Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Az irodalmi élet helyzete Pécsett Szederkényi Ervin főszerkesztő a Jelenkorról — Mint a Jelenkor főszer­kesztője, miben látja a fo­lyóirat feladatát, s mi az az alapkoncepció, amit érvé­nyesíteni kíván a Jelenkor működésében? — A marxista—leninista esz meiségű szocialista szépiroda­lom és kritika művelése a Jelenkor főfeladaua is. S mi­vel ez nem eleve adóit, nagy­fokú következetességgel a ki­bontakozását kell elősegíte­nünk. A Jelenkor, mint Pécsett megjelenő folyóirat, elsősorban Pécs és a Du­nától szellemi erőit sze­relné összefogni, az itt éld emberek életét .szeretné tükrözni, de nem kizárólag és nem provinciálisán. A táj­egység talajáról országosan és egyetemesen szeretnénk gon­dolkodni. — Mit sikerült megvalósí­tani az elképzelésekből 1964- ben? — Ami Pécs és a Dunántúl szodemi erőinek összefogását illeti, bizonyos eredmények mutatkoztak, amelyek a szer­zők arányának változásában is kifejeződnek. A januári szám 33 szerzője közül például 13 pécsi. A folyóiratban bizonyos mértékig csökkent az irodalom centrikussága, a Művészet ro­vat bővült és tervszerűbbé vált. Megkezdtük és folytatni fogjuk a dunántúli városok képzőművészetének bemutatá­sát. A pécsi színházi é.ettel való fokozottabb fog.all;ozás jegyében sorozatot Indítottunk. A helyi munkatárs-bázis kiszé. lesítését szolgálja a Dunántúli Tudományos Intézettel való szorosabb kapcsolat, valamint a felsőoktatási intézményeink filozófia-oktatóival való meg­beszélés, amelynek gyümölcsei hamarosan mutatkozni fognak. Bekapcsoltunk több fiatal, jó- ré’zben még kezdő kritikust is i folyóirat munkájába. — Milyen problémákat nem sikerült még megoldani, s véleménye szerint miért nem? — Nem tudtuk kialakítani a Tun intól szellemi erőinek ak­tív körét, úgy, ahogy azt sze­rettük volna. Ennek egyik o;a. hogy megelégedtünk a korábban kialakult kapcsola­tokkal, s nem törekedtünk kellő határozottsággal azok megerősítésére s újabbak ki­alakítására. De nem tudtuk a kívánt szoros kapcsolatot meg­teremteni a helybeli más mű- v- -z»ti ágak képviselőivel sem. 1 mek objektív oka is van, € sorban a művészet' élet s ■ ,'nlsága. az, hogy például rém működik Pécsett művész­klub. hogy a kapcsolatok »'"''■•iysera eléggé erősek Nem sikerült — nőm sike­rű1’’“tett — a lap általános, c - nlönösen sliláris színvo- p- i nak emelése -era. Elsősor- b’’n azért nem. mert több írót, kritikust vontunk te a folyóirat munkájába, a i- most indulnak pályáju­kon. a kiknek csiszol ód ásó hoz tehát még idő kell. Mind- p"“lieft a lap szépirodalmi része jóval színvonalasabb volt. mint a kritikai rész. — Egyrészt abban látom ennek okát. hogy Pécsett nem műkő dik bölcsészkar, amely autómé tikusan kitermelne egy szín­vonalas kritikusi bázist. Más­részt a Tanárképző Főiskola állandó és rohamos fejlődésé­ből. túlfeszített feladataiból fakadóan a főiskolai oktatók fokozottabb bekapcsolódása is csak mostanában kezd lehe­tővé válni. — Milyen profilt kívánnak kialakítani a folyóiratnak 1965- ben? — Profilunkat általában ol­dott abbá szeretnénk tenni. A nem szépirodalmi rovatok szi­gorú tudományosságán enyhí­teni szeretnénk, s elhajlam kis-é a publicisztika felé. Töb- b“' akarunk nyújtani az idén a művelődésbe most bekap­csolódóknak is. A felszabadu- lánmk 20. évfordulója alkal- n-Vról indított rovatunkban egész évben olyan Írásokat közlünk* amelyek sásadal­Bárdosi Németh János az irodalmi közéletről műnk fejlődésének folyama­tát tükrözik, de ezt nem te­kintjük valamiféle kampány- feladatnak, hanem abban bí­zunk, hogy ennek segítségével is sikerül meghonosítanunk Lapunkban ezeket a politiku­sabb, sokszor inkább a nép­művelés köréhez közeledő s nem szűkebb értelemben vett irodalmi kérdésekkel foglal­kozó, a társadalom általáno­sabb problémáit feldolgozó írásokat. Ennek érdekében több gondot fordítunk pél­dául a szociológiai, szociográ­fiai jellegű írásokra, különö­sen a városi szociográfiákra, amely szinte teljesen hiány­zott eddig a folyóiratból. — Miben látja ennek az év­nek legfontosabb feladatát és annak megoldását? — Igen határozott lépést tenni az egész lap szocialista arculatának megerősítésében. Ez szorosan összefügg a „du­nántúli” hagyomány kérdései­vel. A fokozottabb szocialista forradalmiság megvalósítását tekintjük főfeladatunknak, — úgy, hogy hagyományainkat tovább ápoljuk és fejlesszük, de egyszersmind felül is vizs­gáljuk. Az adott hagyomány­körből határozottabban kell kiemelnünk azokat, amelyek re egy szocialista irodalom építhető. A „dunántúliságnak” kritikái életünkben még meg lévő polgári mellékízét szeret­nénk megszüntetni egyszer, az­zal együtt, hogy a hagyomá­nyaink erősségét jelentő hu­manista jelleget megtartsuk. Ennek szolgálatába állítunk ez évben minden rovatot. — Kik azok az írók, akiket 1965-ben elsősorban maga köré kíván tömöríteni a Je­lenkor? — A pécsi és dunántúli írók, elsősorban, továbbá olya­nok, akik Pécsről el&zármaz- taik, s akikkel a kapcsolatok tartását mindig is szép fel­adatának telein tette a Jelen­kor. Korábban Péccsel kap­csolatban lévő írókra is szá­mítunk, mint például Gáli István, Tatay Sándor, Szántó Tibor, Csuka Zoltán vagy An­gyal Endre. Természetesen nem zárkózunk el más vidé­keken élő íróktól, kritikusok­tól sem, különösen azoktól nem, akik célkitűzéseinket se­gítik valamilyen formában. — Tervezzük, hogy kritiíkaá te­vékenységünk megerősítése ér dekében szorosabb kapcsolatot tartunk a szegedi kritikusok­kal, llia Mihállyal, Kovács Sándor Ivánnal és másokkal. — Mekkora a Jelenkor ol­vasótábora és kikből tobor- zódik? — A tavalyi évi átlag 3Ö0G olvasó volt, ez általában jó­nak tekinthető. A példány­szám egynegyede jut előfize­tőkhöz, a többi országos ter­jesztéssel kel el. Aránylag igen sok volt a fővárosi olva­só, ami megnyugtatóan jelzi a lap színvonalát, de aggasztó azért, mert kévéséij ük a helyi olvasókat, a helyi érdeklődést. — Azonkívül, hogy az olva­sók kezébe adják a folyóirat számait, milyen kapcsolat­ban állanak még az olva­sókkal? Kielégítőnek tart­ja-e a jelenlegi helyzetet? — A Jelenkor íróinak meg­van a kapcsolata a közönség­gel, de a lap egészének a ko­rábbi években gyakoribb vi­déki látogatásai, közös fellé­pései a múlt évben, nagyrészt a szerkesztőségi változások miatt nem valósultak meg. — Gyér az olvasókkal való leve­lezési kapcsolat, s bár valamit javult, még mindig nem meg­felelő az érdeklődés a viták, aknétok, író-olvasó találkozók iránt. így hát a jelenlegi hely­zetet semmiesetre nem tartom kielégítőnek. A helyi olvasók­kal való kapcsolatot tervsze­rűbbé, szervezettebbé kell ten­nünk. Tervbe vettük például olvasó-levelek közlését, a leve­lezési kapcsolatok megerősíté­se érdekében. Felvetődött a szerkesztőségben egy irodalmi színpad létrehozásának szüksé gessége is._ Tisztában vagyunk1 azzal is, hogy szorosabb kap- i csolatba kellene jutnunk a mű vész- és más értelmiségi ré­tegekkel. Mindez azonban az évék óta vajúdó helyiség­problémával is összefügg, s amíg ez megfelelően meg nem oldódik, terveink megvalósí­tásához nem foghatunk hozzá. — Véleménye szerint mi­lyen helyet foglal el a Je­lenkor a magyar irodalmi közéletben? — A jelenlegi helyzetben átmeneti bizonytalanságot ér­zek a Jelenkor irodalmi köz­életá megítélésében. A folyó­irat az elmúlt évek során bi­zonyos országos tekintélyt s<er zett magának. A havi meg­jelenés óta a szerkesztés ál­talános színvonalának emelke­dése, a folyóirat változatossá­ga, tematikája, érdeklődési kö­re, több kiváló munkatarának írásai mind ezt szolgálják. — Ugyanakkor az ismert, problé­mák, a folyóirat körül zajló vitáik bizonyos negatív árnya­latot is kapcsoltak a Jelenkor megítéléséhez. Pillanatnyilag tehát fennáll egy kis bizony­talanság, főként pedig a vá­rakozás: milyen irányban vál tozik a folyóirat arculata. Ed­dig még nem volt erünk, hogy kibontakoztassuk azokat a jel­lemvonásokat, amelyekből vé- gülis egy hasonlóan magas színvonalú, egyértelműen szo­cialista igényű és eszmei tar­talmú irodalmi folyóirat képe alakulhat majd ki. Az előző­ekben vázolt problémák miatt ennek elérése rendkívül ne­héz, de bízunk abban, hogy célkitűzéseink következetes megvalósításával hamarosan sikerül kivívná az országos te­kintélyt. — Hogyan látta a régi pé­csi irodalmi közéletet, mim annak tevékeny résztvevője? — A 40-es évek elején ke­rültem Szombathelyről Pécs­re. A pécsi Janus Pannonius Társaság akkor már országos vonatkozásban is jelentőt, mun kát végzett. A Sorsún,« című folyóirat, a társaság könyvki­adása, az élénk mozgású „iro­dalmi közélet” mind csábító ok volt az ide költözésre. Pe­dig Szombathelyen is számot­tevő irodalmi élet volt. A 30- as évek elején vettük át az ottani Falud! Ferenc irodalmi társaság vezetését és 1936—Sí­ben írott Kő címen irodalmi és művészeti folyóiratot ad­tunk ki, Az irodalmi társa­ságoknak gyakori felolvasásai az író-olvasó találkozók ma ismert szervét töltötték be, de tágabb szinten, hiszen azok az irodalmi felolvasások gazdag műsor keretében történtek. Az írók így ismerték meg közön­ségüket, az olvasók pedig őket, és ez a kapcsolat különö­sen hasznos volt azért, mert a közönség az igazi irodalommal ismerkedhetett meg, akkor, amikor a könyvtárakban a bestseller-irodalom hazai és külföldi dömping áruja forgott közkézen. A pécsi Janus Pan­nonius Társaság ilyen pódium volt az igazi irodalom szá­mára. Tevékenységükben már kezdetben szerepelt a könyv­kiadás, és a társaság megszű­néséig 26 kiadvány jelent meg, amelynek fele szépirodalmi mű volt. 1941-ben Lovász Pál, a társaság agilis főtitkára az egész Dunántúlra kiterjesztet­te a társaság működését és ezzel Pécs az egyik legjelen­tősebb vidéki kultürközpont lett. A társaság -40 új taggal bővült, olyanokkal, mint Ko- dölányi János, Illyés Gyula, Németh László _ Tatay Sándor stb. S ez volt egyben magja az 1941-ben megindított Sor­sunk című nagysikerű folyó­iratnak is. A 40-es évek vé- vén aztán megszűntek az iro­dalmi társaságok- A Magyar Írók Szövetsége nem vette át elődeinek ezt a szerepét, in­kább érdekvédelmi szervezet lett, mint irodalmi közvetítő fórum a közönség számára. — Mit tart a«mai irodalmi élet főbb problémáinak? — Elsősorban, mint említet­tem, annak a törekvésnek a csökkenését, hogy az irodal­mat megfelelő fórumokon mi­nél sikeresebben közvetítsük az olvasók számára. Az egyes írócsoportokban tartott előadá sok ma nem teremtenek olyan állandó közönséget, amelyet mi láttunk az irodalmi társa­ságok rendezvényein. Gyakori a panasz, hogy sokszor kevés hallgató előtt- beszél az író, és még az ünnepi könyvhetek alkalmával is sokszor bántó a részvétlenség. Pedig a Vers­barátok Köre, az irodalmi szín padok előadásai a hallgatók komoly érdeklődését bizonyít­ják. Az ok tehát a szervezet másfajta szerepében van, s ezért gondolkodnunk lehetne a régi típusú, de — a meg­változott viszonyoknak meg­felelően — a mai feladatokra alkalmas irodalmi társaságok felélesztéséről. Ezt a gondola­tot vetette fel egyébként nem­régiben Juhász Géza, az Élet és Irodalom hasábjain meg­jelent cikkében is. A cikk nyomán élénk vita támadt. E. Fehér Pál hozzászólásában He­lyesen észlelte: a meglévő írócsoportok mellett is szük­ség van az irodalmi társasa­gokra, mert ezek a társas - gok (írók és értelmiség!:« összefogása) nem konkuren­sei az írók szervezetének ;.a- nem egészséges kiegészítő . — Ezek az irodalmi társas-' vök valóban „egy város szellemi életének gócai” voltak és e- hetnének. — Milyennek látja a pécsi irodalmi élet többi összete­vőjét és a lehetőségek'*"’ — Pécsett, dacára a g- utóbbi évek pesti felszívó vi­tásának ma is számos tu lőni) író, művész él és dolgozik. \ Jelenkor című folyóirat, az ál­lami könyvkiadás rendezeti sö­ge eléggé biztosítja a meg­jelenés lehetőségét Az >ró- csoport itt számlál legtöbb szó vetségi tagot. Az említett ren­dező szerveken kívül a TIT. a Városi Művelődési Ház jól szolgálják az irodalom ügyét. Tehát az „irodalmi köztiét” nálunk sok forrásból táplál­kozik. S mégsem tartanám* éppen az elmondottak alapión feleslegesnek az irodalmi tár­saságok felélesztését. Pécsett is állandó összefogó erő lehet­ne író és közönség között. Nem szólva arról a kisugárzó erőről, amelyet, éppen az itt élő írók tevékenységéből adó­dóan, szélesebb körben gya­korolhatna példájával Bara­nyában és nagyobb terüle­ten is. Ez a törekvés egy kor­szerűbb szellemi élet prog­ramjának megkezdése is le­hetne. Arató Károly: fokozni lehetne a műhely-j el leget — Mit tart jónak a pécsi irodalmi életben? — Azt hiszem keveset tö­rődtek és törődnek másutt annyira a fiatal írók nevelé­sével, mint itt. Pécsnek gaz­dag irodalmi hagyományai GERENCSÉR GABOR MŰTEREM {LINOLEU MMETSZET) vannak, a jelenlegi irodalmi folyóirat is ezeket a hagyo­mányokat akarja tovább foly­tatni. A Sorsunk, a Dunántúl és most a Jelenkor körül is felnőtt egy olyan nemzedék, amely képes volt beleszólni az ország irodalmi életébe. A pé­csi irodalmi élet tehát nem földrajzi határokat jelent szá­momra, hanem a Jelenkor körül tömörülő írók alkotói tevékenységét... — Hogyan képzelne el egy ideális művészeti közéletet? — Szerintem a műhely-jel­leget fokozni lehetne és a kollcgalitáson túlmenőé* a ba­rátság szálait is szorosabbra lehetne fűzni. A Jelenkor szer­kesztősége mellett iroda! mi műhetly is alakulhatna. Ennek megvalósulása bizalom, meg­értés és szervezés kérdése Ha ezt meg lehet teremteni, meg kell teremteni a íársművésze- tek félé irányuló kitekintést is: a színészekkel, a pécso balettal, festőkkel, zenészek­kel együtt, velük karöltve, le­hetne magasszíinvonalú, szo­cialista kulitúréLetet teremteni. Ha ez megindulna, beidegződ- ne, azt hiszem magától fej­lődne, lendülne tovább, olyan forma lendülettel, mint egy alkalmas lejtőn meglódított szekér. Később már arról is lehetne beszélni, hogyan old­juk meg az idelátogató kül­földi írók cseréjét az itteniek­kel ... A Jelenkor—Magve­tő Könyvkiadó munkássága, eredményei is gazdagodnának ettől a jóindulatú Irodalmi pezsgéstől. Nem hiszem, hogy aot írók így ne törekednének egy ilyen, természetesen minő­ségi szelektálás* « feltételező irodalmi életben, oáy művek megalkotására, amelyek állják a korral való szembenézést, és amelyek a lehető legmaga­sabb minőségi mércét is el­bírják. De ez nemcsak írói jóindulattól, hanem segítő in­tézkedésektől is függ. A A

Next

/
Thumbnails
Contents