Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

A gyakorlati oktatás helyzetéről Az érettségizett segédmun­kások legalább tíz éve meg­jelentek a magyar üzemekben, 8 rezignáltam széttárták a ke­züket, hogy „íme ezért tanul­tak” ... Az általános gimnázi­umok, egy bizonyos műveltség gél, megbízható tudásalappai bocsátották világgá diákjai­kat, de nem képesítettek semmire. A gimnázium el­végzése mindössze bizony«» lehetőséget jelentett a ta­nulóiknak, mivel a továbbtanu­lás előfeltétele volt. Akik egyetemre kerültek többnyire hálásan gondoltak hajdani is- kolájulcra, de akik nem kerül­tek egyetemre, szinte értékte­lennek érezték négy éves munkájukat. A középfokú oktatás átszervezése néhány év alatt elkerülhetet­lenné vált. Megkezdődtek a kísérletek, elkészültek az el­ső tervezetek, az első módo­sítások, s a reális és szélső­séges elképzelések csataterévé vált az oktatásügy. A humán kultúra örök harcosai elége­detlenül csóválták a fejüket, ' mert csökkentek a magyar nyelv és irodalom órák, álta­lában csökkentek a nyelvek (a rajz és az ének oktatás már korábban eltűnt az iskolákból) és előretörtek a reáltantár­gyak. Majd megszervezték az első műhelyeket is, az isko­lák alagsorában, fáskamrájá­ban és ahol lehetett, A szülők ekkor (nem mindenki) méltat­lankodva és érdeklődve fele­melték a fejüket és megkér­dezték: „Művelt mérnökem­bert, tanárt, orvost, biológust akarnak nevelni a gyermekük­ből, vagy asztalosinast?” A gyerekek többsége . pedig örömmel ücsörgött a műhelyek körül, mert a gyakorlati ok- tstás idején kicsit lazult a fegyelem, és nem kellett ma­tematika, vagy latin nyelvtan fölé gömyedniök. „Overálos gimnazisták”, „Káromkodni azt megtanul­nak”, „Nem is olyan rossz az a politechnika, a Pisti meg­csinálta a vasalót”, „Képzelje az egész ház odahordja a • Pistinek a porszívókat, és ez mindent megcsinál..„Jobb lenne, ha megtanítanák Őket helyest rni ..„A székfaragás as megy, de Camus-ról nem is hallottak...” — a megjegyzé­sek végetérhetetlenek. Mi az igazság gimnázium és gyakorlati oktatás ügyben? A Nagy Lajos Gimnázium pontos neve most is így hang­zik: „Pécsi Nagy Lajos Gim­názium és Szakközépiskola”. Az iskola „gimnázium” ré­szében a tanulók 5-j-l-es ok­tatási formában, a szakközép­iskolai részben pedig 4-}-2-es oktatási rendszerben végzik tanulmányaikat. Idézek néhány beszélgetést. Rónaky József 5-(-l-es osz­tályba jár, negyedikes, és au­tószerelést tanul — Vezetni tud? — Nem. — Ha az országúton elrom­lik egy autó meg tudja ja­vítani? — Ka klsetoto hibája van, igen. — Év végén tesz majd mi­nősítő vizsgát? — Nem teszek. Alkalmazott matematikával szeretnék fog­lalkozni ... Ha egyszer lesz egy autóm, azért majd hasznát veszem a gyakorlati oktatás­nak. Rónaky László harmadéves, asztalosképzésben vesz részt — Milyen pályát akar vá­lasztani? — Asztalos nem lessek, «a biztos. Orvos szeretnék lenni, de egyenlőre a tanulmányi át­lagom csak közepes. — És, hogy áll az asztak»- oággal? — Szeretem, hasznos és szó­rakoztató. Otthon van egy kis műhelyünk, vasárnaponként együtt farigcsálok apámmal.., Gyurkó Ferera? hasaadSk osztályos: -< — Elektrotechnikus szeret­ne lenni. — És asztalos gyakorlati képzésben vesz részt. — .Azért szeretem ezt is, otthon már mindent megcsi­náltam ... Kézügyesség... A Nagy Lajos Gimnázium Igazgató helyettese, Sávay László a következőket mond­ta: A tanulók 75 százaléka nem abban a szakmában he­lyezkedik el, amit az iskolá­ban tanult. Az is előfordul, hogy a szakmában egy sem helyezkedik el. A beiskolázás­nál sokszor a választható má­sodik idegen nyelv miatt olyan szakirányú képzésre vállalkoz­nak a tanulóik Ami nem na­gyon érdekli őket... Ennek ellenére nálunk elég jó az eredmény, mert az iskolában sikerült műhelyeket létesíte­nünk ..: Dr. Molnár Miklós elmond­ta, hogy a legnagyobb prob­lémát a lógás, a műhelyek kö­rül történő ácsorgás jelentette. Most viszont .sikerült elérni, hogy a villanyszerelést tanuló diákok a Villamosa pari Ktsz- be szombaton, az üzemi sza­badnapon látogatnak, így biz­tosítható a zavartalan, fe­gyelmezett tanulás. Mit mondanak a humásisza- kosek? Arató László saeriwt az óra­szám kétségtelenül csökkent, de így legalább mód van arra, hogy a felesleges adathalmaz helyett olvasó, gondolkodó fia­talokat neveljenek. Horváth Imre, dr. Rajczi Péter és a Széchenyi Gimná­ziumban tanító Pály Gábor is hasonlóan nyilatkozott. Horváth Imre és dr. Rajczi Péter szerint a gyakorlati ok­tatás ott jó. ahol az iskolá­ban vannak a tanműhelyek, tehát az üzem megy be az is­kolába, vagy az üzem terüle­tén belül tudnak a gyerekek­nek tanműhelyt biztosítani. Általában az okozott problé­mákat, hogy a gyakorlati ok­tatást nem fokozatosan vezet­ték be, hanem hirtelen, ami­kor a személyi és tárgyi fel­tételei még nem voltak bizto­síthatók. A gyakorlati oktatás egyébként helyes, mert a ta­nuló később akármilyen terü­letre kerül, képes lesz mérle­gelni, helyes emberi magatar­tás szerint ítélni. A fizikai munka ismerete komoly jellemformáló erő. Bécsy Tamás véleménye sze rint is helyes a gyakorlati ok­tatás, komoly perspektívái vannak az oktatásügyben. De a személyi és tárgyi feltéte­lek nélkül az oktatás nem 5+ 1-es, hanem 5-j-O-s, mert a gyerekeit a hét hatodik napját egyszerűen ellógják. Vélemé­nye szerint az igazi megoldást az oktatási idő növelése je­lenthetné, tehát négy év he­lyett öt évig kellene gimná­ziumi szinten foglalkozni a tanulókkal. Amíg ez nem va­lósul meg, addig valami hasz­nos anyag mindig kimarad a tantervekből... Gyöngyös Vilmos szakfel­ügyelő leszögezte, hogy a gya­korlati oktatásnak az alapve­tő célja „a munkára nevelés”. Elmondotta, hogy sok bonyo­dalom és probléma után Pé­csett a középiskolákban már egészen jól áll a gyakorlati ok­tatás ügye. — Országos szinten egyébként még bőven álcád tennivaló. Szervezettebbé, ösz- szehan goltabbá kell tienni az új oktatási formát, hogy ne kelljen leállítani egyes gya­korlati képzéseket (mint pél­dául Pécsett a híradástechni­kai tagozatot), mivel máshol azokat technikumi szinten in­dították meg. Az iskolareform eredménye­képpen tehát gimnáziumokban az 5-f-l-es oktatási formának van jövője, reális talaja. A gimnázium keretében működő szakközépiskolák csak ideig­lenes megoldásnak számíta­nak, mert idővel, a színvona­las szakközépiskolák elfog­lalják majd a technikumok helyét. BERTHA BULCSÚ A TIT őszi kulturális programja Az idei őszutón is folytatja a TIT Baranya megyei Szerve­zete nagysikerű dráma- és színháztörténeti sorozatát „Modem drámai irányzatok'’ címmel. A bevezető előadást dr. Czímer József iró és mű­fordító, a Vígszínház fődrama­turgja tartja. Nagysikerűnek ígérkezik az irodalomtörténeti sorozat is, amelynek temati­kája a magyar irodalomnak a felszabadulás utáni fejlődésé­vel és eredményeivel foglal­kozik. Az előadásokat az egyes Írók, költők személyes megje­lenésével neves budapesti és pécsi szakemberek tartják. A két szabadegyetemi előadásso­rozat betéteit a Pécsi Nemzeti Színház művészei, illetve a Ta­nárképző Főiskola irodalmi színpadának tagjai vállalták. Irodalmi közszellem - szenvedélyes viták Megjegyzések a jugoszláviai magyar nyelvű irodalomról „Vcmakoduink szilárd és kö­tött keretet szabni magunk­nak és munkatársainknak, elő­ször is azért, mert a folyóira­tot mint alkotást fogtuk fel, amely nyilvánvalóan ép­pen a szabványok, megkötések és korlátot jelentő tételek el­lenére valósulhat meg; másfe­lől viszont, biztosítani kíván­tuk a folyóirat nyíltságát, ami alkotóinak lehetővé teszi személyiségük adottságainak gazdag kibontakozását, nemkü­lönben munkatársai számának terebélyesedését, s eleve kizár­ja az egyoldalúság, a megre­kedés és pangás lehetőségét, ami nem egyszer uralkodott el folyóiratainkon ..Az idézet, ami dr. Paip Józsefinek, a Híd felelős szerkesztőjének a cik­kéből való. bár megfogalma­zásában kissé bonyolultnak látszik, lényege viszont vilá­gos: a szerkesztők a folyóira­tot a szó szoros érteimében alkotásnak tekintik, számolva az összes lehetséges tényezők­kel, előnyökkel és hátrányok­kal, ez a szerkesztői koncep­ció pedig következésképpen tel jes emberi és művészi nyílt­ságot követel. Nem véletlen, hogy a ju­goszláviai magyar nyelvű iro­dalomról lévén szó, a Híd fe­lelős szerkesztőjét idéztem, ezzel együtt a lap ars poeticá­ját is, mivel jelenleg a Híd az egyetlen jugoszláviai maigyar nyelvű irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat és mint ilyen: az ottani ma­gyar nyelvű irodalmi élet kö­zéppontja is. Egy éjszakába nyúló beszélgetés közben, meg vitatva az irodalom konkrét dolgait, azt hiszem Fehér Kál­mán. a folyóirat társszerkesz­tője mondta: az idill, a ma­gunkba feledkezés kora lejárt, vagy legalábbis napjainkban nincs létjogosultsága, esetleg mint passzív ellenállás jelent­kezhet, de nem mozgósíthatja az embert. A korszerűség puszta hangoztatása viszont semmivel se több a semmi­nél ... Mindezek trtán sejthető, hogy a vajdasági irodalmi élet ben i— bár itt is megtalálha­tók a kisebbségi irodalmakra jellemző belső veszélyek, szét- húzódások és bizon ytalanságok — egyre világosabban kezd kirajzolódni egy korszerű, részeiben is demokratikus és egyben nagyon rokonszenves vezetőkoncepció, és ez első­sorban a fiatal, illetve a fiata­labb írói nemzedékek vitatha­tatlan érdeme. A kisebbségi irodalmaiknak általában szá­mos adminisztrációs és beLsó \ veszéllyel kell megküzdeni, ha írói komolyan veszik az írást és az irodalmat, az igazi tehet­ségek rendszerint e! szoktak menekülni az ilyen veszélyek elől, a kisebbségi irodalmak többek körött emiatt se tud­nak kiemelkedően nagy mű­vészeket produkálni, vagy csak nagyon ritka esetben. Nem udvariassági gesztus, de Ju­goszláviában először is nin­csenek adminisztrációs veszé­lyek, az ottani nemzetiségi po­litika világos, emberséges és a szó szoros értelmében egyen­jogú, például rövid idő múlva egy új magyar nyelvű irodal­mi folyóirat fog megjelenni Újvidéken, az ottani fiatal magyar írók lapja lesz — te­hát a vajdasági irodalmi élet, és az ottani írók fejlődése elé nem hárulnak adminisztrációs veszélyek. Ennek következté­ben több a tehetséges, többet vagy kevesebbet ígérő író, mint innen sejtené az ember, ■rázomt a belső viszályoktól ők se mentesek. Ács, Károly, • Sinkó Ervin, Pap József, Major Nándor, Fehér Kálmán, Herceg János, Tolnai Ottó, Domonkos István, Bányai János ... nevek, ne­vek, megint nevek, ismertek és kevésbé ismertele, és az em berben a kezdeti óvatoskodást lassan felváltja a csodálkozás meg a tűnődés; az utóbbi években keveset hallottunk a vajdasági magyar irodalomról, az ottani írók tevékenységéről,, műveikről, kivéve egy-két hoz zánk látogató barátot vagy hi­vatalos küldöttet, akik úgy ahogy beszámolnak, meg a né­hány Fórum-kiadványt leszá­mítva — és azt hiszem, mu­lasztottunk. Az előbbiekben bizonyos belső viszályokról volt szó, de a meghatározás nem egészen pontos, mert lényegében nem több ez, mint a világon szinte minden irodalmi vérkeringés­ben megtalálható viszály a konzervatívabb és a konsze- rűbto esztétikai irányzatok és írói magatartások között, az ellentétek időnkénti demokra­tikus, vagy szenvedélyesebb Összecsapása. A Vajdaságban körülbeliül ötven-hatvan ma­gyar író él, évente körülbelül harminc könyvet jelentet meg tőlük a Fórum kiadó, a köny­vek példányszáma rendszerint eléggé alacsony, öt-hatszáz da­rab, de ez is csak egy-két év alatt szokott elfogyni, az írók szerkesztőségekben, a rádiónál j vagy iskolákban dolgoznak, csupán az írásból senki sem cCjJMdDJétOV toMxtzpío. Lermontov születésének ISO. évfordulója évében sok jelentős kiadvány lát napvilágot a Szovjetunió­ban. Többelc között kiadnak egy Lermontov enciklopé­diát, megjelentetnek egy gyűjteményt, amely a kor- társ-írók megemlékezéseit tartalmazza. Andronnyikov „Lermontov” című könyvé­ben adták közre elsőfzben Moszkvában Lermontov itt laözült tollrajzát, amely je­lenleg az NSZK-ban élő dr. W. von König birtokában él, és ki böző hivatalos iro­dalmi szervezetekbe tömörül­nek. E kis statisztikai jellegű kitérő után néhány sízót arról a nagy, belső hullámokat ka­varó irodalmi vitáról, amit a Híd 1963-as évfolyamának ér­tékelése váltott ki. Ez év nya­rán jelent meg a Hídban a három tanulmányszerű kriti­ka, amelyek műfajonként ér­tékelték a folyóirat művészi tevékenységét.. Ez a három írás tulajdonképpen az „ellenzék" hangjának adott bizonyos mér- téfcijé teret. Bori Imre tanul­mányában olvashatjuk: „Cscic egy meghatározott szépiroda­lommal találkozunk, amelyben, nincs mindenki képviselve, aki nálunk ír, bár így néhány ne­ves alkotónk műveivel nem találkozhattunk, sokszor pusz­tán személyes okok miatt.. . fájdalmas tényként tartjuk számon, hogy alkotóink egy része önnön sáncaiban lema­radva — kimaradt az irodalmi élet sodrából is ... Vélemények, szempontok és helyenként személyek és sze­mélyes indulatok csaptak öez- sze, volt aki ma már korsze­rűtlen és v i ss z a hozh atatl an koncepciókait követelt egy rósz szül értelmezett realizmus ne­vében, s bár a vita tulajdon­képpen nem fejeződött be, csak nagyjából elcsitult, egyen lőre az állóképesebbnek, a kor szerűbbnek látszó koncepció került ki győztesen. A Híd la­boratórium is, egyesek szerint elsősorban az> nincsenek szi­gorú esztétikai játékszabályok, amiket irodalmi büntetés ter­he mellett be kell tartani, a kísérletezés, az útkeresés, az újítás legalább annyira „édes­gyereké’ a folyóiratnak, mir; más, eddig már biztonságosan bevált esztétikai módszerek termése. A vajdasági irodalmi éle:, legrokonszenvesebb vonása kétségkívül a demokratikus jellegű forrongó, új és új uta­kat és a régi értékeket kereső szenvedélyes vitákat produká­ló közszellem. Egyesek szerint ez az irodalmi élet két, egy­mással teljesen szemben álló részre szakadt, a valóságban azonban nem ilyen egyértel­műen merev a helyzet. Vitat­koznak. s a vitákban előfordul a sértődés, meg a szenvedély is. Ezért vita. Ami az ottan: művek művészi rangsorát, vagy egyáltalán a helyét illeti: tanulmányt igénylő probléma­kör, ami megkívánja a kisebb ségi irodalmakra nehezedő provincializmus és más belső hátrányok alapos elemzését is, de ezúttal csak az irodalmi közszellemről, és bizonyos kor­szerű törekvésekről volt szó. amik a legfontosabb tehetség mellett is nagyon fontos sze­repet játszanak. (T) Pécsre érkezett a Lipcsei Tanárképző intézel igazgatója Négy esztendeje tart az együttműködés a Lipcsei Ta­nárképző Intézet és a Pécsi Tanárképző Főiskola között. Ennek az együttműködésnek a keretében tegnap Pécsre ér­kezett Alfred Wolfram, a Lip­csei Tanárképző Intézet igaz­gatója. A német vendég meg­beszéli Pécsett a két felsőfokú, oktatási intézmény 1965. évi közös programját és tanulmá­nyozza a főiskola, elsősorban a pedagógiai és a német tan­szék életét. Egy hetes itt tar­tózkodása alatt két előadást tart. Az egyiket a tanári kar előtt mondja el, ennek címe: A haladás és a reakció harca a nevelés és az oktatás terén a Német Szövetségi Köztársa­ságban. Másik előadásának a tanárok mellett a főiskola nö­vendékei is hallgatói lesznek, s címe: Az oktatási rendszer feladatai és kilábpai^a; IjgMC- ban.----—— — • k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents