Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
19M. DECEMBER %. napló 3 Sssdsh ússseser utas gondja Hogyan utazzunk a télen? Indulásra kész kocsikat vesznek át reggel a vezetők Fütik a távolsági buszokat — Hójelentő szolgálat Baranyában hiszen mondom, még a legrosszabbul fűthető helyiségünkben is lehet dolgozni, ahhoz megfelelő a hőmérséklet. — Az utasok is igénylik a kocsik fűtését főleg a vidéki munkásjáratokon és a távolsági kocsikon. — Autóbuszainknak mintegy három-négy százalékában a fűtést nem tudjuk megoldani. Ezek a kocsik vagy annyira rossz fűtőberendezéssel rendelkeznek, hogy megjavításuk egyszerűen lehetetlen, vagy pedig egyáltalán nincs is berendezés. Ezek gyártási hiányosságok, konstrukciós hibák, amin mi sajnos nem segíthetünk. De alig néhány ilyen fűthetetlen kocsink van és az is biztos, hogy a vidéki és távolsági utakra nem ezeket indítjuk, hanem fűthetőt. Ez természetes. A város területén, a legrövidebb útvonalakon járatjuk majd a nem fűthető néhány autóbuszt. Vállalatunk műszaki szakosztálya mérte fél a fűtési lehetőségeket, egy úttal a kocsik üzemelhetősé- gét is. A felmérés eredményes, csupán majd a farmotoros, vagyis a 66-os Ikaroszokkal gyűlik meg a bajunk, amennyiben keményebb téli napok köszöntenek ránk. Tiz- tizenkét farmotoros kocsink van. Ennek a típusnak csőhálózata, továbbá különböző huzalok a kocsi hasa alatt vannak elhelyezve. Ha komolyabb hideg van, ezek az alkatrészek befagyna)!. És akkor bizony számolnunk kell azzal, hogy néhány hideg napra kivonjuk ezeket a kocsikat a forgalomból. Természetesen a közlekedés menetét ez még nem borítja fel, de azért nyole-tíz kocsi hiánya mégis érezhető, még akkor is, ha éppen a közelmúltban vállalatunk ismét kapott több vadonatúj autóbuszt. A moqunk részéről mindent megteszünk — Hogy birkóznak meg majd a várható rossz útviszonyokkal? — Tárgyaltunk a Közúti Igazgatósággal és a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vállalattal. A feladatokat ösz- szehangoltuk: megszerveztük a hójelentő szolgálatot vidéki Naponta — hozzávetőlegesen — kétszázezer embert szállítanak a megyében az autóbuszok, ebből 110—120 ezer utas Pécsett veszi igénybe a 12. AKÖV kocsijait. Ezt a számot persze általában felezni kell, ugyanis oda-vissza megtett útról van zömében szó. Mindenesetre már ebből az adatból is kiderül, hogy — tekintettel eme hatalmas tömegre — óriási felelősség hárul az AKÖV műszaki vezetőire és dolgozóira, különösen a téli hónapok alatt. A vállalat már korábban elkészítette a „téliesítés” tervét. Ennek alapján kívánják majd lebonyolítani az utasszállítást a következő hónapok alatt. Két Sndífókocsí A téliesítés feladatait, illetve végrehajtását Laki Pál elvtárs, as AKÖV forgalmi szakosztályának vezetője ismertette. — A műszaki feltételeket kell elsősorban biztosítanunk. Amint a hideg idő beáll, gépkocsijaink az éjszakai órákban lehűlnek és a reggeli indítás mindig is sok gondot okozott. Most azonban rendelkezésünkre áll két úgynevezett „indító-kocsi” agregá- torral felszerelve, amelyek .segítségével a lehűlt motorok indítása nemcsak meggyorsul, hanem megóvható a motor, de főleg az akkumulátor állapota. Időt nyerünk tehát és az autóbuszok hajnali indításánál könnyen betartjuk maid a menetidőt. Alakítottunk néhány fagybrigádot is. A brigádok már a kora hajnali órákban munkába állnak: feltöltik a hűtőket melegvízzel, ők ellenőrzik egyébként azt is, hogy az utolsó járatokról beérkező kocsikat víztelenítették-e, indítás előtt pedig amennyiben szükség van rá, járatják a motorokat. A gépkocsivezetők így indulásra kész kocsikat vehetnek át — Bizonyára történt intézkedés arra is, hogy amennyiben lehet, a kocsik személyzetét megóvják a hidegtől? — Igen. A szokásos bundát, melegitalt — ez utóbbit a végállomásokon — most is megkapják a kocsivezetők és a jegykezelők. De ezenkívül a Pápai Finommechanikai Gyárban elektromos lábmelegítőket rendeltünk az új autóbuszok jegykezelői számára. Remélhetően a készülékek még idejében megérkeznek. A javítóműhelyeik közül a festőműhely, továbbá az I. revíziós műhely fűtését megoldottuk. A helyi közlekedési részleg csarnokának, vagyis a régi villamos remiz helyiségének fűtése azonban már nehezebben megy. A kazánokat június óta javítja egy ideger, vállalat, de hát még nem készültek el a munkával. Egyébként fűtetlen műhelyünk nincs, legföljebb nem megfelelő a fűtés néhány helyen. Vadonatúj autóbuszok — Megoldást nem találnak? — Tökéletes fűtőberendezést felszerelni minden műhelybe roppant költséges lenne. De ettől függetlenül megszereznénk erre is a szükséges beruházási keretet, azonban most már nem tehetjük, mert éppen a napokbgp megtörtént az első kapavágás a vásártéren, vállalatunk jövendő új telephelyén. Most ott tereprendezési munkálatok folynak, körülbelül három év múlva — ha minden jól megy — felépül a központi telepünk mintegy liatvan-het- venmilláó forintos beruházással. Ezért aztán a lehető legnagyobb pazarlás lenne, ha a régi épületekre milliókat költenénk, csupán erre a három-három és fél esztendőre. De egyébkén , torn érné meg. telephelyeinken és itt a vállalat központjában. Ez annyit jelent, hogy ha éjszaka bárhol hótorlasz képződik, az ügyeletes beszól ide a központba, ahol az éjszakai inspekció? azonnal fölveszi a kapcsolatot a Közúti Igazgatóság azonos rendeltetésű szolgálatával. Akkor aztán indítják a hóekéiket, lehetőleg a legforgalmasabb útvonalakra. A Közúti Igazgatóság részére egyébként biztosítunk mi salakszállító teherkocsikat, amennyiben szükség lesz erre. — Az utazóközönség számára mit „mond* a vállalat? —• Türelmet és bizalmat kérünk. Nem mondtam, nem is mondhatom, hogy Pécs közlekedési problémáját megoldjuk. De hogy igyekszünk enyhíteni, az biztos. Minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybeveszünk ennek érdekében. Vállalatunk minden dolgozója arra törekszik, hogy becsületesen elvégezze feladatát. Tudjuk, hogy kétszázezer utas ezt várja tőlünk. ECperfák helyett parkok Beremenden megszámozták az útszéli eperfákat. A hatalmas piros számok az eperfák „halálos ítéletét” jelentik, mert a közeljövőben ötszáz eperfát vágnak ki a faluban az útfenntartó vállalat dolgozói. Ugyanis a községi tanács elhatározta, hogy a kiöregedett fák helyén parkosítja az útszegélyeket Elsősorban a főutcán végig alakítanak ki zöld sávokat és helyeznek el mintegy száz ízléses műkőből készült virágtartókat. A zöldsávokat a lakosság társadalmi munkában alakítja ki és a műkő virágtartókban a házak lakói helyeznek el a tavaszon különféle virágokat. Ez a társadalmi munka értéke meghaladja majd a kétszázezer forintot. Most arra kérik a vállalatot, hogy a főutca mentén, összefüggő szakaszon vágja ki az eperíákat, hogy a parkosítást ne akadályozzák. — Ugyanakkor gondoskodott a beremend! községi tanács a faluban élő selyemhernyó tenyésztőkről is. Az elmúlt években három holdon ültettek eperfát, Százéves Erkel-ereklye a Pécsi Dalárda irattárában A dalárda első megalapítói előtt 1847-ben nemcsak a kar- dalművelés művészeti, hanem nemzet- célja is lebegett. — Ezért panaszolták Liszt Ferencnek 1846 őszén tartott püspöknádasdi találkozójukon, hogy nincsenek magyar négyes férfikarok. S ez a panasz indította aztán meg a magyar férfikari irodalmait azzal a Pa- takcsa című első magyar négyes férfikarral, amelyet a szervezés előtt álló Pécsi Dalárda részére nem kisebb zeneművész, mint a világhírű Liszt Ferenc szerzett rögtönözve — s buzdításul. A dalárda 1862-ben történt második megalakulása után már az első évben Dopplerhez fordult, hogy küldje meg a „Vanda” operájának két férfikarát. Majd a dalárda kiváló karnagyának az a gondolata támadt; ha nincs magyar műnégyes, hát Íratná kell. A választmány pályadíjat tűzött kd — pénz ugyan erre a célra neim volt, de a tagok maguk között sebtiben tiz aranyat szedtek össze, amihez „egy névtelen” (Felsmann reáliskolai tanár) még három darab aranyat csatolt. A pályázati határidőre, március lőre 12 pályamű érkezett be. A további pályadíjak kiírása férfikarokra arra sarkallta a dalárdát, hogy közelebbi Hét traktor a barázdában Plesfkomács Antal 19&4-tő! a mai napig megszakítás nélkül a bólyi tsz párttitkára. — Sohasem fáradt el? Sohasem akarta abbahagyni? — Nézze, volt olyan nap nem is egy, amikor legszívei sebben odavágtam volna az i egészet Azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb lenne ) kint a földeken dolgozni. Azt ; mondanák: jól dolgoztál Tó< ni, stramm gyerek vagy. És ezzel vége... De, ha az egészet nézem, az elmúlt tíz '( évet, akkor mindig tudom, J hogy megérte, s akármilyen nehéz feladat előtt állok is, tudom, hogy érdemes megcsinálni. Ha megannyiszor elkeseredik is az ember. Pleskonics Antal a telepo- ! sek utóvédjeként érkezett ; Bolyba 1950. Mikulás-esté- ; jén. Csodálatos megérkezés / volt, élete egyik legnagyobb < napja. Az állomástól jövet ; az úton egy nyolcéves fiuCs- 1 ka szaladt eléje. — Azonnal tudtam, hogy > az én fiam. Talán nehezen érti meg, de amikor meghal- 1; lottam a hangját úgy éreztem, hogv hét ás fél éven át mindennap hallottam ezt a <■ hangot. Ez a kisfiú nem lehet más, mint a fiam. Hét és fél éve látta utol- , jóra a családját, a fia hat hónapos volt. Aztán a háború és a hadifogság elsodorta. Az első levelét még Bihar i megyébe címezte a hadifog- j Ságból. A többi már idejött ü Baranyáim. A legfontosabb mezőgazrtasági munka most az őszi mélyszántás mielőbbi befejezése, ezt sürgetik most minden járásban, ide összpontosítják az erőgépeket, A szalántai határban például kedden hét traktor szántott egy hatalmas táblát. Mindig becsületesen Miért Is hagyták oít az ősi földet? — ősi föld?! Eredetileg mi békésiek vagyunk. Apám a legkülönbözőbb munkákkal foglalatoskodott, volt napszámos, hónapos munkás, ami éppen jött. Végül aztán a kertészkedésnél kötött ki. Legutoljára Debrecen környékén káptalani birtokon dolgozott. Ott érte a földosztás is. Arrafelé nagyon sok volt a zsellér, a földtelen szegényember, gazdasági cseléd. Senkiinek sem jutott sok föld. Három hold körül kaptak. Akkor mondta a mai elnök, Szabó Mátyás, ő is Bihar megyei, hogy le kellene menni a Dunántúlra, ott sok a szabad föld és kevés a munkáskéz így érkezett Bolyba a kis Bihar megyei csoport. Meg is telepedtek itt. S a távoli hadifogságbe ment a fiúnak a levél: ha hazajössz, már Baranyába gyere, Pécsett átszállsz a Boly felé induló vonatra s az állomásról már mindenki útbaigazít. Az első idő nagyon nehéz volt. A t.,z miatt is meg egyébként is. — Az őslakók cigányoknak hívtak bennünket. A szemükben csak jöttmenf betolakodók voltunk. Akkoriban hívták máshová is dolgozni, szép felelősségteljes feladatokat kapott volna; hiszen jól tudták a fiatal Pleskoinács politikai képzést kapott a fogolytáborban , aktív tagja volt az Antifasiszta Körnek és kint is állandó fevilágosító munkát végzett. — De én a föld mellett akartam maradni. Ügy gondoltam itt találom meg legjobban a helyem. S így is történt, bár első alkalommal még lábújhe- gyen óvakodott ki az akkori Haladás tsz folyosójáról. — Elmentem, hogy belépek. Hallom ám a folyosón, hogy óriási lárma, veszekedés van odabent. Na Tóni, te ide nem lépsz be — mondtam magamnak és szép óvatosan kisomfordáltam az ajtón. Belépett a másik termelő- szövetkezetbe. — Mit tudsz? — kérdezték tőle. — Akár ácsmunkát, akár kertészetet, vagy amit kell. Mindegy csak dolgozhassak. Eleinte kertészkedett s amikor megkezdődött a tsz gépesítése, traktoros lett. 1954-ben megválasztották párttitkárnak. — Akkoriban még mindig nem békéitek meg egymással a nemzetiségek. Talán ez volt a legnagyobb probléma Legalábbis olyan probléma volt, ami mindennel összefüggött. Azzal is, hogy a tsz nagyon keveset fizetett. A németek a magyarokat okolták, a magyarok meg a németeket Áldatlan állapot volt Hogy mennyi munkába, küzdelembe került míg mindez megváltozott, arról Pleskonics Antal őrákhosszat tudna mesélni Legyint. — Jobb nem is beszélni róla. Legjobb elfelejteni. Mert ma már ez teljesen eltűnt. A tsz jól működik. Mit mondjak még? Beszélgetés közben sohasem mondja, hogy én. Mindig azt mondja „a fiúk”. Ez a „fiúk” a pártszervezetet jelenti. Igaz egészen idős „fiúk” is vannak köztük. De ez mindegy — fő az, hogy a titkár az ő nevükben beszél s mindig velük együtt hányta- vetette meg az ügyes-bajos dolgokat. — Az első nagy „haditett” Szabó Mátyás kinevezése volt. Kint dolgozott a többiekkel, fizikai munkát. Jól megállta a helyét ott is. De én tudtam róla, hogy ért a mezőgazdasághoz, nagyüzemben dolgozott korábban is. Ezért féltek tőle sokan. Nagy túlzás volt. Szegény embsff összeköttetést keressen a dal-* és zeneművészet kiváló szerzőivel. így 1864-ben a pesti színház első karnagyát, Erkei Ferencet tiszteletbeli tagjává választotta, aki az alábbi, saját- kezűleg írott levélben köszönte meg megválasztását: „Tekintetes Választmányi Van szerencsém a Tekintetes Választmánynak, ama ve- ámnézve hízelgő kitüntetést, melynél fogva engem a Pécsi Dalárda tiszteletbeli tagjá' l kinevezni méltóztatott, — alázatosan megköszönni. Egyszersmind bátor vagyok az igen tisztelt T. C. Választmányt őszinte bizalommal megkérni, kegyeskedjék engem továbbr.t is becses hajlamaiban megtartani. — Hálás köszöneté- met megújítva — megkülönböztetett tisztelettel vágyói; Pesten Augusztus 10-én 1864. A Tekintetes Válasziinányna : alázatos szolgája: Erkel Ferenc, A Nemzeti Színház tózene igazgatója". A Pécsi Dalárda ezt a megsárgult levelet becses ereklyeként őrizte irattárában, amely ma a pécsi múzeum helytörténeti anyagában található. A Pécsi Dalárdát sók kétíves emlék fűzi a nagy Étkei Ferenchez, akivel több országos dalosversenyen találkozott, így 1868-ban Debrecenben ^ ahol Erkel is a bíráló bizottság egyik tagja volt. Ezen a versenyein született meg a dalárda első nagy országos diadala, nagy fölénnyel-megnyerte az első díjat Debrecen tölgyeinek ezüst bilikomát. Másodszor mint zsürielnökke; találkozott véle a dalárda, kilencven évvel ezelőtt Kolozsvárott. Itt olyan sikere volt a Pécsi Dalárdának, hogy tapsvihar még a különbéi higgadt, idős Erkelt is ma1 ' ragadta, s a zsűri elnöke önrj feledten tapsolt a közönséggel. Még egyszer találkozót a Pécsi Dalárda Erkellé1 hasonló körülmények között — ekkor. 1882-ben Debreceniéi volt Erkel a zsűri elnöke » versenyző dalárdáikat mind meleg üdvözlő tapsok fogadták, csak a pécsit nem. T)e még el sem hangzottak • utolsó akkordok, máris fa- zúdult a lelkes éljenzés. A zsűri egyhangú határozatta? ítélte oda Debrecen város nagy ezüst sejtesét a pécsi dalosaknak. — Kiss Zoltán volt Szabó Mátyás is mindig. Közülünk való. Megbeszéltük hogy behozzuk agronó- musnak. Ügy is törtéit. A tsz fejlődni kezdett Azóta Matyi bácsi elnök. Nagyon hosszú ideje. Ez igazolja, hogy jó volt a pártszervezet választása. 1960-ban pártískolára küldték Pleskonics Antalt. Mikor egy év múlva visszajött függetlenített párttitkárrá nevezték ki. — Az első időkben nagyon nehéz volt. Nem tudtam magamma1 mit kezdeni, legszívesebben traktorra ültem volna. Aztán lassan-lassan észrevétlenül kevés lett a párttitkári teendők elvégző sere az egész nap. Már legalábbis ha mindent becsületesen meg akar oldani az ember. Én pedig nagyon Szeretném. Legszívesebben az emberek között van. A legkisebb üggyel is foglalkozni kell, mindenkit meg kell hallgatni — ez a véleménye. —- Az emberektől azt várom, hogy erejük szerint segítsék a közöst, a ts2-tŐl pedig azt, hogy mindenkinek megadja, ami jár. Igazságosan. Egy biztos, Pleskonics Antal minden tőle telhetőt megtesz a tsz-ért — s ha ismerjük a bólyi tsz kiváló eredményeit, azt hiszem, ehhez nem is kell kommentár. «U
