Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

BEMUTATJUK a színház új művészeit A közönség előtt a Pécsi Nemzeti Színház még nem nyitotta meg a kapuit, de a színészek, rendezők, karmes­terek számára a szezon már elkezdődött. A színház új művészei is sorra megérkez­nek, bekapcsolódnak a mun­kába, beilleszkednek az együt­tesbe. Próbatermekben még az idén is hiány van. így aztán nem csoda, ha Léner Péter réndező gárdáját, akik Shaw „Az ördög cimborája” című darabját próbálják a Szabad­ság úti iskola egyik tanter­mében találjuk meg. A da­rabban az új színészek közül többen is szerepelnek, Izsóf Vilmos, Váradi Szabolcs, Ha­lász Judit. Izsóf Vilmost már bemutattuk a pécsi közönség­nek. de Halász Juditról és Váradi Szabolcsról még nem írtunk. HALÁSZ JUDIT, igazság szerint nem ismeretlen a film és színházszerető közön­ség előtt. Igaz ugyan, hogy Halász Judit most fejezte be a főiskolát, és ez az első „va­lódi” színházi éve, de játszott már a József Attila Színház­ban, és a Madách Színház­ban. Játszott az „Esős vasár­nap”, az „Asszony a telepen” című filmekben. Játszik Sza­bó István rendező első film­jében az „Álmodozások korá”- ban is, ámít a közeljövőben Thu tatnak be a filmszínházak. Kedvenc szerepe volt Szép Ernő „Május" című egyfelvo- násosában, melyet a televízió­ban Ádám Ottó rendezett... „Hogy miért éppen Pécsre szerződött?” — Ezt nagyon nehéz meg­mondani ... Valami vonzott. Itt van talán a legtöbb lehe­tőség a számomra. Szegedre, Győrbe mehettem volna még, de két kollégám is ide jött. A munka megy, Léner Péter­rel nagyon kényelmesen lehet dolgozni, nyugodt munkatem­pója van. Módja van a szí­nésznek jól megismerni a sze­repet. Egy-egy szerep meg­oldása, szerintem megismeré­si folyamat, melyben az al­kotó saját lehetőségeit, ké­pességét bontja ki. Aztán ré­szévé válik ez egy folyamat­nak, a pálya ivének — mond­ta Halász Judit. járta Svájcot, Ausztriát, Olasz­országot, Franciaországot. A színészi munka ilyen hosszú utazás után szinte pihenésnek számít. — Egyébként Szeged­ről szerződött Pécsre. — A színház hívott és én jöttem — mondta — ahová hívják az embert, oda nyil­ván várják is. Pécs „feljövő” színház, jó itt munkához lát­ni. Talán ez az a színház a vidékiek közül, amelyik a mo dem színházi törekvéseket leginkább gyakorolja. Beszél­nek a modem színházról min­denhol, de itt cselekednek is. A korszerű, intellektuális színjátszás varázsa pedig mozgásba hozza a színészt. A városban persze az is szimpa­tikus, hogy egyetemi város, sok az értő fiatal, nagy az új iránti fogékonyság. Pécshez egyébként nincs közöm, ha csak az nem, hogy valamikor itt doktoráltam. NAGY FERENC karmester a budapesti Petőfi Színháztól szerződött Pécsre. A Petőfi Színháznál négy évig dolgo­zott, előtte a Honvéd Művész- együttes zenei vezetője volt. Nagy Ferenc pécsi orientáció­ja szinte természetes. lettet Nagyon szép feladat, főként izgalmas. Termékenyen szeretnék részt venni a szín­ház és Pécs zenei életében. Ezek a tervek. Sok segítő készséggel találkoztam, szí­vesen jöttem — mondta Nagy Ferenc. TÖTH MÁRIA nem isme­retien Pécsett, a közönség pó­diumon Is láthatta férjével, Kiss Vilmos Péter hegedű- művésszel. Tóth Mária négy évig tanított a Zeneművésze­ti Szakiskolában, s most a Pé­— A Petőfi Színházban sok­szor együtt működtem a pé­csi balettel, így jól ismerjük már egymást Pécsre az ope­ra és a balett vonzott. A ter­vek szerint a Don Juan-t fo­gom vezényelni, aztán a bá­csi Nemzeti Színházban, mint szóló korrepetitor folytatja a munkáját. — Nagyon szeretem az ope­rákat, nagy kedvvel vállaltam az érdekes, izgalmas munkát. Idővel szeretnék olyan kitűnő korrepetitorrá válni, mint La­ky György volt — mondta. Győri Emil, Kárpáti Zol­tán és Polonyi Gyöngyi be­mutatásával még adósak ma­radtunk. Róluk legközelebb, esetleg már munka közben. B. B. Az írószövetség őszi-téli programja A Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportja összeállította őszi-téli vita és munkaprog­ramját. A tervek szerint szep­temberben „A kritika néhány problémája” címmel Szabolcsi Miklós József Attila-díjas kri­tikus, irodalomtörténész tart előadást. Októberben Horváth Zsigmond irodalomtörténész a Jelenkor prózai rovatáról tart vitaindító előadást. Az írószövetség felkérte Kis Ferenc Debrecenben élő iro­dalomtörténészt, hogy a pró­zai vita után, a Jelenkor lí­rai rovatáról tartson előadást. Berták László, Galambost László és Makay Ida „Lengő fényhidak.” című versesköte­téről a tervek szerint llia Mi­hály irodalomtörténész indít vitát. A Jelenkor 1964-es kri­tikai anyagáról az év végén Kováts Sándor Iván tart elemző előadást. Az írószövet­ség meghívta Tarbai Ede dra­maturgot, hogy a „Televíziói dramaturgiája” címmel tart­son előadást, Nemeskürty Ist­vánt a „Film és az irodalom kapcsolata" című előadás. Ot­tó Ferencet pedig a „Vers és zene” című előadás megtartá­sára. A tervek szerint a „Mai olasz prózáról” T. Pol­gár István, „A korszerű ba­lettról” Eck Imre tart majd előadást. Arató Károly közel­jövőben megjelenő verseskö­tetének vitaindító előadását B. Nagy László kritikus tartja. Az Írószövetség a nyilvános vi­táig mellett néhány zártkörű vitát is rendez majd kéziratos művekről, kísérletekről. A pécsi írók az ősz folya­mán több irodalmi esten író­olvasó találkozón is résztvesz- nek majd. A Jelenkor alkotó gárdájának szeptemberben Székesfehérváron, a városi ta­nács v. b.-elnök helyettesének rendezésében lesz irodalmi esi je. Október 8-án Mecsekná- dasdon szerepelnek, október 10-én pedig Hidason szerepel­nek Major Mátyás művelődési ház igazgató ál'tal rendezett irodalmi esten. Kassák Lajos: cA. szerelem hulLámd Ne nézd az arcom ne kérdezd a nevem a megváltás pillanata ez mikor késélen áll az áldozat és vakon egyensúlyoz. Állok és várakozom. Ne nézd az arcom ne kérdezd a nevem rég elfelejtettem, A mezőn felejtettem el mikor egy kislány szoknyája után rohantam. Mondom, egy kislány szoknyája után rohantam. Csak azt a szoknyát láttam amint ég és föld között repült és egy nevetést hallottam vörös és kék nevetést valahonnan már a távoli erdő sűrűjéből. O játékaink, zsendülő szerelmeink hullámai hizelkedés a szóban, pezsdítő áramok a tapintásban, Egy borjú jámborságával éltem kitárulkozva és meghitten. Mezítláb rohantam utánad te kislány s a felvert porban íme eltűntem se fényesség felettem se kísérő árnyékom. Már csak benned élek szalmahajú kislány ajkam mosolya, nevem hangzata nélkül. Bárdosi Németh János: hintán Óiéin en i lék k ön íjaéh e Pirosra kék, te így rakod parázsló, égő csillagod, aztán a kékre piros jön, zuhog a nyári fényözön. Hegyek lángolnak, oly meredt a tüzbemártott szőlőhegy, karók közt röppen a sugár, egy boldog pofa rádudál. Izzón, remegve, színre színt így raksz te, mindig meglegyint belőle valami merész, amit nem érthet meg az ész. Csak a szív tudja, így tehát török hozzá egy ceruzát, az se írhat mást, piros, kék, amit te pingálsz: menedék. , És aki nézi, érzi, hogy a szíve oly lángot fogott, futna, de vele fut a láng, a présház, domb s egy vad katáng. Szigetvár az irodalomban VÄRADY SZABOLCS ép­pen egy nyugati turnéról ér­kezett Pécsre, másfél hónapig SZIGETVÁR a tőrök had­sereggel szemben hősiesen el. lenálló Zrínyi Miklós révén a hazaszeretet, a kötelességtel­jesítés, az önfeláldozás szim­bóluma lett. Ez a magyará­zata annak, hogy az évszáza­dok folyamán számos neves magyar író, költő, művész ke­reste fel ezt a községet, a vá­rat, s sorra születtek a Szi­getvárról és a Zrínyiről szó­ló versek, hősköltemények, színdarabok, regények. A szigetvári katolikus templom mellett egy szép, romantikus stílusban épült ház áll. Ennek a helyén volt Török Bálint lakóháza, amely ben több mint pyolc évig szolgált Tinódi Lantos Sebes­tyén, a XVI. század legjelen­tősebb magyar ónekmondója. Ifjúságának legszebb éveit töltötte Szigetvárott. Több művet írt, de sajnos, csak a „Judit asszony históriája” cí­mű éneke maradt ránk. Ugyanabban a házban, amelyben Tinódi Lantos Se­bestyén élt, töltötte gyermek­korát Istvánffy Miklós költő, és történetíró, a „magyar Lí- vius” is. Történelmi munká­jában megírta az 1566. évi szi­getvári várostrom lefolyását. Ez a latin nyelvű leírás volt a költő Zrínyi Miklós fő­forrása, amikor megírta a „Szigeti veszedelem” című époszát. Az épiosz főhőse: a költő dédapja, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Régi magyar irodalmunknak ez a páratlan remekműve nemcsak saját ko­rát, hanem a ma emberét is hazaszeretetre, meg aem aliku- vásra tanítja. Feltehető, hogy Kölcsey Fe­renc, a reformkor nagy köl­tője is megfordult Sziget­várott, Erre abból lehet kö­vetkeztetni, hogy 1830-ban megírta a „Zrínyi dala” című versét. Ebben a szabad és har. cos múlt képével akarta fel­ébreszteni a Habsburg uralom­nak behódoló, elkorcsosodott nemességet. Kölcsey Ferenc „Zrínyi má­sodik éneke” címmel 1838- ban újabb verset is írt. Ez — éppen úgy, mint az első — párbeszéd. A költő Zrínyi aj­kára adja esdeklését a sors­hoz. A „Zrínyi második éne­ke” a nemzethalál megrázó jóslatával fejeződik be. Ez volt Kölcsey utolsó verse. Ha­zafiúi csalódásának mély­pontján írta. Csokonai Vitéz Mihályról. a felvilágosodás korának legna­gyobb költőjéről biztosan tud­juk, hogy megfordult Sziget­várott: Kolta Ferenc „Bara­nya” című 1958-ban megje­lent könyvében azt állítja, hogy Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben Festetich Lajos ven­dégeként két napot töltött Szigetvárott. Vörösmarty Mihály a ma­gyar romantika és reformkor költészetének egyik legna­gyobb alakja is ellátogatott Szigetvárra. Apja halála után a Tolna megyei Börzsönyben a Perczel-családnál vállalt ne­velői állást. 1821 őszén ura­sági hin tón elvitte a három Perczel-fiút Mohácsra, Sik­lósra majd Szigetvárra. Per­ezel Mór írásaiból tudjuk, hogy Vörösmartynak a költő Zrínyi volt a kedvenc írója. Szívesen olvasgatta verseit és a Perczel-fiókkal is felolvas­tatta. Zrínyi leírása alapján magyarázta el nekik a sziget­vári vár ostromát is. Ez a kirándulás adta egyébként az ihletet Vörösmartynak „Szi­getvár” című ódájának meg­írásához. A kirándulásiról később Perczel Mór a következőkben számolt be: „Fiatal képzelő­désünkre rendkívül hatott a táj, a vár, a dicső emlékek. Egész testemben reszkettem a tűz és lelkesedés miatt: Vö­rösmarty is egészen felma- gasztosulva beszélt Zrínyiről a vitézről és midőn nemsoká­ra egyikét irá legszebb fiatal­kori költeményeinek, maga mondá, hogy az azt sugalló érzelmeit egyenesen a hőstett színhelyéről hozta magával.” \ Vörösmarty látogatásának emlékeit még ma is őrzi Szi­getvár. A várkapu mellett fe­kete márványtáblába vésve Vörösmarty szavait olvashat­juk: „A lelkes eljár ősei sír­jához s a légi fényénél gyújt új szövétneket”. Az 1878-ban Zrínyinek és hős bajtársai­nak állított, a félholdas zász­lóra és ágyúcsőre taposó oroszlánszobor talpazata pe­dig ma is Vörösmarty szép epigrammáját őrzi. Petőfi Sándor is megfordult Szigetvárott. A naptár 1841. szeptemberét mutatta. Petőfi Sándor, aki a Mohácson fel­oszlott színtársulatnak egyik tagja volt. Pécsen keresztül Sopronba indult diáknak. A nyurga ifjú, ócska felleghajtó köpenyében Pécsről Szigetvár felé tartott. Ez kiderül abból a levélből, amelyet 1842. július 7-én Pá­páról Vieszkára írt barátjá­nak; Szeberényi Lajosnak. Eb­ben többek között a követke­zőket írta: „Három hónapig színészkedtem, társaságunk tönkrement s én annyi bal- szerencse közt oly sok viszály után, megfogyva bár, de tör­ve nem, elbúcsúztam a szí­nészektől Mohácson (de ha isten segít, nem örökre) s per varies casus et tot discrimi- na rerum Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszt­hely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba értem ...” Valószínű, hogy Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom nagy művé­sze is járt Szigetvárott. Ugyan­is „Új Zrínyi ász” című re­génye olyan leírásokat tar­talmaz, amelyeket helyszíni ismeretek nélkül nem írha­tott volna meg. 1898-ban meg­jelent regényében a feudális oligarchiának a nagytőkével való összefonódását, gazdasá­gi és politikai üzelmeit mu­tatja be. Regénye főhőséül a halottaiból feltámadott szi­getvári hőst teszi meg. Feltételezhető, hogy Jókai Mór a nagy magyar regényíró is ellátogatott Szigetvárra. — Ugyanis, amikor megírta a „Szigetvári vértanúk” című drámáját, még le is rajzolta a várat. Ezzel kapcsolatban Ko­váts Valéria „A Janus Pan­nonius Múzeum Évkönyve, 1962” című 1963-ban megje­lent kiadványban a követke­zőket írja: „Jókai Mór Magyar nemzeti vértanúk, igen nép­szerű könyvének egyik törté­nete, a Szigetvári vértanúk romantikus, a történeti ese­ményekkel csak nagy voná­sokban összehozható elbeszé­lése a századforduló polgái: társadalmának igen népszerű olvasmánya volt. s a sziget­vári polgárság körében e könyv ismertté lett, de a nép- hagyomány számára ismeret­len maradt. Meg kell jegyez­nünk, hogy Jókai szigetvári elbeszélése éppen Szige~ v polgári lakossága előtt a év; nem tudott mély ber.j ui.ina­kat elérni, mert ismereteiben nagyon távol esett azoktól a történeti eseményektől, me­lyeket a polgárság ismert, s Jókai történetének számuk« nem volt hitele, s ezt a köny- illusztrációi még fokozták s. Ugyanis az egyik képen Szi­getvár várát hatalmas sziklá­kon épült soktomyú pompás várkastélynak tüntetni fel mely teljesen elüt a mocsár­ban, a lapályos vidéken elte­rülő, a környezetbe beolvadt nagy, alig 8—10 méter magas falú valóságos szigetvári vár­tól, amelyet a szigetváriad maguk előtt láthattak.” Kolta Ferenc „Baranya” c 1958-ban megjelent kiadva nyában — a 245. oldalon írja, hogy Móricz Zsigmonc is járt, mégpedig 1924 nyarai Szigetvárott családjával. Két év múlva nagy ünnep ségek színhelye lesz Szigetvár Bizonyosra vehető, hogy i 400. évforduló alkalma bó újabb versek, elbeszélései; regények, színdarabok szülét nek az új magyar írók tol Iából is és még erőteljes-eb ben kidomborodik majd Szi getvár szerepe a magyar iro dalomban. Pusztai Jozset !

Next

/
Thumbnails
Contents