Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-13 / 240. szám
tmt. OKTOBER 13. NAPLÓ' 3 1 Voszhod űrhajó utasainak életrajza Az első televíziós adós a világűrből VLAGYIMIR KOMAROV, ] mérnöki Akadémia adjunktú- i ! rájának hallgatója. a Voszhod űrhajó parancs- j Komarov gyermekkorától noka 37 éves, hadmérnök-ez- i kezdve repülő szeretett volna I redes, a Zsukovszkij Repülő- I lenni. 1942-ben beiratkozott a i Képek az űrhajósok életéből MOSZKVA: Jurij GAGARIN, a világ első űrhajósa a Voszhod űrhajó pilótájával, Vlagyimir KOMAROV ezredessel beszélget az űrhajósok Csillagvárosának parkjában. moszkvai repülőiskolába. Három évvel később a batajszki repülőtiszti iskola hallgatója lett, amelyet vadászrepülőként végzett el. A parancsnokság véleménye szerint Komarov bátran, magabiztosan repül és nehéz körülmények között sem veszíti el lélekjelenlétét. 1954-ben már mint tiszt, beiratkozott a Zsukovsz- kij-akadémiára, ahol öt évvel később mérnöki diplomát szerzett. Komarov repülőmérnök sikerrel végezte el a különleges űrhajós kiképzést, tökéletesen ismeri az űrhajó szerkezeti felépítését. Jó ejtőernyős. Eddig 77 ugrást hajtott végre. Kitüntették a Vörös Csillag érdemrenddel és négy éremmel. Vlagyimir Komarov moszkvai lakos. Felesége, Valentyina az észak-kaukázusi Groznijban a Pedagógiai Főiskola történész-nyelvész karót végezte el és jelenleg könyvtáros. Fiuk. Jevgenyij 13 éves, leányuk, Irina 6 éves. Az űrhajós apja. Mihail Komarov nyugdíjas, anyja Kszenyija Komarova 1949-ben meghalt. KONSZTANTYIN FEOKTYISZTOV 38 éves pártonkívüli tudós, az űrhajó személyzetének tagja Voronyezsben született. A második világháború alatt Feoktyisztov, a 16 éves ifjú önként ment a frontra. Mint felderítő, különböző harci feladatokat teljesített. 1942- ben megsebesült. Leszerelése után elvégezte a középiskolát. 1949-ben szerzett diplomát a moszkvai Bauman műszaki főiskolán. Konsztyantyin Feoktyisztov különböző tudományos és műszaki intézetekben dolgozva, technikai kérdésekben széleskörű ismeretekkel rendelkező szakembernek bizonyult. Hat évvel a főiskola befejezése után megvédte disszertációját és megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet. A szovjet tudomány és technika fejlesztésében végzett szolgálataiért kétszer tüntették ki a munka Vörös Zászló érdemrendjével. Feoktyisztov sikeresen elvégezte az űrrepüléshez szükséges különleges gyakorlatokat és kitűnően felkészült az űrhajó tudósának szerepére. Felesége, Galina technikusként dolgozik az egyik moszkvai vállalatnál. Feoktyiszto- véknak van egy kétéves kisfiúk: Andrej. Az űrhajós apja, Pjotr Feoktyisztov nyugdíjas. Anyja 1957-ben meghalt. Borisz testvére 1941-ben a fronton vesztette életét. BORISZ JEGOROV A Voszhod űrhajó személyzetének legfiatalabb tagja, 27 éves. komszomolista, aki mindössze három éve orvos. Jegorov a középiskola befejezése után, 1955-ben az 1. számú moszkvai orvosi főiskola hallgatója lett. A fiatal diák a repülési és az űrrepülési orvostudomány problémáit választva, már a főiskolán tudományos munkával kezdett foglalkozni. A főiskola elvégzése után különböző egészségügyi és tudományos kutatóintézményben dolgozott, ahol kiváló tudományos munkatársnak bizonyult. Eddig tíz tanulmánya jelent meg a sajtóban. A fiatal tudós, akit ,.a kiváló egészség- ügyi dolgozó’’ jelvénnyel tüntettek ki. kandidátusi disszertációján dolgozik. Az űrrepülés időpontjáig Jegorov orvoshadnagy eredményesen kiállta a különleges edzéseket. Tizenegy ejtőernyős ugrást hajtott végre. Kedvenc sportja a hegymászás és a műlesiklás. A fiatal űrrepülő-orvos nős, felesége, Eleonóra, annak az orvosi főiskolának a szemészeti klinikáján dolgozik, ahol férje végzett. A házaspárnak 1962-ben fia született: Borisz. Jegorov édesapja — Borisz Jegorov — orvostudós, jelenleg nyugdíjas. Édesanyja 13 évvel ezelőtt meghalt. „Hármas ikrek" MOSZKVA: Vlagyimir KOMAROV ezredes az űrhajó pilótája fiával ZSENYA-val és IRA kislányával otthonában. MOSZKVA: Konsztantyin FEOKTYISZTOV tudós, az űrhajó egyik utasa, feleségével, GALINA-val otthonában. MOSZKVA: Borisz JEGOROV orvos, az űrhajó egyik utasa feleségével, ELEONORA-val otthonában. A szovjet rakétatechnika az utóbbi években olyan siker ekkel kápráztatta el a világot, amelyek meglehetősen nehézzé teszik új jelzők használatát. Mégis azt kell mondanunk, hogy hétfőn hajnalban az ember útja a csillagokig történelmi mérföldkőhöz — sőt talán fordulathoz érkezett. Ezúttal első ízben bocsátottak földkörüli pályára olyan űrhajót, amelynek falai között nem egyetlen magányos ember él és dolgozik — hanem közösség. Három ember végzi előre gondosan kitervelt és ezerszer gyakorolt munkáját. Meg van a szimbolikus jelentősége annak is, hagy ugyancsak először — nemcsak katona. hanem „civil” is van az űrhajóban: speciális képzettségű orvo-s és tudós, — akik az űrrepülő parancsnokkal összhangban végzik feladatukat. Ha emlékeztetünk arra, hogy alig több mint hét esztendővel ezelőtt, 1957 október 4-én kezdődött az űrkorszak az első Szputnyik felbocsátásával, megállapíthatjuk, hogy a fejlődés lélegzetállítón gyors ütemű egyre erőteljesebb lett. Az első Szputnyiktól az első ember (Gagarin) űrutazásáig négy év telt el. Ezt már egy év után követte két egymástól független űrhajó kötelékrepülése, majd újabb egy esztendő múlva olyan kötelékrepülés, amelyben nő (Tyereskova) is részt vett. Ettől a legutóbbi eredménytől kevesebb mint másfél esztendő telt el a mostani hármas űrhajó felröppentéséig, magától értetődően az űrkutatás eredményeinek megvan a maguk, nagyon is földi jelentősége. 1963. júniusában a Bikovszkíj— Tyereskova űrrepülés során az amerikai szakértők kijelentették, hogy ez a kísérlet a rakéták kapacitásának és teherbírásának területén kibontakozott szovjet fölény jele. Ugyancsak hivatalos szakértők úgy értékelték a helyzetet, hogy ezt az előnyt legfeljebb az úgynevezett „gemini ikrek (amerikai terv) szűkíthetné. Ez olyan, esztendők óta a tervezés stádiumában lévő kísérlet lenne, amelyben egy űrhajó két repülőt emel a magasba. Egy és negyed évvel ezelőtt az volt az amerikai vélemény, hogy a gemini 1965 elején megvalósul, s ennek alapján az adott pillanatban másfél évesre becsülték az amerikai rakétatechnika lemaradását a szovjet mögött. A mostani hármas szovjet űrrepülés ezt az értékelést irreállissá teszi — hiszen eleve „lekörözi” a gemini-tervet, még mielőtt az valóssággá válhatott volna. A végső következtetés ilyenformán az, hogy a Szovjetunió a rakétatechnika jelenlegi, jóval magasabb színvonalán még növelni tudta azt az előnyt, amellyel hét esztendővel ezelőtt rendelkezett. Ez a hét esztendő világosan bebizonyította, hogy a szovjet rakétafölénynek döntő szerep jut a. nemzetközi bélce megőrzésében, s ez egyik jelentős anyagi tényezője annak a szovjet politikának, amely a másik oldalon képes visszaszorítani az esztelenül agresszív köröket és megerősíteni, a józan, reális elemeket! Nemcsak a nemzetközi stratégiai viszonyok, hanem a békés verseny szempontjából is döntő, jelentőségű a „hármas ikrek” űrrepülése. Közismert, hogy a rakétatechnika olyan „sűrített” tudomány, amelyet nem lehet más gazdasági és tudományos ágazatoktól függetlenül fejleszteni: ez megköveteli a fémkohászattól az elektronikáig a legmodernebb iparágak magasrendű fejlettségét. Az új szovjet űrhajó annak a tanúbizonysága, hogy a leghaladóbb iparágak fejlesztése a Szovjetunióban töretlen ütemben halad. Ez továbbra is legfőbb záloga ama békés gazdasági verseny megnyerésének, amelynek kibontakozása lehetővé teszi, hogy az ember ne aggodalommal, hanem nyugodt bizakodással tekintsen a magasba. Moszkvai idő szerint 14 óra 5 perckor a szovjet kozmovízió először közvetített adást a Voszhod űrhajó fedélzetéiül. Az adást képmagnetofonra rögzítették. A nézők pontosan látták Konsztantyin Feoktyisztovot az előtérben és mögötte Vlagyimir Komarovot. Feoktyisz' tov beszélgetést folytatott a i Földdel. Az arca nyugodt volt, mosolygott. Jól lehetett látni j a mikrofonokat, amelyek útján folyt a beszélgetés. A Voszhod fedélzetéről közvetített adást — amely hat percig tartott — az Inter- vízió és az Eurovízió rendszerei is átvették. DOKrOeCil? A//r\JCS EGY ANPAXINJA, AZ öf?ec> egyre idegesebb z S UL Ti &UPC HMA R 6 r Cl 1MP( A) CSÚCS i
