Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
A vatikáni zsinat irányt változtatott — Néhány jelenség a harmadik ülésszakról — Szeptember 14-től november 21-lg ülésezett a U. Vatikán zsinat harmadik ülésszaka. Csaknem egy évszázad telt ej. az 1869-ben összehívott L vatikáni zsinat óta, és XXIII. Jánost ez az eseményeikben zsúfolt század indította egy újabb tanácskozás összehívása, ra. Miképpen közeledjék aiz egyház a modern világhoz, és hogyan reformálja meg önmagát? Ezek a kérdések foglalkoztatták az azóta elhunyt pápát, aM nem kevés bátorság- sággal és lelkierővel próbálta új útra terelni az egyházat. A negyedik, a záróülésszak még hátra van, de a már lezajlott három is elegendő tanulsággal szolgálhat nemhívő és hívő számára egyaránt. Kiderült, hogy nem kevesen szeretnének az egyház önérdekében a megújulás útjára lépni. De a harmadik ülésszak lényegbevágóbb problémái fakozott. aktivitásra kényszari- tették a Kúria konzervatív erőit. A feäicik, ottaviiainik és ruffiinik, valamint az óikét támogató spanyol, portugál és olasz főpapok akadályozó téri 'ivénysóge azonban kevésbé lett volna hatékony, ha VI. Pál a színfalak mögött és a nyílt színen egyaránt nem ad- j; egyházfői hozzájárulását a konzervatív kisebbség eljárás- jc g j mesterkedéseihez. A vallásszabadság egyefc- m :i .szempontjából is fontos témájának tárgyalása idején a zsinati atyák 85—90 százaléka olyan szövegezés mellett volt, amely kétségtelenül haladást jelent az egyház eddigi felfogásával szemben. A határozat lényege az lett volna: az emberek kövessék lelkiismeretük hívását, a társadalom, az állam ne akadályozza őket ebben. és ez az elv nem korlátozódhat csak a katolikusokra. De a makacs konzervatívok szenvedélyesen bizonygatták, hogy a XVIII. század óta legalább három pápa minősítette „deliriumnak” a vallásszabad- sí got. Ekkor a reformista szárny nevében 11 bíboros —■ Alf- Tlnk, Pöpfner, König, Meyer, Ritter. Suénens, Lercaro és mások -— tiltakozó levelet intéztek a pápához, aki kompromisszumot ajánlott. A Kúria ezt követően időhúzásba fogott. Késleltették a szövegek kiosztását, amit a konzervatívok kitűnő összjátékikal indoknak tekintettek a szavazás elhalasztására. És T is a eront bíboros november 19-én be is jelentette, hogy „időhiány miatt” a szavazás elmarad, és áttevődik a negyedik ülésszak- v; Rövidesen 1200 aláírású petíciót fogalmaztak a pápának, kérve őt, hogy változtassa m“g a zsinati elnökség rendel- iro-rA^ét, „nehogy a keresztény é< nem-keresztény világ birr ma az egyház iránt egy- r-'iTf elvesszen.” A pápa azon Vo nem változtatott az él- r'" „ég retrográd döntésén. Mem nehéz meglátná, hogy a ’yd 1 atkozait-tervezet sértette é- aggasztotta azokat a körív- -+ «.mriyek Snanyolország- >-n Portugáliában, számos ..q meri kai országban és magában Olaszországban állaim vallásként használják a katolicizmust oszitályérdekeik virielmébem. És november 22- é- vol+alk az olaszországi köz- s--' -‘•o.nácsá választások ... Kezdeti siker, és kétes végeredmény jellemzi a 2151:5 arányban elfogadott, a püspöki kollegialitásról szóló dekrétumot. A javaslat szerint a püspöki kollégium a pápával közösen látja el az egyházban a' legmagasabb funkciókat. Ez kétségtelenül változást jelentene az egyház kormányzatában. VL Pál azonban bevezető „ma gyarázó jegyzet”-tel látta ed a határozatot. A nóta explicati- va kimondja, hogy „a püspöki hatalom kizárólag a pápa elhatározásán múlik ... Csak a pápa határozhatja meg, hogy mikor lép hatályba a püspöki kollegialitás.” Amennyire az egyházi nyelvezet világos, ez a mindent visszaverő („magyarázat” eléggé érthetően beszél: a püspökök lehetőségeit ismét csak megnyirbálták. Sorra került az ökumeniz- mus nagyjelentőségű problémája is, vagyis az a kérdés, hogy a katolikus egyház kész- e a „párbeszédre” a többi keresztény egyházzal, vagy to- vázzra is „tévedésre ítéLt gyülekezetnek” tekinti-e azokat. A sémát 2137 szavazattal 11 ellenében fogadták el. Az eredeti szöveg először isimerte el a történelemben, hogy a szakításkor „a hibáik megoszlottak”. A szöveget azonban a pápa személyes közreműködésével megváltoztatták s az új fogalmazás szerint a reformált egyházak az Istent és az igazságot csak „keresik” a szentírásban, nem pedig „megtalálják”, ahogyan az eredeti textus állította. A pápá nem kevesebb, mint 19 megszorító módosítást fűzött a szöveghez, ami csak rosszallást válthatott ki a protestáns felekezetek körében. A Mária-kultusz mindig is megosztó hatású volt a keresztény egyházak között. A Máriáról szóló fejezet vitáiban az ortodox kisebbség — különösen a latin-amerikai atyák —1 kezdettől erőltette, hegy Máriát az „Egyház anyjá”-nak minősítsék. A többség, élén Bea bíborossal, aki történetesen a „keresztény egység titkárságának” vezetője szembeszállt ezzel a zavaros fogalmazással. Nem kishatású érvvel gazdagította a vitát Alceo Mendez mexikói püspök, aki kijelentette: „Ha az Egyház a mi anyánk, mint ahogyan az. és Mária az Egyház anyja, ebben az esetben Mária a nagyanyánk”. A végül is 2070:32 arányban elfogadott új szöveg nem deklarálta Mária1’ az Egyház anyjának, viszont VI. Pál a zsinati atyákat megcáfolva, pápai hatalmánál fogva, mégis az „Egyház anyjává” proklamálta Máriát. Nem egyértelmű állásfoglalás jelzi a zsidókkal foglalkozó fejezetet sem. A kérdést igy tették fél: — „Elítéld-e az egyház véglegesein és félreérthetetlenül a több évszázados zsidóüldözést és antiszemitizmust, és nyíltan magbélyegzi-e azt a történelmietlen tételt, amely szerint a zsidók felelősek Krisztus haláláért?” A javaslatot háromszor terelték holtvágányra és legalább hatszor átfogalmazták. Az integristák, és a? arab területekén működő főpapok hatására a második fogalmazásban, például az „üldözés” szót „rossz bánásmódra”-ra javították, és a „ma élő” zsidókat minősítették csak ártatlannak Krisztus halálában. Végül agy általános „igazságot szolgáltató nyilatkozatot” fogalmazták meg, majd félretették azzal, hogy további észrevételek január I5-ig küldendők be. Három évi munka után hetedik változatban került plenum elé „Az egyház és a modem világ” című 13 séma. Az emberiséget foglalkoztató komoly kérdésekben — a háború és béke, az éhség, az atombomba, a szüíletásszabá- lyo?4s,, st. —. kellett volna az egyháznak, véleményt nyilvánítania, és útmutatást nyújtania. Éppen ez a séma az, amely érdekelheti a világ-közvéleményt. Bátor roegnyilvá- nul ásókban nem volt hiány. Mgr. Guilh era (Franciaország) az atom-bakteorológiai és ve- •.gvjtogvverek, betiltását, követel te. R. P, Mähen, a Mill Hill-' nv^srick főgenerálisa. ísy kiáltott fel a vitában: ..Mit Számít a pápai csalhatatlansás azoknak, akik éheznek!” A szíjletésszabá-iyozás probléma - ját érintve Sueneus belga érsek e szavakkal fordult főpapi kollégáihoz: „A szerelem ön- maigábsai vett ió, és megvannak a maga igén vei és sajátos törvényei. Könyörgöm atyák, ne teremtsünk új Galilei-pert. Az a feladatunk hogy a doktrínát a változó helyzetben alkalmazzuk.” Az ékesszólás és a reális látás azonban nem bizonyult elégségesnek. A 13. séma átkerült a következő ülésszakra... Az, ami a zsinaton eddig történt, a befejezetlenség képét mutatja. Nem lehet tudni, mi következik ezután. Korolovszky bajos Hagyom figyelni keG, ha as ember el akarja csípni a lényeget egy ilyen beszélgetésből, ahol a beszélők olykorolykor egy nagyon finom, nagyon kifejező kézmozdulattal helyettesítik a szavakat, s a szavaknak is, amit kimondanak, valami bűvös mellék- árnyalatuk van, olyankor is, amikor értelmesen átgondoltak s szinte megtámadhatat- lanul pontosak. Mert hiszen nemcsak a beszélgetésnek, hanem a beszélgetők életének is középpontjában a tánc van, ami szavakkal nagyon nehezen visszaadható, éppen azért, mert tánc, vagyis egy sajátos, külön művészet. Árva Eszter és Hetényi János azért utaztak ösztöndíjjal Kievbe, hogy ott klasszikus technikát tanuljanak. Három hónapból három és fél lett, éppen annyi idő, hogy a Sev- csenko Operát meg a várost nagyon meg lehetett szeretni, de igazán megismerni talán nem. Inkább csak megérezni valamit: egy különös világot, amelyben a táncnak izgatóan fontos szerep jut. Két tehetséges, fiatal ember, aki a táncra tette fel az életét, persze hogy ámulva és szorongva, feszült figyelemmel és fogcsikorgató odaadással leste ennek a világnak a titkát. A szállodában egy kedves kis szoba, amit percek alatt meg lehet szeretni, mosolygó, barátságos arcok, amelyek között az első hét végén otthonosan érzi magát az ember. Mindent elintéznek: hogy moziba, színházba, uszodába járhasson a két kis magyar kolléga, hogy a közös operaházi próbák és gyakorlatok mellett minden délután Anatol Bilov balettmester foglalkozzon velük. Jégkrém-árusok a hideg utcasarkon, rengeteg bisztró, ahol jobbnál jobb aludttej, yoghurt kapható, a hús mellett mindig sárgarépa, párolt borsó és rizs. Nagy séták * pártán, aztán Kiev félszabadulásának ünnepe, amikor a város színes villany- körték ünnepi ruhájába öltözött. — Olyan volt, mint egy óriási Piccadilly — mosolyog Árva Eszter saját furcsa hasonlatán. Beszélgetés KievrőL a táncról és a támításról ..&' wwszk tánc. Az operaházban hetenként 3—4 balettet adnak elő, nagyobb színpadon, mint a budapesti Operáé. A táncosok 109-en vannak. A nagyszerű Hattyúk tava és Don Quijote előadásokon kívül nagyon érdekes koncert-darabokat lehetett látni, amelyeket fiatal koreográfusok készítettek. A karmesterek meghökkentő mértékben tisztában vannak a tánccal, a balett-szakmával, a próbákon és gyakorlatokon is ott vannak, kísérnek. A televízió vendégművészekről készített műsorában Árva és Hetényi is fellépett. Táncoltak egy Diótörő-előadásban. s két nappal az elutazás előtt egy koncert-darabban. .Árva Eszter elhasznált 50 pár cipőt, pedig három hétig fájt a lába és nem táncolhatott. A táncosok ott kint nagyon megbecsült emberek, törődnek velük. Az intézet elvégzése után 20 évre nyugdíjba mehetnek. Tolja, a balettmesterük, az egykori kiváló szólótáncos is nyugdíjas volt a maga harmincnyolc évével. Összevy ü j t ölték a felszabadulás dokumentumait A Janus Pannonius Múzeum Helytörténeti Osztálya szorgos munkával összegyűjtötte és feldolgozta a felszabadulás megyei dokumentumait. A munka nem kampányjellegű, már évek óta folyik a rendszeres gyűjtés. A cél az volt, hogy a felszabadulás 20. évfordulóján megrendezésre kerülő kiállításon minél több érdekes dokumentum szemléltesse a közelmúlt történetét. A feladatot megnehezítette az a tény, hogy a háború utolsó hónapjainak és a felszabadulás első napjainak emlékei eléggé elpusztultak, vagy hiányosak. Ennek ellenére, a Múzeumbarátok Körének közreműködésével sikerült megszerezni olyan repülőgépekről ledobott röplapokat, amelyek az ellenállásra szólítottak fel, fasisztaellenes plakátokat, kiürítési parancsokat, kijárási igazolványokat. A meginduló új életnek Is számtalan dokumentuma gyűlt össze. Személyi igazolványok, a termelés megkezdését sürgető röplapok és plakátok, inflációs és szükségpénzek, közöttük a Pécsett kinyomott, de forgalomba nem kerülő pénz, amely ritkaságszámba megy. Megtalálhatók az új, értékálló forintnak papír- és fém képviselői. Összegyűjtötték a koncentrációs táborokból hazatértek ruháit, magukkal hozott felszerelési tárgyakat, látható a rosszemlékű sárga csillag, és természetesen rengeteg fénykép. Megvan a Pécsett megjelent valamennyi újság, folyóirat, közöttük olyan szépirodalmi folyóirat, amelyből csak egy példány jelent meg. Számtalan tárgy, fénykép mutatja be a meginduló életet; földosztással kapcsolatos rendelkezések, földosztó lánc, az első választások plakátjai, röp- és szavazócédulái. választási gvűlé- sek fénykénéi, politikai és mozgalmi jelvények. Nagyon sok tabló. 1'énvkép és ^grafikon szemlélteti az elmúlt húsz év fejlődését, a megye eredményeit: az új gyárakat, egészségügyi, szociális es kulturális létesítmér- :et. a. tfrrr,előszövetkezetek fejlődését. Az összegyűlt anvag felállítása. elrepdorójíe f-tern-v első napjaiban megindul, a kiállítás helye a Modern Kép Sár helyisége 1met És a közönség... ten úgy jnondják, mint g- csodálatosabb élményt: ózönség imádja a baléi. :t es ért is hozzá, egy-egy nenéz, szépen sikerült mozdulatot a nyűt színen tapssal Köszön meg. Jártak egy kínai nyelvtudósnál is vendégségben. — Kínai nyelvvel foglaújo- zik, tudós — magyarázza Árva Eszter, mint egy7 mese' — de rettentően ért a tánchoz és minden balett-előadáson ott van. Ez a hobbyja. És voltak ott nagyon sokan iiye- :iek. Igen, a tánc szeretető én tisztelete a levegőben érezhető volt. Amikor őlí ketten először beléptek a próbaterembe, az volt az első gondolatuk: ezek itt nagyon tudnak. És féltek is kicsit, most már férfiasán bevallhatják. De azért kétségbeesett erőfeszítéssel figyeltek és dolgoztak. — Eleinte nagyon nehéz volt. Tolja egy pillanat alatt elmondta a gyakorlatot, azonnal fel kellett fogni és meg is csinálni. Ugrások és forgások fejlesztése volt a cél, de hogy mi mindenre kell az embernek gondolnia közben, az szinte elmondhatatlan — állapítja meg Hetényi János. — Eleinte nagyon fárasztó is volt — vallja be Árva Eszter — minden alkalommal sírni szerettem volna a gyakorlatok után. Fizikailag is megerőltetőnek éreztük. — De ez volt a célja és értelme az egésznek. A klasz- szikus technika minden tánc alapja, s amikor az ember táncol és fellép és arra figyel, hogy gondolatokat, mondanivalót fejezzen ki a táncával, néha-néha megfeledkezik ilyesmiről, hogy kéztartás, térdek zárása stb. Ezt így7 nehéz elmondani, de Tolja mindig talált kifogásolni valót. Kicsúfolta egy-egy kézmozdulatunkat, akkor arra koncentráltunk és kijavítottuk. De akkor kiderült, hogy közben elkövettünk egy másik hibát. — Olyan volt ez, mintegy edzőtábor. Az intézetben ezt tanultuk, de onnan kikerülve dolgozni kezdtünk, a technika, mint különálló dolog, mint iskolai feladat, kicsit háttérbe szorult, s most volt alkalmunk megnézni, mi az, amire ügyelnünk kell. — Az évek folyamán megszoktunk dolgokat, beideg^o- dött egy-két hiba is, ezekre hívták fel a figyelmünket. Itthon kell tovább dolgoznunk, mert csak észrevenni lehetett ennyi idő alatt a . kritikus pontokat, megtanulni, beidegzeni nem. Igyekeztem nagyon megjegyezni, amit Tolja elmondott, föl is írtam egyetmást. — Hogy mennyi rengeteg munka, csiszolás, figyelem, akaraterő van egy-egy kidolgozott és magátólérteíődő mozdulatban, azt megtanulhattuk. Főleg az a hallatlan energia és odaadás ragadott meg, ami az ottani jó táncosokban megvan. És nemcsak a próbateremben kell ezekre a dolgokra gondolni, hanem mindenütt. Mindenütt és mindig. — És mindig többel kell magunktól követelni, mint amennyit meg tudunk csinálni. Csak így érhetjük el. hogy könnyedek legyünk a színpadon, s ha majd megszakadunk is. a közönség élőt7 ne látsszék semmi erőfeszítés. — Igen, és ezek a technikai alapok hozzásegítenek bennünket, hogy világosabban és lendületesebben fejezzük ki a gondolatokat, amik a modem balett lényegét jelentik. Fárasztó volt. nehéz volt. de szép volt és gazdag tapasztalatokkal teli ez a több mint negyedéves távoliét. Még mélyebben, még erősebben lát- iák mindketten a tanulás, a munka fontosságát. A. c*c r'r" "•*’. ZOnVO idegzés” pedig a közeli jövő dolga lesz. Hallatna ErzséhaA ] i BIZSE JANOS
