Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

Pályázati felhívás dal ■ mec-meglegyinti homlokain ft sok halló levél..« A nyári esték melegét borongás váltja fd, befutja kedvesem szemét és lágyan rámlehel. A hamubafúR ég alatt honnan, hová megyünk? Bajánkra füst és köd szakad, • mint két fa, reszketünk. Minden oly mélád, tétova» mint gyengelábú ök suhog a baUU ostora, fejünk fűlött körös, «• és nézd, a hegyen, kedvemet, szüretre gyűlt a nép« szikrázó bor dől édesen, kínálva tűs-ízé*. m _ —AZ itt mi Sm I ihIjlJI a s Ociw Uicscn ■■■—■a és telt pobárt emel: emeljük arcunkat mi ti ▼ágán magasra feli Emeljük fel a bágyadt bús őszi Nap felé, ■ kiáltsak: forró, lázadt vérünk az «été!... Ba né suhog, ha köd szakad; bennünk örök a vágy; Összehajt ónk az ég alatt» mfet két virágos ág ARATÓ KÁROLYI (^Viadal —kHI levett, meghajlik a lovagi a viadalnak végei Tűfogak, seecsenő palánk ok mögött Bkoadolat sejlik, ezer are nyttmög. Baetldftse törvény, nehéz alázat, amtt a győztes érvként kikiálthat, ki piacon lármáz, folyton rikoltja« Felelős szerelem, másféle torna ■Hk kiküzdött rendünkhöz ma már! LeWggyenő ajak, rándnló váB fintorainkban na kísértsen! Morgrmk « nem tudunk haragudni mégsem -« mint gombolyagot macskák, tébolyok agyunkat, pofozzuk, verjük évekig magunkat, mág versünkben a zsibongó világ végül törvénnyé rendeződik át. CSEPC4I SZABÓ BÉLA: rr Őszi szj&teJbtil A váToasvéB dombokon mér sírva jár a szél, A legény ingatta a fejét, még nevetett is- hogy nem. Tényleg nem Játszott rajta fá­radtat«. Imre meg Iriraédtott a tea- elmöknek: — Sándor bécsi, jön az eső! Az elnök ernyőt csinált a szeme fölé a tenyerével, éa észrevette a felhőket. Nagyon messze voltaik a felhőik. De azért azt mondta: — Az lehet. — Sietni kellene, hogy f&be ne maradjon az asztag. Nagy asztag vett, hárman is elkel trie volna rá. De Imre tud dolgozni kettő helyett is. A petrencék megnőttek, meg szaporodtak is, már akkor meglehetősen fáradt voltam, de azért szaladtam, mert ha egyszer jön az eső, akikor sza­ladni kell. A lábain csuszko- rászott a pallón, kétszer is le­csúsztam egy fokkal lejjebb, a párom * vörös Bőd is Miska meg is kérdezte: — Mä az istent csinálsz? Nem felleltem neki, mert úgy sem hallotta volna, meg nem is azért mondta, hogy feleljek. Azért mondta, hogy ne csusz- ko-ásszak. Mintha én akartam volna. A kazal végére vittük akkor a szalmát Id a sarokra. — Jól tegyétek ki! — mond­ta a kazalos, a nagyfülű Már­kus Bertalan, én meg akkor már tudtam, hogy lecsúszok a karai szélével együtt, s a Már­kus akkoráikat káromkodik u* inam, hogy talán attól ered meg az eső. Le is csúsztam, a petrence dűlt utánam a fejemre. Itt nem ütheti meg magát az em­ber, mert szalmára esik, csu­pa szalma az egész világ, örül­tem neki, hogy lecsúsztam, el­engedtem magam, dűlt mellet­tem a szalma, betemetett egé­szen, egy fél percig ks sem mozdultam, még a szememet iá lehunytam örömömbe*. Fönn a kazalon Márkus tény­leg káromkodott, Bódia Miska meg röhögött, ahogy a torkán kifért. Rajtam i» meg a Már­kuson is. Rajtam azért, mert leestem, a Márkuson meg, hogy mérgelődik. Én is mér­gelődnék, mert ilyenkor a ka­zalodnak új munka a csúszást helyrehozná. Pedig a Márkus olyan szép kazalokat csinált, hogy azt egy építész is megiri­gyelhette. K ibújtam a szalmáiból, a városi arrafelé nézett, áimt kezében a villa, úgy látszik megijedt, hogy megütöttem magam. — Mit marháskodtok! — kiabált oda Csepregi. én meg futottam, mert a Kabócák köz ben már öt petrenoét is csinál tak, és kiabáltak, hogy szed­jem a lábam, mert nem tud­ják hova rakni a többit. — Ne nézelődjön, hé — kiabált oda a városinak Imre. — Megázunk. A városi nem szólt semmit, elkezdett megint dolgozni. Jól megizzadt, de nem is cso­da, nem gyerekjáték ez, meg aztán meleg is volt. A iefflhők meg tényleg jöttek. Jó arra van ennek az Imrének — gondoltam. — mégiscsak lehet, hogy eső lesz. A tsz-elnők fBBdatoált az asz tagra: — Nyomjátok legények, jön az eső! A traktoros nagyobb gázt adott, úgy szállt a por a gép­ből, hogy látni is alig lehetett. — Affenét akarsz, Sándor, szétveri a szemet — mondta Csepregi és mérges volt egy kicsit Imre leszólt az asztag- «54: — Dehogy veri. Röpködtek a kévék, mtnfha megbolondult volna a Keszi gyerek. Szórta keményen, még a szeme is belémeredt. Nem nagyon értem rá figyel­ni, de láttam, hogy minden A PnnéfthW Napié gnr- keeztőséfc pályásak* hirdet felszabadulásunk 20. évfordu­lója alkalmából, a felszabadu­lás és az azt követő időszak emlékeinek feltárása és meg­őrzése érdekében. A pályázatra BEKÜLDHETŐK: L Visszaemlékezések egy- egy fontos eseményre. 2. írásos, tárgyi, vagy te- todokumentumok. A visszaemlékezések tar­talmazzák egy-egy esemény pontos leírását, ha mód vaa rá, az esemény résztvevőinek nevét stb. Az írásos, tárgyi vagy fu- todoknmentumok mellé rész­letes magyarázó szöveget ké­rünk. A pályázat nyilvános, azon mindenki résztvehet. A pályázatokat kérjük leg­később 1305. február 1-én, déli 12 óráig szerkesztőségünk be eljnttatni. Jeligés pályáza­tokhoz lezárt borítékban kér­jük a pályázé pontos elmét mellékelni. PÁLYADfJAK: 1 db L díj: 1 000,— Ft 2 db n. díj: 500,— Ft 3 db ni. díj: 400.— Ft Ezenkívül 10 pályázót 200 forinttal jutalmazunk. A pályázat eredményét 13*5 március első vasárnapján megjelenő számunkban ismer­tetjük. DUNÁNTÚLI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGE Jean Paul Sartre az 1964. évi irodalmi Nobel-díj nyerte­se, aki nem hajlandó Jean Paul Sartre Nobel-díjasként aláírni a nevét. A francia író neve azonban hivatalosan rajta marad a díjnyertesek listáján, a Nobel-díj összege pedig visszatér s Nobel-díj alapítványba. fcévft tővel doh ft Tárod lábú­száraihoz. Az a mamdaez meg nem szólt semmit, csak rakta a kévét a dobra, vigyázott, nehogy megbökje a kévetó a Roesika lábát. Ügy dolgozott, mint egy gép, szótlanul és ke­ményen. — Azért van benne azufia, látod, van benne, — mondtam ensnek a süket vörösnek, de rámordított: — Ne povedálj, az istenít, kösd a kötelet. — Megállj tró- ger, kitolok veled, gondoltam magamban, de tudtam, hogy nem adnátok úgysem semmit, mert végeredményben igaza volt a vörösnek. Nem poro­déi™ kell, hanem hordani. Imre akkor már a városi ar­cába is hajigálta a kévéket, tényleg, mint a bolond, — Micsinálsz, Imre, mdcsi- nálsz?! — kiabált Rozika, ré­mült volt a hangja, még én la belesápadtam. — Szálljon le. szánjon le — (kiabálta a városinak, de az raikta tovább a kévéket a dobra. — Nézd « marhákat, oda­nézz — mondta Bódis Miska és rángatta a kanom. — Odanézz! Az már nem munka volt. Verekedés volt, amit azok fönt műveltek. A szőke tántorgott, de dobálta a kévéket, az ete­tő már abbahagyta a munkát, Rozika is a dob végére szaladt és sírt. A kévék nagy halom­ba gyűltek a dob tetejére, a városi egyre csak dobálta, pe­dig Imre már majdnem deré­kig betemette őt búzakévék­kel. Ügy láttam, hogy a váro­si száján vér buggyan kt. — Vérzik! — kiáltottam, de Bódis azt mondta: — Eszed tokja- — és le sem vette a szemét az asztalról. — Most összeesik — állapí­totta meg Kabóca, aki már régen abbahagyta a petsene*- csinálást, egy csomó szalma BARTA LAJOS hegyőr kel­tőjén feküdt a város, őst szé­kesegyháznak négy merész tornya úgy nézett a városon túlra dél felé, mintha nem is templom, de végvár lett vol­na valaha. Valamikor ró­maiak, később törökök sokáig tanyáztak ebben a sok temp­lomtól tornyos városban. A főtér patinásán zöld kupolás templomát is a törökök épí­tették valamikor mecsetnek.” Így jelenik meg Bartha La­tot Föltámadás c. novellájá­ban a pécsi táj patinája. Eb­be a szépségbe azonban bele­ötvöződik az író szocialista kömyezetrajza is. Amikor le­írja a pécsi Puturluknek, en­nek a proletár városrésznek apró házait, a „fehérre me­szelt emberketreceket”, meg­látja azt is, hogy „a Puéurluk évtizedek óta állandóan illa­tozott a halkrumplinak neve­zett, hús nélküli krumplipap­rikás szagától.” Csak az tud így írni, akinek élményei vannak a régi pécsi szegénységből. És Barta Lajos­nak bőven voltak ilyen élmé­nyei, hisz Pécs utcáin nyak éven át kocogott foltos ruhá­ban, lyukas cipőben a gim­názium emeletes épülete felié. Itt járt üres zsebbel jogra is. Hogy pénzhez Juthasson, íro­gatni kezdett a radikális szel­lemű napilap, a Pécsi Napló vasárnapi számaiba. Itt jelen­tek meg a fiatal írónak ■ mocgajom- trásai. És aki egyszer eljegyezte magát az irodalommal, nehezen tud megválni tőle. Barta Lajos is abbahagyja jogi tanulmányait, a budapesti egyetemre irat­kozik be. Irodalmat tanítaná akaró tanár szeretne lenni, de itt is kénytelen tanulmá­nyait megszakítani. Pécsre tér vissza, és 1907-ig itt újságírós- kodik. Első novelláiban szőkébb hazájának, az Ormánságnak népe lép elő az élet sötétjé­ből, s az író i táj szépségé­nek éles kontrasztjaként a fa­lusi élet nyomorát jeleníti meg. Így ismerjük meg szü­lőfaluját, a dél baranyai Kiis­tápolóit és a környék kiszipo­lyozott szegénységét * Szociális szemlélete kitágul, amikor 1910-ben a Világ e. lap munkatársa lesz. Ady ha­tására írt első drámájának, a Parasztoknak főhőse földosz­tásról álmodozik, forradalmi felkelésre szítja a föld népét Nem csoda, ha ezt a korán forradalmi darabot a második előadás után az OMGE nyo­mására betiltották. A Tavaszi mámor e. egyfelvonásosát 1912-ben az Oj Színpad részé­re írta. Ez a méricá erőt su­gárzó dráma egy agrárprole­tár szabadságvágyának tragé­diába fulladó sorsát rajtolja élénk. Erős kritikai érzéke csap ki a kispolgári életformát Fiatal művész a városi KlSZ-küldottértekezleten Városszerte befejeződtek a KISZ-alapszervezetek küldött választó gyűlései. A Pécsi Nemzeti Színház KlSZ-szer- vezete Tóth Sándort, a ba­lettegyüttes szólótáncosát, a színház új KISZ-titkárát küld­te a pécsi küldöttértekezlet­re. — A KISZ-nek itt a szín­házban alapító tagja vagyok. Az első perctől kezdve mint titkárhelyettes tevékenyked­tem. Azért nem lettem titkár, mert akadályt jelentett bu­dapesti illetőségem. Most itt telepedtem le, a titkári funk­ciót örömmel vállalom, bí­zom, hogy beváltom a hozzám fűzött reményeket. — Mint új KISZ-titkár, bi­zonyára új színt akar vinni a színházi KISZ-életbe. — Sok munkám van és le«* a szervezetben. Azonkívül va­rendetlen hatoséba he­vert a szalmarázó előtt. De a városi nem esett őbz- aze. Én art hiszem, sohasem esett volna össz«, da ebben biztosan tévedek. Egy bekökött kéve kereszt­ben a dobra esett. Nagyot reccsent yalajni, a szíj bele­suhintott a levegőbe, ahogy lecsapódott a kerékről. — Barmok — mondta a gé­pész mérgesen. Csepregi nem szólt semmit. A tsz-elnők ponyváért üvöl­tözött A gépben eltört vala­mi, másnap reggelig biztosan nem tudják megcsinálni. Há­laistennek, legalább alszom egyet. — Ponyvát! Megérik, aztán nézegethetünk. — Nem lesz Kt eső — mo­rogta Csepregi. A városi állt az asztag rom­jain. mintha nehezére esne megmozdulni. Senki sem be­szélt különben. Rozika átug­rott a dohról az asztagra a városihoz. — Valami baja van? Rázta a fejéit, hogy nincs, aztán lemászott. — Holnap reggelig nem ké­szülök eL Hazaimehotnek — mondta a gépész. O sszeszedelőzfcödtünk. A városa kezébe fogta a kabátját, aztán elindult a rétek felé, nem is köszön t senJdnek. — Hát ez meg hova megy? — kérdezte Rózába. — Az 5 dolga — felette am apja. — Nem jössz? — kérdezte a leányt Imre. Rozika bólintott hogy igen és elindultak egy­más mellett hazafelé. Láttam rajta, hogy nagyon szeretett volna hátranézni, arra, amerre reggel a ködöt láttuk, 6 amerre most a váro­si a kabátját a kezében ló­gatva erőset. Be.-aam iifatf-t hátra. t_: >■ lóban trie vagyok tervekkel, amiket mind meg szeretnék valósítani. Hogy csak egyet említsek, szeretnék a szín­házon belül olyan filmelőadá­sokat tartani, melyek a film történetének nagy korszakait, alakjait elevenítik feL Ez, azonkívül, hogy szórakoztató, szakmai-művelődési szempont­ból is figyelemreméltó jelen­tőségű lenne. — Kis filmmúzeum? — Mindenesetre olyasmi, ami a színház fiataljai szá­mára „személyes ismerőssé” tesz olyan embereket, akiket eddig csak hírből ismerhettek. Egy másik tervem például a klubbal kapcsolatos, amit ki­harcoltunk, de szerintem nem tölti be funkcióját Szellemi vetélkedő sorozatot szeretnék Indítani olyanképpen, bogy a színház különböző szekcióit kielégítsem. Drámairodalom, zenetörténet balett, egyszó­val minden téma érintésével. Ennek első előadása: Ki mit tud Shakespeare-röl címmel lesz. Hogy mikor, arra egye­lőre nem tudok választ ad­ni, mindenesetre a közeljö­vőben. — Váratlanul érte küldötté választása? — Igen, és szeretnék meg­felelni a bizalomnak, <- k» — bíráló Szerelem, e. színművé­ből, amelyet a felszabaduláa után a Színmű vészein Főiskola hallgatói választottak vizsga- darabul, s amelyet nemrégen a Pécsi Nemzeti Színház is fel­újított. Legnagyobb sikerét Az étet arca c. 1917-ben írt kötetével aratta. E sajátos hangvételű, a falusi proletárok életét be­mutató novellákban a szá- zadeleji Magyarország életé­nek reális rajza tűnik elénk. Erről a kötetéről írta Ady Endre a Nyugat 1917. április 16-d számában: „Barta Lajos rossz című könyvével nekem olyan örömet hozott, mint Mó­ricz Zsigmond óta Kaffka Margiton kívül talán senki még... Nagyon hihető és a kétségbeesés napjaiban re­ményeket add könyv a Barta Lajos könyve, szinte cselek­vés, a legderakabbakból való.9 1919-ben, a Magyar Tanács- köztársaság idején az írói di­rektórium tagja, az Írók Szak- szervezetének titkára. Szer­keszti a Fáklya e. napilapot és az Emberiség c. irodalmi folyóiratot. A Nemzett Színház kérésére két nap alatt meg­írta a Forradalom e. egyfel- vanásosát, amelyet három színház egy hónapon át ját­szott. Ekkor adta elő a Víg­színház is A sötét ház e. há­borúellenes drámáját, amelyet a katonai cenzúra 1918-ban oem engedélyezett. A Tanácsköztársaság bukása utón letartóztatták, majd sza­badon engedése után család­jával együtt kénytelen küööld. re emigrálni. Huszonhét évi száműzetése alatt hat ország­ban keresett mened&et. Ö vo#t az első az európai iroda­lomban, aki a berlini prole­társzínház 1920-as megnyitá­sakor Oroszország napjai e. drámájában az Októberi For­radalmat köszöntötte. Irodalmi működéséinek kibontása érde­kében Pozsonyban Oj Szó címmel folyóiratot szerkeszt Írásai Londonban, New York­ban és a kanadai magyar la­pokban jelentek meg. Testileg megtörtén, de szel­lemileg frissen tér viasza 1946. őszién családjával együtt ha­zájába. Budapesten telepszik le. És még így te, élettárad­ban, öregen is kezébe veszi a tollat, hogy felszabadult pa­rasztságunk életének hú ábrá­zolója lehessen. Elismerést so­hasem kért, megkésve kapott csak. Életművéért csak 1956- ban tüntették ki Kossuth-díj- jaL Neve nemcsak hazánk­ban, külföldön is kanért. Több művét lefordították német nyelvre, novellái négy német antológiában is serepeinek. Barta Lajos, Kossuth-díjas írónk nem üzen többé szere­tett városába, Pécsre. A kö­nyörtelen igazmondó, « nagy realista, a magyar parasztság és a magyar ipari kapitaliz­mus kezdeteinek hú ábrázo­lója nincs többé. Az Irodalmi Lexikon üresen álló elhalálo­zási rovatába beírhatjuk: a kegyetlen halál október 18-án, vasárnapra virradó éjjel, két nappal 86. születésnapja előtt a Kútvölgyi úti kórházban ki­ragadta a tollat a magyar szocialista irodalom egyik út­törőjének kezéből. DB. TÓTH ISTVÁN műsor nem Nagysikerű filmek a téli moziműsorban huüo akció című izgalmas NDK film, aminek egy Kubai elleni invázió® ellenforradal­mi kísérlet a témája, továbbá Walt Disney nagy sdkeiTe számítható filmje: A 101 kis­kutya. És természetesen a magyar „nyolc és fél”, a Mit csinál felséged háromtól ötig című új magyar film, ami on­nan kapta előzetes „olaszos” jelzőjét. hogy körülbelül nyolc és félmUMó forintba kerül. A tervek szerint még ebben az évben bemutatják az Aranyfej című kooproduk- ciós magyar filmet is. A januári filmbemutatók közül kiemelkedik Pietro Germi legújabb nagyhatású filmje, az Elcsábítva és megcsalatva, a tragikus sze­rencsétlenség folytán elhunyt lengyel A. Műnk posthumusz alkotása, az Egy nő a hajón, a bolgárok izgalmasnak ígér­kező kémfilmje, A kém nyo­mában és egy jap&i äto, a Harakiri. aittétoSu*. sm őeri mozá- kényeztette el túlságosan a mozilátogatókat, a téflá program viszont né­hány jelentő® művészi él­ményt ígér. Még ebben az évben bemutatják Banovich Tárná* rendező nagyszabású, egész estét betöltő táncfi lm­ját, Az életre táncoltatott leányt, aminek a főszerepeit Orosz Adél és Sipeki Leven­te alakítja. A téli műsor­tervben további két magyar film bemutatója szerepel: Keleti Márton filmje, a Ha egyszer húsz év múlva és James6 Miklós új filmje, az Így jöttem. Ugyancsak az éy bemutatói között szerepel az Arthur Miller forgatókönyve alapján készült Kallódó em­berek, az Aranykezű Mária című szovjet, a nagysikerű Limonádé Joe című csehszlo­vák, az Egy ember ára című angol film, ami egy sportoló tragikus sorsáról szól. A pre-

Next

/
Thumbnails
Contents