Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-25 / 276. szám
fS94. NOVEMBER 25. napló 3 Start előtt a VULKOLOR Jövőre Üzemszerűen gyártják - Nagy a külföldi érdeklődés Építsenek V ULKOLOR-gyártó üzemet Baranya megyében! Nézem a Bányaipari Technikum épületét a belvárosban: „rongyos” a festése, pedig két §ve sincs, hogy tatarozták — 5 eszembe jut a VULKOLOR, ímelynek feltalálói pécsi emberek. Vajon mi történt az íjfajta építőanyaggal? Mikor áthatjuk azt épületek burkoltaként? Megvizsgálták, jóváhagyták Az egyik feltaláló, Czárt Fe- •enc, elém rakja az asztalra i burkolólapkákat, a VUL- COLOR-t Az egyik ömleszelt eljárással készült, a máik préseléssel. Szépek. Az imlesztett eljárással készült apka alkalmas arra, hogy sempéket pótoljanak vele, s nivel sav- és lúgálló. kitűnően alkalmazható ipari üzemek jen is. Persze épületek bur- ;olására ugyancsak kiváló. A jréselt eljárással készült lap- ca homlokzati burkolásokra, >aneléknél a homlokzati ki- :épzésre, medencék burkolására és igényesebb belső burkolatok (például padlózat) kép ősére leginkább megfelelő. Néhány jellemző adat: Az ömlesztett lapka hajlító- zilárdsága 312 kilogramm/ :m’, a préselté 80 kilogramm — mondja Czárt Ferenc. — A copásállóság 4,4 milliméter, a ■ízfelvevőképesség nulla. A jréselt eljárással készült lapjaik is minimális a vízfelvevő- -.épessége. A VULKOLOR ’agyálló és a nagy hőingado- :ásokat is elviseli. — A vizsgálatok és a pró- ják befejeződtek már? — Igen. A hivatalos szerek (ÉMI, ÉKSZI, ÉAKKI) ilaposan megvizsgálták, pon- ;os számításokat végeztek. Az iltaluk rögzített vizsgálati és 'azdaságossági adatok felülmúlják a feltalálók által elő- lerjesztetteket. Tehát megvizs- lálták és jóváhagyták a VUL- X.OLOR gyártását. Száz évig tatarozás nélkül Az ömlesztett eljárással készített VULICOLOR-t speciális nűanyag-ragasztóval rakják ’el a kívánt felületre. A ra- 'asztóanyag recepturáját jgyancsak az építőanyag feltalálói dolgozták ki és a megadott technológia alapján ígyik budapesti vállalat végezte el a kísérleteket. Az sredmény ez esetben is kiváló. Érdekessége, hogy a ragasztóanyag éppúgy vegyszer- illő. mint a VULKOLOR- lapka. Általában TOO évenként ötször kell tatarozni a vakolt épületeket. Ezt nem keli egyszer sem száz év alatt, annál is tovább bírja. — S az ára? Nem kerül túl sokba? — Egy négyzetméter önköltsége 51 forint és 50 fillérbe kerül. Még a csempénél is olcsóbb. Általában 15—138 szájai ékkai olcsóbban állítható slő, mint az ismert burkoló iapok. Ugyanígy a munkaigényessége is váltakozik. Talán csak az energiaigény magasabb valamivel a többiekénél, de ezt lehet mérsékelni. Zalaegerszegen gyártják A próbákat a zalaegerszegi cserépkály hagy árban végezték s a gyár vezetői igencsak leleményesek voltak, mert feltételnek szabták meg. hogy ha sikerülnek a kísérletek, | akkor őket jelöljék ki gyártó ' vállalatnak. Az ÉM Műszaki Fejlesztési Főosztálya nemrégiben szerződést kötött a feltalálókkal és a zalaegerszegi gyárral, hogy a jövő esztendőben már 60 ezer négyzet- méter VULKOLOR-t állítanak elő, s ennek megfelelő üzemi kapacitást biztosítanak csekély beruházás árán. — Csak ez az ígéret indokolja Zalaegerszeget vagy eset leg más körülmények is mellettük szólnak? — Ez is, de ők igen kis beruházással létrehozzák a gyártó üzemet, mindössze 1,8 millió forintot kell felhasználniuk. A beruházás megvalósítása már elkezdődött, s a jövő esztendő májusában megindul a gyártás. — S van ott megfelelő nyersanyag? — Nincs, innen kell szállítani. Bár a VULKOLOR gyártását többféle nyersanyagra kidolgoztuk, de a Mecsek hegységben található dacit tufa a legalkalmasabb. — A gépek és egyéb gyári berendezések rendelkezésre állnak? — Igen. A technológiai gépsor, a tervezett gépek évi kapacitása 400 ezer négyzetméter előállítása, a kemencekapacitás pedig 264 ezer négyzetméter. A gazdasági számítások erre a kapacitásra alapoztak. A gépi kapacitás így naponta 8 órát lenne kihasználva, a kemence pedig 24 órát, vagyis a kemence kapacitás-növelésével akár meg lehetne háromszorozni a termelést Közelebb a nyersanyagforráshoz Nem kell elvitatni Zalaegerszegtől az elsőbbség jogát, de az alapanyagot mégiscsak szállítani kell, s a mi szállí- j tási lehetőségeink nem éppen | a legjobbak. Az igaz, hogy ott \ alig kétmillió forintos befektetéssel máris termelni lehet, de kérdés mennyi lehet egy új üzem felépítési költsége vagy egy meglévő átalakítása itt a nyersanyagforrás kellős közepén. — Az említett évi 264 ezer négyzetméteres kapacitású új üzem költsége körülbelül 16— 17 millió forint. Két év sem kell a teljes megtérüléshez. — Hány munkásnak kellene dolgoznia egy ilyen kapacitású üzemben? — A javasolt méretű üzemben 62 fizikai dolgozóra lenne szükség és kilenc irányító Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat felhívja vevőit, hogy folyó évi rÉGLAKIUTALASOK érvénye FOLYÖ ÉV DEC. 31 ÉVEL LEJÁR. 1964-ben kiadott TÜZÉP és FMSZ téglautalvá- ny óikra a téglagyárak csak 1964 dec 31-ig adnak ki téglát, ezért addig a kiutalt téglát el kell szállítani. Egy riportnak lényegében mindig van valami apropója: mondjuk egy fontos évforduló, vagy kimagasló eredmények a termelésben, vagy szokatlan és figyelemreméltó körülmények, esetleg elkezdődik valami egy ember életében, vagy befejeződik .. Ezt a riportot, ami a tizenhat éves Kolompár Jancsiról szól, nem lehet ilyen fontos apropókhoz kötni, legfeljebb arra hivatkozom, hogy Kehi- dai László, a Szentlőrinci | Mezőgazdasági Technikum kollégiumának a vezetője a máit héten egy vasúti étke- zökocsibah elmondta Kolompár Jancsi technikumi felvételének történetét. Ügynevezett „felvételi elbeszélgetés” volt. — Mi az édesapád foglalkozása? — kérdezték a kissé feszélyezett fiútól. — ... van tehenünk meg latrunk.., — Láttál már lóellést? — Hogyne. Segítettem is apámnak... Kolompár János ezután szakszerű előadást tartott a bizottságnak a lóellés gyakorlati levezetéséről, ha ez vizsgafelelet, akkor feltétlenül jelest érdemelt volna érte, viszont Jelvételi elbeszélgetés volt, így a bizottság Kolompár Jánost felvételre javasolta. Ez tavaly volt. Utólag elég nehéz rekonstruálni az eseményeket, tulajdonképpen nem is Kidolgozóra. tehát összesen 71-es létszámigénye van az új üzemnek. A legkitűnőbb alapanyag Máza környékén lelhető, de közelebb Is van bőségesen, ahogyan Czárt Ferenc mondja, „egész hegy”. Ott van a Cementáruipari Vállalat hirdi üzemegysége, s mellette egy kőtörő telep. Állítólag az ÉM- nek távolabbi tervei nincsenek a hirdi üzemmel, sőt megszüntetik azt. — Ott nem lehetne olcsóbban? '— De lehetne. A számítások szerint 12 millió forintnál nem kerülne többe, ha Hirden, építenék fel az évi 264 ezer négyzetméter kapacitású üzemet. Helyben van a kőtörő, a meglévő üzemi épületek használhatóak lennének és persze közel a nyersanyag. Ez a befektetés 15 hónap alatt teljesen megtérülne. Érdeklődés világszerte Nyilvánvaló, hogy egy beruházást sokoldalúan meg kell vizsgálni. Az első például az, hogy szükség van-e egyáltalán a termelni kívánt cikkre, s ha igen, körülbelül mennyire, nehogy később gondot okozzon az értékesítés. — Nem okozna gondot manapság sem, hiszen csak a külföldi országok 100 000 négy zetméterre máris vevőként jelentkeznek. Anglia és az NSZK a VULKOLOR-t már meg is rendelte, de az anyag és a gyártási technológia iránt is érdeklődnek. Ezenkívül az USA is érdeklődik a VUL- KOLOR anyaga iránt. Marokkó, Izrael és India a gépi berendezések iránt érdeklődik. Egyébként a szabadalom 15 országban van bejelentve, s az már a külkereskedelmi szervek feladata, hogy értékesítsék azt. Végül megkérdezem, miért húzódott ilyen sokáig a VULKOLOR -ügye, hiszen hosszú évek teltek el a kidolgozás óta. Czárt Ferenc elvtárs szerint nem nevezhető hosszúnak a lebonyolítási idő, hisz a tökéletes változat sokoldalú megvalósításához bizony évek kellettek, s talán csak a szűkös hazai égető kapacitás lassította valamelyest a VULKOLOR megszületését. Egyébként a feltalálók minden anyagi és erkölcsi támogatást megkaptak az arra illetékes szervektől, hogy valóra váltsák elképzeléseiket Gazdagh István Béniit ff társadalmi analfabéta-oktatás Ankét a Városi Míívelötlósí Hí/b»n Az írástudatlanok oktatásáról tartottak ankétot kedden délelőtt a pécsi Doktor Sándor Művelődési Házban. Az ankétra Fejér, Tolna és Zala megye művelődési osztálya, valamint nőtanácsa is elküldte képviselőit Takács Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitója után Lemlé Géza népművelési csoportvezető tartott vitaindító előadást. Az egyik legutóbbi országos jogszabály arra mozgósított, hogy az analfabétizmus elleni küzdelemben ki kell lépni az oktatásügy kereteiből és széleskörű társadalmi üggyé kell azt tenni, mégpedig egyéni , és úgynevezett kiscsoportos tanítással. Bár a minisztérium komoly segítséggel, tankönyvekkel és a társadalmi munkás oktatóknak nyújtott díjazással segített, a kérdés mégis nehéznek látszott: „Vajon lehet-e elég széles körben tár- sadalmasítani az analfabéták oktatását?” Az 1960-as nép- számlálás adatai szerint ugyanis Baranya megye 284 731 lakója között 13 668 írástudatlan volt. Dunántúlon Baranyában van a legtöbb analfabéta, s a megye az országos sorrendben is hátulról számítva a negyedik helyen áll. Az eredmény meglepő volt. A társadalmi mozgalom any- nyira kiszélesedett, hogy tömegévéi szervezték be az analfabétákat. Ha figyelembe vesszük, hogy az alapismereti tanfolyamokra ugyanebben az időben 528-an iratkoztak be, akkor kiderül, hogy a társadalmi mozgalom megkétszerezte a tanuló írástudatlanok számát, hiszen így további 572 embert vontak be az oktatásba. Ezt a fordulatot az 1962—63. tanév jelentette. Az előző öt esztendőben összesen sem iratkoztak be ennyien analfabéta-oktatásra. De számuk azóta is nő, bár az 1963—64- es oktatási év pontos statisztikája még csak decemberben készül el. A társadalmasítás tehát sikerült. Számos jó helyi kezdeményezés is akadt. így Köl- keden előadásokkal segítették az oktatókat, Hetvehelyen és a komlói Kossuth-áknán bemutató tanítást rendeztek, a komlói gimnázium pedagógiai szakköre pedig kidolgozta az analfabéta-oktatás sajátos kérdéseit. Sellyén a pedagógusok meglátogatták az oktató társadalmi munkásokat. A társadalmi tevékenység előtt azonban akadályok is emelkedtek. Ez főleg abban nyilvánult meg; hogy az „öregdiákok” részéről nem volt elég komoly az elhatározás, elsősorban ezért történt meg, hogy a jelentkezettek mindössze 20 százaléka tett időben eredményes vizsgát. Nem volt végig rendszeres a foglalkozás sem. Azonkívül mechanikus volt az oktatás társadalmi jellege. Az oktatókat gépiesen osztották ki, s nem vették figyelembe, hogy a jó tanulási légkörhöz szükséges a kellő személyi kapcsolat is. Ezt a követelményt igazolja, hogy rendkívül jó eredményt értek el a szomszédtól, rokontól, munkatárstól tanuló analfabéták. Egy másik megfigyelés — a társadalmi munkás, tehát nem szakképzett oktatóknál nem annyira a pedagógiai-didaktikai, hanem inkább az élettapasztalat hozott eredményt. A kisvaszari erdészek például remek munkát végeztek az egyébként régen is kezük alatt dolgozó, ismert írástudatlanók oktatásában. A feladatok? Folytatni kell a munkát, mégpedig a népművelési jelleg erősbítésével, könnyebb, szórakoztatóbb formában, klubestek, ismeretterjesztő előadások közbeiktatásával. Erre már szép példát mutat a komlói és a mohácsi analfabéta-oktatás. Ugyancsak szélesíteni kell a társadalmi jelleget, minél több brigádtag. szomszéd, családtag bevonásával. Szorgalmazni kell a . cigánygyerek tanítja az apját” módszert is. Nagyon fontos, hogy a jövőben az agitáció ne csak a beiratkozásra terjedjen ki, hanem arra is. hogy senki se forgácsolódjék le a vizsga előtt. // Apropó" nélkül... gyón fontos a részletesség, a lényeg, hogy az egészben volt valami szimbólum: egy értelmes, a korához képest nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, tizenötéves cigánygyerek kissé megilletődve áll egy bizottság előtt, talán ezek a legfontosabb pillanatok eddig az életében, egész biztos, hogy ezek, a ruhája tiszta és hibátlan, egyébként is az egész fiúban van valami egyszerű és hibátlan tisztaság. — Mennyit szoktál tanulni? — kérdezik tőle a nevelők. — Nem sokat, a testvéreim mindig összetépték a könyveimet meg a füzeteimet, villanyunk sincs otthon ... — Mégis mikor tanultál? — Szalántán jó messze lakunk az iskolától. Mindig útközben tanultam, gyaloglás közben. Amikor mentem az iskolába, meg amikor jöttem ... A szalántai általános iskolába járt, a bizonyítvány szerint közepesrendü tanuló volt. A technikum vezetői megértették, hogy egy cigány család nagy áldozatáról van szó. Kolompár Jani bevonult a szentlórinci technikumba. Azután egy hét múlva váratlanul eltűnt. Diák- t'-rmi közölték a meghök| kent nevelőkkel, hogy Ko- j lompár Jancsi hazament. Kár, nagyon kár — bosszankodtak a technikum vezetői, azután felvettek a helyére egy másik gyereket. Néhány nap múlva telefonon jelentkezett a szalántai iskolaigazgató: Jancsi szeretne vissza- menni Szentlőrincre. Nem lehet, betöltötték a helyét. Két nap múlva megérkezett az anyja meg ő maga is. — Szeretném, ha a fiam ... — Miért vitte haza? — A faluban azt mondta egy ember, honnan van nekünk habonta ötszáz forintunk, hogy urat neveljünk a gyerekből?... De nem hallgatok arra az emberre, vegyék vissza a fiamat---- ' — Csak ötven forintot kellett volna fizetni havonta, de nincs helyünk. Még egy üres padunk sincs. Kolompámé szomorúan, kissé tehetetlenül ácsorgott. — Eladtuk a tehenet — mondta reménytelenül — hogy a gyereknek mindent megvehessünk, ami ide a technikumba kell, ruha meg táska, meg minden. Sok pénzbe került, de ha arról van szó, csináltatunk a gyereknek egy iskolapadot is... Nem akarjuk, hogy ő is úgy éljen mint mi. Ha kell, még a nevét is megváltoztatjuk ... Ez volt az a pillanat, amikor Kehidai László elhatározta magában, hogy ha egy széken ül majd Kolompár Jani, akkor is visszaveszik. Most másodikos. Nevelői azt mondják: precíz, fegyelmezett, közepesrendű tanuló, különösen jó érzéke van a gyakorlati dolgokhoz és megoldásokhoz, megfontolt, a közismereti tárgyakkal kissé nehezebben birkózik, legnehezebb a helyesírás, de a többiek segítenek neki, s benne nines idegesség, ötlet- szerűség sincs, s a jelek szerint remekül érzi magát a technikumban. Lehívják az óráról. Én meg azt látom: jóképű gyerek, jó mozgású, rokonszenvesen vékony és otthonos, kinek jut eszébe, hogy tizenöt hónapja m.ég arról volt szó, hogy marad vagy nem marad. — Melyik a legkedvesebb tantárgy? — kérdezem. — A matematika, az állat- tenyésztés meg a növénytan. — A legnehezebb? —; Fizika meg a történelem. — A technikum után mi le**? — Ha jól tanulok, talán majd főiskola vagy egy állami gazdaságba megyek, de nem merem elbízni magam, "tavaly növénytanból egymásután négyes feleleteim voltak, akkor elbíztam magam, azután leaptam a ket- ) teseket. Év végén növénytanból hármasom volt, ha j nem bízom el magam,, akkor négyesem is lehetett volna... — Mit gondolsz, milyen lehet egy külföldi ország? Vállat von. — Milyen? Lehet, hogy az iskolával eljutunk majd Csehszlovákiába. Például tudom, hogy a K—25-ös letörök itt készülnek... — azután ilyeneket mond Csehszlovákiáról: gépészet, a növénytermesztés meg az állattenyésztés szerepe, ipari j szempontok, ott rengeteg gé- J pe van a mezőgazdaságnak... \ Azt hittem, hogy a roman- j tikvs várakról, a cseh lányokról mca esetleg az ezres j Skoda személyről fog be- I szélni. Azután kezet fogtunk. (■ felment, vissza az órára, el is felejtettem megkérdezni tőle, hogy milyen óráról hívták le, de ez nem is fontos. Az n fontos, hon,, közepes rendű, hogy nvíV hnay egyenes, becsületes és egy kissé példakép is a technikumban. Az bizony. Példakép. <T)
