Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-02 / 205. szám

‘•rV - *.'V-í kürtié napló 19*4. szcrmna t A csehszlovák és szovjet államférfiak, élükön Hruscsov szovjet miniszterelnökkel és A. Novotny csehszlovák elnökkel tárgyalnak a prágai várban. Rádiókép — MTI külföldi képszolgálat. A német békeszerződés Európa békéjének biztosítéka Walter Ulbricht beszéde a második világháború kitörésének 25. évfordulója alkalmából Berlin: Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke ked­den a Népi Kamara ülésén beszédet mondott a második világháború kitörésének 231, és az első világháború kezde­tének 50. évfordulója alkal­mából. Beszédében felhívással fordult a Hitler-ellenes koalí­cióban résztvett államok né­péhez, parlamentjéhez és kor­mányához, törekedjenek arra, hogy végre sor kerüljön a né­met békeszerződés megkötésé­re, s e2zel biztosítva legyen a béke Európa szívében. A'* német békeszerződést meg kell kötni, hogy szilárd gátat emeljenek egy harma­3,1 milliárd ember él a Földön Az ENSZ demográfiai évkönyvének adatai New York: Az ENSZ közelmúltban ki­adott néprajzi évkönyvének adatai szerint a Föld lakossá­gának lölekszáma 1962 köze­pén elérte a 3,1 milliárdot. A Föld lakóinak száma éven­te 2,1 százalékkal növekedik. Az adatok tanúsága szerint a Kínai Népköztársaság a földkerekség legnépesebb or­szága. Lakóinak száma 670 millió. Utána következik In­dia 449, a Szovjetunió 221, az Amerikai Egyesült Államok 187, Indonézia 98, Pakisztán 97, Japán 95, Brazília 75. Nyugat-Németország 55 és Nagy-Britantia 53 millió la­kossal. E tíz országban él az emberiség kétharmada. Terü­letüket tekintve a legnagyobb államok: a Szovjetunió, Ka­nada, a Kínai Népköztársa­ság, az Egyesült Államok, Btazilia, Ausztrália, India. Ar­gentína, Szudán és Algéria. Sorrendben a legnagyobb város: Tokió 8,6 millió lakos­sal. A világ második legna­gyobb városa New York, ahol 7,78 millió ember éL Utána sorrendben következik: Sang­haj 6,9, Moszkva 6.32, Bom­bay 4,42, Peking 4, Chicago 3,55, Kairó 3,41, Rio de Ja­neiro 3,22, Tiencsin 3,22, Le- ningrád 3,18. London 3,17, Sau Paulo 3,164, Osaka 3,15 és Mexico 3 millió kakossal. Folytatódnak a szovjet- csehszlovák megbeszélések Prága: Kedden a csehszlovák fővá­ros közelében fekvő üdülőhe­lyen, Lányban folytatódtak a szovjet—csehszlovák megbe­szélések. Az N. Sz. Hruscsov vezette párt- és kormánykül­döttség, valamint Antonin Novotny és a megbeszélésen résztvevő más csehszlovák ve­zető személyiségek az esti órákban visszatértek Prágába. A szovjet küldöttség szer­dán megtekint egy prágakör- nyéki húsfeldolgozó üzemet, majd egy termelőszövetkezet­be látogat. Bonyodalmak és aggasztó jelenségek Az Egyesült Államok helyzetéről Dél-Yietnamban New York: „Elvesztete-e az Egyesült Államok a háborút Dél-Viet- namban?” — ez a elme az U. S. News And World Re­port című amerikai folyóirat egyik cikkének. — A cikk egész tartalma igenlő választ ad a feltett kérdésre. „Teljes kudarc fenyegeti azokat a dollármüliárdokba kerülő amerikai erőfeszítéseket, ame­lyek célja megmenteni Dél- Víetnamot a kommunisták­tól" — írja a oikk szerkesz­tője. A cikk félvázolja azt a ka­tasztrofális helyzetet, amely­ben az amerikai beavatkozók és bábjaik kerültek a több év óta tartó partizánháború után. „A vietnamiak elfáradtak a háborúban — hangzik a cikk — és napról napra kevébé hiszik, hogy kormányuk ké­pes bármit is alkotni, ami pozitív, konstruktív és szi­lárd". A saigoni hatóságok az ország területének csupán jelentéktelen részét ellenőrzik, főképpen a városokat.” A ki­terjedt mezőgazdasági térsé­gek teljesen a kommunisták uralma alatt állnak”. Mindez a lap szerint arra készteti az amerikai politikusokat, hogy komolyan felvessék a kérdést: .,Az Egyesült Államok tegyen­HALÁLOZÁS Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapa, após, nagyapa, dédapa, nagybácsi és kedves ro­kon. PANDUR IGNACZ koksz­gyári nyugdíjas. 71 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 4- én, pénteken íél 4 órakor lesz a központi temetőben. A gyászoló e kísérletet, hogy mentse azt, ami még menthető, bekapcso­lódjék-e mégjobban a had­műveletekbe, egészen a regu­láris csapatok bevetéséig? Avagy be Mcell-e ismernie, hogy ezt a háborút soha nem lehet megnyerni és próbálja-e megkötni a legkedvezőbb al­kut a Viet Kong és a saigo­ni kormány között és ilyen módon igyekezzék semlegesí­teni Dél-Vietnamot?” A cikk írójának beismerése szerint az első alternatíva — a katonai intervenció kiszéle­sítése — semmi jót nem ígér. A partizánok elleni hadműve­letekben közvetlen résztvevő amerikai katonai „tanácsadóid’ száma az utóbbi években 800- ról 17 000-re emelkedett és hamarosan éléri a 20 000-ret. Az Egyesült Államok — az U. S. News And World Re­port szerint — ..egyre mé­lyebben belesodródik a há borúba ez azonban csak új vereségeket hoz számára”. A szakértők többségének véle­ménye szerint — hangzik a cifkk — az amerikai fegyve­res erők nyüt intervenciója durva politikai és pszicholó­giai hiba lenne. „Mint látható, gyorsan le­jár az ideje annak, hogy az Egyesült Államok dönthessen Vietnamra vonatkozólag. A két alternatíva —, hogy még mélyebben beavatkozzanak a háborúba, vagy hogy^béke- tárgyalásokat folytassanak — úgyszólván senkinek sem tet­szik. Jelen pillanatban leg­feljebb újabb bonyodalmak és aggasztó jelenségek vetik előre ámyékukmC“. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 19. évfordulója alkalmából HO SI MINH elvtársnak, 1 a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Dolgozók Pártja elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Hanoi. Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakításának 19. évfordulója, a vietnami nép e nagy nemzeti ünnepe alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, vala­mint az egész magyar nép és a magunk nevében is köszöntjük önöket és a testvéri vietnami népet. Üdvözöljük vietnami testvéreinkben a harci társakat, akik szilárdan védelmezik hazájuk szabadságát az amerikai impe­rialista agresszióval szemben, s lankadatlanul küzdenek az egész vietnami nép szabadságáért, az 1954. évi genfi egyezmé­nyek megvalósításáért, őszinte örömmel töltenek el bennün­ket a szocializmus építésében elért nagyszerű eredményeik. A Magyar Népköztársaság az Önök igaz barátja, osztozik gondjaikban és örömeikben. Nagy nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri vietnami népnek országuk építésében, Vietnam egyesítéséért folyó küzdelmükben. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke,, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás- Porosz* Kormány elnöke. • Péter János kütügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte Iá jókívánságait Xuan Thuy-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. A KISZ Központi Bizottsága az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte * Vietnami Ijú- sági Szövetség Központi Bizottságát. dik világháború kirobbantásá­nak útjába — mondotta Ulb­richt, aki ennek érdekében a következő javaslatokat tette: A két német állam önkéntes nyilatkozattal kötelezze magát arra, hogy lemond mindenfaj­ta nukleáris fegyverről; for­duljon a potsdami szerződést aláiró négy hatalomhoz azzal a felhívással, tekintsék a két ország földjét atomfegyver­mentes területnek és vonják ki a német területen állomá­sozó nukleáris fegyvereket; a két Németország jelentős mér­tékben csökkentse katonai költségvetését és a felszaba­duló eszközöket fordítsa szo­ciális célokra; a vitás kérdé­sek rendezésénél mondjanak le az erőszak alkalmazásáról; a NATO és a Varsói Szerző­dés tagállamai kössenek; egy­mással megnemtámadási' szer­ződést. A továbbiakban az Államta­nács elnöke szembeállította az NDK által kidolgozott béke- doktrinát a nemzetközi jogba ütköző Hallstein-doktrinával. „A Hallstein-doktrina eszköz a nyugatnémet neokolonisták kezében a zsarolásra és arra, hogy beavatkozzanak más ál­lamok ügyeibe. A német béke- doktrína ezzel szemben első­sorban az el nem kötelezett országokat segíti, hogy szem­behelyezkedjenek a szövetségi köztársaság külpolitikai gyám­kodásával és következetesen végrehajthassák semleges po­litikájukat” — hangsúlyozta, majd hozzátette: az NDK ere­jéhez mérten kész arra, hogy Ázsia és Afrika fiatal szuve­rén államaival őszintén együttműködjék s gazdasági, kulturális és egyéb területen minden politikai feltétel nél­kül támogassa őket. Németország háború utáni fejlődésének csak egy útja van, a német békeszerződés megkötése, a háború marad­ványainak felszámolása, a két német konföderációjának a megteremtése, amely előkészí­ti az utat Németország újra­egyesítéséhez. Ezzel összefüg­gésben Utbricht megismételte azokat a javaslatokat, amelye­ket Erhard nyugatnémet kan­cellárhoz intézett levelében kifejtett. Ezután hangsúlyozta, a potsdami szerződések követ­kezetes végrehajtása feljogo­sítja az NDK-t, hogy igényt tartson a nemzetközi intézmé­nyekben való részvételre, ami magában foglalja az ENSZ- tagságot is. - ő­Az NDK államhatárának megvédésére emelt berlini fal­ról szólva kijelentette, hogy az a nyugat-németorszugi ult­rák politikájának a köveigez- ménye. Amilyen mértekben nyugat-németország hu.acio erői demokratikus változásia­kat vívnak ki országukoan, olyan mértékben lehetővé vá­lik az NDK számára, hogy Vé­delmi intézkedéseit csökkent­se és megszüntesse. Ulbricht említést tett arról is, hogy a második világhábo­rú kitörésének évfordulója al­kalmából beszédet mondott Erhardt nyugatnémet kancel­lár. A beszédben sok szó esett a békéről — mondotta. Ulb­richt —, de nem tartalmazott egyetlen konstruktív javasla­tot sem. A szövetségi kancel­lár kifejezetten dicsőítette Németország kettéosztottságát, hirdette a szövetségi köztár­saság teljes politikai és kato­nai beolvasztását a NATO*ba. Ha ezzel együtt figyelembe vesszük a CDU-nak, Nyugat- Németország uralkodó pártjá­nak azokat a követeléseit, hogy állítsák helyre az 1937. évi német határokat és az NDK-t is kapcsolják be a NA- TO-ba, akkor valóban nem vagyunk képesek felfedezni a békés megegyezésre irányuló német politika semmilyen je­lét, — hangoztatta. — Bonn csak fecseg az ön­rendelkezési jogról, a tetteivel ellenkező fecsegéssel csak re- vanspolitikáját akarja leplez­ni. A demagóg kijelentések helyett arra van szükség, hogy végre felszámolják a második világháború veszélyes marad­ványait. Itt az ideje, hogy vé- getvessenek a háború utáni időszaknak és helyére a tartós béke rendjét állítsák. A világ valamennyi népéhez intézzük felhívásunkat, hogy támogas­sák a német nép békeszereti erőinek küzdelmét a szilárd békés rendért. Ha nincs tar­tós béke Európa szivében, nincs tartós béke a világon — fejezte be beszédét Walter Ulbricht. Nem, volt Árpád személy nevű fejedelmünk! (8) SOMOGY BIZONYSÁGA Hipotéziseink csak úgy érnek valamit, ha azokat igazolni is tudjuk. Vizsgálódjunk tovább, vajon az Árpád szálláshelyek helynévanyagából kiemelt Ka­ra — Pata — Korpád — Kalo­csa nevek másutt is jellemző- ek-e a nemzetség települései­re? Kutatásunkat Kalocsa kör­nyék, Tetétlen, Nagyszalonta és Kolozs környéke után foly­tassuk olyan vidéken, ahol az Árpádok korai szállásolása közismert. Kevés olyan hagyományunk van, melyet a magyar nép oly egyöntetűen ismerne, imint az, hogy Somogy-ország Koppány földje. Ezt a történelem is iga­zolja s egyik legkorábbi írásos emlékünk, a pannonhalmi mo­nostor 1001-ből keltezett alapí­tó levelében I. István király azt panaszolja, hogy Somogy megye ki akarta őt űzni atyai székéből (Volente comitatu quodam sumigiense paterna me sede repellere), azaz a Koppány elleni harcra emlékezve, Somo- gyot Koppánnyal teljesen azo­nosítja. „A külső és belső el­lenségtől s a polgárháború ré­métől szorongatva — írja to­vább István — Szt. Mártonnak fogadalmat tettem, hogy győ­zelmem esetén Sómogy tizedeit az ő monostorának adom.” A győzelem bekövetkezett s So­mogy tizedei tényleg ezen idő­től a pannonhalmi monostort illették. Az érdekes itt az, hogy Ist­ván fogadajmának tanúi Poz­nan, Hunt és Orczi nevű vezé­rek. A Hunt—Pázmány nem­zetség ugyan Somogyiéi távol, Esztergomtól északra gyökere­sedett meg, azonban Orczi Ka­posvártól északkeletre fekvő község s így feltehető, hogy ez is a fogadalomnál tanúskodó vezér itteni birtoklásának kö­zel ezer éves emléke. Koppány somogyi birtoklása bizonyos, de ő nem volt első foglaló ezen a földön, csak azon a szőkébb területen (Somogyvár környé­ke), amelyet a foglalás törvé­nyei szerint puszta személyne­vével (Kupa) vett birtokba az elődei által már korábban né­pesített szállásföldek mellett és azokon túl. A századfordulón Csánki De­zső szerkesztette Somogy vár­megye monográfiája még úgy gondolja, hogy „Árpád Székes- fehérvár táján ütötte fel sáto­rát s ha nem is éppen fiai, de a következő nemzedék már So­mogy területére is kiterjeszke­dett.” Majd önmagának ellent­mondva így folytatja: „Ezt sej­tetik a Fájsz és Juta helyne­vek. Árpád négy fia közül az egyik Jutás (Jutócs, Jutócsa) volt, ki valószínűleg a honfog­lalás harcaiban esett el. Fia Fájsz 944 körül a magyarok vezére. E két helynév tehát Jutás és Fájsz emlékét őrzik ■aes szálmunkra. A szövegből az derül ki, hogy a monográ­fia mégiscsak úgy gondolja, hogy már Árpád fia is itt szál­lásolt. Karácsonyi János századfor­dulói neves történészünk az Árpádok első szállásföldjét Fe­hér megyébe helyezi s Kop­pányi Taksony unokájának, Tar Zerind fiának, Gyécse testvérének tartja, az 1959-ben író Gyórffy pedig abból a kö­rülményből, hogy Koppány örökölt földei Somogybán ta­lálhatók, továbbá, hogy „itt két Fájsz helynevet találunk, ezzel szemben egyetlen más Árpád­házi nevet sem”, arra követ­keztet, hogy Koppány Fájsz leszármazottja. ö tehát a Juta.?— Jutás azo­nosítást nem f4(jjpja éL Ka­posvár történetének legújabb írója (1963) Zádor Mihály ez irányban nem nyilatkozik, de leszögezi, hogy a honfoglaló magyar törzsek és nemzetségek letelepedése során a Kaposvár­tól délre fekvő nagy erdőségek szerinte a határzónához, az úgynevezett gyepüelvéhez tar­toztak. Továbbiakban azt írja: „a régebbi történetírás adatait gondosan elemző marxista tör­ténetírás ma már elég világos képet nyújt „Koppány vezér birodalmáról.” így tudjuk, hogy Somogy vármegye Kop­pány nemzetségfő szállásterü­letének helyén «Math ki..« Ez a terület a régi jog szerinti trónörökösnek (dux), a király öccsének birtoka (dukátusa) volt” Nézzük meg ezzel szemben, mit mondanak a helynevek? Ebből a szempontból ne*n túl fontos, hogy a Kézai által Tar Zyrind fiának mondott „Ku­pán” kinek az unokája. Lénye­ges, hogy a honfoglalóknak kb. ötödik generációjához tartozott, ki Gyécse fejedelemsége ide­jén a ducatus ura („vivente GeyCha Duce,. i. ducatum te- nebat...), azaz „kisfejedelem", akit személynév után az „úr* méltóságnév megillet, s aki, mint ilyen, amellett, hogy ősei­nek földjén, elődei és saját szállásterülete népének termé­szetes feje, méltóságánál fog­va a ducatus népének, azaz bi­zonyos keleti megyéknek, to­vábbá a csatlakozott népeknek is hivatott vezére. Ügy látszik, gyakran szere­tünk következetlenek lenni, mert míg egyrészt elismerjük Koppány ducatusát, ugyanak­kor tudjuk, hogy bizonyos — bár a századok során gyakran változó — keleti részek a dü- catushoz tartoztak, mégis Kop­pányi csak somogyi vezérn- k tartjuk, holott az atyjával kap­csolatba hozható Zerind hely­nevek (Nagy Zerind, Bel Ze­rind) éppen a Zalta fejedelem­I

Next

/
Thumbnails
Contents