Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

W64. OKTOBER L AlAPiÖ Az új életforma kovácsai MŰSOR-SZÍNHÁZ-MOZI­A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1964, okt. i-i, csütörtöki műsora j a 223,8 m középhullámon: j 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor:! Rádió híradó. Akik műsorainkban szerepelnek. < — Zenés összeállítás, oo: Német nyelvű műsor: Ahol a hordók teremnek. — Báteszéki riport. Kivánsághangverseny. Glossza. Kangszerszólók. '3.30: Magyar nvelvű műsor: Zenélő levelezőlap. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 19.10: Operett-melódiák. 19.25: Nem szerencse, biztonságos munka kell. — Riportösszeállí- tás. 19.40: Dörömbölő Géza és zene­kara látszik. 19.55: Elmondjuk, hogy . . . SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Az ördög < cimborája (este 7 órakor). Jászai- j bérlet. MOZI: J Rövidítések: szv = szélesvásznú. | szi. színes. ) Park: Generális (fél 5. fél 7, < fél 9). Petőfi: Sikoly (fél 5, fél 7, < fél 9). < Kossuth: Generális (5, 7. 9). ; Kossuth Híradó: Magyar híradó, j Peti és a gépkutya. 64 19. sz. < világhíradó. Kibernetika. Mackó-« kaland. (Előadások ll órától 3' óráig folytatólagosan). < Építők: Magánélet (4,6). Mecsek-« alja: Jánosik TI. (szv., szi., 5. 7). j Pécsszabolcs: Sorsdöntő fénykép < (szv., 5, 7). Vasas TI.: Különös j ismertetőjel (7). Mohács: Négy j lány egy udvarban (szv., 6, 8). \ Szigetvár: Ének az esőben (szi.. j 8). Siklós: Nincs többé válás (7). j Áramszünet Áramszünet lesz október 2-án X 7—12 óráig hálózatépítés miatt a) Mező Imre utcában és a Pécs-> bányatelepi úton. Erzsébet-telep- í tői Szamárkútig. — Áramszünet í lesz október 2-án 7—17 óráig há- 5 lózatátépités miatt a Bálics úton! és a Nagyszkókó területén. —> Áramszünet lesz október 2-án > 7—17 óráig kábelszerelés miatt az ( alább behatárolt területen: Bélái u. 13—19., 14—20., Csillag u. 16/1—5 M., 17—31-ig Dugonics U. 19—41., ! 20—40., Endre u. 1—11., 2—22., Er-í zsébet u. 1/1—19., 2/1—22., Felső-) vámház u. 6—74., 11—73., Halász u. í 1—, 2—6., Katalin u. 12—16., Kiss í E. U. 4—46., Major U. 2—12/2., J 3—23., Orsolya u. 25—35 Rlppí { Rónai u. 11—21., 12—20., Rudas < László u. 1—45., 2—38. — Aram-) szünet lesz október 2-án és 3-án) és 5—10-ig 7—17 óráig hálózat át- S építés miatt a Buzsáki és Ka-) rancs utcában. — Áramszünet ( lesz október 2-án 7—16 óráig nagy 5 feszültségű hálózat karbantartása í miatt az alább behatárolt terüle- < ten: Szennyvíztelep építkezés Szi-) getl tanya, Pellérd község északi 5 részében, valamint a Gáztároló- > nái 8—11 óráig. — Áramszünet i lesz október 1-én 7—16 óráig nagy- ) feszültségű hálózat karbantartása ( miatt az alább behatárolt terüle- s ten: Nagyszkókó, Bálics u., Arany) hegy. Csibekeltető, Damjanich u. < 34—36., Édesanyák útja 2—8., 14—s 17., Nyár u. 6—8., 17-, Rodostó u. > 1„ valamint a Szülészeti klinika ( területén, (xi < Pardon, mi a hobbyja? Ha falusi népművelésről esik szó, népi táncosok és színjátszó csoportok jelennek meg képzeletünkben, esetleg egy „előadó”, aki délután ér­kezik, és miután annak az öt-tíz embernek felolvasta dolgozatát, sietve visszautazik a városba. A falusi népmű­velés azonban nem lehet azo­nos az alkalmi színpadokon izzadó népi táncosokkal, és nem érhet véget a heti két filmvetítéssel sem, melyeket többnyire a hideg-rideg kul- túrházakban tartanak. A nép­művelés aligha szűkíthető le néhány ismeretterjesztő elő­adásra vagy tanfolyamra. A falusi népművelésnek igazság szerint egy emberi életforma kialakításává kell válni, s ilyen értelemben nem is lehet külön, kiemelve népművelés­ről beszélni. Bánfán Ezért nem komorodtam el, amikor a bánfai új kultúrház előcsarnokába beléptem. Szép kis kultúrház, különösen az utcáról szemlélve ..; Az elő­csarnokban ételszag terjen­gett, s megállásra késztetett azonnal. Az illat a mozigép­házból áradt áthatóan .;; Hát igen .;: A ruhatárban lepe- dőnyi sodrot tészta hevert va­lami asztalfélén, a gépházban pedig Győrfi Józsefné tevé­kenykedett — Mit főz, néném? — Krumplilevest és túrós tésztát A napközis gyerekek ebéd­jéről volt szó. A túrós tésztá­nak be kellett költöznie a kul- túrházba, mert m A szülők a termelőszövetkezetben dolgoz­nak, és a gyerekek addig egy fehérköpenyes óvónő kísére­tében sétálgatnak, játszanak. A gyerekeknek persze enni is kell, így aztán Győrfi néni berendezte a gépházban a konyháját Bepillantottam a lábasok és a sok hasznos konyhai felsze­relés közé és elbizonytala­nodtam: — És ha jön a mozi, hon­nan vetítenek? — Hát innen — mondta Győrfi néni, s az edények kö­zött egy kis polcra mutatott. A gépházban berendezett konyha nem éppen szívderítő látvány, de ha arra gondo­lunk, hogy régen a falusi szü­lők vitték magukkal a gyere­keket is a mezőre, akár haj­nal volt, akár késő este — vagy felügyelet nélkül otthon hagyták őket és hatéves ko­rukig az árokparton nevel­kedtek, akkor ez a gépházas- ügy feltétlenül haladást je­lent A baj azonban ott kezdődik, hogy az új kultúrházak rosz- szul tervezettek, elavultak, nagyságukban és beosztásuk­ban tíz évvel ezelőtti kultúr­politikát tükröznek, figye­lembe sem veszik a népmű­velés korszerű feladatait. így aztán a bánfai kultűrházban a gépházon kívül mindössze két helyiség van. Egy nagy­terem, ahol már azért sem jöhetnek össze esténként a fiatalok, mert rideg, befűthe- tetlen, és egy kis szoba, amely pártiroda egyben, könyvtár és az óvónő irodája Ilyen kö­rülmények között klubéletről, társaséletről, beszélgetésekről, vitaestekről, szakkörökről, kö­zösen eltöltött barátságos fa­lusi estékről szó sem lehet. Katád fán A helyzet semmivel sem jobb Katádfán, ahol színját­szani csak a pajtában lehet és klubéletet élni a magtár­ral szomszédos kis szobában ' agy a körzeti jelleggel mű­ködő rózsafai kultűrházban, ahol ugyan a nagyterem mel­let van három egészen kicsi helyiség is, de egyikben párt- iroda van, a másikban könyv­tár. a harmadikban pedig tv. A napközi egyébként itt is a .kultűrházban „lakik”, s ké­nyelemről szó sem lehet. Rá­cod fa-puszta pedig mindhá­romnál reménytelenebb. A művelődésügy irányítói már régen rájöttek arra, hogy „csak úgy beleszínjátszani a nagyvilágba” semmit sem ér. s ha egy-két helyen előadják a „Piros bugyellárist”, az em­berek tudata, életformája, igé­nye attól semmit sem válto­zik. Falura még mindig misz­szionáriusok kellenek, jó tsz­elnökök, jó tanácsi vezetők, hivatástudattal telített peda­gógusok és valaki, aki odaáll az emberek mellé, ha befejez­ték a munkát és mosolyogva bekalauzolja őket a kultúr- házba, könyvet ad a kezük­be, és megmondja, hogy mi­lyen szőnyeget vegyenek a szobába, és segíti az embere­ket az új életforma kialakí­tásában. Rózsafán Rózsafán a termelőszövet­kezet alkalmazott egy ilyen embert... A körülmények le­hetővé tették, mert Háttá Jó­zsef tsz-elnök és a tagság többsége hitt abban, hogy szükségük van egy ilyen em­berre, s a Rózsafa központtal működő termelőszövetkezet erős gazdasági egység. így az­tán Ujkéry Csaba kultúrott- hon-igazgató 1963. szeptember 1-én megkezdte rózsafai mű­ködését. Mihez kezdhet egy kultúr- otthon-igazgató négy egymás­tól elég messze eső faluban? — Tele voltam tettvággyal, tervekkel — mondta Ujkéry Csaba — és sietve munkához láttam. Nem számoltam azon­ban az emberekkel. Ami a diákok között ment, itt nem ment.;. Nagyon nehéz volt megmozdítani az elfáradt em­bereket. Szerencsére a KISZ- titkár, Király Lajos a segítsé­gemre sietett, s közös erővel valamit azért elértünk. Szep­tembertől januárig nyolc ren­dezvényem volt, köztük író­olvasó találkozó is, ami iga­zán jól sikerült. Most már mu­tatkozik valami eredmény, a KISZ-élet is fellendült, az emberek elég sokat olvasnak. A falunak 600 lakója van, s ebből 200 rendszeres olvasója a könyvtárnak. A Steinmetz Miklós kulturális szemlén bronz oklevelet nyertünk, — egyik énekesünk: Bandic Er­zsébet és a bánfai Petrovics József, aki ugyancsak énekes, egyéni díjat nyert A katád- faiak bemutatták a „Kőszívű ember fiai”-t és Bánfán is si­került összehozni egy vidám műsort;; j Az ismeretterjesztő előadások azonban nem men­tek, Rózsafán a tsz-akadémia előadásán mindössze egy em­ber jelent meg. e— Hány ember vett tevé­kenyen részt a kulturális élet­ben? — Rózsafán 16, Bánfán 20 —25, Katádfán 100. Katádfan, abban az egyetlen csúnya kis helyiségben Soós János iskola- igazgató és Góbi Pap János tsz-tag vezetésével kitűnő klubélet folyik. Tv-t néznek vitákat rendeznek, vasárnap délelőtt gyermekfoglalkozáso­kat tartanak. — Hogyan és hányszor tud eljutni Rózsafáról a környező falvakba? — Gyalog biciklin. télen sílécen. Ahol valamit rende­zünk éppen, oda minden este átmegyek. Az emberekben sok lelkesedés van, de a körülmé­nyek sajnos nem a legjobbak. Összhang és perspehtíra A körzeti kultúrotthon-igaz- gató tehát elég sokat tehet, ha fiatal és energikus, tény­leg bevezetheti az embereket a kultúrházba, s összefoghat­ja három-négy falu szellemi életét. A kezdeményezés vi­tathatatlanul jó és követen­dő, de ez még csak kezdemé­nyezés, megoldott ügyről nem lehet beszélni, a kultúrotthon- igazgatónak kellene legalább egy motorkerékpár, hogy sor­ba járhassa a falvait, bár az útnélküli Ranódfára így sem lehet eljutni. A kultúrott­honokat és klubokat széppé és otthonossá kell tenni, mert a meglévő épületek hodálysze- rűek, ridegek, nem vonzanak, hanem taszítanak. Az emberi életforma kialakításának pe­dig alapvető kritériuma a szép, célszerű, barátságos épü­let. A falusi népművelési munkát perspektíváiban is meg kellene tervezni és össz­hangba hozni az adott gazdar sági egység követelményeivel és hatásaival, akkor talán Bánfán sem kellene a gép­házban levest főzni és a ru­határban tésztát szárítani. Bertha Bulcsu Közlemény Tv-Amat6rök Klubja Indul okt. 1-én, csütörtökön du. 5 órakor Pécs város Művelődési Házában (Déryné u. 18.). A klubba szere­tettel várjuk mindazokat, akik műszaki-technikai ismereteiket a tv-vel kapcsolatban fejleszteni kí­vánják. Jelentkezés a Műv. Ház- irodájában. (x) 4. SCiróSyi passzió MESEORAN Az ü-alafcű asztalt sok fe­hérköpenyes diáklány üli kö­rük Középen Budán Ferenc- né, a Köztársaság téri óvoda vezető óvónője. Óra van, igaz kicsit különös a téma: meséket elemeznek és a me­gélés módszereiről vitáznak. A lányok sorban elmondják a választott mese címét, meg­határozzák a mesélés módsze­rét, célját, bemutatják a szemléltető eszközöket. Tün­dérmesék, népmesék váltják egymást. Azután az óvónő egy szőke kislányra mutat: — Ma te vezeted a foglal­kozást, azt hiszem jó lesz a meséd és a szemléltető kép is megfelel. A többiek felszabadultan özönlenek a folyosóra, mára megúszták a „felelést”, Ung­vári Marika a soros. Bemegyünk az I. osztályo­sok tantermébe, a fehér kö­penyes „nénik” a fal körül állnak jegyzetfüzettel a kéz­ben. A gyerekeket először jobban érdekli a sok láto­gató, mint Marika meséje, de azután egyre jobban leköti őket a körbevitt képpel, a kedves, gyakorlott beszélge­téssel. Óra után aztán elbe­szélgettünk Marikával. — Nem vagyok megeléged­ve az órámmal. Nagyon gyor­san és halkan mondtam a mesét. Annyi mindent szeret­tem volna még elmondani a gyerekeknek, de az izgalom­tól alig tudtam beszélni. — Minek szólt ez az izga­lom, a kicsiknek, akiknek elő­ször meséltél, vagy az zavart, hogy osztályzatot kaptál? — Mind a kettő zavaró volt, a nyári gyakorlaton is elő­fordult, hogy hirtelen me- I dába*. sélni kellett, de as egészen más volt, mert akkor kezem­ben volt a könyv. — Ezt a mesét kívülről megtanultad? — Igen, rövid és könnyű kis mese, először arra gon­doltam, hogy a Békakirályt fogom elmesélni, de az na­gyon hosszú és nem tudtam volna jó szemléltető képet csinálni hozzá. Nyáron ez nem okozott problémát, mert az óvodában nagyon sok jó szemléltető eszköz volt. — Képesítő után is óvodá­ban szeretnél dolgozni? — Nem, sokkal jobb len­ne, ha nevelőotthonba kerül­nék. A Janus Pannonius gimná­zium gyermekfelügyelő szak­középiskolai osztályának ta­nulói az elmúlt évben óvo­dákban gyakoroltak, idén már az iskolák alsó tagozatában is tartanak foglalkozásokat. — Eddig mindig azt mond­ták, hogy „kis óvónéni”, most már „kis tanítónénik” is le­szünk, — mondja Zákányi Jutka. — S mik lesztek tulajdon­képpen? — Gyermekfelügyelők, én például Siófokon, óvodában fogok dolgozni. — Hogyan jutott eszedbe, hogy Balatonszabadiból Pécs­re jöjj továbbtanulni, ebbe a szakközépiskolai osztályba? — Mindenképpen Pécsre jöttem volna, de hogy ebbe az osztályba kerültem, az csak véletlen volt. Most már na­gyon örülök neki, mert min­dig óvónő vagy tanítónő sze­rettem volna lenni. Nagyon szeretem a gyerekeket, s ott­j hon is sokat voltam az óvo­Tavaly a lányok legnagyobb < része még nem volt tisztában ! azzal, hogy mit fog kezdeni ] érettségi után. Ma szinte min- ; denki tudja, mi a célja. A < többség nevelőotthonba sze- < retne kerülni, vagy óvónő- < képzőben tovább tanulni. | Gyermek- és ifjúsági iroda­lommal foglalkoznak, gyér-; meklélektant, általános- és < szaknevelést tanulnak. Heti ] két napon gyakorolnak nap- ] közikben, óvodákban és nya­ranta négyhetes gyakorlaton < vesznek részt. A szakközépiskolai anyag J más, sok tekintetben nehe- j zebb a gimnáziumi anyagnál; és olyan nehézségekkel is szá- - molni kell, hogy például nin- < csenek megfelelő tankönyveik < és nehezen szervezhetők meg j a gyakorlati foglalkozások az j osztály nagy létszáma miatt.! De az eredmények, amiket! egy év alatt elértek, azt mu- J tátják, hogy megéri a fárad- j ságot és a sok munkát, ez az > egész országban egyedülálló < kísérlet: a gyermekfelügyelő ( szakközépiskolai osztály meg­nyitása. Vajda Agnes Dr. Lissák Kálmán suth-díjas professzor gozószobájában ritka díszítik a mennyezetig érő könyvállványokat. Csupa régiségek. Az egyikről Na­poleon színes mellképe néz le ránk, a másik pedig bronzból készült ember- alakra van felszerelve. Van itt nehézkes ingaóra is, ke­cses alabástrom oszlopokkal és festmény, mely tenger­parti kastélyt ábrázol. A kastélyba valódi órát épí­tettek be, amely ma is jár. A professzor szerint va­lamikor olyan drágák vol­tak az órák, hogy csak a ki­rályok hódolhattak ennek a szenvedélynek. Ezért mond­ják, hogy az óragyűjtés ki­rályi passzió volt. — És ön mióta gyűjti az órákat? — kérdem tőle, mi­után leülünk a kényelmes karosszékbe. Dr. Lissák Kálmán hát- rasimítja ősz haját, és egy rövid történettel válaszol: — A múlt század máso­dik felében Bowditeh pro­fesszor, a bostoni Harward egyetem tanára közönséges ingaórából olyan elektromos időjelzőt szerkesztett, ame­lyet még a szív- és izom­működés regisztrálásánál is használni tudtak. Az 1930- as évek végén magam is a Harward egyetemen tanul­tam és láttam az említett időjelzőt is. Nagyon meg­tetszett és elhatároztam, hogy ha hazatérek, én is készítek egyet. Elnyomja a cigarettáját: — Így is történt. Megcsi­náltam az időjelzőt, s mire elkészültem vele, annyira érdekelni kezdett a dolog, hogy magam is órabaráttá váltam. És nemcsak az óra szerkezete érdekelt, hanem a kultúrtörténeti része is. Több ilyen könyvet vásá­roltam, s remekül elszóra­koztam velük. Izgalmas ol­vasmányok voltak, hiszen az óra meg az emberi élet elválaszthatatlanok. Azt hi­szem, nem kel! különöseb­ben hangsúlyoznom, hogy mit jelentett a pontos idő­mérés az ókori folyammenti kultúrák életében, vagy az újkor hajnalán, a nagy fel­fedezések idején... Dallamos óraütés szakítja félbe a beszélgetést. Dél­után fél öt van. A kellemes hangot valóságos órakórus követi. Minden csupa zene. — Hány évesek az órák? — kérdem a professzortól. — A legidősebb körülbe­lül háromszáz, a legfiata­labb pedig száz egynéhány. Tekintve, hogy a későbbiek már manufaktúrában ké­szültek, azok kevésbé érde­kesék számomra. — Minden régi óra jár? — Nem Kár lenne feles­legesen koptatni az értékes szerkezeteket. Tény viszont, hogy az órákat járható ál­lapotba hozom. Úgy is mondhatnám, hogy nincs nagyobb élveziet számomra, mint amikor egy öreg, sokat használt óra járni kezd a kezem alatt. Amikor beléptem dr. Lis­sák professzorhoz, azt hit­tem, hogy óragyűj tővel ta­lálkozom. Most már látom, hogy sokkal helyesebb lesz órabarátnak nevezni őt, hi­szen az óragyűjtő nem szo­kott órákat javítani, nem olvas róluk szakirodalmat, és ami nagyon fontos: nem biztos, hogy külföldi útjr.in időt fecsérel rá. Dr. Lissák professzort viszont bárme­lyik országba szólítja a kö­telesség, mindig szaki*: egy kis időt arra, hogy körül­nézzen a régi órák között, legyenek azok a British Mú­zeumban, vagy éppen Kí­nában. Kínába a napokban utazik el, előadás-sorozatot tartani. De térjünk vissza az órajavításra. — Az órajavításra nyil­ván csak a napi munkán kívül kerül sor — mondom a professzornak. — Nem fárasztó akkor az ön szá­mára? — Inkább pihentető! — válaszolja. — Nemcsak a javítás, a puszta ketyegés is megnyugtat. Ha feljövök a laboratóriumból a dolgozó- szobába, s beülök a ked­venc karosszékembe, kife­jezetten megnyugtató az órák ketyegő hangja. Lissák professzor íróasz­talán békagyűjtemény ra­gadja meg az ember figyel­mét. Igen sok porcelánbéka van ott, a legkülönbözőbb színekben és nagyságban. — Ennek is Bostonig nyúlik vissza a története — mondja. — Mivel mindig békával kísérleteztünk, egyik diáktársam csupa tré­fából vett egyet porcelánból és odaadta ajándékba. Á többi már az én szerzemé­nyem ... Dr. Lissák Kálmán befe­jezésül beinvitál a lakásába. Magas, mahagónifa-állvá- nyon lévő, cifra órát mutat XVI. Lajos korából, aztán Mária Terézia idei osztrák órára hívja fel a figyelme­met. Látok faszerkezetű in­gaórát is (gazdag paraszté lehetett), majd megint e$y különös festmény követke­zik. Térdnadrágos fiúcská" ábrázol, kutyával, s fölöttük az elmaradhatatlan órává!. A professzor meghúz egv zsinórt, és a kép háta mö­gül felcsendül Erkel Hu­nyadi Lászlójának egyik áriája. Magyar László Példa nélkül álló vadászesemény a Mecsekben Különös zsákmányt ejtett a Mecsekben Balatonyi Dezső pé­csi vadász. A hetve- helyi erdészet terüle­tén egy erős szarvas­tehenet lőtt le és amikor a helyszínen felbontották, szép, kifejlett borjút talál­tak benne. A szarva­sok párzásának ide­je — mint ismeretes — szeptemberben van az ún. szarvasbőgés idején és ennek meg­felelően a kicsinyek május—júniusban látnak napvilágot. A hetvehelyi szarvaste­hén éppen azért ke­rült puskavégre, mert nem láttak mellette borjút, s így meddő­nek vélték. A Mecse­ki Erdőgazdaság szakértője, Somogyi Zoltán fővadász meg­vizsgálta a kicsiny állatot és megállapí­totta. hogy annak ok tóberben — tehát mintegy fél évvel a rendes idő után — kellett volna meg­születnie. őszi szarvasbor.iú- ról nem tudnak a vadászkrónikák vagy is példa nélkül álló nénynek számít ez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents