Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
Tájak, arcok, gondolatok — Azért, mert minden nagyon érdekel. És mert meg akarom óvná magam attól, hogy mindent összekeverjek. A nyurga fiatalember nagy mappával áll a szoba közepén, köröskörül papírlapok borítják a padlót. Rajzok: körték, citromok, érdekes formájú kövek, és arcok, finom- vonalú női arc, kedves gyerek arc. borostás öregember-arc. Táiak: házaik, fák. dombok, sárga mezők, bokrok, sokszínű égbolt, ez Almamellék. Meg a Balaton: haragos víz, szelíd víz, ábrándos naplemente, titokzatos távlatok, a Balaton vidám reggelen és harsány délelőtt, zsibongó délután és párás estén. Mindez csak színekkel, a legkülönfélébb rózsaszínekkel, lilákkal, sárgákkal, zöldekkel és kékekkel kifejezve. Portrék: töredezett. elcsúszott szemű arcok, vörösek és piszikosbamák. Állatfigura: magas lábain bús- Iremoran ácsorgó, csak a hatalmas szemek feltűnőek rajta Napi módok: két különös vörösbéjátszó alak a napkorona alatt. Nyugtalanító feketeségből kiemelkedő, pettye- zett páros arc, hosszú, csúf vonal az orr, az összenőtt szemek valahogyan nagyon félelmetesek. — Gyermekördög, nem igaz? A falra firkáló gyerekek stílusában. De miért ne lenne érdeme® ezt is megpróbálni": Sőt: megpróbálni egy tökéletes fali fiikálmányt készíteni? Ugyanúgy, mint megfesteni egyszer egy tökéletes giccset. De ilyet is csinálok. S finom, elomló rajzokat emel ki a mappából. Olyanok mint az Apollinaire-versek. Azokhoz készültek, illusztrációnak. A borospoharas, narancssárga képek meg Villonhoz. A falnál meg két arc, egy férfi, egy nő, az ember azt hiszi, azonnal megmozdulnak és az ifjú festőhöz fordulnak: hogy van, mester? — mintha bizony nem aiz ifjú mester teremtette volna őket is, ilyen megszólalásig élethűnek. — Azt a feladatot tűztem ki, hogy rendes, klasszikus portrét festek — néz feléjük a festő. — Mondom, tisztázni ha már megvan a jártassága minden területen. Különben is, szerintem egy nevezőre lehet hozni egy balatoni tájképiét meg a gonoszság kifejezését. A finom balatoni színtanulmányokat és a foltosképű, ijesztő „gyermekördögöt” — miért ne? A fontos ebben az esetben a becsületes útkeresés. A szinte korlátlan kíváncsiság. A lelkiismeretes munka. — Ügy képzelem, ehhez olyan életet is kell teremteni, hogy ne zárjuk el magunkat semmitől. Dombay Győző azért kapott az idén ösztöndíjat a megyei és városi tanácstól, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsától, hogy almamelMW tájakat és portrékat készítsen. A fiatal festő ugyanás Almamelléken tanít. Tíztanerős iskolában, heti 24 órában, magyart is, nyelvtant is, számtant is. Hetenként, kéthetenként hazajön Pécsre. Magyar és rajzszakot végez a főiskolán, s amikor több mint egyéves falusi tanítói működésének mérlegét kell megalkotnia, szűkszavúan csak annyit mond: — Tanulságos. A szűkszavúság mögött nagyon sok mindem van. Aki városi gyerekként nőtt fel, mind így van a faluval: meg kéll szoknia sajátos levegőjét, meg kell szoknia, hogy olykor-olykor egy homályos zugból előcsap az évszázados sötétség, hogy a falu — minden falu — teli van még megoldatlan ellentmondássad, a kívülálló szá. mára riasztó és félelmetes hatalmakkal. — Sose voltak előítéleteim az emberekkel szemben. Elég jóban is vagyunk. A gyerekekkel meg különösen. De a gyerekek ott élnek a régi otthonokban. Meg kell velük értetnem, hogy az a hattyú giccs, hogy az a csúnya zöld a falon csúnya. És ez nem könnyű. Nem a gyerekek miatt, mert a gyerekek fogékonyak és van fantáziájuk, néha valóságos boldogság velük dolgozni. Nem miattuk, hanem az otthoniak miatt, egy letűnő életforma miatt, amelytől én is segítek megszabadulni nekik. Csakhogy ez áldozatokkal, fájdalmaikkal is jár. A rajztanítás célja hivatalosan: az Ízlés fejlesztése, a korszerű jó ízlés kialakítása. Dombay Győző szerint pedig, pontosabban: — Tanuljanak meg rendesen dolgozni és pontosabban látni. Csiszolódjanak és használják a fantáziájukat. S minél kevesebb előítélet ragadjon rájuk. Amellett pedig a falusi élet j ontja az élményeket. Vannak | egészen vidám dolgok is, és j van, ami miatt semmiért nem | adná ezt az ott töltött időt. Aagyon szép táj az ottani, sokszor lefestem j még. És fejeket fogok rajzolni. Olyan fejek vannak! Eddig is mindig rajzoltam, utcán, kocsmában, mindenütt. De majd ha az ösztöndíjas időt ezzel tölthetem... Van egy pár ember, akit kinéztem magamnak, akit okvetlenül lerajzolok. A kisvasútan a vonatvezető; a kisvasút Szentmár- tonban, a pusztára megy fel; a múltkor le is kiabált: tanár úr, ne felejtse el, amit ígért, számítok ám rá! Mondtam neki, hogy lerajzolom egyszer, mert nagyon tetszik, hát számít rá, tényleg. Van, aki nem akarja elhinni, hogy éppen ő érdekel, és azután ő az ott a papíron, és behívja az asz- szonyt: ide nézz anyjuk, le vagyok fotografálva! De aztán olyan is van, aJki rámiripako- dott; le ne merjen rajzolni, mert nem tudom, mi lesz! Nem is mertem. Kilencven kilós az illető legalább. Semmit sem összekeverni, inkább mindent a helyére rakni. Megérteni a dolgokat. Megragadni a lényegüket. És rajzolni, festeni, rajzolni, festeni ... Ennyi az egész — és ebben benne is van minden. Hallania Erzsébet FEL A KEZEKKEL! Tabi László—Eisemann Mihály zenés vío játékának bemutatói» S hakespeare és Brecht, Sosztákovics és Mozart mellett csütörtökön este helyet kért a Pécsi Nemzeti Színház színpadán Tabi László és Eisemann Mihály is. A színházlátogatók szórakozási igénye, valamint a színház „mindent-játszási” kötelezettsége természetesen indokolja a könnyű zenés műfaj jelentkezését. Csakhogy, mintha a könnyű műfajban nehezebb volna rálelni egy-egy igényes, a maga nemében értékes, valóban szórakoztató alkotásra A közönség jelentős része szívesen fogadja a vidám, zenés darabokat, sikerük rendszerint biztos, ez azonban semmi esetre sem mentesíthet a lehető legmegfelelőbb darab kellő időben történő, körültekintő és gondos kiválasztásának felelősségteljes munkája alól. Mart, hogy a remek humorú Tabi Lászlónak közel negyedszázaddal ezelőtt írt „Fel a kezekkel!” című víg- játéka (zenével, három felvonásban) nem tartozik a műfaj kimagasló alkotásai közé, az egy percre sem lehet vitás. A pécsi közönséget sem érte volna jelentősebb veszteség, ha nem ismerheti meg a sokoldalú, tehetséges író ifjúkon zsengéjét, mely 1940- ben és ma sem kívánt mást, mint enyhe szatirikus éllel bemutatni Amerikát, a korlátlan lehetőségek hazáját, ahol még az is lehetséges, hogy egv népszerű írót (vagv ponyvaírót? — ez nem derül ki). Mr. Brandont a Chicagói Asz- szonvok Szövetségének bojkottja tönkre tegyen, amiért egyik regényével a hősnő névrokonának férjhezmenési esélyeit csökkentette, E meglehetősen sovány storv körtil bonyolódik a három felvonás, sok huzavonával, hogy aztán a befejezés előtt három perccel váratlan fordulattal megoldódjék minden. fte ha már úgy hozta a ** sors. hogy pont ezt a Tabi-víg játékot találták legalkalmasabbnak a bemutatásra, akkor minden elismerésünk azért az energiáért és igyekezetért, amivel a színészek, rendező, zenészek megpróbálták menteni a menthetőt. Mert, hogy végső fokon mégis csak szórakoztunk, sőt néha el is mosolyodtunk, az csaknem kizárólag a jó ritmusú, ötletesen rendezeti előadásnak köszönhető. Az előadás, a színészek játéka különösen a II. felvonásban tetőz, mivel íróilag is ez a legsikerültebb. A fiatal rendező, Selymes Judit lelkes igyekezete még a nehezen kibontakozó első felvonást is meg tudta tűzdelni ötletekkel. Az ő érdeme, hogy feladatát nagyon komolyan véve, friss lendületű, portalanított vígjátékot kaptunk. A 22 év előtti Tabi drámaírói vénájából még nem futotta egyenletes értékű és azonos színvonalú szerepek megírására. Ez meglehetősen nehéz feladat elé állította a színészeket és egyben korlátját is jelentette a színpadi megvalósításnak. A rokonszenves, a nők által elkényeztetett és körülrajongott Brandon írót Fülöp Mihály játszotta. Alkotó embert, így írót színpadon nagyon nehéz ábrázolni, hiszen az alkotás belső folyamatát, az iró író-létét nem elegendő olyan külső tényezőiekéi elhitetni, hogy veri az írógépet. Fülöp e nehézségek ellenére különösen a III. felvonásban olyan vonásokkal gazdagította a váratlan fordulatot megértő író figuráját, ami voltaképpen hiányzik a szerepből. A revolveres chicagói lány szerepében Váiy Éva kedvesen, bájosan mozgott. Alakításának legsikerültebb perceit a II. felvonásban nyújtotta, amikor pillanatonként váltva a Csikagói Asszonyok Szövetségének bírái felé adta az ártatlan, megbántott lányt, Brandon felé pedig a vagány, számító nőt. Az íróilag is legsikerültebb szerepben Karikás Péter közelítette meg legjobban a vígjáték megkívánta stílust. Színészi alakításának pompásan megoldott sokszínűségére ugyancsak a II. felvonás adta meg a lehetőséget, a valóban humoros és fordulatos bírósági tárgyalás. Itt lépett színre a három bírónő mulatságos figurájában Bázsa Éva. Arany Kató és Szirmai Ottilia. Mindhárman más-más karaktert formáltak: Bázsa zord ridegsége, Arany Kató hiúság és visszafojtott érzelmes- sége, Szirmai Ottilia kicsattanó életkedve szerencsesei! egészítette ki egymást. Az előadás egyik legsikerültebb alakítását Szivler. József nyújtotta. Rendezői és színészi telitalálat volt e, buta, korlátolt, boxolófigura megteremtése, és ahogy ezt Szivler a legapróbb rezdülésekig végigjátszotta, a kis epizódszereobői nasyo" máit. A szerepadta korlátok hasonlóan hálás lehetőséi'ot már nem nyújtották páter Gizinek. Szalma fajosnak. Prop Istvánnak és Fekete -\ndrt - nak. Közismerten jó színészi rutinjuk azonban .átsegítene őket is a nehézségeken és így sikeresen kapcsolódtak be az együttesbe. A kifejező. légkör* te* remtő díszletek"' 'r\n- cze Győző tervezte, • Méháh kapott színpadképe . mi"den alkalommal nyílt színi to.n- sot. Majoros Teréz és Óyn- rász Ferenc jelmeze; -e-i. eléggé karakterizált voHuk miatt nem mindenben .fédhék, hogy a cselekmény Csíki púban játszódik. Kardos öúfrtav lelkiismeretes irányításával a kislétszámű zenekar becsű! - '- te] látta el feladatát és szr'- gáltatott kíséretet Eisern Prn Mihály Erdődy János verseire komponált dalaihoz, A regi melódiákat is megfiatalító ötletes és korszerű hangszerelés is hozzájárult ahhoz, hogy a könnyű szórakozást kedvelők az előadás végén tapsolni is tudtak. r— nt —> NŐI AKADÉMIKUS A FRANCIA TUDOMÁNYOS akadémián November 1-én fordult elő a Francia Tudományos Akadémia történetében először, hogy női tudós rendes tagként részt vett az Akadémia ülésén. Marguerite Peray ’i- zikusnő, aki 1939-ben ‘eh c- dezte a Mendelejev-féle táblázat 87. elemét, a franciát- mot, már 1962 március Í2. óla levelező tagja as Akadémiának. Eddig azonban nem tudták beiktatni, minthogy egészségi állapotát a tudományos kutatások közben szerzett sugárbetegség anrt ;—a megrontotta, hogy ■ <■ -\-ig gyógykezeltetnie kelleti magát. akarom magamban a dolgokat. És megtanulni mindent. Szeren-c.sétlen útnak tartom: festeni egyszer egy jó képet, aztán a többit mind ehhez igazítani. Aki csak kutya- portrét vagy fürdőző nőket tud csinálni, az nem is festő. S hogy mit akar az ember, azt csak azután döntheti el, o APf RSZAKMÄBAN • A RT AS munkavállalót áruösszeállító beosztásra, valamint férfi segédmunkást és kocsikísérőt keres a Papír és Irodaszer Nagykereskedelmi V. 15. számú lerakata Pécs, Perczel utca 2. sz. Az öreg Csútné a kapuban ült egy négylábú kis széken; fonnyadt ajka reszketett, vékony száraz karjain össze-visz- sza futottak a kidudorodott erek. ValahoVá a messzibe bámult, meg se hallotta köszönésemet. Csak mikor másodszor jó hangosan köszöntem, akkor emelte rám reszkető fejét s halkan, kicsit sipítóan mondta, — mintha azt kérdeztem volna: „Hogy van?” — Köszönöm, lelkem, jól! Csakhogy lassan már elmúlt az idő felettem. Tudja, nagyon sokat dolgoztam, sokat törtem magam, nem úgy mint ezek a mai fiatalok ... — Miért mondja ezt? — Miért? Még azt kérdi? No, nézzen oda! — mutatott a túlsó oldalra, ahol két fiatal lány ment csinosan felölA Pécsi Ruházati Bolt Vállalat az OLIMPIÁBAN I8li4. december ll-én 18 órakor MŰSOROS TÉLI Dw,ai&vn\AÍat6i taU Közreműködnek: ILLÉS ÉVA. PÉCSI ILDIKÓ, BOLLA TIBOR. GALAMBOS GYÖRGY, a Pécsi Nemzett Színház tagjai és öttagú zenekar. Konferál: Galambos György. Belépés díjtalan! KAMJÉIN ISTVÁN: tözve. tűsárkú cipőben, ondóiéit hajjal s nevetgéltek, jókedvűen, beszélgetés közben. — Az én időmben nem ilyenek voltaik; — ezek, lelkem, csak viháncolnak. — Fiatalok ... sími, búsulni ráérnek még... — A fészkes fenét... — hangja nekimérgesedett. — Van énnekem négy dédunokám; három lány meg egy fiú. Azért nyúzzák az anyjukat, hogy milyen ruha. meg milyen cipő kell nekik. Ha lehetne, háromszor vennének másik ruhát magúkra egy nap... Én meg lánykoromban ... hármunknak volt egy pár ünnepi cipő... ha egy elment a Csiga-bálba táncolni, akkor kettő otthon maradt. Bizony! Pedig dógoztunk ám, szakadásig. Az én szegény jó anyám megfőzött a kemencében egy nagy fazék szemes kukoricát; három-négy napig arra jártunk rá. örültünk, ha este jóllakhattunk hajában főtt krumplival , Ök meg tuszkálnaik a legjobb ételben is... A lányom sokszor, vasárnap finom tyúklevest főz, de azt már nem tenné meg, hogy mikor kiveszi a húst a levéből, vereshagymaval paprikást csináljon belőle. Most már a lányom is csak az új módinak él. Mosógép! Hühü, meg villany tűzhely, meg az a nyavalya televízió, szőnyegek a szobában ... Az én időmben ilyen nem volt lelkem, mégis felnőttünk. Nekik már az ágy meg a derékalja se kell, csak az az... Ki se tudom mondani a nevét. — Rekamié? — segítettem. — Az, a tűz égesse meg. aztán még abban is villany van, bogy olvassanak az ágyban. — Nem örül neki hogy csak felkattantják a villany- kapcsolót és világosság van a szobában? — Én, lelkem, legtöbbször már lefekszek, ha bealkonyo- dik . .. dehát- ezektől nem lehet ám pihenni, mert bömböl- tétik a rádiót meg a tévét, ahogy ők mondják... aztán abba a nyomorult szőnyegeikbe felbotlok lelkem ... mert az a palló ás olyan fényes, hogy ki akar csúszni alólam a lábain... a dédunokáim csak nevetnek rajtam ... — Ez bizony nem szép tőlük. — Igaz, egyik egyfelől, másaik. másfelől fog meg, hogy el ne essek, csak ne nevetnének a büdösök ... — Aztán annak se örül, hogy takarosak a dédunokái?! — Éppenséggel örülök én lelkem, dehát annyi pénzt herdálnak ©1 ruhára, ahelyett hogy összekuporgatnák öreg napjaikra I.. nem szeretnek spórolni.;. — Most nem kell félni az öregségtől, meg a holnaptól, hogy meghal éhen, mert nem lesz munka — szóltam közbe. — Még maga is aszondja? — nézett rám szemrehányóan. — Ha mondom, hogy milyen volt régen, csak nevetnek rajta. Még a lányom is — pedig már ő is megvénült —: „Ugyan hagyja már édesanyám ükét, hiszen fiatalok .. Mondhatom én nekik, hogy tönkremegy a lábuk abban a hegyesorrú, tűsarkú cipőben. — „Ez a divat” — aszondják. A Sanyi gyerek, a dédunokám, motorért nyúzza az apját. — Biztosan jól keres a gyerek ... — Jól keres, lelkem, de taknyos kölök még, huszadikban van ... traktoros igaz, még pedig ügyes. Azl baj fogatja, hogy még olyan is fan köztük, aki autóval jár a szállásra. — Milyen szállásra? — Hát álról , a traktoruk állnak. — Messze van? — Ördögöt, .hét kilométer csak. Én még tizenhatra is gyalog jártam az uradalomba acatólni meg répát egyelni. Aztán az uraság is htntón járt, nem autóval. — Azért gyártják az autót meg a motorkerékpárt, hogy azon menjenek. — Azért, azért... Örültem én, ha kaptam egy festőruhát, ezeknek meg nejlon kell... — Egész jól ifi tudja rftora- dani. — Hogyne, lelkem) hisz reggeltől estig ezt hallom: — Így van ez rendjén, Csút néni, fejlődünk. — A fenét,, nem győzik ia- víttatni a harisnyákat .. 'ól is élni, meg divatosan öltözködni! — De a jó csirkepaprikást maga is szereti, 'ügyé? — Hát látott . már ma?» olyan bolondot, hogy ha .csirkepaprikást tesznek éli be, aszondja: „Add a kutyának!” — Kacagott. — Node megvek is már, lelkem, befele, "'art mindjárt kezdődik a lévé . . — Menjen csak,. jó műsor lesz — nevettem el szívből magam. í á d
