Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
JANUÁR S®, napló A milliomosok zárszámadásán ' (Folytatás az 1. oldalról) Arról, hogy a mohácsi Uj Barázda Tsz tagjai milliomosok — többszörösen is — Jó- zsa István, elnök számolt be. Ennek a szövetkezetnek 956 tagja van, s 85 százaléka a tagságnak ott szorongott a kultúrteremben. Még egy jellemző adat; a tagok csaknem 60 százaléka nő. végleges szám, mert minden munkaegység után 4—5,84 forint prémiumot fizetnek ki. Ha ehhez hozzászámítják a földjáradékot is, amely munkaegységenként 4.20 forint, ak- kor egy egység értéke meghaladja az 50 forintot. S mennyit kapnak éves átlagban a tagok? A munkaegység, prémium és földi á- radék együtt 15 555 forint. A művészegyüttes műsorában Raffal Franciska dalokkal szórakoztatta a zárszámadó közgyűlés tagságát, Negyven forintos munkaegység Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert éppen az elnöki beszámolóból kitűnt, hogy az elmúlt évben jól dolgoztak az asszonyok. Mohácsán Jánosné 882, Tóth Mi- hályné 770, Becker Katalin 325, Müllerlei Jánosné 321, Osváth Istvánná 324 munkaegységet szerzett. Azt is elmondta az elnök, hogy ez a termelőszövetkezet sem volt mentes a tavalyi „elemi csapásoktól”. az egérkártól, az állatbetegségektől, a kedvezőtlen időjárástól Mégis gyarapodtak. Igaz, búzából, takarmánygabonából. cukorrépából kevesebbet takarítottak be a tervezettnél, de a kukorioa a tervezett 10 710 mázsa helyett 19 258 mázsát, adott. Növelték a tejhozamot, tehenenként 160 literrel, a 100 tehénre eső borjúszaporulat a tervezett 80 helyett 94 volt, nőtt a malacszaporulat és emelkedett a hízómarha súlygyarapodása. Az állattenyésztés messze túlteljesítette az év elején elkészített terveket, így hízómarhából 180 helyett 230 darabot, hf^otfsertésből 1400 helyett 1516 darabot, vágott baromfi- bó1 57 mázsa helyett 69 mázsát gyapjúból 27 mázsa helyett 32 mázsát értékesítettek. Mindez elősegítette — a kiesek ellenére is — a közös gazdaság gyarapodását, a tagok jövedelmének emelkedésé1 í mohácsi Uj Barázda Ter■me’öszövetkezet éves árbevételét 15,4 millióra tervezték, s ezzel szemben 18,1 milliót ér'ek el. Jelenleg a termelő- . szövetkezet közös vagyona 33,8 millió forint. 7,3 millióval több. mint volt 1963-ban. Ezért milliomosok a mohácsi Uj Báróddá tagjai. Meg a következőkért is: a tsz bruttó jövedelme 11,4 millió f'rin , ebből felhalmozásra 2.3 milliót fordítottak, a szociális-kulturális alapra 197 ezer forintot tettek félre, a tagok jövedelme 8,8 millió forint. Ez a jelentős összeg is érdekesen oszlik meg: földjáradékra 742 ez°r forintot, prémiumra 1,7 milliót munkaegységre pedig 6,9 milliót osztanak fel. Az elmúlt évi munka ocrvcég-felh asznál ás pedig 176 938 volt. Ebből következik azután egy munkaegység értéke. ami ebben az évben — minden nehézség ellenére — «lérte a 40 forintot. S ez sem Persze ezen belül vannak kiemelkedő jövedelmek Is Lö- rinc-tanyán Kovács Györgyék 73 000 forintot kerestek, Mo- hácsánék 61.000 forintot. And- ricsék 44 ezret, Storch Károly bácsi, a tsz. juhásza egymaga 43 000 forintot. Mohács őrül a szép eredményeknek A beszámoló még nagyon sok számot ismertetett, ami miind azt bizonyította, hogy eredményesen, jól dolgozta* az Uj Barázda Tsz tagjai. Erről beszélt Szigetvári Józsifné növénytermesztési brigádvezető is. aki elsőnek lépett a mik rofon elé: — Úgy érezzük, nehéz volt, nagyon nehéz ,de az akarait legyőzte az akadályokat. Én kilenc hónapot dolgoztam és 20 ezer forintot kerestem. Bár mindig ennyi lenne. Azért lenne néhány kérdésünk. Az én csapatom a város alsó részéből hajnalban háromnegyed órát gyalogol a földekre. Nem Szép kis rivlera! Éppen esik a havaseső, füiyörész- get a szél, a jóravaló kutyát sem verik ki ilyenkor. Még hogy narancsszüret?! — Narancsszüret Mária- gyűdön? Persze, hogy van. Menjen csak ezen az utcán tovább, balra egy nagy házat talál. Túrós Sándoré- két. Hát ebben a házban van a riviera. Az egész nem lehet több tíz négyzetméternél, mindössze csak egy kis üvegezett veranda. S itt trónol Magyarország egyik legnagyobb termő narancsfája egy háromszáz literes hordóban. Hordóstul együtt megvan jó három méter. Mondom Túrós Sándornénak: — Még egy kicsit nő. aztán kilukasztja a mennyezetet. — Éppen ez a baj! Nyakunkra nőtt ez a narancsfa. Mindig családi háborúság van, ahányszor kivisz- szük az udvarra tavasszal vagy behozzuk ősszel. Közben próbálom megszámolni a narancsokat. Virít rajta vagy húsz. De ez már a termés vége. — Volt olyan esztendő — mondja az asszony —, hogy százhatvan is volt rajta. — Hány éves a fa? — Hát pontosan nem is tudom. De olyan huszonhét-huszonnyolc lehet — Hol szerezték a csemetét? vagyunk már fiatalok, jó lenne, ha intézkednének járműről. Azt is megígérték, hogy a várakozó helyeken padokat, állítanak fel, de ez még csak Ígéret. Gadányi Mihályné a vezetőket dicsérte, mert „úgy lett minden, ahogy három évvel ezelőtt megmondták”, 38 forintos munkaegységet vártunk és több lett, mint amennyire számítottunk. Én csak azt kérem. hoigy a régen ígért autóbuszt szerezzék már be, mert úgy látszik, hogy elakadt a ; nagy hófúvásban. Ügy látszik, csupa asszony vállalkozott hozzászólásra, mert a következő Csordás Mihályné volt. A kertészetről beszélt, ahol voltak ugyan . problémák és szeretnének a , iövőben jó munkát végezni. Aztán Novics János kért ; szót. Elmondotta, hogy nincs szégyenkezni valója a tsz-nek, i azért értek el ilyen szép ered- ! menyeket, mert a tagság és a I vezetőség jobban megértette egymást. Az eredményeket fokozni lehet, hiszen az összes adottságokat még nem használták ki teljes egészében. Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon, takarékosan gazdálkodjanak, törekedjenek az új módszerek bevezetésére. S újra egy asszony, Kollár Istvánná növénytermesztő mondta el, hogy ebben az évben még szebb, még nagyobb eredményeket szeretnének elérni. Ognyenovics Milán elvtárs is az asszonyok jó munkáját dicsérte, akik különösen a kukorica termesztésben jeleskedtek. Ő is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságban igen nagyok a fejlődés lehetőséged. Nem szabad megelégedni az elért eredményekkel, többet, jobbat és olcsóbban lehet és kell is termelni. A faiskolai dolgozók nevében Torrmsev Jánosné azt kérte, hogy a vezetők többször látogassák meg a tagokat a mezőn, akkor majd sok gondról. problémáról hallanak. Végül Pálkuti Keresztély, a Mohács városi Tanács elnöke szólt. Az egész város örül a szép eredménynek, mert a megtermelt javakból Mohács lakossága, az üzemi dolgozók valamennyien részesülnek. S miután többen nem kértek szót. az elnökség átadta a színpadot az Uj Barázda Tei-meiőszövetkezet 22 tagú művészegyüttesének, akik egyórás műsorral szórakoztatták a megye első zárszámadó közgyűlésére összegyűlt tagságot. Gáldonyi Béla A közeljövőben bekapcsolják a legújabb 50 megawattos gépcsoportot és ezzel a további kiépítésig máris 150 me gawatt energiát termei az erő mű. — A képen a korszerű vezénylőterem egy részlete Huszonötezer olvasója van a szakszervezeti könyvtáraknak A Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi elnökségi ülésén megtárgyalta a szak- szervezeti könyvtármozgalom helyzetét. A megye szakszervezeti könyvtárhálózata egy központi és négy körzeti, 154 letéti és 33 önálló könyvtárt foglal magába. Az utóbbi években a hálózat nagyrészt átalakult, a régebbi hibákat kijavították, s most valóban a legtöbb dolgozót foglalkoztató üzemekben működnek könyvtárak. Javult az üzemi könyvtárak ellátottsága is, s ma már sok helyen korszerű berendezés került a nagyforgalmú könyvtárakba és komoly összegek felhasználásával hasznos átalakításokat, felújításokat is elvégeztek. A szakszervezeti bizottságok, a megyebizottságok és a könyvtárosok szorosabb együttműködése javított sokat a helyzeten, de még így is akad több könyvtár, amely méltatlanul mellőzött a helyi erőből történő üzemi korszerűsítésekből. A minimális felszerelések hiánya miatt sokMáriagyődi rivlera — Nem is láttunk semmilyen csemetét. Magról ültettem. A narancsfa növekedésnek indult s a hetedik esztendőben hozott három virágot. — Olyan virága van, mint egy nagy havasi gyopár. S olyan bódltó az illata, hogy ha nyílik, nem lehet megaludni ebben a szobában — mutat a szomszéd szobára. Az üveges verandán meglehetősen hűvös van. Csodálkozom, mert arra számítottam, hogy különböző bonyolult fűtőberendezések között találom a fát. — Ö, nem olyan érzékeny ez. Előfordult, hogy kint maradt és kint érte a fagy. Gyorsan szalmát raktunk köréje, füstöltünk kicsit, hogy fölengedjen, aztán behoztuk. Nem lett semmi baja. — Soha nem is szoktak neki fűteni? — De igen, ha télen nagyon hideg van, akkor kinyitjuk ezt az ajtót és a szobából kijön a meleg. Itt beleszól a beszélgetésbe Túrós Sándorné menye is. — Legjobb lenne már eladni ezt a fát. Ha hideg van, anyuka éjszaka ötször is fölkel a tűzre rakni, meg kijön ide és nézegeti a fáját. — Mit néz rajta? — Hogy fagy-e a földje. Mert nem szeretném, ha elpusztulna. Képzelheti, ilyen hosszú idő alatt mennyire hozzánk nőtt ez a fa. Az északra szorult termő narancsfának persze sokan csodájára járnak. Újságírók, magánemberek, kertészek keresik föl — csak győzze Túrós néni mutogatni. — Tudja, háború után volt ennek nagy keletje. Amikor nem lehetett narancsot kapni. Sok gyerek van, aki az én fámról tudta meg, milyen is az a narancs. Olyan is előfordult, hogy a környező kórházakból jöttek betegeknek narancsot kérni. S kaptak is, ha volt. — A termést el szokta adni? — Dehogyis szoktam! Nem adtunk mi el erről még egy darabot sem. Elosztogatjuk meg megeszik a gyerekek. Jelenleg már megszületett a „fő fogyasztó” is, Zsuzsika, Túrós néni kilenc hónapos unokája. — Aztán tudja rengeteg levelet kapok. Igaz-e, hqgy terem a narancsfánk, s ha igen, akkor mit csinálok vele, mivel oltottam, hogyan kezelem. Én meg mit tudnék rá válaszolni. Nem csinálhelyütt olvasószobára még gondolni sem lehet. Különösen elhanyagolt képet mutatnak például az állami gazdaságok, erdőgazdaságok, a Sz;- getvári Konzervgyár, a Mohácsi Selyemgyár stb. A könyvállomány tíz év alatt tüb!i mint tízszeresére nőtt: tíz évvel ezelőtt 19 500 darab könyv jelentette a me gyei szakszervezeti könyvtá rak állományát, ma a könyv vagyon 200 000 kötet. Évente a hálózat közel 800 000 forint értékben vásárol új könyveket. A helyzet tovább javítható azzal, ha szervezettebben kihasználnák az alapszervezeteknek a könyvállomány fejlesztésére vonatkozó lehetőségeit. Különösen kedvezően alakult a könyvállomány összetétele az utóbbi években. Az arány a szépirodalom és egyéb irodalom között 55—45 százalék. Csökkent a selejtezések tam én ezzel semmit, csak a hidegtől óvtam, nyáron minden e?te megkapta a maga vödör vizét, három évenként átültettük. Sajnos most már nem nagyon megy, mert igen nagy lett a fa, pedig már ráférne az átültetés. Éppen ekkor jön a posta, Túrós néni menye lobogtat egy levelet: — Narancsos levél Csehszlovákiából. Bernolákovoból érdeklődik valaki a narancsfa után. írja, hogy olvasta az újságban, milyen sok narancs volt a fájukon s neki is van egy, szeretné megtudni a titkot. A titok azt hiszem a Ten- kes alja kiegyensúlyozott klímája meg nyilván Túrós néni gondossága. — S mi lesz a fával, ha tényleg túlnövi a kis üvegverandát? — Magam sem tudom. Talán leadjuk valamilyen botanikus kertnek. Persze nem szívesen. Nem azért, mert országos híre van. Inkább azért, mert már nagyon meg szoktuk. Furcsa lenne nélküle. — S másik nincs? Mutat az ablakba: virágcserépben egy pici narancscsemete áll ott, még csak kétéves, s ki tudja, lesz-e valaha is olyan híres, mint az öreg. L. E. révén az elavult könyvek aránya, s ezzel, valamint az újonnan kiadott könyvek színvonalának emelkedésével, a könyvállomány tartalmasabbá, értékesebbé vált. A könyvtármozgalomnak a népművelés egészébe való minél hasznosabb bekapcsolása, amelyet a szakszervezeti könyv tárosok is feladatuknak tekintenek, több értékes tevékenységet hívott életre. így pél-srtei dául sor került a könyvtáróPím sok rendszeres továbbképzésére. Legfontosabb az említett kapcsolatok közül az, amely az oktatásiján reszt vevő dolgozókkal alakult ki. Az ajánlott és szak- irodalom iránti igény annyira megnőtt, hogy szükségessé tette az iskolarendszerű oktatáshoz nélkülözhetetlen könyv állomány tervszerűbb fejlesztését. Ennek a munkának az eredményes folytatása egyik fő feladatnak számít. Különféle, változatos formák alakultak ki a népművelési ágakkal való együttműködésre. Ajánló irodalom- jegyzékeket készítettek például különböző szakköröknek a bányászkörzetekben kis könyvkiállításokat szerveztek az ismeretterjesztő előadásokhoz. Az író-olvasó-találkozók, valamint könyvankétok eléggé sikeresen folytak, de ezen a munkán még javítani kell. gyakoribbá is kell tenni ezeket a rendezvényeket, annál is inkább, mivel az érdeklődés irántuk szemmellátható- lag növekszik. A könyvtári munka eredményességét természetesen elsősorban azon lehet lemérni, hogy mennyit fejlődött az olvasottság. Ilyen tekintetben nem rohamos, de egyenletes ' emelkedést tapasztalhatunk u szakszervezeti könyvtárhálózatban. Jelenleg az a heiv- zet, hogy bár az átszervezések miatt a könyvtárak száma csökkent, az olvasók száma 1964-ben 25 185 volt. Egy olvasóra éves átlagban 14 kötet esik, és : minden o'vaső 7 - 8 alka'owtui kereste lel a könyvtárakat. Minőségi fejlődésre is utalnak ezek a számok. Különösen, ha figyelembe vesszü*, hogy pl. az ismeretteriesztD művek közül az érdeklődés az útleírások mellett most már gyakrabban fordul a techni, kai. műszaki, biológiai, kerté. 1 szeti tárgyú könyvek feléi f Szerelik a Dunai Hőerőmű vexérlőterm eif