Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

Vttdg proletárjai, egyesüljetek!

DunCmTüU napiö

____ Az MSZMP Baranya mecpjei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja

X

XL ÉVFOLYAM, 280. SZÁM ARA S« PILLÉR 196-1. NOVEMBER ‘if>. VASÁRNAP

Pécs felszabadulásának dicsőséges napja

Irta: Körösi Lajos9 a városi tanács elnöke

1

944, november' 39. Ezen a napon, ennek a napnak ködös, esős reggelén maga az új történelem vonult be Pécsre, szeretett városunkba'

Mégis akaratlanul' -is megkísértenek valamennyiünket a nagy napot megelőző tegnapok, tegnapelőttök, amelyeket hideg tűzhelyek, nyirkos óvóhelyek, fogvacogtató árnyékképei idéznek .elénk.

Emlékezzünk: 1944. október 24.

— A Magyar Királyi Kormány elrendeli: „A polgári lakosságot késedelem nélkül kivonni a Irantvárosokból, s minden, veszélyeztetett terűiéiről.

— A lakossággal együtt hátra kell vonni minden használható járművet, lovat, s egyéb igás állatot, valamint a lakosságnak a járművekre felran- ható legszükségesebb ingóságait, és a fellelhető, elhozható élelmiszerkészletet.

— A lakosság hátravonása- hoz szolgálatba kell állítani a polgári, közigazgatási szerveket, a csendőrséget, s nem kü-. lön ben a nyilaskeresztes -párt- szolgálatosokat.

— Az üzemeket, az üzemek berendezéseit le kell szeréin:, illetőleg használhatatlanná kell tenni stb., stb.”

A komolykodó, a „féltő” rendszabályok foganatosítására nemigen kerülhetett sor ezekben a napokban. Legalábbis a rendelet sorrendjében nem. Más dolga akadt a köz- igazgatási szerveknek. s megint más a csendőröknek, a nyilasoknál?. Az egyre sűrűsödő, elhatalmasodó, bombázások, s a szovjet csapatok gyors előrenyomulása országosan is felborította a ..nemzetimen tők'’ terveit.

A csendőrség és a fegyveres

nyilasok csak egyetlen „rendeletet” hajtottak végre, de azt maradéktalanul. A nemzetőrség szervezéséről szóló parancs végrehajtásán fáradoztak, megkülönböztetett ambícióval. Megkezdték hát és kíméletlenül végre is hajtották a leventék verbuválását, „felfegyverzését”, késedelem nélküli írontradobását. Bennük látták az „újjáéledő” magyar hadsereg „lelkes” magvát. azét a hadseregét. amely felváltja majd a Dunántúl félé visszahúzódó ..hazaáruló, gyáva” megvert és szétzilált magyar liadseregmaríadványok elhagyott állásait.

A fasiszta államgépezet utolsó napjait élte. A sarakba szorított patkány gyáva elszánt «ágával ki-kitört az odújából s mindannyiszor zsákmánnyá' tért vissza. Útjukat, nyomukat kifosztott üzemek, áruházai: feldúlt lakások, kioltott ártnt- lan emberi életek kísértetképei jelezték, r

E

s ezekben a komor napokban itt Pécsett is egymást érték a megtorló „ intézkedések. Megindult a pt esi munkásság' képviselőinek, haladó gondolkodású értelmiségeinek letartóztatása, törne ges internálása. Az ellenállást azonban semmiféle térro” ner tudta megtörni. " •■-.ge'é

egyre fogyatkozó járókelőit, t falakon és a járdákon jelszavak fogadták: „Le a háborúval!” — „Békét, nem háborút!” — „Le a hazaáruló fasiszta bitangokkal!”

Közben a Duna innenső oldalán október 25-én az első szovjet járőrök átlépték a baranyai határt, és másnap, október 26-án Pécsre érkezett a hír: Mohács túlsó partját elfoglalták a szovjet csapatok.

Ettől az órától, ettől a perctől fogva egymást érték az újnál is újabb katonai események. A fasiszta ellenállásról szóló haditudósításokat egyik napról a másikra a „tervszerű, a rugalmas” vissza vonulások híre váltotta fel. A riasztó hírek nyomán Pécs „városatyái” is megváltoztatták eredeti terveiket. Erre utalt a polgári lakosság kiürítéséről szóló rendelet gyors megváltoztatása is.

Az „önkéntes távozást” mindenkire egyformán érvényes, „kötelező kiürítés” parancsa váltotta fel.

Kevés eredménnyel. A munkásság ellenállt, s példája nyomán ellenállt a lakosság is: „— Ha van hozzá erejük áz uraknak, hát csak próbálják az erőszakot.”

Nem került rá sor. nem vofct rá idő.'

N

ovember 27-én először a Gestapo hagyta el a várost. Páni meneküléssel hagyta el. Mindamellett mégis volt annyi ereje és ideje, hogy magával vonja a rendőrség egyné- szét és a tűzoltóságot, amelynek a parancs szerint magával kellett vinnie összes felszerelését, még a mentőeszközöket is. Gyalázatos parancs volt. Aljas szándékkal így akartak bosszút állni az esetleges bombázásoktól, az esetleges tűzvésztől védtelen lakosságon.

November 28-án már Mohácsot ostromolták az előrenyomuló szovjet egységek. De aknavető tüzérségük már a Pécsről kivezető vasútvonalakat lőtte.

Ezen a napon Pécs lakói még mit sem sejtve bújtak meg a pincék mélyén, s csak a bátrabbak járták a várost, a legújabb hírek reményében. És a késő esti órákban már egyre nyilvánvalóbbá vált. hogy a házak, a pincék kijárata elé merészkedők az új történelem küszöbére- álltak, ahonnan már csak egy lépés választotta e! őket a háború • égétől, a béke hajnalától.

November 29. A szerda reggelre ébredő várost tengeráradéiként lepték el az utcákon, a tereken átzúduló szovjet hadsereg páncélosai, gyalogosai. S a lakosság, a sokat szenvedő, sokat nélkülöző lakosság csak most ocsúdott fel: Hogyan volt, hogyan történhetett, hogy az annyi búvó nap után újra eléjük táruló város •-kezetlen maradt.

Azóta tudják, valamennyien udjuk. hogy a szovjet csa- :atok nem rombolni, hanem elszabadítani jelszóval adták vissza a várost a pécsieknek. Vérük hullásával, fiatal éle- ' ik feláldozásával hozták el. '■.kénkét. adták vissza váró -ink-at. szabadságunkat. EÍtakarodtak hát városunkból a lidérces napok, el az

utolsó irmagja is, a 25 éven át tomboló, sanyargatással, megaláztatással terhes úri világnak.

Persze tudjuk, és azt sem felejtjük, hogy nem köszöntött be hozzánk azonnal az

oly régen sóvárgott jólét világa. Az infláció, nehéz hónapjaira. az újjáépítés verej- tékes esztendeire mégis úgy emlékezünk vissza, mint az általunk megteremtett biztonságos jelen hősi elődjére, korszakára.

M

ert ebben a vonatkozásban nem lehet közhelyes, ha

így mondjuk: hősi korszak. Ha summázni akarnánk, akkor is csak azt mondhatnánk: az első üzembehelyezett géptől, az első kijavított villamostól, autóbusztól, az első kaput nyitó bolttól, az első iskolai naptól, a megjelenő új forintig, az üzemek, a vállalatok államosításáig korszakos lépést tettünk meg új életünk megalapozására.

ugyanakkor -, pillanatra

sem felejthetjük el, hogy kik álltak azonnal mellénk, kik mutattak soha nem évülő példát, a megalapozás nehéz napjaiban, esztendeiben.

Az újjászülető Magyar Kommunista Párt minden erőt, minden jószándékot megmozgató tevékenységére kell gondolnunk mindenek doth Szervező, magávalragadó készségére, mindenben elöljáró példamutatására, amely csodákat művel azokban az időkben, s soha nem lankadó erőfeszítéssel, azóta is erős kezében tartja a békés jelen, a boldog jövő minden gondot, nehézséget megnyitó kulcsát.

Bajos lenne felsorolni, hogy a röpke, az alig húsz esztep- dős építésben, hova, meddig jutottunk el. A jó pénz megteremtésétől bányáink, üzemeink megsokszorozott termelésén keresztül az új városrészek, a korszerű új iskolák, főiskolák, egészségügyi és kulturális intézményeink megvalósításáig, szünet nélküli továbbfej lesztéséig.

Csak néhány konkrétumot a számolatlan sok közül. Városunk lakóinak száma hozzávetőlegesen 131 ezer főre gyarapodott az utóbbi esztendőkben. E lélekszámúnak 47,3 százaléka iparból él. Termelésünk 1949-es évhez viszonyítva körülbelül 2.5-szeresére emelkedett. Feketeszén termelésünk 1950-hez viszonyítva 287 százalékra, porcelánszigetelő gyártásunk 134 százalékra, kemény bőráruink termelése 113 százalékra, felsőbőr gyártásunk 283 százalékra, bőrkesztyűtermelésünk 942 százalékra, sörgyártásunk 797 százalékra, cigaretta-termelésünk 277 százalékra emelkedett 1964-re. A termelés emelkedésével a dolgozók átlagke- desete is 6,1 százalékkal emelke dett az 1960-as évhez viszonyítva. 1963-ban az átlagos havi kereset 2016 forint volt, amely 16 százalékkal magasabb az országos átlagnál.

Az átlagkeresetek abszolút "leikedése mellett reálbérek is emelkedtek. A lakosság egyre inkább, s egyre nagyobb

mennyiségben vásárod tartós fogyasztási cikkeket. Csal? példaképpen említendő meg, hogy amíg 1952-ben 12 ezer rádió- előfiaetönk volt a vámosban, ez a szám 1963-ra 36 948 -ra

emelkedett. S anúg 1952-ben televíziót nem ia ismertek a város lakói, 1963-ra már 14 31,3 tv-előfiaebSt tartottunk nyilván.

Állami erőből 1950-ban 231, magánerőből 26, összesen 257 ir.Kás épölt a .*ar j ban. 1960- han állami erőből 1091, magánerőből 353 lakás épült és igen érdekes adatokhoz juthatunk a felépült lakások felszereltségének tekintetében is. 1954-ben a felépült lakások 74,7 százalékában volt fürdőszoba, 87 százalékában villany, 78,5 százalékában víz és csak 8,5 százalékban gáz.

1963-ban már a felépült lakások 99.3 százaléka kapott fürdőszobát, 100 százalékában vezették be a villanyt, 90,3 százalékába a vizet, és 63,8 százalékába a gázt.

Városunk nagy jelentőségű kulturális és tudományos centrummá fejlődött. Általános és középiskola-hálózata, ipari i és művészei! eüegű közép- és szakiskolái, a Tanárképző Főiskola, az Orvostudományi Egyetem és a Togi Egyetem a tudatformálás, a szocialista emberformálás nagyszerű új centrumai, saz oktatási, a művelődési igények évről évre még tovább nőnek.

Városunk nagyvárossá nőtte ki magát, és mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi gazdaságaival bizonyítja, hirdeti, mutatja a kollektív boldogulás egyetlen és leghelyesebb, legcélravezetőbb útját.

Az elmúlt húsz esztendő megnyugtató érzéssel tölt el minden becsületesen gondolkodó és cselekvő embert. A két évtized elvitathatatlan eredményeit magáénak vallja a bányász, az üzemi munkás . és minden értelmiségi, aki hozzáadta mindezekhez két dolgos keze, alkotó szellemi munkájának színe-javát.

E

lismerés és köszönet tehát mindazoknak, akik munkával vésték be nevüket új történelmünk első lapjaira, s akik tovább írjál? e történelmet napjainkban is. Elismerés és köszönet mindazoknak, akik kezükkel, eszükkel, szívükkel csatasorba álltak a Kommunista Párt első hívó szavára, s azóta is töretlen erővel, rendíthetetlen hittel sorakoznak fel minden hívószóra, amely közös ügyünk, a szocialista társadalom teljes felépítését tűzte ki célul.

Ezen a napon, november 29- ének történelmi jelentőségű napján, évfordulóján örök hálával, mélyből fakadó kegyelettel emlékezünk meg azokról a szovjet hősökről, akik vérüket, fiatal életüket adták Hazánk, népünk, városunk is falvaink szabadságáért, jóban, szépségekben gazdag jelenünkért, még jobb, még gazdagabb jövőnkért.

Dicsőség és hála a szabadságunkat elhozó, szabadasunkat mindörökkön vigyázva őrző nagy Szovjetuniónak.

4

■