Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
Mg I MS. JANUÁR IS. napló — 3 István-akna a jubileumi munkaverseny sikeréért Naponta 14 vagonnal több szén — Üzemel az új ILes akna — Újabb nagyarányú rekonstrukció kezdődik Lelkes hangulatú munkásgyűlés a szabolcsi kultúr házban Nagy László Dutlnvller János Bokor József (Folytatás az 1. oldalról) Amikor a körletvezető bányamesterek ismertették feladataikat és vállalásaikat, egymás után szólaltak fel a szocialista brigádok képviselői, hogy tájékoztassák a résztvevőket elképzeléseikről és kollektívájuk vállalásairól. Egész évben farijuk vállalásainkat Bánó József aknász a med- dőelővájás és a vegyesélővá- jás vágathajtási sebességének növeléséről beszélt és felolvasta a Moór—Lajtai—Bánó- brigádok jegyzőkönyvbe foglalt vállalását. Érdekesebb pontjai: a felhagyott bányatérségekben minden éltéket felkutatnak és azt összegyűjtik, hogy a takarékosság elve a legnagyobb mértékben megvalósuljon. Műszaki segítséget nyújtanak a brigádok részére, hogy azok a legjobb munkát végezhessék. Tóth Mihály vájár, — a Baráth Sándor által vezetett szocialista brigád képviselője — vállalásuk ismertetése során elmondta, hogy 110 százalékos eredményt kívánnak elérni, s vállalásukat egész esztendőben teljesítik. Ismertette a szocialista brigád tanulásának idei programját: hárman az általános is,kola hiányzó osztályát pótolják, ketten a váj ári szakvizsgát teszik le, míg két csillésük a segédvájárt tanfolyamra iratkozik be. A brigád tagjai a tanulásban úgy segítik egymást, hogy az esetleges műszakcseróket egymás között elintézik. Azt is vállalták, hogy a szabolcsi óvoda parkosításánál 150 óra társadalmi munkát végeznek. Nagy LÁszló lakatos, a 12 fős dieselmozdony-javító brigádja nevében beszélt. Elmondta, hogy a brigád minden tagja sokat fejlődött, amióta a szocialista munka- versenyben részt vesznek. Brigádértekezleten már megbeszélték az idei népgazdasági tervről szóló határozatot és támogatják, egyetértenek azzal. Felkérték a műszaki pat- ronálójukat, hogy lépjen be a brigádjukba és úgy nyújtson segítséget részükre. Vállalták, hogy több mázsa elhullott csavart és másfajta vasanyagot gyűjtenek össze és tesznek megint használhatóvá. Párosverseny a brigádon között Duthweiler János vájár, Csordás József csapata nevében ismertette vállalásukat. A termelési felajánlás mellett a brigád tagjai részt vesznek az újítókor munkájában, eljárnak rendszeresen a munkásakadémia előadásaira és 80 óra társadalmi munkát végeznek ott, ahol azt a szakszervezet részükre meghatározza. Bokor Józse} vájár, csapata nevében vállalta, hogy a napi 1100 csillés termelésüket állandóan túlteljesítik és átlagban 101,5 százalékos eredményt érnek el az idei esztendőben. Szefcsik József lakatos százalékban nem fejezte kt vállalásukat, mert úgy nem n .érhető teljesítésük. Elmondta azonban, hogy tudásuk legjavát adva végzik munkájukat. Bejelentette, hogy egységes brigádot hoznak létre az éjjeles karbantartóknál és részt vesznek a szocialista címért folyó munkaversenyben. Takarékoskodnak az anyaggal Csapiáros György vájár, — a Mészáros-brigád tagja azzal kezdte, hogy az ifjúsági szocialista brigádjuk átlagban 101 százalékra teljesíti a tervet és 3 százalékkal csökkentik az általuk kitermelt szén palamen nylségét. Beszélt még a brigád egyéb vállalásairól és versenyre hívta ka váltócsapatukat. A váltócsapat vezetője azonnal reagált a kihívásra és vállalták a versenyt. Grünfeld Nándor a palahány ói brigád nevében ígérte, hogy ebben az évben fokozott anyagtakarékossági mozgalmat indítanak, hogy miinél több fát és vasat mentsenek mag. Müller Jenó aknász a két bányamező dolgozóiinaik törekvéseit ismertette, majd beszámolt arról, hogy átmennek a komlói bányákba tanulmányozni a hálós rendszerű művelést. hogy azt az István-ak- nai mezőben is alkalmazhassák. Sasvári József, a szállítási körlet dolgozója bejelentette, hogy ők ezután dolgozzák ki a konkrét felajánlásukat. — Kiss-Gadó Jenő művezető a koncentrált munkahelyek gépészeti feladatairól beszélt es vállalta, hogy a karbantartók brigádokat alakítva segítik elő a szénben dolgozó csapatok zavartalan munkáját. Segítség a műszakiaktól Fábián Béla vájár kellő támogatást kért az akna műszaki vezetőitől, különösen az üresellátásban és a gépek tartalék-alkatrésszel való ellátásában várnak segítséget. Fábián Béla párosversenyt indítványozott a szocialista brigádok között, s az ő brigádja nevében versenyre hívta Kiss Mihály vájár csapatát. Ezután Végh István vájár ismertette még csapatának vállalását, majd Győző Jenő, Ist- ván-afcna pártbizottságának titkára összegezte az értekezleten elhangzottakat. Grünfcld Nándor Müller Jenő Sas várt József Kiss Gadó Jenő Szétesik József Csapi áros György Fáuián Béla Minden pénzt megér! Lelki szemeimmel látom a Jövő autóbuszmegállóját. 1965. január 15. után. Valaki hátúiról kétségbeesetten meglöki a kiírómat: „Nincs véletlenül egy tinta- irónja kéznél? Pont most fogyott ki az az átkozott toll, a busz meg már ott jön, ni’’ Az együttérző ácsorgók lázas iramban túrkálni kezdenek a zsebükben, a szerencsétlen utas (vagy nem utas, ez most dől el) siránkozik: „Ott kell lennem a megbeszélésen, mi lesz, ha nem érek oda? Egy hang a tömegből: „Mondja már, fölszáll így, legfeljebb leszállítják!” Egy másik hang: „Fizeti a saját zsebéből a forintot!” Hja, a jövő buszmegállója ilyen lesz, s a lehetőségek nem túl széles skálája a következő: 1. időben kitölteni a jegyet, 2. fizetni a saját zsebből, 3. megpróbál bliccelni. A harmadik pont a legérdekesebb: ha sikerül, egy (vagy két) forintot megspóroltunk a vállalatunknak, ha nem sikerült, tizenöt forint büntetést kiizzadunk a pénztárcánkból (mert nincs az a főkönyvelő, aiki ezt kifizeti!) A második pont egyszerű, szürke, fantáziátlan megoldás. S valószínűleg ez lesz a legelterjedtebb, már amennyiben valaki valamilyen oknál fogva nem hajlandó vagy nem képes az első számú pont megvalósítására. A 12. számú Autóközlekedési Vállalat hivatalos közleménye szerint a dolgozók, akik „a vállalatok, hivatalok és intézmények által elővételben váltott, helyijáratokon érvényes tömbjegyek felhasználói” — egyszóval ezek a dolgozók ,,még az autóbuszra Araló felszállás előtt tartoznak a jegyre tintával vagy tintairónnal feljegyezni a felhasználás keltét és idejét (év, hó, nap, óra)”. Kötelesek tehát egy üveg tintát és tollat, avagy tintáirónt hordani magukkal, kötelesek az autóbuszra várakozni (külön„Tudja ön, hogyan lesz a j semmiből valami?” — azt hl- j szem, ezt a furcsa kérdést ! nyugodtan feltehetné min- j den látogatónak Bauer Ferenc üzemvezető. És a látogató rendszerint nem tudja. Az a bizonyos „semmi” nem más, mint textilhulladék, magyarán kisebb-nagyobb rongydarabok egész tömege. Van itt minden, a csipkeszövettől a tréningruha anyagig bő a választék. Az üzem pedig, ahol a „semmiből” vala- I mi válik, a Textilhulladék és i Fonalosztályozó Vállalat mohácsi üzeme. És nem is akármilyen. Több mint tízéves múltra tekint vissza a „hulladékgyár”, ahogy tréfásan nevezik, a múlt évben tartották meg az évfordulót. Nagy ünnepséget rendeztek, reggelig tartott a családi est, törzsgárdajelvényt kaptak a régi dolgozók. Az ünnepség után pedig újra hétköznapok következtek. — ötvenmillió forintos tervünk van — mondja az üzemvezető, — ezt mindenképpen teljesíteni akarjuk. Rengeteg áru érkezik hozzánk, naponta mintegy két vagon. Ezt folyamatosan dolgozzuk fel. — Honnan szállítanak ide textilhulladékot? — Az ország minden részéből, Mosonmagyaróvártól kezdve Hódmezővásárhelyig. Összeköttetésben állunk az or: szág majdnem valamennyi konfekció- és kötöttáru-gyárával. Néha olyan nagy a posta- és telexforgalom az irodában, hogy kishíján „fiókpostát” kellene berendezni. A szabásnál lehulló értéktelen textildarabkák hatalmas bálákba csomagolva teszik meg az utat Mohácsig. A gyár udvara valóságos „bálaváros”, közöttük utak kanyarognak, hogy el lehessen járni. A bálavároshoz még saját kutya is tartozik, Lédi véletlenül érkezett az üzemben hogy tudnák még a felszállás előtt feljegyezni a kért dolgokat?), mindig kitűnően tudni a napi dátumot, órát hordani magúkkal! és azt pontosra beállítani (ha elromlott, vigyék óráshoz, & addig kérjenek egyet kölcsön), kötelesek továbbá egy buszjegy nagyságú papírosra, fagyban, hóban, esőben, állva, írni megtanulni. É számos előnv mellett a további előnyök származnak még ebből az úi intézkedésből. Első számú előny: lehetetlenné válik, hogy egyes magukról megfeledkezett dói gozók 1 (azaz egy) forint értékben megkárosítsák vállalatukat. azáltal, hogy magáncélokra használják a tömb jegyeket. Ugyani-- eddig is kilyukasztotta ugyan a kalauz a vonalat, időpontot a jegyen, de azt nehezebb volt ellenőrizni. Most akár végig lehet olvasni min den egyes elhasznált jegyet. Második számú előny: társa- dalmasítási törekvéseink érdekében teszünk újabb lépést, s a kalauzoknak nem kell lyukasztgatássai tölteni ajz időt, rá fognak érni c«i- pán végigolvasni az utasok által feljegyzetteket Lehet aztán, hogy így la használják majd a kalauzok a hagyományos lyukasztót. Az is lehet, hogy egyes magukról megfeledkezett dolgozók továbbra is elhasználnak majd egyet-egyet a jegyeikből maszek célokra. Sőt, az is lehet, hogy az egész takarékossági elv csődöt mond ezen felül azért is, mert a vállalatok, hivatalok és intézmények dolgozói a nagy irkálásban elfáradnak, s az értekezleten, megbeszé- sen, ellenőrzésen — uram boesá: ri partfelvételén — ahová igyekeznek, nem fognak ugyanolyan értékű munkát végezni, mint eddig. De hát nem ér meg minden pénzt a látvány, ahogy az utasok ott állnak majd a buszmegállóknál és lázasan írnak?,,. H, E. be, egy vagon hulladék kö zül halászták ki. A gyár aztán örökbefogadta és „ő” lett a gyári kutya. A csomagok az udvarról az osztályózóba kerülnek, és ezzel megindul az a folyamat, melynek során újra értékké válnak a hulladékdarabok. — Hogyan történik ez? Erre a kérdésre Sajgál Gyuláné áruforgalmi főosztályvezető válaszolt: — A ml gyárunkban lényegében a hulladékanyagok összegyűjtése és regenerálása történik. A textilhulladékot gépekkel feldolgozzuk és így tépett állapotban újra texti1- alapanyagot nyerünk, amiből a szövőgyárak fonalat készítenek. — Mi történik a válogatás után? — Az már a manipuláns feladata. A rendelő gyár ugyanis meghatározza, hoev pontosan milyen színű tépett anyagra van szüksége. Mondjuk két mázsa világoskéket rendel. Ilyenkor a manipuláns fogja a sötétkék anyagokat, szürkéket, tesz hozzá fehéret — és kész a világoskék. Ez persze nem marokszám, hanem nagy mennyiségben történik. liven módon bármelyen színt elő tudunk állítani. — Az itt előállított áru ió minőségű és szükségességét mutatja, hogy évről évre emelkedik a termelésünk — mondja az üzemvezető —. Ezelőtt négy évvel minterv hat-hétszáz tonnát állítottunk elő, ma már a 2500—3000 tonnánál tartunk, és a jövőben még ez is emelkedik majd. A hatalmas tépőgénsorok szinte eszik a hulladékokat, — nincs megállás, három műszakban folyik a munka, állandóan telnek a bálák és fn- dulnak megcímezve az n-s-*-» minden részébe, hogy ott úrra gépekbe kerüljenek. A mohácsiak nem hiába mondták; „Nálunk a semmiből is arany készül”. (CsEj Arany a semmiből
