Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

fvtlög proletárjai, egyesQljetek! XXII. ÉVFOLYAM. 36. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1965. JANUÁR 31., VASÁRNAP Igényesebben szervezettebben f smeretes, hogy második *- ötéves tervünk befejező esztendejének kulcsfeladata a termelékenység emelése: a termelésnövekedésnek 70 szá­zalékát kell ilymódon bizto­sítani. Hogyan lehet ilyen magas termelékenységi arányt elemi? — kérdezték az egyik üzemben —. Hiszen nem ka­punk beruházást, sőt, a fel­újítási összeget is megnyirbál­ták. Kétségtelen, a beruhá­zása összegeiének a félig kész nagylétesítményekre történő koncentrálásával átmenetileg a szükségesnél kevesebb pénz jut az üzemek korszerűsítésé­re, a termelékenység-emelés technikai megalapozására: a gépesítés, a kernizálás, az au- .omatizálás fejlesztésére. Ezért idei termelékenységi eredmé­nyeink nem származhatnak a műszaki színvonal ugrásszerű emelkedéséből. Elsősorban a meglevő technika jobb hasz­nosításában, a munka- és üzemszervezés javításában rejlő nagy tartalékok feltárá­sára van szükség. Az idei terv a gépiparban 21 millió normaóra megtakarí­tását írja elő. Nem kisebbek a feladatok más iparágakban sem. A sok milliós normaóra- megtakarítás — tekintettel a ,'étszámhelyzetre — nélkülöz­hetetlen. De a lehetőség is megvan hozzá, hiszen üzeme­ink tekintélyes részében a na­pi 480 perces munkaidőnek 20—35 százaléka, vagyis más­fél-két öra veszendőbe megy. Az állásidők nagyobb hánya- őr a munkástól független té- pyezőkből adódik. Szerszámra, rajzra, anvagra, TMK-lakatos- .ro és beállítóra vár a dolgozó. A vesztetegidők másik, kisebb részét okozza csupán a mun­kás hibája, fegyelmezetlensé­ge A fegyelmezetlenséget és a szervezetlenséget egyébként nehéz élésen szétválasztani. A raíz-. az anyag-, s a szerszám- hiányt nemegyszer a raktáros, az anyagbeszerző, a diszpécser s b fegyelmezetlensége okoz­za. Nyilvánvaló, a szervezet­lenség is fegyelmezetlenséget szül a termelőműhelyekben. Szinte lehetetlen pontos mun­kakezdést megkövetelni ott, ahol például a dolgozó eleve tudja, hogy délfelé elfogy a munkája. Ahol viszont a dolgozóra és a gépre előre lebontják a havi programot, s megfelelően elő­készítve, időben biztosítják a rajzot, a szerszámot stb. — ott a fegyelemmel aligha van baj, a munka serkenti az em­bert. A legfontosabb tehát, hogy a vállalatok konkrét veszteségidő tanulmányok alapján javítsák meg a szer­vezettséget, gondoskodjanak a zavartalan munkafeltételek­ről. A normák felülvizsgálá­sa ét kiigazítása is csak ak­kor párosulhat tényleges, tar­tós termelékenység-emelke­déssel ha azt hatékony mű- erfw és szervezési intézkedé­si o megalapozzák. » z elemző és a műszaki 1*• szervező munka persze nem szorítkozhat csupán a munkás állásidejére. Hiszen nála is többet áll a gép. Amíg a munkás szerszámot élez gépet állít be, anyagot fog fel és így tovább, —■ a gép „türelmesen vár”. A mű­szaki vezetők viszont nem le­hetnek türelmesek a nagy előkészítési és egyéb mellék- időkkel szemben. Kisgépesítés- sel, kéziemelőkkel, pneuma­tikus befogókkal, a központi szerszámélezés megteremtésé­vel helyenként 10—15 száza­lékkal is növelhető a gépek üzemideje. És minden befek­tetés nélül a töredékére szo­rítható a mellékidő jó szerve­zéssel: a műszakon belüli munkaátállások csökkentésé­vel és a szérianagyság növelé­sével. Kiszámították például, hogy egy marógépen ha ugyanazt az alkatrészt hat-tíz darabos tételekben munkálják meg, akkor az egy munkada­rabra jutó átlagos időráfordí­tás 84 perc. Ha viszont a 300 darabos éves szükségletet egyetlen sorozatban legyárt­ják, akkor egy darab meg­munkálási ideje három percre csökken. Megtörténik, hogy a magas termelékenységű, korszerű gé­pet nem használják ki meg­felelően. Főleg azért, mert fiem győzik kiszolgálni a be­rendezést és időnként leállít­ják, hogy a korszerű gép nagy étvágyát és az elavult anyag- mozgatási módszereket össze­hangolják. Máskor meg, a korszerű szerszámok és a meglevő technológiai előírások hiányában úgy használják, mint valami régi, elavult ma­sinát. A régi és az új ter­melőberendezések szinte min­den üzemben egymás mellett dolgoznak. Pedig a régitől esetleg megszabadulhatnának, ha két vagy három műszak­ban használnák az újat. A műszakok ilyen racionális nö­velése nem kíván többletlét­számot, ellenkezőleg, munfea- prSmegtakarítást jelenthet. T me csupán néhány lehető- ség, példa a munka-ter­melékenység emelésére, ami nagyobb beruházások és tech­nikai rekonstrukció nélkül rö­vid idő alatt eredményt hoz­hat. Ilyen tartalékok kiakná­zásával egyidőben nélkülöz­hetetlen, hogy a normákat mindenütt a ténylegesen ki­alakult műszaki és szervezési színvonalhoz igazítsák. A nor­ma nem öncél, hanem esz­köz. Csakis a reális teljesít­mény-előírások ösztönzik a dolgozóikat arra, hogy haszno­sítsák a termelékenység-eme­lés adott eszközeit és felszá­molják a saját hibáikból szár­mazó veszteségeket. A terme­lékenység emelkedésével a népgazdaság gyarapszik, ami­nek közvetve a munkás is haszonélvezője. A normakar­bantartások és kiigazítások nem érintik a vállalat bér­alapját, s így a termelékeny­ség emelkedésével a dolgozók keresete is rövid idő alatt elérheti az előző szintet. A szigorú gazdálkodási fe­gyelem, a normaügyekben is rendet, tervszerűséget igényel. Az utóbbi időben sok válla­latnál elhanyagolták a normák folyamatos karbantartását Még azokban az üzemekben is, ahol a technológiai és mű­szaki változásokat rendszere­sen követte a normák módosí­tása, az apróbb szervezeti in­tézkedések, — a begyakor­lottság növekedésével idővel lazultak a teljesítményköve­telmények. S mivel a dolgo­zók tevékeny részvételét a termelékenységi feladatok végrehajtásában csak az ösz­tönző normák biztosíthatják, mindenütt reális követelmé­nyekre van szükség. Nélkülözhetetlen, hogy a technológiai és munkaügyi szervek igen megfontoltan, körültekintően, a dolgozókkal és a szakszervezeti tisztségvi­selőkkel egyetértésben végez­zék a normák módosítását. Nem árt újból és újból hang­súlyozni: a bérezés alapja csak olyan norma lehet, amit az adott munkakör ellátására szakmailag alkalmas és a szükséges begyakorlottsággal Szombaton hajnalra sikerült megfékezni a Zohák-aknai bányatüset Mint már korábban hírt adtunk róla, a hét elején öngyulladásból származó bányatűz ke­letkezett a komlói Zobák-aknán, több mint hatszáz méter mélységben. A műszaki és fizi­kai dolgozók aztőta éjt nappallá téve mun­kálkodtak a tűz megfékezésén, lokalizálásán. Több mint száz órai megfeszített munkájuk szombaton hajnalra eredménnyel járt: a ve­szélyeztetett bányatérséget gátak közé fogták, a tüzet a levegőtől elzárták, így a veszélyt elhárították. A Mecseki Szénbányászati Tröszt és az üzem vezetősége máris megtette a szükséges intézkedéseket új munkaterület kialakítására, s ennek érdekében a feltárás és elővájás gyorsítására. Addig is, amíg újból valameny- nyi dolgozónak termelőterületet tudnak adni, a zobáki bányászok egy részét átmenetileg társüzemükbe helyezik át, elsősorban a kom­lói Kossuth-bányára és a pécsi István-aknára. A mecseki bányaüzemek saját kötelezettsé­geik túlteljesítésével igyekeznek Zobáls-akna termelés-kiesését csökkenteni, pótolni. Hazánkban készülnek az NDK teherautóinak villamos berendezései Magyarországra szakosították a 700 wattnál nagyobb teljesítményű váltóáramú generátorok gyártását A szocialista országok gaz­dasági együttműködése máraz idén igen előnyösen megvál­toztatja az autóvillamossági felszerelések gyárának mun­káját. Az NDK-val kötött megállapodás szerint ugyanis a magyar ipar elvállalta az NDK-ban készülő teherau­tók valamennyi önindító motorjának, dinamójának és feszültségszabálvozójának gyártását, ebből a dinamók és az indítómotorok az AUTOVILL-ben készülnek. Az NDK-dinamőkat már az idén több tízezres sorozatban gyártja az üzem, ami egyma­gában is igen kifizetődő fel­adat. Munkájuk gazdaságossá­gát azonban tovább növelik azzal, hogy a Csepel Autógyár dinamóit is az NDK doku­mentációi szerint alakították át, így a két ország autóipa­ra részére ugyanazt a típust gyárthatják minden eddiginél nagyobb sorozatban, szám sze­rint az idén körülbelül 80 ez­ret, s ennek megfelelően csök­ken az önköltség is. Más szocialista országok is szoros kapcsolatokat építenek ki a magyar autóvillamossági iparral. A KGST 7-es számú szekciója például hazánkra bízta a 700 wattnál nagyobb teljesítményű váltóáramú ge­nerátorok gyártását, s az AUTOVILL ennek a gyárt­mánynak a bevezetésénél is nagy sikereket ért el. Az 1500 wattos generátor mintapéldá­nya már korábban elkészült, egy autóbuszba szerelve már 100 000 kilométer utat tett meg, üzemzavar azonban még egyszer sem volt. Legújabban az 1200 wattos generátor min­tapéldányát adták ki. A generátor percenkénti 1500-as fordulatszámmal éri el azt a teljesítményt, ami­hez az előírások szerint 2600 fordulatszámot is igénybe vehettek volna, ilymódon a generátor súlyát a tervezett 18 kilóról 14,2 kilóra csök­kenthették, a berendezés hossza pedig a megen-edett 280 milliméter helyett alig éri el a 237 millimétert. A generátor szilíciumdiódával működik és ugyancsak félve­zetőkkel működő feszültség- szabályozóval is kiegészítik. A sorozatgyártást megfelelő próbák után kezdik el. Az Autóvillamossági Felsze­relések Gyára jelentős beru­házásokat kap új feladatainak Eltemették Winston Churchillt végrehajtásához. Az idén 52 automata és félautomata gé­pet helyeznek üzembe, és a több tízezernyi dinamó szinte emberi kéz érintése nélkül ké­szül az automata sorokon. Né­hány hagyományos cikkét ki­sebb vállalatoknak adja át az AUTOVILL. Az izzitógyer- tvák gyártását például a Veszprémi Fémfeldolgozó Vál­lalat veszi át ez év közepén. Az automatizálással és a nagysorozatú gyártással a termelékenység olyan nagy mértékben növekszik, hogy újabb munkaerők alkalma­zása nélkül a tavalvihoz ké­pest 14 százalékkal emelke­dik a gyár termelése. Az üzem fejlődése az ország fizetési mérlegének alakulása szempontjából sem lebecsü­lendő, mert az AUTOVILL idei exportja több mint 80 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál Indonézia március 1-ig ax EMSZ tngju murud Az AP jelentése szerint Stevenson amerikai fődelégá- í tus közölte az ENSZ köztö­ltéének elnökével, hogy z 'amerikai küldöttség az esed eg sorra kerülő szavazások dóit' ! követelni fogja, hogy a Szov­jetunió, Franciaország és más i államok ne gyakorolhassák szavazati jogukat. Stevenson kijelentését a latin-amerikai államok ENSZ-képviselőinek zárt ajtók mögötti értekezle­tén tette, ahol az alapokmány I 19. cikkelyének alkalmazását vitatták meg. Az értekezleten kiderült, hogy az amerikai kül döttség továbbra is makacsul ragaszkodik álláspontjához* amely szerint a Szovjetunió* Franciaország és sok más ál­lam nem tett eleget a világ- szervezet irányában fennálló fizetési kötelezettségének, minthogy nem volt hajlandó hozájárulni az ENSZ kongói és közép-keleti akcióihoz. Mint ismeretes, a Szovjetunió állás­pontja az, hogy ezeket az ak­ciókat a Biztonsági Tanács megkerülésével fogadtatták el* s így azoknak törvényes jog­alapjuk nincsen. ENSZ-körök szerint a 19. cikkely alkalmazásával kap­csolatos viták miatt egyre v>bb tagállam szeretné, ha a köz­gyűlés üléseit májusig elna­polnák, de az Egyesült álla­mok a javaslat ellen van. U Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács tagjaival pénteken folytatott nem hiva­talos megbeszélései után kö­zölte, hogy Indonézia „techni­kailag” március 1-ig marad a világszervezet tagja. A főtit­kár szerint a világszervezet­hez intézett indonéz levél szerint az ország január el­sejével vonult ki az ENSZ- ből, de az indonéz kormány kérte, hogy ÉNSZ-kiri'^ttsé- gének hivatalos státusa' már­cius 1-ig tartsák fenn. A mi munkánk gyümölcse Komló Szombaton Londonban ün­nepélyes gyászszertartáson bú­csúztak el Winston Churchili- től, a nagy angol államférfi­tól Ilyen nagyszabású gyász- szertartás még nem volt az angol fővárosban az elmúlt száz évben: 110 nemzet képvi­selői jöttek el, hogy búcsút vegyenek a halott Churchilltől A Szent Pál székesegyházban a gyászszertartáson ott volt Erzsébet királynő és családja, a többi között Eisenhower, De Gaulle, Erhard kancellár, a ] norvég, a dán, a görög, a bel­ga király, a holland király- ! nő. A Szovjetuniót Rudnyev i | miniszterelnökhelyettcs, Ko- ! nyev marsall és Soldatov lon­doni nagykövet képviselte. A Szent Pál székesegyház­ban lefolyt gyászszertartás után a koporsót a Towcrhez i vitték, majd a Themsén ke­resztül a Waterloo pályaud- j varra. Churchill holttestét a j pályaudvarról különvonat vit- i te Bladon-ba. és a családi sírboltban temették el szülei • mellé. rendelkező átlagos képességű dolgozó tartósan teljesíthet, az előírásoknak megfelelően biz­tosított műszáki, szervezési és egyéb feltételek mellett. ITa a norma reális, nem vezethet sem a techno­lógiai fegyelem megsértésére, és a minőség romlására, sem a dolgozótól nem követel le­hetetlent. A reális normák mellett a helyes tendenciák érvényesülését egyéb intézke­désekkel is (minőségi és tech­nológiai ellenőrzés megszigorí­tásával, bérszorzók és teljesít­ményplafonok alkalmazásé- val) segíteni kpll, A torm^lr kenység emelését nem a nor- mák mechanikus rendezése, I hanem a tartalékokat feltáró ■ érdemi, műszaki, szervezési | intézkedések biztosíthatják. A j teljesítmény-követelmények '• helyes megszabása feltételezi ; tehát a technológusok és a \ programozók, az üzemvezetők és az anyagbeszerzők „normá­jának” módosítását is. Ilyen módon az egyetértő, összefo­gásra épülő közös cselekvés válik általánossá és a teljesít­mények és követelmények új­raértékelése találkozik majd mindenütt a dolgozók egyet­értésével . v,,. k i i

Next

/
Thumbnails
Contents