Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
' (ml DECEMBER a. napló 5 Ami a sfatiszjjka mögött van Nem kívánok vitatkozni a válásról, mert azt már több esetben megtették mások, sajtóban, rádióbein egyaránt Csupán a Dunántúli Napló november 29-i „Házasságok zsákutcában” című cikkhez szeretnék hozzászólni. „A városi vagy pedig a falusi lakosság a hűségesebb?” — teszi fel a kérdést a cikk egyik része és a válásokról szóló statisztikai adatok alapján megadja a választ: a falusi! Vessünk egy pillantást a kérdés mögé. Tapasztalatom szerint megyénkben talán a sásdi járás a legelmaradottabb. Elsó pillantásra romantikus vidék. Domboldalra kapaszkodó, erdők között megbúvó piciny falvak. Rossz közlekedés, távol minden nagyobb ipari és kulturális központtól. Tagadhatatlan, hogy a mai viszonyok összehasonlíthatatlanul jobbak a tíz, húsz évvel ezelőttinél, de még most is van tennivaló bőven. Itt a férj sok esetben még ma is ura és parancsolója feleségének. Ahogy erre mondani szokták, ő a „császár”. A mun kabíró férfiak nagy része Komlóra jár dolgozni. A férj hozza haza a „summa” pénzt, s már csak ezért is megköveteli, hogy minden az akarata szerint történjék. A nők számára — akik otthon vannak — marad a munka hajnaltól estig. Szórakozás? Hetenként egyszer-kétszer mozi. A férj vasárnaponként vagy esténként is sokszor a kocsmában ül. Ezalatt a feleség otthon foglalatoskodik vagy szomszédol. S ezek a szapora nyelvű szomszédoló asszonyok igen sokat tudnak mesélni. A legtöbb családban a férj a gazda, ö mondja meg mire' van szüksége a családnak, mire mennyit lehet költeni. Sok asszonynak talán egyetlen fillérje sincs, amivel önállóan rendelkezhetne. Az ilyenképpen elnyomott nő hogyan gondolna válásra? S ha mégis: hogyan valósítaná meg? A különélés szinte megoldhatatlan. A lakosság legnagyobb részénél egy fedél alatt élnek az öregek és a fiatalok. Lakást kapni? Az egyetlen megoldás: építkezni. Dé hogyan építsen otthont egyedül egy nő? A férj pedig általában jól érzi magát a ba- sáskodó helyzetében. Hamar odaveti: ha nem tetszik, menj. Magam is a sásdi járás egyik kis falujában lakom. Nem egy olyan házaspárt ismerek, akik évek óta csaknem úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek. Ha meglennének a lehetőségek úgy mint városban — már rég elváltak volna. De nem a válási statisztikát kívánnám rontani. Sokkal inkább szeretném, ha sok férfi végre megértené azt, hogy az asszony férjének egyenrangú társa, teljes értékű ember. Remélem, hogy gyermekeink már ebben a szellemben nevelődnek, felnőve ők már valóban hűségből javítanák a statisztikát. Ifj. Bálint Endrén« Vásárosdombó !ASP\l/7 Isíátnö 'k/iU'í/ibí'/i'U/i/u Járhatatlan járda A most épülő egyetemi város környékén lakók nevében szeretnék szót emelni az Ifjúság utca folytatásában a Tanárképző Főiskolától a Kürt utca felső torkolatáig uralkodó lehetetlen állapottal kapcsolatban. Közúti közlekedés ugyan már bosszú Idő óta nincs, de a gyalogosok helyzete napról napra lehetetlenebbé válik. Úgyszólván veszélyes a gyalogos közlekedés. A féloldali járda sáros, sötétedéskor egyetlenegy árva lámpa világítja meg az útszakaszt. Mi, a környéken lakók, azt meg értjük, hogy már évek óta az építkezés miatt a közúti közlekedést lezárták. Azonban az érthetetlen, hogy az illetékesek — úgyszólván — semmit sem törődnek a jelzett útszakaszon a járda megjavításával. Nem kérünk ml mást, csak annyit, hogy salakoz- zák Io a Járdát és az utat megfelelően világítsák ki. Sürgősen tenni kell valamit, mert a Járókelők testi épségéről van sző. RUBELLÁ VINCE Leveliink nyomán Neontól a sötétségig Ezt a címet választotta levelének a sellyei Vár utca egyik lakója, Szalai Jolán. Hatásos cím. Petróleummal világítaná, aimákar a főutcán higanygőzlámpák szórják a fényt, pislákoló láng mellett tanulni, amikor az iskolában változatlanok a követelmények —, kellemetlen. De amiről a levélben szó van, ennél is több: „... az utcába» »er» szándékozzák bevezetni a villanyt és a jó nép kénytelen petróleum lámpa mellett vakoskodni. Hiába kérik az illetékeseket már két éve, mert azoknak éppen any- nyi, mint a falra hányt borsó, és még annak is örülni kell, hogy meghallgatják az embert. Indokot indokra halmoznak és csak ígérgetnek, mert mit számít nekik, hiszen náluk villany ég”. Bodor Pál. a sellyei községi tanács titkára még nem tud a levélről, amikor a Vár utca helyzetéről kérdezem — Jól ismerjük az utca problémáit. Huszonkét házhelyet mértünk ki ott állami kedvezménnyel. Ezeket beépítik két-három éven belül. Az utca kialakítása sok gondot okoz a tanácsnak. A parcellázás költségei például többe kerültek, mint a vételár. Utat kell építenünk, vízvezetéket létesítenünk, de most mindenekelőtt a villanyt. A kisipari szövetkezetben igazolják Bodor Pál állítását: két évvel ezelőtt megrendelNe zárják be a balokányi kisvendéglőt! Mi, akfls a balokányi zenés kisvendéglő rendszeres látogatói vagyunk, nem vesszük örömmel tudomásul, hogy a megkedvelt és a környéken egyedüli zenés szórakozóhelyet — a téli hónapokra be akarják, zárni. Mi elhisszük, hogy forgalma a nyári hónapokhoz viszonyítva kevesebb lett, de ez nem jelenti azt, hogy feleslegessé vált, Valószínű az az oka, hogy a téli nyltvatar- tása nem eléggé ismeretes. Mivel a környéknek nincs közeli zenés-táncos szórakozóhelye,' ezért kérjük az illetékeseket, hogy még időben fontolják meg és ne csak a forgalmat. hanem a döntésnél a szórakozni vágyó közönség igényét is vegyék figyelembe. Kress Árminná és még 79 aláírás Legalább sál ah ózzanak! A külvárosi pályaudvar alatti területen több vállalat részleget (műhely, anyagraktár stb.) üzemel. Az itt dolgozók létszáma mintegy 200 fó, akiknek évek óta járhatatlan úton kell megközelíteniök a munkahelyet Száraz időben a tehergépkocsiktól felkavart porfelhő igen fullasztja a dolgozókat, esős időben pedig sártengerben kell közlekedni, a cipő szárán folyik be a sár és megrongálódik a ruha. A dolgozók szeretnének megszabadulni ettől a sártól, ezért az út megrövidítésével próbálkoznak olyképpen, hogy a külvárosi pályaudvar előtt, a síneken keresztül mennek. Tudjuk, hogy ez szabálytalan, % a balesetvédelmi rendelkezésekkel ellentétes, de az sem helyénvaló, hogy a tanácshoz küldött kérelmünket figyelmen kívül hagy Iák és még csak válaszra sem méltatták az építési csoportnál. A dolgozók megértik, hogy a mintegy fél kilométeres út kövezése vagy egy gyalogos felüljáró létesítése tetemes költségekbe kerülne. Ezcrt szerényen azzal is megelégedtek volna, hogy egy salakút legyen a munkahely megközelítéséhez. Úgy véljük, ez a kívánság teljesíthető, s pusztán a jóakaraton múlik, hogy meg teszik-e. A dolog nemcsak a sár miatt sürgős, hanem azért is, mert a síneken át történő közlekedés veszélyes. Gyakori eset,. hogy az állomáson szolgálatot teljesítő rendőr 20—30 forint összeggel megbírságolja az áthaladó dolgozókat Noha a bírság jogos, önmagában ez még nem oldhatja meg a problémákat Kardos István és még M aláírás te a tanács az akkor még nem is létező utca villamosítását A DÉDÁSZ nem vállalta a munkát mert amíg a házak nagy része nem készül el, nem kifizetődő a hálózat fenntartása. A megyei tanács is csak akkor ad hitelt a beruházáshoz, ha az utca 75—80 százalékát már beépítették. A helyi tanács ezért KÖFA-ból készítteti el a szövetkezettel a hálózatot 43 ezer forintért. Sokáig készültek a tervek, azután a szövetkezetnek nem volt meg a szükséges anyaga az utca villamosításához, a betongyámokat és az oszlopokat például ezekben a napokban ássák ki Dombóvár környékén. — Nekem elhihetik — mondja Géczi Sándor a szövetkezetben —, nagyon drága gyámok és oszlopok lesznek azok, amiket a Vár utcába beépítünk! De a többletköltséget is vállaljuk, csakhogy az ott lakóknak mielőbb villanyuk legyen. Az oszlopok helyét már kiástuk, az oszlopokat még ebben az évben kifeszítjük, a hálózatot kihúzzuk és a szerelvényezést a jövő év elején elvégezzük. „Kénytelen a rádió, tv, mosógép és egyéb háztartási gép porosodni, mert a tanács illetékesei nem képesek komoly intézkedéseket tenni, csak húzzák az időt..." JNem szándékozzák bevezetni a villanyt..." „Kérésünk, mint a falrahányt borsó..." „Csak ígérgetnék, mert mit számít nekik..." — olvasom a levélben. Nos, hát nézzük a tényeket! 1953 óta 16 kilométernyi beton- és bitumenjárdát építettek, 9,5 kilométer hosszan készült el a vízvezetékhálózat, három és fél kilométer hosz- szúságban makadámutat építettek, 1500 méterrel bővült a község villanyhálózata, az új- rafásítás során ötezer fát ültettek él az utcákban, százötven házhelyet alakítottak ki, fürdőt építettek, parkot létesítettek a főtéren. Jelenleg a Malom utca szilárd útburkolatát készítik és fokozatosan villamosítják az Alsómajort Szalaiék párás konyhájában nagy' vízfoltok éktelenkednek a falon. — Még nem tudott kiszáradni. De hát ennyit csak el kell viselni az új lakásért, nemi — Tudták, hogy nedves falak közé költöznek? — Persze, de el akartunk jönni Vérükéről a tél előtt. — Azt is tudták, hogy egyelőre nem lesz villany- világításuk? — Igen... Szalai Jolán levelének végén ez áll: „Kérjük a tisztelt szerkesztőséget, hogy ha L'.het, tegyenek valamit érdekünkben”. Meggyőződtünk róla, hogy nincs szükség sem a tanácsnál, sem a Sellye és Vidéke Építő Ktsz-nél közbelépésre, hiszen a Vár utca, pontosabban az ott lévő három lakóház villamosítása a legjobb úton halad. Harsány! Márta Rendezzenek több vásárt Pécsett! A ÍVEB -ellenőrzés tapasztalatai A Baranya megyei NEB a megyei vásárokkal és piacokkal kapcsolatos vizsgálata során egy sor nagyon fontos problémára hívta fel a figyelmet. Vizsgálatuk célja többek között annak megállapítása volt, hogy a vásárok, piacok mennyiségben, minőségben, választékban kielégí- tik-e a vásárlók igényeit. Túlsúlyban a magánszektor A vizsgálatok körébe vont városok és községek vásár-, illetve piactereirői egyöntetűen alakult ki az a vélemény, hogy jelenlegi elhelyezésükben, rendezettségükben távolról sem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Túlnyomó részük elhanyagoltságával azt a benyomást kelti, mintha az illetékes tanácsok js vajmi keveset törődnének azzal, hogy a ma követelményeihez igazítsák a vásár- és piactereket, mintha — nem tudni, milyen elgondolások alapján — arra a meggyőződésre jutottak volna, hogy a vásárolt, piacok elveszi tét tóit jelentőségüket. Kétségkívül más képet mutatnak ma a vásárok, a piacok, mint akár tíz évvel ezelőtt. Tűnőben vannak a bóvli áruk, az ócskás standok, a ponyvairodalom kiállítósátrai, a házi töltelékek, „ínyencségek” gyanús választéka és sok más, ami lassanként kívül kerül a közízlés sorompóin. Maholnap kiszorítja őket az igényekhez jobban alkalmazkodó állami, szövetkezeti boltok, standok vásározó hálózata. A változó, a fejlődő igények legalábbis úgy diktálnák, hogy végképp kiszorítsák őket. Egyelőre azonban — idézzünk a NEB jelentéséből — „a piacokon, a vásárokon egészen minimális a szocialista kereskedelem részvétele, s az általa felhozott áru minőségileg gyengébb az őstermelőkénél. A jelenlegi helyzet alapján ennek tulajdonítható, hogy a szocialista kereskedelem nem tudja betölteni árkialakító, Illetve árszabályozó szerepét. Például a legutóbbi pécsi vásáron csak a ruházati szakmában 78 magánkereskedő és kisiparos, s mindössze 3 tanácsi vállalat és 3 fmsz vett részt az árusításban. Ennek megfelelően az összforgalom forintban számolt részesedése is erősen a magánszektorok javára billent" Tájjellegű igények Ezek után nem csoda, hogy a népi ellenőrzés rejtett árdrágításokat fedezhetett fel a vásározó magájnkisiparosok körében. Többi között olyan esetekkel is találkoztak, amikor az árusítók osztályos minőségű cikket hoztak forgalomba regül er áron. Tekintélyes számú magánkereskedő olyan árucikkeket hozott forgalomba, amelyek eredetét nem tudták szabályos bizonylattal igazolni. Ugyanakkor a magánkereskedelem egyetlen esetben sem hagyta ki számításaiból a táj jellegnek megfelelő árucikkek felhozatalát (például mikado-kabát, csizma, bársonynadrág stb.). Ezzel ha nem is pótolta a szocialista szektor mulasztását, de a vásárlók érdeklődését feltétlenül magára vonta, amit azzal is megtetézett, hogy több újdonságnak számító áaTjeikkel vétette magát észre. (Például női monder- pulóverek, különféle színben, fazonban és szortimentben. Sima és melírozobt divatos színű, kötésű női és férfi pulóverek, téli jégzoknik, fej- kendők, folia esőkabátok, fal- védők stb.) Ugyanez vonatkozik a magánkereskedők által forgalomba hozott vegyesipar cikkekre is. (Például a mohácsi járásban a tejeskőcsög, különböző cserép-alátétek, virágcserepek, fa-csapok, hordó' dugók, a sásdi járásban kádár-ipari, bádogos ipari termékek, fazekas cikkek, sziták, képkeretek stb.) Ezek után gyenge vigasz az, hogy a tanácsi, szövetkezeti egységeknél általában nem talált ízlésrontó, gics- cses árut a NEB ellenőrzés. Mint ahogy az sem vigasz, hogy annál többet a magán- kereskedők készletében, ahol nemegyszer 25—30 százalékos volt az ízléstelen, elavult áru. Mindebből csak egyetlen tanulságot lehet levonni: nem rendeletekkel, hanem választékkal, árubőséggel, jó példával vehetjük elejét az ilyen jelenségeknek. Ami pedig a vásárok általános egészségügyi helyzetét illeti, ebben a vonatkozásban is van éppen elég tennivaló. Itt a mérleg serpenyője ugyan a szocialista szektor javára billen, de ennek is van „szépséghibája”. A vásárokra kitelepülő állami és szövetkezeti vendéglátó egységek számszerűen azonban alul maradnak a magánárusokkal szemben. Ez megint csak a forgalomba hozott áruk öm- lesztésére, következésképp a gyenge minőségre ad alkalmat, amit kézzelfoghatóan be is bizonyított a NEB vizsgálat Egyes „szabadjára hagyott” magánkereskedők mit sem törődnek a higiéniával. Piszkos ládákban, szennyezett nylon térítőkbe csomagolták, tárolták a húsféleségeket. Ugyanez vonatkozik a cukrász, vagy más fogyasztásra kerülő termékek egyedi árusítására. Több tsz-siandol a piacokra! A napi- és hetipiacok NEB ellenőrzése is hasonló helyzetről tanúskodik. Például a pécsi piacokon (ami különben az egész megyére jellemző) a szocialista szektor jelenléte hosszú évek óta egészen minimális. Pedig itt elsőrendű szerepe lenne az árkialakításban, árszabályozásban. Sokszor egyenesen nevetségesnek tűnik, amikor az állami, a szövetkezeti boltok hangszórói stentori kinyilatkoztatással harsogják bele a piac forgatagába a különböző zöldség- és baromfifélék napi, illetve piaci árát. Néhány kivételes esettől eltekintve mihaszna kísérletek ezek, hiszen a tanácsi, a szövetkezeti kereskedelem árufelhozatala legtöbbszöi mennyiségben, s így választékban sem versenytársa a magánpiacozóknak. Persze ebben az esetben sem lehetne napirendre térni azzal a javaslattal, hogy sűrítsék a piacok tanácsi. szövetkezeti bolthálózatát. Bár nem utolsó szempont ez sem, de ettől bajosan javulna meg a zöldség, a gyümölcs minősége, választéka. A MÉK-nek rugalmasabban kellene megoldani az áru szétosztását, de ez sem minden. Jelentős lépést csak akkor érhetnek el, December 21-én, hétfőn kezdődött a téli szünet az iskolákban és január 4-ig' tart. Erre a két hétre valamennyi iskola elkészítette a maga tervét, hogy a szünet pihenést is hozzon a gyerekeknek, de szórakozási lehetőségeket is. Természetesen két tervet készítettek, hiszen sokminden az időjárástól függ: ha leesik a hó és megjön az igazi téli hideg, akkor minden iskola a szó kásos „téli örömökkel” kedveskedik a gyerekeknek. Szán. kótúrák, síkirándulások szerepelne az elképzelések között, és sok iskola azt tervezi, hogy ha lehetséges, jégpályát készít az iskolaudvaron. Hogyha az igazi tél késik, akkor a benti szórakozások lesznek változatosabbak, gazdagabbak. Leginkább a házi versenyek ígérkeznek érdekesnek, csaknem minden iskola ha a szerződéskötések módosításán túlmenően a raktározási, tárolási problémákat az eddigieknél is korszerűbben oldják meg. Most a téli időszakban különösen vonatkozik ez több olyan alapvető közszükségleti cikkünkre, mint a burgonya, a zöldség, a gyümölcsfélék, amelyekből köztudomásúan rossz az ellátás. Ezek a hiányosságok nagyban befolyásolják a piacokon is állandóan felfelé tendáló árváltozásokat. Építsenek vásárcsarnokot Pécsett Végül néhány szót a vizsgalatokat követő NEB javaslatokról, amelyek a legkülönbözőbb fórumokhoz címezve a bokrosabb hibák kijavítására hívják fel a figyelmet. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes osztályának javasolják, hogy a magán- kereskedőkre vonatkozó jogszabályokat főként az áruk bizonylatolásával kapcsolatban vizsgálják felül. Ugyanis a jelenlegi állapot visszaélésekre ad lehetőséget. Felhívja a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZÖ- VOSZ figyelmét, hogy a szocialista szektorok nem tesznek eleget az utasításoknak. A jövőben a vásárokra szervezettebben készüljenek fel* és arra is legyen gondjuk, hogy a Bizományi Állami Vállalatot is telepítsék ki a vásárokra főleg leértékelt éa használt cikkeivel. A Pécsi Városi Tanács VB- nek többek között azt javasolják, hogy a vásárcsarnok létesítésével kapcsolatos terveiket elevenítsék fel, illetve a községfeilesztési alan % különböző központi beruház zási eszközök segítségével a harmadik ötéves tervben létesítsenek vásárcsarnokot Pécsett. A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságához nvúj- tott javaslatukban a vásárok számának emelését, a vásárterek korszerűsítését, az egészségügyi rendelkezések' ellenőrzését, a vízellátás biztosítását emelik ki, mint a szükséges intézkedések leg- fontosabbjait. Ugyancsak a' megvei tanács mezőgazdasági osztályának javasolják, hogy' keressék fel azokat a tér-1 me! őszövetkezeteket, mel veknek állandó elárusító helyűk van a piacokon. A tapasztalat ugyanis az, hogy a tsz-ek nem használják ki kellőképpen előnyös helyzetüket, s ha meg is jelennek a piacokon, akkor is minimális mennyiséggel, gyér választékkal állnak a vásárlók rendelkezésére. S. Gy. megrendezi a sakk-, asztali tenisz-, kézilabdaversenyeket és más vetélkedőket. A napközik a szünidő alatt is zavartalanul működnek. A napközik terveiben a szórakozási lehetőségek mellett ott szerepel a korrepetálás is, hiszen az iskolai félév január végén lezárul és azoknak, akik nek szükségük van a tanulásra, a szünetben is komolyabban kell dolgozniuk. Elsősorban azokkal a gyerekekkel fog lalkoznak majd. akik az otthoni körülmények miatt otthon nem tudnak rendesen tanulni, vagy szüleiknek nincs idejük foglalkozni velük, vagy tanulmányi eredményük az átlagosnál sokkal rosszabb. A gyerekeknek természetesen az egész szünetben változatos szórakozást nyújt a pécsi ÜU üiö ház is. J__ Háziversenyek, kirándulások a karácsonyi szünidőben
