Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

VAZLAT »,A város azt jelenti: kényelem és fejlődési lehetőség. A kényelembe beletartozik az angol vécé, a fürdőszoba, a közvilágítás, a gáz, a magasrendű közszolgáltatások s ezer hasonló. A fejlődési lehetőséget szakkönyvtárak, színhá­zak. mozik, kultúrotthonok sora, hangversenyek, tanfolya­mok, színvonalas iskolák, inspiráló társaság, üzemek, egye­temek biztosítják. A falu azt jelenti: elmaradottság és beszűkülés. Az elmaradottság: nyakig érő sár, este érkező újságok, kocs­ma, szatócs-üzlet, az emberi kényelem alapvető tényezői­nek hiánya, A beszűkülés: alacsony műveltségi szint, ba­bonák. kártyázó társaságok, bezártság, nívótlan iskolák” SZERETNÉM BEMUTATNI DUNASZEKCSÖT Némi elfogultság kétségte­lenül él bennem a faluval kapcsolatban, ezért inkább .líra” helyett adatok közlé­sére szorítkozom. Bár előfor­dulhat, hogy bizonyos érte­lemben ezeknek az adatok­nak lírai zengésük van. Ez azonban — gondolom — nem ba.i. A tanácsháza emeletes. Ez fölvillantja az egykori mező­városi rang kopott fényeit, de csak annak, aki tudja, hogy Szekcső egykor mezőváros volt, hasonlóan a többi na­gyobbacska községhez. A rang azonban csak talmi fény volt, n község semmiben sem kü­lönbözött más faluktól. S jó lenne, ha ugyanezt ma is el­mondhatnánk. A tanácstitkárt Fodor Ka­roljak hívják, az elnököt Botz Lajosnak. Mind a ket­ten fiatal emberek, s ha ez a beszélgetés kezdetén még nem is jelentett számomra különösebbet, a vége felé már szimbólumnak éreztem ezt a fiatalságot A községnek 3278 lakosa van. ezernél valamivel több háza. Tehát egy közepes mé­retű község, ködbe vesző tör­ténelmi múlttal, oldala mel­lett a Dunával, feje fölött egykori római őrtornyot 16 „Várhegy”-gyeL Azzal a bixonyo« ^anyagi kultúrával” kezdtem, az em­bert megillető kényelem felté- teleiveL Az elnök és a titkár minden jelentősebb adatot fel­jegyzett — még akkor is, ha olyik esupáh csak szociológiai érdeklődésre tarthat számot s á tanács munkájától függet­len. ök ketten azonban tud­ni akarják, hogy mennyit lép­nek. előre, hogyan állnak. SÁR, KOCSMA, SZATÓCSÜZLETf A* anyagi kultúra egyik legjelentősebb fokmérője a ke­reskedelem színvonala. Mit lehet megvenni Dunaszekcsőn és mit nem? A titkár és az elnök egyszerre mondják, hogy mindent megvehetnek, amit akarnak. Szaküzletben. Ss megkezdődik a felsorolás: van egy önkiszolgáló élelmi­szerbolt, egy rövidáru bolt, egy készruha és cipőbolt, vas- műszaki áruház, tejbolt, zöld­ségbolt, kultúrcikk-bolt, TÜ- ZÉP-telep, cukrászda, két ve­gyesbolt, két hónapja alakult a szolgáltató bolt, ahonnan háztartási gépeket, edénye­ket lehet kölcsönözni s egy­sen ruhatisztítással is foglal­koznak. Van ezen kívül két italbolt, egy kisvendéglő és a Duna-parton a közismert halász-csárda. — Ezek azonban, ha. fris­sek is, részben már elavult adatok — mondja Botz Lajos — mert jelenleg folyamatban van a két textillel, készruhá­val és cipővel foglalkozó szak­üzlet összevonása, egy áruház félét szeretnének kialakítani, tágasabbat és modernebbet. A cukrászda is kicsi lett, he­lyette a kisvendéglő helyén zenés presszót hozunk létre s a kisvendéglő az egyik ital­boltba költözik, két műszak« lesz. — S szükség van ezekre az üzletekre? — De még mennyire szük­ség van! Nézzünk meg né­hány adatot. A vasműszaki boltban 1963-ban eladtak töb­bek között 54 rádiót, 48 tv-t, 48 mosógépet, 21 motorkerék­párt, 52 kerékpárt és 7 hűtő­szekrényt. A kultúrcikk bolt, ahol egyébként piperecikke­kei tanszereket, papírt, játé­kot és könyvet lehet vásá­rolni. egyedül könyvből 56 ezer forint forgalmai csinált Később az FMSZ körzeti irodájában Horváth József fő­könyvelő elmondja, hogy a fa­luban 12 üzletük van — két hentesüzlet nem hozzájuk tar­tozik — s ezek tavaly együt­tesen 15 és fél milliós for­galmat bonyolítottak le. A vasműszaki bolt egyedül 3 és fél milliós forgalmat csinált, csak kétszázezerrel maradt él tőle a TÜZÉP-telep. A tej­bolt és a kultúrcikk bolt is félmillióig jutott. Feltűnő a TÜZÉP nagy for­galma. Ez az építkezésekből és az átépítésekből szárma­zik. 1956 óta 139 ház épült a faluban — igaz ebből 91 az árvíz után —, körülbelül 200 házban van fürdőszoba s a nagyablakossá meg parkettás­sá átalakított házak számát nem ie lehet hirtelen meg­mondani, de annyi biztos, hogy sok. Dunaszekcsőn vízvezeték is épült Nyolc éve kezdték épí­teni, azóta 14 kilométer főve­zetéket fektettek le, kétszáz házba vezették be a vizet s a falu területén 94 közkutat lé­tesítettek Az építkezés még folyik, még két kilométer fő­vezetékre van szükség. Az eddigi építési költség kétmil­lió. Ennek fele társadalmi munka, 240 ezer állami segély, a többi községfejlesztés. Ez sem akramilyen adat! BABONÁK, BEZÁRTSÁG, NÍVÓTLAN ISKOLÁK? Tizenkilenc kilométer épí­tett járdájuk van, két orvosi rendelőjük, egészségházuk, két óvodájuk és természetesen gyógyszertár is. 342 napilap és 847 hetilap jár a faluba, a folyóiratok számát nem tud­ják, mert ezek szalag alatt jönnek Az útjuk jó, bár nem fő közlekedési vonal. A vas­útállomás, sajnos, messze esik, de a buszközlekedés jó. 1960-ban 139 analfabéta volt a faluban, 533 embernek volt meg az általános iskola 1—V. osztályú végzettsége, 1705-nek a VI—VII., 442-en végezték el a nyolc osztályt, 129-en végeztek középiskolát, 27-ew egyetemet, illetve főiskolát. Azóta ez a szám nyilván vál­tozott, hiszen folyik a felnőtt­oktatás, 36 felnőtt végzi leve­lező úton a középiskolát, öten járnak marxista egyetemre és főiskolára jár három peda­gógus. Jelenleg 71 szekcsői fiatal jár középiskolába — főleg Mohácsra — és 14 egyetemre, főiskolára. A faluban 100 tv- készülék működik és 904 rá­dió. Kultúrotthonuk van, a közeljövőben elkészül a szé­lesvásznú mozi. Es itt már néhány dolog­ban átléptünk a szellemi kul­túra területére; itt az a bizo­nyos fejlődési lehetőség! Beszik Lajos több mintegy évtizede igazgatója a szekcsői általános iskolának. Csupán az ő működése alatt az itt végzett gyerekek közül 25 ta­nár lett, 3 orvos, 4 mérnök, 5 közgazdász, 2 gyógyszerész. — önöknek bent a város­ban bizonyára elképzelhetet­len az az óriási fejlődés, amit mi falun tapasztalunk. S ezúttal már nem szám­szerű adatokkal bajlódunk. Hanem a számszerű adatok egyenes következményeivel. — A falusi gyerek most már tudja, hogyan kell be­menni valahová, mit kell mondani, hogyan kell visel­kednie. Tudja milyem nagy szó ez? Bárki megnézheti ho­gyan öltöznek. Semmi különb­ség nincs ilyen szempontból városi meg falusi gyerek kö­zött Az iskolának 416 tanulója van. 1963-ban 63 gyerek vé­gezte el a nyolcadik osztályt s 45 továbbtanult közülük, 1964-ben pedig 33 gyerekből 32 iratkozott középiskolába, az újfajta faluról A szekcsői iskolából közép­iskolába kerülő gyerekekkel nem kell szégyent vallani, 85 százalékuk tanulmányi ered­ménye a középiskolában sem változik. Ez pedig normális arány, így van a városiakkal is. Jó pedagógusgárda dolgo­zik ebben az iskolában. HOGYAN ÉL FALUN A FIATAL ÉRTELMISÉG? S hogy a fiatal értelmiség hogyan él falun, megtalálja-e magának a megfelelő köze­get? Erről az egyik pedagó­gus, Hadfi Edit azt mondta: — Lehet, hogy nagyobb a lehetőség a beszűkülésre, mint városban. És nem okvetlen törvényszerűség. Itt megtalál­hatja az ember a megfelelő baráti kört, művelődhet, ta­nulhat amennyit akar. Jóma­gam eredetileg pécsi vagyok, de nagyon jól érzem magam itt. Igaz nem is nagyon lenne időm unatkozni, mert főisko­lára járok. De így is tudok időt szentelni az olvasásra, hasznos szórakozásokra. A legkitűnőbb drámákat látha­tom a televízióban, s egyál­talán: civilizált, kultúrált kö­rülmények között élek. Szere­tek itt íme: vázlat az új magyar faluróL Mérhetetlen lépések­kel halad előre a „vidék” — s ezt észre kell venni! Két­ségtelen, hogy Dunaszekcső Baranya egyik legnagyobb ütemben haladó községe és kétségtelen az is, hogy nem minden falu áll így. A kicsi faluk között sok van még, ahol jóval lassúbb ütemű a fejlődés, sőt némelyik a sor­vadás jelelt mutatja. De ta­lán ez is törvényszerű! Las- san-lassan kialakul egy há­rom—négyezer lakosú község- típus, ahol már korántsem lesz olyan az élet, mint a régi sárfészkekben. S akkor már egyáltalán nem lesz igaz a cikk elején Idézett véle­mény. U E, Gazdag termést hoz a kodályi magvetés Pécs (gazdag, országosan is elismert zenei életének a felszabadulás óta eltelt 20 éve alatti fejlődésére kétség­kívül legjellemzőbb, legérté­kesebb és leglényegesebb a helyi művészeti adottságok mellett a zenied nevelés kor­szerű és magas színvonala. A zenei nevelés a felsza­badulás előtt az 1788-ban lé­tesített és 1908-ban újjászer­vezett Városi Zeneiskolában folyt. A növendéklétszám alig érte el a 150-et, aminek egyik oka a rendkívül magas, évi mintegy 240 pengős tan­díj volt. A régi reáliskola Hunyadi (ma Mátyás király) utcai épületében 1918-ban otthont találó, zenekan zerva- tórium címmel felruházott in­tézmény jelentősége, az egész város zenei életére kiható sze­repe a felszabadulás után ro­hamosan nőni kezdett. A ze­neiskola tanárai voltak az el­sők, akik gondoskodtak ar­ról, hogy a város zenekedvelő közönségét hangversenyekkel lássák él. Az első ilyen kon­cert már 1945. február 6-án elhangzott. Pécsről indult a rend­szeres szolfézs-oktatás A félszabadulást közvetle­nül követő legjelentősebb ese­mény a zenekonzervatórium életében az volt, hogy Ma­gyarországon először itt kez­dődött meg a szolfézs rend­szeres oktatása. 1945. őszén ugyanis Kodály Zoltán váro­sunk vendégeként Pécsre jött és néhány hónapot a Magas­lati út egyik villájában töltött Október 27-én Kodály a Leőwey Klára gimnázium dísztermében beszámolt a ma­gyar zenei nevelés új módjá­ról, amelyhez a szemléltetést a zenekonzervatórium növen­dékei, Agócsy László szol- fézscsoportja nyújtotta. A je­lenlevő zenetanárokat és szü­lőket meglepte az újfajta mun ka és főleg annak máris lát­ható eredménye. Mindezek előzménye az volt, hogy Ko­dály Pécsre érkezésétől kezd­ve rendszeresen ellátogatott a zenekonzervatóriumba és az iskola tanárai előtt ismertette először terveit az új magyar zenei nevelésről Kodály út­mutatásai alapján Ágócsy László dolgozta ki az okta­tás részleteit. Nemcsak kül­sőségeiben változott meg a zeneoktatás a felszabadulás előttivel szemben, hanem mód­szereiben és egész szellemé­ben is. Míg a régi zene­oktatás szinte teljes egészé­ben német alapokon nyugo­dott, és általában csak hang­szert, nem pedig muzsikát és zeneiséget tanított, az új ze­nepedagógia Kodály Zoltán elgondolása szerint elsősorban a népdalt helyezte a gyermek zenei fejlődésének középpont­jába: a szolfézs adja meg azt a zenei alapozottságot, melyre a hangszeres oktatás épüL Állami Zeneiskola A zenei nevelés szempont­jából döntő változásit hozott az 1950-es esztendő. Ekkor ál­lamosították a pécsi zeneis­kolát. Az iskola további nagy­arányú fejlődése ezzel a tény­nyel indult meg, és ez veze­tett a mai nagy zened fellen­dülésig. A Pécsi Állami Zene­iskola, majd zenekonzervató­rium, illetve zeneművészeti szakiskola az a zenei kultúr- központ lett, mély köré cso­portosul Pécs város egész ze­neélete, minden nagy zenei törekvése. A magyarországi zeneokta­tás megreformálása következ­tében az alsóbb és középfokú zeneoktatás 1952-ben külön­vált. így Pécsett az állami zeneiskolából két újfajta ze­neoktatás! intézmény létesült: az állami zeneiskola és az állami zenekonzervatórium (a mai zeneműveszeti szakiskola). A zeneiskolában 1952. szep­temberében kezdte meg az ok­tatást az iskola igazgatója, Hor­Nagy tettek, megbecsült emberek Szitúri JCáLmán A Szocialista Munka Hő­se, több érdemrend és ki­tüntetés tulajdonosa, kiváló dolgozó és tizenöt éve a má- gocsi tsz elnöke. Hat-nyolc esztendős korá­ban már kiúáküfcnál csélé- deskedett a vásárhelyi pusz­tákon. Tizennégy éves volt, amikor mér „emberekkel” kubákoit Legénykorában Má- gocsra vetődött, letelepedett, megnősült itt és földet ka­pott. Huszonhat évesen, amikor ő lett az elnök, ígyhát is­merte eléggé a földet, a fa­lut, de még az embereket is. És eleinte ez volt a leg­fontosabb. A földhöz hozzá­nőtt, idős parasztokkal csa­tázni, és megnyerni a csa­tát. — Öt-hatféle nemzetiség, sokféle fajta ember, sokféle réteg, fele kint, fele a tsz- ben... küzdelmes idők vol­tak. Míg eljutottunk idáig, hogy az egyetlen fokmérő a munka, a tisztesség, a becsü­letesség lett. De a dolognak ez a része megoldódott. Olyannyira, hogy 56-ban egyetlen tehenet el nem vit­tek a tsz-ből, együtt marad­tak. És az elnök az utóbbi években nem tud olyan ne­héz feladatot az emberek elé állítani, amire nemet mon­danának. — Lehetne kitüntetésem egy garabollyal is, ez min­dennél többet ér: az embe­rek a nehéz helyzetekben mellettem állnak. Tiszteljük egymást. Kétezer ember és tízezer hold. Nem csekélység, de most még Bfkaion és Meké- nyesen lőt-fut hetente ki tudja -hány érán át az elnök, hogy segítsen. Aztán az em­berekkel ma sokkal többet meg lehet oldani, de többet is kell. Ritkán történik meg, hogy délben, ha hazatér ebédelni, ne ülnének ott egy páran. És hát az apró, a legapróbb ügyekkel is foglalkozni kell „Lélektan” — furcsa, de aihoov ez a szó kicsúszik a tsz-elnök száján, valami kü­lönös súlya és jelentősége van. Mert fontos az is, hogy valaki elvégezte a techniku­mot. az elnökképzőt és más iskoláikat, kiváló szakember­gárdát alakított ki maga kö­rül, forgatja a szaki arokat és egyebek. De mégiscsak az a legfőbb, hogy megtalálta a hangot az emberekkel. Azok­kal. akikkel sok nehéz naipot töltött együtt, s akiktől nem tudna elszakadni. — Jött egyszer a szülő­falumból egy küldöttség. Ott is van egy beteg tsz, gyógyí­tani kellene. De nem tud­tam elmenni. A tsz létfontosságúvá vált az elnök életében. Azt, hogy vezető, régóta természetes­nek érzi, szigorú és körülha­tárolt feladatnak, amit a lehető legjobban el kell látni. Amibér olykor nem köny- nyű. Évek teltek él, s hány­szor de hányszor múlt el úgy nap, hogy amikor haza­ment, a felesége meg a fia már aludtak, és reggel úgy lopózott ka, hogy ne zavarja az álmukat. A közben felnőtt, és az elnök néha fel­sóhajt: „talán hiányzott neki az apai fogLalkozás”, bár tudja, hogy az időt nem le­het visszaforgatná. — Aki ezt vállalja, a ma­gánéletét is eszerint rendezi be. De néh- - felesége'-' azt mondja, eltelik lassan az életünk java, egymás nélkül. Nem könnyű ez, fölér egy kisebb tsz-szervezéssel Kint mossák a traktoro­kat, kerekek gördülnek, em­berek járnak ki-be. Az elnök a kályha mellett ül az asz­talnál, előtte papír, ceruza. Számol és jegyez. A kilincs ötpercenként lenyom.: :ik, csizmák csosszannak, szavak röpdösnek: „és az a száz- nyolcvan birka”, „raktárnyil­vántartás”, „egy tehenészt beállítani”, „mennyi húsra szerződtünk”, „másnapon­ként ellenőrizzétek”, „ma­gyarázd meg nekik, kiesik így a kezükből a kenyér, ha nem dolgoznak”, „köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rád0’. Ez egy csöndes nap, ami­kor az elnök ráér mesélni önmagáról, s ráér gondolni a kitüntetéseire. Amit nem­csak számadatokban kifejez­hető szép eredményekért kap az ember, hanem az ilyen téli hétköznapikért, amikor egy „csöndes” eny­he irodában azt mondhatják egymásnak az emberek: „kö­szönöm, tudtam, hogy szá­míthatok rád”. a. e. váth Mihály öt kinevezett és 15 óraadó tanárral. Az első évben a létszám négyszáz volt, de az az állandó fejlő­dés következtében évről évre növekedett: 1959-re elérte az ötszázat, 1961 -re a hatszázat. A kezdeti négy osztály az évek folyamán 7 zeneisko­lai osztállyá, valamint tovább­képző osztályokká nőtt. Az első osztályban elmélettel ké­szítenek elő a hangszertanu­lásra. melyet aztán a máso­dik évben kezdenek meg a növendékek. Kezdetben hege­dű-, zongora-, gordonka- és énektanszak nyílott meg. nv!y később kiegészült fúvós és ütő tanszakkal js, melyekhez a szolfézsen kívül a zeneiro­dalom és kamarazene tárgy "k járultak. Súlyos problémát je­lentett az iskola helyiséi*' - -k kérdése: a Deák utca 2. sz. alatt néhány helyiségben ka­pott eleinte ideiglenes elhelye­zést, míg 1955-ben végre a Rákóczi út 68. sz. alatt ke­rült a mai helyére. Zeneművészeti Szakiskola A különválás után a Zene- művészeti Szakiskolában 250 növendékkel kezdődött meg az oktatás Antal György igazgató irányításával és 18 tanárral. Néhány érdekes adat az, isko­lában folyó eredményes mun­káról: 1952. óta a tanárképző­ben 164 hallgató kapott olyan alapos zened tudást, amelyet ma az ország különböző isko­láiban gyümölcsözte! Igen je­lentős számadat, hogy húszán folytatták tanulmányaikat a Zeneakadémián. A Tanárképző Főiskolán ma mintegy 6—7 szakiskolát végzett növen­dék tanít. A Filharmonikus Zenekar tagjai közül 27 vég­zett szakiskolát, 18-an pedig ma is az iskola növendékei. Jelentős művészi tényezője a városnak a Szakiskola Leánykara, valamint Szimfo­nikus Zenekara, mely számos vidéki városban rendezett! hangversenyen igazolta más képességeit. Tanárképző főiskola Pécs életének jelentős nyezője lett az 1948-ban' fel«* állított Tanárképző Főiskola* A főiskolán ének-zenei tan«* szék is működik, melynek fő-; célja az általános iskolai ta­nárképzés. Hegyi József tan» székvezetővel az élen egy do­cens, hét adjunktus, és 6 ta­nársegéd oktatja a 150 ének­szakos hallgatót Énei*, zene» elmélet, karvezetés, magán­ének, hangszerjáték (zonsrora,- vagy bármely szimfonikus ze­nekari hangszer), partitúra-ol­vasás, zenetörténet, magyar népzene, valamint ének-zene-' oktatás módszertana szerepel a tanszék oktatási programjá­ban. Két énekkar is működik: a vegyeskar 80-as létszámmal Tillai Aurél adjunktus veze­tésével, valamint a női kar Sinkovits Georgette tanárse­géd irányításával. Mindkét énekkar az országos minő-oő versenyen aranyfokozatot el. A vegyeskar már 1961 _Ko-ri részvett a debreceni nemzet­közi versenyen, remélhetőleg az ideire is meghívást kar é* ott az elsőír között szerepel. E szép eredmények mas-'-'í- zata az, hogy étiről évre ; zenei képességű és felkér*»’1*. séaű hallgatók kerülnek a fő­iskolára. Ilyen személyi an'"g- bői a főiskola évről-évre *' és jobb általános iskolai öi*'Ar­zénét an árakat és karvezetőket tud kibocsátani. Mint önmagába visszatérő kör, így folytatódik a folvn- mat. mely a főiskoláról kilépő, magas képzettségű tanárok ré­vén megteremti a lehetőségét az alapos általános iskolai zeneoktatásnak. Az eddi (JÍol- ]£ bizonyítják, hogy a zenei ne­velés városunkban a felsza­badulás húsz esztendeje alatt összehasonlíthatatlanul na­gyobbat lépett előre, mint az előző évszázadokban, és hogy a 20 éve elvetett kodálvi magvetés ma már gazdag ter­mést hoz. — M — J

Next

/
Thumbnails
Contents