a csere­termény átadásával, az már csak a rövidébb tenyészidehl egyéb hibridek között választ­hat — JVÍo-5. Mv-4Ü. Mv-40 — melyek iők búzaelővetemánir- nek. de hozamban nem érik °l n Mv-l-et. Tavaszi árpa-vetőmagból az előzetes igényeknek megfe’elő mennyiséget biztosit az állam központi készletéből a szövet­kezeteknek. Először Ítéli dámvadat Baranyában A dél-baranyai Szentegát közelében — a sellyed rezer­vátum területén — a napok­ban különös vadat pillantot­tak meg a vadászok. Arány­lag kis testű volt. szőre meglehetősein sötét színű és a farka lompos — úgy vélték te­hát, hogy farkas lehet, amely a jugoszláv hegvekből vándo­rolt át. Kasza Ferencnek, a Mecseki Állami Erdőgazdaság igazgatójának sikerült puska- végre kapnia a vadat. Akkor derült ki, hogy egy magánvos dárnünő amely körülbelül két éves lehetett és a súlya hat­van kilő. A megye területén most először lőttek dámvadat. Baranya a híres gímszarva­sok „hazája”, ezért is jelent különleges vadászeseményt itt egy dámvadnak az elejtése. A gímszarvasok és a dámvadak ugyanis nem fémek meg egy területen. Természetük szerint egyikük nappal, másikuk éj­szaka legel és így állandóan zavarnák egymást a pihenés­ben. Az utóbbi időben néhány baranyai erdőben mégis fel­tűntek, ezek a jellegzetes agan csú állatok. Alsókövesd és Gyód környékén például egy- egy egész dámcsaládot figyel­tek meg. Minden bizonnyal a szomszédos Somogy, illetve Tolna megye rezervátumaiból vándoroltak el valami ok miatt és telepedtek meg Ba­ranyában. A gímszarvas trófeája érté­kesebb mint a dámvadé, ezért nem is akarják meghonosítani a baranyai erdőkben. Méeis a vadászok, ha felismerik a „vendégek”-et, nem bán iák. Mindazonáltal nem sok re­mény van arra, hogy a ideté­vedt dámvadak sokáig fenn­maradnak a gímszarvasok kö­zött. Gazdagh István n—rarrifirT {jiaiabö neiásű k II Legfelsőbb Bíróság ítélete a PK V-nál elkövetett visszaélések ügyében

Next

/
Thumbnails
Contents