Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-30 / 25. szám
085. JANUAR 30. 7200 vagon kerestetik! Hétezerkétszáz teherkocsi átlagban tíz tonnával számítva 12 ezer tonna árit szállítására alkalmas. Ennyi vagonnal huszonnégy napon keresztül biztosítani lehetne István-aknán felszínre jövő szén elszállítását. Az elmúlt esztendőben pedig körülbelül ennyi áru maradt elszállítatlanul ezeknek a vagonoknak hiánya miatt. Pedig a vagonok léteznek, ott szerepelnek a MÁV kocsiparkjában, járják az ország területét, hozzák-viszik az árut. S talán a szokásos karbantartásnál hosszabb időt sem töltöttek a műhelyben, tehát forgalomban voltak, s mégis hiányoztak. A MÄV dolgozói, s azok a vállalatok, amelyek rendszeresen fuvaroztatnak, tudják, hogy felesleges teherkocsija az országnak nincsen, sőt jő volna, ha a jelenleginél többel rendelkezne. „Saját bőrükön" érzik sokszor a vállalatok azt Is, hogy mit jelent, ha nem kapnak időben vagont az áru elszállítására vagy a nekik szállított anyag késlekedik. A vállalatok felesleges kiadásait terheli a kötbér is, amit kocsiállás címen fizetnek ki. S mindennek ml az oka? Nagyon sokszor a közöny. Az elmúlt évben többször megírtuk, hogy a Megyei Szállítási Bizottság milyen intézkedéseket hozott az áruszállítás meggyorsítására, a vállalatok és a vasút jobb együttműködésére.. Vasárnaponként többször is megnéztük, miért állnak a kocsik, rakodnak-e a vállalatok vagy közömbösen szem lélik, hogy rostokolnak az áruval telt vagonok. Nos, a kapcsolat, az együttműködés valamit javult. Ez is hozzájárult talán, hogy a MÄV Pécsi Igazgatósága tavaly 364 000 tonnával több árut szállított, mint amennyit a terv előírt. De ha a fent említett hétezerkétszáz teherkocsit is a célnak megfelelően használhatták volna fel, akkor 400 ezer tonnával több árut tudott volna elszállítani. Idén egymillió tonnával több árut kell szállítania a Pécsi Igazgatóságnak, mint tavaly. Ehhez az egyik rejtett tartalék a tavaly „elveszett” hétezerkétszáz vagon. Ugyanis ezeket azért nem tudták jól hasznosítani, mert a vállalatok hibájából rostokoltak vagy ésszerűtlen áruirányítás miatt „bolyongtak” az ország területén. S ez olyan luxus, amit sem a MÁV, sem a népgazdaság nem engedhet meg magának. A Pécsi Igazgatóság dolgozói még a hónap elején különböző vállalásokat tettek, a kocsik gyorsabb javítására, az áruszállítás meggyorsítására, a szerelvények rakodási és állásidejének csökkentésére, a menetrendszerűség betartására. Igyekezetük, elhatározásuk, s eddigi munkájuk elismerés- reméltó. S ha rajtuk nem fog múlni, a jó eredmények elérése, ne múljon azokon a vállalatokon sem, amelyeknek munkája a vasúti forgalom nélkül elképzelhetetlen. A jelenlegi idő kiválóan alkalmas az előszállításokra. Vetőmag, mű- ' trágya, építőanyagok, s egy i sor áru kerülhet mielőbb rendeltetési helyére. S egy- egy szállításnál azt sem árt figyelembe venni, hogy kisebb távolságokra ésszerű-e vagonokkal fuvaroztatni, — vagy olcsóbbá, gyorsabbá tenné ezt a gépkocsi. Nem árt, ha már most, év elején megkerestetnének azok a tavalyi „elveszett” vagonok. I--------------------------napló----------S zabványok a mezőgazdaságban 3 Univerzális „gyorske^a" Jelenleg 800 mezőgazdasági szabvány van érvényben, s közülük 400 olyan, amit a mindennapi életben lépten nyomon alkalmaznak, illetve nem alkalmaznak. Vajon hányán tudják a megyében, hogy az MSZ-szabvány megsértése enyhébb esetben 3000 forinttal büntethető szabálysértés, súlyosabb esetben bűntett. A tsz-ek nem ismerik a szabványokat A megye egyetlen termelőszövetkezetében, még az orszá gos hírű nagy tsz-ekben sem ismerik a mezőgazdasági szabványokat, s ennek az a meglepő következménye, hogy azokat teljesen figyelmen kívül hagyva adják-veszik a termékeket. A termelőszövetkezetekkel szerződéses kapcsolatban lévő vállalatok egy része is szigorúan elzárva őrzi a szabványokat, nehogy azok esetleg a termelő gazdaság kezébe kerüljenek. Egyetlen kivétel akadt ez alól, a Rost-, Kender- és Lenterrtieltető Vállalat, mely évről évre kiküldi a szerződésihez csatolva a szab ványokat és nem fél felvilágosítani a tsz-eket, nézzétek; ezért a pénzért ilyen és ilyen minőségű árut kell adnotok, s ha kifogástok van a minősítés ellen, itt meg itt lehet reklamálni. Az AGROKER műtrágya osztályán azt kérdezték: „Mi az a szabvány?” S amikor megtudták, valami olyasfélét feleltek, hogy örülnek a tsz- ék, hogy egyáltalán kapnak műtrágyát, eszükbe sem jut a minőségét kifogásolni. Ez igaz. Évek hosszú során át egyetlen reklamáció sem érkezett a Itsz-ektől, hogy a műtrágya vagy a növényvédőszer nem jó, hogy nincs meg az a hatóanyaga, amit a gyárban ráírtak. De azt már észrevették például, hogy az Arvalintól nem pusztulnak el az egerek. Mégis, eszükbe sem jutott az Árváimból mintát venni, azt beküldeni az Országos Minőségvizsgáló Intézetnek, mert nem tudták, hogy élhetnek ezzel a jogukkal. Annál gyakrabban élnek a jogukkal a vállalatok, hogy a szabványnak nem megfelelő termék, áru árát csökkentsek, s ha ezért a tsz reklamál, megkezdődik a végnélkül! pereskedés. Se szeri, se száma a vitás ügyeknek, s ezek a viták rontják a jó kapcsolatot a termeltető vállalatok és a tsz-ek j között. Ki dönti el a vitát? Különösen sok és hangos i vita volt ezen az őszön a cukorrépa átadása körül. A tormási tsz-ben például 20 százalékot vont le a gyári átvevő a répa súlyából sár miatt. A tormásiak sokallották, hisz évek óta termelnek cukorrépát, de nem szóltak egy szót sem, mert hallották, hogy ha egy tsz reklamál, a gyár labor próbamosást végez és kideríti, hogy az átvevőnek volt igaza. Ha csak sejtette is volna a tsz, hogy a reklamációt ez esetben egy semleges szerv hez, a járási, illetve a községi tanácshoz lehet benyújtani, biztos élt volna ezzel a jogával. Vitás ügyekben a cukorrépán kívül a kender és len esetében is a tanácsi szervek döntenek. Ha a tsz a szabványtól eltérő, nem megfelelő minőségű vetőmagot kap, ez esetben per döntő az Állami Vetőmag Felügyelőség. Egyéb szerződéses magvak esetében — kukorica, rozs, egyéb gabonafélék stb. — nem a magvakat forgalmazó Terményforgalmi Vállalat, hanem a Kamarai Szakértő Bizottság dönti el a vitát. Szőlő-, gyümölcsfa szaporító-anyag, gyógy- és illóolajos növény, valamint műtrágya és növényvédőszer esetében az OMMI illetékes a vitát eldönteni. Sok a visszaélés Sajnos, a vállalatok sokszor visszaélnek azzal, hogy a termelőszövetkezetek nem ismerik a szabványokat és azzal kapcsolatos jogaikat. A tejet például zsírszázalék után fizeti a Tejipari Vállalat a tsz-eknek. A szabvány legalább 3,8 százalékos tej átadását írja elő. A bikali termelőszövetkezetben a közelmúltban például vizsgálatot rendeltek el, s kiderült, hogy a tsz 4 százalék zsírtartalmú tejet ad át, a vállalat azonban csak 3,8 százalékot mutatott ki, tehát két százalékkal becsapták a tsz-t, ami napi 600 liter tejnél igen sok. Azzal a kéttized százalékkal átszámítva pénzben 24 ezer forinttal károsították meg a termelőszövetkezetet. Az igényekhez képest kevés a takarmánytáp, ezért örülnek a tsz-ek, ha hozzájutnak s nem firtatják, milyen a minősége. A szabvány előírása szerint 1964-ben például a tojótápok emészthető fehérjetartalma 16 százalék volt. Ezzel szemben az állami gazdaságok laboratóriumában az elmúlt napokban kimutatták, hogy ez a 16 százalék a valóságban csak 14,8 százalék volt. Kutathatja a tsz, hogy miért nem tojnak többet a tyúkok. Először a táp áránál károsul, másodszor a kisebb tojástermelésben. Igen sok a vita a MÉK zöldségátvételei körül is. A MÉK zöldségszabványad hiá nyosak, csak azt tüntetik fel, mi a termelő kötelessége, de annak jogait és feltételeit nem ismertetik. Az elmúlt évben harcolták ki a nagyüzemek — elsősorban az állami gazdaságok, hogy a szabványban előírt 14,5 százalék alatti víztartalomért szemestermények esetében térítést fizessen a Malomipari Vállalat, s ez a kívánságuk jogos volt, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a 14,5 százalék feletti víztartalomért minden esetben levonás jár. Meg kell ismerni a köveie'ményeket! A vitákat úgy lehet megelőzni, hogy a terményekből minden esetben mintát kell venni és azt vagy ott helyben megvizsgálni, vagy ha nincs meg hozzá a megfelelő felszerelés, illetékes helyre beküldeni. A mintavételi és vizsgálati eszközöknek a beszerzése néha fillérekbe kerül s gyakran ezek hiányán múlik, hogy súlyos ezrekkel vagy tízezrekkel károsodik a termelőszövetkezet. Meg kell is- memiök a termelőszövetkezeteknek is a mezőgazdasági szabványokat, melyek a budapesti Szent István téri Szabványboltban postán is megrendelhetők. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya okulva az elmondottakon, az elmúlt év tavasza óta minden járási tanácson kijelölte a szabványügyi felelősöket, akik a vitás esetekben azonnal intézkednek. A szabványokban való eligazodás azonban minden tsz-vezető, szakvezető részére saját és a tsz-e érdekében kötelező. — Rné — Kis Szabó János, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat lakatosa univerzális kézikapát, ahogy ő elnevezte „gyorsk pát” készített három különböző méretű késsel, melyek cserélhetők a sortávolságnak megfelelően. Az elnevezés egyébként talá’ó. a kipróbálás során ugyanis bebizonyosodott, hogy a vele elérhető teljesítmény háromszorosa a hagyományos kézikapáénak. Foto: Czakó Több szintes társasházak magánerőből A lakásépítkezésről, az elmaradt kommunális beruházások pótlásáról tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága Pécs város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága január 29-én megtárgyalta a városban folyó tanácsi lakásépítkezések műszaki előkészítettségét és a magánerőből történő építkezések helyzetét. A kapcsolódó beruházások 1964-ben a kormány által jóváhagyott lakásépítkezési terv 491 lakás volt, mely évközben 511 lakásra módosult. A tényleges teljesités ezzel szemben 550 lakás, amit a kellő műszaki előkészítettség és a kivitelező vállalatok anyagi érdekeltségének biztosítása tett lehetővé. A lakásépítkezés terén élért jelentős eredményekkel szemben a hozzájuk kapcsolódó beruházások megvalósítása jeA trópusok kicsiny darabja Kaposi János, a trópusok szerelmese. Ez abban nyilvánul meg, hogy néha korán reggel eltűnik a lakásból és csak későn este bújik újra elő. Hogy iyénkor mit csinál? Pátyolgatja a fáit a saját külön „trópusi’ világában. Szerinte semmi különös nincs ebben. Kesztyűszabászként kezdte, egyetlen szenvedélye az utazás — lett volna! — Gyermekkoromtól faltam az útleírásokat, mindent elolvastam, ami a kezembe került. Igazi „trópusi” szakértőnek kezdtem magam már érezni. Komolyan gondoltam, hogy valaha eljutok, ha nem az egyenlítő vidékére, de legalábbis valamerre délre — mondja. Az utazásból és a tervekből persze akkor nem lett semmi. Most már, mire válogathatna á társasutazások között, betegség köti helyhez, rokkant lett. A messzi tájak szeretete azonban nem halt meg benne, — ha nem mehetett el a trópusokra, hát megteremtette maga körül. — Hogyan? — Építettem egy övegházat hátul a kertben, mindenegyes téglát én falaztam, vagy két évig vesződtem vele. Igaz, hogy pici az egész, de az én fáim elférnek benne. Már régóta gyűjtögetem a növényeket, nem tudtam hova rakni őket, a feleségem a szobából kitiltotta valamennyit. Az üvegház miniatűr mása egy „valódi” botanikus kertnek. Lépcsőn kell lemenni a kályha egyenletes hőmérsékletet biztosít, az üvegtetőn keresztül kellemesen melegít a téli nap. És benne a „trópus”. — Milyen növényei vannak? — Az a nagy ott a sarokban citromfa, mellette narancsfa, narancscsemeték, mandarin, az ablak előtt füge, datolya, filodendronok, pálmák. A kávécserjém sajnos elszáradt, most akarok újat keríteni. — Melyik a legkedvesebb? — Természetesen a citromfa. — Legkülönlegesebb? — Brazíliából kaptam magokat, apró kis magvak voltak, nem is tudtam milyenek. Mikor kikelt a növény, úgy kezdett nőni, mint a bolondgomba. Egy hét alatt tíz centis lett, hat levéllel. Gondoltam, ha ez így folytatja, emeletes házat kel építeni neki. Lestem, mi lesz belőle, — de sajnos elszáradt, nem maradt meg. Azóta is keresem a szakirodalomban és nem tudok rájönni, milyen fajta volt. — Kapcsolatban van más gyűjtőkkel? — Hogyne. Levélben végigjártam már az országot, küldtem magot, nekem is küldtek vissza. Külföldről Is kaptam levelet, érdeklődtek, hogyan nőtt a citromfám ilyen nagyra. A kedvenc fa valóban nagyon szép, most is 22 citrom csüng rajta, kisebbek, nagyobbak. — Ellátja a családot citrommal? — Hová gondol? Nem engedem leszedni őket, rajta vannak két-három évig is. Megsárgulnak, következő tavasszal ismét visszazöldülnek, aztán megint megsárgulnak. A gazdájuk pedig gyönyörködik bennük, őrzi őket, mert a „trópusi fákhoz” nyúlni nem szabad senkinek. lentősen elmaradt. A bolgárkerti lakóterületre tervezett nyolc tantermes iskola, 50 férőhelyes óvoda, bölcsőde és ÁBC-áruház építése a helykijelölés megtörténte ellenére sem kezdődött meg, így a telep 850 lakásában beköltöző lakók kommunális szükségleteit kielégítő létesítmények csak 1966-ban épülnek fel. Az 1965-ös terv 430 lakás befejezését irányozza elő. Az elkezdett és 1966-ban átadásra kerülő lakások száma 390. Ugyanakkor a kapcsolódó beruházások közül felépül a Magaslati és a Regős utcai üzletház, a bolgárkertben pedig a húsbolt, élelmiszerüzlet, valamint a szabó- és fodrászműhely. Ugyanakkor megkezdik az iskola, az óvoda, a bölcsőde, az ÁBC-áruház és a cukrászda építését. Csökken a magánerőből történő építkezés Az elmúlt négy év adatai alapján a magánerőből történő lakásépítés csökkenő tendenciát mutat. Az összes lakásokhoz viszonyítva 1961-ben 48,5 százalék volt a magánerős, 1962-ben 42,3, 1963-ban 24,6, 1964-ben pedig 29,2 százalék. A csökkenést az építőipari szakmunkáshiány és a szükséges anyagokban mutatkozó hiány magyarázza. A városi tanács építési és közlekedési, valamint tervosztályának jelentése az 1965-re kiadott építési engedélyek alapján további csökkenést jelez. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a magán- építtetők az esetek 98 százalékában magántervezők egyedi tervei alapján készítették el családi házaikat, ami többlet- kiadást és többletmunkát igényel. A végrehajtó bizottság a vita során felhívta az építési osztály figyelmét a típustervek népszerűsítésére. A telkes családi házak építését városrendezési és város- gazdasági szempontok is korlátozzák. Jelenleg mintegy 3— 4 évre elegendő küzművesített terület áll rendelkezésre, melynek továbbfejlesztése 40— 50 millió forintot igényelne. A magánépítkezések többlakásos formáját tehát a kisebl: tési költségek mellett e. is indokolja. Érdekes javaslatként felvetődött a magánépítkezések állami kivitelezésének kérdése. A Pécsi Tatarozó Vállalat megfelelő bővítése után megvalósíthatóvá válna a kulcsát- adásos építési rendszer mely biztosítaná a korszerű ínus- tervek és olcsó tectv lógiai eljárások alkalmazását. Munkaverseny a tanácsi iparban A végrehajtó bizottság a továbbiakban megtárgyalta is elfogadta a munkaverseu e vonatkozó, az SZMT-vel közösen kidolgozott irányéi veket. 1964-ben a tanácsi vállalatok többsége eredményesen teljesítette tervét, s ehhez jelentős segítséget adott az üzemekben meghonosodott szocialista brigádmozgalom. Az idei év fokozott követelményeket támaszt. A tanácsi könnyűiparban tartani kell a tavalyi 140 millió forintos termelési szintet, ugyanakkor jelentősen javulnia kell a minőségnek. A városi tanács és az SZMT által kidolgozott irányelvek hangsúlyozzák, hogy e célok elérése érdekében igénkbe kell venni a szocialista munkaversenyben és a szocialista brigádokban részt vevő munkások segítségét. Február folyamán minden üzemben termelési értekezleteket tartanak, ahol a feladatok isnv»r+e_ tése mellett sor kerül a vállalások rögzítésére is. A végrehajtó bizottság által elfogadott irányelvek hansúlyoz- zák, hogy a tanácsi iparban a szocialista munka versen vt a felszabadulás 20. évfordulója jegyében szervezik meg. Jöjjön el a sörgyári ] Kinizsi-bálra 1965. január 30-án MA ESTE8ÖRAKOU o Belépődíj: 10 forint. | V k
