Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

I AÍMS7W IP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ü XXI. ÉVFOLYAM ARA 59 FILLÉR 246. SZÁM Crhafosoii fojg^iHa^iii Nagygyűlés a moszkvai Vörös téren Hétfőn délben Moszkvába érkezett a világ első három- személyes űrhajójának, a múlt hétfőn felbocsátott Voszhod- nitk a személyzete: Vlagyimir Komarov mérnök-ezredes, űr« pilóta, párttag, Konsztantyin Feoktyisztov tudós, párton kívüli és Borisz Jegorov orvos, a Komszomol tagja. A szovjet fővárostól délnyugatra fekvő vnukovói repü­lőtér fogadási csarnokát és az épület környékét már jóval 13 óra előtt megtöltötték Moszkva közéletének képviselői, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek, a szovjet hadse­reg küldöttei, tudósok, a kulturális élet kiválóságai. Eljöt­tek az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön L.I. Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának első titká­rával. A. I. Mikojannal, a Legfelső Tanács elnökségének elnökével és A. N. Kosziglnnal, a Minisztertanács elnökével. A kozmosz hőseinek repülőgépe moszkvai idő szerint 12 óra 25 perckor szállt le a repülőtér betonjára, majd be­gördült a fogadási épület elé. Az II—18-as ajtajában első­nek Komarov ezredes jelent meg egyenruhában, utána Feoktyisztov és Jegorov sötétszínű átmeneti kabátban, le­vett kalappal. Komarov jelentése figyeléseit, majd rámutatott a Szovjetunió kozmikus ered­ményeinek világpolitikai je­lentőségére. Az űi-hajós család három új tagja után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára mondott beszédet Brezsnyev eSvtárs beszéde A három űrhajós végigha­ladt a hagyományos vörös sző­nyegen, majd megállt a párt és a kormány vezetői előtt. Az űrhármas nevében Vlagyimir Komarov ezredes tett jelentésit az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Legfelső Tanács el­nökségének és a Szovjetunió . Minisztertanácsának: ..Az SZKP és a szovjet kor­mány megbízását teljesítettük. Kozmikus repülőutunk sikeres volt. A személyzet tagjai ki­tűnően érzik magukat. Készek vagyunk újabb feladatok tel­jesítésére.” Ezt követően az űrhajósokat rokonaik köszöntötték, majd Komarov, Feoktyisztov és Je­gorov a szovjet vezetők társa­ságában elhaladtak a repülő­térre összegyűlt sokezres tö­meg sorfala előtt. Háromnegyed egykor az űr­hajósok helyet foglaltak nyi­tott gépkocsijukban, a hatal­mas gépkocsioszlop díszegyen­ruhás motoros rendőrók kísé­retében Moszkva felé indult. A 35 kilométeres útvonalon a moszkvaiak százezrei zász­lókat, kendőt lobogtatva kö- szcntöt.ék a világűr hőseit, akik a gépkocsiban állva, mo­solyogva, integetve köszönték ír ?g az üdvözlést. Gagarinnak, a kozmosz út­törőjének Moszkvába érkezé­se óta ötödször köszöntötte a Vörös tér a világűr szovjet hő­seit, de a hétfői ünneplés nem egy űrhajósnak, hanem három tagú kollektívának szólt, s en­nek megfelelően, arányaiban és jelentőségében is túlszár- , nyalta a korábbiakat. A Vörös téren zászlóerdő lobogott a sok ezres tömeg fölö't. A Kreml falain a szov­jet köztársaságok címerei, a Gum homlokzatán Lenin ha­talmas portréját helyezték el. A történelmi múzeum két tor­nya közül a Voszhod ógfelé törő színes mása és a három űrhajós óriási portréja nézett a Vörös térre. A vnukovói repülőtérről jö­vő többkilométeres gépkocsi­oszlop moszkvai idő szerint 13.40 órakor érkezett , a Kreml­be élén az űrhajósok nyitott gépkocsijával, amelyben Ko­marov, Feoktyisztov és Jego­rov felesége is helyet kapott. A Voszhod hőseinek tiszte­letére rendezett ünnepi nagy­gyűlés délután 2 órakor kez­dődött a Kreml falai előtt. A Len in-mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet az SZKP és a szovjet kormány vezetői; vala­mint a három űrhajós, akiket megjelenésitől- percekig ünne­peltek a nagygyűlés résztve­vői. Nyikotej Podgorns.jnak. az SZKP Központi Bizottsága tit­kárának megnyitó szavai után Vlagyimir Komarov ezredes,• a Voszhod parancsnoka emel­kedett szólásra. Köszönetét mondott a hármuk iránt tanú­sított bizalomért, majd mél­tatta a háromszemélyes űr­hajó repülési és tudományos teljesítményének jelentőségét. Különösein kiemelte, hogy tu­dós- és orvos társának jelen­léte, hármuk együttműködése barátságossá tette az utat, amely bővelkedett felejthe­tetlen élményekben. Visszapillantva a szovjet űrhajózás eddigi eredményeire, elmondotta, hogyan alakult ki a kilenctagú űrhajós család. Hangsúlyozta, hogy hármuk ’ teljesítményét a Nagy Októ­beri Szociálisa Forradalom 47. évfordulójának szentelték, majd köszönetét mondott j mindazoknak, akik kidolgoz- j ták a világ első háromszemé- ■ lyes űrhajóját. Hasonló gondolatokkal kezd- i te felszólalását Konsztantyin Feoktyisztov kandidátus, aki j rámutatott, hogy a társasűr- j hajóban számos tudományág! legújabb eredményei összpon- j tosultak. Feoktyisztov beszélt j észrevételeiről, majd megindul \ tan mondott köszönetét a me­leg fogadtatásért, azért a gon- j doskodásért, amely egész út- | jukat, egész munkájukat kö­rülvette. Borisz Jegorov orvos, a koz-: mikus „Trojka” legfiatalabb tagja beszédében mindenek-; előtt megköszönte azt a bi-; zalmat, amelyet iránta, a Kom j számol tagja iránt tanúsítót- j tak. Beszélt a kozmikus orvos- . tudomány orosz megalapozói- \ ról: Paviovról és Szecsennov- ról, azokról a kutatókról, mér nökökről és technikusokról akik kitűnő életfeltételeke' biztosítottak a Voszhod kabin- j jában. Ismertette orvosi nie > i A moszkvai Vörös téren az űrhajósok tiszteletére rende­zett nagygyűlésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára be­szédet mondott. A Szovjetunió dolgozói — mondotta — újabb kiemelke­dő tudományos, mérnöki és emberi hőstettet vittek vég­hez. Egy hatalmas szovjet ra­kéta a világon elsőnek jutta­tott fel a világűrbe utasszál­lító űrhajót, amelynek fedél­zetén szovjet emberek össze­forrott kollektívája végezte munkáját. Különböző ismereti területek szakemberei emel­kedtek fel a kozmoszba: egy mérnök, egy tudós és egy or­vos s széleskörű tudományos programot teljesítettek. Világszerte ismeretes űrha­jósaink: Gagarin. Tyitov, Ny- kolajev. Popov’cs Nyikolaje- va-Tyereskova és Bikovszkij elvtársaknak neve. Most ez a nevezetes család újább méltó tagokkal bővült. Bekerültek ebbe a családba a Voszhod űrhajó utasai: Vlagyimir Mihajlovics Ko­marov, Konsztantyin Petro­vs c:; Feoktyisztov, Borisz Bo- riszí:vies Jegorov. Es most itt vannak közöt­tünk a moszkvai Vörös téren' Valamennyi szovjet ember forrón üdvözli önöket, dicső űrhajós hőseinket. Az egész föld önöknek tapsol! Komarov elvtárs elsőként vezetett a világűrben többié rőhelyes űrhajót és útitársai­val együtt fontos kutatásokat végzett. Feoktyisztov elvtárs az első tudós, aki a világűr ben folytatott tudományos munkát. Jegorov elvtárs az első űrhajós-orvos. Megfigye­lései minden bizonnyal elő­(Folytatáe a i. oldalon.) Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség A magyar párt- és kormány- küldöttség. amely a Lengyel Egyesüli Munkáspárt Központi Bizottságának ég a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának, a kor­mány elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a határon fogadta a küldött­séget, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság bu-1 dapesti nagykövete, aki részt | vett a magyar párt- és kor- i mányküldöttség lengyelországi J útján. A küldöttséget a Nyugati | pályaudvaron Apró Antal. | Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komó­csin Zoltán, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós és Szirmai Isi- ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, á:-- sadalmi életünk sok más ve­zető személyisége fogadta Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek veze­tői is. A zászlódíszes Nyugati pályaudvar előtt sok ezren gyűltek össze a magyar párt­ós kormá..yküldöttség fogadá­sára. A magyar és a lengyel Himnusz elhangzása után Pé­kár Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettesé mondóit, üdvözlő beszédet. Kádár János beszéde a pályaudvaron — Mindenek előtt engedjék meg — kezdte beszédét Kádár János —, hogy valamennyi hazaérkezett elvtársam nevé­ben és a magam részéről őszintén megköszönjem a szi­ves fogadtatást, amelyben ben­nünket részesítettek. — Elvtársak! Lengyelor­szágban elvtársi módon fogad­tak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül küldöttsé­günket. Úgy érezzük, hogy missziónkat, amellyel bennün­ket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldött­ség valamennyi tagja egészsé­ges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps.) Ha­zaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.) — Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszél­tünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság leg­felső vezetőivel és a szocializ­must építő lengyel nép egy­szerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoz­tunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam | mindazokat a helyeket, ahol a í lelkünkre kötötték, hogy ha í hazaérkezünk, adjuk át pár-! tunk tagságának, a főváros j lakosságának, a magyar mun-! kásosztálynak, az egész szocia-1 lizmust építő magyar népnek j lengyel elvtársaink, barátaink j testvéri üdvözletét. Eredményen tárgyalások — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és né­pünk a szocializmusért, a szo­cializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képessé-1 günktől, tudásunktól telhetőén idehaza is mindnyájéin azért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Ha megenge­dik. először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, nagyon komoly, beható és eredményes tárgyalásokat foly­tattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hiva­talos képviselőivel, kormányá­val. Tárgyalásaink témái kö­zül terjedelemben a legna­gyobbak a gazdasági kérdések voltak. Megállapodtunk abban, hogy az előttünk álló években, a következő ötéves terv idősza­kában is, tovább növeljük az j egyébként szépen fejlődő és | növekvő, magyar—lengyel gaz­dasági forgalmat. Egyetértet­tünk abban — és ez nagyon fontos —, hogy gazdasági j együttműködésünk jellegét tó- , vább fejlesztjük, és túljutunk, | túl kell jutnunk az egyszerű j árucsereforgalmon, meg kell találnunk a szorosabb gazda- I sági együttműködés, a koope- j ráció és a specializálás lehe- ! tőségét, különösen a két or- ] szág ipari termelésében. Úgy j gondoljuk, hogy ez lehetséges | is, szükséges is. Az ipari ter- j melés egész sor olyan ágaza- j tát látjuk már, ahol — ha egy | adott termék bizonyos alkat- j részeit Magyarországon, más j alkatrészeit Lengyelországban j állítják elő — vagy valamely iparágban, gépiparban vagy a vegyiparban bizonyos gyárt­mányokat az egyik országban állítunk elő, és sok más gyárt­mányokat a másik országban, akkor népeink javára, a sáp- cializmus általános ügye javá­ra nagyobb sorozatokban, gaz­daságosabban és gyorsabban tudunk termelni. Az együttműködésünk fej­lesztésének kérdéseit termé­szetesen itt. nem részletezőé-, tem, de jellemző az a mind­két fél részéről megnyilvá­nuló őszinte törekvés, és el­tökéltség, hogy ennek az együttműködésnek a formáit megtaláljuk, kidolgozzuk és realizáljuk. Miveii kölcsönö­sen megvan a szándék az együttműködéshez. — feltét­lenül gyümölcsöző eredményei is lesznek, és ez hasznos, és jó, mert a fejlődés ezzel meg­gyorsul, és jól szolgáljuk má­sik célunkat is: a kapitalista világrendszerrel békés viszo­nyok között folytatott ver­senyt. Mi győzni akarunk eb­ben a versenyben. (Taps.) Már pedig, ha a tőkések a kapita­lista rendszer szabályai sze­rint, a részvénytöbbségeik ösz- szevásá dúsával olyan mono­póliumot. tudnak létrehozni, hogy azok világrészekre ter­jednek ki. és azon belül tud­ják a gazdaságosságot érvé­nyesíteni. akkor mi. a szőri a - ’ista országok sem járnánk ri helyesen, ha ki-ki csak a ma­ga kútját ásná és mindent a világon maga próbálna előál­lítani. — Megbeszéltük természete­sen a külpolitikai helyzet mindkettőnket érdeklő kérdé­séit is: egyeztettük álláspon­tunkat és örömmel jelentbe: - jük, hogy pártjaink és kormá­nyaink teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet összes lényeges kérdéseit. Mindkét országnak az a véle­ménye, hogy a jelen helyzet­ben a döntő közös feladat a provokátorokat és gyújtogató- kat féken tartani, a béke meg­őrzéséért és megszilárdításáért- harcolni. Megegyeztünk abban, hogy ahogyan eddig, ezután ’s együtt küzdünk a nemzetköz: életben ezekért a célokért. Azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a mi (Folytatás a 4. oldalon) A vnukovói repülőtéren a Voszhod űrhajó parancsnoka VI agyimir Komarov jelentést tesz a párt és kormány veze tőinek ' ' (Televíziós felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents