Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

UM. OKTÓBER 28. ISjUMLŐ] Hová mentek, miért mentek? Több mini ezrem hagyták el az idén a Baranya megyei Építőipari Vállalatát — Miért hagyta ott » régi »unkahelyét? Vállrándítás. Enyhe mosoly. — Hány bejegyzés van a nunkakönyvében ? — Három. Vem sok az ilyen fiata­— A haveromnak tizennégy 'an, pedig nem sokkal idő- ebb nálam. Ez a beszélgetés Szigetvár egyik igen sáros utcájában, az Ilona utca 16. számú ház előtt zajlott le köztem és a húsz éves Andok László festő és mázoló szakmunkás között. O egy volt a sok közül. Azért a sok közül, mert csupán a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál több mint ezer ember „mozog” évente. Itt a statisztika: 1963-ban 1964. I—IX. hó Belép ett 1319 1057 Kilépett 1566 1014 Ebből önk. 468 428 Tehát az idei ki- és belé- lés valószínű még nagyobb 2 SZ, mint a tavalyi, sőt az nkényes kilépők száma már- 3 megközelíti azt. Miért mén­ek, hová mennek, merre nennek? „Tömegiszonyom van..." Csiga Lajos kőműves a Pé- si Tatarozó Vállalatnál he­lyezkedett el. A Sallai utca 4-es számú ház udvarán dol- ozik, habarcsot kavargat. kezdem a szokványos kérdés­ei: — Miért hagyta ott? — Tömegiszonyom van, — legbetegszem a nagylétszá- vú munkahelyeken. Egyéb­ént semmi panaszom a Ma­isokra. Gyakran betegesked­ői, az orvos kiírt három- árom napra, de én nem akar- im, hogy a brigád helyettem : törje magát. Kértem, hogy djanak könnyebb munkát, de em ment.;: — Itt is dolgozni kell. — Itt elmondtam a problé- láim. Tatarozok egyedül. így eretek dolgozni. Nehogy azt iggye, az órabér miatt, — gyanis itt órabérben fizet­ik. Éppen harminchat éve jgyok a szakmában, csak ás így. A munkát mindig :erettem, látja, hogy most is sverem a yialtert, pedig a /ereknek kellene. De néz- :m? Álljak? — Mennyit keresett a régi ily én? — Nyolc forintos besorolá- ■m volt. Itt is nyolcat ad- ik. — Mit szóltak a munka­íny véhez? — Azt mondták, ilyen szép inyvet még nem is láttak. — önkényes bejegyzés volt >nne. — Az igaz. uram. de húsz ■ alatt ha kettő bejegyzést ,lál benne, akkor sokat mon- >k. Tíz évig voltam a Ma­isoknál, nem szeretek ván- irolni, még a régi világban kitartottam öt-hat évetegy- ;y mesternél. civakodtunk. Éppen egyik tár­sammal kiabált, amikor mondtam neki, hogy beszéljen rendesen. Szó szót követett, mondtam, hogy összeszedem a szerszámaimat és megyek. Mentem is. — A felvételnél nem volt probléma a könyv miatt? — Nem, azonnal felvettek. Itt mint tag dolgozom, nem érdekes a munkakönyvi be­jegyzés. — Én azt mondtam a fel­vételnél, ha megbecsülést ka­pok, akár a nyugdíjazásomig. „Mégis csak itthon vagyok..." Döme Gyula Kémesen la­kik özvegy édesanyjával. A múlt év elején lett szakmun­kás. Az 506-os tamilóintézet- ben végzett, majd a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál helyezkedett eL Vékony, sá­padt arcú fiú, mondja is, hogy majd egy évig beteges­kedett. — Hogy miért léptem kf? Közelebbi munkahely, mégis­csak itthon vagyok minden este. — Jövedelme? — A régi helyen öt forint körül volt az órabérem, bár teljesítménybérben fizettek. Itt is kapok annyit, talán még többet is. A múlt hóra 1700-at kaptam, pedig volt né­hány nap kiesésem is. A brigádvezetője, Kapitány János — aki valamikor a vajszlói ktsz műszaki vezető­je volt —, a fiú védelmére kel az anyagi lehetőségeket illetően és elmondja, hogy a háztáji, amit a tsz ad. igen sokat jelent. Eddig ő is ügy vásárolta - a hízót, most maga hizlal; ÉJSZAKA IS MOSSÁK AZ UTCÁT — S itt nincsen norma se — mondja a fiú —, ha pedig I egy-két napot nem tudok be- j menni, akkor nincs bumli. — Szóval nem bánta meg? ! — Nem. Folytatjuk a beszélgetést j Szigetváron, az Ilona utca 16- j os számú ház előtt. Andok J László mondja: — Nem találtam meg a szá­mításomat a pécsi vállalatnál. — Miért? A fizetés miatt’ — Igen. Ezerhatot keres­tem. Az kevés, pláne Pécsett. — Most hol dolgozik? — Sehol. Még nem sikerült. Talán a konzervgyárban fel­vesznek. — Ott se fog többet ke­resni. — De itthon vagyok. Nézzük a latyakos utcát, * Laci elmondja szép lassan húsz évének történetét is. Még hétéves se volt, amikor az édesanyja meghalt, az apja pedig elment Pestre, őt az egyik nagynéniénél hagyta; Az nevelgette 14 éve« koráig, amikor a nagynéni is meghalt, következett a másik nagynéni; Ma is annál él, s keresetéből nyolcszázat ad az idős, egye­dülálló asszonynak. Hogy meg­találta-e helyét az életben? Ezt talán még 6 maga sem tudja. — Mi lesz, ha nem veszik fel a konzervgyárban? — Visszamegyek Pécsre, A négy ember közül talán csak a kémesi Döme Gyula kilépése indokolt. Beteges fiú, özvegy anyja egyedül van, ta­lán jobb is, hogy hazament falujába, hamarabb megerő­södik és rendbejön minden­féle vonatkozásban. De sem Csiga Lajos, sem Tombor Fe­renc kőművesnek nem kellett volna elhagynia a régi mun­kahelyét, ha közös nevezőre jutnak feletteseikkel. A fiatal szigetvári Andok László hely­zete valamelyest elüt a töb­biekétől. Neki talán nem is csak munkahelyre lenne szük­sége, hanem valamivel több­re: apai hangú mesterekre, s barátokra, akik segíteni tud­nák a ma még ingadozó, az életben nehezen eligazodó fia­talembert. A Pécsi Köztisztasági Vállalat öntözőautói éjszakai is járják az utcákat és lemossák az aszfaltra rakódott szemetet. Riporterünk a Kosuth Lajos utcában kapta lencsére a két gépkocsit. Gaztfagti István Év végére elkészül a kökényi sertésfiaztató A kökényi termelőszövet­kezetben egy harminc férő­helyes »ertésfiaztatót építe­nek a Pécsi járási Építő Ktsz dolgozói. Eredeti ter­vek szerint csak a jövő esz­tendőben készült volna el a szövetkezet sertésfiaztató ja, de mégsem kell tavaszig várni, előbb is készen lesz. A ktsz vezetői — számsze- rint 32-en — szombaton dél­után és vasárnap délelőtt meglepték a szövetkezetét és társadalmi munkában el­végezték az építmény föld­munkáinak egy részét és mintegy 200 négyzetméter betonozást készítettek el, s így lehetővé tették, hogy ebben az esztendőben befe­jezhessék a fíaztató teljes felépítését „Összkomfortos“ legelő A szentlőrinci Úttörő Ter­melőszövetkezet kacsótai üzemegységében ez év tava­szán 150 holdas mintalegelőt létesítettek, ahol a termelőszö­vetkezet gümőkormentes te­hénállományt akar kialakítani. Ez az összefüggő nagy legelő öntözés nélkül is bőséges fű­termést ad. A fűállomány összetétele igen jó, ezért nem szükséges felülvetni. Mivel er­dő mellett fekszik, a fák meg­védik az uralkodó szelektől. A legelő egyik sarkában hozzák létre a szarvasmarha telepet. Az első istálló egy ötven férőhelyes borjúnevelő már az idén elkészül. A követ­kező két. épületet jövőre kez­dik meg, mindkettő 100 férő­helyes növendékmarha-istál ló lesz. Az istáuoá közül az egyik szabadtartásos, ami azt jelen­ti, hogy az egyébként zárt is­tállóban az állatok szabadon járkálhatnak, sőt mivel kará­mot is építenek az istállóhoz, néhány órára a leghidegebb időben is kimehetnek a levc­istáliót is létesítenek, ahol a termelőszövetkezet negatív tehénállományát helyezik el. A termelőszövetkezet Kacso- tán a megye legjobb legelőjét szándékozza létrehozni. A fü- hozam fokozása végett nagy műtrágya adagokat alkalmaz­nak: most ősszel másfél mázsa szuperfoszfátot és egy mázsa k-lisót szórtak ki holdanként és ezt tavasszal még két mázsa pétisóval megtetézik. A legelőt tíz méter erdősáv­val veszik körül — ez tovább csökkenti a szél hatását. Az erdősáv helyét már kijelölték és megkezdték a telepítés elő­készítését. amire majd tavasz- sz. kerül sor. A legelő köze­pén úgynevezett terelőutat hagynak, amelynek két olda­lán ugyancsak több fasorból álló sávot ültetnek. r*-.ql A legelőt hat szakaszra 06zt- ják fel, egy-egy szakaszban villanypásztor őrzi majd az állatókat Az istállóból kijövő állatok a terelőúton jutnak el a hat legelőszakasz egyikébe, Zöldkereszt az Ormánságban „Annyit fizettek, mint a tanulóimnak..." Tombor Ferenc ugyancsak; iműves szakmunkás, ő a Pé- j i járási Építő Ktsz-nél dől- < zik. A Susogó vendéglő I att építenek egy társasházat. | : épület tetején húzzák a; lat társával. — Körülbelül hét évet dől- ! 7*am az állami vállalatnál.! dában a garanciális mun-\ kát végeztem. Az órabéremj oc forint volt. Többször1 rtem, hogy emeljenek, de m adtak egy fillért sem.; cik a kezem alatt szabadul- í. többet kerestek, mint én. ésyelltem előttük kibontani borítékomat. — S itt? — Azonnal megadták a ki-! ícet? — Miért önkényesen lépett j > — Másképp úgyse lehetett! ina. Az építésvezetővel is! * i lecseki Szénbányászati Tröszt Ö' D ALATTI MUNKÁRA olgozókat keres 18—40 vés korig. Teljesítmény- 4 re vés. nős családfenntar- 6 dolgozók évi 40 q sze- p* i^onn-k inevenesen. Ki- űn* svából elhelyezés, ha­i ino Ft-ért. naoi három- vori étkezés 6.60 Ft-ért. piontijozni lehet Pécsett a röszt munkaügyi osztályán Pécs. Déryné u. 4.) vagy Komlón, Zóbák-üaemnél. Baranya volt az első me­gye ebben az országban, ahol minden íalucsoport, orvos-körzet kapott zöldke­resztes tanácsadó házat — már a harmincas évek de­rekán. Az Ormánsághoz tar­tozó Kémesen is van egy. Bizonyos Döme nevezetű tsz-tag iránt érdeklődtünk, amikor a tanácsadó ablaká­ból felvilágosítást adott egy mosolygó, kedves arcú asz- szony. Fehér köpenyben volt és az október végi hű­vös időben is mind a két ablakszámyat kitárta a ta­nácsadó várakozóhelyiségé­ben, ahová a körzet csecse­mőit viszik a kismamák. Így kerültem a zöldkeresz­tes tanácsadó helyiségbe. A tanácsadó igazán jól van felszerelve. Megvan itt minden, ami vizsgálathoz, gyógyításhoz szükséges. Bíró Jánosné — így hívják a körzeti védőnőt — pontos számot tud adni mind a ti­zenegy község állapotáról. Ennyi falut jár be rendsze­resen, kerékpáron, meg gya­logosan. — Néha 26 kilométert is kerékpározok, mert Majláth puszta például 16 kilomé­terre van ide és havonta kétszer látogatom a falu­kat. Egyszer csak úgy egye­dül, amikor megnézem őket, másodszor az orvossal és tanácsadást tartunk. Mindezt nyolc és fél éve végzi végtelen türelemmel és hozzáértéssel. Azelőtt Jászapátiban élt, más nép. másféle emberek között. Ott „mindennapos” volt a gyermek. — Az alföldi családok­nál nem ritka a négy-hat- nyolc gyerek. Itt Kémesen és a környéken is az Al­földről ide települt csalá­dok vezetnek. Tasiéknál például tíz gyerek is van, de másutt is látogatok hat­nyolc gyerekes családot. — És a helybeliek, ae ormánsági őslakók? — Ott már kevesebb a gyerek, de mégis több már, mint azelőtt volt. Kettő­három mindenütt van, ez általános lett ae utóbbi években. — Mindenütt? Kétkedésemre elmondja, hogy van még egyke, de ez nem jellemző. Inkább az értelmiségi családoknál mu­tatkozik, a jobbmódú pa­rasztoknál jelentkezik ma­napság az egyke. Vagyis jobb megélhetés, kevesebb gyerek. — Bizony, sajnos az a helyzet, hogy éppen ott ta­lálunk sok gyereket, ahol nehezebb a megélhetés, pél­dául a pásztor családoknál. Míg a kedvező anyagi kö­rülmények között élők vár­nak .; . — Miért? — Talán saját kényelem­szeretetből. Ormánság híres vofflt a fcu- ruzslásról. Ha két öregasz- szony összejött a düledező kerítés tövében, mindjárt átadták egymásnak a gyó­gyítások legújabb szörzemé- nyeit: Három szöm cukrot, három girözd fokhagymát és egy darab szurkot kell be­kötni a kisgyermök kendő­jébe. S&mmt úgy meg nem őrzi a toisgyenmököt a ron- tástul, mint a fokhajma. — Hát a fokhajma helyett most odajár dr. Horváth Mihály, a siklósi kórház gyermekszakorvosa, dr. Zábó Zoltán nőgyógyász, dr. Sánta László körzeti orvos, és ott van közöttük állandóan Bíró Jánosné védőnő. — Hány asszony szült kórházban? — Először talán hány gyermek született, jó? Tavaly a tizenegy falu­ban 69 gyermek született, az idén eddig ötvenöt. Fa­lunként öt-hat gyerek. A statisztálta itt nagyon fon­tos. Az Ormánságban re­kord volt harminc évvel ez­előtt, ha egy esztendőben három gyerek született va­lamelyik faluban. Most a duplája. Hogy mégis fenn­tartották magukat, azt a bevándorlásnak köszönhet­ték. Sok legény vőnek jött a faluba. — Az asszonyok — he­ves kivétellel — kórházban szülnek. Akit már nem tud­nak bevinni szülés előtt, azt utána küldjük kórházba, de esak eset volt, hogy a kis­mama szülés után is oda­haza maradt. — Milyen fejlettek a cse­csemők? ; — A súlyukra gondol? Erről is van pontos sta­tisztikám. Harminc gyerek közül csak egy volt két ki­lón aluli, viszont nyolc meghaladta a három Miót. nyolc pedig elérte a négy Siót is születéskor Kora- biülésünk az ekő léiév ben irrf« L a*1»1 egész nap tartózkodnak. ITntén Sl f^iJ2?12h£íti Érdekei módon oldják meg az szmtén száz férőhelyes tehen- itatágt is A legelön végig víz. vezetéket fektetnek le, és min­den szakaszban lesz egy víz­csap. Az itatást egyetlen vá­lyúval oldják meg oly módon, hogy egy úgynevezett szántaip- ra szerelt vályút mindig abba a szakaszba vontatnak, ahol az állatok tartózkodnak. Az állat­gondozónak kevés munkája lesz, csak megnyitja a csapot és a tehenek máris friss víz­hez jutnak. A villanypásztort úgy állítják fel, hogy azon be­lül legyen a vályú és a fasor is, így sem az ivás, sem a de­lelés miatt nem kell messze menniök a jószágoknak, min­dent megtalálnak egy-egy sza­kaszon belül. Ezzel az új módszerrel mun­kaerőt is megtakarít a terme­lőszövetkezet. Reggeltől estig ugyanis, amíg az állatok a le­gelőn vannak, egy ember vi­gyáz rájuk, aki a csapot kezeli. A naposszolgálat bevezetésé­vel elérik azt, hogy a tehené­szek csak reggel és este lesz­nek elfoglalva. Természetesen ilyen módon csökken a tej ön­költsége is. csak három volt a tizenegy községben. — Csecsemőhalandóság? — Csökken. Négy éve 5,1 százalék, 1961-ben 4,3 szá­zalék, 1962-ben 1,8 százalék és tavaly 2,8 százalék volt. És azután is, — a szülést követő években nagyobb gonddal foglalkoznak már a gyerekkel. Az oltásokra száz százalékban elhozzák a kicsiket; — Babona? Mosolyog, számúra ez fur­csák kérdés. — Több mint nyolc éve vagyok itt, de nem talál­koztam vele. Ha valaki be­teg, legyen gyerek vagy fel­nőtt, elviszik az orvoshoz. Hallani már hallottam, hogy ha valaki megvágta az uj­ját, legjobb szer rá a fal- vakarék, de hasonló babo­nás, kuruzslós módszert sehol nem láttam ... S ahogy kilépek a zöld­keresztes tanácsadó helyiség kapuján, gyerekhad csörtet el mellettem és apró sár­morzsákat fröccsent fürge lábuk a nadrágomra, de se­baj! Egészséges kacagásuk, hangos zsivajuk megnyug­tató. Az Ormánság kitárul­kozott az ország előtt az utóbbi években. Csak büsz­ke lehet arra, hogy mosta­nában — szombatonként — száztortás lagzikat rendez­nek Sellye környékén. Most már az Ormánság­nak nemcsak kincse, ha­nem biztató jövője is lett a gyermek ... Gáldonyi Béla Tízezer szál nemesített krizantém A pécsudvardi „Arany­kalász” Termelőszövetkezet virágkertészetében nemesí­tett krizántémokat nevelnek. A virágokat végig üveg alatt tartották, úgyhogy sem a korábbi jégeső, sem az elmúlt napok nagy eső­zései nem tettek kárt ben­nük. A fehér és krémsárga színű krizantémok gyönyö­rűen kinyíltak, kiilönlege- í sen nagy virágokat hoztak. S A termelőszövetkezet körül- ) belül tízezer szál nemesi- i tett virágot Pécsett hoz ' forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents