Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

&qy n t un ká int umí z éhimíwe Dési Huber emlékkiállítása a Nemzeti Galériában l^ebruárban emlékeztünk halálának 20. évfordulójára, | nemrég pedig emlékkiállítása nyílt meg a Ma­gyar Nemzeti Galériában Dési Huber Istvánnak, szocia- j lista munkás-festőművészünknek. A kiállítás 110 olaj- j festményével, 159 rajzával és 60 rézkarcával teljesebb ér- j tékű bemutató, mint 1947 tavaszán az Ernst Múzeumban j -rendezett első. Hitelesen és meghitten, ugyanakkor rep- j iezentatív tisztességtétellel mutatja meg Dési Huber he­lyét a magyar nemzeti festészetben és az egyetemes kép­zőművészetben. Egyidejűleg híven tanúskodik a munkás­művész kifinomult közösségi tudatáról. Az emlékkiállításon azt is nyomon követhetjük, hogy mi mindent kellett leküzdanie Dési Hubemek, az elsze­gényedett órásmester fiának, aki gyerekfejjel anya nélkül maradt. Proletársorban ezüstkovácsoló munkásként, a íor-‘ j mális iskolai képzés alkalmaiból kirekesztve, a túlterhelt- j ségből származó, s korán jelentkező tüdőbaja miatt fo­kozatosan gyengülő testi állapotban meglehetősen későn, férűkora delén találta meg a maga egyedülálló dinamikus formanyelvét. Bepillantást enged a. kiállítás arra is, hol erezzük betetózöttnek Dési Huber életművét. Milánóban és Bszak-Itália több városában élt és dol­gozott, mint ezüstműves munkás a huszas évek derekán. Ott keltezett rézkarcai még jo bbára csupán részletekbe menő tanulmányin unkák városképekről, emberekről, Hazatérte után 1928-ban szakít ezzel a műfajjal, s áttér a tömörebb költői kifejező készséget kívánó linói eummetszésre. Ebben a sokszorosított grafikai műfajban már éretten, önálló szerkesztő készséggel agitál a munkásosztály érdekében. Rákoscsabáról naponta jár be dolgozni, és éjszakáit rövidíti meg, hogy belemélyedhessen és élete fogytáig kutathassa az olajfestés titkait. A napi munka mellett, a pihenés óráiban rajzolt Korának úgyszólván minden forenakíséríetót sóira tanulmányozta és legbelsőbb élményei alapján alakította ka saját stílusát. Ilyenek a monumentális igényű szén- rajzos grafikái: az ö-nkínzó önarckép (1938), csakúgy' mint leghitelesebb József Attila portréja, Töprengője, Ifjú munkása, stb. Valamennyi síkba átfogalmazóit küszöbár. Vastag határoló vonalaik szenvedélyes izzásúak, ott is, ahol természetet jelenít meg. (Budakeszi park, 1936, Buda­keszi táj). Ilyenek még: Viharmadarak, Napraforgós táj, Falusi temetés, (1940) és az utolsó szülőföldi látogatásá­nak élményeiről szóló megrázóstn szép képei. Legérettebb festményei már-már ki törnek a táblaképi keretből, mo­numentális sík- és térhatásukkal nagy felületet követel­nek. A Nemzeti Galéria ezzel az emlékkiállítással méltókép­pen dokumentálja a szocialista Dési Huber István gaz­dag életművét NAGT TIBOR Egy elfeledett történész HAMLET, A VAGI A HOSSZÉ ÉJSZAKA VÉGE Egy modern Hamlet, a máso­dik világháború roncsolt testű áldozata a hőse Döblin lélektani regényének. Összetört tagok­kal, testben-1 élekben össze/úx- 1 va hozzák haza otthonába Ed­ward Gordont. A szülői házban keresi gyötrődve, saját magát és másokat emésztve az okot, mely őt s világát tönkretette. Szinte mániákusan kutatja, ki a felelős a kataklizmáén, élő kísérteiként imbolyog a valami­kor derűs családi otthonban, ahol szüleit is a halálba kergeti éle­tük megzavart egyensúlya. Meg­ismerjük a világháború utáni nyugati életforma erkölcsi csőd­del fenyegető, összekuszált prob-; léma világát, melyből oly nehéz; a menekvés a jobb. tisztultabb élet felé. Végül a háború Ham­letié mégis magára ébred a hosz- ; szú éjszakából, s elindul az új élet keresésére. A jeles író nagy , mesélőkedvvel, biztos pszicho­lógiai érzékkel vezet, végig * bonyolult lelki problémák szö­vevényén, segíti ki hősét út­vesztőjéből a gyógyulás felé. ; (Európa) Christa Wott: KETTÉSZELT ÉG Hitei«, eddig alig ismert vi­lágot mutat be nekünk a tavaly Heine-díjjai jutalmazott fiatal Írónő: a Német Demokratikus Köztársaság fiataljainak, mai életét, problémáit, útkeresését és | magára találását. A történet ke­rete egy nagy szerelem, mely | két éves tétovaság és egymás ke- 1 résése után jut el a válaszúiig. A regény hősnője, Rita egy sú­lyos baleset után a szanatóriu­mi szobában éli át újra a maga regényét, emlékkép. s hosszas vívódás után szánja rá ma­gát. hogy szembenézzen a?. igató­sággal, és végképpen megvá­lassza párját. Közben megismer­jük a kettészakított Németor­szág mindennapjainak életét. a régi és új vonzásának harcól., a múlttal való leszámolás nem könnyű feladat. A könyv sike­rére jellemző, hogy rövid idő alatt öt kiadást ért meg hazá­jában. (Európa) Kellér Andor: Jőlrek a kulturális életből — A Pécsi Balett Együt­tes megkezdte következő be­nt utalójának próbáit. Az új produkció koreográfiáját Eck Imre az együttes vezetője, zenéjét pedig Lemdvay Ka- rrüEó készíti. A főbb szere­peket Bretus Mária és Tóth Sándor, valamint Gombkötő Erzsébet és Csifó Ferenc tán­colják. — O — — József Attila mongol fordítója Javuuhalán mongol költő az írószövetség vendé­geként a ’héten Pécsié láto­gatott, és baráti beszélgetés keretében találkozott a város íróival. — A KPVDSZ Kulturális Napok keletében Bertha Bul­csú Pécsett élő író szombaton Szombathelyen, vasárnap pe­dig Körmenden tart irodalmi estet.- O ­— Megjelent a népszerű ..Búvár" könyvek ötvenedik kötete. Ebből az alkalomból a Magyar írók Könyvesbolt­ja és a Városi Művelődési Ház Ifjúsági Klubjának ren­dezésében 19-én hétfőn dél­után 3 órakor Dala László, a sorozat szerkesztője „Noé bár­kájától az űrhajókig” cím­mel előadásit tart a Műve­lődési Ház nagytermében. DÉLI POSTA A nemrég ethúnyt Jeles újság­író népszerű rovatának legvon­zóbb darabjait sorjázaa ez a kö­tet. kiemelve a napi időszerűség süllyesztőjéből. Az írások zöme meg is érdemli ezt a gondosko­dást, hiszen a mindennapok ava­tott tollú krónikása valóban idő-1 álló, mélyen jellemző, Irodalmi j értékű megfigyelésekkel gazda-! gította az olvasót. Némely irásá- , ban egy-két odavetett jelzővel, beszélgetés-foszlánnyal élesebben Jellemez egyént és kort, hosszú lélegzetű fejtegetéseknél. A vér­beli újságíró ügyességével s az író alázatával rajzol meg ismert figurákat úgy. hogy új életre támad előttünk az eUcoptatott sé­ma. Hosszabb lélegzetű írásai kö­zül különösen plasztikusan festi meg a kort Szemző Gyuláról, er­ről a különcül gonosz kalandor­ról irt életrajzi vázlat». (Szép- irodalmi) Szigetvártól alig W) köb­méterre Szentdénes közelé­ben kis erdő nyúlik, s mel­lette mező, melyet Tinódi me­zőnek hívnak. A hivatalos ok­iratokban már a XIII. század, ban is így szerepel. E mező egyik magasabb pontian a sok kőtörmelék közt nézelőd­ve megvallom, bizony meg­hatódtam: itt állott hát a Ti- nódiak ősi tanyája! E kőtör­melék, mely hajdan ház volt. hallotta a kis Sebestyén lant j áriak első pengetéseit . .. Tinódi szülőhelyét csak 1900-ban kutatta ld a bécsi udvari levéltárban és tisz­tázta egy pécsi történész. De ki is volt az a Németh Béla, akinek ezt köszönhetjük? — Igen, jól emlékszem, a pécsi személyi kapcsolatairól városunkban közismert báró Fejérvári Géza honvédelmi miniszter különös protekció­jával juthatott be apám a bécsi Hadi Levéltárba, — mondja a Katalin- és Felső- vámház utca sarkán álló na­gyon öreg háznak egy leven­dulaillatú példás-pedáns szo­bájában özvegy Pápa János­aié. — Amikor Szigetvár tör­ténetét kutatta, akkor akadt életének legkedvesebb, ahogy ő mondta: gyön gyszemére: Tinódi szülőhelyére Sziget­vár történetét egyébként én írtam, illetve írtam le, — ja­vítja ki magát mosolyogva. — Minden reggel korán kel­tünk, s írtam, apáim meg dik­tálta, mert a sok homályos levéltárban, fakult írások be- tűzgetésé'től ekkor már látá­sa erősen megromlott. Nézem a hatalmas könyv előszavának dátumát: Pécs, 1902. július 25. Olvasom a címet: Szigetvár története Biedermann Rezső báró megbízásából és nagylelkű­ségéből írta Németh Béla Mennyire jellemző címlap! A valóban nayvlelkűek írem egy könyv címlapján hirde­tik ezt magukról! Azok sok­kal, de sokkal szerényebbek... — 1899-ben herceg Monte, nuovo Alfréd bízta meg apá­mat németbólyi levéltáránál? rendezésével. Ekkor írta meg á község történetét is. mely 1900-ban meg is jélent. Ez­után Lenkei Henrik, a Pécsi Napló főszerkesztője Bieder- mannt beszélte rá hogy vál­lalja Szigetvár történetének kiadását. A kultúra pártfogó­jának pózában szívesen tet­szelgő báró, aki különösen a felesége révén dúsgazdag bé­csi rokonság előtt akart im­ponálni, kötélnek is állt, s a könyvet a „Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdái R. T.”-nél le i« kötötték. A könyv remek kiállítású, haiauiiat, :ii„nka. Lenkei a nyomdánál rész­vényes is volt, így akként bá­báskodott, hogy minél na­gyobb összeget kapjon a könyv után. Ez sikerült is neki. A legkevesebb pénzt, de a legtöbb munkát termé­szetesen apám kapta. Ami­kor azután a könyv megje­lent, s a sajtó elárasztotta a bárót magaszta] ásókkal, vé­gül ő is kíváncsi lett, hogy ki is az a Németh Béla, aki az ő nagylelkűségében része­sülhetett. áki végeredmény­ben mégiscsak azt a könyvet írta? Környezetének tudtá­ra adta, hogy nem bánja, ha egyszer elébe vezetik. — Magának az alispánnak a kíséretében aztán apáin meg is jelent á báró szente- gáti kastélyában. A báró megveregette a vállát. Apám ezt a versenylovaknak járó dicséretet nagyon mulatságos­nak találta, s úgy látszik, et­től meg is táltosodott, mert a szót egyre sziporkázóbban ő vitte, a báró meg háttérbe- szorulása miatt egyre job­ban bosszankodott, Gondolt egyet, németre fordította a szót. De apám tökéletes né­metséggel folytatta, hogy a báró felesége csak úgy haj­ladozott a széken a -nevetés­től. Ekkor franciára tért át, de ez a kirekesztésnek szánt tapintatlansága is visszájája sült el, mert apám franciá­ul is elemében volt. A báró­nő pedig egyre jobban érez­te magát, s áthívta a társa­ságot egy másik szobába, s megkérte a vendégeket, hogy valaki . játszón a, zongorán. Senki .som jelentkezett, s ek­kor apám leült,' s valami klasszikus vidám dolgot ját­szott, majd pedig ami csak úgy szívéből jött... Minden­ki találgatta, mi lehetett ez az utóbbi, a báró is egyre vörösödött-rösteUkedett, ami­kor az asszony lehurrogta, végül is a bárónő találta ki, bogy apám improvizált csak. A bárónő végül azzal búcsú­zott, hogy nem hitte volna, hogy Magyarországon ilyen kelliemes-szellemes, művelt emberek is vannak ... Az 1891-ben megalakult Mecsek Egyesületnek is kez­detétől fogva egyik legbúz- góbb tagja volt, s. meleg barátság fűzte Kiss József -a- nárhoz, a főtitkárhoz, aki egyébként a „Szigetvár tör­ténete” c. könyvhöz a térké­peket is rajzolta. Polgári foglalkozása ügy­véd volt, de egy fiskális ab­ban a korban csak akkor ér­vényesült, ha könyört elen ül csupán -a pénzt nézte ügyfe­leinek zsebében, s mindent elkövetett, hogy ha akár a felperes, akár az alperes ve­szít, mindig az ügyvéd nyer­jen. Németh Béla azonban nem ezt a farkas-életformát élte Egyik nap azzal lepte meg a pécsieket, hogy’ kiadta ..Az orgonajáték gyakorlati kézikönyve” c. remek kis tan­könyvét. A muzsika, a szív embere volt. Nem is múlt. el egyetlen este sem zongorázás nélkül, s különösen szerette anyámmal játszani Beetho­ven egyik négykezesét. Az 1884-ben alakult Pécsi Polgári Daloskömek ő lett a harma­dik elnöke. Emlékszem név­napjakor este félkörben min­dig felálltak az ablaka előtt a Ferenciek utcájában, s úgy köszöntötték. Itt is halt meg, — ma a Saljai utca 36. szá­mú ház ez. — 1904. október 15-én. Utolsó műve: ..A pécsi Dominikánus-ház története” 1903-ban jelent meg. 64 évet. élt, 1840. szeptember 25-én született Gödreszentmórl ón­ban. Apja állami uradalmi szám tartó volt, Gimnázmmi tanulmányait a Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumben végez­te, Budapesten 1874-ben ügy­védi vizsgát tett, R irodáját Pécsett nyitotta meg. A családi képek közül köz­ben kezembe kerül egy szí­nes levelezőlap, ösmagynro- kaf ábrázol egy teher ló kör­nyezetében. S olvasom a he­gyes tollal ráírt négysoros ids versikét: Hol varrnak « táltosok? Most csak lovak vannak. Uj hit kéne most már Az újabb magyarnak. Pécs, 1899. február 13. Németh Béla. A sorokból Adv Endre hangját hallom, pedig ő csak most rendezi első versköte­tét Debrecenben sajtó alá. Engets 4 éve halt. meg A haladó szellemű emberek ek­kor már tele vannak az új éleinek vámsával Némete Bé­la is félreérthetetlenül az uralkodó társadalmi rend­ből. a kapitalizmusból való kiábrándulásról, s az új tár­sadalom utáni vágyakozásról t esz tanúbizonyságot. DR. HARCOS OTTÓ A pécsi dzsessz-klubról Egyre növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik a divatos tánczene hetijeit a <}. /.sesszm uZsüká t hallgatják előszeretettel. Ennek oka az, hogy a tánczene típusáruvá lett, kaptafára készül, egy-két érdekes daliamé számtól elte­kintve. Természetes, hogy I únkcióját így is betölti: tán­c-in i lehet rá. A dzsessz-zene c mól jóval többet nyújt a fia­taloknak. Betölt egy olyan űrt, amelyet, minden torban egy onyos fajta zene betöltött. Má ennek a zenének a hall­gatása okoz olyan feszültséget, mint amilyent a népzene vál- (.< ki egykor. Lzért van, hogy Pécsett is mintegy 150 fiatal látogatja átlagosan a szerény keretek között működő pécsi dzsessz- klub rendezvényeit. Néhány étivel ezelőtt „házi összejöve­teleken” hallgattak a fiatalok < «ssssz-zenét. A hallgatás he- :yes irányba tereléséről senki . m gondoskodott. Hasznos volt tehát helyet és formát ke­resni a 'zenei nevelés szem- ponijából korántsem lebecsü­lendő dzsessz-muzsikának. A városi KISZ Bizottság és a Városi Művelődési Ház támo­gatásával működő dzséssz- fő tőrei.Äse világos: a modern klasszikus zenéhez el­juttatni fiatalokat, dz?csszén keresztül. A megva- Jtósítésfcan bízhatunk, mert a klub jó kezekben van. Veze­tősége igyekszik az igényeket kielégíteni. Dr. Tóth Endre, a klub vezetője lankaöatk® szorgalommal munkálkodik azon, hogy a magyar dzsessz- zenésizek legjobbjai lépjenek fel a klub összejövetelein. A siker ezzel biztosított. Ám a végcélhoz vezető út kiművelése még megoldásra vár. Az Ö6z- szejövetelek programjainak még szervesebben kell egy­másra épülniük. A pécsi ifjúsági dzsessz- klub első őszi összejövetelére a Városi Művelődési Házban szépszámú hallgatóság jelent meg. A jónak mondható nyi- tóprogramot nagyon fegyelme­zetten és nagy érdeklődéssel hallgattak meg a klub tagjai és az érdeklődők. Dr. Kon- trohr Tánuis „Találkozásom a modern Jazz Quartett el” című beszámolója után a pécsi fia­tal muzsikusokból álló „So- piana” sextett mutatkozott be. Megérdemelt sikert arattak. Az együttesből külön ki sze­retném emelni Sárközi Lász­lót, a sextett zongoristáját, aki ragyogó érzékkel tolmácsolta a szólamát. De dicséret Illeti az együttes többi tagját is. Műsorukban elhangzott szá­mok közül Kész József leg­újabb szerzeményei méltán érdemelték ki a hallgatóság elismerését, Heinrich Böll: M iután befoltozták a lábam, ülő munkát adtak, meg kellett szá­molnom, hány ember megy át napjában az új hídon. A fő­nökség szereti számokban kifejezés­re juttatni a tevékenységét. Az ér­telmetlen, sőt ujjból kiszopott szá­mok részegítően hatnak. Egész nap. egész áldott nap mozog az ajkam, mint egy óraszerkezet, hogy estére megajándékozzam a főnököket a győ­zelmükhöz szükséges eredménnyel. Ragyog az arcuk, amikor jelentést te­szek ügyeletem eredményéről: mi­nél nagyobb az aznapi szám, annál fényesebb a ragyogás, tehát nyugod­tan hajthatják le fejüket álomra, mert ezrével haladnak át az emberek az új hídon. De a számok hazudnak. Sajnálom, de hazudnak. Túl megbízhatatlan va­gyok, ha a rendes ember álarcát öl­töm is magamra. Néha titokban, önmagam kielégí- • tésére. kihagyok egy-egy járókelőt vagy részvétből hozzászámítok egy párocskát. A főnökség üdve a kezem­ben van. Amikor rossz hangulatban vagyok, például nincs mit szívnom, közepes számokat mondok, vagy né­ha még a közepesnél is alacsonyabbat, de ha boldogság tölti el a szívemet, ha elégedett vagyok, tízezres számok­Heinrich Bűi] ellenzéki magatartásé, humanista, antifasiszta nyugat-németor szágl író. Kölnben született 1917-ben. Ne vét számos, fordításban megjelent köny e, elbeszélése — köztük az írországi naplója — tette a magyar olvasók köré. ben is ismertté. ban fejezem ki nagylelkűségemet, Mennyire boldogok ilyenkor! Jóformán kitépik kezemből a végeredményt, csillog a szemük, veregetik a válla- mat. És mitse gyanítanak! Aztán nekilátnak szorozni, osztani, százalé­kot számítani és így tovább. Kiszá­mítják, hány ember megy át a, hídon tíz év alatt. Istenítik a jövőt, ez az ö elemük, de hát — nagyon, nagyon sajnálom — a számok nem teljesen felelnek meg a valóságnak. H a az én kis szerelmem megy ott — és naponta kétszer is látha­tom'— akkor megáll a szívem. Csak akkor eszmélek föl, ami­kor befordul a fasorba és eltűnik a szemem elől. És aki eközben megy át a hídon, azt nem számolom. Ez a két perc az enyém, csakis az enyém, és senkinek sem engedem át. Estén­ként ugyanígy — amidőn visszafelé megy. s ellépdel ugyanazon a járdán, kiszáradt ajkam csak számol, egyre számol-, igen, esténként ismét meg­áll a szívem és az ajkam, S csak ak­kor számolok tovább, ha már eltűnt előlem. Mindazok, akiket a szerencsé­jük ezekben a percekben visz el mit- sem látó tekintetem előtt, nem kerül­nek be a statisztika adataiba, árny­emberkék, elkallódott egyének, akik arra ítéltettek, hogy nem masírozhat­nak a statisztika országúlján. Természetesen, Imádom őt. De ő ezt nem tudja, és nem is akarom, hogy megtudja. Nem szabad rájön­nie, hogy milyen szörnyű felfordulást okoz az elszámolásokban. Ne is tud­jon semmiről ez a gesztenyebarna, hosszúhajú leány, apróka lábacskái vigyék csak gondtalanul a munka­helyére, a kávéházába, kapjon ott sok-sok borravalót. Imádom őt. Ter­mészetesen, imádom. Nemrégiben jöttek ellenőrizni. Időben figyelmeztetett az a fickó, aki a híd túlsó oldalán a gépkocsikat számolja. Mutattam hát az igyekeze­temet: számláltam, mint egy meg­szállott, még a sebességmérő se job­ban. Maga a főstatisztikus helyezke­dett el a túloldalon és egy óra múlva összehasonlította adatait az enyém­mel. Nálam mindössze egy emberrel volt kevesebb, mint nála. Éppen jött át az én kis szerelmem a hídon és én semmi pénzért néni akarom, hogy ezt a drága lényt, az én kis szerel­memet szorozzák és osszák, hogy száraz százalékká változzon. Szíve­met a kín szorította össze, hogy szá­molnom kell, rá se nézhetek, ám mégis nagyon hálás voltam annak a fickónak, aki a gépkocsikat számol­ja: hiszen az életemről volt szó. A főstatisztikus megveregette a vállamat és azt mondta, hogy pontos ember vagyok, megbízható és rendes. „Ha valaki egy óra alatt egy em­berrel téved — folytatta —. ez nem is olyan szörnyű. Mi úgyis néha kerekítjük a százalékokat. Javasolni fogom, hogy léptessék elő — a jármű­vekhez”. E z már siker, ez olyan nagy üh nép. amilyen még sose volt. Naponta legfeljebb huszonöt jármű megy át a hídon, össze adni fejből félóránként őket, termé­szetesen, ünnep a számomra. Nagyszerű volna. Négytől nyolcig egyáltalán nem engednek át a hídon járművet s ezalatt sétálgathatnék, be mehetnék a kávéházba és hosszan elnézhetném, sőt talán el is kísérhet­ném az én kis el nem számolt sze­relmemet. Pető Miklós fordítása Várnai Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents