Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
2 nctpiö 1961. NOVEMBER 99. Összeült az országgyűlés (Folytatás ae 1. oldalról) koztattak ki. Számos új létesítmény sikeres elkészítése, bravúros megvalósítása köszönhető a munkálatokban részt vett fiatal műszakiak és munkások nagyszerű tevékenységének. Biztos vagyok abban — folytatta —, hogy az építőipar előtt álló feladatok megoldásában a fiatalok — átérezve azt, hogy tulajdonképpen róluk, jövőjükről van szó — motorjai lesznek a nagyobb termelékenységért, ©erg-ely Lalos a szilárd technológiai és munkafegyelemért, a jobb és gyorsabb építésért folyó munkának. Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta: — Az építésügyről szóló törvény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, építésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törekvését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő társadalom, az egész nép ügyét, A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány nevében kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) Ezután az Országgyűlés Ipari Bizottságának nevében Bon- dor József és dr. Haner Ferenc szólalt fel, majd Vass Istvánná szünetet rendelt el. Az ebédszünet után elsőként Gergely Lajos elvtárs, Baranya megye képviselője szólalt fék Hz építésügyi törvény váljék a gyakorlatban szervező, irányító erővé Tisztelt Országgyűlés! Helyesen és aktívan politizáló közvéleményünk, mely pártunk és kormányunk irányitó munkáját támogatja, érdeklődéssel várja az építési törvény megjelenését Úgy értékeli, hogy a Központi Bizottság alapos helyzetelemzésre épült határozatának az építési törvény elvi folytatása lesz. Átfogja az építésügy és építőipar területét, megteremti a népgazdasági érdekek irányába ható erők egységét, az egységes állami irányítás és feladatok tervszerű megoldásának feltételeit Az építésügy é6 az építőipar elemző vizsgálata ezt a várakozást mindenképpen indokolja. Közvéleményünk tájékozott arról, hogy az építőipar népgazdaságunk fejlődésének, beruházáspolitákánk realizálásának szűk keresztmetszetévé vált és vitathatatlan fejlődése ellenére akadálya népgazdasági terveink ütemezett megvalósításának. Ebből szárma, zó következtetés tehát hogy az építésügy és építőipar helyzetelemzésén, az igények és' feladatok pontosabb felmérésén alapuló társadalmi erőfeszítések szélesebb bázisát kell megteremteni. A különböző építési szektorok mindegyike — közvetve, vagy közvetlenül, — a népgazdasági tervek megvalósításán tevékenykedik, de elgondolkoztató hatékonysági különbségekkel, különböző irányba ható műszaki és kapacitásfejlesztési koncepciókban. Az építőipari kapacitás és az építési feladatok állandósuló ellentmondása módot és jogot adott arra, hogy számos szerv, üzem, vállalat olyan önálló építési, felújítási kapacitást hozzon létre, mely a szervezett építőipar rovására alakult ki, de egyben kiesett a gazdálkodás alá vont kapacitások köréből. Ennek nagyságrendje nem elhanyagolható! Baranya megyében részletes felmérés hiá_ nyában (ez folyamatban van), csak felbecsülni tudjuk az arányt: az építőipari szakmunkásoknak kb. 70 százalékát foglalkoztatja a szervezett építőipar és éppen az ezen kívül folyó építési tevékenységben jelentkezik a bér- és munkafegyelem, a munkaszervezés, műszaki fejlesztés, — tehát a termelékenység fejlesztésének legtöbb hiányossága. Az elaprózott építő csoportok szétszórt tevékenysége, az építésügyi igazgatás hatékonyságát súlyosan befolyásolja. A gyakorlat igazolja: helyesek azok a törekvéseink, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőbrigádjait já. rási egységekbe szervezzük, ezt kell folytatnunk és kiterjesztenünk az üzemi építőcsoportokra is, hogy szervezhető méretű egységet alakítsunk ki. De meg kell teremteni annak lehetőségét is, hogy ezek az egységek szervesen kapcsolódjanak tevékenységükkel az állami építőipar feladataihoz. Biztosítania kell ezt a lehetőséget ár-, bér- és szerződési rendszerünknek is. A termelékenység növelésének általános, minden építőipait szektorra kiterjedő programját még a szökebbkörű érdekek feladásával is ki kell alakítani. Ennek ipari bázisát a legnagyobb hatékonysággal' ott kell létrehoznunk, ahol feltételei a legkedvezőbbek. Az állami építőiparnak arra is fel kell készülnie, hogy a tanácsi, szövetkezeti építőipart is el tudja látni magasabb termelékenységet, Indirekt kapacitás-nöevökedést biztosító, üzemi gyártásban készülő szerkezetekkel. A magasabb műszaki felkészültség és gép- kihasználás érdekében indokolt foglalkozni a központi, szolgáltatás-jelleggel üzemel- j tetett építőipari géppark megszervezésével. '. A magánerő fokozódó bevonása a lakásépítési programba, kényszerítőén szükségessé teszi ennek a tevékenységnek ; magasa,bbfokú szervezését, az előkészítés, tervezés, munka- szervezés, anyagellátás, — de az elszámoltatás és ellenőrzés : vonatkozásában is. Az építési j törvény legfontosabb funkciójának azt kell tekintenünk, hogy a gyakorlatban váljék szervező és irányító erővé az egifséges fejlesztési törekvések, feladatok és feltételek valóra- váltásáhan. Ennek a célkitűzésnek kell alárendelni az építésügyi igazgatás ellenőrzési,, szervezési feladatkörét is. Településeink, városaink fejlődésében a múlt és jövő éles ellentmondása feszül. Egyetértünk abban, hogy az építés fokozódó ütemében is biztosítanunk kell a múlt valós műemléki értékeinek védelmét. De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a műemléki védelem alatt álló, vagy városképileg védett objektumok jelentős része használatban van, tehát használati értéke is tényező akkor, amikor megtartásáról, vagy szanálásáról döntünk. Meg kell tehát találnunk azt az ésszerű határt, ameddig a műemlék- és városkép-védelem érdekeit képviselhetjük. A műemlék- védelemben sem függetleníthetjük magunkat a népgazdaság helyzetétől. Itt is indokolt az állagmegóvás és rekonstrukció helyes arányait az anyagi- és kapacitáshalyzet reális felmérése alapján meghatározni, felújított műemlékeinknek a ma életébe illeszkedő funkciót adni! Településeink jövőjét rendezési terveink fogalmazzák meg. A rendezési tervek az építésügyi igazgatási tevékenység legfontosabb alapadatát jelentik, fontosságuk nem kétséges. Éppen ezért — elsősorban a rendezési tervek programjával szemben magasabb minőségi követelményeket kell támasztanunk. Településeink fejlődési ütemét elsősorban az határozza meg, milyen jelenlegi — és távlati szerepük az árutermelésben. Ebből következően vitatható azoknak a rendezési terveknek realitása, amelyek nem az iparfejlesztés reális területi, távlati terveinek adataira alapoznak. Nyilvánvaló, hogy a kettős egymásrahatás — az iparfejlesztési tervek és a rendezési tervek kölcsönhatása eredményeként alakulhatnak ki azok a rendezési tervek, amelyeknek betartását törvény erővel kell biztosítani. Gondosan kell tehát mérlegelnünk a rendezési tervek programját kialakító szervek kijelölését, felkészültségét és felelősségét. Fokozottabban kell koncentrálnunk és szerveznünk azoknak a kutató- és tudományos szerveknek tevékenységét, amelyek a rendezési tervek közgazdasági elemzésének metodikáját hivatottak kialakítani, mert jelenlegi városrendezési mutatóink csak sók fenntartással alkalmazhatók. Befejezésül: az építési törvényjavaslattal szemben nem támaszthatunk olyan követel, ményt, hogy minden esetre és jelenségre, minden feladatra egyértelműen utaljon és megoldást adjon. Olyan elvi keretnek kel Itekintenünk, melyet az egészséges követelmények, a fejlődés felismert szükségszerűségei tartalmilag is formálnak. A tárgyalt törvényjavaslattal — az elmondott gondolatok mellett — egyetértek, azt elfogadom. Gergely elvtárs után még két felszólalás hangzott el, majd Trautmann Rezső miniszter válaszbeszéde következett. Ezután az elnök szünetet rendelt el, a szünet után Pólyák János elnökletével megkezdték a vízügyről szóló törvényjavaslat tárgyalását, amelyet Losonczi Pál földművelésügyi miniszter terjesztett az országgyűlés elé. latos gazdálkodási, jogi tevékenységet. • A víz, mint energiahordozó is nagy szerepet játszik gazdasági életünkben. Igaz, energiatermelésre alkalmas vízkészletünk nincs bőségesen. Az a három és fél milliárd kilowattóra energiamennyiség azonban, amit vizeink, mint lehetőséget tartalmaznak, nem lebecsülendő a mi közismerten szűkös energiaellátottságunk közepette. Ezért törekszünk — nemcsak önállóan, hanem az országok közötti együttműködésben is — a vízenergia-lehetőségek kihasználására. Ezen a téren kedvező lépést jelent majd a Csehszlovákiával közös beruházásként tervezett dunai erőműrendszer megépítése. — Tiszteit Országgyűlés! A dolgozók szociális és kulturális helyzetének állandó javulása jelentősen megnövelte a lakosság vízigényét. Ez természetszerű, hiszen a városokban, de a falvakban is mind nagyobb számban épülnek közművesített lakások» több a közműves fürdőszoba és nőtt a közös vízfogyasztó létesítmények (fürdő stb.) száma is. Mindennek következtében az utóbbi tíz évben a lakosság vízfogyasztása megkétszereződött. — A lakosság vízellátásának kedvezőbb alakulása ellenére sem tudtuk azonban még teljesen felszámolni a múltból származó elmaradást. Kétségtelenül haladást jelent, hogy a lakosság közműves vízellátása az 1949. évi 19 százalékos arányról mostanáig 3# százalékra növekedett. Ezen belül a falvak lakóinak ellátottsága csak mintegy 14 százalék, tehát messze elmaradunk a fejlett iparral rendelkező európai országok lakosságának vízellátási színvonalától. A helyzet javítása a városi vízkészletek tervszerűbb felhasználását, a hálózat bővítését, a falvakban pedig a helyi vízkészletek fokozott feltárását és közműves hasznosítását igényli. Javítsuk a városok vízellátását Losonc** Píllí Vízkincsünk nem növekszik az igények arányában — Tisztelt Országgyűlés, kedves képviselőtársak! — Gazdasági életünk fejlődése, a lakosság anyagi és kulturális helyzetének javulása jelentősen megnövelte és állandóan fokozza a vízfogyasztást. Meglévő vízkincsünk és hasznosítható vízkészletünk azonban nem növekszik az igények arányában. — Hazánk vízkészlete korlátozott, csapadékviszonyaink eléggé szélsőségesek. A Duna völgyének egész térségében országunk és főként a Tisza völgye a helyben keletkező vizekkel legkedvezőtlenebbül ellátott terület. Növeli nehézségeinket, hogy felszíni vízkészletünknek 96 százaléka a szomszédos országok területéről többnyire szennyezetten érkezik hozzánk. A folyókból és kevés állóvízből származó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes időpontokban felmerülő igényekkel. Ezt bizonyítja az a tény, hogy felszíni vízkészletünk júliusban és augusztusban a legkisebb, éppen akkor, amikor a mezőgazdaság öntözővíz- és az ipar hűtővízigénye, valamint a lakosság vízfogyasztása a legnagyobb. Vízellátási helyzetünket nem enyhíti az sem, hogy a felszín alatti kis vízkészlet helyenként kielégíti a helyi szükségletet — Vízkészletünk korlátozottsága, az igények növekedése céltudatos, tervszerű vízgazdálkodási munkát követel. A tervszerű vízgazdálkodás kettős, de összehangoltan megol- dandó feladatot jelent. Ennek megfelelően: — A hasznosítható vízkészletet, figyelmbevéve az igényeket, tervszerűen és gazdaságosan kell felhasználni, — meg kell védeni vízkészletünket és előrelátó intézkedéseket kell tennünk a hasznosítható vízvagyon növelésére. — A felszabadulás után a vízhasználók köre és igénye a mezőgazdaságban, az Iparban, a közlekedésben, az energia- termelésben és a lakosság víz- fogyasztása terén egyaránt megnövekedett. Félmillió hold földet öntözünk A mezőgazdaságban a víz- gazdálkodás — a belvízrendezés, az árvízvédelem és az öntözés — régi hagyományokra tekint vissza. Szocialista mezőgazdaságunkban a víz kérdése fokozottan és újszerűén vetődik fel: mint a termelés fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Az öntözés terén az utóbbi években számottevő eredményeket értünk el, hiszen — az öt év előtti 165 000 holddal szemben — az idén kereken félmillió holdat öntözünk. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben a mező- gazdaság vízhasználata 840 millió köbméterről 1 milliárd 400 millió köbméterre növekedett. Az öntözés — számításaink szerint — holdanként háromszáz-háromezerhatszáz forint többletjövedelmet jelent Ebért az a célunk, hogy a még hasznosítható vízkészletek igénybevételével tovább növeljük az öntözött területet. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy sok ! még a teendő a már öntözött [ területek korszerűsítésében és I gazdaságosabb kihasználásában. — A mezőgazdaságot érintő másik fontos vízgazdálkodási tevékenység a belvízrendezés és árvízvédelem. A mező- gazdaságnak elsőrendű érdeke, hogy minél több hasznosítható vizet tartson vissza a talajban. Erre lehetőséget nyújt a korszerűbb gazdálkodás, a gépi talajművelés, a víztározók felületének növelése. Emellett azonban fontos feladat a káros, felesleges vizek elvezetése is. Az elmúlt évek során javult a belvízvédelem. Tizenöt évvel ezelőtt átlagosan 30 nap kellett a belvizek elvezetéséhez, jelenleg pedig 25 —26 nap alatt mentesíthető a mezőgazdasági terület a belvízelöntés alól. Tizenöt-húsz év távlatában azt tervezzük, hogy a talajok hasznos vízkészletének növelése mellett 10—12 napra csökkentjük a belvizek levezetésének átlagos idejét. Ezt a munkát azért sem szabad elhanyagolni, mert az időszakos vízborítás még most is összes mezőgazdasági területünknek a felét veszélyezteti. — Ugrásszerűen nőtt a szocialista ipar vízhasználata is: az utóbbi tíz évben félmilli- árd köbméterről másfél milliárd köbméterre. Az ipari víz- használat ilyen mértékű növekedése új feladatokat jelent az ipari üzemek munkájában, s fokozza a vízgazdálkodás ügyeivel foglalkozó irányító, ellenőrző szervek munkáját is. Ebben a vonatkozásban a beterjesztett törvénytervezet lényegében először összegezi az ipari vízhasználattal kapcso— A városokban fokozott figyelmet kell fordítanunk a lakosság és az ipar vízellátásának egyeztetésére. Elsősorban az ipari üzemek helyi víz készletük fokozottabb felhasználásával mentesítsék a közműveket, hogy ezzel is javuljon a lakosság vízellátása. Természetesen ez utóbbit a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat további bővítésével és korszerűsítésével is elő kell segítem. — A szocialista falu fejlődése, termelőszövetkezeti parasztságunk életkörülményeinek javulása is új igényeket támaszt a vízellátással szemben. A falvak lakóinak korszerűbb, egészségesebb vízellátását — amint azt a törvényjavaslat is célozza — elsősorban a lakosság helyi kezdeményezésének fokozottabb felkarolásával, állami támoga. tásával érhetjük el. A falusi lakosság erőinek összefogása a vízműtársulatok keretébe, az állam által biztosított kedvezmények célszerű felhasználása, az olcsóbb törpevízműi gépházak és hidroglóbuszok | előregyártása meggyonsít.hatjá a falu jogos vízigényének kielégítését — A beterjesztett törvény- javaslat intézkedései ezeknek a feladatoknak a sikeres megvalósítását szolgálják. Azt tervezzük, hogy — ha anyagi erőnk lehetővé teszi —, 1980- ig a lakosságnak több mint 75 százaléka közműves vízellátásban részesüljön és legalább 50 százalékának lakóterületén legyen szennyvízcsatorna. — Kedves Képviselőtársak! — A törvényjavaslatban fon tos helyet fog'al él vízkincsünk minőségének védelme. Sajnos, ennek jelentőségét és elhanyagolásának veszélyét egyes üzemi vezetők még mindig nem ismerték fel. Ennek a következménye, hogy a legutóbbi felmérések szerint a vízhozamoknak már csak 32 százaléka természetes tisztaságú. A törvényjavaslat intézkedéseinek következetes végrehajtásával azonban megállíthatjuk a vízszennyeződés káros folyamatát, sőt a jelenlegi helyzetet javíthatjuk is. Úgy vélem, hogy azokkal szemben, JÁTÍKSZAKOS ELADÓKAT a karácsonyi csúcsforgalom idejére, azonnali belépéssel alkalmaz a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat, Pécs, Rét u. 49. GÉPKOCSIR AKODÓK AT felveszünk Csepel és KUKA szemétszállító autóinkra — pécsi munkahellyel. Munkásszállást szükség esetén biztosítunk. — Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vállalat, Pécs, Rózsa Ferenc utca 17» akik az ezzel kapcsolatban rájuk háruló kötelezettségeket elmulasztják és veszélyeztetik vízvagyonunk állagát, nem lehet eltekinteni a törvényjavaslatban meghatározott felel ős~ ségrevonástóL — A beterjesztett törvényjavaslat a vízgazdálkodás állami irányító szervezetét és annak szerepét változatlanul hagyja és a törvény szintjén rögzíti a jelenleg hatályos jogállapotot A vízügyért felelős állami szervek munkája azonban csak akkor lehet eredményes, ha a vízgazdálkodási feladatok sikeres megoldása az egész társadalom ügyévé válik. Ezért — különösen a helyi jelentőségű vízgazdálkodási feladatok megoldásában — a törvényjavaslat, illetve elfogadása esetén» a törvény következetes érvényesítésének alapja: a lakosság, a mezőgazdasági és ipari üzemek összefogása, az érdekek egyeztetése, a saját erőforrások feltárása, A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik igen sok különféle jogszabály — köptük az 1885. évi 23. törvény egyes, még hatályban lévő ren delkezéseinek — hatálytalanítása és fontosságának megfelelően a vízügy törvényerejű szabályozása — Tisztelt Országgyűlés! — A törvényjavaslat a korszerű tudományos elveken, széleskörű tapasztalatokon felépülő vízgazdálkodás gyakorlati megvalósításához ad jogi keretet, irányt mutató módon támasztja alá a szocialista viszonyok között a vízgazdálkodás további eredményes fejlődését, ezért kérem az ország- gyűlést, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslatot fogadja el. Losonczi elvtárs beszéde után megkezdődött a vita. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A Bp. Kőolajipart Gépgyár Bp„ XVIIL, Gyömrői üt 79—83 azonnali belépésre keres külsőszerelési telephelyre külszolgálatos munkakörbe szigetelő, bádogéi szakmun kasok at központi telephelyre magasnyomású kazánhoz FŰTÖKET Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán.
