Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
NAPLÓ 1964. SZEPTEMBER 13. Az a kicsiny ablakocska így is lehet üzemet építeni Riport a szemklinikáról Három év helyett tíz hónap alatt épült fel a Hidasi Brikettnyár A szemklinikát jáx-juk dr. Boros Béla professzorral és dr. Halda Tamás tanársegéddel. Különös világ! Bekötött szemű és félvak emberek nyitnak utat előttünk, s maguk- : baroskadtan vagy egykedvű közönnyel merednek utánunk. — Nincsenek kicsit sokan? — nézek rájuk fejcsóválva. — Soknak elég sokan vannak — mondja Boros professzor —. hiszen kétezer beteg fekszik be évente a klinikára. Ezenkívül körülbelül tízszer ennyi járóbeteget kezelünk. — Több mint húszezer ember! Honnan jön ez a sok szembeteg? — A Dunántúl öt megyéjéből. alföldi területekről, Észak- Magyarországról, sőt még Pest röl is, mert jó híre van a klinikának. Romániából is gyakran átrándulnak hozzánk, a napokban pedig egy szófiai orvost kezeltünk zöldhályog gyanújával. A civilizáció hatása — A civilizációnak, a városiasodásnak nincs valami káros hatása a látásra? — Az afrikai pigmeusok őserdőben élnek, s több a rossz szemű náluk, mint közöttünk. — És a szemüveg? Miért hord olyan sok ember szemüveget? — nézek a profesz- szorra, meg a tanársegédre, i mert nekik is szemüvegük van. — A civilizáció jótéteménye! Régen szemüveg nélkül járkált a rosszul látó, ma pedig igényt tart rá. — S mi legyen az olvasással meg a televízióval? — Régóta vitatott kérdés. A sok olvasás szemfáradásra vezethet ugyan, de ez még nem szemromlás. A tévénél csak annyi ártalomról tudunk, hogy a tartós és nagy fénykülönbségek esetleg kötőhártyagyulladást válthatnak ki. Ezért ajánlják az orvosok, hogy műsornézés közben ne sötétítsük el egészen a szobát. Egyébként nem ez a legnagyobb bajunk a tévével. Sokkal többet ront a kalandos ifjúsági filmek vadhajtása. A Robin Hood vetítése idején a gyerekek kinyilazták egymás szemét. amikor pedig a Tenkes kaoitányát közvetítették, ostorcsapásból eredő szemsérülések keletkeztek. Sajnos, sok végződött vaksággal. Gyermekágy mellett állunk meg. Lakója talán egy éves lehet. fehér kezeslábasban fekszik az ágyon. Lustán kalimpál a lábával, nem törődik sípolós gumibabájával. — Ilonka! — mondja a tanársegéd, s megsimogatja a kislány szőke, göndör fejét. — Szürkehályogja van! — fűzi hozzá, s zseblámpát vesz elő. Egyenesen a szemébe világít. A gyerek a szeméhez kan, jelezve, hogy érzékelte a fényt, aztán a lámpa felé nyúl. Nem törődik a fénnyel, csak kap- dos a lámpa után, mintha játszani lenne kedve. Aki érzékeli a fényt, az a S7;’rkehályog ellenére sem reménytelen. A műtőbe kerül, az látni fog. Isko’ál' k ~nesal gyermekek számára Tizenhét év körüli lány fekszik a másik ágyon. A nővér most veszi le fájós szeméről a kötést. Kamillás gőzöléshez készül. A párolgó kamillás tál az éjjeliszekrényen van, ide érződik az illata. — Nemrég műtöttük kan- csa'ság ellen — tájékoztat a tanársegéd. — Eddig olyan sokan csúfoltak! — mondja a lány reményteljes hangon, aztán hozzáteszi: — A jövőben nem fognak. Nem leszek többé bandzsa. A processzor azt mondja, hogy a kancsal egyszeres látásúvá válik. Olyan, mintha elvesztette volna fél szemét. Súlyosabb esetben eltompul a látás, s a beteg csak homályos körvonalakat tud megkülönböztetni. A kancsalság már kétéves korban felismerhető. Ajánlatos időben kezelni. A szemklinika már évekkel ezelőtt ún. orthoptlkai állomást kapott, amely alkalmas a kancsalság gyógyítására. A probléma mégsem egyszerű. Az állomás ugyanis megfelelő létszámú, speciálisan képzett személyzetet kíván, ilyen pedig még nincs. Másrészt a kancsalság gyógyítása évekig is eltarthat. Mivel a dolog ilyen hosszadalmas, a kancsal gyerekeket éveken át nap mint nap be kellene kísérni az állomásra, erre viszont csak kevés szülő tud vállalkozni. A többi munkahelyi és egyéb elfoglaltságra hivatkozva elmarad. Ezért csak az volna megnyugtató megoldás, ha az országban néhány különleges iskolát építenének a kancsal gyerekek számára. Abban az iskolában ugyanis a tanítást összeköthetnénk a gyógykezeléssel. A lengyeleknek már vannak ilyen intézményeik. — Hogy a gyógyítás sikeres lehessen, már óvodás korban szűrővizsgálatot kellene tartani! — folytatja a professzor. — Komoly népgazdasági értékről, egy ország látókincséről van szó. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a kancsal embert egy sor életpályán nem lehet használni. Sok sérülést okoz a favágás A férfiosztály többnyire idősebb és középkorú emberekkel van tele. Fiatalabbat csak elvétve látok, a gyerek meg egyenesen ritkaság. Az egyik ágyon tömzsi férfi fekszik, Czine József, a Villány-Siklósi Állami Gazdaság dolgozója. — Mi történt a szemével? — intek a fehér kötés felé. — Fát vágtam és nekirepült egy nagy darab fa. — Átrepesztette a szaruhártyát és megsértette a szemlencsét — tájékoztat a tanársegéd. — A kétszemes munkára alkalmatlan. A másik ágyon megint olyan férfi fekszik, aki favágás miatt került ide. A harmadikon is. — Nem is tudtam, hogy ilyen veszedelmes a favágás — fordulok a professzorhoz. — Több a favágós emberünk, mint az ipari sérültünk, — válaszolja. — Többnyire a rőzse vagy botfa ugrik a szemükhöz. A tuskóval ritkábban szokott baj lenni. — Hogyan védekezhetnénk ez ellen? Szemüvegben vágjuk a fát? — Az még rosszabb, mert szilánkja van. Nincs más, ügyesebbnek kell lenni. A betegek 70 százaléka gyógyultan távozik A következő ágyakon olyan emberek fekszenek, akiknek szemükbe fröccsent a mész. Csúnya, vörös a szemük, szenvedő arccal fordulnak felénk. A tanársegéd szerint a mész roppant veszedelmes, a legtöbbször vakságra vezet. Jobb eredmény csak akkor várható, ha a szemet a sérülés után azonnal kimossák. Erre még a csapi víz is jó. Sajnos, a legtöbben nem gondolnak erre, a mentőre várnak, s mire az megérkezik, már késő. Már csak félszemű embert szállít a klinikára. Látunk embert zöldhályoggal, majd olyant, akinek kificamodott a szemlencséje. Van itt látóideg sorvadásom beteg is. A professzor szerint a beteganyag a következőképpen osztályozható: 10 százalék üzemi sérült, illetve favágós, 30 százalék gyulladásos szem- beteg, 25 százalék szürkehá- lvog, 20 százalék zöldhályog. A többi látóidegbeteg, kancsal és más baja van. A gyógyítás szempontjából a szürkehályog a leghálásabb: itt csaknem száz százalékos eredmény érhető el. A többinél meg kell elégedniük az alacsonyabb arányokkal is. bár a betegek hetven százaléka még így is gyógyultan távozik a klinikáról. Á szemátültetés utópia Ezek között egyetlenegy sincs, akin teljes szemátültetést végeztek. A professzor nem örül annak, hogy olyan sokan hisznek a teljes szem- átültetési- lehetőségben: — Utópia! A fél agyvelőt nem lehet átültetni! — mondja, arra célozva, hogy a látáshoz nemcsak szem kell, hanem úgynevezett látásmezó is, amely az agykéreg meghatározott területén található. — Ezenkívül ott van a látóideg illetve látópálya is, amely a szemet, meg a látómezőt ösz- szeköti. Ha a szemet átültetnénk, a szem és a látópálya között éppúgy megszakadna az összeköttetés, mintha egy kábelt kettévágnánk, á kettő között különbség is van, mégpedig az, hogy a kettészakadt kábel összeforrasztható, a látóideg viszont nem. A látóideg illetve látópálya nem telefondrót, amelyet tetszés szerint szétvagdoshatunk és ösz- szeköthetünk. Az ember látási apparátusa tehát roppant bonyolult, sokkal komplikáltabb annál, hogy a szemcsere realitásában hihessünk. Erről le kell mondanunk. — Az emberek a teljes szem átültetést összetévesztik a szaruhártya átültetésével — mondja Boros professzor. A szaruhártya átültetése eredeti módon megy végbe. Valószínű, mindenki látott már olyan lyukasztót, amely- lyel apró, köralakú lemezkéket szoktak kivágni. Nos, valami hasonló, bár ennél százszor finomabb műszert illesztenek az ember szemére, s egy kis kerek korongocskát kivágnak az elhomályosodott szaruhártyából. A kivágott részbe ép, átlátszó szaruhártya korongocskát illesztenek. Ehhez az elképzelhetetlenül precíz munkához elképzel he- tetlenül finom fonalat és öltéseket használnak. 790 szemműtét Ebben az évben már hét- százkilencven műtét volt a klinikán, és ezek nagy része szürkehályogos. A szemműtét tehát mindennapos dologgá vált, s az emberek természetesnek veszik, hogy a szürkehályog után is látnak. Magyar László Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: nyugat felől felhőátvonulások, néhány helyen átfutó eső. Időnként élénk, ma nyugati, holnap északnyugati szél. A nappali felmelegedés kissé csökken. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11—15, legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között. Mi lesz a réfii üzem sorsa? 6300 kalóriás brikettet nytírlanuk A lignitbányának köszönhető minden. Bár a nagy remények lassan szertefoszlanák: elfogy a lignit A gazdaságosan kitermelhető mezők kimerülnek, tovább menni nem érdemes. 1500 kalór áról 35C0 kalóriára A gyárat négy évvel ezelőtt a lignitbánya szomszédságában építették fel az összes járulékos objektumaival együtt. A hidasi lignit gyenge fűtőanyag, szinte csurog belőle a víz: nedvességtartalma 45 százalék, kalóriaértéke 1800. Ezért kellett a kötőanyagnélküli magasnyomású brikettüzem. A gyártás mechanizmusában a lignit nedvességtartalmát 20 százalékra szorították le és a belőle készített konzervdoboz alakú brikett kalóriaértéke megduplázódott, azaz elérte a 3500-at. Kérdés, hogy mi lesz ezután. Milyen sors vár a lignitet feldolgozó brikettgyárra? A bánya élettartamát úgy sikerült néhány évvel meg’hosz- szabbítani, hogy a napi termelést 90 vagonról 60 vagonra csökkentették. S mi lesz ezután? Döntés még nincs. Két dolog látszik ésszerűnek: talán legjobb az lenne, ha a hidasi üzemet — annak berende zéseit — áttelepítenék valamelyik hazai lignitbányához és továbbra is gyártanák a lignit-brikettet, hiszen megéri. A másik megoldás az lehetne, hogy a jelenlegi berendezéseket kicserélnék olyan gépekre, présekre, amelyek alkalmasak kötőanyagos brikett előállítására, s ezzel belekapcsolódhatna az új gyár munkájába. Példaképül szolgáló gyorsaság Az új brikettüzemet előnyös feltételek mellett ajánlották fel külföldi cégek. A gyár modern, gazdaságos. „Kerülő úton” szereztük be, mivel a' berendezéseket a nyugatnémet Köpern cég gyárt ja, de az eladást az osztrák Brikó cég bonyolította le a NIKEX részére. Persze ez a kereskedelmi út nem is érdekes, inkább érdekes az a gyorsaság, amellyel az üzemet tető alá hozták Hidason. Hogy miért Hidason? Csupán azért, mert így felébe került az egész komplexum. Ugyanis Hidason — éppen a lignitre épült brikettüzem miatt — minden járulékos létesítmény adva volt: iparvágányok, energia, munkásállomány stb. így 50 millió forintba került. Részletesen: a| németek által szállított gépi J berendezések értéke 17,8 mii. j lió. az építési munka 12 mii-1 lió és a magyar gyárak által szállított berendezések értéke körülbelül 17 millió forint. Az érvényben lévő beruházási kódex időnormaíívája egy 50 milliós nagyságrendű komplexum kivitelezési idejére 33 hónapot engedélyez. Ezt a hidasi beruházást azonban 1963 októberében kezdték el, s 1964 augusztusában már próba- üzemelést végeztek, tehát éppen tíz hónapig tartott az egész. Kérdezhetnék: hogyan sikerült? A kölcsönös összefogás eredményeképpen. A kivitelezők és a beruházó, valamint a tervező együttes jó munkája járult hozzá a sikerhez. Példák: a beruházó saját tervező gárdája is dolgozott, az építőknek a lignitbánya „kölcsön” adott munkásokat, a kivitelezési munkát még a tél sem szakította meg. Miiyen az új üzem, mit gyártanak? Modern és szemre is szép. A régi mellett áll, szinte szerves része annak, s önkéntelenül is arra kell gondolni, hogy a régi esetleg alkalmasnak kínálkozik a későbbi bővítésre. Az automatákról néhány szót. A szén a Szovjetunióból vásárolt toscsij-féle fekete szén és a keverésre használt tatabánya* az iparvágány rakodójától szinte önmaga indul útjára, hogy brikett formájában visszatérjen a vagonokba. A vagonokból ugyanis serleges vagonürítő berendezés rakja a szállító- szalagra és aztán elindul a körforgás — közben a 10 000 tonnás tárolótér jelent kitérőt. Érdekes és újszerű az új üzem épülete, aho! a préselés .örténik A prés épülete acélvázas szerkezet amelyet üvegfal vesz körül. Az egész teherbíró pódium a falakor belül helyezkedik el. Az üve.-íal megoldás sokoldalúan előnyös: jó megvilágítást biztosít a belső résznek és a külső képe eszté: ikailag igazán dicséretre méltó. Ugyancsak elismeréssel kell szólni az úgynevezett körpályáról, amelyet a salgótarjáni Bányagépgyártó Vállalat készített. A termék újszerű lesz hazánkban, márcsak azért is hiszen a nyersanyag külföldi és a vásárlók is külföldiek Az alapanyag a szovjet szén, a vásárlók az osztrákok és az olaszok. A kötőanyaggal gyártott brikett a hagyománvos formát kapja: tojásalakú. Ka- lóriaértéke viszont szenzációsán magas: 6300. Bár külföldi nyersanyag és külföldi vevőkör az út, mégis remélhető, hogy a jövő esztendőben a hazai piacon is találkozhatunk majd vele. Néhány nap múlva teljes kapacitással A német szerelő szakemberek még ott-tartózkodnak Hidason. folytatják a próba- üzemelést. Néhány nap és megyénk új ipari létesítménye teljes kapacitással üzemel. 110 ember dolgozik a gyárban, fizikai erőkifejtést alig kell tenniük, s három műszak alatt 50—60 vagon brikettet állítanak elő. A látogatás benyomásait egyetlen mondatban össze lehetne foglalni: így is lehet üzemet építeni. Gazdagh István KÁDÁROK A műhely egy rozzant épület, a Budai Nagy Antal utca 10. alatt. Elég szel- lős, kopott, a falak füstösek. Az udvaron hordók, farönkök, fűrészelt deszkák, ez utóbbiak prizmába rakva, Kádárok. Ritka, és talán kicsit kihaló mesterség. Géza bácsi — Szabó Géza kádármester — kicsit nagyot hall, számról olvassa le a kérdéseket s Ö nagyon kézsé- gesen magyaráz. Alacsony, zömök ember, ötvenen túl van már, de izmos, erős alkat. — Kihal-e a szakma? Meghökken a kérdésen, pedig a gondolat már régóta foglalkoztatja, csak talán önmaga előtt is tagadja. Ez az élete. Dongák, forgácsok, lágyvas-abroncsok között futottak el évei. Mikor is? Tizenkét esztendős volt és az apjától kapott egy szép zöld kötényt, nyakába akasztotta és figyelte, hogyan alakulnak a szép, gömbölyű ,hasas hordók, apja és két bátyja keze alatt. — Nincs jövője. Már csak javítunk. — Hordó mindig kell. Bornak, ecetnek, vegyianyagnak. Mindig kell a hordó ... — mondom neki. — Nincs akinek átadjuk a szerszámot. — Miért nincs? — Most van egy kis tanulófiunk, most kezdte szeptemberben. A kistótfalusi Nagy Sanyi. De közben valami négyen nyugdíjba mentek. Jó mesterek voltak. Enyes Pali, Fritz Józsi, Szilágyi Jóska, meg a Faule Fülöp ... Három év alatt. S jött helyettük egy. Rossz az arány ... — Pedig szép munka ez. — Szép hát. ‘ De nehéz. Nézze ezt a kalapácsot — fölvesz egy tíz kilós szerszámot —. Ezzel verjük rá az abroncsot, de volt már hogy az ötven kilós üllővel vertük rá, mert nem ment. A mai gyerekek inkább szerelőnek mennek. — Azok is. A családban én vagyok az utolsó kádár. A nagyobbik fiam lakatos, a kisebbik ugyan még iskolás, de azt mondja, ő nem szagolja a büdös hordókat, inkább televízió-szerelő lesz. Hát így vagyunk ... — Melyik fa jó hordónak? — A fák királya a tölgy. Kemény, tömött, mint az acél. A tölgyfa hordó — ha vigyáznak rá — elél nyolcvan-száz évig is. Akkor néhány- dongát kicserél az ember, még megél vagy harminc évet. — Nem vigyáznak rá? — A maszek vigyáz ra. Drága dolog a hordó, vigyáz rá. De én látom, mindjárt meglátom a hordón, hogy honnét való. Borforgalmi, Állami Gazdaság, vendéglátó vállalat... akik szállítják, a rakodómunkások, csak ledobálják, leszórják. Szóval megsínyli még a tölgy is. — Hogyan hajlítják a dongát? — Tüzet rakunk fémkosárba középre állítjuk, köréje abroncsba az egyenes dongát. Aztán össze oe drótkötéllel és húzatjuk fönt össze. A melegben szépen hajlik, úgy ahogy akarom. Elneveti magát. — Csípi ám a füst a szemünket, de hát ez már ezzel jár... Cigarettát sodor. Mire eló- kotrom a gyufámat, már kész vele. — Más fa nem jó a hordónak? — Nem. A cserfa is kemény, mondjuk, de a bor ihatatlan a cser-hordóból. Az akácfahordó jó sörnek, mert belülről szurkolva van, hogy a szénsav el ne illanjon ... —■ Mennyit keres Géza bácsi? Fizetik-e a szakmát? — Tíz éve a borforgalmi- nál dolgoztam, ott kevés volt a pénz akkor. Havi kilencszáz forint nem több. Itt most ezerkilencszázat ke > resek, de a munka nehéz S ám. Szüret jön, sok a ( munkánk. Körülnézek a műhelyben. > Forgács, a falon kampós > szögeken szerszámok. Ott a > görbe kés is. Két nyele van, ' megfogja az ember és maga- \ felé húzva faragja a donga peremét. A kés szépen rá- > fekszik a hajlított tölgyre. \ A megjavított hordókról le- * faragták, legyalulták a hite- > lesítési bejegyzést. Újra kell > hitelesíteni, még ha akár > csak egy abroncs«^ cseréltek. ] ki, akkor is, mert a térfo- > gat változik Valamikor a > fenék-dongákon dombormű- > vek díszelegtek. Láttam ! ilyen hordót már az Állami Pincegazdaságban, vagy a ; Villányi ÁG. pincéjében, v Ez már faszobrászat. Az ab- roncsokat pirosra festették, a dongák sötétbarnán, olajo san, pácolva csillogtak. Ez a remekmű. Géza bácsi tud-e ilyet? — Persze. De ma már csak javítunk. — Ez minek? Gyékénv- ) kötegre mutatok. Egy szála: ketté hasít, apró rekeszek, közötte spongyaszerű rost. < — A dongák közé helyez- ! zük. Tomit. Azért kell, hogy < a hordó ne könnyezzen ... l Mert ha átereszti a folvadé- 5 kot, akkor könnyezik a tölgy. S Az meg nem jó. A tölgy ne í könnyezzen... Rab Ferenc <
