Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

1964. DECEMBER 1,

naplő

Emlékműsor a pécsieknek!

Baráti félóra háromezer kilométerről

AZ ARADI CUKI

3

i Ü

— Halló, itt Moszkva, Moszkva beszél! Szívélyes üdvözletünket küldjük a pécsieknek. Gratulálunk minden pécsi lakosnak a város felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából.

így kezdődött az az emlék- műsor, amelyet a Moszkvai Rádió magyar adásában közvetítettek vasárnap este hat órator a 196 méteres középhullámon. A műsort a Ivoviak alItatták össze testvérvárosuk — Pécs — számára. A hang, á ze- le háromezer kilométert *eti neg Pécsig és fél órán át érkeztek az éter hullámain az

üdvözleteik, a beszámolók Lvov j ei fejlődéséről pécsi kapcsola- él tokról, barátokról. | js

Bevezetőben ismertették Lvov fejlődését az utóbbi években. Üj szénmedence van kialakulóban testvérvárosunk mellett, amelyik egymaga any- nyi szenet szolgáltat majd a szovjet hazának, mint a cári Oroszország termelése volt. Valamikor a Lvov felett emelkedő hegyről beláthatták szabad szemmel a várost, ma ez távcsővel sem sikerül, olyan nagy mértékben kiépült Lvov. Jevgenyij Kozak ukrán zeneszerző Ívovi melódiái után a testvérvárosunkban tanuló ma- tgyar egyetemisták nyilatkoztak életükről. Nagy István, Stefán Miklós, Szálkái Miklós és a többiek elmondották, hogy Lvov nagyon hasonlít Pécshez utcáival, házaival, összképével, ,csak ott az időjárás zordabb, ide ezt „pótolják a barátságos ivovi emberek!” Majd így fejezték be a nyilatkozatukat a [magyar diákok;

, — Ott vagyunk gondolatban \az ünneplő városban. Kedves pécsiek! Kis ösztöndíjas kollektívánk és a szovjet diáktársaink nevében sok sikert kívánunk munkájukhoz.

Lvovban barátság háza nyílt a tavaszon, ahol összegyűjtik a testvérvárosoktól kapott albumokat, fényképeket, ajándékokat és itt rendezik meg a különféle nemzetek képviselőivel a baráti találkozókat is. Erről a Szovjet Magyar Baráti Társaság Ívovi elnöke nyilatkozott a műsorban.

— Bányászok és szövetkezeti dolgozók kölcsönösen felkeresték már egymást hvovból és Baranyából, Pécsről. Magyar táncfesztivált is rendeztek már Lvovban és kiállításon mutatták be a magyar nép munkáját. Többet is lehetne még tenni a két nép, a két város életének megismerése érdekében. Erre mi törekszünk is.

Majd a mikrofon elé lépett Bojko főhadnagy, aki részt vett Mohács felszabadításában és a 4. gá.rdahadsereggel innen észak felé támadott, hogy elvágják a Budapestnél összpontosult német és magyar fasiszta haderő visszavonulását. Bojko elvtárs elmondott egy élményt, amely örökre megmaradt benne és amely mindig Magyarország felszabadítására

emlékezteti. Egy vasútállomásért folyt a harc és három napja tartották már a szovjet alakulat harcosai állásukat. Köz- ! ben fogytán volt a lőszer. Az utánpótlási vonalat pedig a németek állandóan tűz alatt tartották. Ekkor egy magyar zász- j lóalj átállt a szovjet csapatok- j hoz és a tiszt vezetésével azonnal megkezdték a lőszer bizto- j sítását. Kézről kézre adogatták 1 az aknát és „még meleg volt az emberi kéztől az akna, amikor beleeresztettük az aknavetőbe.” Röviddel ezután kiűztük az ellenséget állásaiból.

— Űtjaink később elváltak

Arany koszorús titkár

Kék melegítőben, vietnami papucsban ül velem szemben Végi János, a Pécsi Orvostudományi Egyetem kollégiumának KISZ- tltkára. Korán van még, alig nyolc óra, de a szigorlatra készülő fiatalember már hajnal óta tanul.

Nemrég kapta meg az aranykoszorüs KlSZ-jeb- vényt. Ebből az alkalomból kerestem fel egy rövid beszélgetésre.

— Mór gimnazista koromban helyettes KISZ-titkár voltam. 1957-ben ötödma- gammal kezdtünk hozzá a KISZ szervezet megalakításához, s végül 25-en lettünk. Engem választottak titkárnak. Amikor idekerültem az egyetemre, az első évfolyam alapszervezetének vezetőségi tagja lettem. Főleg tanulmányi kérdésekkel foglalkoztam.

Később a másod évfolyam titkára lett, s hat évfolyami alapszervezet közül ők voltak a legjobbak. Harmadéves korában megbízták a KISZ-szervezet végrehajtó bizottsági titkárának teendőivel.

— Eleinte igen sok nehézségbe ütköztem. Hiányzott a tapasztalat az ezer ember irányításához. Harmadéves létemre még hatodévesek is ránk voltak bízva. Aztán egy fél év múlva megálltam a saját lábamon is, de természetesen a párt segítségét ezután sem mellőztem.

Az egyetem céljainak meg felelően a politikai nevelés és a tanulás elősegítése a KISZ legfontosabb feladata. Fizikai munka, vitakörök, tanfolyamok és előadás- sorozatok állnak a cél szolgálatában. Végi János mindegyikben éveken át a maximumot nyújtotta, amikor ősszel a KISZ kongresszusára készülve átadta helyét a fiatalabbaknak. Tapasztalatait foglalta össze:

— Néha nehéz volt a mozgalmi munka, hiszen nem mindig hozta azt az eredményt, amit vártunk. De az a tény, hogy a szemünk láttára váltak a visszahúzódókból társasági, mozgalmi fiatalok, megnyugtat. Persze, nem lett mindegyikük hiperaktiv, de a közösségben megtalálták helyüket... Nagyon szerettem a mozgalmi életben dolgozni, s ha végeztem az egyetemmel, továbbra is be kixtánok kapcsolódni.

te ifjúsági munka miatt r tanulás nem szorulhatott z háttérbe. Végi elvtárs a

rmadik év végén az egyetemtől társadalmi ösztöndíjat kapott. Négy évig a biofizikai intézetben dolgozott, s már két önálló előadással szerepelt országos konferencián. Ideális KISZ- vezető. méltán kapta az aranykoszorús jelvényt.

— Váratlanul ért a kitüntetés. Én megbízatásnak tekintem, hogy továbbra is egítsem a fiatalokat, a he- . ucm.be lépőket.

Bödő Sarolta

1 főhadnagy — nem tudom, mi lett ezekkel a magyar katonákkal, de ha valaki közülük hallja ezt a műsort, írjon Lvovbn, hogy felvehessük a kapcsolatot.

Ezután Exner András, a Pécsi Sopiana Gépgyár esztergályosának Ívovi „partneré’ szólalt meg (nevét — sajnos — elnyelte az éter hulláma) Foglalkozása: Főmérnök. Kitüntetései: Lenin rend, a Szovjet- únió Hőse kitüntetés. Tagja Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának. Ezen kívül író, akinek eddig már tíz kötet könyve jelent meg. A kapcsolat még 1962-ből való, amikor a két szakember megismerkedett és azóta is levelező viszonyban állnak. „Szívélyes üdvözletemet küldöm Lvovból pécsi barátomnak és nagyon örülök eredményeinek

A műsor a tvovi enesrgetiikai központból készített riporttal folytatódott Érdekessége ennek a központnak, hogy egyik fontos elosztóhelye a KGST államokon belül létrejött villamosenergiai hálózatnak. A Béke vezeték Ivovi központjában dolgozó fődiszpécser elmondotta, hogy 11 hónap alatt a tervezett feladatnak másfél- szeresét teljesítették, míg jövőre már az éves energia mennyiségnek a kétszeresét továbbítják Magyarország felé. Jövőre megépül a Kárpátokban a nagy kapacitású erőmű is, amely tovább erősíti a Béke energia-hálózatot.

A félórás pécsi emlékműsor a Moszkvai Rádióban a Lvovi Filharmónia koncertjével folytatódott. Bartók-műveket tolmácsoltak, majd ukrán szerzők dalaival fejeződött be a barátság programja.

Az „Aradi cuki” vendégei, az Aradi vértanúk úti óvoda kis lakói szörpöt, csokoládé-tortát, limonádét fogyasztanak — tér mészetesen csak játékból. Az Aradi cukrászda az óvoda lakóinak kedvenc játszósarka. Nevezetessége: berendezéseit az Agrária Keményítőgyár dolgozói készítették társadalmi munkában. Az agráriaiak az óvoda udvarán most babaházat építenek. A kőműves munkával már végeztek és tavasszal berendezve vehetik birtokukba a bababázat a gye rekek.

Mohácson, Kolbe Mihálynál

A DUNÁN óriási víztömegek hömpölyögnek a tenger felé, magukkal sodorva a letört, kopasz ágakat. Kicsit félelmetes ebben a komor őszi pompában a folyó.

De odabent, a macskaköves út fölött meghúzódó kis szobában elém tárulkozik egy egészen más Duna. Halászok húzzák a körülólmozott pön- dölyhálót, ragyog a csónak, a vízen szétfutnak a hullámok, széleiken fehér csillogással. Pirosfarkú hal tündököl, mint egy szimbólum. Aztán halak és megint halak, fé- nyestaréjú hullámok között kecsesen fel-fel villanó halak — a formáikra kíváncsi, kutató elme konokul részeikre bontotta, majd újra összerakta ezeket a formákat. Hullámok és halak formái és színei, kékek, barnák, fehérek, sárgák, de így együtt valami diadalmas tisztaság kifejezői.

A művész ott ül a folyó mellett, bedobja a horgot és vár. Fél óra múlva nem léteMeleg víz és gőz helyett légfűtés

Érdekes kísérletek Új-Mecseka íján

Érdekes fűtési kísérletekhez

fogott hozzá az Országos Közegészségügyi Intézet valamint a megyei és városi KÖJÁLL Uj-Mecsekalja két lakóépületében. A kísérletek alkalmával ún. takarék légfűtő berendezéssel helyettesítik a hagyományos távfűtési rendszereket.

A hagyományos táv- és központi fűtésnél — mint ismert — radiátorokat építenek be a lakószobákba, s a radiátorokon keresztül áramló forróvíz vagy gőz fűti a helyiségeket. Az új fűtési eljárásnál elmaradnak a lakásokba épített radiátorok. Csupán az előszoba mennyezetébe építenek be egy csőkígyó rendszert, amelyet álmennyezettel takarnak be. A csőkígyó rendszerhez viMiamos energiával hajtott ventillátort kapcsolnak.

A csőkígyó rendszerben a távfűtés forróvize áramlik. A hozzákapcsolt ventillátor hideg levegőt szív be az előszobából, és a csőkígyó rendszeresen fújja át, ami által a hideg levegő erősen felmelegszik. Ezt a meleg levegőt juttatják el a lakás többi részébe, olymódon, hogy a csőkígyóktól kiindulva csőszerű légj áratokat képeznek ki a mennyezetben. Ezek a lég járatok az egész lakást behálózzák, s annak minden helyiségében kifúvó nyílásuk van.

A kísérleteket dr. Szabó Lajos, a városi KÖJÁL közegészségügyi felügyelője vezeti. — Amint elmondotta, az új fűtési kísérlet előnyösnek ígérkezik. Előnyösnek mindenekelőtt azért, mert a táv- és központi fűtésnél nem, vagy csak nehézkesen lehet szabályozni a fűtés mértékét a lakásokban. Igaz ugyan, hogy a radiátorok elzáró csapokkal vannak felszerelve, az elzárókat azonban nem szívesen használják, mert hamar elromlanák. Ezért ha túlságosan meleg van a lakásban, ki szokták nyitni az ablakot, s ezáltal állítják vissza a kívánt hőmérsékleti értéket. Tekintve, hogy ez általános, mindez nagy energiaveszteséggel jár. Az új berendezéseknél elkerül hetők az ilyen pazarlások, mert a lakók egy mozdulattal szabályozni tudják, nogy milyen hőmérsékletet akarna^ elérni a lakásukban.

Előnyösnek ígérkezik az új fűtés azért is, mert lényegesen kevesebb a radiátor- illetve csőszükséglete. Igaz ugyan, hogy a ventillátor működtetéséhez bizonyos mennyiségű elektromos energia szükséges, az áramfogyasztás azonban nem magas, s az új fűtés még az áramfelhasználás ellenére is jóval olcsóbb. Amint a közegészségügyi felügyelő elmondotta, az új fűtéssel háromszoros-négyszeres vas- és fűtőanyag megtakarítás érhető el.

tehát, amelyet korábban egy

épület fűtéséhez használlak el, a jövőben három-négy lakóépület fűtését lehet ellátni.

A takarék légfűtő berendezés alkalmazását Franciaországban, N y ugat-N émc loi'czú g- ban és Lengyelországban már megkezdték. Hazánkban egyedül Uj-Mecsekalja két panelépületében folytatnak kísérleteket, amelyek november elején kezdődtek és február közepéig tartanak. kise'letek adatait az Országos Közegészségügyi Intézet értékeli és összegezi. Ha a vizsgálatok a kívánt eredménnyel járnak, az uj fűtési eljárást az ..gész országban meghonosítják az erre alkalmas új épületekben Bár a kutatók meg csak néhány hét adatairól adhatnak számot, az eddigi eredmények biztatók. Mint kitunr, a ventillátor sem okoz problémát, mert olyan halkan jár, hogy nem zavarja a lakok pihenését és nyugalmát.

A kísérletekhez minden nap reggel és este mérések ?t kell végezni az e célra kijelölt két új-mecsekaljai panelházban. Tekintve, hogy ez a lakók számára bizonyos kényelmetlenséggel jár, a kísérletezők a sajtó útján is kérik a fenti házak lakóit, hogy legyenek türelemmel, s támogassák őket népgazdaságiiag fontos és saját jövőbeni kényelmüket szol gáló munkájukban.

zik számára más, csak a csendes tükrű víz, meg az a feszült izgalom, hogy harap-e a hal. Néha meg nincs horgászbot se, csak tűnődő ül- dögélés a vízparton. Vagy Székesén, ahol egy-egy présház falába római sírkövei épített be a kényelmes utókor, s ahol csak úgy séta közben bronzkori cserepeket találhat az ember. És a háromszögeknek micsoda játékát lehet megfigyelni a háztetőket nézegetve!

A MŰVÉSZ ott ül a halak és vizek között, csendesen cigarettázik, egyik keze a kanapé karfáján pihen. Azok között van, akiket legjobban szeret. A falról „az utolsó sokac menyecske” pillant le, de itt vannak valamennyien, festői ruháikkal, kancsóikkal, bütykös harisnyáikkal — itt az asztalon, ceruzával, tollal, ecsettel megörökítve.

— ö is ott — int a menyecske felé a művész — teddy bear bundában és kalapban jár már.

De a hangjában nincs rosz- szallás, se fájdalom, inkább megértés. A sokacok ott táncolnak előtte, annyiszor nézi meg őket egy nap, ahányszor csak akarja. Tüzesen, kacagva, ősi kitárulkozással táncolnak a sokacok. Villog a kobaltkék, a mintás szoknyák egy-egy darabja. A középen táncoló legény egyik lába fekete, de a másik világosabb. Pedig egyforma fekete nadrágot visel, csakhogy így még- jobban érzi az ember a tánc vad ütemét. A lányok lába meg...

— No, igen, konkrétan nincs meghatározva a lábak helye — mondja Kolbe Mihály — van valami Iábszerűség ott, de nem igazi. Viszont így jobban érződik a folyamatos mozgás.

Ezt csak úgy mondta, nem magyarázatképpen, s legföljebb szerencsés véletlen, hogy annak sikerült. Nem magya- rázgatja a képeit, mert mit is magyarázzon rajtuk. Hogy magyarázza meg, milyen dolog, amikor megérinti valami láthatatlan kéz: csináld meg ezt vagy azt. Az anyaságot például, ezt a belső, dús érzést. De úgy, hogy csak az üres lap van itt meg a ceruza. Vonalhálózatok tömege lepi el a papírlapokat. Egész éjszakán át ott imbolyog a festő szobájából kiszűrődő fényfolt az utcán. A vonalak egyre tisztulnak. Anya és gyermeke lassan két különálló s mégis ezer szállal ösz- szetartozó vonalkomplexummá alakul. Lágy Ívben hajló, találkozó és egymást metsző vonalakká. Csak a két anyai kéz rajzolódik ki erőteljesen, lezárva ezt az immár leglényegesebb pontján megragadott együttest. Aztán kék vonalakkal megfestett képpé változik a sok-sok ceruza-próbálkozás. Kínlódás-e a festés?

— Hát persze, kicsit az is — mosolyog a művész —. De- hát inkább öröm. Játék, ha úgy tetszik, de a világon a legszebb játék.

TALÄN, mert játéknak érzi — persze, szent, minden áldozatot megérő játéknak — azért „találta ki” vagy hat évvel ezelőtt a cementsgra- fittót. A cement maga alakul képpé, maga van színezve, az R t oxid-színeket lehet csak haszylot nálni. Aztán a kész művet, úgy, ahogy van, be lehet építeni a falakba. Eső el nem mossa, piszok nem rongálja, az időjárás nem fog rajta. A modern építészet számára nagyszerű lehetőséget jelentenek az ilyen freskók, díszítő elemek. A Pécsi Szülészeti Klinikán már elkészített egyet, körbenfutó, az anyagyermek motívumot variáló alkotást. A többiek itt vannak, a folyosóról kell becipelni, s lerakni a széklábakhoz támasztva 1— de azért itt is érvényesül ez a különös, újfajta művészet.

A „Békétlenek’’ egymást marcangoló figurái. A bűbájos „Virágszedők”, amelyen lírai szépséggel térdel az egyik nőalak a stilizált virágok között. A szürke színben megcsinált pásztor a báranyaival. Erősen sztilizált. síkban ábrázolt képek, egészen sajátos stílusúak, de lám, ezzel a néhány rendelkezésre álló színnel is mennyi különféle hangulatot, mondanivalót lehet bennük kifejezni! Az anyag, első pillantásra úgy tetszik, gúzsbaköti a művész kezét, de kiderül, hogy más értelemben felszabadó la.

Ha a művész igazodik az anyag szigorú természetéhez, nemes szép alkotások születnek.

— Sok mindent lehetne kezdeni ezzel — Kolbe Mihály elmerülve nézi a cementlapokat, amelyekbe ő lehelt lelket.

És azon tűnődik, hogy menynyi mindent lehetne megvalósítani a segítségükkel, mennyi . alkotását lehetne a modern építészetnek szebbé tenni vé- lük.

Csakhogy ahhoz „fel kellene fedezni” őket.

Egy fehér lapon kedves, szénnel rajzolt gyért kfi aura kacag a világba. De r> művész olykor, mint v■-■.«< is, messzire elnéz fölötte szavai nagyon szomorúak.

— Az ember mindig azzal törődik, hogy valamit a lehető legjobban csináljon meg. Közben pedig múlik az dó.

Tele kellene rakni mindkét kezét munkával. Telne erőből, tehetségből, de akkor telhe az időből is.

Hallania Erzsébet