Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

1964, NOVEMBER 12, napló 3 Űj út társadalmi munkából Zengő várkony ban olyan tár- adalmi munka-megmozdulás- a került sor az idei őszön, milyenre még nem volt példa falu történetében. A község özpontját 870 méter távolság álasztja el a Zengővárkony elett húzódó 6-os főközleke- ési úttól. Van ugyan egy be- ötöútja a falunak, de ahhoz, ogy autóbuszjáratot kapja- ak, szükség volt egy új útra. A bekötőút építésére társa- almi munkát szerveztek. A agy munka szeptember 5-én ezdődött. A községfejlesztési lapból 40 000 forintot fordi- ittak az útépítésre, ebből a énzből vásárolták meg a szük- éges anyagot. Az egyéb tenni- alók teljes egészében a Ur­adalmi munkásokra hárultak: jldet hordtak, árkot ástak, adkát rendeztek és elterítet­ek a követ. A járási tanács leinte kételkedett abban, hogy 7. a kis község a saját erejé­ül is képes volna elvégezni a agy munkát. A falu lakói zonban — Ide sí tői a nagyig - úgyszólván teljes számban észt vettek az útépítésben, endszerint szombaton del­tán és vasárnap dolgoztak, s olt olyan nap, amikor 170-en ettek részt a munkában, tőb­en, mint ahány ház van Zen- ővárkonyban. Még a község igöregebb embere, a 87 éves otvkai János bácsi, a terme- i »szövetkezet nyugdíjasa is észt kért és kapott a munk.í- ól: az elterített követ gereb- ,’ézte. A kenyérgabona-vetés 72 százalékra Tőzsde (Egy anyagbeszerző monológja) Tíz tsz befejezte a vetést A megyei operatív bizottság szerdai ülésén az elmúlt heti munkát értékelve megállapí­tották, hogy a bevetett búza te­rülete 7,9 százalékkal nőtt, s szerdára elérte a 64 000 hol­dat. Ez a szám azt jelenti, hogy a megye termelőszövet­kezetei 72 százalékban végez­tek a kenyérgabona vetéssel. Az időjárás leginkább a két ünnepben kedvezett a vetési munkának, s ezt a termelő­szövetkezetek nagy részben ki is használták. Ennek eredmé­nyeként a siklósi járásban három, a sásdi járásban ugyancsak három termelőszö­vetkezet fejezte be a kalászo­sok vetését, a megyében ezzel tízre szaporodott a vetést be­fejező tsz-ek száma. Segítenek a gyengébbeknek Különösen örvendetes, hogy a vetéssel végzett tsz-ek egy része gépekkel és emberekkel sietett a szomszédos szövet­kezetek segítségére. Külön ki kell emelni a siklósi Magyar —Bolgár Testvériség Termelő­szövetkezetet, ahol az egérkár Kilencezer pulykát nevelnek Siklóson i siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet két »rmján 9000 pulykát nevelnek. A pulykatenyésztés jó jöve- elmet biztosít a tsz-nek. A képen a gyűdi pulykafarmon 4500 pulyka nevelődik. 1 miatt a tervezettnél 24 hold­dal több búzát vetettek el, s a szövetkezet, ahogy a saját vetését befejezte, hétfőn már a hegyszentmártoni termelő- szövetkezetbe irányított át négy gépet. A drávaszabolcsi termelőszövetkezet, mely a múlt héten ugyancsak befe­jezte a vetést, Marócsára vo­nult át gépeivel. A beremendi Dózsa Termelőszövetkezet, ahol már csak pár hold veté­se van vissza, felszabaduló ve­tőgépeit az egyházasharaszti szövetkezetbe irányította át. Erre a baráti segítségnyújtás­ra a siklósi járás termelőszö­vetkezetei szolgáltatták a leg­szebb példát, s a jó példa a többi járásban is követésre ta­lált. Az elmúlt héten a legna- gyob előrehaladás Komló vá­ros tsz-eiben történt, ahol 30,3, és a szigetvári járásban, ahol 11,1 százalékkal növelték a bevetett búzaterületet a tsz- ek. Az őszi vetésben mégis a mohácsi járás jár legelői, ahol a búzaterületnek már 80,6 szá­zalékán földbe jutatták a ma­got, s ebben a járásban van­nak a legkisebb lemaradások. A vetésre váró terület már csak 15—40 hold termelőszö­vetkezetenként — kivéve Ho- morudot, ahol jelentősebb a lemaradás — s ezeket a kis táb­lákat jó idő esetén három nap alatt be tudják cTetni. Leg­utolsó a pécsi és a sásdi já­rás, ez utóbbiban éppen a legnagyobb és legtekintélye­sebb tsz-ek, mint például Má- gocs. Egyházaskozár stb. nem tudták még megbirkózni a ve­téssel. Az ünnepi műszak igen szép eredményeket hozott az egész megyében. A siklósi tsz-ben 127 holdat, a baranyahidvégi tsz-ben 100 holdat, a zalátai tsz-ben 101 holdat vetettek el a két napon. Ugyanakkor a magyarbólyi termelőszövetke­zetben nem használták ki a jó időt, s éppen ezeken a ve­tésre legalkalmasabb napokon végezték el a gépkarbantartá­sokat. ami nem válik éppen­séggel a magyarbólyiak dicsé­retére. Kifogástalan munkát! Tekintettel a csapadékos idő szakra és az ebből eredő rossz talajviszonyokra a megyei operatív bizottság állást fog­lalt a vetési munka minősé­gére vonatkozóan. Helyenként nem törődve a várható kö­vetkezményekkel, a jövő évi termést kockáztatva figyelmen kívül hagyják a nagyüzemi vetési agrotechnika legalapve­tőbb követelményeit. Ezért az operatív bizottság a már ed­dig is meglévő jelszót erősí­tette meg, mikor a követke­zők mellett foglalt állást: a vetési agrotechnikát minden esetben táblánként és napon­ként a helyi körülmények fi­gyelembe vételével kell meg­választani, s ezt mindenkor a termelőszövetkezet legjobb tu­dása és lelkiismerete szerint kell eldönteni. Mélyen elíté­lendő az a szakember, aki a föld felszínére szóratja a ma­got anélkül, hogy azt bedol­goztatná a talajba, mert az ilyen mag egyrészt madárele­del lesz, másrészt az ilyen ve­tést az első fagy tönkretehe­ti. Az operatív bizottság az át­fogó megyei kép ismeretében megállapította továbbá, hogy a mélyszántás ütemét fokozni kell, ha azt akarják a gazda­ságok, hogy jövőre jó kukori­catermést takaríthassanak be. Az időjárás a mélyszántást nem hátráltatja olyan mér­tékben, mint az egyéb talaj­munkákat, mégis a megyében egy bét leforgása alatt csak 2 százalékot haladtak előre, s jelenleg az eredmény 32 száza­lék. Ez arra figyelmeztet, hogy a lehetőségekhez képest elma­radtak a tsz-ek, s ezt csak úgy pótolhatják be, ha a ve­tésre alkalmatlan napokon a traktorokkal mélyszántást vé­geztetnek. Jobb a helyzet az állami gazdaságokban, ahol a mélyszántott terület megha­ladta az 55 százalékot. Píiszld'nak az egerek Az égérirtásban szép sike­reket értek el a megyében s az időjárás is nagy pusztítást végzett bennük. A mérgezés befejezése után a mohácsi já­rásban — ahol a legnagyobb volt a fertőzöttség — felül­vizsgálták a vetéseket, s kide­rült, hogy az egerek foltokba tömörültek. Ezeket a foltokat most a termelőszövetkezetek újra lepermetezik, majd kézi erővel, gerebtyével elegyenge­tik s a kipusztított búzát kéz­zel újraszórják a foltokra. így pótolni tudják az egerek által okozott veszteséget, s egyben megakadályozzák azok áttele- lését és további pusztítását. A pécsi Löwey Klára Leánygimnázium HOT tanulójának •**- mintegy 50 százaléka vidéki. Mindössze 200 íőt tud­nak közülök kollégiumban elhelyezni, szálláson laknak 50— 60-an, a többiek bejárók. Azoknak a diákoknak, akik ma-, gáncsoknál laknak albérletben, részben externátusi ellátást tudnak nyújtani. A szálláson lakókat rendszeresen ellen­őrzik m\nd a tanulási lehetőség, mind pedig a környe­zet megfelelő votla szempontjából. AZ EXTERN ISTA Kállai Csilla második osztályos tanuló Bátaszékről jött a Leöweybe tanulni kö­vetkező indoklással: — Szívem vágya volt, hogy varró tagozatos gim­náziumba kerülhessek. Érettségizni is szeretnék, de a varrás kiskorom óta na­gyon érdekel, Pesten volt egy 4 + 2-es gimnázium, de oda vidékieket egyáltalán nem vesznek fel. Az igazgató bá­csim javasolta, hogy jöjjek Pécsre, bár itt tudomása szerint csak 5 + 1-es varró osztályok működnek. Jelent­keztem, aztán kaptam egy levelet, hogyha 4+2-es osz­tály is megfelel akkor vár­nak a felvételire. Nem volt veszélyes, színeket válogat­tunk, rajzolni, hímezni kel­lett egy kicsit, de előtte na­gyon izgultam. Hogyan lesz valakinek szíve vágya a varrás? — Nem tudom pontosan. A csaladunkban senki nem ősi-*! ilyesmit. Édesapám a tsz főkönyvelője, anyukám tanítónő. De őt inkább a mezőgazdasági dolgok ér­deklik, csak akkoriban még elképzelhetetlen volt, hogy eev nő norárpályára men­jen, ezért lett tanítónő. Ha kézimunkát kell neki taní­tani, már régóta mindig hoz­zám jön. Én meg segítek. Mi a gyakorlati haszna a varrás-tanulásnak? — Először is az, hogy én ruha- vagy textilipari vona­lon akarok továbbtanulni. Hogy melyiken, még nem döntöttem el. Másodszor rengeteg dolgot megtanu­lunk és máris sokmindent varrunk magunknak. Első­nek varrtunk egy húzott szoknyát, mert az a leg­könnyebb, majdnem az egész osztály abban járt a nyáron. Aztán szűk szok­nyát meg mellényt. Ez, ami rajtam van, minden a sa­ját művem. Most az iskolai feladaton kívül varrók a télikabátomra egy gallért az öcsém egy régi, kinőtt kucs­májából. A testvéreimnek is varrtam már ezt-azt. Milyen a tánulmányi ered­ményed? — Egy tárgyból volt né­gyesem, a földrajzból. Ki is nevettek miatta, hogy pont egy ilyen könnyű tárgyból, de hát mit csináljak. — Kik a lakásadóid? — Artúr bácsi és Mítí nérrf a Petőfi utcában, Vég­telenül aranw emberek. Artur bácsi nyugdíjas. Már régóta diákoknak adják ki egyik szobájukat, sokat me­sélnek a régi lakóikról is. — Mennyit kell fizetni? — Kétszázötven havonta, meg egy összegben kétszáz­ötven a tüzelőre. De ha ha­zamegyünk, be van fűtve, ki van takarítva, égethetjük a villanyt, van fürdőszoba és minden. Tanulni nagyon jól lehet ott. Egy másik lánnyal lakom együtt, de őt még nem nagyon ismerem, mert csak most jött oda. — Milyen a szoba? — Az egy igazi diák­szoba. Van egy nagy asztal, székekkel, két remek vas­ágy, de igazán mondom, nagyon remek, kényelmes ágyak, aztán közös szek­rény, polc a könyveknek. Bőven elférnek rajta a var­róeszközeim is. Jól vagytok a szállásadók­kal? — Olyanok, mintha a nagyszüleim lennének. Ha hazamegyek, hozok virágot meg szőlőt, tőlük meg gyak­ran kapok süteményt. Ott is maradok náluk, míg ta­nulok. Nagyon sok az el­foglaltságom és sokkal jobb, hogy magam oszthatom be az időmet. Mik azok m «Wogtaítsé­gok? — Külön németre járok, hogy még egy nyelvet meg­tanuljak. Sokat varrók, és most külön modellrajzra is fogok járni, bár az nem kö­telező. Karénekes vagyok és újabban hetenként kétszer tánciskolába is megyek. A sportról már le is kellett mondanom. Az externátus megfelelő? — Énnekem nagyon. Bor­zasztó kényelmes dolog és sokkal olcsóbb, mint önel­látónak lenni. Mióta exter- nista lettem, odahaza csak édességet eszem, bár azt sokat, mert nagyon szere­tem. Reggel kicsit koráb­ban bejövök az iskolába, megkapom a reggelit, dél­ben megebédelünk, s csak este kell külön bejönnöm vacsorázni. De ez se baj, nincs messze és kell is egy kis séta. Ha hazamegyek, még eszem egy kis lekvárt vagy befőttet vagy süteményt. Nekem ez így nagyon meg­felel. Annyira, hogy nem is sze­retnél változtatni a helyze­tedén? — Semmiesetre sem. Az iskolát is nagyon szeretem, a varrást is, a tanulást Is. á szobámat is. Egyszóval mindent 1. A Megyei Tatarozó Vállalat­tól telefonál a kollégám: — Kérlek tisztelettel beton­vasatok fekszik hosszú ideje a pécsi állomáson. Talán tud­nátok belőle valamennyit... — Nem létezik — mondom neki —, hiszen mi nem hasz­nálunk betonvasat. Talán más cégé lesz? Kimentünk az állomásra szemrevételezni azt a betonva­sat, amely állítólag a mi .6- szünkre érkezett hetekkel előt­te. Valóban ott feküdt a oe- tonvas, de a papírok szerint nem nekünk küldték, hanem az útépítőknek szóit a diszpo­zíció. Ezek szerint ők nem is tudta., róla, mivel a vasút nem okéi értesítette. Újból felnivtam a tatarozós kollégát és elmond lám neki a helyzetet. Közben addig-aödig beszélgettünk, hogy kialak ilt négyes kör a betonvas kap­csán. Neki volt szögvasa, de csak akkor ad, ha betonvasat kap. Én tudtam, hogy egy pesti kollégámnak éppen szögvasra volna szüksége. Még aznap te­lefonáltam Pestre, hogy tudok szögvasat. A pesti kolléga már ismerte a „dörgést”, mert azon­nal azt kérdezte, hogy mit ké­rek helyette. Mondtam neki, hogv finomlemezt. így rendbe jöttünk mind a négyen. Pest­ről :aptam kötbéres lemezutal­ványt. 2. Minden telefonnal kezdődik. A Porcelángyár anyagbeszer­zője siránkozik,, hogy nincs elegendő edző szenük, tud- nánk-e segíteni rajta. Nekünk éppen volt valamennyi feles­leges edző szenünk, de persze himeltem-hámoltam. hogy ne­héz ügy, kurrens cikkről van szó. — Talán én is segíteni tu­dok — mondta. Eszembe jutott, hogy már hónapok óta kínlódunk, mivel sehol az országban nem ka­punk 12-es átmérőjű gömbva­sat. összesen 100 kiló is sokat segített volna rajtunk. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy meg se említem, hiszen a porcelán- gyár nem foglalkozik ilyen vasárukkal, egyáltalán nem tartozik a profiljába. Aztán mégis elmondtam neki. — Szívesen öregem — sie­tett a válasszal —, éppen van felesleges 12-es gömbvasunk. Őszintén bevallom, nem szá­mítottam erre a fordulatra. Őket viszont kisegítettük edző szénnel. t . őt is ismertem már, s mondom neki, hogy ne költse el az utolsó tízesét, hiszen hol­nap is nap les'7, ellenben •:» megajándékozom őt akár két jeggyel is. De... — ez a ni szakmánkban örök folytatása n telefonbeszélgetésnek nézze meg még egyszer ezt a listát — terítettem eléje papí­romat. Ő is kipipálta sorra az egé­szet de, feketével. Volti viszont egv határozott kívánsága: men­jek el vele együtt a meccsre. Mit tehettem mást? Elmentem. Er"” másik helyen ugvr >v jártam, csak ott színházjegy jelentette a mentőövet. Viszont., mindezek 1 ige., nehéz oda­haza megmagyarázni a felesé­gemnek. I. Egy tiszántúli városkák m lakik egy anyagbeszerző isme­rősöm. Annak Wartburg ko­csijába szabályszerűen besze­reltek egy kis hordócskát is. Amikor tankol, akkor így szól: harminc liter szuper és har­minc liter tokaji. Pesten csak _azzal kezdi, hogy mind a kát tankja töl*ve: akit illet, fog’a a táskáját, benne az üveg és lehet aprózni. Ez velejár. FENT ismerik a tájakat, azt is tudják, hogy hol milyen bor terem. A Mécs.’k oldalán termő aranyhegyit is sokan kedvelik. Hogy demizsonnal járok Pestre? Csodákat! Tudok egy jó kis borkimérést fent. ott szoktam vásárolni egy demi- zsonnal. Aranyhegyi-e? Nem hiszem, valamilyen homoki fajta. Ezzel is majdnem meg­jártam egyszer... Mind'm rendben volt, kaptam, amv kértem, ittunk a demizsonbU is, de maradt benne valame-'- - nyi. A kollégák lehívtak, hor-- igyunk meg valahol eev - •- hárka bort. Fázott a hátam, amikor éppen abba a borom- cébe invitáltak, ahol én a „pécsi aranyhegyit” vettenffi0 Kértek e<”- üveggel pontosáé abból a fajtából. Isszuk-isszuk. mire az egvik: — Nem valami kóser ez a bor, de amit a haver hozott Pécsről, az igen. Elővettük a maradékot és ittuk azt. Azt mondták: egé­szen más. 3. A lista a zsebemben és szen­dergek a budapesti gyorson. Még fel sem értem, de már rendeztem az esti programo­mat. Három napja képtelen vagyok a gyerekekkel foglal­kozni, pedig az ellenőrzőjében két bejegyzés is van már. Na majd este, hiszen a déli gyors­sal vissza tudok jönni. Az üzletben, ahová ment .-m a Listámmal, kedvesen fogad­tak. Sőt előtte találkoztam egy régi jó barátommal, aki azon panaszkodott, hoffv értek—’.ate van délután, pedig két jegyet kapott a Fradi-meecsre. Kér­dezte tői — is, hogy ha már fent vagyok, nem mennék-e el a meccsre. Mondtam .ieki, hogy a futballhoz nem értek, soha életemben nem szoktam meccsre járni. Addig cseveg­tünk, míg végül zsebembe nyomta a két ' ~-v-et. Én el is felejtettem volna az egész ked­vességét, ha... Pultra teszem a üstét, a ki­adó fogja piros ceruzáját és egymás után pipálja ki a kért dolgokat: nincs, nincs, nincs. — Végére is értünk így a fel­sorolásnak. Már el akartam menni, amikor a pénztárosnő a másik eladónak mondja: — Az utolsó tizesem megy rá, de elmegyek a Fradi- rrecesre. Holnap legfeljebb éhezünk... Ékkor jutott eszembe a két jegy, amely a zsebemben la- S«Úl A jéostámaő mellé lép- i Körülbelül kétnapos műm kám volt Pesten. Arra számí­tottam, hogy ez idő alatt el­intézem az ügyeket. Régi jő barátommal találkoztam össze ez alkalommal is. Örültem is neki, mert tudtam, hogy a fe­lesége az én ügyemben segít­het., A kétnapos problémám a*, úgy ahogy mondom, fél óra alatt elintézték, de egy kikö­tése volt ismerősömnek: egész nap vele kellett ténferegnem egyik kocsmából ki, a másik­ba be. Egyedül nem szeretett inni. Ö fizetett mindent. Ez nagyjából rendben is lett volna, de még hiányzott egv tonna U-gerendám. Volt az egyik vállalatnak. Én ezt tud­tam és ismertem is az anya­gosukat. Persze neki másra volt szüksége. Abból meg ne­kem volt kötbéres utalványom. Hogy mi a kötbéres uta’- vány? Például: ,,A Ferrogló- bus 10 tonna rúdalakú finom­acélt kötbér terhe mellett X időre kiadni köteles!” Ez olyan, mintha szerződésem lenne rá. Mint a váltó, bárki beválthatja, akinek a kezében van. Megkaptam az egy tonna U- gerendát, adtam érte 3 ton­nás utalványt. Hogy az ké­sőbb hiányozni fog? Ugyan kérem, akkor meg neki lesz szüksége valamire és én ka­pok háromszoros papírt. Ez így megy, akár egy tőzs­dét lehetne valahol központi helyen alapítani, oda men­nénk egyenesen és valaki ki­áltaná, hogy ez van itt, ez meg amott, tessék választani. Én mondom nem lenne any- nyi feleslegesen elfekvő kész­let és mindenki megtalálná, amire szüksége van. Gazdagh István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents