Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

im. SAvnoÄn zs. naplö 5 Antigonéról, színművészetről SOKÁIG NEM TUDTAM választani. Lady Anna vagy Antigoné? Tulajdonképpen ez is. az is. A kritikus legtöbb­ször igazságtalan a színésszel szemben, kritikai gyakorla­tunkban a főbb szerepeket játszó művész méltatására is legfeljebb tíz szedett sor jut, s bár az embernek írás köz­ben eszébe jutnak a részlete­ző megállapítások, mint pél­dául: a zsarnok Kreon és a lázadó Antigoné kontrasztja, a színnadi térhez és időhöz ta­padó mozzanatok, fel esi egek, naP’ralista terhek, a valósze­rű és a kéozeíetszerű realiz­mus. aprólékos átélés vagy je’zés az előbbi megrendít, az utóbbi hideg csodálatot kelt — de a kritikus a legjobb esetben is csak a játék alap­vető vonását határozza meg. Nem mentség. A III. Richárd kritikáiéban tíz szedett sort írtam Pécsi Ildikó—Lady An­náról, az Antigonéról öt sort. ..Lady Anna rendkívül ne­héz s nem is terjedelmes sze- rerében megfelelő érzelmi fo­kon. több oldalról ábrázolta a darab egyik legtragikusabb nőa’akját. a második színben remek gesztusaival, arcjátéká­val. szén vedéi vességéve': em­lékezetes ...” (III. Richárd) ..Pécsi Ildikó tragikus átér- zései. visszafogott pátosza a görög tragédia hangulatát jöéam miként zárt mozgása és mér) szövegmondása is...” (Anftgoné) — Mindig szerettem volna e’^ísZeni Pzophoklész Antigo­nét. Breohtnél legjobban az e’őM+éfc fogott meg... A pró­bák nagy részében a stílus- karesés ... Izgalmas volt... Visszafogottan játszani, a gesz ‘"■ok elveszítik a jelentőségű­ket. .. TA.'vÉTATT beszélgetés hosszú hetekkel az Antigoné bemutatója után. Tulajdonképpen mi az, hogy vi'szaSogottan játszott? Per­sze kerülte a korszerűtlen sz'onadiasságokat, a gesztus l obrott az értelem, a kiilsősé- •"‘V he1 vett a lélek belső üt­ői kerü’tek előtérbe. Brecht- ről van szó aki állandó vita- le’-ptőst'g. slílusokat és felfo­gásokat szül még ma is, vagy a-a még inkább. A színész- e'vzete itt sokkal bonyolul- ‘•'bh. de a kísérletezés izgal- ■ 'át rendszerint a művészi le- ‘isztu’áaok követik. Anélkül, hoav Pécsi Ildikó Antigoné a’á’rOásét a minisztériumi ni- vó'Ri mellett esetleg túlbe- csüir^ok. kétségtelen, hogy Péeri Ildikó egy világosabb, érte1 orrrzerűbb és a modern színjátszás szempontjából ki­dolgozottabb stílus követője Egy biztos. A hagyományos színész a szerep abszolút át­élésére törekszik, "így teremti meg a színpad és a közönség közötti kapcsolatot. Az elide­genítés teljes ellentétben van az átélés technikájával, ugyan­akkor a színész az átélésről, mint eszközről nem köteles teljesen lemondani, csakhogy ezt a „pszihikai aktust”, ahogy Brecht nevezi, a színész a sze­rep kialakítása folyamán hasz nálhatja fel. Nem az előadás alatt. Persze, a brechtl Anti­goné egyetlen szerep, Brecht egyébként is különleges szí­nészi megoldásokat követel vagy legalábbis az eddigi ha­gyományoktól eltérő megoldá­sokat. Elég kockázatos mesz- szebbmenő következtetéseket levonni, de annyi bizonyos: Pécsi Ildikó Antigoné-alaki- tása része egy lényegében korszerű játékstílus kialakulá­sának. Vannak hatásos színészi megoldások, amelyek segítsé­gével az átlagos nézőtér előtt egyszerűen nem lehet meg­bukni, a játék ilyenkor hem­zseg az érzelgős aktusoktól, nem mintha Pécsi Ildikó ese­tenként az utóbbi idők néhány alakításában nem használt volna fel ezekből a megoldá­sokból: de a III. Richárdban még kevéssé, az Antigonéban viszont kirajzoltabb volt a művészi alapállás: a közön­ség ott lent a zsöllyékben meg a páholyokban az érte­lem és az érzelem együttes eszközével akar behatolni a valóság egy adott területére. Fel lehet fogni ezt úgy, hogy az Antigoné Pécsi Ildikó ed­digi pályáján egy különös szí­nészi aktus, ami egyszer volt, s legközelebb egy újabb Brecht-szerepben lesz, meg úgy is fel lehet fogni, hogy az Antigoné tulajdonképpen csak egy lépése egy fiatal szí­nésznő kialakuló játékstílusá­nak. Ez az utóbbi igazabb, mert Pécsi Ildikó korábbi já­tékaiban már fel lehetett fe­dezni ennek a játékstílusnak a jellegzetességeit. A magyar színjátszás derékhadában a tragikus hősökre vonatkozóan kialakult egy többé-kevésbé naturalista játékfelfogás, ami nek az uralmát csak az utób­bi Időben sikerült helyenként megtörni. Lee Strasberg, az osztrák származású amerikai rendező és színészpedagógus egy sztanyiszlavszkíji módsze­reket követő színművészeti is-' kola egyik munkaértekezletén azt mondta az egyik színész­nek: „Maga azt állítja, hogy nem tudott azonosulni az alakkal, hogy nem érezte ott­hon magát a bőrében. Nos, ennek ellenéret kitűnő mun­kát végzett, * egyértelműen jobbat, mint amit eddig bár­mikor láttam magától. Sőt, meglehet, hogy munkája épp azáltal ért el ilyen magas színvonalat, mert nem sike­rült kényelmesen belebújnia az alak bőrébe. Itt képzeleté­re valóban alkotó jellegű fel­adat hárult, és mi épp ezt a munkát figyeltük szenvedélyes érdeklődéssel, minden belső bizonytalansággal együtt.. SZÍNÉSZEINK egyik alap­vető hibája szokott lenni, hogy általában mindent ma­radéktalanul át akarnak élni. a valóságban viszont önma­gukat élik át, és ezáltal min­den alakításukban tulajdon­képpen ugyanazokkal a külső és belső eszközökkel találko­zunk. — Olyan volt ez az Anti­goné, amilyent a próbák előtt elképzelt magának? — Ha a Harakiri című ja­pán filmet korábban látom, akkor igyekeztem volna még tömörebben játszani, még ke­vesebb naturális eszközzel... Színházkritikai szóhaszná­lat: eszközt el en ség. Szeren­csétlen megfogalmazás, amit a kritika eszköztelenségnek ti­tulál, ott a legmagasabb ren­dű művészi eszközöket kell keresni. Az értelemszerű stí­lus nagyon sokat követel a művésztől, eszközeiben példá­ul el kell szakadni a kiala­kult naturalista hagyomá­nyoktól. Korszerű bánásmód a szöveggel, a hangsúlyokkal, a színpadi mozgásokkal, gesztu­sokkal, egyáltalán: nem első­sorban átélni, hanem alkotni. Az ilyen törekvések jellemző­ek Pécsi Ildikó játékára. Ed­digi pályáján volt már komp­lex főszereplő egy zenés já­tékban, volt Abigél a Salemi boszorkányokban, Roxan a Cyranóban, volt Maya, volt szubrett, volt Lady Anna, volt Antigoné. A vidéki szín­játszásban talán az a legszo­morúbb, hogy mire a színész és a szeren alkotó módon ösz- szeforr, addigra a darabot le­veszik a műsorról. Éppen ez az egyébként objektiv körül­mény teszi fontossá és figye­lemre méltóvá egy-egy színé­szi pályán a korszerű törek­véseket BEFEJEZÉSÜL befejezem Lee Strasberg szavait: „Te­hát ne féljen az ilyen bizony­talanságoktól! ... Ne töreked­jék a túlságosan egyértelmű elképzelésekre. Ha egy alak­ról túlságosan egyértelmű el­képzelései vannak, játéka könnyen áldozatul eshet a szürkítő racionalizálásnak: ilyenkor merevedik meg az alakítás”. Thlery Árpád Annak idején részletesen beszámoltunk arról a bestiális rablógyilkosságról, amelyet tavaly december 4-én Páhi Károly és Karácsonyi Jenő Cserkúton elkövetett. Agyon­verték, agyonrugdosták Schnei­der Károlyné, 53 éves cser­kúti lakost és a lakásban ta­lált több mint 40 000 forintot elvitték. A Baranya megyei bíróság tegnap a Pécsi Járási Tanács nagytermében kezdte meg a tárgyalást. A nagy terem Is kicsinek bizonyult és sokszáz érdeklődő már nem juthatott be. A rendőrség a terem megtelte után kénytelen volt a környező utcákat kötélkor­donnal elzárni és a sok érdek­lődőt a tárgyalás zavartalan lefolytatása érdekében az épü­lettől eltávolítani. Csavarogtak, kártyáztak Kilenc órakor bevezették a vádlottakat. A tárgyalás az elsőrendű vádlott, Páhi Ká­roly kihallgatásával kezdő­dött. A bíró kérdésére Páhi rö­viden elmondotta önéletraj­zát. Nyolc elemit végzett, fog­lalkozása: cipész. Szakmájában azonban már hosszú évek óta nem dolgozott, alkalmi mun­kákból élt. Többször volt bün­tetve: 1953-ban lopás és hi­vatalos személy elleni erő­szakért, 1956-ban ismételten lopásért, 1958-ban tiltott ha­tárátlépési kísérletért. Leg­utóbb közveszélyes munkake­rülés miatt indult ellene el­járás. Karácsonyi Jenő 1942- ben született — nőtlen, gvermektartásdíj fizetésé­re kötelezett. Legutolsó mun­kahelyét 1964. november 6-án hagyta ott, 1956 óta 18 mun­kahelye volt. Csavarogtak, kártyáztak. Mindketten elmondották, hogy a Balokány-ligetben kártyázás közben ismerték meg egymást s így szövődött barátságuk. Amikor Karácsonyi az elmúlt év őszén elhagyta szülei há­zát, Páhi „lakásába ’ költöz­ködött. Páhi már hosszabb ideje egy bódéban élt, szalma volt az „ágya”. Mint a val­lomásokból kiderült, ez a bó­dé nemcsak Páhinak és Kará­csonyinak adott menhelyet, hanem esetenként hárman, négyen is „laktak” benne, — csavargók, munkakerülők. Ott vetődött fel a gondolat: pénzt kell szerezni. Páhi adta a tip­pet: Schneideréknél, Cserkú­ton. Páhi tudta azt, hogy Schneider Károly kőművesnek A Pécs-Bairanyal Karnagyi Klub ez év első összejövetelet vasárnap tartotta Komión. A program két általános iskolá­ban zajlott le azzal a céllal, hogy bepillantást nyújtson az ott folyó énekkari munkába, bizonyos összehasonlításra ad­jon módot és hasznos konklú­ziók levonásához vezessen. A különjáratú autóbusz, mély negyven általános isko­lai és felnőtt kórus vezetőjét (városit, megyeit) hozta el Komlóra, először a DávidíöMi Általános Iskolánál állt meg. Nagy-létszámú és igen fegyel­mezett énekkar várta itt a vendégeket. Rövid tájékozta­tás és megbeszélés utá n a kó­rus műsorának meghallgatá­sára került sor. Az énekkart Keresztes Lászlóné és Göncz János vezényelte. Ezután az országosan is híres Komlói Belvárosi Általános Iskola énekkarát látogatták meg a karvezetők. Bocz György igaz­gató köszöntötte a jelenlevő­ket, majd ragyogó bemutató­próbát és még ragyogóbb rög­tönzött hangversenyt láthat­tak, illetve hallhattak a rész­vevők Tóth Ferenc vezetésé­vel, vezényletével. A „kis” hangversenyen a nagy kóru­son kívül bemutatkozott a VIII. osztály kamarakórusa és a VII, zenei tagozatú osztály kórusa is. Délután két órakor a látot­tak és hallottak megbeszélé ­sére ültek össze a karnagyok. Elragadtatással beszéltek arról az énekkari és zenei nevelő­munkáról, melyet Tóth Fe­renc ebben az iskoláiban vé­gez. Szó esett a gyorsabb kottaellátás biztosításáról és az „ifjú zenebarát körök” megalakulásáról is. * Mohácson a Bartók Béla Művelődési Házban az ifjú­sági bérleti hangversenyek második előadása hangzott el, az Országos Filharmónia ren­dezésében „Szülőföldem” cím­mel. A muzsikát még jobban megismerni kívánó mohácsi általános és (középiskolások igen változatos, színes műsort hallottak. A lelkes, fiatad hall­gatóság tapsaiból kijutott Koós Olgának, aki József At­tila- és Raidnótl-verseket mon­dott, Bánky Józsefnek, aki Chopin-, Liszt-, Bartók- és Kodály-zon goramű veket szó­laltatott meg; Csongor Jó­zsefnek, aki operarészleteket adott elő és a pécsi KISZÖV énekkarának, amely Horváth Gyula vezényletével Bárdos- és Sugár-műveket mutatott be. A műsort Kiss Miklós ta­nár ismertette. * A Baranyai zenei estek prog ramjában Büikkösdön kenut sor hétfőn este a „Szép a gyöngyvirág egy csokorban...” cimű népi, zenés, verses, tán­cos műsor premierjére. A két­szer 40 perces műsor lánc­szem kíván lenni a népművé­szet közikinccsé tételében, más szóval, amint azt a konferan­szié, Kiss Éva bevezetőjében mondta: „Csokrot kíván köt­ni ez az összeállítás a magyar népművészet — néptánc, nép- költészet, népdal — virágos­kertjéből. Olyan virágokat té­pünk le, melyeket évszázado­kon keresztül ápolt féltő gonddal a nép és amelyeket ma is gondoznunk kell”. A bemutató, az első előadás nagy sikerrel hangzott el. A bükkösdi művelődési otthon nagyterme zsúfolásig telt meg ezen a hétfői esten. A műsor valamennyi szereplője: Pécsi Ildikó, Bolla Tibor, Dörömbö- ző Géza és héttagú népi ze­nekara, a „Gyöngyvirág” ének- együttes, a Mecsek Táncegyüt­tes (koreográfus: Simon An­tal) két szólistája, Eilar Erzsé­bet és Gerner István hozzá­járult ahhoz, hogy szép, üde csokorrá .kötődtek” össze a műsorszámok, melyet kedves emlékként vihettek magúkkal az ottlévők. A műsor legköze­lebb március 8-án Magyarszé­ken kerül bemutatásra. • 11 | : • — r -1 van pénze, hiszen dolgozott nála, alkalomadtán néhány napot. December 4-én reggel el­határozták: megszerzik a pénzt. Páhi ismerős volt a környezettel, tudta, hogy a kőműves reggel elmegy ha­zulról, otthon csak felesége marad. Karácsonyit úgy mu­tatta be Schneidernének, mint aki építtetni akar, ezért keres­ték fel közösen. A lakásban volt Schneiderné három és fél éves unokája Is. Beszélgettek és alkalmas pillanatot vártak elhatározásuk végrehajtására. Páhi: Rongyos, piszkos. ügyész: S az az öltöny, téli- kabát, cipő, ami most magán van? Páhi: Ezeket már abból a pénzből vettem ... A tett elkövetése után azonnal elutaztak. — mint vallják —, minél messzebbre. Ügyész: Mit gondoltak, ki- ierül-e, hogy kik voltak a tettesek? Páhi: Nem gondoltam erre, nem hittem, hogy megtalál­nak. Karácsonyi lábán új barna félcipő, új zokni van. Karácsonyi: Páhi kézzel tenyomta a néni fejét.., Páhi: Karácsonyi ütött először. Páhi és Karácsonyi vallomása nagyjából megegyező, miként követték el tettüket, az égjük lényeges momentumban azon­ban egymásnak ellent mon­dottak. Ki kezdte? Karácsonyi: Páhi kézzel le­nyomta a néni fejét és közben rugdosta az arcát. Páhi: Karácsonyi ütött elő­ször, ettől az asszony megtán- torodott, én megfogtam a vál­lánál vagy a nyakánál, meg­rántottam. ettől a földre esett, akkor ráálltam a vállára, Ka­rácsonyi pedig rugdosni kezd­te az arcát, fejét. Karácsonyi a kislánjü a rúgdosás ellőtt a másik szobába vitte és az ajtót rá­zárta. Mindketten a legnagyobb brutalitással ütötték, rugdos­ták a földre került asszonyt. Páhi: Ellöktem, a földre esett, akkor bakancsommal ráléptem a vállára, majd a bakancs sarkával — mutatta — a tarkónak ezt a részét megrágtam. Bíró: Mennyi ideig tartha­tott a rugdosás? Páhi: Körülbelül öt percig. Bíró: Mit akartak elérni a rugdosással? Páhi: Hogy ne tudja meg­mondani, kik jártak a lakás­ban. Schneiderné mozdulatlanul maradt a földön, Páhi és Ka­rácsonyi pedig a lakás átku­tatásához látott. Alaposan fel­forgattak mindent, a pénzt Karácsonyi találta meg a tv- asztal fiókjában. Bezárták a lakást, aztán a kulcsokat a ház mellett eldobálták. Pécsett elosztozkodtak a pénzen, ru­hát, cipőt vásároltak, aztán Szekszárdra, Budapestre utaz­tak, később mindketten Cso- bánkára, Karácsonyi ismerősé­hez, aztán Karácsonyi és is­merőse balatoni körútra men­tek, több ezer forint értékű csecsebecsét, játékot, nippeket, babát vásárolt Karácsonyi, majd ismét Budapestre utaz­tak. Elfogásuk körülménj’éről is már részletesen beszámol­tunk. Hi volt a további elképzelésük! « Ügyész (P&hihoz): Nyolc nap alatt 8000 forintot költött el. Mire gondolt, hogy a meg­maradt pénz meddig lett vol­na elég? Páhi: Nem tudom. Ügyész: S ha az a pénz is elfogyott volna, volt-e további elképzelése? Páhi: Nem volt semmiféle elképzelésem továbbra. Ügyész: Milyen ruhája volt a tett elkövetése előtt? Ügyész: A cipőt és a zoknit a rabolt pénzből vette? Karácsonyi: Igen. Ügyész: Karácsonyi Jenő! Maga 5 nap alatt 16 000 forin­tot költött el. Mit gondol, a megmaradt 7000 forint meddig lett volna elég? Karácsonyi: Fogalmam sincs, talán... 3 napig. Ügyész: Hogyan lett volna tovább, mi volt az elképze­lése? Karácsonyi: Elmentem vol­na dolgozná Ügyész: Nem gondolta, hogy kézre kerülnek? Karácsonyi: Nem. Mulattak, pezsgőztek, utaz­gattak. Páhi elmondotta, hogy december 10-én, amikor a szentendrei HÉV-en utazott, belepillantott az újságba, amelyet mellette olvastak és akkor látta meg a fényképét. Azonnal leszállt a vonatról és a hegyeknek vette az Iránvt. Egy-két napig egy csősz­kunyhóban húzódott meg. A vallomások során Páhi is, Karácsonyi is „csak” egy-két rúgást és ütést mondottak. Az igazságügjű orvosszakértő el­mondotta, hogy Schneiderné arcán és fején nem kevesebb, mint 18 sérülést állapítottak meg. Ellentmondó vallomások A bíróság először Páhit, majd Karácsonyit hallgatta ki. — Nemegyszer szembesí­tésre is sor került. Karácsonyi: Te sürgetted az ügyet! Páhi: Nem én, hanem te sürgetted! Ha én akartam volna megtenni, megtettem volna egyedül is. Bíró: Ki kezdte az ütést? Karácsonyi: Páhi kezdte rugdosni, én akkor jöttem ki a másik szobából, ahova a kislányt vittem. Te ütötted le. Páhi: Te ütötted le, kár most már tagadni... A bírói és ügyészi kérdé­sekre Karácsonyi nemegyszer ellentmondásba kerül önma­gával. Az orvosszakértő meg­állapítása szerint a legna­gyobb valószínűség szerint a halált a nyakszirtre mért nagyerejű, tompa ütés okozta. Karácsonyi azt nem tagadja, hogy ő kézzel nyakszirten ütötte az asszonyt. Eltérés a két vádlott vallomása között ott van, hogy ki adta az első ütést. A bíróság ma folytatja az ügy tárgyalását. A teremben 250—300 helynél nincs több. A zavar elkerülése végett ké­rik, hogy akiknek nem jutott hely, a rend érdekében hagy­ják el az épület környékét. Garay Ferenc i á Bíróság előtt a cserkúti rablógyilkosok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents