Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

„Jelentés“ a jelentésekről TTedves Barátom, átko­9 ■ v zott hangulatban va­gyok, most derült ki, hogy a vállalatom egyik osztályán négy ember évek óta teljesen felesleges dolgokkal foglalko­zik. Ennek az osztálynak min­den héten el kell készíteni egy 33 oldalas kimerítő jelentést a felettes hatóság számára, gon­dolhatod, hogy ez a munka az osztály teljes kapacitását igénybe veszi. Tegnap tudtam meg, hogy a felettes hatóság­nál ugyan hallottak valamit arról, hogy hetenként szok­tunk ilyen jelentéseket kül­dözgetni, de ezeket a jelenté­seket eddig még soha senki sem olvasta el, bele se lapoz­tak. Most egész egyszerűen, nem tudom, hogy mihez kezdjek..." Persze, nem kaptam ilyen levelet, de kaphattam volna, egyrészt, mert van olyan ba­rátom, aki jelenleg igazgató, másrészt a vállalatoknak, al­sóbb intézményeknek szinte tömegével kell gyártaniok a különböző és gyakran felesle­ges jelentéseket a társszervek és felettes hatóságok számára. Mint egyik gazdasági la­punkban olvasom: a Magyar Szabványügyi Hivatal 1952 és 1962 között 71 országos nyom­tatvány-szabványt dolgozott ki, ebben 412 nyomtatványt egységesítettek. A PM Szer­vezési és Ügyvitelgépesítési Intézet az utóbbi két év alatt 16 szabványt dolgozott ki, 35 szabványt vizsgált felül, illet­ve korszerűsített. Azt persze egyszerűen nem lehet megál­lapítani, hogy az ügyviteli nyomtatványokhoz mennyi papírt használnak fel, mert ilyen jellegű nyilvántartást nem vezetnek a népgazdasági papírfelhasználásról. Minden­esetre a Nyomdaipari Tröszt évente körülbelül 9000 tonna papírt használ fel ilyen célok­ra, de ehhez oda kell még számítani a tröszthöz nem tartozó nyomdák ilyen jellegű papírfelhasználásait. S még egy jellemző adat: a szab­ványosított és egységesített nyomtatványokból a múlt év­ben 10 millió forint értékű nyomtatvánnyal többet igé­nyeltek, mint amennyit a Nyomtatványellátó Vállalat egyáltalában ki tudott elégíte­ni. Megedzik az ember idegeit az ilyen adatok, s ha az előb­biekhez hozzászámítjuk azt az óriási mennyiségű jelentéshal­mazt, amit nem szabvány­nyomtatványokon, hanem egyszerű fehér irodai papíro­kon készítenek el és küldöz­getnek, valószínű a 100 mil­lió forintok többszörösére kell gondolni. Volt idő, amikor a jelentéseket lóháton és élő­szóval továbbították, a hadi­jelentések is többnyire egy­szerűek és szűkszavúak vol­tak, a háborúban egyébként is kevés idő jut a jelentésekre. A gazdasági élet mai mecha­nizmusa természetesen bonyo­lult, az áttekintéshez —- ami nélkül egy korszerű, egységes gazdasági berendezkedést el sem lehet képzelni — kétség­telenül szerteágazó jelentés- rendszerre van szükség. Csak­hogy a tapasztalatok szerint ezt az egészséges bonyolult­ságot a jelentések helyenként bürokratikus rendszerével együtt bizonyos intézkedések és íróasztal-kívánságok egész­ségtelenül megbonyolítják. Arról nem is beszélve, hogy különböző szervezetlenségek miatt az esetek egy részében jóhiszeműen nem is azt je­lentik, amit kellene, ami nép- gazdaságilag fontos. A szocialista gazdálkodás, egyáltalán az ésszerű gazdál­kodás alapos, anyagra és min­den munkára kiterjedő taka­rékosságra épül. A takarékosság nemcsak egyszerű mechanikai kérdés, nem arról van szó, hogy csak az államháztartási kiadások terén és a költségvetési irány­zatokban kell meghonosítani egy szerény és takarékos szemléletet, nemcsak arról van szó, hogy egy tsz-elnök számára kissé túlzott az évi 12—14 000 forintos reprezen­tációs költség, nemcsak arról van szó, hogy egy bizonyos gyár azt gyárt-e, amire egyál­talán szükség van, de arról is, hogy szüntessük meg a teljesen felesleges adminiszt­ratív munkákat. A jelentés jelentést szül, az újabb jelen­tés íróasztalt, az íróasztal újabb jelentéseket és újabb íróasztalokat. Az utóbbi évek­ben állandóan és egyenletesen emelkedett az adminisztratív munkakörök száma. Biztos, hogy nagyon sok olyan jelen­tés, feljegyzés és egyéb ügy­irat készül, amelyekbe bele sem néznek, nagyon sok olyan részletes és hosszadalmas ki­mutatás készül, aminek leg­jobb esetben is csak a vég­összegét nézik meg. frontos takarékossági ak- ciókba kezdtünk, de nem szabad, hogy ezekből az akciókból csak jelentéktelen aprópénzek következzenek, harmadrendű vagy nyolcad- rendű takarékosságok, viszont ugyancsak nem szabad, hogy a takarékossági ambíció meg­rekedjen a nagy beruházások, a költségvetés, az államház­tartás szintjén. Természetesen szükség van az alapvető je­lentésrendszerekre, de a vál­lalatoknál, legfőképpen pedig a felsőbb hatóságoknál, in­tézményeknél meg kell érteni, hogy gazdaságpolitikánkban a hatékonyság és a gazdasá­gosság elemei kerülnek elő­térbe, a szemlélet és a gya­korlat együttesen változik. A gazdasági fejlődés jelenleg is egy magasabbrendű és min­dig magasabb és magasabb­rendű mechanizmust igényel. Arról beszélünk, hogy a ve­zetőknek, az igazgatóktól a művezetőkig nagyon fontos lépéseket kell tenni a munka­rend, a fegyelem, a takaré­kos munka védelmében, fel kell lépni a rendbontók, a hanyagok és a pazarlók ellen, de ugyanakkor fel kell lépni minden ésszerűtlen jelentés­halmozás ellen is. A felesle­ges jelentgetés a bürokrácia szü leménye, fontos munkaköröket és munkaerőket köthet le, s az ilyen felesleges jelentések és kimutatások rendszerint eléggé távol vannak a konk­rét és használható valóságtól. Van ennek a dolognak persze egy egyéni oldala is, mert azt hiszem, nagyon elszomorító, ha egy osztály, vagy akár csak egyetlen ember is rádöb­ben arra, hogy felesleges dol­gokon töri a fejét. Hétről hét­re. Esetleg évek óta. <T.) Megnyílt a KGST 19. ülésszaka Prága: Csütörtökön Prá­gában a Hotel International- ban a kül- és belföldi sajtó képviselőinek jelenlétében ün­nepélyes külsőségek között j megnyílt a KOST 19. üléssza- 1 ka. Megnyitó beszédet a ven­déglátó csehszlovák kormány nevében Otakar Slmunek mi­niszterelnök-helyettes mon­dott. Csikóbőrös kulacsok a lipcsei vásárra Marosszéki István pécsi szíjgyártó, aki húsz évi kihagyás ntán 14 éve foglalkozik is­mét szakmájával, művészi kivitelben készíti a magyaros csikóbőrös kulacsokat. Tegnap egy 12 darabból álló félliterestől kétliteresig terjedő kollekciót vitt Budapestre, ahol az illetékes zsűri kiválasztja azokat, amelyek részt vesznek majd a lipcsei nemzetközi ki­állításon és vásáron. Erősödtek a szigetvári járás termelőszövetkezetei A szigetvári járásban is ké­szülnek a zárszámadó köz­gyűlésekre. Ma kezdik meg a pettendi termelőszövetkezet zárszámadásának megerősíté­sét és közben végzik a többi tsz felülvizsgálatát, majd fo­lyamatosan készülnek el a to­vábbi megerősítésekkel is. így az első zárszámadó közgyűlés­re Pettenden kerül sor. Mint a járási tanács mező- gazdasági osztályán elmondó i- ták, a nem éppen kedvező gazdasági év ellenére is erősödtek a szigetvári járás termelőszövetkezetei. Tavaly még hat mérleghiányos szö­vetkezetük volt, az idén már csak 3 zár hiánnyal: az ibafai, a hoboli és az almamellék!. Boldogasszonyfa, Vásárosbéc és Pettend felszámolta a mér­leghiányt és egyre jobban megerősödve a közepes tsz-ek közé verekszik magukat. A ta­valyi 2,2 millió forint helyett az idén kétmillió forint lesz a mérleghiány összege, de eh­hez nagymértékben hozzájá­rul Ibafa rossz gazdálkodása a maga egymillió forintos mérleghiányával. Ugyanakkor a járás 27 ter­melőszövetkezete között jól működik a csertői, nagypeter- di, rózsafal, somogyapáti, Szö­rényi és a mozsgói. Tavaly a járásban átlagosan 32 forin­tot fizettek egy munkaegység­re. Az idén a járási átlag 28—30 forint lesz. Úgy is erősödtek a sziget­vári járás közös gazdaságai, hogy többet tartalékoltak, bizto­sabb alapokkal kezdik az idei gazdasági évet. Különö­sen megnyugtató az abrak- takarmány-helyzet, ami jobb a tavalyinál, míg szálasta­karmányból a tavalyival azonos mennyiséggel ren­delkeznek. Az idén több új gépet is kap­nak a járás termelőszövetke­zetei. Gépparkjukat nyolc da­rab UE—28-as és 26 darab Super Zetorral gyarapítják. Remélik, hogy az idén pon­tosan és teljes mennyiségben, még a nagy munkák előtt szállítja az ipar a tervezett erőgépeket. Tavaly ugyanis előfordult, hogy a rózsafái ter­melőszövetkezet nem kapta meg a gépet, így 250 ezer fo­rint felhasználatlanul maradt. Pedig a gépre nagy szüksége lett volna a közös gazdaság­nak. Jó hír érkezett a somogy­apáti termelőszövetkezetből is, ahol a tervezett 30 forintos munkaegységet elérték, sőt túl is teljesítették, amit elsősor­ban kiváló állatállományuk­nak köszönhetnek. A szövetkezetnél például egy tehén éves tejtermelés! átlaga 2800 liter, ami a já­rásban az első helyet bizto­sítja számukra. Ezenkívül jó sertésállománnyal is ren­delkeznek. Szép jövedelmet biztosít a somogyapáti termelőszövetke­zetnek a lótenyésztés. Az el­múlt évben csak négy csikó után 32 ezer forintot köny­velhettek el. A csikókat ex­portra szállították. Ebben az évben már tíz lovat exportált a somogyapáti szövetkezet, Télen a menedékházakban I A városi harang szót inkább sejteni lehet, mint hallani, de a Fehérkuti Turistaházban már ebédhez készülődnek az emberek: a terített asztalok­hoz ülnek, miután síléceiket és ródlijaikat kint hagyták o ház falának döntve. A vastag, erős bakancsok akaratlanul is zajt csapnak, de ez a zaj belevegyül a kis asztaltársaságok jókedvébe. Aztán aránylag csend lesz, az evőeszközök hangja dominál. — örülök, hogy ennyien jöttek, mert azt hittem, hogy a szél miatt nem keresi fel ezt a menedékházat senki. Igen, két forralt bor... Három adag sülthús, egy málna... — is­métli a vendégek kívánságát Kormos Sándor üzletvezető. ■ Melege van, eddig 180 embert ' juttatott ételhez, italhoz. ; A nap további részében va- ; lamelyest csökkent a forga­lom, de délután és este újra ; betoppannak vagy százan. ! Hétköznap más a kép: kora I reggel és késő este a favágók a vendégek, s csak elvétve lá­togat ide 10—20 sportoló. — Már a tavaszra és a nyár ra gondolunk — mondja. — Karácsonyra elkészült a pin­ce 50 ezer forintért. Ezután nyáron is hütött italt tudunk felszolgálni. Néhány hét múl­va megkezdik a födémjavítást, csatornáznak. Megérkeztek a lábon álló szanetlik, s így az ide járók védve lesznek az esetleges esőtől és erős nap­tól kint a szabadban. * Misina-tetőre hétköznap lá­togatunk. Nem nagy a forga­lom, de Kormos Sándoménak még így is elég helytállnia; egyedül van. — Nem is tudom, mi lett volna velem vasárnap, ha az öregek turistacsoportjának tag jai nem segítettek volna. Én Fehérkútról jöttem, s ők oda­jártak. Mikor megtudták, hogy idekerültem, s egyedül vagyok, felajánlották segítségüket. Hó. lás vagyok nekik, hiszen így sokkal gyorsabban ki tudtam szolgálni a látogatókat. Mert ünnepnap legalább másfélszázan felmennek a ki­látóba, s a híres pogácsának, meg a halászlének és -kocso­nyának csak kevesen tudnak ellenállni. Fogy a forralt bor is, s lehet kapni mindig még frissen sülteket és egytáléte­leket. Természetesen, vasár­nap komplett ebéddel várják a vendégeket. Toronyházak • Komló főterén j Gyorsforgalma út Sihondára Komlón, a mécsé! én­medence fiatal ipái öz- pontjában számotter jlő- dést hoz az 1965-ös süten­dő. Az új otthonok száma — amely már jelenleg is meghaladja az ötezret — to­vábbi 274-gyel szaporodik.- A számítások szerint a beköl­tözőkkel együtt az állandó lakók száma 30 000 fölé emelkedik. Jelentős esemény lesz Komló legmagasabb épületeinek, a főtéren álló két toronyháznak az átadása. Mindegyik tíz szintes, s a városban az első olyan lakó­házak, amelyekben távfűtés* központi melegvízszolgáltatás és személyfelvonó biztosítja a teljes kényelmet. A magas házak mellett másfélezer négyzetméter alapterületű* korszerű üzletház építéséhez fognak hozzá. Helyiségeiben több mint tíz különféle szak­boltot rendeznek be. E há­rom új létesítménnyel — a már meglevő párt-, tanács és postaszékházzal, valamint szállodával együtt — végleg kialakul a főtér képe. Javulást hoz ez az év Gesztenyésnek, a kertes csa­ládi házak negyedének ellá­tásában is. Itt kenyérüzletet* tejboltot, fodrászatot nyit­nak. A kórház bővítésével az eddigi 120-szal szemben 200 ágy áll majd a betegek ren­delkezésére. Régi igényt elé­gít ki a véradóállomás be­rendezése és a rendelőintézet bővítése. Elkészül idén a 12 tantermes gimnázium és 80 személyes diákotthona. A kis diákok részére két 8 tanter­mes általános iskola építése, továbbá egy óvoda és böl­csőde építése kezdődik meg. Idén készül el a város fölé emelkedő, óriás víztorony. Ez az egyenletesebb vízellá­tást segíti ha üzembe kerül. Előreláthatólag a nyár ele­jén már közlekedhetnek a komlóiak a bányászvárosból a festői Sikondára vezető új úton, amely az eddig 14 km helyett mindössze 4 km hosz- szú lesz, “ Pénteken veszem át az üzletet, s utána már a férjem is itt lesz — mondja. — Akkor aztán még nagyobb választék­kal fogadhatjuk a kiránduló­kat, üdülőket. * A legnagyobb forgalmú ta­lán a dömörkapui turistaház, hiszen ott télen is vannak üdülők. Most is ötvennél töb­ben lakják, s a városból fel- rándulókkál együtt mind:g élettel töltik meg a termek -t. Naponta 20—40 liter bor fogy el forralton s annyi pogácsa, amennyit sütnek. Té­len is ugyanúgy kedvelik izt a helyet a pécsiek és a Pécs­re látogatók, mint az év töb­bi időszakában. Az üzletvezető azonban elégedetlen: — Már tavaly szó volt ar­ról, hogy megépítik az utat az autóbusz-végállomástól le idáig, hogy személygépko­csival is meg lehessen közelí­teni bennünket sárban, hóban egyaránt. A pénz már akkor is megvolt, de kivitelezőt nem találtunk. Ugyanígy állunk most is, segítséget nem ka­punk sehonnan. Érthető Szűcs Géza elkese­redése. amit még az is tetéz, hogy a külső tatarozás is hú­zódik kapacitás hiányában. Pedig megérdemelné ez a nagy ház, hogy új köntösbe bújtassák, hiszen méc kedvel­tebb lenne felújítva.

Next

/
Thumbnails
Contents