Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 269. szám (270. szám)
Világ proletárjai, egyesüljetek! ________Az MSZMP Baramja meggei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja__________ : : 0 XXI. ÉVFOLYAM, 2WTSZAM '2'f C ARA 50 FILLÉR 1964. NOVEMBER 18, SZERDA HATÁRIDŐ ELŐTT EGY HÓNAPPAL Ujtípusú rönkrakó gépeket gyárt a Pécsi Fémipari Vállalat lakatosüzeme a MÁV pályaépítő részlegének. Egy hónappal a határidő előtt, november végére elkészítik a négy gépet Választások T A digge tartományban Közzétették az észak-olaszországi Trentáno-Alto Adige (Trentino-Dél-Tirol) tartomány ban vasárnap megtartott vá- lasátások hivatalos eredményeit. Egy héttel az olasz köz- ségtanácsi választások előtt ez a szavazás különleges jelentőséget ölit. Az eredményekből kitűnik, hogy a kereszténydemokraták ismét teret vesztettek, mig a kommunisták növelték befolyásukat. Vasárnap mintegy 450 000 szavazó járult az urnák elé, hogy megválassza a tartományi tanács tagjait. A szavazatok száma a következőképpen oszlik meg (zárójelben az előző községtanácsi választások eredményei): Kereszténydemokrata Párt 167 801 (180 940), Szocialista Párt (Nenni) 37 472 (41 914), Szociális Demokrata Párt (Sa- ragat) 27 507 (23 955), Liberális Párt 17 780 (11 168), Olasz Kommunista Párt 20 719 (19 383), Újfasiszták (MSI) 18 218 (19 383). Dél-Tiroli Néppárt 134 172 (132 351), Trento- Tiroli Népi Párt 13 645 (—.—), Köztársasági Párt 1410 (2099), Egységszocialisták (Psiupl :079 (—,—), Tiroler Heimat Partei 5265 (—.—). Az eredményekből kitűnik, hogy a régi jobboldali pártok mindenütt visszaestek. Az Unitá. az Olasz Kommunista Párt lapja az eredményeket értékelve rámutat, hogy a Kereszténydemokrata Párt szenvedte a legnagyobb szavazat- veszteséget és egyedül ez a „fiz orszápyö’ésröl jelentjük“ I! rád ó közvetítése a páriámból Az országgyűlés soronkövet- kező ülésszakáról közvetítést ad a Kossuth Rádió. November 19-én, csütörtökön 19 óra 25 perctől 20 óra 25 percig, 2ö-án, pénteken pedig 19 óra 30 perctől 20 óra 30 percig s- gái-omak h?n'!c'n'Vt. tudósításokat a parlamentből. párt vesztett egy madátumot a tartományi gyűlésben. Ezzel szemben a kommunisták éppen ellenkezőleg, a legsúlyosabb körülmények között is növelték erőiket az egész tartományban. Trentino-Alto Adige új tartományi tanácsában a kereszténydemokraták 19, a Dél- Tiroli Néppárt 16, a szocialisták 4, a szociáldemokraták 3, a kommunisták, a liberálisok és az újfasiszták 2—2 mandá— Milyen a föld? — Most már rá lehet menni, de a múlt héten leragadt a gép — mondja a traktoros és gyűrött cigarettát húz elő a zsebéből, morzsolja, gömbölyíti, aztán rágyújt. Vékony, izmos ember a traktoros, haja a svájci sapka alól kikunko- rodik, rajta szürkén megállt a traktor-felverte por. Bajsza keskeny, kese és ívben görbül a szája fölé, hetykén, gunyorosan. Ha beszél a szemével együtt villognak hófehér fogai. — Sok van még? — Ez a tábla, de ezt már befejezzük, még egy fordulónk van, aztán átmegyünk oda. ni, a falu mellé egy 28 holdas táblába. Akkor végeztünk a nagypallival. Mert ez a határ, a Farkasgödör a Pécsváradi Egyesült Dózsa Termelőszövetkezet nagypalli üzemegységéhez tartozik. Szép határ, a hosszú völgyet lankás dombok szegélyezik. Balról nagy tábla kukoricát már szürkére fakí- tott az ősz. s mellette tavaszt idéz a dombra kapaszkodó őszi árpatábla. — Azt is én vetettem — mondja a traktoros és az árpa felé bök a cigarettájával, aztán szippant egyet — sokat vetettem én az idén. — Mégis mennyit? — Búzából már vagy háromszáz holdat, őszi árpából 120 holdat. — A gép bírta? 1 tumat szereztek, mig a pártoktól független különböző helyi listákon 4 tanácsos jutott be a tartományi törvényhozó szervbe. Az előző tartományi tanácsnak 48, a jelenleginek 52 tagja van. Három mandátum a helyi listáknak, egy pedig a Dél-Tiroli Néppárt listájának jutott. A kereszténydemokraták képviselete egy fővel csökkent, viszont a liberálisoké j eggyel gyarapodott. — Nem állt ez egy órát se a maga hibája miatt, ha mé- gis állt, hát a vetőgéppel volt valami baj, de azt is kijavítottuk, — Mikor kezdett? — Reggel hétkor ét megyünk, amíg látunk. — Mennek, de mennyit mennek? — Kilométerben nem tudnám én azt megmondani, de reggelenként nyolcvan literes tankomat feltöltöm, és van hogy hatvan liter üzemanyag elfogy egy nap alatt. Ebből tudom, hogy sokat megyek, mire egy ilyen táblát bevetek búzával. Az UTOS még az első kiadások közé tartozik. Hidraulika emeli magasba a ve- tögépet és engedi le, ha beállt Katona Lajos a kővetkező sorba. — A farosa hol van, meg a tárcsa elöl a gép? — Elmentek enni, ebédelni, de már jönnek. Ott jön a tárcsához a Zetor. — És maga? — Én tarisznyából eszek valamit, mert várkonyi vagyok, nem érdemes hazamenni, addig is dolgozik az ember. Halad a munkával... — Mit ebédelt a tarisznyából? — Ma szalonnát csomagoltak otthon, azt ettem ... A Zetor már ideért az út mellé, ráfordul a táblára, odajár a tárcsa elé és folirtatják a vetést, az utolsó holdakon Köszönő táviratok magyar vezetőknek 11 pártfunkció isecsüBete Ahmed Ben Bella, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkára táviratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének, az Algériai Nemzeti Felszabadító Forradalom kezdetének 10. évfordulója alkalmából küldött jókívánságokért. * Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő táviratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének a Kambodzsai Királyság nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Dragi SzMnenkovícs as új szerb kormányfő B e 1 g r á d: Az elmúlt héten autóbaleset következtében elhunyt szerb kormányfő — Szlobodan Penezdcs helyébe a szerb Szkupstina Köz társasági Tanácsa keddi ülésén a Szerb Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsa (Kormánya) elnökévé Dragi Sztamenkovicsot, a Szerb Köztársasági és a Jugoszláv Szövetségi Szikupstina képviselőjét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának & a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagját választotta. , r------ ---------------------------» ■ nagypaMi határban. Katona Lajos azt mondta, hogy neki nem érdemes hazamenni ebédre, addig is dolgozik — kár, hogy a többiek nem így vélekednek. Jó az a meleg étel ilyenkor ősszel, de messze a falu, oda-vissza legalább öt kilométer, de lehet, hogy több is. Mennyivel gyorsabban haladnának ezzel a fontos, amúgyis elmaradt munkával, ha ezekben a napokban gondoskodna a tsz a meleg ebéd kiszállításáról — fogattal, mással. Időt is, meg üzemanyagot is megtakarítanának. A búza ie gyorsabban földbe kerülne. Egyik sem elhanyagolható szempont ■.. A zokról szólunk most, akik — bár nehéz, fe- _iős posztokon, önzetlenül munkálkodnak a köz javára — a legkevésbé igénylik és szeretik a hangos, a nyilvános elismerést. Keresheted őket az üzemben, mint esztergályost, mérnököt, mint tanárt az iskolában, mint orvost a rendelő-intézetben, vagy könyvelőt a hivatalban, csak a közvetlen munkatársak tudják róluk, hogy a pártmunkás rangját viselik. Gyakran írnak munkájuk nehézségeiről, hibáikról, de ritkábban az áldozatról, melyet a közösségért hoznak, a szeretetről, a megbecsülésről, amellyel körülveszik őket munkahelyükön. Szerénységük tiltja, hogy sokat és gyakran szóljunk erről, hiszen a munka, amit végeznek, önként vállalt, önzetlen, nem tűri a reklámot. Az ügyet, embertársaikat kívánják szolgálni. Ezúttal mégis megbecsülé sükről akarunk szót ejteni. Ezekben a napokban minden üzemben, hivatalban, intézményben a pártszervezetek háromesztendős munkáját teszik mérlegre, s a számvetésben az érdeklődés középpontjába kerülnek ők is. Az ország mintegy 17 ezer pártalapszer- vezetében többszázezer kommunista közül választják ki őket a vezetőségi posztokra, megerősítve tisztségükben, vagy újakat választva ott, ahol erre szükség van. Párttitkárok és vezetőségi tagok tízezreire adják szavazataikat városon és falun a kommunisták, szavazócédul á ikat nem pusztán a bizalom, hanem a megbecsülés jelének is tekinthetjük. Az eddig végzett munka elismerésének és tiszteletének, még akkor is, ha az „igen”-t éles, szókimondó bírálat előzi meg. Kommunista szokás, kevesebbet szólni — s akkor is elsősorban a tanulságok kedvéért — az eredményekről és többet a hibákról, a mulasztásokról, a megoldásra váró feladatokról. A pártalapszervezetek vezetőinek is főként a bírálatból jut ki, ám ez nem csorbítja tekintélyüket. Tudják, amit vállaltak, a közösségért teszik, s nincs annál magasz- tosabb érdek. Az újjáválasztott párttitkárok és vezetőségi tagok között ezrével vannak olyanok, akik évtizedek óta munkálkodnak a pártvezetőségek soraiban vagy más területen járták ki a harcok, a megpróbáltatások nehéz iskoláját. Régi pártmunkások, ha a munkában eltöltött hosszú éveket számláljuk és mégis „újak”, mert megőrizve az illegális harcokban, valamint a hatalom megszerzéséért és a szocializmus alapjainak lerakásáért folytatott küzdelemben kicsiszolódott nagyszerű tulajdonságaikat, egy sor olyan új vonással rendelkeznek. De nem kevésbé becsü- lendők azok a fiatal pártmunkások, akik most kerülnek a vezetőségekbe, most állják majd ki a pártfunkció nem könnyű próbáját. Megválasztásuk előzménye a jó munkájuk. Nyilván sokat kell tanulniuk a régiektől, velük vállvetve kell dolgozniuk. Az utóbbi években nemcsak elvvé, hanem gyakorlattá is vált, hogy a párttagsággal és a pártfunkcióval nem járhat semmiféle előny. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt egyetértenek ezzel. Nem szabad viszont megfeledkeznünk arról sem: a pártmunka a nem függetlenített párttitkárok és vezetőségi tagok számára gyakran nagy áldozatot, sőt, előfordul, egyéni konfliktust is jelent. Miközben gyakran elszólítják őket a gép vagy az íróasztal mellől, szakmai munkájukban nemcsak helyt kell állniuk, hanem példát is kell mutatniok. Hogyan lehet összeegyeztetni a párt- és a szakmai munkát, amikor időnként a pártmunka is egész embert kíván? Áldozattal, törődéssel, a családtól, a pihenéstől elvont órákkal. A pártmunkások megbízatásuk teljesítésével eltöltött órákért nem várnak semmiféle ellenszolgáltatást, sem anyagit, sem erkölcsit, távol esik tőlük a számítás, a hiú becsvágy. Honnét fakad hát az erő a nehéz, fárasztó többletmunkához? Abból a meggyőződésből, hogy mindenekfelétt áll a közösségi érdek. S akik ezt a meggyőződést vallják s eszerint élnek, cselekednek, azok nemcsak latbavetik erejüket a közösség szolgálatában, hanem e szolgálat nélkül nem is tudnának igazán élni. Életelemük, elidegeníthetetlen tulajdonságuk a segíteni akarás, a közösségi, a társadalmi érdek előmozdítása. Talán így és erre születtek? Nem. A harcok, a sikerek és kudarcok közben edződtek ilyenekké. S hogy el tudták viselni a nehézségeket, meg tudtak birkózni a sokszor emberfelettien nehéz feladatokkal, ebben a dolgozó emberele, s a haladás iránti szeretet és odaadás játszotta a legnagyobb szerepel. Szeretik és becsülik a dolgozó embert és érte vállalják a több munkát. p1 lismerés, megbecsülés jár a pártmunkájukat „második” és „harmadik műszakban” végző pártmunkásoknak az áldozatos tevékenységért. De a méltó megbecsülés korántsem a dicsérő szavakban nyilvánul meg. Számukra az igazi megbecsülés egészen mást jelent: odaadóan segíteni az ügyet, amelyet ők is szolgálnak: a szocializmus építését. (Gáldonyi) Nehezen boldogulnak a hosszú esőzés után a traktorok a kötött talajjal. Bányavölgyi Béla és Mátyás Lajos két traktorral vontatja az ekét a ragadós kacsótai határban.
