Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-09 / 237. szám

»64, OKTOBER I.

tVAPL^

Miért gyengélkedik

az újítómozgalom az építőiparban?

Csütörtökön délelőtt megyei újítása tanácskozást tartottak az építőipari üzemek szakszervezeti titkárai a Baranya megyei Építőipari Vállalat kultúrtermében.

Kiss József, az Építők Szak- szervezetének megyeá tátikára vitaindító előadásában az újító mozgalom jelentőségének méltatása után ismertette a megyében elért eredményeket. Az eltelt félév alatt a megye építőipari jellegű vállalatainál összesen 339 újítást nyújtottak be a dolgozók. Ebből 142-t elfogadtak, 118-at megvalósítottak, 175-öt elutasítottak ás 102 most van elintézés alatt A megvalósított újításokkal egy év alatt 2163 268 forintot lehet megtakarítani. Ez önmagában szép. De az újítási tanácskozások tapasztalatai azt mutatták, hogy az újítási moz galom ennek ellenére visszaesett. A Bm. Építőipari Vállalatnál tavaly az eílső félév alatt 126 benyújtott újításból 42-öt bevezettek, a megtakarítás értéke 2 278 000 forint — Idén az első félév sarán mind össze 94 újítást adtak be a dolgozók, ezek közül 19-et vezettek be, a megtakarítás 889 000 forint A téglaiparban tavaly az első félévben benyújtottak 12 újítást, bevezettek nyolcat, idén benyújtottak

haiöot, bevezettek kettőt. De hasonló adatokat lehetne közölni bármelyik építőipari vállalattól is.

Miért esett vissza ez a mozgalom, milyen tényezők gátolják további kibontakozását? Erről a kérdésről beszélt továbbiakban Kiss elvtárs, s ezt boncolgatták a hozzászólások is.

A Baranya megyei Építőipari Vállalatnál több esetben vizsgálták meg az újítások sor sát, és megállapították, hogy nem tartják be mindig a rendeletben előírt 30 napos határidőt, amely szerint értesíteni kell a dolgozót az újítás sorsáról. Miért nem bírálták el időben? Mert az újítási előadó nem adta át a napi postával. hanem várt egy alkalmas időpontra, amikor majd a főmérnök ráér foglalkozni az újítással. A tapasztalat az, hogy a vállalatoknál a főmérnökök bírálják el az újításokat, aszerint, hogy jut-e idejük rá, vagy néha-néha aszerint, mint többen is elmondották, hogy az újítóval milyen viszonyban áfflnak. Távol áll tőlünk, hogy részrehajlással vádolnánk a főmérnököket, de egy tény elgondolkoztató. A szakszervezeti bizottsághoz ér. kezefct 9 fellebbezés közül négy újításit mégiscsak elfogadtak.

BlllÉ

A Baranya megyei Tejipari Vállalat kacsét ai tejüzemében készül a Trapista és Óvári sajt. Az tizem emellett tejjel, tejszínnel, tejföllel, túróval ésvajjal is ellátja Szentlőrincet, Szigetvárt, és az ide tartozó földmű vessző vetkezeti boltokat. A képen a sajtüzemben Hajdú Gyula művezető a tej beoltási bőfokát ellenőrzi a 3000 literes keverőnél.

Ha megfelelőek voltak, miért

kellett elutasítaná, s miért csak a huza-vona után került elfogadásira. Mivel ez több vállalatinál is problémát jelent, a tanácskozás résztvevői javasolták, hogy bíráló bizottságot kellene létrehozni, mélynek vezetője legyen a főmérnök, s a döntéseknél nem vádolhatják részrehajlással, sőt egy-egy kérdésben szakmai segítséget is tudnak részére adná az újítás elfogadhatóságát illetően.

Persze azt sem lehet elhallgatni, hogy a bürokrácia is fékezi az újítások elfogadását.

Szó esett a tanácskozáson a műszakiak újítási tevékenységéről. Nem egy esetben azért nem valósulnak meg hasznos javaslatok, mert egyes vezető műszakiaknak hivatalból kötelességük megcsinálni, s nem kaphatnak érte külön újítási díjait. Ezért történt meg olyan kirívó eset, hogy az egyik téglaüzem vezetője a felesége nevén nyújtotta be újítását, s majd a sok huza-vona után derült ki, hogy az ő újítása tulajdonképpen. Persze az ilyesmi már semmiképpen sem mondható szabályosnak. Szó esett az újítók nagyobb megbe csüléséről, azok népszerűsítéséről és e téren is igen so- j lkat segíthetnek a szakszerve- j zeti bizottságok.

Csépányi

Tűzrendészeti kitüntetés a bátor helytállásért

Gyors közbelépéssel megmentették a mágocsi termelőszövetkezet szarvasmarha-törzsállományát

Többen ülnek a posztóterí- tős, hosszú asztal körül: Vajda Ferenc, az MSZMP megyei BM-szervek pártbizottságának munkatársa. Illés István, a járási pártbizottság osztályvezetője, Dudás Sándor, a járási tanács igazgatási osztályvezetője, Szabó Kálmán községi tanácselnök, Sziveri Kálmán tsz-elnök és a mai ünnepi esemény főszereplői: Pollák István termelőszövetkezeti éjjeliőr, Kosteleczky Sándor, a Baranya megyei Tűzrendészeti Parancsnokság vezetője és a tűzrendészeti hatóságok képviselői. A színhely Mágocs és az ok, amiért összejöttek, Pollák István kitüntetése.

A megyei tűzoltóparancsnoknak is vissza kell kanyarodnia egy kissé az időben, amikor megindokolja, miért is adják Pollák Istvánnak, az asztal főhelyén szerénykedő kis öregembernek a legmagasabb tűzrendészeti kitüntetést, a Tűzrendészed Érem arany fokozatát .

1964. július 17 még most is rossz emlékeket ébreszt a má- gocsiakban. ítéletidő volt akkor, sűrűn villámlott, csattogott. borzalmas erejű szél tépázta a tetőket. Nem a mágo- csi termelőszövetkezet istállója volt azon az éjszakán az egyedüli, ahova a villám lesújtott, de itt intézkedtek leggyorsabban, leghatásosabban, amikor a természeti csapás bekövetkezett.

— Hallottam, hogy már körülöttünk csapkod a ménkű, ezért gyorsan leoltottam a villanyt. Éppen a borjakhoz szaladtam, amikor nagyot csattant és a villám nyomában kiütött a tűz. Ahogy lábaim bírták, rohantam Bea Vende- lékhez, Rupl Mátyásékhoz, Ábrahám Ferencékhez és Loe- ékhez. Ordítottam nekik, hogy tűz van, segítsenek. Vendel alsóban ugrott ki a házból, felesége úgy dobta a köpenyt

| utána és jött Ábrahám, Rupl, j meg Loe Feri is, aztán valamennyien be az istállóba! Szó nélkül is megtalálták a munkát, fogták a késeket és szabdalták a jászlaknál a köteleket. Az elszabadított állatokat hajtottuk, mint a megszállottak. Azok olyan rettenetesen bőgtek, hogy mi még üvöltve se hallottuk meg egymást.

Valaki megkockáztatja az asztalnál ülők közül:

— És Pista bácsi nem félt?

Elnéző mosoly kíséretében

érkezik meg a válasz:

— Nem volt időnik félni. Mi ott csak azt tudtuk, hogy a tanyákon veszélyesek az ilyen viharok, meg azt, hogyha nem igyekszünk, elpusztul a szövetOrszággyűlési képviselők látogatása a falusi boltokban

Az elmúlt napokban a sik- j lósi fmsz körzetében csaknem: 20 vegyes és italboltot látogat-í tak meg a megyei képviselőcsoport tagjai. A látogatáson részt vett Gergely Lajos, a Baranya megyei országgyűlési képviselőcsoport vezetője, Rameisl Ferencné és Dezse Béláné országgyűlési képviselők, Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke, Biró Sándor, a KPV- DSZ megvei titkára, valamint a szövetkezeti és tanácsi kereskedelem vezetői.

A látogatás után a résztvevők megbeszélték a tapasztalatokat és Gergely Sándor összegezte a látottakat. Hangsúlyozta, hogy a falusi boltok várakozáson felül tiszták, szépek. Mindenütt látszik a törődés, új színek a falakon, új berendezések, virág, függöny, patyolat tiszta asztalterítő«:. Örvendetes, hogy ez jellemzi ma már falusi boltjainkat Hasonlóan vélekedett Rameisl Ferencné és Dezse Béláné is.

Ealudi Ármin az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője, valamint Bíró Sándor, a KPVDSZ megyei titkára hangsúlyozta, jelentős mértékben emelkedett a boltok kulturáltsága. Nem csupán az eladótér tiszta és rendes, valamennyi felújított egységhez megfelelő élelmiszer és vegyi raktárt is biztosítottak.

Kabács Béla a MÉSZÖV

kereskedelmi főosztályának vezetője elmondotta, hogy nagyon sok tennivaló van még a megyében, ügy érzik, a fejlődés jó irányban halaid, megfelelő ütemű. A régi boltok felújításánál általában nem csupán festésről és új berendezés vásárlásáról van szó. Az esetek többségében házvásárlással, épület felújítással köny- nyíthetnek csak a gondokon. Igen sok boltba vezetik be a vizet, javítják meg a padlózatot, s a frissen festett helyiségekbe a legtöbb faluban új, lemosható korszerű berendezés kerül. A terv szerint két éven belül minden baranyai falusi bolt korszerűsítésére sor kerül, hogy a régi vályogházakban lévő elhanyagolt kis falusi boltoknak hire se maradjon.

I kezet törzsállománya Mert gyönyörű tenyészállatok voltak ám, úgy együttesen megérték a másfél milliót'

— Igaz — szól közbe Sziveri Kálmán elnök —, abban az istállóban tenyészanyag volt. Es az egészet megmentette Pista bácsiék gyors beavatkozása- 193-ból 189 még ma is él.

A termelőszövetkezet vezetősége még a tűz napján megjutalmazta az állatok megmentésében résztvevőket. P'ú- lák István tűzrendészeti kitü - tetése az állami tűzoltóság ól érkező erkölcsi elismerés, mely nem csak a mentésben 'és a tűzoltásban közvetlenül résztvevőknek szól, hanem azoknak is, akik Mágocson lelki isme :e- tesen foglalkoztak a tűzrendészeti oktatással. Két héttel a nagy tűz előtt volt Mágocson tűzrendészeti vizsgálat. Eredményeként oda mentek tanulni a komlóiak is. De az igazi tanulságot a tizenheted! kei

tűz szolgáltatta, amikor kiderült, hogv okos, gyors intézkedésekkel még váratlan elemi csapás esetén is nagy értékeiket lehet i——-----'j+ani.

P

ollák István természetesnek tartja, hogy náluk így történt, s talán el sem hiszi, hogy majdnem ugyanabban az időben egy másik termelőszövetkezek éjjeliőre elbújt és csak saját élete megmentésére gondolt amikor istállójukban kiütött a tűz. Így adódott, hogy az istálló, mire az áll ami tűzoltóság közbeléphetett volna, a bekötött állatokkal együtt mindenestől elégett.

— Nálunk kérem ez lehetetlen lett volna. Mi lelkiismeretesen végezzük éjjel is a munkát. Másképp hogyan is venném észre, ha baj van a szövetkezet majorjában? Ma éjjel például folyton széjjel kellett zavarnom a kispulvkákat, mert a hideg miatt összebújtait Ha az. ember úgy hagyná őket megfulladnának, mert ötezer kispulyka is összeszalad ilyenkor egy ólban.

— A Magyar Népköztársaság belügyminisztere, bátor, helytálló magatartásáért Pollák Istvánt a legmagasabb tűzrendészeti kitüntetéssel tüntette ki. A kitüntetés viseléséhez erőt, egészséget, hosszú életet kívánunk!

Alacsony kis ember Pollák István bácsi, de az elismerés okozta büszkeségtől mintha megnőtt volna ezekben a pillanatokban. Mindenesetre fel kell nézni rá. H. M.

Gyovai Tamás igazsága

J/'olt egyszer egy kutyám.

' Ha annak azt mondtam ... Mit mondtam... Nem kellett annak mondani, mert a nézésemből tudta mi a helyzet. Egyszer mikor még az oroszlói iirütelepen voltam, — mert ott is voltam egy évig mikor itt a tsz-ben azt gondolták, nincs szükség rám. De becsületükre legyen mondva, meggondolták a dolgot, s hogy itt a nyáj teljesen szétesett. másik évben visszajöttem —. Szóval leküldték harmad magammal birkáért a Kiskunságba.

— Ott álltunk két teljes napig egy üres hombárban a birkákkal, három mélák ember. s nem tudtunk elindulni. Tn-iratot adtam fel, hogy küldjék azonnal a pulit. Másnap este meg is jött gyors- vasúton egy ládában, s akkor mér indulhattunk. Szegény nem. soká élt. A juhászkutya re"' él alvcn soká. mint a rr a lábai miatt. Kiszá- r- honv míg én kétszáz

kV óméiért teszek meg, addig ő kétezret, hisz örökösen kerít. Háromszor megfordulni mi-ion ez Alföldön. az neki fíáOO kilométer. A kutya lába s' ■— acélból, hát ez a helyzet

y.z a korán őszülésnek indult. de alapjában fiatal selyemszőrű puli, mely olyan meghitten csavarodon vt

imént gazdája lába köré, még nem tudja, hogy ő az utolsó juhászkutyája Gyovai Tamásnak. Csak annyit tud, hogy egyik napról a másikra átminősítették, házőrzővé, s ez nem éppen előléptetés az 5 pályáján, mert juhászkutyának lenni mégis csak kvalifikáltabb dolog. S gyenge vigasz, hogy így akár húsz évet is elélhet, hisz nem kell strapáim a lábait. Idő előtt félreáll'tották, s ez nem természetes dolog, mint ahogy az sem természetes. hogy Gyovai Tamás már kerek három hónapja nem juhász, hanem segédmunkás a nagydobszai tsz építő brigádjában.

Senki ne gondolja, hogy kényszerítették rá. Sőt, a tsz vezetői nagyon korrektül jártak el. amikor az előzmények ellenére többször is felkérték, maradion. De milyen a pásztorember. ha egyszer nem, nem. Mén akkor sem. ha utána megbánja, ha darabokra is tudná törni azt az ócska mal- terkeverőt. mikor eszébe jut, hogy tegnap is egészen véletlenül elment a nyáj mellett, s meglátott három sánta birkát. Az ő idejében nem ismerték Nagydabszán a bű dössánta.Ságot, Akkor határozta el. vagy már előbb, nem is tudja, hogy megírja azt a prémium ügyet a szerkesztőségnek. Nem tóért, bogy visszakönyörögje

magát, ez távol áll tőle. De hadd lássák meg ezek, milyen juhász volt Gyovai Tamás, aki 35 évi pásztorkodás után szégyenszemre a malterkeverő- ziél kötött ki. Csakhogy meglegyen az igazsága.

£ ahogy itt a kis kertes

^ ház verandáján a megsárgult iratai, számadásai között kutat, mintha az érveit keresné. Száraz, csontos kezei, melyekkel valamikor olyan biztosan operálta a birkát, — mert hozzá ritkán járt állatorvos —, bizonytalanul matatnak a papírok között s ez már az alkohol miatt van. Sajnos, az utóbbi időben, mint azt Nagydobszán többen is beszélik, gyakran néz a pohár fenekébe, kérdés a dolgok alakulása, sérelmei vitték idáig vagy az alkohol idézte elő a sérelmeket. Ki tudná kibogozni? Tény, hogy ez a dolog az ivással nem erősíti túlságosan Gyovai Tamás érveit.

A számadásai annál inkább. Elővesz egy papírt, melyet a leszámolása után készített, amin ez áll: elletés után 7400 forint, anyagyapjúnál 3284 forint, kos gyapjúért 33 900 forint, üru gyapjúért 33 165 forint, toklyó gyapjúért 5985 forint, összesen 83 632 forint tiszta jövedelem a tsz-nek. Ezenkívül ami megyei szinten is nagyon szép. 100 anya után — a tervezett 90 darabbal szemben — 122 báránytf nevelt fel, s a nyáj átlagában elérte az 5 kilogrammot nyírózúlyt.

holott • terv csak 4,5 kilogramm volt. Az ö érdeme, hogy a valamikor durva — D és C gyapjúval rendelkező nyáját feljavította AB-re és AA-ra, hogy a. valamikor kevert, keresztezett, vegyes állományt kiszelektálta és törzskönyvezésre alkalmassá tette, hogy az idén is 28 törzskönyvezett tenyészkost vett meg tőlük a vállalat. Ezek egyenként is olyan eredmények, melyekre csak a jó juhászok képesek. S Gyovai Tamás jó juhász, ezt még Kálmán Sándor tsz-elnök is elismeri, pedig vele jópárszor összevitatkozott. hol ez, hol az miatt. Mégis azt mondja, ott volna a helye a nyájnál, de mindamellett ne képzelje magáról, hogy pótolhatatlan.

Ettől függetlenül az a prémium-ügy nem egészen tiszta. A terven felüli szaporulatért 40 prémium bárány járna a juhásznak, de megvonták tőle, mert önként lépett ki — egy hónappal előbb bejelentette — a munkaköréből, s a közgyűlési határozatban áll. hogy aki ezt megteszi, attól meg kell vonni a prémiumot.

— Erről én nem tudtam — mondja Gyovai Tamás —, mert mikor járok én közgyűlésekre? Azt hiszem már évek óta nem voltam. Tavaly is éppen ellettem kinn a hodály- ban a falutól 5 kilométerre, a legnagyobb télben, amikor a zárszámadási közgyűlést tartották. A merenyeiek arra

jöttek lovasszánnal, de siettek, nem vártak meg. Mire bekeveredtem a faluba, éppen vége volt a közgyűlésnek, s így fogalmam sincs, mi került a jegyzőkönyvbe, mi nem, mert senki nem mondta. Azt se tisztázták velem, hogy a prémiumot nem a nyírósúly után kapom, pedig én teljesen abban a hiszemben voltam, csak nyíráskor értesültem, hogy ez nem így van. Azelőtt a tervezéskor is megkérdeztek, hogy s mint, el tudom-e érni ezt meg ezt az eredményt, és így tovább. Utóbb meg be sem hívtak, meg sem. kérdeztek, mintha nem is én felelnék eou eaész ágazatért, mert akárhogy is vesszük, a közvetlen felelősség majdnem 600 birkáról, mégis csak az enyém volt.

A Italában a juhászok kel- lemetlen emberek. Kellemetlenek a tsz-vezetőknek. mert követelőznek, de nem maguk, hanem a. birka számára. Kétségtelen, a birka még ma is legtöbb helyen mostohán kezelt állat, s nem adják meg neki azt, ami jár táplálékban, egyébben. A jó juhásznak pedig ez fáj, s amikor látja, hogy lebecsülik a gondozására bízott állatot, akkor úgy érzi, ezzel őt sem becsülik eléggé. Nem Gyovai Tamás az egyetlen pásztor Baranyában, akinek sérelmei voltak, más dolog, hogy a sérelmek szép szóval jobban orvosolhatók, mint goromba kirohanásokkal. A pásztor egész éven át távol él az emberektől, részben életmódjából fakad, hogy zárkózottabb s nehezebben oldódik fel a közösségben. Súlyosbítja a helyzetet, ha nem is akarják bevonni a közös dolgokba, jogosan érzi kirekesztve magát, s nem tud beletörődni helyzetébe.

Gyovai Tamásnak ambíciói voltak, de ezek az ambíciók egyfajta közönyösségen akadtak el. Nem is olyan régen még nagy terveket melengetett, versenyre akart kelni a tehenészekkel és bebizonyítani, mi ér többet, 150 birka vagy 15 tehén. Amikor a tsz főkönyvelőjéhez fordult, hogy végezzenek önköltség számítást, azt a választ kapta: „Gyovai bácsi, mire jó az magának, attól több lesz a fizetése?” Az talán nem lett volna több, de látni akarta fáradozásának eredményét. Mert az önbecsülés a munkába vetett hit egyik feltétele.

Ősi, de ma már sajnos kihalóban levő szakma a juhászé. S most egyet újra elvesztettünk. Gyovai Tamás innzsá- ga csak féligazság, s köny- nyen támadható, a tsz vezetőké teljes, mert közguűlási jegyzőkönyvek tényei állnak mögötte. Ha azonban a m,szia tények mögé nézünk, láthatjuk, hogy ez az igazság is sántít valamicskét.

Rónaszéki Ferencné