Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

©STÖBER 1«. 'A!APL6' I ban a komlói Béta-aknán az j a napi negyven vagon szene körülbelül 20 kamrafejtésbő adták, s technikai felszere lésük között jelentős szerepet játszott a talicska, Ez a nevezetes talicska fek­szik valódi sírhalom alatt az erdő mélyén. Tréfás szertartás volt a talicska temetése: Cs-.- ke János, az akna „viccmes­tere” játszotta a siratót. A fiatalok kuncogtak Cseke beszédén, de tréfa ide. tréfa oda, az idősebb bányamunká­sok kemény arccal nézték az egész „cirkuszt”. Olyan tech­nikát dobtak sírba, amely megnyomorította életüket, ki­szívta erejüket a föld alatti la­birintusban. Az eltemetett talicska he­lyett keresték az újat. Próbál­koztak újfajta fejtési móddal: a Csinakál-féle pajzssal, de nem kísérte szerencse próbál­kozásaikat. Közép-E urópa leg­meredekebb dőlésű széntele­pei vannak a Béta-aknai tér­ségben. 70—80 fokosak a mun­kahelyek, de néhol a kilenc­ven fokot is megközelítik, amikor „átfordulnak” és újra meredekké válnak a másik oldalon. Ezért nem is tudnak nagy teljesítményű gépeket munkába fogni a fejtésekben. 13,2 tonnás fejteljesítmény Az idén naponta 160 vagon szenet bányásznak. Ezt a nagy mennyiséget nem húsz, ha­nem csak hat munkahelyről termelik. A legújabb fejtési módjuk nagy sikerrel mutat­kozott be október első dekád- jában. Ez az úgynevezett fú­rásos-jö vesztés vagy ahogyan a bányászok mondják ,.mal- mozás”. A lényege abban van. hogy a vékony, „folyós” és meredek telepben feltúrnak, és jön a szén önmagától. Feljegyeztem eredményüket is. Október első tíz napján az egy főre eső fejtési mennyi­ség ezen a munkahelyen egy műszak ideje alatt meghalad­ta a 13 tonnát, ugyanakkor a legjobbnak ismert Papp Lajos és Pfeiffer Alajos brigádjá­ban 5.8 tonnát értek el ugyan­ezen időszakban. Ebben van az előnye ennek a módnak. Bár titkolóztak még az úiabb kísérletükkel, de hírlik, how .vándoroltatható pilléren” dől goznak az akna műszaki em­berei. A Béta-akna tíz évvel ez­előtti kénére a felszínen sem lehet ráismerni. Ui aknato­rony magasodik a keleti ol­A komlói bányaüzemek név­sorába 11 évvel ezelőtt új név került: Béta-akna. Akkor na­ponta 40 vagon szenet termel­tek. ma 160 vagon a napi tel­jesítmény. Éves viszonylatban 492 820 tonna szenet kell ad- niok, ennyi a terv, de figye­lembe véve az átlagos jó munkát, elérik az évi félmil­lió tonnás teljesítményt. Tonnák és emberek A Béta-aknán 1500—1600 ember dolgozik. Legtöbbjük vidékről jár az üzembe. Azon­ban a helybeli, tehát a komlói dolgozók is „bejárók”, hiszen a város hat-hét kilométerre es'k az aknától, s szállításuk­ról éppen úgy kell gondos­kodni. mint például a Sásd környékiekéről. A pécsi me­dencéhez tartozó vasasi Pető­fi-bánya közelebb van hozzá­juk. mint a komlói városköz­pontban lévő Kossuth-bánya. Sőt annyira közel van, hogy a föld alatt már régen talál­koztak és a közeljövőben valószínű egyesitik is a két bányát. Béta-akna mindig ismert volt arról, hogy a cigány em­bereim ek minden megkülön­böztetés nélkül munkaalkal­mat biztosított. Ma a tízéves törzsgárda tagjai között nem egv cigány származású dolgo­zót találunk. A 30—35 cigány munkás között is elismert a Kiváló dolgozó jelvénnyel ki­tüntetett Orsós György segéd­vájár. aki Hömyékről jár be a munkahelyére és munkád mellett elvégezte a nyolc ál­talánost. Az akna kiváló bányászai Papp Lajos és Pfeiffer Alajos országos, hírű munkaversenyi irdítottak. Papp Lajos egé­szen fiatal ember még. Szom- b'-itheívről került a komlói v?d áriskolába. Véglegesen a b nyá'Svá'éösban telepedett le szép lakása, autója van, A leTii'őbbi választásokon or­szággyűlési pótképviselőnek választották meg. Termelési eredményei évek óta kimagas­lóak. ’elenleg is élen jár 140 j,,..;., „i ztfQs t eljesít m én vei ve’ B'-;«ádia szinte nevelőiskolá- ia ’ett az űj brigádvezetők­nek. SírSa'om az erdőben Bár a tíz esztendő közeli­nek tűnik, mégis olyan válto­zásoknak lehettek szemtanúi az üzem fiatal munkásai, amelyre valamikor egy em­beröltőt kellett várni. 1953­Ar országút és a Duna sza- lag-'a között, gondosan rende­zett: parkban állanak az épü­letek. Közvetlenül a folyó­part fölé épült a vízkiemelő, amelvnek teraszán hajókor­mányhoz hasonló két kereket látni. Ezzel zárják, vagy nyit­ják a mélyben kiépített ak­nát. Két cső szabadon nyúlik be a Dunába, de nem látni, mert 9 legsekélyebb vízállás ess'én is a szint alatt vagv e«’* * méterrel helyezkednek e1 Vincze Antal csoportve- Z“ ő felemeli a vaslemezt, le- p!!'sntok a szédítő mély­*é«dy*. Valahol lent. tenyérnyi dr■-*Kkán megcsillan a víz az «' ""ban. A víz a csöveken »*■ lódul a folyóból az ak- r,:' •’ »honná* aztán márszi- vr' k segítik tovább. — Menjünk le! — indítvá- m'ozza Vincze és a gépházon éf ’emegyünk három emelet málvsésrbe. Ahol állunk, a tarunkkal körülbelül egy- szintben folyik a Duna. Meg- h/.m-^nt'en nagyátmérőjű csö- v-»’- i’oyiák át az emeleteket. A szivattmik monoion hang­ja a víz balk suhogása és a nyirkos hideg kissé félelme­tes itt lent. — Mennyi vizet adnak Pécsnek? — Az üzem kapacitása negyvenháromezer köbméter naponta. De ennyi nem kell. Harminc-harmincötezret adunk nyáron, télen keveseb­bet. dalon, új a fürdő, az öltöző a lámpakamra, a felolvasóié rém és modern gépek dolgoz nak a külszíni csilleforga lomban is. De ebben a sok újban sajnos találni bosszantó dolgokat is. Vízhiány, rossz kazánok Az új, hatalmas épület iga­zán szép, de amióta megvan, azóta állandó problémák is akadnak. Különösképpen a vízzel és a fűtéssel van baj. A múlt télen ugrászerűen meg szaporodott a táppénzes bete­gek száma, amihez nem kis mértékben hozzájárult a hi­deg fürdő és öltöző. Vannak kisebb, de mégis szemet szúró ügyek az új épületben. Pél­dául az akna melletti abla­kok szabvány ablaküvegekkel. A rezonancia miatt állandóan kitöredeznek az üvegek. Min­den esetben újra üvegeznek Miért nem raknak a keretbe — esetleg némi átalakítással is — katedrái vagy drótfona- tos üvegeket. Ezt az egyszerű bányamunkások nem értik, mint ahogy azt sem. hogy miért kellett a felolvasó te­rem falára 280 ezer forint ér­tékű beruházással, egy senkii sem gyönyörködtető freskót festetni. Állítólag bányászo­kat is ábrázol a kép, de min­denki kerékpár-versenyzőknek nézi az alakokat. Igazat kell adnom a bányászoknak, ami­kor azt mondják: ezt az ösz- szeget érdemesebb lett volna megfelelő kazánra vagy víz­vezetékre költeni. Gazdagh István 1 sz-beruházások 85 millió forintért A tervezett beruházások zöme megvalósul — Több helyen még el sem kezdték a munkát Ebben az évben 85,8 mil­lió forintot biztosítottak a baranyai termelőszövetkeze­teknél a különféle beruházá­sok megvalósítására és eb­ből 73,3 millió forint állami hitel. A jelentős állami hi­telből 72 millió forintot meg­nyitottak a közös gazdaságok­nak. Mindössze egymillió ma­radt az államkasszában, ugyanis még mindig nem je­lölték ki a görcsönyi víztáro­lónak a helyét. Istállók, magtárak, műiielyek A kivitelezők szempontjá­ból öten osztozkodnak ezen a nagy összegen: saját erőből 25,9 milliót, az Építésügyi Mi­nisztérium vállalatai 12,3 mil­liót, a tanácsi építőipari vál­lalatok 12,2 milliót, a kis­ipari szövetkezetek 6,5 mil­lió forintot építenek be, míg egyéb kivitelezőknek több mint húszmillió forint marad. A 85 millióból ebben az év­ben 26 nyolcvan férőhelyes tehénistállót, négy 126 férő­helyes borjúnevelőt, 14 har­minc férőhelyes sertésfiazta- tót, öt háromszázas hizlal­dát, három száz férőhelyes hízónevelőt és három három­száz férőhelyes juhhodályt építenek. Ezenkívül 11 — egyenként tíz vagonos gó- rét, két húszezres csibeneve­lőt, négy ötezres tojóházat, négy 32 vagonos magtárat, két gépműhelyt és két szolgálati lakást kap a megye, össze­sen nyolcvanegy létesítmény, átlagosan egymillió forintos beruházások, valamennyi fon­tos a termelőszövetkezetek­nek, hogy erősödjenek és nö­veljék a közös jövedelmét. Különösen fontosak a szarvas marha- és a sertésférőhelyek, mert ma még sok közös gaz­daságnál nincs megfelelő is­tálló, sertésól. 3 legmegbízhatóbb kivitelezők Sajnos, ha a beruházások megvalósítását vizsgáljuk — a Baranya megyei Termelő­szövetkezeti Beruházási Iroda értékelése és műszaki ellen­őrzései alapján — kitűnik, hogy éppen a legfontosabb, az állatállomány elhelyezé­sét biztosító létesítmények körül marad el jóegynéhány. A kisipari szövetkezetek már eddig is nyolcvan szá­zalékban teljesítették szer­ződésben vállalt beruházási kötelezettségüket. A közös gazdaságok saját erőből vég­zett munkájukkal is 65 szá­zalékon állanak negyedévvel az év befejezése előtt. Ugyan­akkor az Építésügyi Minisz­tériumhoz és a tanácshoz tartozó vállalatok beruházási tervüknek alig felét teljesí­tették. S nem is akármilyen „hát­ralékok” ezek, hiszen a kom­lóiaknak olyan adósság van a nyakukban, mint a pécs- váradi ötezres tojóház. a hi­dasi tehenészet, amit már ta­valy át kellett volna adni, a íippói húszezres csibene­velő, a bólyi 120-as borjú­nevelő. a homorudi tejház, tehénistálló, takarmányos és borjúnevelő. "Nem készül el a sásdi nyolcvan férőhelyes tehénistélló, borjúnevelő és fiaztató sem. Hetvehely sem kaDja meg a nyolcvan férő­helyes tehénistállót. Igaz, hogy a felsorolt beruházások nagyrésze áthúzódik a ter­vek szerint is 1965-re, de a komlói vállalat az idei. esedé­kes beruházási hányadot sem teljesíti, vagyis veszélyben van ezeknek a fontos létesít­ményeknek a jövő évi át­adása is. Istállók lieíyetl gépszínek? Mire hivatkoznak a válla­latok? A Termelőszövetkezeti Beruházási Irodánál elsősor­ban munkaerőhiányról pa­naszkodtak, másrészt fonto­sabb beruházásokat emleget­tek. mint például a Mohácsi Farost lemezgyár, ahová a külföldi szerelők jönnek és érkezésük idejére el kell ké­szülni az épületekkel, ők nem várnak — nem várhatnak! A Termelőszövetkezeti Be­ruházási Irodánál úgy tájé­koztattak, hogy nem hasrv’-'-lc elveszni a felhasználatlan tíz­millió forintot, hanem előre hoznak olyan fontos beru­házásokat, amiket a jövő év­ben akartak megvalósítani a baranyai termelőszövetkeze­tekben. így harminc vasvá­zas gépszínt építenek hat­millió forint értékben a kö­zös gazdaságok sajátrezsis be­ruházásában. Püspöklakon génműhely és nyolcvan férő­helyes tehénistálló építéséhez fognak méff ebben az évben, ami egymillió forintos beru­házást jelent. Ugyancsak már az idén megkezdik a jövőre tervezett baksai víztároló épí­tését. A dunafalvi öntöző- rendszer kialakítására is — a tervek szerint — csak lö­vőre került volna sor. de az előrehozott beruházások közé sorolták. Tízmillió forint sorsa így megmentik ugyan a tíz­millió forintot, de egyes he­lyeken nem azok a beruhá­zások valósulnak meg első­sorban, amelyekre a termelő- szövetkezetek már elkészítet­ték gazdasági, termelési és jövedelmezőségi terveiket is. Értékes könyvek — fele áron 409 004 pár cipőt készített kilenc hónap alatt a szigetvári cipőgyár. Képünkön a gyár tüződéje, a Varion-szalag. Pécs kút jónál — Kicsit unalmasan telnek a napok, gondolom... — Kicsit. De meg lehet S szokni — mondja Vincze An- j tál. — Szerencsére nagyon jó.• összeszokott gárdánk van. ^ Theisz József megmutatja \ a brigádnaplót, amelyben töb- S bek között az is szerepel, \ hogy a legutóbbi családi es- ? ten vagy negyvenen vettek > részt, azaz mind a tizennyolc í dolgozó, ismerősökkel, roko- < hókkal egyetemben. < — Hol tudnak tartani ilyen? összejövetelt? \ — Van egv kultúrtermünk. $ A televíziót általában ltözö- í sen nézzük meg. Aztán van £ néhány csónakunk. elmehe- < tünk kirándulni is és hát itt j van a Csele-csárda az ország- ? úton. odajárunk át esténként i sörözni. < A brigádnaplóban látok J más bejegvzést is: takarékos- i súg a villamosenergiával, tü-j zelőanyaggal, gyomtalanítják ; az üzem park-területét, egy; dolgozó a gimnáziumot, kettő í az általános iskolát végzi. < megpróbálják a víz maximá- í iis tisztítását elérni. A brigád — egyetlen itt a í Duna-parton, valóban távol S agy kicsit a külvilágtól, de ? az a maroknyi embercsoport < aagv felelősséggel tevékeny- ( fedik annak érdekében, hogy! a pécsi üzemek kellő meny-; ayiségben kapják a nélkülöz-; letetlen vizet. R. F. — el — Az aknákat mikor tisz­títják? — Évente három-négy al­kalommal. — Mi-minden kerül bele a Dunából? — Iszap, homok, kevés hal, de rák rengeteg. Ha a nye­leshálót megmerítjük. egy­szerre öt-hat szép példány is élőkéiül. — Szennyeződött eléggé a víz? — Persze. De itt tisztítjuk először. A derítő tölcsére« homok­fogóiban leüllepszik a víz, majd utána alumínium-szul­fáttal keverik. Ez is tisztítja. Egyébként az egész tisztítómű vízlépcsőre emlékeztet. A hosszú, hatalmas épület kö­zepén betonjárda választja ketté a jobb és baloldali me­dencéket. Itt csurog át a Duna-víz és minden lépcső­nek megvan a maga tisztító funkciója A hatalmas fehér­oszlopos teremben halvány- sárga fény uralkodik. — Mitől van ez a furcsa fény? — A tetőzet zöldszínű üveg­ből van és ezzel csökkenthet­jük az algásodást. A gépház villanymotorja! és szivattyúi szinte megállás nélkül dolgoznak. A vezény­lő-teremben, — amelyet üve­gezett fiai vágását ei a gépek­Egy hete folyik a csök­kentett árú könyvek árusí­tása, de ha ma lép be valaki a Széchenyi téri nagy köny­vesboltba, még mindig ost­romlott várra emlékeztető kép fogadja. Igaz, ebben közrejátszik a megkésve nyomott és szállított tan­könyvek halmaza is, de a hangsúly ezekben a napok­ban mégiscsak a „leárazott” könyveken van. Érdekes, hogy nem lehet a másik közkeletű kifejezést hallani: leértékelt, mint ahogy az olcsóbban kapható ruhane­műt és más effélét áltálában így nevezi a köznyelv. A kifejezés nem is lenne helyénvaló, mert ezek a könyvek nem vesztettek semmit értékükből. Egyrészt azért kerültek most fele áron a boltokba, mert an­nak idején a szükségesnél többet nyomtattak ki be­lőlük, vagy — sokkal in­kább — azért, mert az áruk aránytalanul magas volt. — Nagyon szép könyvek valójában — magyarázza a boltvezető — csak éppen nem a közepes pénztárcák­hoz méretezett az áruk. Lássunk néíiány példányt. Walther von der Vogel­weide válogatott verseinek félbőr-kötésű kiadásáért 70 forint talán kicsit sok volt. De aki szereti az ilyen könyv-csemegét, hogyne ad­na érte 35-öt! így áll a helyzet a Francia költők antológiájával, Tibullus és Propertius összes költemé­nyeivel, Hölderlin köteté­vel, sőt, a Hangverseny­kalauzzal is. Nagy a sikere az Ady-novelláknak. a Mon­golok titkos története című könyvnek, az Angol rene­szánsz drámák három köte­tének. A Balaton környék műemlékeit is fölfedezték már maguknak az olvasók. A sztárok közé tartoznak az Orvosi mykológia. a Magyar sport kézikönyve, a Világ­irodalmi Kiskönyvtár sok jó kötete. A legnagyobb sztárokkal pedig ez a helyzet: — Guiilén Kubai elégiája? — Sajnos, elfogyott. — Szávitri — mondja iz­gatottan egy másik fiatal lány — csak nem fogyott el az is? i — De igen... Nyolcszáz fajta könyv sze- í repel a nyomtatott tájé- j koztatőban, s természetes, j hogy jónéhány máris elkelt ? az utolsó szálig. A bolt- > vezető kezében frissen ér- s kezett levél értesít arról, j hogy milyen könyvek fogy- <; tak el már a központi rak- - tárból is. Az értesítésben > szerepel néhány további i sztár is, amely még kapható. ; — Nagyszerű — örvende- ) zik a boltvezető — a Bugyi- ) féle Gyakorlati sebészetből l még van. Rendelünk belőle, az két vaskos kötet, ekkora ^ halom lesz ni, de az elfő > nap elfogy biztosan. Az > Issekutz-gyógyszertant is > várják már az egyetemisták. \ Nagyszerű, a magyar—orosz ? és magyar—ófrancia szemlél- ! tető szótárból is kérünk ; utánrendelési. Ö, és itt van , a Szent Péter esernyője! Ez kötelező olvasmány, most húsz forint helyett tízért kapható, ha több százat kap­nánk. az is elfogyna. Polc­magasságban állt a földön, s már egy sincs. És így tovább. Ukrán nép­mesék, kilenc forintért. Sok apró mese, „sokáig meg­élnek belőle a szorongatott szülők.” A Bazsov-mese- könyv: Lidérc anvó kútja. És sok-sok más könyv: olyan, amit fájó szívvel hagylak itt azelőtt nv.-r luxusnak számított az ára miatt, s olyan, amire ez »z órleszáljítás hívta fel a fi­gyelmet. A könyvesboltba érkeze 1 szállítmány 70 százai'ka már elfogyott. De még van idő újabb szóuo— nrT»cúrP 'o - _ leszállítás. november 6-:; tart. Félmillió tonna szenet termel Béta-akna 40 vagontól 160 vagonig — „Tíz éves“ emberek Panaszkodnak az új fürdőre rikus teljesít szolgálatot. Kö­zépen asztal-szerű kapcsoló- tábla, számtalan piros fények­kel, fekete kapcsolókkal, kék színnel festett nyilakkal. A fal mentén körben az elekt­romos berendezés. Amíg Vincze Antal végig­vezet a telepen, a lakatosok csoportvezetőjén, Polák Feri bácsin kívül alig láttam itt embert. Ehhez az automa­tikus folyamathoz nem is kell sok kéz. A takarítónővel együtt 18 főnyi személyzete van a Pécsi Hőerőmű > mohá­csi vízkiemelőművének. Mohácstól Pécsig' 38 kilo­métert tesz meg a víz. Meny­nyi idő alatt? — A szivattyúk kapacitásá­tól függ. Vagyis: a 125-ös szivattyú­nál másodpercenként 30 centi­méter a vízsebesség, az 500-as szivattyúnál már 1 méter 20 centiméter. Egyébként min­den gépegységből van egy tartalék is, állandó üzemké­szültségben. Az üzem meglehetősen messze esik Mohácstól, de egyéb, kisebb lakóterülettől is. A dolgozók egy része Dunaszekcsőről, Lánycsókról, Mohácsról jár be munkára, de laknak itt a telepen is szolgálati lakásokban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents