Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
4 napló 1964. DECEMBER 25 A mezőgazdasági térmelőszöyetkezetek egyesülésének tapasztalatai megyénkben Ki e!Sen és miért? Megyénk 323 községével az j,apróközséges” megyék közé tartozik. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével — ennek megfelelően — sok apró termelőszövetkezet alakult és működött. Az átszervezést befejező évben, 1961 telén például 310 mezőgazdasági tsz működött, és az egy tsz-re eső szántóterület még a 800 katasztrális holdat sem érte el. Ax élet sürgető követelése A zömében csak néhány Száz holdas termelőszövetkezetek — sokszor egy községen belül több tsz is volt — megfelelő fejlődése nem látszott biztosítottnak. Több gazdasági és politikai ok sürgetően követelte az elaprózottság felszámolását. Halaszthatatlan volt a vezetés alacsony színvonalának javítása, ezen belül is mindenekelőtt a tsz-ek szakemberekkel való erősítése. A nagyüzem kialakításában döntő jelentőségű az állóeszközökkel való ellátás, mégpedig úgy, hogy azok évek múltán is gazdaságosan üzemeltethetők legyenek. Mindenekelőtt a nagyüzemi állat- tenyésztés alapját képező közös férőhelyek, a közös állat- állomány kialakítására, a majorközpontok létesítésére és a tsz gépesítésére gondolok. A termelésben és árutermelésben a szakosításnak a naey üzemben nagyobb lehetőségei vannak. A szövetkezeti élet sürgette gz egységes szövetkezeti parasztság kialakítási folyamatában a motor szerepét betöltő tsz-pártszervezetek megerősítését, vezetési színvonaluk javítását. A korábbi vagyoni, nemzetiségi és egyéb /különbségek és ellentétek nehezítették a fejlődést, s ezekkel az alig néhány tagú párt- szervezet kevésbé eredményesen tud megküzdeni. Ax optimális üzemnagyság Az egyesüléseket nem lett volna helyes — és ma sem lehet — az ösztönösségre bízni. Az anarchizmus kiküszöbölése érdekében az állami és pártszervek sokoldalú elemző munka alapján kijelölték a jövő gazdasági egységeit. Ezt a tervezetet a megyei pártbizottság is jóváhagyta. E kereteken belül — ahogyan a feltételek megérlelődnek — egyesültek és egyesülnek a termelőszövetkezetek és ehhez a gazdasági alaphoz igazodnak a felépítmények is. (Tanácsok, iskolák, orvosi, állatorvosi körzetek stb.) Az egyesülésnél alapkövetelményként határozta meg a megyei pártbizottság, hogy az érintett szövetkezet tagságának abszolút többsége egyetértsen az egyesüléssel, a kommunisták, vezetők és a munkában legnagyobb elismerést megérdemelt tsz-tagok pedig aktívan támogassák ezt. Ez mintegy biztosítéka annak. hogy az egyesült tsz-ben már az egyesülés utáni első évben se csökkenjen a termelés, az árutermelés, a közös vagyon növelésének üteme és a tagság közösből sí- mazó jövedelme. Megyénk termelőszövetkezetei a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta erősödtek gazdaságilag, politikailag és szervezetileg. Az egyesülések következtében ez év tavaszára a tsz-ek száma közel felére (160-ra), az egy tS"-re cső terület nagysága prd‘f? közel 1800 katasztrális <j-.'ntóra és 2500 katasz- *e;' Vrüd összterületre nőtt. a” átlag területnagyság megközelíti a jelenlegi t-’c.k között optimális iz-mnagyságot, amely ál- -"s tapasztalat szerint — , t rp-m' ’ 'A-k a gazvezetési és politikai feltételek — ma 2500—3000 katasztrális hold szántóterület körül mozog. Merev határt nem lehet szabni, mert sok körülmény befolyásolja az adott területen és adott időszakban ezt az üzemnagyságot A tsz-ek megerősödése és üzemnagyságok között a szóródás azonban igen nagy, mert amíg a tsz-ek 32 százaléka rendelkezik 2100 katasztrális holdon felüli szántóval, addig közel felében ez a terület csak 400 és 1500 kataszrális hold közötti nagyságú. A tsz-ek saját gépesítésének szükségessége viszont most egyre élesebben sürgeti az optimális üzemnagyság alsó határának elérését Ax egyesülések előnyösek voltak Az egyesülések üteme az elmúlt években állandóan csökkent. Legnagyobb egyesülések 1960— 61 telén történtek, amikor a tsz-ek közel felét, a szántóterületük mintegy 40 százalékát érintették, legkisebb arányú pedig 1963—64 telén volt, amikor a tsz-ek 16 százalékát érintette, össz-szán- tóiknak pedig 11 százalékát Az elmúlt négy év folyamán a ma működő szövetkezetek mintegy 80—65 százalékát érintette valamilyen módon az egyesülés. Ebből következik, hogy megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődését nehéz elválasztani az egyesült tsz-ek fejlődésétől. Mégis néhány tényezővel érzékeltetni lehet, hogy az egyesülés a tsz-ek túlnyo- j mó többségének fejlődésére már az első évektől is ked- j vezően hatott, és fejlődésük meggyorsult. Alapjaiban realizálódtak azok I a célkitűzések, amelyeket el- [ várt mindenekelőtt a szövetkezeti tagság, de az egész társadalmunk is. Kedvező hatásukat nem lehet leszűkíteni egy tényezőre — mondjuk csak a jövedelem alakulására —■, hanem a több tényező együttes mérlegelése alapján értékelhetjük. Ezek közül is a legfontosabbak: 4 Az egyesülés következI* tében javult a vezetés színvonala, a szakember-ellátottság, ami a tsz-ek fejlődésének egyik alapvető feltétele. Ma már a tsz-vezetők túlnyomó többsége alkalmas a megnövekedett feladatok ellátására, s minden egyesült tsz- nek van legalább egy, de rendszerint több magasabb iskolai végzettségű szakembere. O A termelés volumene és színvonala folyamatosan és gyorsabb ütemben növekedett. Például az 1960—61 telén egyesült tsz-ek termelése már az első évben meghaladta a megye termelőszövetkezeteinek átlagos színvonalát Míg ezek a tsz-ek a megye tsz-szántóterületének 38 százalékán gazdálkodtak, addig az összes halmozatlan termelési értéknek 40,6 százalékát adták. Az egy szántóegységre eső halmozatlan termelési értékük 1960-ban 2789, 1961- ben 2389, 1962-ben 2854 forint volt. Ugyanezekben az években a tsz-ek megyei átlaga 2442—2079—2617 forint volt, vagyis az egyesült tsz- ek javára alakult százalékos többlet 9 és 15 között mozgott. Lényegében ugyanezt lehetne felsorolni az 1961—62- es, 1962—63-as év telén egyesült tsz-ek esetében is, ha kisebb pozitív eltérésekkel is. 3 Az állóeszköz-ellátott- * ságra, ezen belül a tiszta vagyon és annak saját erőből történő gyorsabb növelésére is kedvezően hatott az egyesülés. Különösen az első években volt nagy az eltérés az egyesült tsz-ek javára a megyei átlaghoz viszonyítva. Például az 1960—61. év telén nagy számban egyesült tsz-ek tiszta vagyonukat az egyesülést követő három évben 5,7— 13 százalékkal nagyobb mértékben növelték, mint a megyei tsz-ek átlaga, s jóval meghaladták az alapszabályban előírt kötelező közös va- gyon-gyarapodást. Érdemes megjegyezni, hogy ezen tsz-ek gyorsabban hozták létre saját gépparkjukat és gyorsabban nőtt a közös állatállományuk. J A termelési érték nö**• vekedésén túl nem közömbös, hogy a termelőszövetkezetek mennyire árutermelők vagy naturális gazdaságok. A legnagyobb fölényük az egyesülés utáni években ezen a területen mutatkozott meg. Az egész tsz-mozgalom- ban is volt fejlődés, hiszen a 100 katasztrális hold szántóra eső árutermelés 1961-ben 96 000 forintról hullámzóan, de mégis állandóan növekedett, és 1963-ban már 224 000 forintra nőtt. Az egyesült tsz-ek azonban már az első évben jelentősen növelték árutermelésüket. A kezdeti években túlszárnyalták a megyei átlagot 10—16 százalékkal, s az utolsó évben egyesült tsz-ek is gyorsabban növelték árutermelésüket mint a megyei átlag. Különösen vonatkozik ez a fejlődés a kenyérgabonára és a húsra. C Nem közömbös szá- munkra — még kevésbé a tsz-tagok számára —, hogy hogyan alakult a tsz-tagság közösből származó jövedelme. Általánosan megyénk szövetkezeti tagságának jövedelemalakulásával érzékeltethetjük az egyesült tsz-ek jövedelemalakulását is, mivel az egyesült tsz-ek száma és aránya meghatározó volt az egész megyére. 1961-ben az átszervezés befejezése utáni első évben egy munkaegység értéke 22,31 forint, az egy dolgozó tagra eső, közösből származó jövedelem pedig 6375 forint volt. Ez meglehetősen alacsony jövedelmi szint, ami összefügg mindenekelőtt azzal, hogy a szövetkezetek túlnyomó része még első éves volt, a közös gazdaság kialakítása sok kiadással és nehézséggel járt. Az első termelési évet terhelte a bevitt vagy vásárolt vetőmag, takarmány, a bevitt vagyontárgyak kifizetésének jelentős része, ami a közösből származó jövedelmen kívül jutott a szövetkezetbe belépett dolgozó parasztoknak. 1962-ben már egy munkaegység értéke 32,80 forintra, az egy dolgozó tagra eső, közösből származó jövedelem pedig 8817 forintra, 1963-ban pedig egy munkaegység értéke 34,36 forintra, az egy dolgozó tagra eső, közösből származó jövedelem pedig 9502 forintra nőtt Vagyis 1961-től 1963-ig a legnagyobb egyesülési években az egy munkaegységre eső jövedelem 54 százalékkal, az egy dolgozó tagra eső, közösből származó jövedelem pedig 49 százalékkal nőtt Az egyesült tsz-ek túlnyomó többségénél érvényesült az az elsődleges törekvés, hogy már az első évben elérjék vagy meghaladják az egyesülés előtti tsz-ek átlagjövedelmi szintjét. Kisebb részénél még azt is sikerült biztosítani, hogy az egyesülés előtt legjobban jövedelmező tsz jövedelmi szintjét elérték vagy meghaladták. A sok közül csak néhányat említek meg, így például a borjád—nagy- budmér—kisbudmér—pócsai tsz-ben az 1962-es egyesülés előtti 33,80 forintos munkaegység, az egy dolgozó tagra eső 10 500 forintos átlagjövedelem 1963-ban 34,15, illetve 11 038 forintra, a görcsöny— regenye—szőkéi tsz-ben az 1961- es egyesülés előtti 14—16 forintos munkaegység 1962- ben 29,90, 1963-ban 42,80 forintra nőtt. A szentlőrinci egyesült tsz-ben az egyesülés előtti 1961-es 12,31 forintról 1962- ben 36 és 1963-ban 43 forintra nőtt a munkaegység értéke. A magyartelek—kisasszonyfa—magyarmecskei tsz ben az egyesülés előtti 24 forintról 38 forintra nőtt az elmúlt évben a munkaegység értéke. Ugyanezt bizonyítja Baranyahídvég, Villány, Sely- lye, Teklafalu, Kétújfalu, Szigetvár, Véménd és a több egyesült tsz jövedelmének alakulása is, pedig az egyesülés előtti évben minden egyesülésre számító tsz a lehető legtöbbet igyekezett kiosztani, még a minimális takarmány- és vetőmagalap biztosításának rovására is, ami az egyesült tsz-t az első évben súlyosan érintette. Azt is meg kell mondani, hogy nem minden egyesült tsz-nek sikerült már az első évben növelnie vagy elérnie az egyesülés előtti jövedelem í szintjét, mindenekelőtt a fent; említett okok miatt. Z A tsz-egyesülések követ- < *• keztében kedvezőbben < alakultak a feltételek arra,! hogy a szövetkezeti élet for- \ múlásában a motor szerepét j jelentő pártszervezetek élet- ; képesebb, erősebb szervező-! tekké alakuljanak. A tapasz-) tálatok' azt igazolták, hogy az j egyesült tsz-ek pártszerveze- j tei sokat erősödtek létszá- < mukban, szervezettségükben,< a vezetés színvonalában egy-' aránt, s nagyobb politikai erőt í is képviseltek a tsz-ek életé- j ben. A tsz-pártszervezetek át-; lagos taglétszáma meghaladja J a 25 főt, s a 160 pártalap- í szervezet közül 65 élén füg- S getlenített titkár tevékenykedik. A tsz-ek politikai, gazdasági életének alakulása pozitívan hatott és hat a szövetkezeti demokrácia fejlődésére, az egységes paraszti osztály gyorsabb ütemű kialakítására. Eltűnőben vannak a korábbi vagyoni, nemzetiségi és egyéb tényezőkön alapuló ellentétek. | Mindezeket számos példán lehetne érzékeltetni. (Véménd, ! Villány, Egyházaskozár, Bel- várdgyula.) Körültekintően, in égj "vn toli un Megyénk nagyarányú tszegyesuléseinek alapjában pozitív tapasztalatain túl több negatív jelenség is jelentkezett. Ezek közül néhány általános tapasztalat a következő: 4 Az egyesüléshez nem ’• elegendő a feltételek egy részének — akár zömének — a megléte. Csak akkor szabad az egyesülést javasolni vagy éppen engedélyezni, ha az összes — objektív és szubjektív — feltételek meg- í vannak. Még ez esetben is a! túlzásoktól és türelmetlen- í ségektől óvni kell a vezetést. ( Alapvető következmények, hogy az egyesülés az érin-^ 1 tett termelőszövetkezeti tagság minősített többségének egyetértésével és támogatásával találkozzék. Ezen < belül is fontos, hogy a tsz-ek j kommunistái, vezetői és ia> szövetkezeti életben, munká- 5 ban tekintélyt szerzett tag-) ság aktívan támogassa azt, L \ az egyesült tsz-nek ®/ minden vonatkozásban megfelelő gazdasági és politikai vezetőket tudjanak biztosítani. (Elnök, párttitkár, fő- agronómus, főkönyvelő, üzem- i egység-brigádvezető stb.) _\ az egyesült tsz-ek ter- W melési alapjai bizonyos szintet már az egyesülés előtt el kell, hogy érjenek, és együttesen biztosítékot kell nyúj- taniok, hogy — megfelelő vezetés esetén — már az első évben is növeljék, de legalább elérjék az előző évek átlagtermelési, árutermelési és jövedelmezőségi szintjét. Az egyesülés előtt legjobb tsz jövedelmi szintje sem csökkenhet jelentősen. (Kivétel, ha általános elemi károk az egész mezőgazdaságban jelentkeznek). O Külön figyelmet érdemel, hogy a forgóeszköz ellátottság az egyesült tsz-ekben szinte minden év- alatta maradt a megye lőszövetkezetei átlagaiul magyar közéletből riÄ hiányzik az ellenzék, nincs, aki rámutatna a hibákra, bírálná a vezetőket és a vezetést, ezért hiányzik a munka szempontjából annyira fontos lendület, aktivitás.” Körülbelül így hangzik sallangjaitól, körítéseitől megfosztva az a politikai tétel, amelyet a koalíciós idők megváltozása, az egypárt- rendszer kialakulása óta ismételten rendszerünk ellen szegeznek mintegy kétségbe vonva demokratizmusát. Természetesen nem fogalmazódik meg ez mindig ilyen nyers nyíltsággal. Az újságírás szakmai berkeiben például ebben a konkrét formában jelentkezik: „Csupán kormánypárti platt- formról nem lehet érdekes, színes újságot szerkeszteni, nagyhorderejű, szenvedélyes, cikkeket, tárcákat írni. Az igazi nagy írók, újságírók: Ady Endre, Gábor Andor, Gelléri Andor Endre mindig ellenzéki oldalon álltak . Van ahol a tanács, a tömegszervezetek helyi szerveinek ellaposodott munkáját, a helyi politikai élet lanyhulását mentegetik ilyenfajta „bölcsességgel”. „Mi felett vitatkozzunk? A rendszer a miénk, ki ellen hadakozzunk?” Megtalálható ennek a nézetnek üzemi, szakszervezeti változata is: „Miénk a gyár, ránk nehezedik a hibák, tévedések súlya is. Jobban tenné a szakszervezet, ha akadékoskodás helyett a termeléssel törődne”. Gyakran hallani ilyeneket ma még egyes üzemi vezetők szájából, és bizony kevés fül hallja ki ezekből a disszonanciát. Nézzünk szembe ezekkel a féligazságokkal! Valóban hiányzik nálunk az ellenzék? Egyáltalán csak az ellenzék léte és tevékenysége biztosíthatja egy rezsim számára a munkához annyira szükséges társadalmi kontrollt? Vajon csak az ellenzék oldaláról küzdhet valaki a tagadhatatlanul meglévő hibák, hiányosságok, következetlenségek ellen? A felszabadulás előtt sokkalta világosabban fogalmazódtak meg a dolgok. Aki becsületes magyar hazafinak érezte magát, természetesen szemben állt az országot megszálló és nemzetvesztő háborúba kényszerítő német fasizmussal. A fel- szabadulás után ismét csak világosabb volt a front: újjá kellett építenünk az országot, jó pénzt kellett teremtenünk, meg kellett szerveznünk a demokratikus közigazgatást Aki akkor ezt nehezítette —, ellenünk volt tehát szembe szálltunk vele. Aztán eldőlt a harc, megkezdődött a szocializmus építése — nyilvánvaló, hogy nem helyezkedhetünk saját magunkkal szemben ellenzéki álláspontra. Ténylegesen az itt a kérnek, i ez nemcsak az első évben, hanem a második vagy esetenként még a harmadik évben is érezteti kedvezőtlen hatását. Ez abban nyilvánult meg, hogy az egyesülésre számító tsz-ek meglehetősen „kiaknázták” a következő gazdasági év rovására is a gazdaságukat Kevesebb takarmány- és vetőmagalapot műtrágya- és nö- vényvédőszer-tartalékokat képeztek, nem egy esetben a minimális szükségletet sem biztosították, vagy a tagság között kiosztották az erre szánt terményeket. így megalapozatlanul növelték jövedelmüket és ezzel többszörösen nehezítették az egyesült közös gazdaságok gyorsabb erősödését és a tagság jövedelmének növekedését. Ismét napirenden A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek most készítik az 1964-es — nem éppen a legdés, hogy mit tehet az egyszerű ember, ha hibákat tapasztal, ha úgy látja, hogy jizonyos dolgokat jobban, lelkiismeretesebben kellene intézni, ha jó elképzelései támadnak és azokat szeretné a gyakorlatban érvényre juttatni. Még világosabban: lehet-e pótolni az ellenzékiek szenvedélyes bírálatát, az ellenzék puszta létéből adódó társadalmi nyomást? A válasz egyértelmű. Kend szerünkkel szemben becsületes ember ma ellenzéki álláspontot természetesen nem foglalhat el. Miért is tenné? Senki sem akadályoz* za meg azonban abban, hogy az ellenzéki szenvedélyével lépjen fel a hibák, a lazaságok és azok elkövetőivel szembeni Legyünk valamennyien ellenzékiek, a lógással, a pazarlással, a korrupciós jelenségekkel, a felelőtlenséggel, a bürokratizmussal szemben! Harcoljunk írásban, szóval és főként tettekkel az előrehaladásunkat nehezítő hibák, hiányosságok ellen. Ez nemcsak állampolgári jogunk, de kötelességünk is. Ki akadályozza, sőt ki akadályozhatja meg például egy helyi tanács tagságát abban, hogy szót emeljen a község vagy a termelőszövetkezet vezetésében jelentkező lazaság, dilettantizmus, kényelmesség vagy mulasztások ellen? Törvényadta joga az egyszerű termelőszövetkezeti tagnak is, hogy a közgyűlésen vagy bármilyen más arra hivatott fórumon kifejtse elmarasztaló véleményét, megbírálja a rossz intézkedéseket, a hanyag munkát, megvédje a maga igazát. Jónéhány vezetőségválasztó párt- és KISZ-taggyűlés példájával lehet bizonyítani, hogy ezek a rendszerhez és a vezetéshez igazán közelálló testületek is élni tudnak az ilyen, jó értelemben vett „ellenzékiség” lehetőségeivel. Egyik-másik taggyűlésen a legfelsőbb pártvezetés, a minisztériumok munkája is komoly bírálatot kapott. Éppen azért tudták őszinte, szenvedélyes hangon bírálni a hibákat, mert azokkal együtt is magukénak érzik a rendszert és felelősséggel viseltetnek iránta! Az ellenség azért támad, hogy legyőzze, megbuktassa a nép hatalmát. A mi jó értelemben vett „ellenzékiségünk” viszont azért kell, hogy megszűnjenek a fejlődésünket aikadályozó hibák. inőségi különbség ez és egyben választóvíz is. Nem mindegy az, hogy ki ellen, miért és melyik oldalról bírál valaki a demokratizmus jogán! A tiszta, becsületes szándék viszont valamennyiünket feljogosít a legélesebb kritikára — nevezzük így — ellenzékiségre is. Természetesen a hibákkal szemben! Vasvári Ferenc kedvezőbben alakult — gazdasági év zárszámadását, ts az 1965-ös év terveit. A eszek jelentős részében még a rendeződés évei tartanak. Egy részükben napirendre kerü L az egyesülések eldöntést is. Nagy felelősség hárul a. tsz- ben dolgozó kommunistákra, vezetőkre, akiknek először kell kialakítaniuk ezzel kapcsolatos véleményüket, és sok oldalúan megindokolva, döntés végett a közgyűlés elé kel. vinniük. Állásfoglalásukat, indokolásukat, s egyben útmutatásukat joggal elvárja a tag ság, hisz bizalma alapján vezetői a szövetkezeti élet formálásában. A járási pártbizottságok és tanácsok pedig irányítsák, segítsék e felelősségteljes, nehéz döntésüknél a tsz párt- és gazdasási vezetőit és az egész tagságot. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője. M
