Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

t f Az MSZMP Baranya me^ei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja _______ X XII. ÉVFOLYAM, 11. SZÄM ARA 5« FILLÉR 1965. JANUÁR 31.. CSÜTÖRTÖK Készülődés a lipcsei vásárra Termelési „premier“ István II. aknán Szerdán megkezdte a folyamatos termelést a mecseki szénmedence új aknája Szerdán megkezdte a folya­matos termelést a mecseki szénmedence legfiatalabb léte­sítménye, a 300 vagon szállító kapacitású pécsi István Il-es akna. Kivitele tíz esztendő munkájába és 610 millió fo­rint költségbe került. Impo­záns épületei,"' az 51 méter magas aknatorony, a 3000 sze­mélyes fürdő és öltöző, to­vábbá a távirányítással műkö­dő szállítórendszer és föld alatti berendezései európai vi­szonylatban is a legkorsze­rűbbek közé emeli az aknát. Január 20-án osztottak elő­ször tervet az új aknára. Ez­zel megkezdődött a felsőbb szintekben rejtőző, mintegy 4 millió tonna szénvagyon ki- bányászása, amelynek elvég­zését 4—5 esztendőre ütemez­ték. A termelési „premier” napján helyezték üzembe a negyedik szinten, 230 méter mélységben az első koncent­rált fejtést, amelyben több mint fél kilométer hosszúság­ban kaparón, szállítószalago­kon kezdi útját a szén. Embe­ri kéz érintése nélkül jut to­vább a külszínre is, ahol a csilleforgalmat, az ürítést és rendezést üvegfalú vezérlő­fülkéből, gombnyomással irá­nyítják. A napi termelés 100 tonnával indal, de már már­cius elejére 1800 tonnára sza­porodik. Az év közepén pedig teljes egészében átveszi a szál­lítás teendőit István Il.-akna negyven esztendős ikerpárjá­tól, a rekonstrukció miatt le­álló István I.-aknától. Az 1910-ig tervezett újabb nagy korszerűsítési, fejleszté­si program napi 100 vagon teljesítményű, nagyüzemi kon­centráció kialakítását teszi majd lehetővé a pécsi bánya- területen. J fi nin*lián késiül el az iij lejözem Pécsett is lesz joghurt és kefir Egymást érve rakodnak a teherautók a Tejipari Vállalat pécsi üzemének szűkre szabott kapuja alatt. Egyik kocsi hozza, a másik viszi a tejet, állandó a körforgás. A forga­lom óriást. Egy év alatt 2 millió 600 ezer liter tejet it­tak meg a pécsiek, 424 ezer kiló vajat, 400 ezer liter tej­fölt, 260 ezer kiló túrót szál­lítottak ki az . üzletekbe. Je­lentős az exportszállítás is. A Tejipari Vállalat jó mun- ká’át legjobban az igazolja, hogy az elmúlt évben egyet- lenegv reklamáció sem érke­zett! És ez nagy szó, mert az üzemben a munkakörülmé­nyek egyelőre elég kedvezőt- le"”k. Sokszor elhangzott már, begy a tejüzem kinőtte ma­gát. Az épületek 80 éve épül­lek. bővítésre egyszerűen nincs lehetőség. Az üzem napi öt-tízezer liter tej befogadá- ?■ ra készült, és most naponta 40—öO ezer litert dolgoznak fel. Nincs megfelelő tároló és rakodóhely. Ezen az áldatlan állapoton segít a most épülő új üzem, amely még ebben az evben beinduL ________. A z új épület a nyugati vá rosrészben épül, s minden te kintetben modern üzem lesz Négyszer akkora helyen fék szik, mint a mostani. A tá gas, nagy termek mellett kü lön átvételi csarnokot és ké rakodórampát építenek. A; épület egyik oldalán csak < beérkező tejet fogadják, a ma síkon pedig a kimenő árutii dítják útnak. A tervek szerint június e; sejére teljesen befejeződik a építkezés és megindul a pr< baüzemelés. Naponta százezer liter teje dolgoznak fel, és ezt a menj nyiséget az elkövetkezőn évek során az igényekne megfelelően még növelni i tudják. Jóval nagyobb meny nyiségben állítanak elő pa lackozott tejet,, mint eddig. . múl' évi 800 000 liter pala, kos tej helyett akár kétszc annyit is tudnak szállítar, Lehetővé válik eddig ner gyártott új termékek előáll tása. Az év második felébe Pécsett is kapható lesz ka kaó, joghurt, kefir. Ezenki vül üzembe állítanak két vaj köpülő gépet, nem kell Ka posvárról ideszállítani a vajat, A pécsi Sopiana Gépgyár Il-es telepén sorozatban gyárt­ják a borsótöltő automatákat. A korszerűsített konzervipari gépből az első negyedben 44 darabot készítenek szovjet ex­portra. A lipcsei kiállításon bemutatandó gépek között a borsótöltő is szerepel. A ki­állításon a pécsi gépeknek be­mutatója Tóvári János, a Il-es telep brigádvezetője lesz. A képen: Lőrinc Sándor és Tóth János az egyik automatát sze­reli, Foto: Erb Vogfet ért a warsói értekezlet Szerdán megtartotta záró- ülését a Varsó Szerződés Tag­államainak politikai tanács­kozó testületé; A záróülésen a megvitatott kérdésekről kö­zös közleményt írtak alá, amelyet később hoznak nyil­vánosságra. Fogadás a varsói tanácskozás részvevőinek tiszteletére Edward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke kedden este foga­dást adott a Varsói Szerződés Szervezete politikai tanács­kozó testületének ülésén rész­vevő külföldi küldöttségek tiszteletére. A fogadáson je­len voltak: Todor Zsivkov, Antonin Novotny és Jozef Le­nárt, Kádár János, Walter Ulbricht és Willy Stoph, Gheorghe Gheorghiu-Dej és Ion Gheorghe Maurer, Leo- nyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin és az általuk veze­tett küldöttségek tagjai. Lengyel részről ott volt Wla dyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz. Edward Ochab pohárköszön- tőjében eredményes munkát kívánt a tanácskozás részve­vőinek a szocialista országok együttműködéséért, felvirág­zásáért és egységéért kifejtett munkájukban. Minden út járható Baranyában Kedd délelőtt még annak örültünk, hogy nemsokára itt a tavasz, de délután már „le­fagyott” a mosoly arcunkról: esni kezdett, először havas eső, majd a hó. Szerdára vir­radó éjjel pedig összesen 8 cm vastagságú hó hullott a vá­rosra, de a hófúvásos helye­ken a hó vastagsága elérte a 20—30 centimétert. Éjjel erő­sen fújt a szél, reggelre el csendesedett. A legalacso­nyabb hőmérséklet mínusz 3 fok volt A Pécsi Köztisztasági Vál­lalatot nem érte váratlanul a hó: á teherautók, hóekék üzemképesen vártak a mun­kára. így még az éjjel hat eherkocsi, három hóeke és gy homokszóró kocsi járta a város utcáit, és salakkal, só- :ott homokkal járhatóvá tette zokat. Először a 6-os utat, najd a Pécsbányára és Pécs­szabolcsra, valamint a kórhá­zakhoz vezető utakat tették szabaddá. A Széchenyi téren még kedd este megkezdték a hólapátolást, s szerda délelőtt már el is szállították onnan. A vállalat húsz rakodómun­kását riasztotta az első este, s nyolcat lakási készenlét­ben tartott Közülük néhá­nyat még éjjel behívtak. Szer­da délre az Autóközlekedési Vállalattól csak a nagy-dein- doli járat vezetője szólt hogy fagyos az úttest A hószolgá­lat vezetője azonnal odairá­nyította az egyik teherkocsit, mely néhány óra múlva rend­behozta ezt az utat is. A hó nem okozott kárt a postának egyik üzemágában sem, sőt az Áramszolgáltató Vállalathoz sem érkeztek je­lentések hó vagy szél okozta károkról. A néppzÉsó! valódi érdeke Az igazgatói alap felhasz­^ nálására, különösen az egyéni jutalmazásra szánt há­nyadának szétosztására a vál­lalati közvélemény mindig ér­zékeny. Különleges esetek hí­re még az érintett vállalaton túl is elterjed, bejárja néha az egész iparágat. így volt ez nemrégiben is, amikor az egyik vállalat igaz­gatója egész tervidőszakon át nem nyúlt az alaphoz, meg­győződéssel állítván: vigyáz a népgazdaság érdekeire, nem bánik könnyen az ország va­gyonával. Azóta is emlegetik, hogy a vállalatnál felhaszná­latlan maradt az alap. Mindenki számára világos ugyanis, aki csak valamennyit is megértett az immár másfél évtizede rendszeresített igaz­gatói alap valódi céljából, hogy az ilyen álláspont min­den, csak nem a népgazdasági érdek képviselete. Az alapot azért bocsátják az igazgató rendelkezésére, hogy — kul­turális és szociális célokon túl — a vállalat előtt álló gazda­sági feladatok megvalósítását segítse, elsősorban céljutal­mazások alkalmazásával. Ez az oka annak, hogy az idén már teljesítményeik, alapjö­vedelmezőségük alakulásától függetlenül megkapják az egyes gyárak, vállalatok az e célra szánt teljes pénzössze­get. Az összeg tulajdonkép­pen csak a létszám változása szerint ingadozik. (A gyakor­latban az egyes vállalatok igazgatói alapját úgy határoz­zák meg, hogy a dolgozók szá­mát beszorozzák az úgyneve­zett fejkvótával: átlagosan 150 forinttal. Ezer fő esetén a vál­lalat Igazgatói alapja például 150 ezer forint.) Távolról sem könnyelműség húzódik meg a feltétel ilyen meghatározása mögött. Arról van szó ugyanis, hogy az igaz­gató számára — függetlenül a vállalati eredménytől — bi­zonyos ösztönzési, kulturális és szociális kiadásokra min­denképpen lehetőséget kell biztosítani. Különösen érvényes ez az alap kulturális és szociális ki­adásokra szolgáló hányadára, a meglévő intézmények fenn­tartása érdekében. Nem más azonban a helyzet a jutalma­zást, ösztönzést szolgáló há­nyaddal sem. Sőt, éppen azok­nál a vállalatoknál kell az ösztönzésre lehetőséget nyúj­tani a problémák megoldása érdekében, amelyeknek nine 3 teljesen rendben a szénáink. Az igazgatói alap ilyen iePe- gű célfeladatok el ’ ''zésétser­kentheti, ha a rendelkezés szellemének megfelelően gaz­dálkodnak vele. Ha az említett vállalatnál erre vigyáznak, hogy a fonto- pénzforrást ne fecséreljék el sűrűn tartott rendezvényekbe és reprezentációra, lelkesem üdvözölni lehet a törekvést. De az igazgatói alapot meg­takarítás címén felhasználat­lanul hagyni egyet jelent az­zal, hogv lemondunk a válla­lati tevékenység hatékony- bá tételéről. Ez pedig valóban sértené a népgazda­ság érdekeit. Az elmondottakon túl indo­kolttá teszi az e témával va’o foglalkozást, az iparirányítás közelmúltban végrehajtott át­szervezése, az összevont nagy­vállalatok létrejötte is. Az igazgatói alappal most már az összevont vállalat vezérigaz­gatója rendelkezik. Az új helyzetben az is probléma, hogy szükséges-e felosztani. « ha igen, milyen arányban a gyáregységek között a köz­ponti igazgatói alapot; Nem vitás, központi keretre szük­ség van, hogy azzal a vezér- igazgató a nagyvállalat előtt álló feladatok elvégzését ösz­tönözze. Az egész alapot te­hát semmiképpen sem lenne célszerű felosztani. Az sem vitás azonban, a gyáregység­vezetőknek is szükségük van megfelelő pénzügyi hatáskör­re, hogy ezzel főbb célkitűzé­seik megvalósítását serkent­hessék. A hhoz, hogy é hatáskör szélességét meghatároz­hassák, esetenként figyelembe kell venni az egész vállalat irányítási módszerét. Ahol erősebb a központi irányítás, ott a központilag kezelt há­nyad nyilván meghaladja majd a gyáregységek között felosztottat; Ahol a vállalati egységek, tevékenységük jelle­génél vagy éppen vezetőik rá­termettségénél fogva nagyobb önállóságot élveznek, a fordí­tott arány az indokolt; Sommázva az elmondotta­kat: a népgazdaság valódi ér­deke az, hogy az igazgatói alapot valamennyi vállalatnál a rendeltetésének megfelelően használják fel s ez feltételezi az iparátszervezéssel keletke­zett új követelmények figye­lembevételét ÍSj A képen: az öntözőautókra szerelt hóekék a mecseki szerpentint tisztítják meg a hótakarótóL

Next

/
Thumbnails
Contents