Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

m*. NOVEMBER 14.

napló

3

Hatmillió forint sorsa Fiatalok — fiatalokról

Termelési tanácskozás az egyetemi építkezésen

Termelési tanácskozást tar- ottak az egyetemi építkezésen, tz építésvezetőn kívül még izenhatan mondták el véle- íényüket. Bírálták a hibákat légpedig azért, mert a negyeik negyedévben 6 millió fo- int értékű munkát kell elvé- ezniök, s e feladat teljesítése tt is, ott is indokolatlanul kadályoköa ütközik.

Fűlhetnek-e mér a télen?

Az építésvezetőség kilenc észre osztotta fel az építési íunkákat. Minden munkahétén egy vagy két brigád dol- ozik. Ezek felelősek a minőégért, az átadási határidők etarlásáért. Ennek alapján átárazták meg részükre a élprémiumot is. A gazdasági imb átadási határideje derm bér 1. Itt dolgozik Vlasits éter és Szigecsány György ■rigádja. — A rájuk váró íunka 200 000 forint értékű, itűzött prémiumuk kétezer jrint. A főépületen dolgozik Tóth és a Huber brigád, yolcszáz ezer forint értékű mnkát kell elvégezniük, a élprémium 8000 forint. Hasanilióan határozták meg minden munkahely, minden brigád feladatát. Az építésvezetőség egy embert sem szeretne fagyszabadságra küldeni még akkor sem, ha a dolgozó maga kéri szabadságolását. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a téliesítésre.

A távfűtés szerelését már elvégezték, a csöveket üzemképes állapotba helyezték. Előzetes számítások szerint a klinika épületének téli fűtése kb. négymillió Ft-ba kerül. Fűtésre feltétlenül szükség van. Egyrészt, hogy az építők dolgozni tudjanak, másrészt azért, mert a kész épületek milliós értékű felszerelési tárgyait nem lehet kitenni a fagyveszélynek. De fűteni ablakok és ajtók hiányában nem lehet. Érthető tehát a dolgozók ki- fakadása, amikor azt kérdezik: a budapesti Szakipari és Fémmunkás Vállalat miért nem tesz eleget a szerződésben meghatározott feladatainak?

fi betoníigy

Tervszerű anyagellátás szintén a munka alapfeltétele. A

Ój pálm^házah a pécsi batanikns-kerlSien

, pécsi botanikus-kert növénygyűjteménye évről-évre gazda- ibb lesz. Ezideig 400 növényfajt, illetve fajtát tartanak nyilán és többségüket üveg-házban nevelik. Legutóbb a pálmákat tköltöztették egy 10 méter magas új növényházba, mert a :git már „kinőtték". Az új helyen kényelmesen telelnek majd terebélyes lombozató délszaki növények. A Pécsi Tanár- épző Főiskola biológiai szakos hallgatói és Keresztény József kertész áz új pálmáházban.

I hozzászólók közül talán egy I sem volt, aki ne bírálta volna ! a betonközpont munkáját. Saj- ! nos gyakori eset, hogy a napi 60 köbméter beton helyett, csak 8—10 köbméternyit kapnak. Mi az oka? Ezt vizsgálta meg a tanácskozás után a vállalat szakszervezeti bizottsága is. Nincs szállítóeszköz —• mondják a betonkészítők. — Rosszak a kocsik, nincs alkatrész — mondja az ÉPFU. Töob éves probléma ez. A meglévő kocsik iobb beosztásával mindenképpen változtatni kellene a jelenlegi helyzeten. Jogosan k érdé zik a dolgozók: ha a délutáni órákra lehet kocsit biztosítani, altkor m őrt nincs reggel a munkakezdéskor?

Az anyag- ás & tervezési hiányosságok miatt elmaradtak a „C” szekció szerelésével. Nem tudják befejezni a sterilizálót mert a „B" szárny pince részében újabb tervmódosítás volt, 123 000 forint értékű munka elvégzésére. Mivel itt minden helyiség más és más, a terveket egyre-másra módosítják. Sok esetben a módosított terv sem jó, s így a munkások j újabb tervre várnak.

Ilyen nagy építkezésen sok anyag hever szanaszét. A termelési tanácskozáson anélkül, hogy Lábady András építés- vezető külön előadást tartott volna a társadalmi tulajdon védelméről, a dolgozók maguk mondták el, hogy e téren nincs minden rendben. Elitélték azokat, akik nem restelltek zsebre vágj) i a 25 wattos égőket, melyekből egy hónap alatt 480 veszett el, és 300 foglalatnak is csak a híilt helyét lelték.

Hosszéra nyélé ebédidő

Szóvá tették a szállítóeszközök, a gépek hiányát, bírálták a mélyépítés munkáját. A fedetlen árkok akadályozzák az anyagszállítást, balesetet okoznak. Ugyanakkor bírálták egymás munkáját is. Lábady András építésvezető hangsúlyozta a munkafegyelem betartásának fontosságát. Az igaz, rontják azok a problémák, amelyeket elmondtak a hozzászólók. De az már mégis a dolgozókon múlik, hogy hosszúra nyújtják az ebédidőt, reggel késnek, este hamarabb elmennek az utazásra hivatkozva. A vállalatnál augurítusban az átlagos 280 óra helyett csak 172 órát dolgoztak.

Ez is azt mutatja, van mit megbeszélni a termelési tanácskozásokon. Szemtől szembe kell megvitatni olyan kérdéseket, amelyekre munka közben nem mindig jut idő. Van itt mit megszívlelni, s akad bőven tennivaló azért, hogy a hatmillió forint ne repüljön ki a nyitott ablakon.

Kongresszusra készülnek a fiatalok. Ezért ezekben a hetekben több szó esik életükről, munkájukról. Van mit elmondani. Ha csak egyetlen adatot veszünk ki a statisztikából — Pécsett 210 ifjúsági brigád több mint 3000 tagja tett vállalást a kongresszus tiszteletére és ezek teljesítésében derekasan dolgoznak — már ez az egyetlen tény is arról tanúskod k hogy lehet számítani rájuk.

Három kiszistáé a szó.

Gárdos Eszter,

a Janus Pannonius Gimnázium tanulója:

— Sok jó eredményről számolhatok be iskolánk életéből. Az elmúlt évben például megnőtt az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban résztvevők aránya. Jól szerepeltünk a városi kulturális szemlén: egy szavalónk, egy zongoristánk és a zenekarunk szerzett aranyérmet. A szavaló verseny 28 díjának egynegyedét mi kaptuk.

Természetesen annak a diáknak, aki tanulmányait jól akarja végezni és más, hasznos érdeklődési köre is van, bizony nincs sok szabad ideje. Reggel 8-tól fél 2-ig vagy negyed 3-ig az iskolában vagyunk. Amikor hazamegyünk, készülni kell másnapra. Ha valaki zenét tanul, az is sok időbe kerül. Ha valaki — és nálunk sokan vannak —rendkívüli tantárgyként tanul angolt vagy olaszt —, ez sem kevés idő. Ha sportol, edzésre kell mennie... Néha az is nehézségbe ütközik, hogy moziba vagy hangversenyre menjünk, amire már befizettük a pénzt. De hát azért vagyunk fiatalok, hogy bírjuk erővel is, lendülettel is.

Nevetve teszi hozzá, hogy jó lenne, ha a nap 36 órából állna, akkor talán jutna idő._ Az órára pillant — délelőtt háromnegyed tíz vám

— Siet valahova?

— Igen. Tíz órakor a városi KISZ-bizottságon kell lennem »i«

Iványi Zsolt,

a* Erőmű Vállalat gépésze:

— Ennek a vállalatnak fiataljai voltak az elsők, akik munkafelajánlást tettel^ a kongresszus tiszteletére. Sokat beszélhetnék erről a munkáról, de talán egy nem kevésbé lényeges problémáról, a nevelésről akarok szólni.

A különböző korosztályú fiatalokkal különbözőképpen kell foglalkozni.' Mi KISZ- vezetők igyekszünk is jól elvégezni ezt a feladatot. De az az érzésein: nem mindig a legjobb módszert választjuk. Vannak fiatalok, akikhez hogy úgy mondjam, az „utat” meg kell keresni s ha ezt megtaláltuk — már könnyebb dolgunk van. De ezt az „utat" nem mindig találjuk. Azt javasolnám, hogy városi vagy megyei szinten azok, akik a KISZ-en belüli neveléssel foglalkoznak. módszerbeli segítséget, ha úgy tetszik előadást vagy előadásokat tarthatnának.

Vannak, akik azt mondják, hogy a mai fiatalok közül számosán cinikusak. Kétségtelen, akadnak ilyenek. De miért? Az eredőjét kell kutatni. Mert lehet a cinizmusnak eredője például: a fiataloknak tett ígéret be nem tartása is. Ha például egy fiatalnak megígérnek 1,50 forint órabérjavítást, az a fiatal dolgozik, becsülettel végzi munkáját. De ha azt tapasztalja, hogy az ígéretet nem tartották be, bizony máskor nem hisz, hiába mondunk neki egyéb dolgot.

Bízzanak a fiatalokban! Adjanak lehetőséget rá, hogy bizonyíthassanak. Hadd mondjak el egy esetet! Az itt dőlfjjeqíjzés éjfél után.

Csak most kezdik felfedezi Drávasztárát, ezt az ezer :lkes községet Sellye alatt, iák most, amikor már van övesútja. Eddig hét kilomé- ;rt gyalogolt a sztárai pa- iszt, amíg kövesutat ért. De tőnként még gyalog sem meszelt nekivágni az útnak, umicsizmában sem volt biz- inságos a közlekedés, ha — gy mint most —, korán be- ;jött az őszi, tartós esőzés, kövesút alig egy esztendeje készült és nem hét kilomé- rrel, hanem legalább fél év- ázaddal került közelebb a vilizációhoz a falu.

Az út például azt jelenti, >gy felfedezték Drávasztára imeríthetetlen gazdagságú igyományait, népszokásait, jöttek, hogy sztárai dalok is teznek és a népviselete is játos, ha ugyan még fellel- ;tő lesz maradéktalanul a iblótokban.

A kövesyt jelentőségére ázsity Milutin igazgató-taní- i hívta fel a figyelmet.

— Jöjjön csak ki vasárnap ggel, persze száraz időben, yolc órára felseprik a körutat minden ház előtt. Mi- a kövesút van, busz is van. nnyian szállnak fel rá Sztárt, hogy Drávaiványiban már :m fér fel senki, vagy csak Ir.l-'-ivre. Másképpen is öl- zköduek. Városiasait, Már

csak egy-két idősebb asszony viseli az ősi biklát.

Gázsity Milutin tizenegy éve tanít Drávasztárán. A Békés megyei Battonyáról jött. Nyolc osztályt, 97 gyereket és négy pedagógust bíztak rá. A pedagógusok — egy kivételével horvátul is beszélnek. Fontos ez itt, hiszen a faluban mindenki horvát.

— Az iskolában horvátul tanítanak? — kérdem az igazgatót.

— Horvátul is tanítunk — mondja és megnyomja az „is”-t, ezen van a hangsúly. — Az I. és a II. osztályban hetenként félórát beszélgetünk a gyerekekkel anyanyelvükön. A III. és a IV. osztályban ez az oktatás már másfél órára bővül az írással és az olvasással. Majd pedig a felső ta- gozatososoknál hetenként két órában tanítjuk anyanyelvűket.

— Melyik nyelven beszélnek jól a gyerekek?

— Inkább úgy mondanám, hogy mind a kettőt egyformán rosszul beszélik. Keverik a horvátot a magyarral és fordítva.

— És melyik nyelve» beszelnek szívesebben?

— Természetesen horvátul. Az órákon magyar nyelven oktatjuk őket, de a tízpercet már horvátul zajongják végig. Horvát dalokat énekelnek az udvaron és népi játékokkal töltik el szabadidejüket,

— Milyenek a sztárai emberek?

— Nagyon jók és nagyon érdekesek.

A drávasztárai hagyományok az emberek kölcsönös megbecsülésén és tiszteletén alapulnak. Évszázadok alatt földhözragadt nép lakott itt, aki pedig mégis valamire vitte, idővel zsugori lett és öregebb napjaiban a sok pénze mellett is krumplin koplalva végezte be.

Ebben a faluban a ragaszkodás is hagyományos.

— Még ma is szokás — meséli az iskolaigazgató —, hogy karácsonykor meglátogatják egymást és hosszú köszöntőt mondanak a családra. Ünnepkor a család feje — legidősebbje — poharat köszönt a családra. Még mindig talál vagy ötven családot a faluban, ahol karácsonykor nem hiányozhat a szalma a szobából. Azon is a! .. . régi

szokás szerint. Ahol már nem akarnak szemetelni vele, ott egy maréknyi szalmát összecsomóznak és az ünnepekre beteszik a szobába. Ennek a folytatása, hogy búzát, árpát, kukoricát összekevernek egy kosárban és abból etetik a jószágot.

— Mi ennek a jelentősége?

— Azt jelképezi, hogy a következő esztendőben mindenből legyen bőven a jószágnak.

— Tehát babona.

— Úgy mondanám, hogy szokás, a régi, a bőség utáni vágyakozás maradványa.

Zsúpos ház már egy sincs a faluban, húsz éve még sok volt. Ut utca viszont már van es majdnem olyan hosszú, mint az öreg utca. Zrínyiről nevezték el és negyven ház épült rajta, mind kétszobás, néhol fürdőszobás, de bepucolt valamennyi. Az új házak piros és sárga színűek és a homlokzat mintáival utánozzák egymást A vaskerítéseket i* egymáséról mintázzák. De az új utcasorok, ikerablakos házak között is fennmaradtak as eljegyzés és lakodalom hagyományai. '

— Van olyan ház, ahol az eljegyzés nagyobb, mint a lakodalom. Eljönnek a legény rokonai, megkérni a lányt, de mindig csak este tíz órakor. Ez így szokás. A lány szülei éjfélig csak szabadkoznak, hogy nem eladó a lányuk. Éjfél után viszont belegyeznek a házasságba. Ez is hagyomány. É6 a hajnali órákban megünneplik a leánykérést.

— A lakodalom hagyományai is ilyen ősiek?

— A járkálással kezdődik a lakodalom. A legény vagy éppen a leány rokonai felkerekednek és az egész násznép elindul a lakodalmas házhoz. A kapunál útjukat állják. Csak akkor léphetnek be, ha lefizetik a kapupénzt, tíz-húsz forintot, ki mennyit. Ezt kétszer is megismétlik. Másodszor már a vőlegény is együtt kér bebocsátást a násznéppel.

Nem faggatom tovább, hiszen kötetre való népszokást mesélne még és mint mondja ennél is több a sztárai horvát dalok száma, amiket érdemes lenne még most papírra vetni, lekottázni, mert a 80—90 esztendő* emberek ajkán könnyen elhalnak a hagyományok,

Gáldonyi Béla

gozó építőipari vállalat állandóan panaszkodik: nincs embere. nincs szakmunkása, nz új gépek beszereléséhez szűk - séges építőipari munkákat nem tudja határidőre elvégezni. Mi fiatalok, kiszisták összefogtunk és elmentünk az építőkhöz. Kérem, köztür.í vannak kőművesek, szerelő.c — nagyon szívesen segítünk, brigádokat alakítunk, hozzájárulunk az építők problémá nak megoldásához. Addig ac - dig húzódoztak, amíg az égisz ügyből nem lett semmi. Lényegében kellett is az emL r nekik, meg nem is. Pedig d- - goztunk volna. Mi nagyon » komolyan gondoltuk a segítségnyújtást. Van bennünk lendület s rosszul sáfárkodik ezzel az erővel, aki ezt nem akarja kihasználni.

Garadnay Béla.

. a Nagy Lajos Gimnázium tanulója:

— Iskolánk az elmúlt években mind a takarékossági, mind a tisztasági mozgalomban az első helyet szerezte meg. Hozzájárult ehhez KISZ- szervezetünk munkája is. A KISZ minden megmozdulását, például társadalmi mull,-'' kát vagy egyebet dokumen- tumszerűen feldolgozza írásban, fényképen. Ezzel is első helyet szereztünk. Amiről azonban bővebben szeretnék szólni, az az önállóság, azaz az önállóságnak bizonyos hiánya.

Iskolai KISZ-szervezet vagyunk, tehát nincs akkora önállóságunk, mint például egy . üzemi KISZ-szervezetnek van. Pedig vannak kezdeményezéseink és a jövőben úgy akarjuk a KISZ-munkát végezni, hogy lássák: nem kell nekünk állandóan „mankó”. Az iskolai házirendet eddig a tanárok dolgozták ki. Most azonban a KISZ készítette el a javaslatokat. S ezeket tanáraink el is fogadták. Tartalmaz ez a házirend az iskolán belüli viselkedést, az iskolán kívüli viselkedést és» még sok egyebet.

Mi is készülünk a kongresz- szusra s ez nemcsak — dekorációkban jut kifejezésre. Persze abban is. Van egy hagy térképünk például, ahol nap mint nap „vezetjük” a szovjet csapatok hadmozdulatait, a németek visszavonulását. A legfontosabb azonban részünkre a jó tanulás. December hónapot kongresszusi hónappá tesszük. Ebben a hónapban például azt akarjuk, hogy mindenki tudásának legjavával járuljon hozzá: ne kapjunk elégtelen osztályzatot. Megszerveztük ezért a gyengébb előmenetelű tanulók segítését. Mlndtenütt — minden osztályban varrnak tantárgy- felelősök. akik a legjobban értik az adott tantárgyat, ők segítenek a gyengébbeknek. Ezt a „módszert” aztán természetesen az iskolai évad végéig alkalmazni akarjuk.

Csak három kiszista a sok közül, s mennyi, mennyi ere. lendület, életkedv! Ezek a mi fiataljaink.

G. F,

A Tanárképző Főiskola Testnevelési Tanszékénél betanított MUNKÁST azonnalra felvesz. Jelentkezés: Pécs. Ifjúság ; útja 6. szám alatt, a tan- j izéken, naponta 12 órátóL |