Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
4 napló KfSL DECEMBER M. ' Látogatás a Bőrklinikán A Pécsi Bőrklinika folyosóit járjuk. Vezetőm dr. Gróf Pál, a klinika igazgatója. Benyitunk a rendelő várakozó helyiségébe, ahol a szokásos kép fogad: betegek ülnek a fehér padokon és türelmes trécseléssel ütik agyon a lassan múló időt. Aztán az ambulancia következik a doktornővel meg a patyolat tisztába öltözött nővérekkel. A klinika igazgatója bemutat dr. Mérő Klárának. ö tud a legtöbbet a rendelő forgalmáról. Kozmetikai rendelje A doktornő kapásból mondja az adatokat: naponta százhúsz ember fordul meg nálunk, s ehhez jön még negyven—hatvan kozmetikai beteg. — Mi az, hogy kozmetikai beteg? — Azokat nevezzük ter, akik kozmetikai céllal térnek be hozzánk. Pattanásos arcbőrbetegség, korpás haj, hajhullás, szemölcsök, értágula- tok meg a többi miatt. .Az ő kezelésüket a kozmetikus már nem vállalja* . — Többségükben nők? — Csak hetven százalékban, A többiek fiatalemberek. Néha hetekig bejárnak hozzánk. — Fizetni kell a kezelésért? — SZTK alapon megy, ingyenes, — Ka kívánságaik nem Irreálisak? — Néha igen. Vannak nők, akik azt akarják, hogy szabadítsuk meg őket festékes anyajegyeiktől. Természetesen ezt nem vállalhatjuk. A festékes anyajegy veszélytelen, de elfajulhat és rosszindulatúvá válhat, ha piszkálgatjuk. Búcsúzóul feljegyzem a dók tömő tanácsát: a „mitesszereket” meg a többi bőrbetegségeket nem szabad elhanyagolni. Ha a beteg idejében jelentkezik, hamar meggyógyul, ha később, akkor tovább tart a kúra és heges nyomok maradhatnak utána. Lebecsült népbetegség A röntgenosztály nehéz, ólmozott ajtaja lassan csukódik be utánunk. Az ólomüveg ablakokon megtörik a napfény, a falak báriumos vakolattal vannak bevonva. A röntgengépek közelében elfalazott fülke látható műszeres berendezésekkel. A kapcsológombok, mutatóskálák és villanólámpák előtt fiatal orvos üL Dr. Kiss Gyula tanársegéd — nyújtja a kezét — Milyen bőrbetegségeket kezelnek itt? — kérdem tőle. — Sokfélét A legfontosabbak a bőrdaganatok, —- Bőrrákok? —- Igen, de többségükben jóindulatú daganatok, kilencvenöt—kilencvenhat százalékos gyógyulási aránnyaL De vannak rosszindulatúak is, főként a festékes rákok. — Évente hét—nyolc ilyen betegünk van. — Mitől lehet festékes rákot kapni? — Még nem tisztázták, bár sok előidézőt ismerünk. Tudjuk például, hogy még a napfény is megárthat ha nyakló nélkül éri az embert — Idejében jelentkeznek a betegek? — Sajnos, nem minden eset ben. Pedig a bőrrák vagy nyolcvan százaléka az arcon, kézháton is megtalálható. Akárcsak az allergiás tünetek. A gombás bőrbetegségek viszont a testhajlatokat szeretik. Dr. Gróf Pál szerint a városi lakosság többsége gombás bőrbeteg, ám a zöm nem törődik a bajávaL Csak akkor fut orvoshoz, ha a betegség súlyosabbá válik. Ilyenkor a magas láz sem ritkaság, különösen gyermekeknéL Fülgyutladással kezdődőt! Már a kórtermek között Járunk. A klinika Igazgatója egy fiatal, bajuszos férfit mutat. A férfi mind a két keze be van kötve, s a kötésen lila színű festek üt át. Vöröslilára festették a lábszárát és combját is, **- Két hete fekszik nálunk. Nyolc éve vannak panaszai — mondja egy fiatal orvos. — Mivel kezdődtek a panaszok? — kérdem a doktortóL — Fülgyulladással. — Fülgyulladásból bőrbetegség? —- Még a gennyes fog is arra vezethet, ha elhanyagolják! Sajnos, az emberek többsége nem gondol erre, mint ahogy a mi betegünk sem hitte — mutat a férfire —, hogy kezdődő bőrbetegsége valamilyen összefüggésben lehet a fülével. A bajuszos férfi bólint, aztán elmegy. Magas, sovány ember lép be utána. Kezén és körménél piros, enyhén kisebesedett pontok láthatók. Közlékenyebb természetű, mint előbbi társa: —« Nekem meg a gyomor- savam volt kevés «— mondja halkan. — Ez okozta a bőrbetegséget? — Ez — válaszol helyette az orvos, — Nem érezte, hogy baj van a gyomrával? — fordulok a férfihez, — De éreztem. Még azt Is tudtam, hogy ha kirántott húst eszek, akkor kiütések jelennek meg rajtam. Csak, „ — Csak? — Nem törődtem vele. Azt hittem, elmúlik magától is. De nem múlt eL Sőt, már a munkahelyemen sem hagytak békén. Azt hitték, a festéktől betegedtem meg. Nem akartak visszaereszteni a szakmámba, azt ajánlották, hagyjam ott a szobafestést és keressek más munkát Jó tanács tizennyolc éves gyakorlat után. Mintha olyan könnyű lenne! — Nincs már baj? — szól közbe az orvos. — Szerencsés ember maga! ■— Még az a jó — mondja a férfi és megnézi a kezét Disznóölés — égési sebek öreg nénike fekszik a női kórterem ágyán. Amikor kérdezem, szelíd, nyájas hangon szól vissza; — Vajszlói vagyok. — Mi történt magával? — Kukoricadarát forráztam a disznóknak. Elestem a lépcsőn és leforráztam a lábamat Felhajtja a takarót és megmutatja a kötést. — Mondja doktor úr, haza mehetek karácsonyra? — fordul dr. Gróf Pálhoz. — Csak hétfőn jött nénikém! — válaszol az orvos. Szájkendőt kötünk, aztán bemegyünk a gyermekek kórtermébe. Négy gyermek fekszik bent: kettő manósapkában, kettő pedig hajadonfött A klinika vezetője megáll egy okosszemű kisfiú ágya előtt — No Tibiké, jobban érzed magad? — Igen, doktor bápsi! — Beleesett az abalébe — mondja az orvos. — Ősszel a lekvárfőzés, télen a vágás, máskor meg a padlóbeeresztés és a benzines mosás — minden szezonnak megvan az égési sebe; — Hogy eshettél az abalébe? — kérdezem a fiúcskát — Hátrafelé mentem. — Hogy-hogy hátrafelé men tél? Hát hol volt az abalé? — A földön — válaszolja a fiú. Csodálkozik, nem érti,, mi furcsát találok abban, hogy a földön tartották a forró abalevet, Magyar László Földönjdrő csillagok Január 24-én lesz a megyei döntő A „Földön járó csillagok” című televíziós világirodalmi vetélkedő iránt megyénkben is igen nagy az érdeklődés. Naponta érkeznek a Megyei Könyvtárba a nevezések. A versengésben részt venni kívánók megkapják az irodalomjegyzéket, amelynek alapján a vetélkedőre felkészülhetnek. A Megyei Könyvtár is teljes lendülettel 'folytatja az előkészületeket, s mindent megtesz, hogy a versenyzők ellátása zavartalanul megtörténjen. A könyvtárak könyvtárközi kölcsönzés útján teremtik elő az esetleg hiányzó irodalmat. Tekintettel azonban arra, hogy a pályázók nagy része kevés szabad idővel rendelkező ember, a közös kérésre a Magyar Televízió művészeti osztálya hoz zájárult, hogy a megyei döntőket január harmadik vasárnapja helyett a negyedik vasárnapon, január 24-én tartsák meg. Így jelentkezni Is január 1-ig lehet a könyvtáraknál > Valóra vált álmok Hat óve, vagy talán hét, hogy lejár a bányába s azóta arca markánsabb, kezefeje inas, egyik ujján a köröm ei- feketült, valahova odacsapta, mert... nem drogéria a bánya. Munkást szív, nem sokat, nem egész dobozzal egy nap, erősnek erős, de nem olyan büdös, mint a Kossuth. Szidja a tévé-műsort, pontosabban nem is az egész műsort, mert a Deltát, meg a színházi közvetítést, meg a távoli országok ldsfilmjeit szereti, a revüt már nem, unja, bár — azt mondja — lehet hogy „annak” is van tömege. „Igaz Bandi?” Bandi pedig — Hámori Bandi, Szé- chenyi-akna párttitkárja — bólint rá egyet, ez a véleménye neki is, de mindegy, nem is erről van most szó. Az Íróasztalát vastag üveglap fedi, alatta színes és feketefehér képeslapok, szovjet, francia, olasz, lengyel bolgár városok, tengerpartok egy- egy kis darabja, megannyi emlék és szép napok. Az aknáról sokan járnak külföldre, turistáskodnak, ilyenkor megcímeznek egy üdvözlő lapot a titkárnak. — Jártam én is több helyütt már... — mondja Hámori. Krifka László még járt külföldön. — Még nem tudtuk „beiktatni” a családi tervekbe... — mondja. Az ám, a családi tervek. Krifka is — mint a többi millió — tervezget egy esztendőre, ezt veszünk, azt veszünk, kéne még egy s más a lakásba, vagy a gyerekeknek, vagy az asszonynak s amikor elrepülnek a hónapok, az új év küszöbén visszapillant az ember: valóra váltak-e az „álmok”? — így van ez Laci? — Persze. Itt volt nekem a lakásügyem. Évek óta reménykedtem, mert hiába, egyszoba-konyhás lakásban éltünk öten... Ajaj! Rózsa, Laci, Erika. A három gyerek is hol tanuljon? A lakás bútorokkal összezsúfolva, három tenyérnyi hely nem sok, de annyi is elég lenne, ahova lerakná könyveit, Krifka ‘ László is, mert a szokásos heti esti egyetemi órákra csak fel kell készülni. Az Andrásbányavölgy 5. szám alatti lakásból aztán végre két hónappal ezelőtt elköltöztek a Károly utca 4. alá. — Két szoba van, szép, tágas lakás, sőt, ahogy hallottam, felújításra kerül majd az épület és akkor lesz fürdőszoba is. — Ez volt az év legizgalmasabb ajándéka? Máriagyűdi tanárnő országos sikere Az Akadémia Nyelvművelő Bizottsága pályázatot hirdetett „Hogyan beszél az ifjúság?” címmel. Szavakat és kifejezéseket kellett gyűjteni, s leírni a köznyelvi megfelelőjét, példát mondani rá, természetesen beszédbe helyezve, végül meghatározni a használati körét. A beküldött negyvenhárom pályamű közül a felnőtt kategóriában Muráth Istvánná, a máriagyűdi általános iskola tanára nyerte az első díjat, háromezer forintot, háromezer szavával és kifejezésével. És most Muráth Istvánná, aki tősgyökeres tűké létére még sohasem volt a Mecsek cukrászdában, előhúzza a Mecsek törzsvendégeinek teljes szókincsét, — Jó szerelése van az ürgének! — mondom. — Igen, szép, divatos ruhája van ott annak a fiúnak! Ahogy most maga mondta, azok a köznyelvből átvett és megváltoztatott jelentés tartalmú szavak! — De kocog, mert kihűl otthon a paszlyleves! t — Vagyis: siet, mert lekésik a vacsoráról. A mai ifjúság sok szót vesz át a népnyelvből is, humoros ízt kölcsönözve neki. — Azért jó szpics volt. — Szóval érdekes beszéd volt. A szpics angol eredetű szó, s a nyugatmaámolás ugyancsak tipikus az ifjúság kifejezéseiben. A három válasz egyúttal a sajátos ifjúsági nyelv három lényeges típusát magyarázta meg. De Muráthné további törvényszerűségeket is megállapított. így erős a német (óberkedik, lébecol) és a cigány (csávó, lóvé) nyelv kölcsön vétele. De — és ez különösen a háború után, a csavargó, elhagyatott gyerekek korszakában volt nagymérvű — a fiatalok még ma is használják a tolvajnyelv néhány kifejezését, vagyis ha valakit besúgni küldenek valahová, akkor az „tégla”, mert „beépítették”. Aztán a papák sem szólhatnak semmit, mert például a „srácot” még az idősebb nemzedék agyalta ki. Nyom a latban néhány író, vagy színész „beköpése” is. (Alionzo: Ide figyeljenek, emberek!). Végül nagy csoportot képeznek az önálló ötletek, melyeket a mai fiatalok a beszédükben a jelentésátvitellel alkalmaznak. így: „Ne fűzd az agyamat!” Vagyis: „Ne befolyásolj engem a beszédeddel!” Ezekből a forrásokból táplálkozik tehát ifjúságunk nyelve. így lesz szemtelen és szellemes, tiszteletlen és játékos, zavaró és kedves túlzó és naív. így történik, hogy ha a diák, feleléstől való félelmében el akar szürkülni az osztály tömegében, akkor'„terepszínű pofát vág”. Ha egy kislánynak csúnya lába van, ezt mondja rá a mai aranyifjú: „Ha ilyen lábam lenne, inkább kézen járnék!” S ha valakinek nagy a füle, akkor az illető „Mirelit-fülü”, mert a Mirelit is „eláll”. Aki nagyképű, az úgy viselkedik, mint „akinek otthon maszek húsdarálója van”. Ha pedig a partnemó „néprádiós”, akkor „semmit sem lehet fogni rajta”. Azt mondja Muráth Istvánná: — Az ifjúság nyelve rendkívül gyorsan terjed. Én Máriagyűdön hallom a legfrissebb kifejezéseket a Pécsre járó diákoktól. Aztán gyorsan változik isi A vezető beA megérdemelten nagy sikert aratott vendégszereplésből hazaérkeztek a Pécsi Nemzeti Színház művészei, akik szerdán este az eszéki Nemzeti Színházban Verdi Rigoletto című operájában léptek fel. Mint az előadást vezénylő Paulusz Elemér hazaérkezése után elmondotta, rendkívül meleg vendégszeretettél fogadták Eszéken a pécsi művészeket, akik első ízben látogattak el a közeli jugoszláv városba. Az eszéki színház hasonló konstrukciójú és összetételű, mint a pécsi. Az operajátszásnak évtizedes hagyományai vannak. Ezúttal a pécsiek tiszteletére a Rigolettót újították fel, melyben Gildát Ágoston Edit, Sparafucilet Marczis Demeter énekelte. A társulat tenoristája rendkívül tehetséges, olasz származású művész. Az előadásnak még két jugoszláviai operaénekes-vendége volt, Rigoletto és Magdaléna szerepében. így különösen nehéz feladat várt az előadást vezénylő Paulusz Elemérre. A kedd esti főpróba, valamint a rendkívül törekvő és lelkes zenekar önkéntes felajánlására osztású ember nemrég még „nagyfejű” volt. ma már „kerekfejű”. És még valamit: a felnőttek is átveszik, különösen városon. — Mire használják majd a pályaműveket? — Azt hiszem a pályázat anyagát feldolgozzák és minden nyelvész, nevelő, élek- búvár, sőt szociológus s érdekes tapasztalatokat %y üthet belőle. Lörince Lajos az Akadémia Nyelvművelő bizottságának elnöke egyébként a díjkiosztó ünnepségen elhangzott zárószavában azt mondta, hogy ápolni, fejleszteni. gazdagítani kell nyelvünket, úgy is, hogy felfigyelünk jelenségeire, tudományos érdeklődéssel fordulunk az élő nyelv felé. De úgy is. hogy megpróbáljuk a nyelv képződését helyes irányba befolyásolni, lenyesni a felesleget, a vadhajtást így hát az ifjúság nyelve kutatásának ez a célja. Földessy Dénes megtartott szerda délelőtti zenekari próba után szerdán este dübörgő taps fogadta a karmesteri dobogóra lépő Paulusz Elemért. Hasonló* hosszantartó taps jutalmazta Ágoston Edit Gilda-áriáját és Marczis Demetert. Másnap délután a vendégek végignézték az ottani együttes operaelőadását Nógrádi Róbert igazgató vezetésével tárgyalások folytak az eszékiek vi- szontlár.ogatásáról, melyre a tervek szerint a jövő év elején kerül sor, amikor is a színház zeneigazgatója, valamint 2—3 művésze látogat el Pécsre, hogy valószínűleg Verdi Trubadúr című operájában lépjenek a pécsi közönség elé. A későbbiek folyamán bizonyára lehetőség nyílik teljes előadások kicserélésére, valamint arra, hogy a két operatársulat után a prózai és balett-együttesek is kölcsönösen meglátogassák egymást. Megindult tehát az a nagyon gyümölcsözőnek ígérkező folyamat, mely mindkét város számára hasznos tapasztalatokat és művészi élményt nyújt. Hazaérkeztek eszéki vendégszereplésükről a Pécsi Nemzeti Színház művészei — Hát... mond valamit Beköltöztünk, de nem sokára túladtam a bútoraimon és vásároltunk egy új berendezést tizenötezerért. A régi bútorok tönkrementek, nem is csoda, mert az utóbbi tíz-tizenöt évben pontosan nyolcszor költözködtem. Szükségből persze. Az új lakásomhoz van egy kis kert, zöldségféle megterem, van tizenkét gyümölcsfa a gyerekek legnagyobb örömére, de még eper is lesz jövőre. Közel van az iskola, közel van a Széchenyi-akna is, szóval ilyen értelemben „jól bevágott” ez az esztendő. Az év nyarán a kislány, Erika, életében először üdülhetett a Balaton mellett a bányászszakszervezet gyermek- üdülőjében. És a szülők? Ml nem. Pénz lett volna rá, csak valahogy... mindig kifutottunk az időből. De majd jövőre ... — mondja Krifka László. — Ha csak a villanytűzhely ei nem viszi a pénzt Feleségem régi álma a villanytűzhely. — És a brigád? Ezt Hámori Bandi kérdezte. Ez már bonyolultabb. Krifkánál van a napló, megnézzük az első oldalakat, ott egy bejegyzés, miszerint Küs- mödi Bálint brigádja vállalja, hogy 102.5 százalékra teljesítik majd az éves tervet. Hátra van még néhány nap, sikerül-e? Sikerül; persze, csak hogy... —» Lehet, hogy kevésnek tűnik ez a plusz két és fél százalék. De higgye el, ezért nagyon keményen meg kell dolgozni. Nehéz művelésű telepen dolgoznak. Kemény is, de ez még hagyján. Hanem a nagy nyomás.,. Havonta egyszer biztosan, de gyakran kétszer is beomlik a fejtés. Recseg, ropog és végül leroskad. — Alapos szakértelem kell ahhoz, hogy még idejében „megléphessünk”. Baleset nem volt szerencsére és ez még lényegesebb minden egyéni terveknél. A kereset kétezerhat-két- ezernyolcszáz, van amikor háromezer. Erre lehet otthon tervezni, bútort, villanytűzhelyet, ruhaneműt, nyári üdüléseket, de... ezeket a terveket eltemetheti az omlás. De nem temeti el. Azért nem, mert —- ahogy Krifka mondja — a brigádban mindenkinek helyén van a szíve is, esze is. Mind a kettő fontos. Az egymásért érzett felelősség, a pontos, biztonságos munka, az a bizonyos „hatodik érzék”, amely mintegy nagyon finom lelki-barométer, jelzi a bajt, hogy még idejében kifogjanak a kiismerhetetlen, örökké veszélyt tartogató fekete szénen. Évek óta együtt dolgozik a brigád. Sorsuk, örömük, gondjaik közös. Jobb munkahelyet is elképzelhetnek maguknak, hiszen van itt több olyan telep, ahol valamivel veszélytelenebb a fejtés, esetleg a pénz is több lenne, de mindegy, ezt is meg kell csinálni, és ezen « telepen eltart még a munka Jövő év közepéig, ha nem tovább. — A gép! Sokat számít a gép! Vannak kaparóink, úgy hogy nálunk tulajdonképpen kézi csillézés már nincs is. Az már a múlté. A gépnek is van persze hátránya. Ideiglenesen ezt hozzá kell tenni. A múlt éjszaka leégett a kuplung, szerelő nem volt, száztíz csille helyett hatvanat ha kihozott a brigád. — Az lenne a Jó, ha értenénk a bányagépekhez, mindjárt helyben megnézhetnénk mi a hiba? De még csak most végezzük éppen a gépkezelői tanfolyamot és utána kezdjük el a vájártanfolyamot. •— Ez brigádfogadalom? — Nézze. Erőszakolni senkit sem lehet a tanulásra. De már ebben az esztendőben is olyan magasak voltak a követelmények, hogy a jelenlegi képzettségünk már nem elég. Jövő esztendőről nem is beszélve... A riport elején azt írtam, „valóra váltak-e az álmok?” Non álmok, hanem reális tervek ezek. És összefüggenek. Krifka László segédvájár családjának élete, jövője összefügg a bányával, a lakás a bányagéppel, ’ a villanvtűzhp'v a szaktanfolyamokkal. Krifka László sem álmodozó ember. Céltudatosan, keményen dolgozó bányász: felismeri a2 üzem kapuján belüli és kívüli élet nagyszerű harmóniáját. . ..^ipj-Lw. Rab Feren*
