Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

napló 1964. DECEMBER ML lieg kérdettük.,. Hogyan került komlóra Czibulka dr.? Kísérleti esztendő után Több mint tizenöt éve mun­kálkodik Baranya és Pécs Vi..o s’ labdarugó sportjának Bittereiért dr. Czibulka Mihály edzó. — Legkellemesebb élmények? — Nehéz választani. Négy csapat jutott működésem alatt magasabb osztályba — es benn is tartottam ókét! — Es a legkellemetlenebb emlék? — Hogy idén, az ötödik nem sikerült! Nem úgy párosult a szép játék az eredményese seggel, mint ahogyan én ter­veztem tíar a PVSK fiatal iatékosgárdajaból sikerűit ész­szerűen játszó, komöinatw labdarúgást bemutató csapa­tot kovácsolnom — a bajnoki érem mégsem a miénk lett. Kicsit ír a sebre, hogy na­gyon sok elismerést kaptunk országszerte rangos szak­emberektől ia — kultúrált já­tékunkért. A játékosanyag fejlődésére jellemző, hogy év végén öt elsőosztályú csapat is jelentkezett a villámátiga­zolások során. — Igazolás erre a PVSK vasárnapi játéka. Elveihez hű marad Komlón Is? — Természetesen. Sok mun­kát jelent ez számomra, ha kombinativ játékra akarom megtanítani a bányász-fiúkat. Ez nagyon összetett feladat. ‘.■i~e.tesiteni és fejleszteni kell a látókört, a helyes játékfel­fogásra rá kell vezetni a já­tékosokat és a technika al­kalmazását célszerűvé tenni* Nem beszélve a •sapatmun- káról és arról, hogy mind­ezek mellett produkálni is kell. eredményességre is tö­rekedni. Persze ez hosszú­hosszú hónapok munkája, de garancia hosszútávon’ az ered­ményességre. Növeli a nehéz­ségeket, hogy a csapat kondí­ció állapota alacsony. — Dupla feladat ez, de már hozzászokott a feladatokhoz. — Balszerencsés edző va­gyok. Mindig nehéz feladatot kellett megoldanom. Még nem volt egy nyugodt évem. soha nem játszottam, csak maga­sabb osztályba jutásért., és két ízben a bentmaradásért. — Miért pont a Komlói Bányász ajánlatát fogadta el? — Kellemes emlékek fűznek a csapathoz és kölcsönös szimpátia. Nem felejtették el. hogy én juttattam a csapatot első ízben a legmagasabb osz­tályba. Évről évre hívtak. Én most szívesen megyek, meri a '-ömlőt sportélet óriási fejlő­dése is bizonyíték arra, hogy • hosszú évek óta milyen híva­tott és kitűnő kezekben van a sportkör vezetése. Nehéz és szó v feladat fogadott a bá­nyász-városban —r szeretném ! sikerrel megoldani őket. Kísérleti esztendőt zártunk, melynek során új rendszerű baj­nokságra tértek át a labdarúgók, kézilabdázók, kosárlabdázók, röp- labdázók. Felújítottak a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeit a falvakat pedig arra serkentet­ték az illetékesek, hogy körzeti alapfokú bajnokságok szervezé­sével szaporítsák a sportolási al ka Imakat. Ha most visszapillantunk a le­zárult idényre, csak részben lehe­tünk elégedettek. A kísérleti esz­tendőben, szakszövetségeink, sport­egyesületeink sokszor még n-m tudtak megfelelően alkalmazkod­ni az új helyzetit -?z. és még ke­vésbé tudták az új bajnoki rend­szer adta lehetőségedet kiha - nálni, igaz. sokszor ez önhiöájti- kon kívül történt. üres volt az ősz A tokiói olimpiai játékokra ki­küldött magyar Labdarúgó rio­gatott csapat jobb és eredménye­sebb szereplését kétségtelenül Cö- segitette az NB I-ben a bajnok­ság korai befejezése, dt nem si­került a játékosok zömének őszi foglalkoztatásai megold mi. Az MLS'í magára hagyta a csapato­kat, a portyák többsége nem va­lósult meg. A Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei megmozgatták az egész labdarúgó társadalmat, sok örömet, élményt nyújtottak, de nem egy helyen csalódást is okoz­tak a nézőknek, különösen ott. ahol lebecsülték a csapatok a ku­pa-találkozókat. Előfordult, hogy a szövetségben nem a szabályok szerint jártak el. Az iáéi kupe- küzdelemsorozat legfőbb tanulsá­ga, érdemes meg-ende'mi, asse li­bán sokkal következe* esebeen kell ragaszkodni a szabályokhoz. Az MNK szabályai körüli bí­zón ytalan ságra a legjellemzőbb, hegy még az elődöntőben is (Győr, FTC találkozó) előfordul­tak felesleges viták. Elsősorban azért tértünk át a tavaszi-őszi rendszerű bajnokság­ra, mert szerényebb lehetőségek­kel, gyengébb anyagi ellátottság­gal rendelkező alsóbb osztály i csapatainkat meg akartuk kímél­ni az időjárás szeszélyessége foly­tán kiszámíthatatlan kora tavaszi és késő Őszi sáros, esőáztatta pá­I lyáktóL Nos, ez nem sikerült. Az N3 I-ben az olimpia miatt már szeptember közepén befejez 3iött a küzdelem, az NB x B-bm és NB H-ben is bajnokot avaltank november közepére, de az NB III mérkőzései csak november végén fejeződtek be, a megyebajnokság mérkőzései pedig még jobban el­húzódtak. Sportköri vezetőink még min­dig nem tudnak szabadulni a mi­nőségre törekvés ábrándjaitól, a | rr -gyei I. osztály és II. osztályú i bajnokságban látják csak a fejlő- ! dés lehetőségét mée a kis falusi ! csapatok is. ugyanakkor a járási, I körzeti bajnokságokat lebecsülik, I nem egy járásban ezért. nem si- [ kerültek a bajnokság mérkőzé- I sei De Pécsett iS hasonló volt a j labdarúgás legalacsonyabb osztá­lyában a helyzet, a PEAC I. lab- ; darúgó csapata egész őszi idény­ben egyetlen . egy mérkőzést sem } tudott játszani, mert á városi baj- I «ossággal sem a szövetség, sem pedig a csapatok vezetői nem tö­rődték. 1 Megfelelőbben kell elosztani a mérkőzéseket! A kézilabdázókat, röplabdázokat és kosárlabdázókat sem elégítet­te ki a bajnokság új formája. Nem vitás, emelni kell ezekben a sportágakban is a színvonalat, ehhez az edzői munka megjaví­tása mellett elsősorban a bajno­ki mérKözések számának növelé­se ad lehetőséget, de a mérkőzé­seket időarányosan keU eloszr tani, s ami a legfontosabb, a ki­esés és a bajnokság kérdését azo­nos mérkóz* i—sorozatban kell el­len ten i. Az MTS módszertani osztályá­nak elképzelése az új bajnokság kiírásával kapcsolatban különösen a kézilabdázóknál nem vált be. Kézilabdában, ahol télen terem­kupa van, nyáron a különböző tornák és kupák, tavasszal az is­kolai és főiskolai kupák, után­pótlás és ifi tornák stb., nem szükséges a mérkőzések számának további emelése. Sokkal kedve­zőbb lenne a tavaszi-őszi bajnoki forma, hétköznapi fordulók nél­kül! Nem szükséges bizonygatni azt, hogy milyen nehéz a játéko­sok rendszeres kikérése munka­helyről és az iskolából. Különö­sen a hétközi fordulóknál volt probléma, mert az teljes munka­nap. Szombaton aránylag köny- nyebben engedik el a játékosokat, mint hétközben. A sportág színvonal emelését a felsőbb szervek az edzésmunka rendszeresebbé tételében látják, intenzív foglalkozás a csapattal és mind gyakrabban halljuk — helyesen — a játékosokkal történő egyéni foglalkozást is. Ezt ebben az évben megoldani nem lehetett. Miért? Azért, mert voltak hetek, amikor a játékosok heteken keresztül csak mérkőzést játszottak. A hétközi fordulók is helytelenül egymás utáni héten voltak. A kiesés nem reális A kiesés sem reális, mert a bajnokság érdektelensége miatt a ' csapatok azt: ejtik ki, akiket akar­nak, hisz a bajnokságban elért helyezéstől függetlenül is fel le­het jutni az NB I-be. Ez egyéb­ként a valóságban is így történt, mert az erősebb csapatok az osz- tályozóra időzítettek, a bajnok­ságban próbálgatták a fiatalokat, s így nem álltak ki minden csa­pat ellen egyforma erősen. Ez némelyik gyengébb csapatot súj­totta, némelyiknek kedvezett! És még valami: a hétközi fordulók néző látogatottsága sokkal cseké­lyebb volt, mint a vasárnapié, de ez mondható el a nyárt üdülő­szezonról is- (június második fele és július), nem beszélve arról, hogy az egyfordulós bajnokság végén kiesett csapatok mellett az abszolút bajnokság első forduló­jában elvérzett együttesek jófor­mán minden játéklehetőség nélkül maradtak, mert a Magyar Nép- köztársaság: Kupa mérkőzések a kézilabdázók mellett a kosárlab­dázóknál. röplabdázókoál sem tud­ták nót~lni r> pont- és ffólaránv- ra menő. hétről hétre mérkőzés- leh^tő«éget biztosító bajnokság őszi idényét. Az 1%5. évi új bajnokságok ki­írásakor helytelen lenne, ha az illé^ék^s -k n *m vennék figyelemb • az idei kísérleti év tapasztalatait. K. T. Érdekes mérkőzések a DINK vasárnapi műsorán Pécsi élsportolók tartottak baráti megbeszélést sportroMútuiii meghívására, szerkesztőségünk klubszobájában. Képünkön öabol jobbra: iviihalovics Gábor, Mátis Géza, Schmidt Jenőné, Heúti Róbert és Kármán Katalin. Mai sportműsor Labdarúgás. Dunántúli Napló i Kupa-mérközések, PVSK—Pécsi | Bányász, PVSK-pálya 12 30, Pérsi I Dózsa—PEAC, PVSK-pálya 14.00, 1 Komlói Bányász—Pécsi BTC, Komló 14.00. Röplabda. Terem Kupa-mérkő­zések. Egyetemi tornacsarnok: Keszü—Janus II.. női 8.30. Keszü— Komló, női 9.13, Szulimán—Ke­szü, női 10.00, Szulimán—Komló, női 10.45, PEAC—Honvéd, férfi 11.30, Janus n.—Szulimán, női 12.25. Kosárlabda. Baranya Kupa-mér­kőzések: PVSK tornacsarnok: Siklós I.—Szigetvári Vörös Meteor ül., női 9.20, Mohács—Szigetvári Vörös Meteor U., női 10.30, Ta­nárképző Főiskola: Postás II.— Tanárképző Főiskola EL, férfi 10.10. Ökölvívás. Baranya Kupa-mér­kőzések: Bányász sportház, Pécs- újhegy 10.00. Asztalitenisz. A Magyar Nép­köztársasági Kupa országos dön­tői, Budapest, Sportcsarnok, a Pécsi Ércbányász SC versenyzők részvételével 9.00. Sakk. Maróczy Kupa-mérkö­zések: Ércbányász SC—Elzett, Üj- Mecsekalja, Ságvári Kultúrotthon 9.00, Pécsi Bányász—Bp. Elektri- kus. Üj-Meszes, Komjáti A. u. 5. 9.00. LUKÁCS LÁSZLÓ: Másodpercek, centiméterek, gólok Pécsett és Romion is kíván­csian várják a szurkolók az új játékosok bemutatkozását. Nos, nem sokáig kell vámiok, a Dózsa és a Komlói Bányász színeiben vasárnap, a labdarúgó Dunántúli Napló Kupa második fordulójá­nak mérkőzésein az új fiúk is pá­lyára lépnek. A Dózsa összeállí­tásának érdekessége, hogy Rapp, Gór és Csicsman is helyet kap a csapatban. Komlón Ruppert, Borr dács, Bodai, Garami és Szigeti bemutatkozását várják igen nagy érdeklődéssel a szurkolók. A Dunántúli Napló Kupa mér­kőzéseknek éppen ez adja meg az érdekességét. A csapatok ve­zetőinek lehetőségük nyílik az új játékosok kipróbálására, s a közönség sem jár rosszul, mert olyan időben jutnak labdarúgó mérkőzésekhez, amikor másutt erre lehetőségük nincs a szurko­lóknak. A vasárnapi találkozókon nemcsak a csapatok vezetői, de a szurkolok is véleményt alkot­hatnak magukról, a csapatok erő­sítéseiről, az új játékosok pedig bebizonyíthatják, nem ok nélkül kerültek új egyesületükhöz. A BTC, a PVSK, a Bányász és a PEAC vezetői okosan használ­ják fel a Dunántúli Napló Kupa mérkőzéseket, olyan fiatalokat próbálnak ki, akikre később a bajnokság mérkőzésein is számít­hatnak. Érdemes lesz tehát le­menni vasárnap a PVSK-pályára és ellátogatni a komlóiaknak Kökönyösre. Akiben még frissen él a tokiói küzdelmek — és a szinte váratla­nul nagyszerű magyar sikerek — emléke; az érmeket hordó; ki- monóba öltözött lányok kecses meghajlása és a villogó Sayonara — Viszontlátásra — szó az ered­mény hirdető táblán, nehezen tud tárgyilagos lenni a többi olimpiák­kal szemben. Pedig túl a másodpercek, centi­méterek és gólok özönén, túl a győzelmeken és kudarcokon, min­den olimpiának megvolt a maga karaktere. Ezt elsősorban az adott időpont légköre, s annak a népnek nemzeti jellemvonásai befolyásolták, amelynek fővárosa az olimpiát vendégül látta% A hidegháború mezsgyéjén Ha a felszabadulás utáni nyári játékokat vesszük szemügyre, ÚSZÓK TEL ENJ Hiányzik a második versenyidő szak — A fiataloknál töretlen a kedv és a szorgalom A téli gondokat nem az okozza a Pécsi Dózsa úszószakosztályá­ban, hogy nincs úszó, vagy ke­vés a sportolási kedv. Van úszó. csak győzze őket a két edző és ha egyeseket visszatar­tanak időnként a tanulási prob­lémák, azért még nem lehet kedvetlenségről beszélni. Más a baj. amiről a szakosztály veze­tő edzője, Szigeti Lajos így tá­jékoztatott: — Hiányzik a második ver- se ny időszak, ami megkönnyítené az átmenetet októbertől máju­sig. Kevés a téli verseny. Egy­szer Fehérváron szerepeltünk, egyszer Pesten. A fővárosi ver­senyekre igen nehéz eljutni, mert vagy késve kapjuk kézhez a ki­írásokat. vagy korlátozzák a résztvevők számát. Talán ezért van, hogy a szak­osztály tagjai közül egyesek ne­hezen látják maguk előtt a perspektívát. Amiért érdemes té- .’en-rvvApon a heti ötszöri edzés­munkát elvégezni. Hallottuk, hogy Bonyár Lajos, az egyete­men igen elfoglalt Kulcsár Géza <- ep\ kelten a visszavonu­lásról beszéltek. A fiatalabbak közül is ki-kihagynak egyesek edzéseket. Nehéz elképzelni egy úszónak a jövőjét? . — A jelek szerint igen. Az l—U. osztályú minősítés már ne n. :onzza annyira a fiatalo­kat. válogatottság meg hllie- tetle• >i unkát igényel. Máskor egy-ea.j külföldi sportutazás is óriási élményt jelentett. Ma könnyen hozzáférhető ez, akár turista alapon mindenki szá­mára. Ennek ellenére nem teszik ki a „Szünetel” táblát a Tanárkép­ző Főiskolán. Nagyüzem van mindennap. A Dózsa úszókon és Öttusázókon kívül az Ércbányász vízilabdázói, a Művészeti Gim­názium növendékei és természe­tesen a főiskolások az állandó vendégek. Csak az a kérdés, hogy meddig ? — Ügy tudjuk, hogy január közepéig csak. Ekkor kezdődik a már régóta esedékes felújí­tás, ami miatt két hó-napra be­zárják az uszodát. Ha! Legalább­is a megyei építőipari vállalat március közepére ígérte a befe­jezést. Nemcsak én, de több szá­zan szeretnénk most, ha az adott szó köteleznet Hát igen, megint itt tartunk. Létesítménygondok. Ha a Balo- kányba megépülne a visszavezető „árok” a Hőerőmű melegvizét olcsón használhatnák az úszók akár áprilisban. Ha nem készül el és az uszodával sem végez­nek az építők? Erre a rosszra nem akarnak gondolni az úszók. „Nincsen könnyű dolga egy vi- diéki lánynakEzt az ósdi slá­gert Kármán Kati, a .dózsások válogatott úszója énekelhetné. Mert februárban rendezik meg elsőízben Pesten a fedettuszodás magyar bajnokságot és kérdés, miként tud majd Kati és a töb­biek erre felkészülni? Mert Kati szeretne tagja maradni a válo­gatottnak. És ehhez bizony egy vidéki lánynak többet kell csil­logni, mint a kéznél lévő pes­tieknek! létesít­Szigeti Lajos elmondotta még, Náluk könnyebb volt hogy a szakosztály csak január-' mény megszervezése, ban kezdi a komolyabb alapo- | — November elejétől rendsze­zást. Jó lett volna már decem- résén dolgozunk, közben egy-két berben, dehát nem volt terem. Majd a főiskolai vizsgaszünetben talán lesz. A későbben kezdett alapozás sikerét csak az növel­heti, ha az úszók egyénileg is folytatják az erő tfejlesztő gya­korlatokat. Lesznek ilyenek? — Egészen biztosan — mondja az edző. — Főleg az utánpótlás keret tagjainál töretlen a kedv és a szorgalom. Bérezi Gabi, Kiss Karcsi, Sólymos Vili, Lajtai József, Hunyadi Matyi, Bánkutl Ili, Bányócki Zsuzsa azok, akik ezzel a lelkesedéssel eredménye­ket érhetnek el jövőre. Szilárd István szorgalma már most javít­ja eredményeit. Mi a helyzet a város másik úszócsapatánál, az Ércbányász­nál? — A létesítmény még meg­van — mondja Vlaskovits József, a szakosztály edzője és a »,mé­get” alaposan megnyomja. — Csak nincs baj az uszodá­val? — Jelenleg még nincs, de áp­rilisban felvonulnak ide is az építők és akkor vagy lesz már melegvizes Balokány, vagy meg­áll a munka. Reméljük, hogy megoldódik addigra a Balokány problémája. Talán a sportszervek sem, enge­cárt*:*, vesszen a tavalyi beruházás! Az ércbányászok egyébként az alaoozás tekintetében előbbre jár- í nak, mint a testvérszakosztály. versenyen el is indultunk, így nincs fennakadás a téli idényre történő felkészülésnél. Mintegy hetvenen vagyunk az edzéseken és két gyakorló-edzőtársam. Vé- csei Éva és Tóth Lajos komo­lyan segítenek. Itt is a fiatalok lelkesedését dicsérik. Szalai Cecilia és testvé­rei, Czene Mária, Mátrai Árpád, Hámori Jenő, Právitz Lajos, Cső- tönyi Benő és különösen Szekeres Ildikó nevei szerepelnek a leg­szorgalmasabb, leglelkesebb ed­zéslátogató úszók között. Főleg rájuk alapozza jövő évi terveit az edző. — Kötelez bennünket az I. osztályú csapatbajnokságon ki­harcolt hetedifc helyünk. Ezért „hozni” kell az eredményeket. Nemcsak ezt lenne jó megtartani, hanem az országos és a vidéki bajnokságokon is szeretnénk helytállni. — Anyagi lehetőségek? — Ügy érezzük, hogy az egye­sület a sikeres szereplés felté­teleit biztosította. Most az úszó­kon a sor! Igaza van Vlaskovits „Dódi­nak”. Elsősorban a fiatalokon múlik, hogy a pécsi úszósport hűként szerepel 1965-ben. De azért jo lenne a Balokány uszo­dánál is „teljes munkát” vé­gezni! Tóth Zoltán Londonban még ott lebegett fe­lettünk a második világháború füstje, — és a kezdődő hideghá­ború köde is. Ezt az olimpiát, a háború utáni elsőt a hidegháború mezsgyéjén tartották meg. Az idő nagyon forró volt. Londont au­gusztusban néha elönti a pokoli hőség. Ingujjban és könnyű nyári ruhákban ültek a nézők. a Wimbley-stadion tribünjén. Ezen az olimpián még nem vett részt a Szovjetunió, amely a há­ború fő terhét hordozta és el volt foglalva leggyötrőbb sebeinek be- gyógyításávaL És nem vett részt Németország, amelynek kettésza- kításán éppen azokban a hóna­pokban dolgozott legnagyobb erő­vel a nyugati diplomácia. A közönségről kevés azt mon­dani, hogy angol volt. Több an­nál: „birodalmi”. Nem annyira a versenyek és a sportok — mint a birodalmi dicsőség érdekelte. A legcsodálatosabb sportteljesít­ményeket sem jutalmazta különö­sebb üdvrivalgás. Udvarias taps köszöntötte a belga Reiff káp­rázatos ötezerméteres futását, Zá­topek eddig soha nem látott tiz- ezerméterét, vagy a mi Némethünk „betörését” kalapácsvetésben. Az udvarias stadionon csak néha, a tapasztalatlan szemlélő számára megmagyarázhatatlan időpontban csapott keresztül a szenvedély vi­hara. Például akkor, amikor egy verseny finisében az angol ver­senyzőnek a hetedik helyről a hatodikra sikerült előretörnie. A vendéglátók önmaguknak akartak tapsolni. Az öröm legnagyobb ki­törése 14 nap alatt akkor követ­kezett be, amikor 4x100 méteren győztes amerikai váltót „szabály­talan váltás” miatt diszkvalifikál­ták, s az angol futók léphettek a győzelmi emelvényre. Igaz, másnap a célfoto megmu­tatta, hogy az amerikaiak mégis szabályosan váltottak. Az ango­loknak vissza kellett adniuk az érmet. De ez már csendben tör­tént. Az örömujjongást nem le­hetett elvenni a közönségtől. A nyíltság és a sportszerűség ünnepe Nenép erőteljesebb hangulatvál­tást elképzelni, mint London és Helsinki között. Ha Londonban érezni lehetett, hogy az olimpia egy elsősorban önmaga felé for­duló sziget vendége — Helsinki az emberi nyíltság és a sportsze­rűség ünnepe volt. Pedig a hi­degháború talán legnehezebb esz­tendejében, 1952-ben tartották. Mégis: ez az olimpia köszöntötte a világversenyek történetében elő­ször a szovjet válogatottat. S így a sport egyetemességének gon­dolatát is hirdette. Helsinki, az a ragyogó kis város együtt élt az olimpiával, s a vadonatúj stadion lelátóin megannyi Szakértő fog­lalt helyet. Itt a részidőket sem kellett bemondani egy-egy futó­verseny közbén: a közönség pon­tosan érzékelt és értékelt 'minden mozdulatot. S. ezt a közönséget semmi más nem érdekelte, csak a teljesítmény, s a jónak egy­aránt örült, bármilyen trikó fe­szült is a győztesen. A helsinki olimpia az volt, amit a „sport­ember álmának” lehetne nevezni. Melbourne megint valami egé­szen mást adott. Azt lehetne mon­dani: „népünnepély a világ vé­gén”. Ausztrália és Mielboame életének ritmusa különös és egy­hangú. Európai ember számára monoton és unalmas. Mintha érez­ni lehetne, hogy a legközelebbi ország legközelebbi világvárosa is sokezer kilométernyire van. Ezt törte meg „odalenn” az olimpia: a város ünneplőt öltött, s - fel­szabadult vidámság, a népünne­pély-hangulat a versenypályákra is átcsapott. A szenvedély és építészet olimpiája Melbourne után Róma: a szen­vedély, az építészet és az ered­mény olimpiája volt. Az olasz hő­ségben latin szenvedélyek dúltak: Davis, a 400 méteres síkfutás győztese indián-táncot járt a sa­lakon. Moans, a nagy belga táv­futó százezer ember előtt térdre- roskodva, égreemelt karokkal gyászolta vereségét. Róma adta az olimpiáknak az eddigi legnagy­szerűbb keretet: Nervinek, a „be­ton költőjének” stadionjai csoda­latos összhangba olvadtak a klaaz- szikus városképpel. S mintha év­ezredek nyújtották volna egymás- íelé kezüket, amikor a birkózás versenyzői szőnyegre léptek Dioc- letianus császár fürdőiben. Ered­mények szempontjából Róma óriá­si ugrást jelentett. Joggal mond­ták a teljesítmények után: ha a többi olimpia postakocsi volt — a római expressz vonat. .Valóban: a megelőző olimpia Legjobb ered­ményeivel Rómában csak elvétve lehetett volna a döntőbe jutni. Tokió furcsa módon a betető­zése — és egyben az ellentéte is volt Rómának. Betetőzése építé­szetben és eredményekben. A ja­pánok új stadionja, az olimpiai uszoda, Budokan-csamok és a többiek a modern építkezés való­ságos csodái is versenyre kelnek Nervi alkotásaivaL Egy francia újságíró azt irta a zárőünjy után: „Éppen úgy érdemes el­menni Tokióba a stadion lát a- nyáért, mint Kairóba a pirami­sokért, vagy Athénbe az Akropo- lisért.”­Az ellentét — a szenvedély hiá­nya. Voltak napok, amikor 80 ezer ember töltötte meg a nagystadiont — de nem „nyilatkoztak” hango­sabban, mint nálunk egy Jo vi­déki labdarúgó mérkőzés kétezer nézője. Tokiót a szervezés, a téch nikai felkészültség olimpiáiénál: nevezhetjük — de nem a szen­vedélyekének. Brundage. a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnöke is valószínűleg Helsinkire gon­dolt, amikor egy fogadáson bizal­masan megjegyezte: ..Nem ke!1 sok milliós metropolisnak ei nagyhatalomnak lenni áhho2. hog- mélt óképpen vendégül láthassák az olimpiát.” Igaza volt. Lukács László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents