Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

MM. DECEMBER 1«L napló 3 Baranyai küldőitek a KISZ-kon r essznson Pénteken megkezdi mun­káját a Kommunista Ifjúsági Szövetség VI. kongresszusa, amelynek résztvevői között a baranyai küldöttek is ott lesz­nek. Elutazásuk előtt felke­restünk néhány küldöttet, s megkérdeztük tőlük, mit mon­danának el a kongresszuson az ország ifjúságának. Klenák Ottmar akna! fiatalok társadalmi munkában művelődési házat építenek. Van közöttük olyan, aki egymaga 160 órát dolgo­zott. Természetesen beszélnék néhány nehézségről is, pél­dául arról, hogy sok gép van a bányában, amelynek mű­ködtetéséhez nincs elég al­katrész. Ezért sokat állnak a gépek, s a termeléskiesés csökkentéséért már tíz va­sárnapot dolgoztunk. Mivel hazai alkatrészekről van szó, talán tudnának segíteni raj­tunk az illetékes vállalatok fiataljai. Gyöngyös Katalin Gyöngyös Katalin, a Leö- wey Klára Gimnázium ne­gyedikes tanulója nem szá­mított ekkora kitüntetésre s éppen ezért nagy izgalommal várja a kongresszust. Klepák Ottmár, a Mecseki Szénbányászati Tröszt Vasas bányaüzemének Petőfi-aknai titkára elmondotta, hogy ha megkapja a szót a kongresz- szuson, feltétlenül beszámol arról, milyen eredmények születtek a kongresszus tisz­teletére hirdetett munkaver­senyekben és mozgalmakban. — Baranyában már sokan hallottak a Kossuth-bányai fiatalok cseh védőhálós fej­téséről, amelyet Nagy Dezső szocialista brigádja vezetett be. Ók ennek köszönhették azt a szinte fantasztikus ered­ményt, amit elértek: 'a vál­lalt 147 vagon helyett 206 vagon szenet küldtek naponta a felszínre! Vagy itt vannak az István-aknaiak, akik első­nek hirdettek kongresszusi hónapot. Kiss Mihály csapa­ta decemberre vállalta, hogy az egész hónapban baleset nélkül dolgoznak, s ebben versenyre hívják ki a ha­sonló körülmények között dolgozó brigádokat. A Petőfi­vüliek is beneveztek az Ifjú­ság a szocializmusért mozga­lomba, s mindössze 53-an nem teljesítették az összes követelményt. Pedig ez nagy szó, hiszen több mint ezren járnak az iskolánkba. Kóczián Erzsébet Kóczián Erzsébet, a 39-es dandár úti iskola csapatveze­tője és a Pécsi Üttörőház igazgatója az úttörők nevé­ben szeretne felszólalni. — Az Úttörő Mozgalmat a kiszesek patronálják. Én en­nek a munkának továbbjaví- tásáról szeretnék beszélni, hi­szen az úttörőkből lesznek a KISZ-tagok, nem mindegy tehát, hogy milyen a felké­szültségük, milyen lelkesedés­sel és örömmel dolgoznak. Nálunk nyolc középiskolás na­ponta foglalkozik a pajtások­kal, így ezek a vezetők bír­ják a kisebbek bizalmát. Ta­lálkozókat tartottunk közép­iskolák alapszervezeteivel, hogy a gyerekek megismer­kedjenek jövő életük formá­jával. Mindezt hasznosnak tartom. Elmondhatom, hogy az úttörők magukénak érzik a kongresszus jelszavát, őket is kötelezi: „Johb munkával, nagyobb tudással a szocializ­mus teljes felépítéséért.” Négy év múlva maid ők adnak szá­mot munkájukról és arról, hogyan tartották be a jelszót, ígéretüket — Azt hiszem, el kellene mondani a kongresszusnak, hogy nagyon sokat javult is­kolánkban a mozgalmi fegye­lem. Hetente megbeszéljük a feladatokat, különösképpen azt a területet, ahol a leg­sürgősebb változtatnivalók vannak. Most például a sport­élet van napirenden, ugyanis a lányok nem erőltetik meg magukat, nem nagyon láto­gatják az órán kívüli testne­veléseket és edzéseket. Ezzel szemben nálunk a KlSZ-tago- kon kívül a szervezeten ki­Megér-e egy igazgatót? Ez is csak „bizonyítvány- osztáskor” fordulhat elő. Húsz titkárnő ül egy szobá­ban, fiatalok, idősebbek, mo­solygósak és komolyak, egy­szóval különfélék, mint min­denféle foglalkozásbeliek ál­talában. De azért mégis egy­formák valamiben. Mind­nyájan most kapták kézhez az oklevelet, amely tanúsítja, hogy a TIT kétéves titkár­nőképző tanfolyamát siker­rel elvégezték, tanultak po­litikai gazdaságtant, szám­vitelt, üzemgazdaságtant, könyvelést, helyesírást, nyelvhelyességet, fogalma­zást, levelezést és még egy tárgyat, aminek valami eh­hez hasonló címet adtak: „az emberekkel való bánás­mód”. Mindannyian egyfor­mák abban, hogy egy el nem ismert szakma művelői és jogaik elkeseredett hirdetői. Szakma vagy nem szakma — ez itt a kérdés. A húsz titkárnő körülüli a szobát és az újságíró kérésére azon v tatkóznak, hogy milyen le­gyen a jó titkárnő. Mert hogy szakma, az nem vtás. Csak még nem sokan tudják ■ ezt rajtuk kívül. S ha szak­ma, akkor speciális ismere­teket, képességet, tudást kö­vetel. Mik ezek? — A titkárnő legyen na­gyon reális — véli egyikük — tárgyilagos és elfogulat- l~.n. Ö a szűrő a főnöke felé, ő továbbítja az emberek pa­naszait, kéréseit, hangulatát, sokmindent Kell-e egyáltalán „szűrő” egy vezető szobája előtt? — Igenis kell «-» ebben Hisz Hirni egy száll! nagyon határozottan meg­egyeznek. — A vezetőnek nagyon sok a dolga, s ha a fontosabb munkától apró ügyekkel elvonják, annak mindenki megissza a levét. A titkárnő a szűrő, S milyen legyen a titkár­nő a főnökével szemben? — Borzasztó diplomáciai érzék kell egy főnökhöz! Mindig ki kell lesni az alkal­mas pillanatokat és meg kell találni a legmegfelelőbb hangot hogy valamivel elé lépjünk. — Nem szabad a főnököt befolyásolni — hangzik a szi­gorú ellenvélemény — ő tudja, mit mikor hogyan te­gyen, elvégre ö a főnök. Pairázs vita alakul ki: —■ De csak meggondolom, mikor mondjam meg neki, hogy 300 ezer forintos bér­alap túllépés van? Hiszen er­re holtbiztos a haját kezdi tépni és utána nem fogja olyan jókedvűen elintézni a többi ügyet, mint előtte. — Ha ordít is, nyugodtan bemegyek, tudom, hogy egy­formán intéz minden ügyet... Egyszóval éppen ehhez kell a diplomácia. Kiismerni a főnököt, mert hát a főnö­kök sem egyformák. Hogy milyenek? Hát... — Nekem női főnököm van — egyetlen titkárnő „di­csekedhet” ezzel, de még itt, a szakmabeliek között is saj­nálkozó szemek pillantanak rá. — Sok helyen azt mond­ják ilyenkor: ajaj, szegény te... Pedig ilyen nyugodt, értelmes, kedves főnököm még sose volt. Bűbájos te­remtés. Sose kiabál, mindent szépszóval intéz el, de min­den el is van intézve! Min­den problémáját megérti az embernek. Iyen lenne az ideális fő­nök? De hát a főnökök túl­nyomó többsége férfi. — Egy ideális főnök — sóhajt egy fiatal titkárnő — ne játssza örökké a főnököt és ne várja, hogy örökké has- raessenek előtte. — Egy ideális főnök — só­hajt a másik — ne legyen hangulatember, s néha kő szönje meg, ha az ember ki­javít valamit a lemásolni adott levélben. — Ma már a főnökökkel szemben is nagyobbak a kö­vetelmények — hallatszik egy szigorú hang, és ezen ne­vetnek egy kicsit, megeny- hülten. Továbbá megállapítják, hogy „madarat tolláról, fő­nököt titkárnőjéről” lehet megismerni. Nem mindegy, hogy a titkárnő kihasznál­ja-e. hogy „közel van a tűzhöz”. Nem mindegy, hogy az üzemben vagy vál­lalatnál milyen a vélemény a titkárnőről. —. A filmek, a Dudás Ma­tyi meg a többi lap állandó­an minket simfel. Pedig aki ismeri ezt a szakmát, inkáb’o Mindig valami ellenszenv ébred az emberben, ha egy új vállalkozás létrehozásáról értesül, ha ismét igazgatót, műszaki vezetőt és főkönyve­lőt, adminisztrátort, bérelszá­molót neveznek ki égy új szerv élére. Január elsejével ugyanis megalakul majd a pécsváradi járásban a terme­lőszövetkezetek közötti építő­ipari társulás és ennek élé­re kerülnek' a fentebb felso­rolt állásokat betöltő szemé­lyek. — Jogos tehát . a kérdés: megéri-e, hogy to­vább növeljük az adminisztrá­ciót, a termelésben közvetle­nül nem dolgozó személyek számát? Az előzetes számí­tások és érvek azt bizonyít­ják, hogy nem fizetünk rá erre a vállalkozásra. Sőtl Temérdek előnye van. hogy a pécsváradi járásban néhány hét múlva egységes szervezet foglalkozik a termelőszövetke­zetek, a falvak és a lakosság kisebb építkezéseivel. De mi­előtt felsorakoztatnánk a tár­sulás mellett szóló érveket, nézzük meg, milyen új vál­lalkozásról van szó? „E!nöl e'Ylárs, adjon kocsi!“ Kezdjük azzal, mi adta az ötletet a tsz-ek közötti építő­ipari társulás megalakításá­hoz? Az egyes gazdaságok­nak ma is van építőbrigád­juk egy-két kőművessel, laka­tossal, áccsal, mázolóval, per­sze mindegyikből nem jut minden tsz-be. Ezért csak rész munkát végeznek, korlátozott a termelésük, felszerelésük hi­ányos, az anyagellátás nehéz­kes. Sokszor néhány zsák ce­mentért napokig kel! szalad­gálni, vagy szerszámot szerez­tek. kölcsönöztek, vagy éppen szakmunkást kértek kölcsön máshonnan, hogy a szükséges munkát befejezhessék. Aztán a fuvar. Hányszor szaladtak az elnökhöz, hogy ... „kérünk egy kocsit, hogy elhozzuk az anyagot!” De honnan, mikor a közösnek is nagy szüksége volt minden szállítóeszközre, elsősorban a betakarításnál. Másrészt a községfejlesztési munkákról szó sem lehetett. Ezek az apró tsz-brigádok ép­pen elég munkát találtak a közösben korlátozott kapaci­tásukhoz. A kisipari szövetkezetek, az építőipari vállalatok pedig nem tudják elvállalni a kisebb összegű munkát, nem is any- nyira a forintösszeg miatt, mint inkább azért, mert nem éri meg a felvonulást, a szál­lítást. Éppen elég munkájuk veszélyességi pótlékot jávor solna. Nemcsak akkor sürög- forog ám a titkárnő, amikor kávét kell főzni! Nem abból áll ám ki a munkája, hogy a körmét piszkálja és letagadja a főnököt! — Csak amit itt tanultunk, mutatja, hogy azért valami mást is kell tudni. És tehet­ség is kell hozzá, mondjuk ki bátran. Jó memória, helyzet­ismeret, áttekintő készség és persze gyakorlat. — Ha az ember két-három nyelven önállóan levelez, az nem munka? Innen sokan továbbmegyünk TIT nyelv­tanfolyamokra. Két évig minden héten egyszer itt töltöttük az esténket és ta­nultunk. És akkor ez a kö- römpiszkálós titkárnő-figu­ra... A tanfolyam vezetője, dr. Erdélyi Ernő, mintha lopva mosolyogna. Ügy látszik, nemcsak egy csomó új isme­retet, de egy csomó új szak­mai öntudatot is tanultak itt a titkárnők. — Én aztán — hallatszik az egyik fotel felől — nem is vallom be, mi a foglalko­zásom, csak ha nagyon mu­száj ... Puff neki. De • nevetés­ben van valami cinkos egyet­értés. Aztán a már-már lel- kiissneretfurdalást érző új­ságíró lelkére kötik hogy írja meg: titkárnőnek lenni, az egy komoly szakma, becsül­jék meg jobban őket, és szán­janak le végre erről a kávé- főzés- kérd ősről. így aztán ebben marad­tunk. H. E. van, amelynek értékét milliók ban mérik. Még ezekkel sem birkóznak meg határidőre. Ezért választotta a pécsváradi járási tanács azt az utat. hogy összevonja több nagy terme­lőszövetkezet építőbrigádját és a községfejlesztési brigádot egy nagy társulásba és alkal­massá teszi a járásban jelent­kező feladatok gyors megoldá­sára. így jön létre jan. 1-évei a 108 fős társulás az igazga­tóval, a szükséges adminiszt­rációval. öt tsz társulása A „szükséges” adminisztrá­cióval, hiszen jövőre nyolc­millió forint értékű munkához várják a segítségüket. A kő­műves, ács, építőipari szerelő, mázoló és lakatos szakmunká­sokból álló társulás kapacitá­sának kihasználásához már most felmérték az igényeket. Ebből tudták meg, hogy a termelőszövetkezetek közel öt­millió forint értékű kisebb fel­adatot bíznak a társulásra, a lakosság egymillió forintért építkezik és a községfejlesz­tési feladatokból kétmillió fo­rint értékben vállalnak. öt termelőszövetkezet — a pécsváradi, a véméndi, a sze­derkényi, a berkesdi és a ká- tolyi — egyébként ötvenezer Ft-ot adott össze, hogy meg­felelő indulási alapot bizto­sítsanak. Ezt az összeget a társulás az első három év jö­vedelméből visszatéríti a kö­zös gazdaságoknak. A jövedel­mezőséget biztosítja a magas termelékenység, hiszen egy munkás évente nyolcvanezer forint értéket termel. Mégpe­dig nem nagy volumenű, ha­nem igencsak apró dolgokból, járdából, fiaztatóból, iskolabő­vítésből és lakásépítésből, ahol a gépesítés nem lehet olyan magasfokú, mint a városi nagy lakóépületek építkezésénél. A társulás központja Pécs- várad, itt alakítják ki az anya gi bázist, ugyanakkor a tsz- brigádokat nem vonják össze a járási székhelyre. Decent­ralizáltan dolgoznak a tsz kör­zetének megfelelően. Vagyis nem utazgatnak majd a társu­lás tagjai, maradnak mostani munkahelyükön. A munka szervezése, az anyagbiztosítás módja, a feladatok kiszélesí­tése jelent újat elsősorban. Természetesen előfordulhat, hogy egy-egy nagyobb mun­kához néhány hétre összevon­ják majd a társulás egy ré­szét valamelyik faluba, de ez csak ideiglenes feladat lesz. A jövőben a tsz vezetői­nek, a községi tanácselnök­nek semmi gondjuk a szerve­zésre, anyagbiztosításra, egye­bekre. Megrendeli a feladatot a társulás igazgatójánál és a többi már az ő dolga. Az igaz­gató viszont előre kézhez kap­ja a tsz, a falu terveit és eze­ket összesítve egyszerre, nagy mennyiségben, gyorsan és idő­re biztosítja az anyagot. Nép- gazdasági szinten is olcsóbb ez, hiszen nem fuvarozgat- nak néhány mázsa cementet, építőanyagot a járásba, ha­nem vagontételben, egyszerre rendelik meg. Rangsorolják a feladatokat A járásban jelentkező fel­adatokat a járási tanács végre ! hajtó bizottsága rangsor::'ja a | sürgősség szempontjából Meg- ! szabja a határidőket is be­tartásukat személyesen "en- I őrzi. Ez szövetkezetek és ál­lami vállalatok esetében egy- j általán nem lehetséges, viert például hiába sürgetik írás­ban és szóban a hidasi száz férőhelyes istálló éoítését in ár harmadik éve a Komlói A’- lami Építőipari Vállalatnál, hiába kötbéreznek, végső so­ron nem utasíthatják a válla­latot az építkezés gyors be­fejezésére. A járási társulás egészen más — Itt a végre­hajtó bizottság megszabja a sorrendet és a határidőt, amit az alája rendelt társulásnak kötelessége végrehajtani. A termelőszövetkezetek be­leszólását is biztosították a társulás munkáiéba úgy, hogy az igazgató-tanácsnak tagja a* érdekelt termelőszövetkezetek elnöke és főkönyvelője. Ezetj-. kívül létrehozzák az ellenőr­ző bizottságokat Is, amely­ben csupa szakember foglál majd helyet. Ellenvélemények Arról Is szólni kell, hogy a helyes kezdeményezést rterti fogadták egyértelműen a já­rásnál, a megyénél. Voltak ellenzői, akik yz adminisztráció terjeszkedésén túl a szövetkezeti és az álla­mi építőiparban dolgozó szak­emberek elcsábításától félnek. Amint azt dr. Majzik Jere­miás, a pécsváradi járási ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke elmondotta, a Gazdasá­gi Bizottság határozata Őket is kötelezi és „számunkra elég a 108 fős létszám, nem vo*- nunk el szakmunkást a szö­vetkezeti és az állami ipar­tól. Viszont a társulás tágjai eddig is falun éltek, dolgoz­tak, nem volt szándékukban másutt elhelyezkedni. Az szevonáskor csak őket tömb- Iv­ritjük egy társulásba”. A válasz megnyugtató, a* érvelés elfogadható, mer! a* elképzelés szerint a ma is fa­lun élő építőipari szakmun­kásokat akarják jobban, ész­szerűbben foglalkoztatni a községekben jelentkező kisebb építkezéseknél. Az is helyes, hogy a községfejlesztési tervek végrehajtását nem választják külön a termelőszövetkezeti fel adatoktól. A falú gyarapodá­sa, fejlődése a tsz érdeke 1* és fordítva. Megéri tehát egy igazgató, néhány adminisztrátor kine­vezése az új társuláshoz, hogy ezzel a jövőben maradéktala­nul és gyorsabban megvaló­suljanak az építkezések a t.SZ- ekben és a falvakban és csök­kenjen a tsz-vezetők ilyen­irányú munkája, ami sokszor a legfontosabbtól, a termelés­től vonta el a figyelmüket a legnagyobb dologidőben. Gáldonyi Béla ; Szök(Skutat építenek a Móricz Zslgmond téren az Iskola előtt. Képünkön Pandúr István és Kerék Vendel ácsok a káva zsa* lüzását készítik d. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents