Dunántúli Napló, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-20 / 16. szám
nmrAi m. napló 5 A SZERKE SZTOSEG t:"'WLnsotö0át ^álopassák ki a rossz üvegeket! Nagy bosszúság, amikor a Sákviaet hazavisszük a boltból és otthon kiderül, hogy az üvegből a szénsav részben, vagy egészben elillant. Ennek oka az, hogy a rossz üvegeket nem válogatják ki elég figyelmesen és újratöltve visszakerülnek a forgalomba. Kérjük a szikvízgyártó üzemet, fordítsanak az üvegek vizsgálatára nagyobb gondot, hogy a vevőket ne érje károsodás. , Árvái Gyula nyugdíjas, Felsőbalofcány u. 73. sz. Ne becsüljék le az utasokat! Olvastam a január 12-én „Minden pénzt megér” címen megjelent írást, amely az elővételben váltott tömbjegyekkel kapcsolatos új „rendszabályokat” gúnyolja ki. Tökéletesen egyetértek a cikk szerzöjé vei. Valóbon humoros lesz, ha az utasok tintával, stb.-vel felszerelve várják a buszt, a a felszállás előtt dátumokat irkáinak a jegyre. Humoros lesz, — de nem mindenkinek. Elsősorban azoknak nem, akik így lesznek kénytelenek utazni. Úgy látszik, nincs elég olyan körülmény a közlekedésben, amiért Negyven méteres salakút Alulírottak az űj-meeseScal- I érjék. Ugyanakkor a vezetékek jai 133. sz. panelépület Iáikéi, a szerkesztőségen keresztül kérjük az illetékeseket, hogy a jelzett épület és az autóbusz állomásihoz vezető aszfaltozott út közötti kb. 40 méteres távolságon sürgősen gyalogjárót — salakozottat — létesítsenek. A fent jelzett épület lakói decemberben az épületben lévő lakásaikba beköltöztek. Az épület átadásával egyidejűleg — az előrehaladott rossz idő miatt — a kiegészítő létesítmé nyék, mint például út, stb. nem készültek el. Megfelelő gyalogjáró hiányában óriási sárban kénytelenek a néhány méter távolságot megtenni, hogy az autóbuszállam ást elGondosMna* a fceszüi diálolt elszállításáról Sok tanuló jár Keszüből a nécsi iskolákba. Szüleik nevében írom meg. hogy felháborító ami elszállításukkal történik. Január 9-én például egvetlen diákot sem vett fel a busz, mert megtelt a piacra jgvekvőkkel. Ugyanez sokszor e'^Pyrdul hazafelé jövet is. K^riük az AKÖV vezetőit, szüntessék meg ezt az állapotot és biztosítsák, hogy gyermekeink pontosan járhassanak iskolába és ne kelljen órák h(•><-'«zat ácsorogniuk hazafelé sem. ha utazni akarnak. Kres«dnszky Mártonné, Keszü. Megint úgy látszott, hogy Pöppl Gáspár tényleg nem szereti, ha a brigádhoz idomítom a kérdést — Ez olyan valami, amit tőlük kellene megkérdezni. Hogy mondhatnák ’lyet az ő nevükben. — Hát úgy — kísérleteztem —I-, hogy ők hatalmaztak íel engem is a kérdezősködésre. így mindjárt más. Már jegyezhetem is, miért érzik jól magukat az emberek ebben a kemény, fegyelmet követelő brigádban. Egyikük ezért, másikuk azért valamennyiük pedig az egyformán vigyázott jó megélhetésért, bánásmódért. Nagyon óvakodik, hogy neveket ne említsen. — Megértettük mi egymást a nehéz időkben is. Az ötvenhatos időkben. Hídig akkor sem hízelkedtem az emberekkel. Amikor másutt legjobban uszítottak a sztrájkra, én akkor álltam a társaim elé: „Mi felvesz- szük a munkát, barátaim”. Még aznap hozzáláttunk. Igaz, megfenyegettek, hogy lelövöldöznek bennünket az állványról, hát gondoskodtunk a védelemről is. Belül dolgoztunk. Oda már nem mertek utánunk jönni. Az ellenforradalom után még jóidéig bajuk volt az emberekkel. Persze inkább a külsőkkel, mint a brigád- beliekkel. Azokkal, akik még mindig a „törvényen kívü’i” é’etet hajszolták, de azokkal is, akik az érvéelhelyezésére szolgáló munkaárkok sincsenek még mindenütt betemetve, s így a gyalogos közlekedés sokszor életveszélyes is. Az volna a kérésünk, hogy a gyalogjáró elkészítéséhez szükséges mintegy két tehergépkocsi rakomány salakot odaszállítanák és az ott lakók annak elterítését maguk vállalják — társadalmi munka keretében. Fenyvesi József és még 23 aláíró. az emberek kifakadhatnak. Ha a rendelkezés célja az volt, hogy a tömbjegyekkel való visszaélést megakadályozza, úgy a kísérlet valószínűleg eredménytelen lesz, mert aki eddig csalt, csalni fog ezután is. Éppen ezért javasolhatnám a vállalatnak, hogy ne elégedjék meg a kézírással, mert azok csak úgy hitelesek, ha pecsét is van rajtuk. Követelje meg tehát, hogy az utasok bélyegzőt is hordjanak magukkal... Am, félretéve a tréfát, komoly kérdésem is volna. Nem tartják a rendelkezés szerzői az utasok lebecsülésének azt, hogy ilyen megalázó módon kívánják őket ellenőrizni? Indokoltnak tartják ezt a nagyfokú bizalmatlanságot? Feltételezik, hogy azon vállalati dolgozók között, akiket munkáltatójuk a szolgálat, a munka érdekében jegytömbbel lát el, annyi a raalo, hogy a csalás megakadályozása ilyen rendszabályt tesz szükségessé? Nos, ha ezt nem tételezik fel, akkor vonják vissza a rendelkezést, amely megalázó voltán felül sok kellemetlenséget okozhat, nemcsak az uta soknak, hanem a vállalat dolgozóinak is. Dr. Somfai Andor A pécsi városrekonslrukció JUktA SZÍNHÁZ Jíítl A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1965. január 20-t, szerdát mason a 223,5 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Pályaválasztás előtt. Bablty Alajos írása. Hanglemeztárunk újdonságaiból. A szocialista országok életéből. Szórakoztató zene. 13.00: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — összeállítás. Tánczenei ritmusok. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Zenéről zenére. Közben: 1. A Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportjának előadás-sorozata. Dr. Szinkovich Márta: A széncsata története. Z A pályaválasztásról. J9.15: Dél-dunántúli híradó. 19.30: Könyvespolc. Az Irodalomtörténetekről. 19.35: A Pécsi Dohánygyár fúvószenekara játszik. 19.43: Sikerül-e a havi tervet teljesíteni? — Interjú a Bőrgyárból. 19.50: Tánczene. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzett Színház: Három nővér (este 7 órakor). Verdi-bérlet. Tájszínház: Fel a kezekkel (este fél 8 órakor). Szigetváron, MOZI: Rövidítések: szv. = szélesvásznú, szí. = színes. Park: Korzikai testvérek (szv., szí., 4, 6, 8). Petőfi: A kém nyomában (4, 6, 8). Kossuth: Harakiri (szv., 4, fél 7, 9). Csak 18 éven felülieknek! Híradó Mozi: Magyar híradó, Pásztorművészet, Tífusz, Akiknek szurkolni fogunk. Babák és bábok, Mese a lopott festékről (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők: Útban Párizs felé (4, 6). Mecsekalja: Az aranyfej (szv., szi., 7). Meszes: Bakfis (6). Sellye A generális (7). Harkány: Jégmezők lovagja (7). Beremend: Optimista tragédia (szv., 8). Bóly: igen (szv., 7). Mágocs: Párduc I—IX. (szv., szí., 5, dupla helyárral). Pécsvá- rad: Altona foglyai (szv., fél 8). nyes jogokon belül „fiók-jogot” vindikáltak maguknak. — Volt olyan fiatalunk, akit Kővágószöllősről hoztunk be a brigádba. Erőszakkal. Belebolondult valami rosszhírű nőszemélybe, aki szép lassan mindenét legombolta. Hosszú história, a lényege az, hogy a fiatalembert „jó- zanító kúrára” hozták a brigádba. Eleinte ügyvédet is meghazudtoló következetességgel sorolta a jogait: — Kinek mi köze ahhoz, hogy tizennyolc éves felnőtt ember létére kivel él, hogyan él. Persze mondott cifrább, „nyomosabb” érveket is, mégsem nevették ki érte. Ellenben ahányan voltak, mind közrefogták és egyengették a „jogismerő” fiatalember további sorsát. Elég az hozzá, hogy ma már bottal sem kergethetnék ki a brigádból. Különben olyan brigád az övék, ahol a legtöbb ember csak a „tűzkeresztség” után telepedik meg véglegesen. Miből állt ez a tűzkeresztség? A fiatalok a leghívebb megmondhatói. Annyi keserves képű tanulót egyetlen brigádban sem számoltak meg régebben, mint itt Tele voltak sirámmal, panasszal. Erőszakról, rabságról, meg hasonlókról szavaltak naphosszat. És ma? A tegnap még „irigyelt" más vállalati, más brigádbeli fiatalok is átkéretőznek a Pöppl-brigádba. Közülük nem is egy fiatal segéd Itt tanulta meg újra és igazán a szakmát. Más szóval, nincs ma már a brigádban olyan szakmunkás, akinek nyolc forint alatt lenne az órabére. S lám, megint hűlni kezd a levegő Pöppl Gáspár hivatali szobájában, amikor az üzemi, pontosabban a brigádon belüli balesetekről érdeklődöm. Pedig lekopogta, hogy az ő brigádjában 15 év alatt sem volt komoly baleset. — Ha csak az enyém nem •— tette hozzá furcsa hangsúllyal. — Három hónapig a kórházban, egy hónapig otthon nyomtam az ágyat. Persze, nem üzemi balesettel, „csak” tbc-vel. Kicsit megijed, hogy meg is címezte a betegséget, de aztán maga oldja fel azzal, hogy az orvosra hivatkozik. — Azt mondta, nem lesz semmi baj, ha kímélem magam. Széttárja két kezét és kényszeredetten nevet. — Hát kímélem magam. íróasztala sarkán ott áll felbontatlan az elemózsiás csomagja, pedig rég elmúlt már az ebédidő. Nincs étvágya hozzá. — Főtt étel kellene délre — biztatom. — Nekem? — csodálkozik rám. — Hiszen mázsás vagyok. különben is esténként mindig kedvemre főz a feleségem. Pöppl Gáspár reggelenként öt órakor ül a iiny- csóki buszra és este 6—7 órakor tér újra haza. „Megszokhatta" hát a száraz ebéA harmadik ötéves terv időszakában, tehát 1966 és 1970 között állami erőből több mint 5000 lakás felépítése várható Pécsett. Az első években még kb. 1800 lakás Üj-Mecsekalján kaphat helyet, ezt követően azonban az eddigiekhez képest „új” területen kell elhelyezni az újabb lakásokat. Nagyobb szabású állami lakásépítkezések beruházási programjának elkészítésétől az első lakóépületek átadásáig tapasztalataink szerint mintegy két-három esztendő telik el. Ezalatt nem csupán számos norma betartását kéri számon az Országos Tervhivatal, nemcsak az alkalmazandó épülettervekről döntenek, hanem el kell készíteni a műszaki terveket, költség- vetéseket és előre gondoskodni kell a közmű- és úthálózat egy részének megépítéséről. Időszerű tehát az a kérdés, hová kívánunk három év múltán építkezni. Hol építkezzünk? Fokozza a kérdés időszerűségét az a körülmény, hogy az „új” építési zóna előreláthatólag már beépített terület, a Szigeti városrész lesz. E városrész lakóinak egy részét először megfelelő lakáshoz kell juttatni, ezután kerülhet sor a szóbanforgó épületek lebontására és csak ezt követően építkezhetünk. Azt is figyelembe kell venni, hogy ! a kisajátítási eljárások nem végezhetők máról holnapra, és számolni kell azzal is, hogy az új épületek alapozása során különféle műszaki természetű vagy régészeti meg lepetések adódhatnak. Bármely város fejlesztési módozatának meghatározása során új területek beépítésével kapcsolatban is, meglévő városrészek átépítésével kapcsolatban is számos érv és ellenérv említhető. Új terület beépítése — egy-két év távlatában szemlélve a kérdést — általában kisebb beruházási költséget igényel és nagyobb lakáshozamot eredményez. Az egyre újabb és újabb városrészekkel „külterjesen” növekvő városnak azonban városgazdálkodási szempontból egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie és egyre újabb beruházási szükségletek születnek, így végeredményben a megtakarítani vélt beruházási eszközöket nem takarítjuk meg vagy ha meg is takarítjuk, a megtakarítás kisebb-nagvobb része csak látszólagos, mert más szervnél, más címen, más időpontban, de mégis csak új beruházási szükségletek, vagy nagyobb üzemeltetési költségek merülnek fel. Pécs jelenlegi helyzetére vonatkoztatva az előbb elmondottakat, először is azt kell megállapítanunk, hogy a többi megyei jogú városhoz képest Pécsett a legmagasabb a régi lakóépületek aránya. 1*5# előtt 185*—1990 között épített lakóházak száma Múlt században épült lakóépületek •/«-* Pécs 987 4041 33,4 Debrecen 641 3811 22,1 Miskolc 787 3201 19,7 Szeged 184 3420 25,0 Mivel többnyire Pécsett sem tartják jobb karban az avult épületeket mint más városainkban, a fentiekből az következne, hogy Pécsett bontják le a legtöbb avult lakást és itt a legnagyobb a városrendezési tevékenység. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz. Pécsett bontják le a legkevesebb lakást Az utolsó tíz esztendőben (1964, év nélkül számítva) Pécsett 9501 új lakás épült, de csak 196 lakás szűnt meg. Egyedül a 33 000 lakost számláló, jelenleg városrekonstrukciót végző Salgótarjánban az utolsó két év alatt kizárólag det. Biztatták ugyan az üzemi konyhával, de kényes a gyomra. Mit tehet ellene. Aztán képeket vesz elő, színes képeslapokat a Balatonról, a Mátráról, a Római- partról. — Nyaralásból küldték a társaim. Üdvözlettel, jókívánságokkal, amíg a kórházban feküdtem. Nézze, hányán aláírták! De meg is látogattak. Ez volt az egyetlen vigaszom. Gyanakodva nézegetem az aláírásokat. — És a vezetőség? — kutatok az aláírások között.— Ugye, ők is aláírták? Hallgat. Hát itt a baj valahol, amit félreértettem a bemutatkozáskor. — Mit szóltak, amikor felgyógyult, amikor újra munkába állt? — örültek neki. — Ennyi az egész? — Ennyi. — De arra csak szóltak valamit, amikor elolvasták a kórházi elbocsátó lapot. Hiszen abban az áll, hogy kímélje magát. — Meg sem mutattam. Ne higgye senki Pöppl Gáspárról, hogy kímélni akarja magát. Július óta járja a munkahelyeket, mássza az emeleteket, és eddig csak nekem mondta el, hogy nem bírja sokáig. De előbb a lel kémre kötötte, hogy a világért ne tegyem szóvá. Elnézést, kedves Pöppl Gáspár, megszegtem a titok- tartástj — P. Gy. — városfejlesztési okból több lakás szűnt meg, mint a több mint 130 000 lakost számláló Pécsett az utolsó tíz év alatt. Pécs lakásállományának jelentékeny része avult. Jelenleg is több mint százra tehető az életveszélyes lakott lakások száma, az egészségre ártalmas lakások száma pedig sokszorosa az életveszélyes lakásokénak. Pécsett más körülmények is a városrekonstrukció, az avult városrészek átépítése mellett szólnak. Pécsett a lakásoknak körülbelül fele része rendelkezik lakáson belüli vízvezetékkel, a lakások negyedrészében van közműves gázellátás, a lakóépületeknek alig több mint egyharmad részét kötötték be a közcsatornahálózatba. Az utcák szélessége, burkolata és vonalvezetése az avult városrészekben többnyire nem felel meg a gyorsan növekvő gépjárműforgalom igényeinek, helyenként a járdák szűkek vagy hiányoznak. Azok a telkek, melyeket az avult városrészek igénybe vesznek, nem egyszer többet érnek a rajtuk lévő felépítménynél. Az igények növekedése miatt a városrekonstrukció során lebontásra kerülő lakások nagy része amúgy sem felel már meg teljesértékű módon rendeltetésének. Avult épületek tatarozására sok esetben aránytalanul nagy összegeket fordítanak, a régi lakások azonban elrendezésük, beosztásuk miatt mégsem válnak korszerűekké. Lehetőséget kell biztosítani a magánépítkezésre Ama kérdés megítélésénél, hogy indokolt-e a soronkövet- kező ötéves tervidőszakban a városrekonstrukció megkezdése, még egy lényeges szempontot kell figyelembe vennünk. Múlt év októberében egy kizárólag pécsi vonatkozású kormányhatározatot hoztak, amely többek között városfejlesztési kérdésekkel is foglalkozott. E határozat kifejezetten megkívánja a városi tanács végrehajtó bizottságától, hogy a harmadik ötéves terv időszakában növelje a magánerőből végzett pécsi lakásépítkezések, ezen belül a társas házépítkezések számát. Jelenlegi számítások szerint a harmadik ötéves terv időszakában körülbelül ugyanannyi lakás épülne Pécsett magánerőből, mint amennyi állami erőből épül. (Ez összesen 10 000' lakás) Pécsett — úgy ahogy — néhány évig még helyet tudnak biztosítani az újabb magánépítkezések számára. Kézenfekvőnek tartjuk azonban azt a feltevést, hogy ha nem tud majd a város valamennyire is megfelelő telkeket biztosítani, nemhogy növekedni, hanem csökkenni fog az amúgy is nagy áldozatokkal járó, magánerőből végzett lakás- építkezések száma. Ezért ha az elkövetkező években arra törekednénk, hogy a Magaslati út környékén, a Makár domb szanálásmentes részein, a Kertvárosban vagy az itt- ott talán még rendelkezésre álló úgynevezett foghíjakon építsük fel az állami erőből építendő, de Űj-Mecsekalián már el nem helyezhető lakásokat, úgy végeredményben „magánerős” társasházépítke- zés elől vennénk el a helyet. Ha a magánlakásépítkezéseket szorítjuk ki a város peremére, az építkezések számának csökkenésén kívül arra is fel kell készülnünk, hogy hasonló beruházási szükségletek merülnek fel, mintha állami lakásokat építettünk volna a város peremrészein. Egyébként is szomorú tapasztalat, hogy a magánerőből végzett lakásépítkezések járulékos beruházásainak jelentékeny részét pénzügyi lehetőség híján egyáltalán nem, vagy csak számottevő késéssel valósítja meg a tanács. Már pedig nem lehet elvárni, hogy a tervgazdálkodás körülményei között városokban magánerőből közmű- vesftsenek, vagy magánerőből lássa el úthálózattal, üzlettel stb. az új városrészeket. Éppen így arra sem számíthatunk, hogy az avult városrészek átépítéséről magánerőből gondoskodni lehet. A városrekonstrukció megkezdése ellen szóló legkomolyabb érv a jelenleg is vitathatatlanul nagymérvű lakáshiány, mely számszerűen gyorsabban csökkenthető, ha minél nagyobb a lakásszaporulat, vagyis ha az újonnan épített lakások számához képest minél kevesebb lakás szűnik meg. Ez a kérdés hátterében összefügg azzal a nem utolsórendű szemponttal, amit „a népgazdaság teherbíróképességének” neveznek. Kétségtelen, hogy csupán légvárak az olyan tervek, amelyek figyelmen kívül hagyják a gazdasági lehetőségeket. Háromszoroséra növelhető a laksűrűség Másrészt városrekonstrukció esetén a többszintes, helyenként középmagas beépítési mód eredményeként kellő zöldterület és parkírozóhely biztosítása mellett is tudomásunk szerint körülbelül háromszorosára növelhető az építőipar adott technikai felkészültsége mellett a laksűrű- ség. Ez gazdaságos és a lakosság szempontjából, de városgazdálkodási, városképi és közegészségügyi szempontból is kívánatosnak látszik. Végül a népgazdaság teherbíróképességével kapcsolatban ismét hivatkozunk a múlt év októberében hozott pécsi vonatkozású kormányhatározatra, amely többek között azt kívánja, hogy a pécsi szanálás az országosan megállapított tíz százalékos arányt jelentősen ne lépje túl. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az elmúlt években a megengedett 3 százalékos helyett Pécsett csak körülbelül két százalékos szanálás volt és ez is nem kevés gonddal járt, akkor egyrészt szembe- ötlik a feladat nagysága, másrészt az a követelmény, hogy Pécs adott földrajzi helyzete, növekedésének várható üteme és lakásállománya jelentős részének avult volta miatt a városrekonstrukció számára adott lehetőséget valóban kihasználjuk. Dr. Krassó Sándof *
